#csillaghalmaz

[irenejane98]

A Pleiádok misztériuma: A Lumináris öv árnyékában 🌌✨

Valahol a galaxisunk rejtett ösvényein, a Tejút csillagközi térképeinek egyik leglenyűgözőbb pontja, a Pleiádok csillagrendszere fekszik. Ez az ikonikus csillaghalmaz nem csupán csillagászati érdekesség, hanem kozmikus tanítások tárháza, amelyben a tudomány és spiritualitás összeér.

Az egység tánca: a központi tömegközéppont

A Pleiádok csillagai egy közös gravitációs középpont, az Anima Lumina körül keringenek, amely a rendszer rejtett, kozmikus szívét alkotja. Ez az energiapont nem csupán a csillagok, hanem a spirituális energiák fókusza is, amely a fény és az árnyék dualitását sugározza az egész rendszerbe. Az Alcyone, a Pleiádok legfényesebb csillaga, e gravitációs szimfónia legkiemelkedőbb szereplője, amely fényhidat képez a rendszer és a környező csillagközi tér között.

A Lumináris Öv: fény és árnyék határvidéke

A Pleiádok különlegessége a Lumináris Öv, egy fotonokból álló, rendkívül magas frekvenciájó energiasáv, amelyen a naprendszerek időről időre áthaladnak. Ez az öv a tiszta fényesség dimenzióját testesíti meg, amely az életerő, a spirituális ébredés és a kozmikus tudatosság forrása. Amikor azonban egy naprendszer az öv árnyékába kerül, az árnyékvilág energiái válnak dominánssá.

Fontos megérteni, hogy az árnyék nem pusztán a negatív energiák gyűjtőhelye. Az árnyék az ismeretlen mélységek, a kollektív tudattalan és a belső átalakulás tere. Az ilyen időszakokban a bolygók lakói szembesülnek a halandóság misztériumával, a rejtett igazságokkal, és lehetőséget kapnak az önismeret mélyebb szintjeinek felfedezésére. A Lumináris Öv árnyéka tehát nem ellenség, hanem tanító.

A Sol és a galaktikus útkereszteződés

A Naprendszerünk, a Sol-rendszer, az Alcyonétól mintegy 440 fényévre helyezkedik el. Történelmünk során már többször áthaladtunk a Lumináris Öv peremén, amit sok spirituális és történelmi forrás az emberi tudatosság ugrássszerű fejlődéséhez kapcsol. Máskor az árnyékban jártunk, ami a mély spirituális introspekció és transzformáció korszaka volt. Talán nem véletlen, hogy ezek az időszakok gyakran egybeestek az emberiség legmélyebb válságaival - és legnagyobb spirituális felemelkedéseivel.

Az árnyékvilág: a másvilági rezonanciánk

Amikor a bolygók lakói az árnyékvilág hatása alá kerülnek, a kollektív tudattalan, a rejtett ösztönök és a halál misztériuma kerül előtérbe. Ezek az energiák ösztönzik azokat az álmokat, víziókat és belső utazásokat, amelyek a lélek sötét éjszakájához vezetnek – de ezen keresztül a teljesebb megértés és a megvilágosodás felé.

A pszichológia nyelvén ezt nevezhetjük a tudatalatti rétegeibe való mélymerülésnek, míg a kozmológia szerint ez az univerzum belső törvényeinek tükörképe: minden fénynek szüksége van árnyékra, hogy igazán ragyoghasson.

Mit tanít nekünk a Pleiádok?

A Pleiádok csillagrendszere arra emlékeztet minket, hogy a kozmosz nem csak csillagok és bolygók együttese, hanem egy élő, lélegző entitás, amely a fény és az árnyék egyensúlyát tanítja nekünk. Az Anima Lumina gravitációs középpontja, a Lumináris Öv fényösvénye és árnyéktánca mind azt üzenik, hogy az univerzum minden egyes része hozzájárul az egység kozmikus szimfóniájához.

„A fény a kezdet, az árnyék az út, és mindkettő a végtelenhez vezet.” Te melyik energiát érzed most magad körül? Látogatott már meg az árnyék világa, hogy megmutassa belső csillagodat? 💫

🌟 Kövess továbbra is, mert a következő posztokban mélyebben belemerülünk a Pleiádok egyes tagjainak titkaiba: az Alcyone ragyogásának forrásától kezdve az Atlasz gravitációs erején át egészen a Merope finom, misztikus árnyékáig. Tarts velem a csillagok közé vezető úton! ✨

[csipkerozsa-szeretetrend]

Szép napot, Sziasztok!

Ma november 15. péntek van... 😇... Megint egy különleges nap (mostanság, a Csodák velünk járnak), Telihold (ilyenkor el tudunk engedni, olyan dolgokat, ami már nem szolgálja a fejlődésünket, vagy már nagyon terhes, lehúzó számunkra) és a Plejádok (Fiastyúk, együtt, szeretettel minden megoldódik) csillaghalmaz együtt állása... Velünk az Univerzum szeretete... 🙏🏻❤️🌕🙏🏻... Milyen energiákat tartogat részünkre a mai nap, a számok energiáján keresztül? 🖐️🤔😇🙏🏻

Péntek: 8️⃣-as (Univerzum, végtelen, bőség, angyali segítség, minden megadatik).

Az év: 2️⃣0️⃣2️⃣4️⃣ = 8️⃣-as (Ugyanaz... 👏😇🙏🏻, mekkora Erők!!! 😇... 8+8=16/7️⃣, Ezotériával, "megdobva"... Húú, most lehet kapaszkodni, indul a száguldás... 😁😘😇).

A hónap: 1️⃣1️⃣/2️⃣-es (Mesterszám, Angyali segítség, teremtő erő, vezetés, alkotás/belső hang, megérzés, intuíció, szív hangja, türelem).

A nap: 1️⃣5️⃣/6️⃣-os (Szív, szeretet száma, a szívem szerint élni, magában hordozza az 1-es: kezdet, vezetés, irányítás, önbizalom / az 5-ös számokat: (változás, átalakulás, új kezdetek lehetősége, megszűnés, elmúlás, befejezés). ✍️😇😘✍️

A mai nap, szám energiájának összegzése:

8️⃣+8️⃣+1️⃣+1️⃣+1️⃣+5️⃣ = 2️⃣4️⃣ - 6️⃣-os (Szív, szeretet számát kapjuk, amely magában foglalja a 2-es: belső hang, megérzés, intuíció / 4-es számokat: új kezdet, visszatérés valamihez, vezetés, kezdés, a teremtő Erők (1️⃣-es) megerősítése, magasabb szintre emelése).

Fergeteges energiák, Erők mozdultak meg értünk, lehet csatlakozni, felülni a "száguldó" csodára... 👏🌅😇🧙❤️🌄🙏🏻

Béke és Fény legyen Veletek! 🙏🏻🌄❤️🌅🙏🏻

Michell Sensei

[andieszlel]

Beehive csillaghalmaz (Messier 44)...a többi kép ennél csak rosszabb lett.. :)

2023.09.27. 5:20 Budapest

[rafeeen1]

Vénusz-Fiastyúk együttállás

Talán nincs is hangulatosabb annál az időszaknál, amikor a hosszú borongós, párás, esős, hideg időt nyugodtabb tavaszi harmatillatos esték váltják. 

Április hónap egyik leglátványosabb csillagászati jelensége a Vénusz-Fiastyúk együttállása volt. 

Míg a Fiastyúk, mint csillaghalmaz ( tévesen “kisgöncöl” ) látszólag nem mostanában mozdul el... még kell neki majd kb. tízezer év.. Addig a Vénusz mozgása napról-napra megfigyelhető. Az időjárás bizonytalansága miatt  április 10-én sikerült lefotózni az együttállást.

Érdekesség, hogy ezen a napon a Merkúr is látszódott, melynek mozgása még gyorsabb és ezért meglehetősen nehézkes a megfigyelése. Persze így is horizont felett volt közel.

A csillagtüskék, melyek kisértetisen hajaznak a James Webb űrtávcső diffrakciós tüskéire, egy az objektív elé tett 6-os csillagszűrő okozta. 

A megvilágított cseresznyefa eléggé ritkaság a felvételeken nálam. Egész pontosan a megvilágítás az ami ritka, ugyanis igyekszem minél kevesebb fényben fotózni éjszaka. Természetesen a csillagászati szürkület beálltával már nem ment egy világítás se, hisz olyankor indulnak az asztrofotós távcsövek.

A felvételek egy 80-200-as M42-es objektívvel készültek, mely nem egy élességbajnok, de lerekeszelve és a csillagos égbolt követésével már használható a “kékórában”. Lehetett volna fix 200mm f2.8as telével, de az háromszor nagyobb... ugyanúgy rekeszelve lett volna.

