csakimi

[csakimi]

Nem olyan izmos, és kicsit kopaszodó...

[csakimi]

Kérem!

üdv a túlvilágról,

halálom oka: gombásvelőspacal-túladagolás

[csakimi]

Ha szeretnél egy finom, vegán, nem szokványos pizzát enni, akkor keresd fel a Vegazzi Specialty Pizzeriát Budapest belvárosában, a Jókai utcában. Tegnap voltunk, nem bántuk meg. Ez itt pl. A Pizza BBQ

[csakimi]

Részemről rendben & amúgy is terveztünk menni Salzburgba (voltam már vagy 3x, de a kedvesem még nem, így szívesen megyek bármikor)

Hogy valami haszna is legyen a válásomnak, pontosabban, hogy valami örömöm is leljem a nem vágyott szabadságban, meghívtam 5 (egyébként szerintem 6, de most valaki éppen nem jut eszembe) személyesen nem, csak itt a tumblin "megismert", számomra érdekes és szimpatikus embert, hogy szívesen látnám őket - mármint nem egyszerre, hanem külön-külön - egy hétvégére, de ebből lett egy gyors "nem", egy "jó lenne, majd kitalálom, mikor tudok menni", egy "még átgondolom" és két "élni fogok vele, de még nem tudom mikor".

Félreértés ne essék, nem reklamálok, de vagy ismerik Josef Fritzl és/vagy Natascha Kampusch történetét, vagy megint az aspergerem tolta túl a nyílt ismerkedési szándékot, esetleg nem vagyok annyira szimpatikus, mint gondoltam 😊

Aki jönne Salzburg mellé egy fasza hétvégére, az írjon privát üzit😉

Egyébként meg kíváncsi vagyok - szavazzatok plíz.

[csakimi]

Van egy sótálunk parajdi sóval. Már korábban le akartam fényképezni, de csak most volt rá időm, íme a végeredmény:

[csakimi]

Sziasztok! Valaki említett itt a minap egy társasjátékozást, de nem találom. Nincs még véletlenül valakinek az infó? Előre is köszönöm!

[csakimi]

Eljöttem a nyaralóba kicsit pancsolni. Mivel rajtam kívül senki sem volt itt, így mehetett a nudista módi. Többet mutatós képet sajnos nem a cenzúra nem enged.

[csakimi]

Reggeleink

These lazy mornings….

[csakimi]

Sziasztok! Most szombaton/vasárnap lenne lehetőség ebben a tujákkal szegélyezett, korlátozottan belátható, medencés kertben fotózásra. Helyszín: Tiszaroff (Budapesttől 160km). A medencében már van víz, ha valaki ott fotózna, vagy a fotózás után csobbanna. A teraszra műfű teríthető, de sajnos csak kisebb darabokban. Fotósoknak: ha hozod a modellt. Modelleknek: TFCD alapon tudlak fotózni. Érdekes lehet valakinek?

[csakimi]

Utcai ruha, túra nadrág, műanyag csatos övvel, boka alatt végződő túra cipő - így nem kell vetkőzni

[csakimi]

Szerintem azért, mert szalma van leszórva oda

AI at its best.

3500 drágább, mint 4000, megírta az egyik újság is.

Mivel kicsit mellbevágó árak voltak, gondoltam, megnézem, mennyi máshol. Nem lettem okosabb.

[csakimi]

Innen indultunk 2022. májusban... Azóta menni minden tőrtént már velünk 😎😀😁☺️🌴🌵☀️😋

[csakimi]

1060 Ft/kg áron szedtük Szentendre mellett

AI at its best.

3500 drágább, mint 4000, megírta az egyik újság is.

Mivel kicsit mellbevágó árak voltak, gondoltam, megnézem, mennyi máshol. Nem lettem okosabb.

