Tumgik
eliszter · 3 years
Text
Hát...ez sajna így alakult.
Tumblr media Tumblr media
0 notes
eliszter · 3 years
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
0 notes
eliszter · 3 years
Text
FERTŐZÉS!!! (2021.04.28.)
Tegnap a melóban tartottak egy kiselőadást/beszélgetős meetinget, amire mindenkinek menni kellett, aki előzőleg nem volt. Igyekeztek valahogy objektíven ismertetni a vakcinákat, stb. (arra buzdítva az embereket, hogy oltassák be magukat). Külön örültem annak, hogy ők is tudatában vannak az infóknak, és tudják hogy magyar adatbázis egy hazugság, és ki is emelték, hogy mind a magyar kormány, mind az ellenzék ebből is csak politikai hasznot akar húzni, ami nyilván gusztustalan dolog, ezeknek semmi sem szégyen/tabu, ha a hatalomról van szó. Azonban ahogy bújja az ember a közösségi médiát, általában a kommentszekciót, arra lesz figyelmes, hogy az ostobaság egy sokkal veszélyesebb fertőzés, mint a Covid. És minnél jobban beleásod magad a témába, annál sötétebb véleményekkel találkozol. Ez sajnos a melóban is így van, és bevallom az őszintét, egy évvel ezelőtt én is elhittem ezt azt, amit szégyellek, mert általában szkeptikusan állok mindenhez. Szóval jómagam is megfertőződtem egy időre, elhittem hogy nanachipek vannak az oltásokban stb. Szégyen kimondani, de így van, szerencsére másokat nem hülyítettem ezzel a badarsággal. A másik kedvencem ebben az egészben, hogy egy kollegánk emlékszem rá, kb még fél éve még szabadságharcosként tiltakozott az oltás ellen: "Én nem leszek kísérleti patkány " címszóval. Elkapta a Covidot, 3hét táppénz, és mióta visszajött, már a kutyaoltásért is összetenné a két kezét. Konkrét az oltásellenességét ideológiaként hirdette, aztán pálfordulás. Kicsit kétszínű a sztori, de azért megpróbálom betudni egy kényszeres változásnak XD. Ma kaptam az első szurit, egyszerű ambíciók vezérelnek : "Kérek vissza egy kis szeletet a hitvány élemből". Azonban szintén nagy baj hogy kezd kettészakadni a társadalom, oltottak/oltatlanok . Ez szomorú, az a mértéktelen rosszindulat, amit látsz a kommentek közt, elkeserítő. Megy a flex a plasztikkártyával, kaotikusan viselkednek az emberek. Én valahogy meghúztam azt az egészséges határt, hogy nem őrülök bele ebbe az egészbe. Nem tart örökké, ezt kellene felfogni.
0 notes
eliszter · 3 years
Text
Ismerős ??? (2021.03.31)
Ismerős az érzés, hogy ahogy idősödsz , egyre jobban azt veszed észre, hogy egyre kevesebb az időd?
Bekerülsz a melós-osztályba, letudod jobb esetben a 8 órás műszakod, és hazafele a melósjáraton bevillan a gondolat....EGYRE KEVESEBB AZ IDŐM...
Persze nem lehet ezen örökké filózni, de valahogy nyomasztó. És ez ugyanúgy érinti azokat az embereket, akik azt csinálják amit szeretnek, és amihez értenek. Dolgozunk, heti 40 óránk megy el azzal, hogy robotként menetelünk/vegetálunk valami pénzecskéért. Ki fizeti meg azt az időt, amit nem azzal töltünk, amit szeretünk csinálni???
Végigrobotoljuk az életünket, és szinte bizonyos hogy a boldog békeidőkig (nyugdíjas évek) el sem jutunk. Egy kis hörcsög egy mókuskerékben, csak futunk esztelenül, bárcsak vége lenne.....és mikor megpihenhetnénk....vége szakad mindennek...
0 notes
eliszter · 3 years
Text
ANTISZOC....(2021.03.30.)
Délutános szak, Bicske.... Mindenkin maszk, lehalt hangulat, borús kedd délután. Egy lehúzós track szól a fülben, és azon filózok, hogy az elmúlt egy évben mennyire lerángatták az emberek imgerküszöbét 6 láb mélyre. Most tracket léptettem, Getter- Clorox, masszív drop.