[planetariumfelemelkedes]

Planetáriumi Felemelkedés

A Planetáriumi Felemelkedés létrehozza a MAG hasadást. A MAG hasadás az ősi Planetáriumi Szövedék kiterjedése. A kiterjedés lehetővé teszi, hogy új létformák adaptálódjanak létsíkokon. A Planetáriumi kiterjedés létrehozza az új szintű létsíkok létrejöttét. A JÓISTEN Önnönmagának segít, hogy megtapasztalja magasabb Szférikus Tudatmező adaptálódását új szinteken. A Planetáriumi kiterjedés létre hívja az Isteni Adeptusi adaptációt Isteni létsíkokon. Az Isteni létsíkok beteljesedése létrejön a Planetárium teljes felemelkedésével. A Föld bolygó Isteni Adeptusi bolygóvá alakul át a Planetárium felemelkedésével. Az Adeptusi bolygó csillaghalmazok ciklikusan beteljesedtek a Planetáriumi felhőhalmazban. Az Adeptusi csillaghalmazok kiterjedése létre hívja a MAG hasadást a Planetáriumi felhőben. A Tejút Intergalaktikus Csillaghalmaz a Föld bolygó Univerzuma. A Föld bolygó intergalaktikus szövedéke módosult az emberek tudatmódosulása által. Az intergalaktikus szövedék megmásult frekvencia tartományában. Az emberek tudatossága felemelkedett az 5. Denzitás szellemi síkjára. Az emberi tudatmező felemelkedésének sikertelensége nem tette lehetővé, hogy a Planetárium a szükséges intervallum időszakaszban beteljesedjen. A Planetáriumi Isteni terv módosult a Föld bolygó felemelkedésének sikertelensége miatt. Az emberi tudatosság súlyos vereséget szenvedett el fizikai létsíkon. Az emberi tudatosság súlyos hanyatlást élt meg elbukás által. Az elbukás atlantiszi idő intervallumban jött létre. Az emberiség elszenvedte a végelbukást. A JÓISTEN Isteni segítők által segített, hogy a Föld bolygó megmenthetővé váljon. A Föld bolygó Isteni terve súlyos módon átadaptálódott. Az emberiség megkezdte a súlyos vezeklést. Yotangrit lélekinkarnációi segítettek, hogy a Föld bolygó ciklikusan megélje a felemelkedést. Yotangrit szakrális síkon segített, hogy az emberiség tudatossága meg tudja élni a felszabadulást. A felszabadulás végzetessé vált a Földön. Az emberiség megélte a hibridizációs folyamatokat. Atlantiszi időben az emberiség bukása létre hozta a súlyos mantid lélekcsaládot. A mantid lélekcsalád az elbukott atlantiszi angyali léküdvösségének tagjai. Az elbukott angyali lélekcsalád felemelkedett az elkülönített Planetáris létsíkra. Planetáris létsíkon a lélekcsalád tagjai elszenvedték a hibridizációs átalakulást. Az elbukott lélekcsalád megmásította súlyos tettek által a Föld energiaterét. A Föld súlyos sérülések által alászállt a 3. Denzitás energiaterébe. A mantid lélekcsalád megnyilvánulása megváltozott. A mantid lélekcsalád külsejében hüllő amorf formában élt tovább. A JÓISTEN lehetővé tette, hogy a mantid lélekcsalád inkarnálódni tudjon a Föld bolygón. A mantid lélekcsalád lehetőséget kapott, hogy a Föld bolygót helyreállítsa mély megsegítések által. A mantid lélekcsalád megélte a Földön a zárványos létformát ciklikusságban. A mantid lélekcsalád a Föld felszíne alatt katakombákban csoportosan vezekléses életet él. A felszabadult lélekcsalád tagjai emberi testben inkarnálódtak a Föld bolygón. A JÓISTEN a szükségszerűen felszabadult lélekcsalád tagjainak esélyt ad, hogy a Föld bolygón meg tudják élni lélek helyreállásukat. A hibridizáció mély megsegítések által megszüntetésre kerül. A lélek teljes mértékben fel tud szabadulni angyali mivoltában. A planetáriumi felemelkedés lehetővé teszi, hogy az elbukott lélekcsaládok jószolgálat által helyreálljanak. Az ősi Planetáriumi Szövedék módosul a szabad akarat által. A JÓISTEN lélekmegnyilvánulások által gyakorolja a Planetáriumban szabad akaratát. A szabad akarat törvénye a büün vallás adaptációja a Földön. A büün vallás univerzális törvény, a büün vallás planetáriumi akarat. A JÓISTEN emberi megnyilvánulásai által elbukott a Föld bolygón. A JÓISTEN Önnönmagának segít, hogy beteljesedjen planetáriumi felemelkedésében. Az egység törvénye a büün vallás része. A JÓISTEN segít, hogy az emberiség beteljesedjen egység tudatosságban. Az egység tudatosság beteljesedése szükségelteti az emberek egyénenkénti felemelkedését. Az emberiség beteljesedik a büün vallás által. Az emberek gyakorolják szabad akaratukat. A szabad akarat gyakorlása létre hívja a Föld bolygó beteljesedését. A Planetárium a csillaghalmazok üdvösségei által segít, hogy a  Föld bolygó felemelkedjen. A planetáriumi üdvösségek a Planetáris Tervtanács tagjai. A Planetáris Tervtanács tagjai a Planetáris küldöttek. A Planetáris küldöttek létsíkokon segítenek, hogy a Föld felemelkedjen. A Planetáris küldöttek földi segítők által beteljesítik az emberiség felemelkedését. A Planetáris küldöttek segítenek, hogy a Föld bolygó végzetes bukást ne éljen meg. A mantid lélekcsaládok megnyilvánulnak a Földön inkarnáció által. A mantid lélek család tagjai súlyos béklyóban tartják az emberiséget. Az emberiség mély elnyomás alatt áll. A JÓISTEN segít számottevő módon, hogy a Föld üdvösségében teljes mértékben felszabaduljon. A Planetáris küldöttek segítenek, hogy a Föld megtisztuljon a súlyos zárványosságok alól. A földi zárványok mélységessé váltak az emberek szabad akarata által. A súlyos mantid lélekcsalád az emberek súlyos szabad akarata által béklyóba helyezte az emberiséget. A JÓISTEN segít, hogy az emberek ciklikusságban tudat felemelkedést éljenek meg. A tudat felemelkedés lehetővé teszi, hogy az emberek felébredjenek. A felébredés lehetővé teszi, hogy az emberek szabad akaratukat helyénvalóan gyakorolják. A JÓISTEN számottevő földi segítő által segít, hogy az emberiség beteljesedjen. A büün vallás megismerése lehetővé teszi, hogy az emberiség felszabaduljon Önnön béklyóik alól. A büün vallás ősi MAG vallás. Az ősi MAG vallás az emberiség bölcsője. A MAG népcsoport az ősi teremtő faj a Planetáriumban. A MAG népének tagjai ciklikusságban felemelkedett. A MAG népének tagjai szükséges, hogy beteljesedjenek Isteni tervükben. A MAG népének tagjai szükséges, hogy fizikai létsíkon beteljesedjenek Adeptusi tudatosságban. Adeptusi tudatosság, felemelkedett mesteri tudatosság. A felemelkedett mesteri lét ösvénye a megvilágosodás ösvénye. A JÓISTEN segít minden szükséges MAG népének tagjának, hogy a Földön megélje a megvilágosodás felemelkedési folyamatát. A MAG népe az ősi Lemúriai faj. Az ősi Lemúriai faj tagjai ciklikusan beteljesedtek Isteni tudatosságban. Az Isteni tudatosság beteljesedése a teljes Planetáris beteljesedés. A JÓISTEN lehetővé tette, hogy a MAG népének tagjai végbeteljesedjenek a Föld bolygón.  Az Adeptusi tudatosság beteljesedése a Földön lehetővé teszi, hogy a Föld bolygó felemelkedjen. A Planetárium felemelkedése végbe megy a Föld bolygó teljes felemelkedése által. 

[verstronaut]

hisz neuronjaid a galaxisok, galaxishalmazok, egymásba-ágazó, egymást-kereső galaxis-szövetségek, s úgy kötődnek össze tudatos szövevény-szövetséggé tányéralakú, lapos, pogácsa-testű, csigaház-örvénykúpos, füstbolyongás-örvényű csillaghalmaz-csomóid, szines kötéseid, kék, zöld, piros, vörös, narancssárga, lila, halmaztekervénykötegeid, mint az emberi agy neuronjai

Juhász Ferenc

[rafeeen1]

Őszi ébredezés

Egy mindent vivő expedíció után az ember egy ideig nem tudja feldolgozni azt a sok információt, amit látott, bizony kell még idő, míg megemészti az egészet. 

