Utolsó nap, zárásként még elmentünk megnézni egy brazil foci meccset. A foci a brazilok legfőbb sportja amire már-már "vallásként" tekintenek. Több százmillió ember követi a meccseiket és a nézők kéréseinek eleget téve a legtöbb VB-t ők nyerték. Amatőr focistákból is rengeteg van az országban, akik kb 800 csapat közül választhatnak.
Brazília egyik legnagyobb hagyománya a Rio de Janeiro, amiről az előző bejegyzésünkben már meséltünk. A lényege hogy a riói szambaiskolák egymás után felvonulnak egy stadionban és egy több mint egy órás előadást mutatnak be. És ráadásul a győztesnek jutalom jár és persze hatalmas dicsőség. Brazíliában rengeteg föld alatti kristálybarlang van amiket legalább egyszer érdemes meglátogatni mert a látvány lenyűgöző. A helyi köszönés akár településeként is lehet eltérő. Van ahol 1, van ahol 2 és van ahol 3 puszival köszöntik egymást az emberek.
A hagyományos viseletük is nagyon különleges. Fehér "camisut" hordanak, ami egy fehér blúz kézzel készített hímzéssel. A szoknyarész szintén fehér, majdnem földig érő, terjedelmes. Ezenkívül felvesznek egy úgynevezett "pano da costát" ami egyfajta turbán. Végül kiegészítőnek hosszú nyakláncokat aggatnak magukra. A férfiak pedig egyszerű fehér inget viselnek fehér nadrággal.
A 2. nap volt az utazásunk fénypontja. Megnézhettük a leghíresebb Brazíliai fesztivált, a „Rio Carnevalt”-t. A Karnevál az ország legnagyobb brazil rendezvénye, a látványos jelmezek és szambadobosok máshol nem látható színes kavalkádja. Az első Riói karnevált, amelyet feljegyeztek, 1723-ban tartották a portugál bevándorlók. Az emberek három napon keresztül maszkokban rohangáltak az utcákon. Kezdetben a portugálok ünnepe kimerült abban, hogy az akkori hagyományoknak megfelelően álruhát vagy legalábbis álarcot öltöttek s aztán megöntözték egymást vízzel, sárral, lisztel és hasonlókkal.
A farsangi szezon alatt Rio de Janero néhány napra a világ fővárosává válik. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil ’farsang’ főutcáján, a több mint másfél kilométeres Sambadron-on.
A hagyományos brazil táncok közül a szamba a legismertebb, bár meg kell jegyezni, hogy a szamba nem csak a táncot jelenti, inkább az önkifejezést és az éneket. Eredetileg egyéni tánc volt a szamba is, csak társasági táncban vált páros tánccá. A brazil népi táncok többsége indián és afrikai örökségként nem páros tánc. Egy részük, főként a vallási táncok körtáncok. Más táncok egyéni táncok, előírásos koreográfia nélkül. Ha kialakulnak a párok, mint például a batuqu-ban, csak egymással szemben táncolnak anélkül, hogy egymást megérintenék.
Miután leszállt a gépünk Rio de Janeiro-ban, szinte éheztünk, ezért miután megtaláltuk a nagynénénket el mentük egy étterembe vacsorázni. Mind a hárman egy-egy hagyományos brazíl étel próbáltunk ki.
Az első a Moqueca (1. kép). Ez egy egyszerű halpörkölt, amit kókusztejjel, hagymával, paradicsommal, chilivel és limemal készítenek. Brazília ezen része arról ismert, hogy a halat fűszeres chilivel és hűsítő kókusztejjel párosítja, ami egy eszméletlenül finom kombináció.
A második kipróbált ételünk a Pato no Tucupi (2. kép). Ez egy különleges étel, aminek a fő eleme a paradicsommal és hagymával párolt kacsa. A kacsát aztán megsütik és tucupival, egy maniókából kivont sárga lével, és jambúval párolják. Hagyományosan évente egyszer, a Círio de Nazaré ünnepségek idején fogyasztják.
És végül a harmadik étel, amit rendeltünk az Acaraje (3. kép). Ez magyarul annyit kb jelent, hogy babfánk. Ezek a ropogós babból és hagymából készült fánkokat ízes vatapával töltik. Ez egy népszerű brazil keverék, ami garnélából, rákból, magvakból és kókusztejből áll.