Ha már itt tartunk, kurva szar a 4fal közt bulizni, és másfél hete Dezsőt is elvesztettük (nyilván a Covid volt a hunyó). Érdekes módon vannak olyan emberek akik érdekes módon ott döglenek meg a kórházban... De nem szeretnék összeesküvés elméleteket gyártani, de mondhatni :"ÉRDEKES" . Annyit hallom ezt a Covid- témát, hogy kezdek lassan belefáradni... Politikai eszköz lett még a betegség is, elbaszott világot élünk. Néha talán jobb lenne skippelni egy -egy fejezetet az emberiség idővonaláról, mint valami elbaszott Wish reklámot. 🤮
0 notes
eliszter · 3 years
Text
Randomra raktam magam..... (2020.11.03)
Jól startol a hét.....3óra alvás, pszicho állapotok. Még el sem indult a nap, de már csúsznék le róla XD. És még csak kedd reggel van. Ma rájöttem hogy mennyire jó is tud lenni ez a kötelező maszkos melózás, ugyanis így nem látszik, hogy szarrá rágom a számat, és hogy úgy zakatol az állkapcsom mint egy széthasznált Barkasz.  Továbbá a vicsorgás is megmarad a maszk mögött.
Mostmár végre hazafelé tartok, szépen és komótosan csúszok le a lasztiról. November eleje van, és annyira imádom hogy süt a nap, de emellett ködös és felhős, szürke az égbolt. Meg a gyönyörű színekben pompázó fák/falevelek. Annyira vagyok csak eltorzulva hogy a saját INFEKT-es mixemet hallgatok, és gecijó fillingje van . Most talán kevésbé voltam megfeszülve a melóban, és a végére még egy kis szeretetflash és hálaérzet is jött. Történt ugyanis hogy komisból elhordóvá fejlődtem, szóval nem hajtom szét magam, és kurvajókat flasheltem. Ez milyen elbaszott egy trip-beszámoló, jézus. De valahogy annyira jó fillingje van, hogy még kicsit bereccsenve a munkából hazafelé tartva, vegyszerszagúan hesszelem az utat. XD
0 notes
eliszter · 5 years
Text
25/2.rész
Kár lenne ennyire felületesen befejeznem ezt az egészet. Szóval írok tovább. Szerencsére már nincsenek akkora csalódásaim mint amekkorák anno voltam. Az életem egy ideje arról szól hogy magamban csalódok, és nem másokban. De már nem fordulok magamba. Igaz még van hova fejlődnöm, sajnos szeretem a könnyebb utat választani, valamibe menekülni állandóan. De már igyekszem az önsajnáltatáson túllépni, megkedvelni önmagam, hiszen egyébként egyáltalán nem vagyok rossz ember, szimplán még nincs kiforrott személyiségem. Elviselhetőbb vagyok, de még nem az igazi. Szépen lassan de haladok egy jobb irányba, egyelőre úgy néz ki , aztán majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgaim. Haverok jöttek mentek ebben a 3évben, valakiben én csalódtam, valaki bennem csalódott, ez teljesen random. Konkrétan egy jóbarátomat amiatt vesztettem el hogy "nem írok rá messengeren". Megjegyzem majdnem egyidősek vagyunk....szóval sokszor én tartom magam gyerekesnek, de hát szemmel láthatóan nemcsak nálam vannak gondok a fejben. Vannak viszont nagyon időt álló barátaim is akik elviselnek a szarságaim ellenére is, aminek nagyon örülök. Szerencsémre néhány érdekember is eltűnt a közelemből ...25....negyed évszázad. Baszod nagyon pörög az óra. Faterommal továbbra sem beszélgetünk valami sűrűn, bár néha egymásra írunk messengeren, de nem igazán érdeklődünk egymás iránt, ez van, eddig is így volt, próbáltam ezen változtatni, aztán el is engedtem XD. Még jó hogy a szeretteim nem hagytak el, és kitartanak mellettem. A barátaim is velem vannak, néhányan már párkapcsolatban, valakinek már születendő gyermekei is lesz, szóval igen, le vagyok maradva pár dologgal, párkapcsolatilag ez marad is egy darabig szerintem, de pár dologban érzem hogy lépni kell. Jogsi+kocsi, ezek most a nagyobb terveim. Mivel eddig nem