[csakimi]

Fiatalok, kövessétek Dániel példáját

[csakimi]

KARD

PARAJD – A SÓBÁNYA, ÉS AMIT MOST TUDNI LEHET

Az elmúlt hét katasztrófákkal telt a Székelyföldön. Ennek kiváltó oka egy nagyon erős csapadékhullám volt. Bucsin-tetőn (ami a Parajd és Gyergyó közti hágó, és ahol az éves csapadékösszeg 1000 mm körül van) a román meteorológiai szolgálattól kapott „belsős” infó szerint május 24-29 közt 70 mm csapadék esett, ennek fele 26-27-én. Ezek felszíni mért értékek, a kihullt csapadék radarképei alapján Parajd térségére akár 100 milliméter, tehát az éves csapadék egy tizedrésze is kihullhatott pár nap alatt. Ez szokatlanul erős, de nem precedens nélküli csapadék: a parajdi bánya 250 éves fennállása alatt biztos, hogy sok ilyen előfordult. Az esőzóna az egész Székelyföldre kiterjedt, és főleg Háromszékben, a Fekete-ügy térségében okozott településeket is elöntő árvizeket. Az alábbiakban elsősorban arról a parajdi sóbányáról adok meg infókat, amely az esőzés okozta árhullám következtében 2-3 nap alatt csurig megtelt vízzel, és akár részleges újranyitása is kétséges.

Az első kép egy 1941-es katonai térkép, amikor a második bécsi döntés nyomán a terület Magyarországhoz tartozott. A falu dél részén látható a „Só háta” nevű domb. Ez a bő kilométer átmérőjű kiemelkedés egy, a föld alatt sok száz méter mélységig folytatódó sótömzs felszíne. A só a felszínig ér, nem véletlen tehát, hogy kitermelését igen korán megkezdték: a só már az Árpád-kori Magyarországon is alapvető fontosságú bányatermék volt (az összes „Szolnok” helynevünk „szol”, vagyis „só” eredetű, és valamiképp annak kitermeléséhez, szállításához vagy elosztásához kapcsolódik). Az 1760-as évek óta a sótömzs belsejében is bányajáratok létesültek, kialakításuk folyamatos volt, az utolsó az 1990-es években kialakított Telegdy-bányarész volt (a bányarészek vízszintes vázlata a Google Earth fedvényeként a második kép). Ezek a bányarészek különböző szinteken helyezkedtek el, mintegy „emeleteket” alkotva (3. kép: az oldalnézeti vázlat). Összesen hét szintet nyitottak, és elég komoly mélységig. A bejárat, az, ahol a faluból busszal lehetett menni a bányába, kb. 505 m tengerszint feletti magasságban van, a Korond pataka elárasztási pontja kb. 495 méteren. Ehhez képest a bánya legalsó szintjének alja a tengerszint felett 226 méter, tehát a bejárattól kb. 280 méter mélységig megy le. A nagyközönség elsősorban a turisztikai és egészségügyi céllal hasznosított felső szinteket ismeri (ahol pl. a kalandpark, a kápolna, a látogatóközpont és a szanatórium működött), miközben az alsó szinteken az utolsó időkig folyamatos ipari célú kitermelés folyt.

A bánya számára folyamatos veszélyforrást jelentett a Korond pataka, vagy Korond-patak (románul Paraul Corund, az 1941-es térképen Alsósófalva mellett „Nagyvíz” néven), ez ugyanis átfolyik a sótömb déli peremén. A só és a víz találkozásánál folyamatos oldódás van, így annak mindig fennáll a veszélye, hogy a felszíni víz utat talál a sóba és betör a bányavágatokba. Ha benn van, ki csak szivattyúzással jut, viszont egy idő után telítésbe megy, egy liter víz kb. 350 gramm sót képes oldatba vinni. A Korond pataka átlagos vízhozama 500-1000 liter (0,5-1 köbméter) másodpercenként. Ez azért már zavaróan sok tud lenni, és épp a május elején vált szélesebb körben egyértelművé, hogy ennek egy része folyamatosan a bányába folyik: a látogathatóságot ezért már akkor korlátozták. Annak a „folyamatos” bajnak az elhárítására fektettek a patak érintett mederszakaszának aljára ún. „geotextíliát”, jó szakítószilárdságú és esetünkben jó vízzáró fóliát, amellyel ezt a folyamatos befolyást akarták megállítani. Az, hogy ez sikerült volna vagy nem, az már nem derül ki, jött ugyanis a 70-100 milliméteres csapadék, és nyomában a „villámárvíz”, amelynek eredményeként a Korond patakán néhány napra százszorosára (!) emelkedett a vízhozam. A másodpercenkénti 50-60 köbméter víz kb. három Rábának vagy két Hernádnak felel meg, kicsit elmarad a Sajó torkolati hozamától. Nagyon sok! Ez persze szinte azonnal leszedte a nem erre méretezett geofóliát és gyorsan kioldotta a szivárgás eddigi útját. 2-3 napig ez a víz folyamatosan a bánya belsejébe folyt – onnan lehetett tudni, hogy a bánya megtelt, hogy onnan a patak vize ismét a mederben folyt tovább. Három nap, szorozva 50 köbméterrel másodpercenként, az azt mondja, hogy a bányában most nagyságrendileg 10 millió köbméter víz van. Benn is marad, mert kijönni majd csak akkor, ha szivattyúzzák.