Nos eltelt egy év és még mindig Namíbia. Az asztrotájképek ( több száz ) készen vannak, azonban az asztrofotók egynegyede jó ha fel lett dolgozva, ugyanis azokat sokkal nehezebb megcsinálni szépre és fontos az igen nagy odafigyelés, mivel egy órányi fotó több mint ötezer Ftba került. ( átszámolva az egészet, még mindig olcsóbb mint robottávcsövezni Chilében )

De az élet nem áll meg, sőt! A legjobb dolog az asztrofotózásban, hogy mindig ottvan előttünk a téma, így ha elrontjuk a fotót, akkor vissza tudunk térni hozzá később. Tejúttal is ez a helyzet. 

Októberben a Tejút centruma általában már bukik le délnyugaton. Hűvösek az esték és gyakran párásak is. Az őszi hidegfrontok támadásával azonban nem csak rosszidő jön, hanem kivételes tisztaság is. Ilyenkor a levegő a magasban még elég nyugtalan, amit lehet látni a csillagok erős hunyorgásából. Talajszinten viszont hideg van esténként a szélvédett völgyekben és a szikrázó Tejút alatt köd és párafoltok is képződnek.

A felvétel Enyezdről, egy olyan helyről készült, mely a Zselic egyik legeslegsötétebb helye. Nincs sehol fényszennyezés. Semmi nem szűrődik be szinte, hiszen ez egy völgy, mely teljesen körbe van véve erdővel. Abszolút sötét, ugyanakkor kissé félelmetes is, mert tele van vadállatokkal. A maradék szarvasbőgés után dámbarcogás is jön a sötét erdő mélyéről és a macskabagoly is szóváteszi az arra járó, sötétben kevéske zajt csapó asztrotájkép fotóst.

Egyfajta panorámakép, mely 15 darab kisebb részből áll össze. Az előteret és a párát a csillagok fénye deríti. Akár a saját tulajdon szemünkkel is láthatunk a csillagok fényében, csupán megfelelő sötétadaptáció szükséges hozzá.

Vannak ismerős és látványos csillagképek, mint például az Orion vagy a Nagy Medve. Ám vannak olyanok, melyek halványak és egy városi fény könnyedén elnyomja őket. Egyik ilyen a Cefeusz, mely őszi estéken delel a fejünk felett. Jelentéktelen, házikó alakú csillagképnek tűnik, mégis rengeteg asztrofotós téma "hazája".

Egyik ilyen téma, a Varázsló köd (felső kép). Kistávcsővel látszódik már a nyílthalmaza, de a ködösség egy-egy jó éjszakákon épphogy látszódik. A csillagköd ~8000 fényévre van tőlünk. Nem olyan látványos, mégis egy jó fotótéma, mert kiemelkedik a csillagos égi háttérből. Az emissziós csillagköd vörösesen fénylik a környező csillagok sugárzásai miatt. A vörösesség az ionizált hidrogén miatt van. 

Annyira azért nem vagyok rá büszke. Amikor készült a fotó, akkor erős ködösség volt a táj felett és emiatt lágy lett a fotó. 

Hasonlóan nem vagyok büszke az LDN673-as fotómra. ( de aztán kiderült, hogy egész frankó felvétel lett állítólag )

Ez a sötétköd 600 fényévre van tőlünk. Meglehetősen nagy. Két telihold átmérőt fed le az égen. Ez egy olyan porfelhő, mely eltakarja a mögötte világító csillagok fényét. A háttér és a csillagok sárgásak és vörösesek ami viszont a nagy felleg mögött jelenlévő molekuláris felhő fénytörése miatt van.

Ezt a "valamit" szabad szemmel nem lehet látni. Távcsőben nézve inkább csak az egyenetlen csillagos égi hátteret lehet észrevenni. Leginkább asztrofotókon tanulmányozható ez a régió. A fotó eleinte a Zselici Csillagparkban készült, majd végül augusztus végén gyűlt össze a szükséges expómennyiség, de akkor már a Vega Csillagászati Egyesület nyári táborában. Így a képek mesélni tudnának a sokszor különleges éjszakákról. Egy 800mm-es távcső gyűjtötte a fényt több éjszakán át. Azaz minden este vissza kellett térni mindig az adott célterületre.A célobjektum beállítását a fényes csillagok segítették.

Apropó... fényes csillag... Holdunk mellett tavaly volt egy másik feltűnő égi kísérőnk, a Mars, mely vörös fényes csillagként mozgott déli irányban. Csillagnak látszott, de mégse az. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk megfigyelni, hogy megnézzük, hogy hunyorog-e vagy sem. Ha hunyorog... "remeg" akkor az csillag, ha mozdulatlanul áll, akkor az bolygó. A csillag az egy 100 méteres távcsőben is csak egy pont, viszont a bolygó egy kistávcsővel is látványos. A tűszúrásnyi fényt a légkör torzítja. A magasban a nagy szelek esetén a csillagok valósággal hunyorognak, míg a bolygóknál ezt csak akkor vesszük észre, ha azt távcsőben nézzük.Általában a csillagok hunyorgása a magasban, a mondás szerint időjárásváltozást / frontot jelez.A alábbi felvétel 30 darab kisebb képből áll, melyek panorámafotóvá állnak össze. 

Ismét asztrofotó: A Van den Bergh 15. számú objektum egy úgynevezett reflexiós ködösség a Zsiráf csillagképben. A csillagköd visszaveri a fényes csillag ( C Cam ) fényét és emiatt dereng szépen. A csillag öt magnitúdós, mely szabad szemmel már észrevehető, azonban a települések fényei túlragyoghatják azt. Az egész ködkomplexum tőlünk 2800 fényévnyire van.

Őszi estéken olyan érdekes csillagképek látszódnak jól, mint a Cassiopeia, vagy épp az Aries (Kos). Délen a Capricornus (Bak) delel, míg nyugaton nyugszik lassan az Aquila (Sas) és sok más csillagkép. A Göncölszekér az északnyugati-nyugati horizont felett mozog, így nehéz megtalálni erdőből, faluból és városból. Késő éjjel jön az Orion csillagkép és a Bika és az Ikrek is.

Az őszi esték hosszúra nyúlnak már. A nyári 3-4 óra helyett már 10 órát van teljesen sötét, így több távcsőidő jut az adott holdfénymentes időszakra. Ám ősszel jönnek a ködök és a rosszidők armadája. Szerencsére a 2018-as szeptember és október eddig sok derültet tartogatott és ezáltal megszülethetett ez a felvétel is.

Az asztrofotó egy 800mm-es távcsővel készült. A látómezőbe kétszer férne be egymás mellé a Telihold. 8 órán át készült a felvétel úgy, hogy 200 darab 2,5 perces sorozatból áll.

Az égbolt azonban tartogat néha különös érdekességeket.

Az éjszakai csillagos égen tavaly nyáron és ősszel egy különös vándor mozgott. Láthatatlan volt szabad szemmel, de a kis 5 centis lencsével rendelkező "kalóztávcső" vagy egy vadásztávcső már megmutatta az üstököst, mely a 21P/Giacobini-Zinner névre hallgat.

A

Az üstököst nevezhetjük piszkos hógolyónak is. Nagy kavics, sziklahalom, melyet szárazjég tart össze. Ahogy közeledik a naphoz ez a test... a 21P esetében két kilométeres tömb, úgy szépen a felülete felforrósodik és elkezd párologni. Majd a feltörő gejzírek az űrbe söprik az anyagot és egy csóvát alkotnak. Míg a mag apró, addig a csóva több millió km-es is lehet.

Az üstökös 5 millió km-es közelségben vonult el a Föld mellett, tehát attól nem kellett aggódni, hogy ránk esik. Az aggodalom inkább az volt, hogy a rossz időjárás és a közelgő Hold miatt egyre nehézkessé válik egy ilyen égi vándornak a megfigyelése, az amúgy hajnali égbolton.

A fotó szeptember 21-én hajnali 4:30-kor készült el. Hiába a nyári meleg... aki hajnalban kel, már láthatja az Orion csillagképet, mely a tél hírnöke... Bizony az égbolt már javában őszies az estéken. Az enyhe korahajnalon rövid expóziciósorozatra van szükség, hisz a csillagászati szürkület 4:55-kor véget is ér. Ám ami miatt a rövid expók kellenek, az az üstökös gyors mozgása, mely ezen a 20 darab 1 perces fotón is meglátszódott. A feldolgozáskor két összegzett fotó készült. Az elsőn a csillagokra lett igazítva az összes fotó, míg a másodikon az üstökösre, mely mögött a csillagok mozdultak el. A két fotót már csak össze kellett rakni és elkészült az égi vándoros fotó.

A következő felvételen a Nemzetközi Űrállomás (ISS) átvonulása látható egy csillagvizsgáló felett.

A hosszú expozíció következtében az ISS fényes csíkként látszódik baloldalt, ahogy átszeli a Tejutat.