igazán ment a gyűjtögetés, ezért az elején biztos nem lesz könnyű, de bízok magamban és kitartó leszek. Persze olyan hatalmas változásokon nem megyek keresztül, ugyanolyan elbaszott junkie állat leszek mint eddig, csak mostmár nem céltalanul. Nem akarok én radikálisan változni, de lelkileg szerintem sokkal jobban vagyok, mióta kicsit megemberesedtem. Nem akarok végre öngyilkos lenni szerelmi bánat meg önsajnálat miatt, azt hittem ezt soha sem növöm ki, de nagy nehezen sikerült. Minek szomorkodjak, ha élvezhetem is az életet? Na ugye....(2019.08.04)
0 notes
eliszter · 5 years
Text
25
És akkor a srác szembesül az előző tumblis bejegyzéseivel, amik 3-4évesek. Szerencsére csiszolódott a jellemem, de még most is felkavarnak ezek a dolgok. Csak megtanultam velük együtt élni. Hihetetlen módon a 13éves lánnyal rengeteg konfliktus után újra dumálunk. De már egyáltalán nem úgy mint régen...végre ésszel ;) . Nagyon támogat mindenben, mondhatni igazbarátomnak tartom, pedig gyakorlatilag évek óta nem találkoztunk. Na akkor mesélnék hogy nagyvonalakban miket éltem meg az elmúlt 3 évben....őszintén? Hatalmasakat buliztam, beszereztem néhány dolgot amivel letudom magam kötni ahelyett hogy emészteném magam, hogy az életem mekkora fos. Kapcsolatügyileg változatlan a helyzet: én sem keresgélek, ők sem keresnek. Egészen megszoktam màr ezt, kicsit #antisocial életem van, de nem teljesen. Rájöttem néhány fontos dologra, jelenleg kocsira szeretnék spórolni, felzárkózván a korosztályomhoz. Azonban az a helyzet, hogy ebben a 3évben iszonyat junkie életet éltem...na jó azért nem volt annyira durva, de voltak túlkapásaim bőven. Egy szép augusztusi napon 16ban egyik barátom vett néhány ekit, én bevallom eléggé fostam tőle, sosem próbáltam.Pont akkor volt egy rumlim, lelkileg eléggé kivoltam, megkérdeztem a spanomat hogy mik a tapasztalatai, ha úgy van bedobok egyet. Rózsaszín Supreme, soha sem felejtem el. Hihetetlenül éreztem magam az elsőtől, pedig csak felet dobtam ha jól emlékszem. Hihetetlen, enyém volt a világ esküszöm. Aztán jött a zombulós lezsaló, másnap a feszültség, és a vágyakozás. Állkapocs-izomrángás, látás-zavar, és társai. Először rohadt szar volt kezelni, hülye voltam tőle, de aztán sikerült az évek alatt rájönni hogy mikor és hogyan érdemes használni, kiismertem a rafinált dögöt. Aztán 16 december 31 hajnali egykor kipróbáltam életem első gombáját is. Életem legszebb, legkirályabb élménye volt, mindenkinek ajánlom hogy próbálja ki, de csak óvatosan( mert ha túltolod, lazán elájulsz tőle meg ilyenek). 2017: fúúú nagyon narkós év lett belőle:kifordultam önmagamból, DUBSTEP-RIDDIM bulik, speed, eki zözi only. Nem is baj, én nagyon jó flessnek élem meg az ilyesmit a mai napig, szerencsére nem vagyok tudatosan függő. Nem fogyasztok ilyesmit heti szinten sem. De 17ben nagyon elvitt magával. Volt olyan hogy egy 7alatt vettem 24darabot, ebből csak néhányat adtam a spanoknak, a nagyrészét én ettem meg. Voltak jók meg ultraszar minőségűek is, vegyesen szinte minden. Elég sokat használtam, valamikor teljesen random vettem, hogy legyen nálam ha unatkoznék meg ilyenek. Tehát mondhatjuk úgy is hogy az érzelem és a valóság elől talán ebben kerestem menedéket. Sokat segített anno hogy ne forduljak magamba, bár azért volt rá példa hogy egyedül a szobámba kifordulva önmagamból szánalommal tele, bebogyózva rágtam le magam, miközben pont az ellenkezőjét kellett volna hogy dobja. Sok nyári este flesselgetés, felezgetés a spanokkal, cirkáltunk a faluba beekizve, zenét hallgatva, sztorizások ilyesmi. Baromi szép idők voltak.