Mi következik ebből, mik a veszélyek és az esetleges lehetőségek?

Az első és nyilvánvaló veszély, hogy ez a vízmennyiség elkezdi oldani a sót, vagyis a bányavágatok és termek falát. A só oldhatóságát és sűrűségét figyelembe véve arra kell számítani, hogy 1,5 millió köbméter só ki fog oldódni, vagyis a bánya térfogata 15%-kal nő, feltéve, hogy a víz esetleges eltávolítása során az oldott só benne marad. Nem azonnal: a teljes folyamat több hét-néhány hónap, vagyis egy gyors kiszivattyúzás esetén a veszély kisebb, bár nem nulla. Nem tudjuk (én legalábbis geofizikusként sem tudom) megmondani, hogy pontosan honnan oldódik ki ez a só, és hogy ez miképpen befolyásolja a bánya állékonyságát. A környéket jól ismerő helyi geológusok pénteken kiadtak egy közleményt (link kommentben), amellyel maximálisan egyetértek. Ez részben azt javasolja, hogy induljon azonnal a felszínmozgást monitorozó felszíni és műholdas geodéziai mérési kampány. Ezt elősegíti, hogy a soproni Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet az elmúlt években már telepített a sódómra öt fix radarvisszaverő pontot, amely a műholdas mérést nagyban segítheti. Emellett az mondják a hozzáértő helyiek, hogy ők a legnagyobb veszélyt a bányatető patak felőli (délnyugati-nyugati) részének esetleges beomlásában és itt bent levő (egyre sósabb) víz hirtelen kipréselődésében látják, amely egy gyors (10-20 perc) de pusztító árhullámot okozna a falu nyugati részén, a Korond pataka völgyében (ez az utolsó kép; narancssárga és sárga vonalakkal a veszélyeztetett területek körül). A felszínmonitorozás célja pontosan az, hogy az esetlegesen gyorsuló süllyedést pár órával korábban észre lehessen venni.

Menthető-e maga a bánya? Nem lehetetlen, de nagyon nem egyszerű. Ki kell szivattyúzni a bő tízmillió köbméter egyre sósabb vizet, ami azzal a kínos döntéssel kell párosuljon, hogy szabad-e sós vizet önteni olyan élővízbe, mint a Kis-Küküllő, amely végső soron majd a Marosba és Szegednél a Tiszába ömlik. Persze a só nem cián, és elég gyorsan csökken élővízben a töménysége, de azért nem szeretnék hal vagy béka lenni ott, ahol betolják. Ha a válasz „igen, lehet”, akkor ez pár hét, néhány hónap alatt megoldható, MIUTÁN a beömlési pontot kiiktatták, az érintett patakrészt akkora átmérőjű csőbe vezetik, amely a mostani csúcsvízhozam 2-3-szorosát is elbírja (miért gondolnánk ugyanis, hogy ez volt „a” rekordhozam?). Szivattyúzni fentről lefelé, tehát először a turisztikai és gyógyászati szintek mentesíthetők. És ez még nem jelenti azt, hogy látogathatók is: itt bányamérnökök súlyos és veszélyes munkával töltött hónapjai kellenek majd, hogy kimondják: az állékonyság megfelelő-e, és ha nem, akkor lehet/érdemes-e dúcolni, vagy nem. A víz eltüntetése ugyanis ismét beavatkozás egy épp most kialakuló egyensúlyi (?) helyzetbe, ami a most kioldódó só mellett vízzel telve esetleg még állékony, az víz nélkül lehet, hogy beszakad. Egyszerűbb lenne a dolog, ha alulról sikerülne a vizet kiereszteni, mint valami „lefolyón”; a rossz hírem az, hogy a legközelebbi olyan felszíni pont, ahol a terep tengerszint feletti magassága a bánya alsó szintjén van, 13-15 kilométerre van, ami metrónak is sok. A pár évtizedes geo-előéletem egyébként is azt mondja, hogy amikor a víz már teljesen telítésbe ment, akkor amúgy sem szabadna ezt ilyen hirtelen csinálni.