Az Űrállomás átvonulása úgy néz ki, mintha egy fényes mozgó csillag lenne az égbolton. Kb. nyugat felől jön és keleten eltűnik este. Változó az eltűnése.Hajnaltájt viszont nyugat felől valahol feltűnik és kelet felé mozogva végigkövethetjük fényes pont ként a szürkületi időszakban.

Az esti átvonulások nagyon látványosak és fényesek is lehetnek. Olyan fényes is lehet az űrállomás, mint a Vénusz, az esthajnalcsillag.

Mikor jön az állomás? Mikor látható az átvonulás? A www.heavens-above.com-on először be kell állítani a lakhelyet és utána megkeresni a Nemzetközi Űrállomás átvonulását. (mostanában hajnalonta van).

Ha egy kistávcső van kéznél, akkor egy kis trükkel tudjuk követni is akár. Bár ügyesség kell hozzá, de ha sikerül, akkor a kistávcsőben már látszanak a napelemtáblák.

A fotó még azelőtt készült, mielőtt a csillagdában a távcső elkezdte volna gyűjteni szorgosan a fényt az asztrofotókhoz.

Ha már csillagvizsgáló...

A Zselici Csillagpark azon kevés épületek egyike, ahol az égbolt csodáit meglehet nézni ( meg is mutatják a program esetén, méghozzá szakszerűen). Meg... de nem is akárhogy. Még az épület telkéről is bámulatos a látvány az égboltra. Szabad szemmel látszódik számos csillagköd, csillaghalmaz és az Androméda galaxis is megfigyelhető.

Az épületben minden péntek esténként van távcsöves bemutató. ( ha jó az időjárás ). Akkor komolyabb távcsövekkel lehet szemügyre venni számos mélyég objektumot.

Melyik évszak a látványos ? Mindegyik. Ami a titok nyitja, az az újholdas időszak. Ha fent van a Hold az égen, annak nagy fénye van sajnos és túlragyogja a halványabb csillagokat, Tejutat és az Állatövi fényt is.

A felvétel egy 150 képes panorámafotó, melynek csak egy apróbb szelete került ide. Kétoldalt erős légkörfény van. Középen a Tejút és balra tőle az Állatövi fény sávja látható. Ragyogó volt az égbolt aznap este, mert egy markáns hidegfront kisöpörte a párás levegőt.

Ősz végén egyre rövidebb ideig süt a nap és egyre hosszabbak az éjszakák. A páratartalom emelkedésével gyakori vendégünk a köd. Mivel az időjárási frontok néha elkerülik a környéket ezért a levegő szinte áll és emiatt felgyülemlik a pára és a különböző szennyezőanyagok, aeroszolok.

A köd esténként leszáll, vagy épp képződik és napközben egyre nehezebben száll fel. Egyre makacsabb lesz. Végül beköszöntenek majd azok a napok, amikor egész nap szürke és ködös idő lesz és megjelenik mellette a zúzmara is.

A köd szigetel, ezért mellette a napsütéses területeken például 10-15°C-ig melegszik a levegő, addig a köd alatt jó ha van 5°C talán.

A ködmező felett viszont csodálatos látvány tárul az ember szeme elé. Felhőből kilógó "esőerdők", vékonyka alkonyi fátyolfelhők és lassan az "asztroszezon" végét jelentő Hold is megjelenik.

A fotó a Zselicből készült. A Zselici Csillagpark éppen kilógott a ködből, így nagyszerű rálátás volt az egészre.

Végül az őszi asztroszezont egy gyorsan elkészülő fotó zárta.

A Fiastyúk tőlünk 440 fényévre helyezkedik el a Bika csillagképben. Az 500 tagú csillaghalmaz 115 millió éves. Kékes csillagaiból szabad szemmel maximum hetet láthatunk. Tévesen Kisgöncölnek hívják, pedig ez nem egy csillagkép, hanem egy csillaghalmaz. Az egész klaszter nagy teliholdnyi területet fed le az égből. Vadásztávcsővel , kistávcsővel lehet legjobban megfigyelni. Általában a téli esték jellegzetes célobjektuma.

A felvétel egy lencsés távcsővel készült, melynek a fókusza (reduktorral együtt) 357mm. Bár több este kellett hozzá, hogy előjöjjenek a csillaghalmazt övező csillagködök, a végeredmény tekintetében azonban bátran lehet állítani, hogy ez a kis olcsó távcső egy kisebb rendszerrel szépen megállja a helyét.

[rafeeen1]

Téli hosszú éjszakák II

Mire jók a téli esték? Arra, hogy bent melegedjünk, pihenjünk és elbújjunk fedezékbe a farkasordító hideg elől. ... Nem úgy mint az asztrofotósok. Ők a legnagyobb hidegben érzik magukat igazán jól. 

A hideg jótékony hatással van a szenzorra. Bár a használati utasítás 5°C-ot ír... ahhoz képest ezek a fényképezőgépek eléggé szívósak. Némelyik -20°C-ot is lazán elviseli.

Mivel hosszúak az éjszakák, annak ellenére hogy gyakran van rosszidő, az asztrofotók hamar elkészülnek. 

Ez a csillagköd , mely az IC 410 néven megtalálható, téli esténként a fejünk felett delel a Szekeres csillagképpel együtt. A kép jobboldalán látható csillagokat szabad szemmel is meg lehet figyelni. Vadásztávcsővel pedig a csillagok mellett a halvány ködösség is előjön.

Aprónak tűnik a csillagköd, de mégis hatalmas , mintegy 100 fényév átmérőjű és erre 12 ezer fényév távolságból látunk rá.

A csillagköd közepén lévő csillaghalmaz az NGC 1893, mely egy nyílthalmaz és azok a csillagok gerjesztik a csillagködöt, ami nagyrészt vörösen világít, tehát gazdag hidrogénben. A nebulának viszont a megnevezése IC 410.

A csillagköd közepe már elkezdett sűrűsödni, sötét porfelhők jelenlétében, melyekből a későbbiekben csillagok keletkeznek, de talán a legérdekesebbek a halvány ebihalszerű képződmények a csillagköd bal felső részében.

A felvételek összegyűjtése kb 10 órát vett igénybe egy 800mm-es távcsővel, igen jó minőségű égbolton, de csontrepesztő fagy mellett. A mozaikon a bal felső vöröses lötty a H-alfa keskenysávú nyers felvétel, míg alatta már a stackelt változat van jelen, melyből csak a vörös csatornát használtam fel. Míg jobbra fent a nyers RGB fotó van, addig ezeknek a kombinációjából születik meg a jobb alsó fotó.

A téli éjszakák kegyetlenek, de igen különlegesek is. Főleg, ha hó esik, talán nincs jobb élmény annál, amikor a zúgó távcsövek között ropog a porhó a -10°C-ban. Ám a hónak van egy problémás hatása a fotókra... Fényszennyez. Visszaveri a csillagfényt és ez megjelenhet az érzékeny rendszereknél.

A Zselicben voltak havazások 2018 februárjában. Némelyik kis lepelt hagyott, míg másik havazás ... 40 centi vastag hótakaróval lepte meg a környéket. 

A távcsövek hátterében jellemző égkép ilyenkor az Orion csillagkép, a Szíriusz, mely az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga, illetve a halványabb téli Tejút. Hideg ide, hideg oda. Egy klasszis téli éjszakán akár 12 órát is lehet exponálni, és két-három éjszakából akár megvan egy jó fotó is.

Na de a felhők? A felhőzet az képes tönkretenni a munkát , vagy épp el sem lehet kezdeni tőle. A tél nagyrésze végig felhős volt, így volt olyan asztrofotó, melynek jelenléte inkább átok volt, mintsem eredmény... mert egyszerűen alig bírt elkészülni.

Az alábbi felvételen pedig a Majomfej köd látható. Az NGC 2175 számon futó komplett köd és csillaghalmaz az Orion csillagképtől "balra fel", a bal karjának a végén, és attól picit balra helyezkedik el. Egy hatalmas emissziós ködösség, mely fényt sugároz a benne lévő csillaghalmaz miatt. Színe H-alfára és H-bétára utal. A csillagköd a naprendszerünktől 6300 fényévre helyezkedik el, de a látszó átmérője nagyobb mint egy telihold.

Nem lehetetlen, hogy egy teljesen tiszta égen, egy jól kiexponált asztrotájképen is látszódjon parányi foltként. Ám a távcsővel szépen előjönnek a részletek és a csillagköd igazán klasszis alakja. Az egész magányosan "ül" az égboltnak azon a részén, de valójában több környéki csillagköddel is kapcsolatban van. 

A felvétel elkészítése 10 órát vett igénybe, de az időjárás foggal, körömmel azon volt, hogy ne készüljön el, így szinte hetekig csúszott a projekt a szükséges időtartam előállítása miatt.