Aztán 17 december 31-én úgy döntöttem hogy leállok az ekivel egy jódarabig. Ez ment fél évig, még buliban sem dobtam be, szimplán csak iszogattam. Aztán jött a szülinapom, és bár nem olyan mértékben, de megint összebarátkoztam a kábszikkal. Meg hát az alkoholllal is, ha éppen nem volt kedvem kábszizni. Kevesebbszer de akkor az átlagosnál jobban szétcsaptam magam. Ha azok a pupillák mesélni tudnának XD. Aztán kevesebb lett a buli is, mert észrevettem hogy kezdek kiégni, lófasz motiváció, sok zűr és veszekedés meglepő módon az alkohol végett, ugyanis jöttek a bealvások meg a másnaposan melóból kimaradások. Ilyen viszont nem igazán volt a spuri és az eki miatt sem, szóval érdekes görbe tükör ez azóta is a számomra. Sajnos mindig megtalálom az ilyen jellegű függőségeimet. Bevallom az őszintét, én imádok züllenni. Szeretem ha kivagyok az elfogyasztott dolgoktól, zuglabortól és kocsmától függetlenül. Azonban van egy fontos tény, amit nem szívesen fogadok el: 25 éves létemre semmit sem tudok felmutatni. Anyám nyakán élősködök, nem spóroltam eddig semmi pénzt, a fizetésem maximum 2hétig tart, pedig nem keresek rosszul, szimplán jó dolgom van anyu mellett és visszaélek vele. Van azonban néhány hobbim ami enyhít az ilyen elmebajos dolgaimon. Úgy néz ki hogy megint elkezdek rap-szövegeket írni, mint régen, sokat segítene, és szeretem is. És szerintem ide is gyakrabban fogok írni, mert jót tesz. És vettem egy kis Pioneer computer-dj-t, gyakorlatilag kisebb bulikat le lehet vele bonyolítani, vam is hozzá fasza hangcuccom. Igazából nagyon szeretem, csináltam már vele néhány mixet, és kurvajó, màr régen is szerettem ezzel foglalkozni. Még nem tartom magamat felnőttnek, de már vannak felnőttes céljaim végre, bár ehhez rengeteg konfliktusnak kellett sajnos lezajlania.
1 note · View note
eliszter · 7 years
Text
Időgépre lennem szükségem...
2013 óta nem járok suliba...hagytam magam kiégni. Egyrészről a lustaságom vezetett idáig, másrészről pedig az, hogy nem voltam valami nagy arc a suliban. Úgy éreztem hogy gyakorlatilag levegőnek néz mindenki. Vidéki suttyó depressziós csóró gyerek, aki nem bulizik csak van...valahol a háttérben ugrál és próbál kibontakozni de semmi. Kár hogy ezt gondoltam.... A középiskolás éveimmel már akkor baj volt amikor elkezdtem beilleszkedni. Folyton lehajtott fej, szótlanság, elzárkózás. Amikor igazán elkezdtek kiforrni a barátságok, én inkább elmenekültem...gyakorlatilag emos voltam csak nem vágtam magam és nem úgy öltözködtem. Utólag mindenki okosabb. Hát én okosabb nem lettem csak max jobban kiábrándultam önmagamból hogy mennyire elcsesztem már az elején. Pedig bevallom őszintén hogy nagyon csíptem az osztályomat. Nem öket utáltam hanem saját magamat hogy nem tudok olyan lenni mint ők. A fiúk folyton baromkodtak mindenkivel, nagyon viccesen viselkedtek, összejártak bulizni, és az évek elteltével igazbarátok lettek. Az utolsó 1-1,5 évben eszméltem rá hogy mennyi időt