És persze az is a kellemetlen lehetőségekhez tartozik, hogy a mostani beömlőnyílás kitágul, és amúgy istenesen beszakad. Ilyen gödröt lehet látni Aknaszlatinán, Máramarosszigettől északra.

Még valami a végére. Most fogjuk megnézni műholdkép-analízissel, hogy a Korond pataka vízgyűjtőjén mennyivel fogyott az erdőterület 1990 óta, és hogy a fogyás mennyire kapcsolódik a meredek lejtőkhöz (bocs, ezért is volt a héten kevesebb poszt, mert ezzel is foglalkoztam kint). Itt ugyan arányaiban kisebb az erdők letarolása, mint mondjuk a Hargita nyugati vagy a Bucsin keleti oldalán, de elképzelhető, hogy ez is benne van abban, hogy a patak ilyen gyorsan és akkora árhullámmal jött le, és hogy ennyire esélytelen volt a védekezés bent a bányában. A háromszéki árvizekben viszont azt valószínűsítem, hogy ez is benne van. NA, AZ ILYENEKÉRT NEM SZABADNA MEGENGEDNI A TARVÁGÁST, lejtőkön, pláne meredek lejtőkön (Mátra…) meg különösen nem.

Megköszönöm, ha megosztod.

-tg-

Térképek a posztban

[csakimi]

Hú ez mennyire ismerős történet...

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Thomas nevű hangya.

Thomas szeretett dolgozni.

Minden reggel, vidáman és motiváltan kezdte a munkáját. Hihetetlenül keményen dolgozott, és mindig jókedvű volt.

Egy nap Paul, a dongó meglátta a vidám és inspiráló Thomast, és úgy döntött : Ez így nem mehet tovább - valakinek felügyelnie kell !

Paul tehát alapított egy céget - az "AmeiseProGruppe" - és kinevezte magát igazgatónak.

Thomas folytatta a munkát, mint mindig. És a cég virágzott.

De Paul úgy döntött, hogy valakinek át kellene vizsgálnia Thomas munkáját. Felbérelte Stefant, a poloskát felügyelőnek.

Thomas folytatta a munkát, de most minden reggel be kellett számolnia : hány levelet cipelt, hány gabonát gyűjtött és így tovább.

Thomasnak hamarosan túl sok dolga lett a beszámolókkal. Ezért felvettek egy titkárnőt - Szonját, a pókot. Hívásokat fogadott, dokumentumokat válogatott és mindent szorgalmasan leírt.

És Thomas ? Dolgozott. És minden jól működött.

Paul imádta a riportokat, de többet akart - táblázatokat, előrejelzéseket.

Felvettek egy asszisztenst - Csótány Pétert. Kapott egy laptopot és egy színes nyomtatót, igazi fejlődés.

Thomas elkezdett kételkedni az örömében. Kevesebbet dolgozott, többet írt. És a hangulata megváltozott.

Paul észrevette, hogy valami nem stimmel. Alapított egy részleget - "Energia- és munkamotivációs irodát". A szöcske Jürgen vezette, aki azonnal kialakított egy irodát redőnyökkel, klímával és egy puha fotellel.

Jürgen saját asszisztenst kapott, aki költségvetéseket írt, terveket szőtt és figyelte, hogy Thomas hatékonyságát.

De Thomas abbahagyta az éneklést. És többé nem mosolygott. És elege lett a riportokból, számítógépekből, Paulból és Jürgenből, Stefanból és Sonjából... Már a munka sem volt szórakoztató.

Amikor a termelékenység visszaesett, Paul felvett egy tanácsadót - Salomet, a baglyot. Három hónapon át figyelt, elemzett, számolt - és döntést hozott :

- Túl sok alkalmazottja van az osztályodnak !

Megkezdődtek a leépítések. Az első, aki elment Thomas volt.

Mert már nem volt vidám, kissé ingerlékeny és elrontotta a hangulatot a csapatban.

A történet tanulsága ?

Akik tényleg dolgoznak, nem mindig azokat értékeled. De nélkülük a "kártevőbogarak" és a "szöcskék" nem tudnak megélni. "

[csakimi]

A legjobb túra az elmúlt 2 évben