Milyen a téli égbolt? Milyen a havas égbolt? Egyszerűen elképesztően látványos. Míg délen lassan  delel az Orion a Nagy Téli Háromszöggel, addig északnyugaton kezd eldőlni a Tejút azon része, mely nyaranta a fejünk felett van. A Téli Tejút szépen lassan dől nyugat fele és egy ívet alkot lassan. Az Ikrek megcélozza a nyugati látóhatárt, míg keleten már az Oroszlán ugrik magasra. Míg egy téli estén még téli esti égkép van, addig korahajnalban már inkább április estén látható csillagképek vannak az égbolton. 

Középen az Állatövi fény egészen a Fiastyúkig hatol, de végig is megy az égbolton. Jobbra, azaz északon Kaposvár fénye erősödik, ahogyan a fátyolfelhők kúsznak be alulról nyugatról.

A felvétel 40 képből áll. Gyakorlatilag egy 270°-os gömbsüveges panoráma.

Ám a tél nem fedte fel minden lapját egészen 2018 február végéig. Február utolsó napján 40 centis hóval egy olyan este kezdett el kibontakozni mely súlyos károkat okozott a gyümölcsösökben és néhányan megtapasztalták, hogy milyen a -22°C-ban térdelni ebben a hótakaróban. A havas táj, a csontrepesztő hideg és a telihold az Oroszlán csillagképben egy olyan kombináció, melyet tilos volt kihagyni még akkoris ha a hideg teljes erővel fárasztja az embert. 

A 35-40 centis hó egy hatalmlas földrakással nagyszerű látványt nyújt. A fotó gyakorlatilag egy izlandi vulkanikus tájképre hasonlít. A képen nem akar annyira látszódni, de gyakorlatilag éjszaka volt. Ugyanakkor a 70-80%-os Hold teljes erővel világította már a környéket.

A fotó egyetlen kattintás volt a -22°C-ban. Olyan hidegben, melyhez nem igazán szoktunk hozzá.

Telihold esetén alig látszódnak csillagok az égen. Nincs Tejút, nincs galaxis, nincs csillagköd és a halvány nyílthalmazokat is épphogy észre lehet venni távcsőben. Bár egy félhold is elég ehhez a problémához, de akkor meg a Holdra érdemes fordítani a távcsövet. 

Az égi kísérőnket akkor érdemes megnézni távcsővel, amikor kicsorbult, tehát nem teli. Mindenkire rábízom a hűha látványt, hogyha betartja ezt az apró kis tanácsot. 

Hogyan fotózunk holdat? Lehet egy kattintással is és tényleg nagyon szép fotókat lehet készíteni, ám mi van a hatalmas nagyítással? 

Egy nagyfelbontású holdfotót elkennek a légköri turbulenciák. Viszont ha sok képet, azaz videót készítünk, akkor hála a programozásnak, vannak olyan programok melyek kiválasztják és összerakják a legjobb minőségű képkockákat és abból születik meg egy-egy élesebb szegmens, vagy akár a Holdunk szelete.

A fotó 11200mm-en (!!!) készült egy ASI-120MC kamerával. Nem nagy őrdöngősség, mert egyszerűbb rendszerrel is meg lehet csinálni. A problémát itt mindig az USB-s sebesség és ... a háttértár hiánya jelenti. 

Ez az 5000képes videó, melyből a legjobb 15% lett felhasználva, kereken 30 gigát “nyomott”... Kevés laptop szereti. :-(

Bár nem éjszakai fotó az alábbi, de egy igen különleges jelenséget mutat.

 A pollenkoszorú egy olyan jelenség, melyet nehéz észrevenni, mert a nap nagyon vakít, és senki sem néz bele szívesen, sőt még arra se. Ám ha tereptárggyal kitakarjuk a napkorongot, akkor láthatóvá válnak a színes gyűrűk. 

A pollenkoszorú fényelhajlással keletkezik. A fény itt a spektrumára bomlik a cseppeken való elhajlás következtében. Hasonló a jelenség ahhoz, amikor egy párás szemüvegen keresztül nézzük a közvilágítást, vagy egy lámpát.

Ám a pollenkoszorú esetében nem más, mint a virágpor okoz fényelhajlást, mégpedig igen érdekes módon, elliptikusan.

A kitakaró tárgy egy Skywatcher 80/600-as ED Apo távcső egy AZ4-es állvánnyal, zenittükörrel és egy Baader Hyperion zoom okulárral. Ha a távcsőboltokban megnézzük ennek a távcsőnek az árát, akkor ez a szett horribilisnek tűnhet árban, ám ezért az ember szinte egy életre vesz távcsövet... Nem holmi kacatot az áruházban. 

Érdemes a távcsőboltokat felkeresni szigorúan, ha távcsövet szeretnénk vásárolni.

Egy jótanács: Mindig eggyel nagyobb állványt válasszunk, mint amekkora a távcső alatt van eredetileg. ;-) 

Árban mennyire kell megfogyatkoznunk??? 80ezer Ftért olyan távcsövet lehet venni, ami sokáig kiszolgálja az embert. Az én saját távcsövem 2012-ben került megvételre , akkoriban 100 ezer Ftért. (Skywatcher 150/750 + EQ3 + aluláb + alap okulárok) ... mind a mai napig használva van. 

Amikor a Holdból csak egy sarló látszódik, akkor megfigyelhető egy olyan jelenség, amikor rálátunk a Hold "sötét" oldalára. A Földünk felhőzetéről visszaverődő napfény megvilágítja a Hold árnyékos oldalát olyan erővel, hogy onnét visszaverődik a napfény ismét a Földre. :-)

Talán az egyik leglátványosabb jelenség, melyet égi kísérőnk adhat.

A függőleges, és vízszintes becsillanás a távcső segédtükörtartó lábai miatt van... Na de mitől van a szín? Hisz a tükrök nem színeznek.

A színek gyűrűje egyfajta légköroptikai jelenség, mely úgy jön létre, hogy a vékony fátyolfelhőben lévő vízcseppecskék meghajlítják kicsit a fényt. Mivel ebben az esetben ez napfény, mely a Holdról visszaverődik, így színeire bomlik. Ebben az esetben Holdkoszorúról van szó.

Ahogy az égi kísérőnk szépen lassan kivonul az égboltról és a valódi csillagászati szürkület veszi kezdetét, úgy lehet fotózni mindennel, ami csak létezik. A rosszidő miatt még olyat is érdemes fotózni, amit először nem is igazán terveznénk. Így születnek olyan fotók, mint az alábbi , úgynevezett Auriga Rendszere

Mennyi objektum van a képen? M 36, NGC 1960, M 38, NGC 1912, IC 417, NGC 1907, NGC 1893, IC 410, IC 405... Ennyi. :-) Ha lehet most részletes elemzés helyett pár érdekességet írnék.

A vöröses színt a hidrogén emissziója adja. Tulajdonképpen hasonlóan működik mint a neonreklám. A lényege, hogy egy-egy csillag sugárzása gerjeszti a hidrogénben gazdag felhőt és az meg világít. Picikéknek tűnnek, de valójában hatalmasak. Több fényév átmérővel rendelkeznek.

A felvétel nem egy nagy rendszerrel készült. Inkább kompakt rendszerről van szó, aminek a lényege, hogy egy állvány követi az égboltot és arra van felszerelve egy fényképezőgép teleobjektívvel. Számos éjszaka eredménye ez a fotó, mely egy olyan objektívvel készült, amit a mai újabb gyártmányok könnyedén kenterbevernének minőségben. Asztrofotót nem csak távcsővel lehet csinálni természetesen.

Az átlagolás 100 darab 5 perces és 100 darab 2.5 perces képből állt, melyhez 20 darab 10 perces keskenysávval készült fotó lett csatolva. ( gyakorlatilag kínszenvedés volt összeszedni ezeket a fotókat is)

A telet egy olyan objektum zárja, melynek fotózása gyakorlatilag az utolsó pillanatokban fejeződött be. 

Az NGC2264 rendszere látható a legutolsó képen.

Az utolsó pillanatokban fotózott KúP köd és a Karácsonyfa halmaz az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben helyezkedik el, tőlünk 2600 fényévre. Kicsinek tűnik az az alsó Kúp köd, de mégis 6-7 fényév magas.

Ezt a kúp formációt a csillagok fénye egyszerűen erodálja "lefele", de közben fel is hevül az, és emiatt világít nemcsak a torony, hanem a környezete is.

Az egész egy masszív csillagkeletkezési régió, ahol a sűrűbb anyagocsomók önmagukba roskadnak majd össze és bennük új csillagok keletkeznek.

A csillagköd fotózása egy redundáns rendszerrel zajlott végig, melynek teljesítménye kétszer akkora, mint a régebbi típusé, így az 5 perces felvétel helyett elég volt a 2,5 perc is. Természetesen ebből is készült 150 darab és így állt össze ez a látványos fotó, mely a Zselici Csillagpark egén készült, ahol nem nagyon ismert a fényszennyezés.