elszalasztottam. Basszus rengeteg emlék megmaradt...hiányoztok srácok. Ismét 16 akarok lenni...de olyan mint ti. Jókedvü nevettetők, akik állandóan valami marhaságon törik a fejüket😂. Soha nem gondoltam volna hogy hiányozni fognak ezek az évek. Annak ellenére hogy nem voltam szerves része az osztálynak, utólag belátom hogy jó volt köztük lenni. Az utolsó évben már kerestem a srácok társaságát, nem volt rossz, nagyon ritkán sikerült elengedni magam és velük együtt marhulnom. Basszus már több mint 3 éve nem láttalak titeket, és mivel teljesen elzárkóztam tőletek, valószínűleg azt hiszitek (teljesen jogosan), hogy már nem is érdekel hogy mi van veletek. Nem igazán szoktam fb-zni. Az elmúlt pár órában néhány osztálytársam képei közt szétnéztem és úristen....időutaztam 2011-12ig. Hát atyaég mennyit változtunk...Egyrészről jó látni hogy a legtöbben menetelnek előre és nem hagyták el magukat. Másrészről fáj hogy hagytam veszni a dolgokat...szép lassan épülök le....De most komolyan! 2013 óta dolgozom. Mit tudok felmutatni? Semmit. Csak 500 ftos szintetika meg piàlàs meg cigi fû. Meg a kiègett önmagam aki kezd beletörôdni hogy ez màr csak rosszabb lesz....
0 notes
eliszter · 8 years
Text
Ürességre van szükségem
Szeretnék eret vágni...kipróbálni hogy milyen. Biztos tetszene, megakarom tapasztalni lelkem fájdalmait, és a testemre kivetíteni. Egy vágás ami arra emlékeztet :Jobb talán nem érezni semmit. Csak fájdalmat a testünkön , ami talán segít túllépni lelki gondjainkon. A szívem mélyén nagyon szeretem és tisztelem az öngyilkosokat, és az emosokat. Sajnálom is őket, gyakorlatilag az önsajnálatuk viszi őket a vesztükbe. Vesztükbe ? Szerintem a legtöbb öngyilkos csak nyer azzal hogy itt hagy mindent, és az örök nyugalomba megy. Megtenném, ha tudnám. De vagy a mérhetetlenül nagy gyávaságom vagy a lelkiismeretemnek nevezett undorító szemétláda, azt hazudja: "Ne tedd, ez nem jó..." Viszont abban igaza van amikor folytatja a mondatot tovább ës azt mondja "…nem oldasz meg vele semmit.". Mostanában egyre gyakrabban sírok ,most is, vsak itthon van mindenki, és nem sírhatok eléggé. Le kell nyelnem valahogy. Azt is szokta mondani a belső hang " megbántanál vele sok embert". Ez félig hazugság, nemsok ember állna a sírom felett. Lehet hogy vslaki még le is hugyozná azt. De engem addigra már nem érdekelne...csak ne legyek képben, ne legyenek érzéseim. Faljon fel a tátongó üresség. Már most bánom hogy felhoztam neki a témát. Most biztos fél attól hogy megfogom tenni. Önző vagyok. Csak nem túlságosan...ha az lennék, meg elszánt, már nem lennék itt. Ha nem lennék önző, sohasem bántanám. De nem vagyok önző, mert neki akarok jót. Azt akarom hogy szeressen és gyűlöljön. Beteges igaz? Igen, ezek motoszkálnak a fejemben. Meg sajnos az, hogy ha megfogom azt a kurva pengét és vágok vele, nem csak magamnak okozott fájdalmat, hanem neki, anyámnak, a lelkemnek aki próbál abban bízni, hogy boldog lesz, ha nem hagyja ek magát. Potyognak a