bippityboppitybooom - Tumblr blog

[bippityboppitybooom]

[bippityboppitybooom]

Ha két ember igazán törődik egymással akkor meg fogják keresni a módját, hogy működjön, legyen akármilyen nehéz is.

@miert-letezem

[bippityboppitybooom]

feelings

[bippityboppitybooom]

4:27

Azért elég szar rájönni, hogy nem is vagyok olyan fontos mint azt hittem..

[bippityboppitybooom]

Fogalmam sincs mit érzek valójában, csak annyit tudok hogy nem vagyok jól.

[bippityboppitybooom]

Én csak nem érzem magam elég jónak

[bippityboppitybooom]

[bippityboppitybooom]

You

[bippityboppitybooom]

Késő

Szakíts rá időt. Ha rád ír, hagyj abba mindent. Hagyd abba a kedvenc filmed nézését. Hagyd abba a játékot amivel játszol. Hagyd abba az irogatást másokkal, és mindent amit eddig csináltál. Figyelj rá, beszélj vele, írj neki, foglalkozz vele, mert késő lesz. Szüksége van arra, hogy tudasd vele, hogy fontos neked, mert a szavakban nehéz hinni. Elmúlik a pillanat, elmúlik az érzés, és arra leszel figyelmes, hogy nem érdeklődik felőled.

Kérlek, ha számít neked bármit is, szakíts rá időt.

[bippityboppitybooom]

Mondhatsz akármit, soha nem voltunk közömbösek egymás számára

Egy elcsépelt üzenettel indult az egész. Aztán napról napra egyre fontosabbá váltál, a végén pedig már elképzelni sem tudtuk napjainkat a beszélgetések nélkül. Hiányoztunk egymás életéből, ha néhány órára eltűnt valamelyikünk. Hiába tagadod, féltékeny voltál mindenkire, aki szóbaállt velem. Azonban egy 'majdnem' lett belőlünk. Barátoknak túl sok, szerelemhez meg túl kevés

Saját

[bippityboppitybooom]

[bippityboppitybooom]

hug me, please

i’m sad

[bippityboppitybooom]

[bippityboppitybooom]

Még mindig..

[bippityboppitybooom]

12 éve.

Dad

Kedves apám! Emlékszel még a 12 évvel ezelőtti énemre? Arra, aki felhőtlenül nevetett, rosszalkodott, és boci szemekkel, téged megölelve kért bocsánatot? Arra, aki simán átsiklott afelett, hogy az apja egy kicseszett alkoholista volt? Arra az énemre, aki este 11ig az asztalon ült, és nem evett vacsorát, míg te haza nem értél? Arra, aki soha nem fürdött meg addig, míg nem látott téged este, hogy itthon vagy? És most…

Anya meghalt 11 éve, azóta te már nem vagy alkoholista, és én…. én már nem tudok felhőtlenül nevetni. Már nem érdekel mikor érsz haza, nem kérek bocsánatot ha rosszat teszek, nem ölellek meg. De ez nem az én hibám. Ez, drága Apám, ez mind a te hibád. A szemedben egy ribanc vagyok, egy szar kupac, egy semmire kellő. Miattad vagdosom magam, pszichológushoz kellett járnom, miattad akartam öngyilkos lenni többször is és miattad minden nap sírok. De ma végre megtudtam mondani amit akartam, hogy gyűlöllek, és hogy soha, de soha nem lesz olyan semmi mint 12 évvel ezelőtt. Én már nem az az ártatlan kislány vagyok. Te pedig már nem vagy jó apa. Lehet, hogy nem is voltál, csak annyira szerettelek, hogy észre se vettem.

Bárcsak én haltam volna meg anyu helyett

-me

[bippityboppitybooom]

Menekülök előle, futok, sőt rohanok, mégis utolér. Utolér s elárasztja a testem összes porcikáját. Érzem ahogy terjed, mint valami méreg. Amikor betöltötte testem egészét jön a legrosszabb. Hiába én irányítom a testem, előre félek. Rettegek, mert az agyam ilyenkor mintha kikapcsolt volna. A szétterjedt indulat lelkileg felemészt. Fizikálisan valamennyire az én kezemben van az irányítás. Eleinte még vissza tudtam magam fogni, sajnos ez már sok esetben nem megy. Testileg is lelkileg is tönkretesz. Az okozója pedig szépen végignézi, hogyan tesz tönkre. Nincs kiút, innen már nincs.

[bippityboppitybooom]

“Aki egyszer megsimogatja a lelked…az örökre benne is marad.”

— Léria Dipán