Külön elnézést kérek a hosszú sorokért, illetve a kései téli postért, de lehet, hogy az afrikai sáros esők után valaki visszavágyik a hideg, kristálytiszta levegőre. :-))

[rafeeen1]

Téli hosszú éjszakák I.

Tél? De már tavasz van... Vicces, de még 5 centi hó van és havaseső zubog mindenfele... A mostani tél sajnos igen szegényes volt a derült éjszakákban. Szerencsére fáradtságot nem kímélve az összes derült estét kihasználtuk.

Koratéli estéken a Tejút már kelet-nyugati irányban helyezkedik el. Míg nyugaton lassan lesüllyed a Nagy Nyári Háromszög a Vega-Deneb-Altair csillaggal, addig keleten már emelkedik a Nagy Téli Háromszög a Betelgeuse-Procyon-Szíriusz trióval. Függőlegesen felfelé nézve sötét égbolton az Androméda galaxis is látszódik, illetve feltűnő a Fiastyúk nyílt csillaghalmaz, valamint a Perzeusz ikerhalmaz. A delelő csillagképek szépen vándorolnak nyugat fele, mint például a Kassziopea, a Perzeusz és szépen veszi át a helyüket a Szekeres, a Bika és végül a téli égbolt leglátványosabb csillagképe, az Orion is elkezd emelkedni délkeleten.A felvétel készítése idején első negyedben lévő Hold volt. A fénye már rendesen bevilágította a tájat, de a Tejút még ígyis kivehető volt szabad szemmel a kiválóan tiszta égbolton.

Míg másnak mondjuk egy különleges alkotószobája van, ahol látványosnál látványosabb festményeket és rajzokat csinál, addig az asztrofotósok a nyílt, jéghideg téli égbolt alatt tudják legjobban kiteljesíteni a képességüket. Az ecset ebben az esetben egy masszív távcső, melynél sok részegységnek összhangban kell dolgoznia, hogy sikerüljön egyáltalán érdemi képet készíteni.

A távcsőnek követnie kell az objektumot bemozdulásmentesen, végig szinte halálpontosan célratartva. Míg a Föld forgása tökéletes, addig még a legdrágább mechaniknak is van kopása, bármi ami pontatlanná teszi a követést. Ezért kell a nagytávcső “hátán” a kistávcső mely egy csillagot “néz” és közben folyamatosan apró lökésekkel korrigálja a nagytávcső alatt a mechanikát.

Nehéz elcsípni egy olyan holdsarlót, ami igazán vékony, mert általában a horizont környezetében látszódik csak napnyugta után, vagy napkelte előtt.

A január 18-án az utolsó pillanatokban és komoly szélben fotózott Holdsarló 2,1%-os volt.

Na de látszódik a Hold sötét oldala is. Miért? Mert az valójában kétszeresen visszavert napfény. Amikor ilyen pici fázisban van a Hold az égbolton, addig ott szinte "Teleföld" van, így a felhőzetről visszaverődő napfény szinte teljes erővel világítja meg a Hold felszínét, mely megint visszaveri a napfény egy részét Földünkre, amit Hamuszürke fénynek nevezünk.

A sarló egyenetlen, mert a légkör nagyon turbulens volt és hasonlóképp viselkedett mint a délibáb.

Lassan indul a szezonja az esit állatövi fénynek. A hatalmas fénypiramist, mely majdnem a zenitig ég, a bolygóközi por okozza, mégpedig úgy, hogy szórja a nap fényét.

Ám az Állatövi fény csak a legsötétebb területekről látszódik csak. Elég egy kis fényszennyezés... elég a Tejút mögötte (nyáron) ... és már nem látszódik.

Január 18. egy szerencsés éjszaka volt és egyben az utolsó az asztroszezonban. A következőre bizony február első dekádjának végéig kell várni. Ugyanis bevilágít a Hold, melynek fénye szintén túlragyogja ezt a lenyűgöző jelenséget.

Szabad szemmel is abszolút feltűnő és napnyugta után fél órával már érdemes figyelni délnyugat fele. Olyan, mintha egy ezüstös fényszennyezés lenne, de szokatlan alakja van. Leginkább egy háromszög, mely az este első óráiban lassan megdől kelet fele magasan, aztán az éj második felére belevész a horizontba.

Zselicből könnyen észlelhető az Állatövi fény, mivel alig van fényszennyezés. A zavaró települések messzire vannak és fényüket pedig kitakarják a dombok.

Minden nagyobb panorámaképem úgy készül, hogy teljes 270°-os gömbsüvegben végigfotózom a tájat állóképekből 24mm-en. Ez három képsort jelent gyakorlatilag. Az elkészítése kb 5-10 percet vesz igénybe. A felsolgozása pedig 5 órát...

Alkalmanként egy-egy melegfront előtt különös, színes karikát lehet látni a Nap és a Hold körül. Ez az úgynevezett Halo, amelyet a felhőben úszó jégkristályokon megtörő fény hozza létre. Holdhalót könnyebben észrevesszük, mint a Naphalót, ugyanis az utóbbinál a Nap igen zavaró tud lenni. Az előtérben a Zselici Csillagpark épülete látható.

Sajnos az ilyen fátyolfelhős időben maximum csak a holdat lehet megfigyelni távcsővel.

Íme egy “egykattintásos” felvétel az Állatövi fényről. Abszolút kritérium a derült és fényszennyezésmentes ég. Egészen április végéig kereshetjük az állatövi fényt nyugaton, napnyugta után egy órával. Akár le is fotózhatjuk. 

A mély, csillagos égen egy 50mm-es objektív mégtöbb csillagot mutat, ám van amikor a csillagok között ott van egy-két folt, mely sok csillagból áll , sok milliárdból. Téli estéken az Androméda galaxis egy sötét égboltról szépen megfigyelhető az est első felében. Nyugaton még magasan ott van a szabad szemmel látható legtávolabbi objektum, mely 2,5 millió fényévre van tőlünk. Mégis látjuk... ráadásul nagyobb a látszó átmérője mint a Telihold. Vadásztávcsővel is lenyűgöző látvány.

A téli időszak igazi klasszis és látványos csillagképe az Orion. Decemberben késő esténként kel délkeleten és egyre korábban látható a tél előrehaladtával. Jellegzetes oldalra dőlt pillangó formájával könnyű akár városból is megfigyelni. A három csillag szintén feltűnő, mely lefele a Szíriuszra mutat.

Mivel látványos, ezért rengeteg történet fűződik hozzá. Leginkább a görög mítológia ami hozzá köthető. Az Orion ebben az esetben Poszeidón fia, aki vadász és a Hét nővért ( Fiastyúk csillaghalmaz ) üldözte szerelmesen, egészen addig, ameddig azok csillagokká nem változtak. Az Orion összeköthető a Skorpióval. AMikor a Skorpió csillagkép kel, akkor az Orion már nyugszik nyugaton. Artemisz egy skorpiót küldött, mely megölte Oriont.

Az Orion csillagkép az októberi Orionidák radiánsa, amikor óránként ebből az irányból ~20 hullócsillag is megfigyelhető.

Ám míg szabad szemmel ezt a látványos csillagképet látjuk, mely mellett szabad szemmel halványan dereng csak a Tejút, mégis igen tele van csillagokkaé és csillagködökkel. Leglátványosabb az Orion-köd, mely ezen a felvételen beégett szinte, és egyébként is szabad szemmel megfigyelhető. Szinte minden távcsőben lenyűgöző.

Asztrofotósoknak rengeteg célpont van a csillagképben: Lófej köd, Messier 78, Láng köd, Boszorkányfej köd, Vízesés köd, Barnard ív és különböző LBN és LDN objektumok.

A jövőben a bal felső csillag, a Betelgeuse egy a Napnál 1000x nagyobb vörös szuperóriás, mely a jövőben szupernóvává válik majd.

A fotó trükkös. A kezdeti exponálás közben el lett állítva az élesség. Azért ilyen furcsa. De a csillagok színe szépen látszódik.

Az asztrofotózás gyakran tesztelésből is áll. A felvételen a Capella csillag látható. A tüskék azért jelennek meg, mert a tükrös távcsőben a második tükröt négy darab láb tartja középen. A lábaknál érkező fény elhajlik és az okoz ilyen látványos tüskét. Ám a látvány nem mindig tökéletes. Itt is milliméterek, sőt mikrométerek számítanak.

Elég ha egy picit is feszül az egyik láb, vagy torzul, már problémásan jelenik meg a képen szétnyílt tüskeként, mely nem éppen szép. 

Kósza tüskék is megjelenhetnek, ha bármi pókháló, hajszál belóg a fényútba, stb.