könnyeim, csípi a könnyem a szemem. Vágyok arra hogy megtegyem, de nem tehetem mert félek hogy ő is megteszi, mert ő már nem fél ettől. Miért nem trhetem meg ? Tudod miért ? MERT szereted és ő is Téged. Nem lenne kár érted hisz csak egy ember vagy. De ő meglátta Benned az értéket, és én is benne. Tudod mi lenne a legjobb ? Nen ismerni őt, nem szeretni, és egyedül egy sötét szobában, amit magadra zártál elvágni egy eret, elszívni egy cigit és elvérezni. Azt hittem könnyebb azoknak akik párkapcsolatban/távkapcsolatban élnek. A magányos embereknek könnyebb. Ha megteszik, azzal nem okoznak kárt szinte senkiben, mindenki csak szánalmat érez iránta és csak azért, mert milyen fiatal volt, vagy hogy mégiscsak felkavarja az embert, ha valaki meghal. De neki nincsenek láncok és korlátok, mint nekem...meg rajtam kívül rengeteg embernek, aki szeretné becsukni a szemét és azt mondani kisírt szemekkel "Engem senki sem szeret" Aztán golyót ereszt a fejébe. Mondjuk én késsel nem vágnám fel az ereimet, az nagyon durva lenne, sokat szenvednék...bár, nem annyit mintha még tovább élnék és szeretnék.Érdekes, mennyit tudok erről beszélni, pedig csak tűvel karcolgattam magam anno, se az életemben, se a karomon nem hagyott nyomot. El kellene költöznöm és egyedül maradni. Úgy, hogy senki se tudjon rólam, jobb lenne (nekem).Régebben azt éreztem hogy nem szeret senki, mindig szar kedvem volt, de nem mutathattam ki. Most meg az a bajom hogy vannak akik szeretnek....és nem lehetek elég önző. Ha létezik valami góré a felhők fölött, akkor üzenem neki hogy kapja be a faszom, és ne szívasson tovább. Tegyen rendet a fejemben és a szívemben, nem akarok érezni.Nem.
7 notes · View notes
eliszter · 8 years
Text
"Puszi, majd holnap besz. Ok, csá, értem, pá. Szeretlek, imádlak, gyűlöllek, utállak. Lájkold, oszd meg, posztold, szóld meg...kövess, hashtagelj, chatelj, rövidíts, insta, snapchat, tumblr. Tegyél ki kis taknyos létedre olyan idézeteket amikről fogalmad sincs hogy mit jelentenek, tegyél ki ehhez valami csöcskirakós, agyonvakolt, ribancos képet. 1 Perc, 60lájk...csak ? Úristen de gáz vagyok.2000 lájk után: Aztaqrwa mostantól senkinek nem köszönök az utcán. Kommentek: annyira édi, gyönyörű, fullos, azta, szétkurva az egész rózsaszín emojiáradattal. Ennyi szívet, ami lemegy egy nap, megirigyelnének a kórházak. 10/?. lájk és megy üzibe.ha nem küldöd tovább 24 órán belül, megerőszakolja Zuckerberg az üknagyanyádat...aki vagy 20 éve a föld alatt van. lájk és jelizek! Mizu? " Hogy mizu? Mire vagy kíváncsi? Nemtom? Elmondom hogy mizu, #kurváramindenkimenőésmegmondógeneráció. Az hogy minden olyan...gépies ha rátok nézek. Most én.is a telóm fölött görnyedek és pötyögök, mint ti, ��ltalában." Mi a bajod? Semmi " Mondd már el pls. Ha rátok nézek, drága holmikba öltözött leárazott életképtelen snapbackes buzikat látok ocsmány skinny nadrágban, azt figyelve hogy mi a divat. Folyt köv...
0 notes
eliszter · 8 years
Text
Reménytelen...