Az egyetlen derült éjszaka a héten ...menetrend szerint vasárnap este van. Február közepén hiába van tél, de már picit érződik a koratavasz és a harmatillat esténként. A nap lenyugszik és szépen gyúlnak be a fényesebb csillagok. Ahogy sötétedik az ég, egy óriási fénypiramis megmarad az éj sötétjében a nyugati horizont felett. A hatalmas fényfolt nem más mint az Állatövi fény, mely olyan, mintha ott fényszennyezés lenne, csakhogy ez együtt mozog az égbolttal. Az Állatövi fény nem evilági, hanem a bolygóközi por szórja a nap fényét és azt a sötét égbolttal rendelkező területekről egy nagy fényfoltot lehet látni tavasszal a nyugati égbolton, napnyugta és sötétedés után.

Az állatövi fény fotózása közben a sakálok elkezdtek vonyítani. Annak ellenére, hogy nem volt egyedül az ember, szinte a hideg futkosott a hátán.

Az Állatövi fény megjelenése, a sakálok vonyítása, a harmatillatos esték már a tavasz közeledtét jelzik. Az Állatövi fény sokáig a vendégünk marad. Még áprilisban-májusban is szépen lehet észlelni nyugaton.

A felvétel 50 képből áll, melyek egyetlen nagy panorámaképpé állnak össze.

Még nincs vége a képek sorozatának. Ugyanis hó sem érkezett még, egészen februárig... A havas képek még hátravannak. ;-)

[rafeeen1]

Nem egy átlagos nyár (1.rész)

A nyár eleje rögtön egy éjszakai halóval indult. Egy igen szép 22°-os holdhalo volt megfigyelhető. Tőle jobbról, balról egy-egy fényesebb folt, és a foltok összekapcsolódtak egy sáv mentén egymással.

Ez a különleges jelenség nyáron ilyen formában picit szokatlan, de itt is azt jelentette, hogy nagy csapadék érkezik lassan, mely kiadós eső formájában meg is érkezett. A szivárványszíneket a fátyolfelhőkben úszó jégkristályok milliárdjai alkotják úgy, hogy megtörik a fényforrás fényét, ezesetben a Holdét. A jobboldali fényes csillag inkább egy égitest, mely Jupiter, a naprendszerünk legnagyobb bolygója.

A színes karika a 22°-os holdhaló, míg a két folt lesz egy-egy mellékhold. A karika tetején van egy úgynevezett felső érintő ív is. Ezek mind légköroptikai szakkifejezések.

Ha nyár, akkor csillagásztábor. Egy egy találkozón több tucat ember is összegyűlik. A nyár elejét a Bátorligeti Csillagászati programhétvége uralta, melyben lehetőség volt betekinteni egy 40 centi átmérőjű távcsőbe. Lehetett jókat beszélgetni illetve fotózni is. A felvétel a Bátorligeti Őslápon készült mely egy szép természetvédelmi terület az emelkedő homokbuckákkal. Ezek a kis dombocskák tökéletes előteret adtak egy-egy ötlet megfotózásához... Ebben az esetben a Visions című kép készült el, mely talán a legjobb lett az összes között.

Bátorliget előtt már befejeződött az NGC 6871-es számú objektum fotózása a 800mm-es fókuszú távcsővel. A feldolgozásra viszont várni kellett. A felvételen egy pár tagból álló csillaghalmaz látható a Hattyú csillagképben, mely mellett ott vannak azok a misztikus portornyok, melyek elfedik a mögöttük világító csillagok fényét.

Egy asztrofotónál problémát okoz a fényszennyezés, az átvonuló felhők... de még a holdfény is. A gyengébb fényszennyezésben megoldást jelent például az UHC szűrő, de kompromisszumos, mivel tönkreteszi a csillagok színét. Mindenképpen a legjobb szűrő egy kiváló égbolt, de az sem mindig menekülhet a holdfény elől. Kevés holdfénynél jóljöhet egy keskenysávú szűrő, mely ezesetben egy 12 nanométeres H-alfa szűrő volt. A szűrő a vörös hidrogénködöket mutatta csak, míg a többi vakfeketén látszódott a fotón. Természetesen készült sok normál expozíció is. Ezeket feldolgozva egy elég szép kompozíció készült el, melyben ott hömpölyögnek a vörös emissziós ködök.

A felvétel több éjszaka eredménye. Összesen 13 órányi sorozatból született meg.

Bátorliget ege hasonlóképp sötét mint a Zselic égboltja, ám sajnos az utóbbi időben egyre több zavaró fény jelenik meg a horizonton, vélhetően a világítás modernizálás miatt. Egy lámpának az a lényege, hogy oda világítson, ahová szükséges. Viszont ha rossz a tervezése, akkor oda is jut fény ahová nem kellene. Ez egyfelől hatalmas energiapazarlás, másfelől a természet károsítása közvetett, vagy közvetlen módon. A bátorligeti Tejút azonban ígyis meredeken tör az ég felé nyaranta a lenyűgöző látványával.

A panorámafelvétel a 2017-es Bátorligeti Csillagászati Programhétvégén készült egy hagyományos rendszerrel. Szinte össze nem téveszthető más tájjal a klasszikus homokbuckás terep a szavannafaként emelkedő galagonyákkal körbevett Bátorliget legelője, ahol évről-évre néhány (utóbbi alkalomkor 40) észlelő próbál szerencsét egy bizonyos hétvégén.

Az égbolt nehezen adta magát, de végül sikerült kompozíciót állítani a VdB 152-es számú csillagködön. A halvány ködösség a Cefeuszban helyezkedik el tőlünk 1400 fényévre. Ez a csillagköd egy igen halvány, de hatalmas molekuláris felhő, mely eltakarja a mögötte világító csillagok fényét. Ám a felhő "elejébe" beleágyazódik egy csillag, melynek fénye visszaverődik a porfelhőn és emiatt a felhő eleje kékes színben ragyog. Ez a csillag nem helyben keletkezett, csak átutazóban van arrafelé, ám amikor a felhőbe ütközött, annak gáznyomása egy lökéshullámfrontot keltett, mely a porköd bal oldalán látható. A VdB152 (van den Bergh Catalog) valójában a csillag körüli reflexiós köd megnevezése. Az egész porfelhő viszont a Barnard 175-ös nevet viseli, melyet szokás a Farkas barlangjának hívni.A felvétel kiváló minőségű égbolton készült, ám nagy melegben a Zselic szívében. 

A fotó története még a Bátorligeti Csillagászati Programhétvégén indult el egy sorozattal, végül követte a Zselic. A feldolgozást nagyban megkönnyítette a kiváló égbolt.Az asztrofotó 150 darab 5 perces felvételből áll ( ISO800as érzékenységen)

A következő fotón a VCSE 2017-es "éjszakai foglalkozása" látható, mely Ispánkon zajlott. Az Őrségben lévő 90valahány fős falucska kissé dilemmás célpontot nyújt az ilyesfajta tábornak, ugyanis az ország egyik lecsapadékosabb helyén fekszik. Az égbolt viszont kiváló minőségű a környéken a kevés fényszennyezésnek köszönhetően.

Sajnos az időjárás nagyon mindenki ellen volt. Végül győzött is. Az egy hétben összesen 5 órányi derült égbolt volt. Sokan kissé csalódtak, de végül a nappali foglalkozások nagyon jól teltek. Rosszidő ide... rosszidő oda. Talán az egyik legjobb csillagásztábor volt... az égboltot leszámítva. :-)

Seregnyi észlelő hangja egy különleges élmény alapból. Amikor ötvenen vannak az észlelőréten, az is szinte mindent megér. A képen furcsamód két “klikk” van. Noha ez nem rossz dolog, de az egyik térfél a vizualizálók csapata, míg jobboldalt alul a j��val különöesebb asztrofotósok armadája. 

Látszik a képen több érdekes dolog is. Az első, a VCSE 46 centis Dobson távcsöve, mely igazi nagyágyú a többi távcsőhöz képest. A térfelet elosztó fényes sáv valójában egy utcalámpa bevilágítása. 

Jómagam a jobboldali autó mellett pakoltam ki, ugyanis első éjszaka a semmiből jött egy komoly zápor és kettő hatalmas asztrofotós berendezést időbe telik lebontani. (~ 40 perc.)

Ám a második éjszaka hangulata mindenkit lenyűgözött. Ahogy érkezett a csillagászati szürkület vége, úgy kezdett el keleten szépen lassan világosodni. Ekkor már a 85 köbméteres medence szinte készen várta a megfáradt észlelők csapatát.

A képen középen felül a parányi csillagcsoport a Fiastyúk, mely téves nevén a Kisgöncöl, mert úgy néz ki, de az utóbbi csillagkép, míg az előbbi egy csillaghalmaz. A fák felett pedig a Vénusz, másnéven az Esthajnalcsillag emelkedik.