Amikor az ember elkönyveli néhány csalódás, meg valami korai kapuzárási pánik miatt hogy végre laza életet él, és elkezdi leszarni hogy 22 és baszottul kiábrándult a fiatalságból, saját magából, és a szerelem sem találja meg. Elkezd a srác idegen csajokkal chatelni, valószínűleg csak arra akar már menni, hogy ha már nem jött be a szerelem, akkor jöjjön a "feküdjünk le minél többel minél többször"-dilemma, hogy legalább a szexben örömét lelje, ha már eddig nem igazán jött össze. Ezért mondtam hogy korai kapuzárási pánik. Úgy érzi, hogy ez talán adhat némi tapasztalatot neki. Az egyik 15éves csaj kb egy-két óra "messenger" után már azt pedzegette hogy mit csinálna vele, ezt elég alpári módon , valószínűleg valami elbaszott pornó forgatókönyvet írt le.Íme a szó szerinti megfogalmazás egy 15 éves "cuki" szájából: "Nekinyomlak a falnak csokolom a szadat. Aztan a nyakad csokolgatom leveszem a polod a hasad is vegig puszizom majd.. Majd ,eveszem a nadragod elkezdem boxeren keresztul simizni aztan szep lassan kiveszem a farkad es meg fogom erosen elkezdem vegig nyalni az egeszet lentrol fel.. Majd megpuszilom es bekapom kb félig. Elkezdem szopizni, aztan tovig s egyre gyorsabban bo nyallal szopom a farkad.. Aztan leveszed a ruháimat, leteritesz az agyra, kinyalsz, es..:333 megujjazol, elkezded simizni a puncim..aztan lefekszel te a hatadra,melkezded a faszoddal simizni a puncim aztan berakod szep lassan elkezded nyomni nekem ki be aztan egyre gyorsabban 😍😍😍😍😍naztan fel emelsz neki nyomsz a falnak, ess egyre gyorsabban elkezdesz baszni majd a vegen le terdelek eled, es addig szoplak mig a szamba nem spriccel a geciidd😚😚😚😚". Bevallom, először örültem annak hogy ezt írta, 22 vagyok. (PASIK, ha egy fiatal csaj nektek ilyet mondana, mit csinálnátok? ...Ne mentegetőzz, biztos hogy a legtöbbnek elkezd a gondolattól kicsit bizseregni, nyilván nekem is) de a másik felem valahogy mindig többet akar, hiába, előbb a személyt szeretem megismerni és nem a testét. És ez a pont, amikor beüt a gondolat...úristen, hogy jön ki ilyen egy 15éves lány szájából? Nekem 2 tipp jutott az eszembe : vagy nagynak akar tűnni és megy a "divatribancság" után vagy tényleg ribanc. Az a szégyen hogy kb egy hétig voltunk kontaktban, de ez volt a legösszefüggőbb szövegfoszlánya, amit írt. Pedig igyekeztem beszéltetni, bár nem akartam komolyra venni a dolgot, de megakartam ismerni. Úgy voltam vele, hogy úgy állok hozzá, mint egy ismeretlenhez, aki valószínűleg ribanc. De rájövök, hogy biztos nem véletlenül olyan amilyen, plusszba még kíváncsi is vagyok rá....erre jönnek az egyszavasok. És akkor oda vissza pingpongozunk Szia mizu kezdetű baromságokkal. Persze erre is okot adtam. Meséltem magamról, hogy milyen vagyok. És hirtelen máshogy állt hozzám. Például elmeséltem neki hogy szeretem utánozni a plázakurvákat, mert tiszta idióta és felszabadult tudok lenni, meg részben viccesnek is tartom. Jön a kérdés. "MIVAAAAN? Te meleg vagy ?". És onnantól kezdődtek az egyszavasok... Szóval visszatérve a kezdetekhez, mire elkezdtem egyszerre 3-4 csajjal dumálni, tudtam hogy ez nem tesz boldoggá, de legalább nem Marokbatosz, meg Miss Kézi lenne a csajom, hanem valami húsvér fiatal csaj, aki miatt nem fog fájni a fejem. Sokkal egyszerűbb lenne így élni, de sajnos nekem nem akar menni. Idegesít ha nem beszél eleget, vagy ha nem ír túlsokat, ha buta, ha ribanc blablabla. Erre fel jön egy tipikus "A nevem Élet és kapsz egy újabb akadályt" -cucc, és a Balatoni kiruccanásom után hazajöttem és a kis haveri társaságomon belül (azért kis, mert hozzájuk képest vén fonnyadt lófasz vagyok XD), elkezdek társalogni egy fiatal lánnyal, akit idősebbnek néztem. Igen, tipikus élet, pls XDDD. A csajról kiderült hogy 13 éves. És annyira megláttam benne önmagamat hogy