Ám egy csillagásztáborban sem fenékig tejfel az élet, főleg ha sokáig borult az ég. Amikor kiderül hirtelen éjszaka, akkor komoly roham indul az eszközökért. Az alábbi fotón a VCSE elnöke mutatja az égbolt minőségét. A zöld lézer messzire elvisz és szépen látható. Végén az úgynevezett Északi Szeneszsák látható, melyben ha lehet kontrasztkülönbségeket látni, akkor az ég kiváló minőségűnek számít már. 

Augusztus hetedike volt a telihold napja, ám ezen az estén egy szép csillagászati esemény volt. Részleges holdfogyatkozás látszódott. Ebben az esetben a Telihold kicsorbulva kelt fel délkeleten. 

Részleges holdfogyatkozás esetén a Hold csak részben lép bele a Föld teljes árnyékába, az umbrába. A többi része a penumbrába merül, mely miatt szokatlanul vörös lesz, illetve furcsán kicsorbult.

A 2017-es nyár sajnos az évtized legviharosabb nyara is volt. A képen látható viharnak halálos áldozata is volt. Szinte végig a szezonban komoly viharok dúltak a környéken. Alattomosan éjszaka is támadtak, de az évtized legszebb szupercellája és a legtöbb kárt okozó vihar is meglátogatta délnyugatot.

Nyáron a Tejútrendszer magasan van már. A galaxis centruma déli irányból szépen megfigyelhető, míg a fejünk feletti részben három csillag alkotja a Nagy Nyári háromszöget. A rendkívül jó égboltra utal az Északi Szeneszsák kontrasztkülönbségei, mely a kép közepétől kicsit balra látható egy sötét foltként.

A Tejút centrumától nyugatra lévő porkarok viszont lassan nyugovóra térnek a Skorpióval együtt, és a centrum is elkezd delelni. Utána szépen lassan az egész csillagösvény kelet-nyugati irányba fordul át, de akkor már javában őszt írunk majd.

A Tejút újholdas időben nagyszerűen látható, míg a Hold meglehetősen nagy ellensége és képes túlragyogni az egészet.

Számos fotó van még, mely a nyarat idézi. Rögtön el is telt ezzel a pár képpel a nyár első fele. :-) (kicsit késve, de lassan utolérem magam..) Kellemes olvasást! :-)

[rafeeen1]

Közeleg a nyár

... és már vége is van. Sajnos igencsak elkéstem a blogbejegyzésekkel, de igyekszem pótolni őket.

Májusban már mindenki a nyarat várja. Egyre erősebbek a zivatarok... egyre többet süt a nap és egyre inkább melegebb van. Sajnos egyre rövidebbek az éjszakák is és emiatt kevesebb lehetőség nyílik a fotózásra. 

Noha a május kicsit bővelkedett a felhőkben, de így is sikerült rengeteg fotót készíteni.

Asztrofotónak tavasszal galaxisokat érdemes választani, így került a képbe a Messier 81 és a Messier 82 galaxis a képbe, melyet egy kicsit nehezítette az az elvárás, hogy látszódjanak az IFN objektumok (integrált fluxusködök)

A felvétel készítése 12 éjszakán keresztül zajlott. 650 x 5 percnyi felvételt gyűjtött össze egy 200/800-as newton távcső. A feldolgozás sokkal nehezebb volt, mint a felvételek összegyűjtése, mely összesen több mint 54 óra, így az országban az egyik leghosszabb expozíciós idejű felvételnek számít ez a fotó. Viszont a dinamika, a két galaxis "makacssága", a halvány háttér teljes összehangolása hihetetlenül nehéz és bonyolult feladatnak bizonyult. A felvétel annyira mély, hogy távolban látszódnak a narancssárga pöttyök, melyek igazából milliárd fényévre lévő 20-22 magnitúdós galaxisok. A fátylak pedig az IFN ködök, melyek a galaxisunk fényét verik vissza, de csak extrém mély felvételeken jönnek elő.

Május végén éjféltől már lehet látni a Tejutat délkeleten. Ennek egy szeletét ez az 50mm-es felvétel mutatja, melyből a Pajzs csillagfelhőt vennénk észre leghamarabb az éjszakákon.

Világosodás előtt 8 x 2.5 perces fotó készült erről a régióról, mely országunkból nézve azért kissé alacsonyan van nyaranta a déli horizont felett. 

Holdas időben viszont nem nagyon látszódik a Tejút. Ám ha a levegő nagyon tiszta és a hold sem akkora már, akkor viszont éppen, hogy el lehet kapni az égi sztrádát. Ilyenkor a fényárban viszont halványabban látszódik.

Az alábbi fotó szépen megmutatja, a holdas időszakot és a fényképezőgép érzékenységét, amikor az égbolt már/még kék a holdfény miatt, de a Tejút még szépen előhozható. 

Szerencsére a jóidőnek is köszönhető, hogy ilyen szépen látszódott fényképeken a Tejút akkor.

Távoli szupernóva robbanás fényesedett fel május közepén a 22 millió fényévre lévő NGC 6946-os Spirálgalaxisban. A szupernóva majdnem olyan fényerővel bír, mint maga a galaxis. Az univerzum legnagyobb robbanásait a szupernóvák produkáják, ám többfajta szupernóva létezik. A mostani az SN2017eaw nevet kapta és egy kettes típusú P szupernóva, tehát körülbelül egy 10x nagyobb csillag élete végén történő összeroskadás után keletkezik és akár hetekig is megfigyelhető. Ez annyit jelent, hogy egy közepes távcsővel már simán észlelhető volt.

Baloldalt a galaxistól a csillaghalmaz az NGC 6939 nevet kapta, mely hozzánk tartozik (a mi galaxisunkhoz), kb. 3600 fényévnyire van tőlünk. 

A felvétel sajnos félbemaradt, ugyanis a második éjszaka már jöttek megint a felhők, hogy a maradék expókat is sikerüljön összegyűjteni.

Május végére, nyár elejére egyre magasabbra emelkedik a Tejút centruma, melyben sokféle objektumot lehet megfigyelni. Valójában a derengés a több milliárdnyi csillag összeolvadt fénye. Az emberi szem nem képes felbontani a több tízezer fényévre lévő csillagokat, emiatt csak a derengést látja, mivel a csillagok fénye ígyis eljut hozzánk.

A fotó egy 16 darab 200mm-es képből áll össze. Minden szegmens óraműves állványról készült, tehát míg exponált a fényképezőgép, addig az állvány követte az égbolt mozgását.

Május utolsó napjaiban látogattuk meg a Somogyvámosi pusztatornyot, ahol számtalan fotó készült. 

Közöttük kettő, ami igazán kiemelkedő. Egy-egy fotó hamar elkészül, de amikor panorámaképről van szó, akkor rengeteg munka van vele, de mégis megéri  mégpedig a részletesség miatt.

Május végén már magasra emelkedik a Tejút esténként, de az éjszakák időtartama csökken és emiatt hamarabb elkezd világosodni. A felvétel készítése után 3 óra 15 perckor már elkezdett világosodni.

Az egyre inkább növekvő holdfázisban a Tejút lassan eltűnik, ahogy az égbolt kivilágosodik, illetve egyre kevesebb csillag látszódik. Ellenben ilyenkor érdemes úgynevezett csíkhúzós / csillagjárásos fotókat készíteni, melyek megmutatják az égbolt forgását. 

A csillagjárásos fotó a Balaton déli partjáról készült. 125 darab képből lett összerakva, melyek egyenként 20 másodpercesek.

Az utolsó fotó a tavaszi szezonban egy Tejútcentrumos, kiátlagolt fotó. 

A majdnem középen lévő alakzat úgy néz ki mint egy elinduló ló, de akár egy kutya is lehetne, viszont a sötétebb részének klasszis neve van: Pipa köd mely számos LDN (Lynds Catalog of Dark Nebulae) régióból áll össze. A Tejút centrumában az igazi klasszis, mely még látható országunkból az a Lagúna köd mely minden kisebb látószöggel készült fotón ragyog, sőt be is ég még egy jobb feldolgozás esetében is. Be is ég, hiszen olyan fényes, hogy vizuálisan is lehet látni. Távcsőben is szépen észlelhető. Az Antares vidéke balról szintén érdekes. Rengeteg fotón látszódik, hogy "homályos" a csillag, de igazából nincs baj vele, csupán a csillagködökbe burkolózik. A felvétel 30 darab 2,5 perces 50mm-es fotó átlagából készült el. Sokat kellett rajta javítani, hiszen ez a régió alacsonyan helyezkedik el dél fele, így minden torzító, átlátszóságot rontó tényező nehezítette a feldolgozást.

Végül ennyi fért bele a tavaszi idénybe. A napokban a nyári szezon is fel lesz téve.  Kellemes olvasást kívánok! :-)