beleszerettem, pedig tudom hogy nem szabadna. Próbáltam eltolni magamtól kiábrándító dolgokkal, de semmi. Észreveszi ugyan, de nem érdekli. Érted, éveket kellene rá várnom hogy ebből bármi.is lehessen, és valószínűleg én vagyok az első szerelem az életében. Ez nagyon fáj, mert nem hiszed el, hogy mekkora nyomás alatt vagyok, racionalitás vs érzelmek : kit hagyjak nyerni ? Egyik pillanatban arra gondolok hogy soha nem voltam még ennyire szerencsé hogy egy ilyen lány akivel rengeteg a közös tulajdonság és hihetetlenül értelmes is, és engem akar, én vagyok neki az egyetlen. Sokszor a legjobb barátaival sem tud megbeszélni olyanokat mint velem. Próbál segíteni rajtam ha bajom van, és érdeklődik irántam. Folyton. Sőt ha nem vagyok fent messengeren, vagy eltűnök, még hisztis is. Szeret. Bevackoltam magam a szívébe, és ő is az enyémbe. És a fránya agyam közbelép...bassza meg. Abszolút készen vagyok attól a ténytől hogy még csak 13 , most fog rengeteget változni a személyisége, és még éveket kellene arra várnom hogy egyáltalán lehessen ebből bármi...13-22...9év...annnyira fáj, mióta elkezdtem felfogni , mintha belülről valami szétakarna robbanni. De ő annyira hisz bennem, próbáltam eltűnni előle, elbúcsúztam és közöltem vele hogy nem lehet belőle semmi...és ugyanúgy reagált, mintha ahogy én reagáltam volna. De könnyebb lenne ha eldobna és azt mondaná hogy ennyi. Engem koptattak általában a csajok, nem én őket. Sírok folyton ha arra gondolok hogy egyszer csak megun, és megbánja hogy megismert. Én azért bánom hogy ismerem, mert megszerettem. Pedig a józan eszem nem engedi, meg az a 9év köztünk....csak.potyognak.a könnyeim. Vasárnap van, és most a Szomorú Vasárnapot hallgatom Leandertől. Nem tudom mi lesz a jövőben....bárcsak tudná az ember. Bárcsak tudnám hogy kire hallgassak ? A józan eszem folyton lebeszél róla, de a szívem csak közelebb visz hozzá. Ilyenkor volna jó meghalni...
1 note · View note
eliszter · 8 years
Text
Lassítás, vagy időhúzás ?
Amikor azt mondod- "lassítsunk egy kicsit"- vajon tényleg azt gondolod? Reménykedsz vagy becsapod magad? Ha lassítunk egy dolgon, az számomra nem azt jelenti, hogy ne beszéljünk. Csak annyi, hogy talán nem mászunk bele nagyon személyes kérdésekbe, hanem érdeklődünk a másik iránt, csak kevesebbet. Amikor azt mondod- "halasszuk el, nem akarom elsietni, kicsit jobban ismerjük meg egymást, kell még egy kis idő, lassítsunk- vajon mit gondolsz? Én ezalatt azt értem, hogy érdeklődök a másik iránt, és megakarom ismerni. Nem azt, hogy szarok a másikra és baszok visszaírni neki. Ha megakarsz ismerni, miért nem írsz? Vicces, mert ezzel csak húzod a másik idejét, meg a sajátodat is. Légy inkább őszinte, ne baszd át egy "szeretlekkel" , hanem mondd meg neki az igazat. Mert nem tudhatod, hogy a másikat mennyire fogja megviselni, de az sokkal rosszabb ha azt mondod neki kamuból hogy " SZERETLEK😍😙💖", mintha megmondanád neki az igazat. Most minden kiejtett " Szeretleket" bánok, mert már tudom: részedről nem volt igaz. Ha az lett volna, érdeklődtél volna eleget felőlem, legalább annyit, mint én. De nem így történt. Elzárkóztál Tőlem, egyre távolodtál, én közeledni szerettem volna , jobban szeretni Téged, de sajnos ez nem elég egyeseknek. De tudom, hogy hülye lettem volna tovább nézni, hogy leszarsz, csak szánalomból válaszolgatsz, de azt írni, hogy "szeretlek" . Bár lehet hogy Neked ez jelentéktelen szócska, de én minden egyes szeretleknél az örömkönnyeimet törölgettem azt hazudva magamnak, hogy ez az egész igaz. És megint bejött a belső hang jóslata: újra magány van a szívemben, újabb átverés, hazug szavak, megvezetve, de mégis hiszek abban, hogy talán ez is kellett ahhoz, hogy közelebb kerülök életem értelméhez. Remélem ez nem hazugság...mert az megint csak IDŐHÚZÁS lenne.
0 notes