#21. század kiadó

[prologusblog]

Nyaralós könyvek nyaralásra

Nem csak a való életben, hanem gyakran a könyvek lapjain is nyaralni mennek szereplőink. Hiszen mikor máskor történnének érdekes dolgok velünk, ha nem akkor, mikor kikerülünk a mókuskerékből, és egy teljesen új helyszínen, új élmények, új emberek várnak ránk, amerre csak megyünk. Ebben a bejegyzésben öt plusz egy olyan könyvet gyűjtöttem össze a polcomról, amiket ha a strandon olvasol, akkor…

[watchaholics]

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

“Az égvilágon mindenről lehet beszélni, de csakis őszintén érdemes.” A kegyelem szigetei Rose Tremain legújabb magával ragadó regénye, ami nem csak borítójával, de a szavaival is gyönyörködteti olvasóit. (more…)

[catleen9]

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

“Az égvilágon mindenről lehet beszélni, de csakis őszintén érdemes.” A kegyelem szigetei Rose Tremain legújabb magával ragadó regénye, ami nem csak borítójával, de a szavaival is gyönyörködteti olvasóit. (more…)

[tintalap]

Ilyen volt a Könyvhét és a Margó Fesztivál

Az év elején még csak vágyakozva olvasgattam a híreket a Könyvhétről, és amikor egyre biztosabb lett, hol és mikor lesz megrendezve, egyre inkább azt éreztem, hogy én erre el akarok menni. Főleg, mert a magyar könyves eseményeken csak nagyon korlátozva tudok jelen lenni, mivel Angliában élek.

Egy elhatározást követően lefoglaltam a repülőjegyeket, a szállást Budapesten, és nagy örömömre, a barátom is elkísért.

Kész könyvlistával érkeztem, amit előzetesen a moly.hu-n (apropó, ismerjük már egymást Molyon? keress rám és figyelj, hogy én is figyelni tudjalak Molyon - a molyos felhasználónevem: @zsoltin) állítottam össze, és ki is nyomtattam. Amit végül kevésbé vettem figyelembe a vásárlás során, mert rengeteg olyan könyv jött velem szembe, ami megtetszett és volt néhány a listán, amit ott hagytam, úgy döntöttem, őket majd egy másik alkalommal szerzem be.

Szombat, június 11. egy találkozással kezdődött számomra, ugyanis Rácz-Stefán Tibor íróval volt szerencsém összefutni, együtt reggeliztünk, közben jót beszélgettünk a könyvekről. Ezúton is köszönöm Tibinek a találkozást, és azt is, hogy együtt mentünk el a Vörösmarty térre, ahol dedikálta is legújabb regényét nekem, egy speciláis kis pálciadisznó-rajzzal kiegészítve - így lett tökéletes!

Edmonddal is láttuk egymást szerencsére, rendszeres nézője vagyok ugyanis az Edmond Könyvkuckója YouTube-csatornának, és Edmonddal már volt szerencsém korábban is találkozni. Ezúttal még Evelinnel is találkoztam, akit a Pergamenre hányt szavak YouTube-csatornáról ismerhettek. Az ő videóit is imádom, így nagyon örültem, hogy láthattam őt.

Félig-meddig tudtam, hogy milyen dedikálások lesznek aznap, abban biztos voltam, hogy szeretnék elmenni Bessenyei Gábor könyvét dedikáltatni. Első alkalommal találkoztam a szerzővel, amellett, hogy kaptam aláírást a Tested és lelkem című regénybe, közös kép is készült.

Nagy öröm volt Bessenyei Gáborral találkozni.

Az első két dedikáció után könyvvásárolgatás következett, hatalmas területen terültek el a könyves standok, volt bőven hol nézelődni és válogatni.

Kedvenc standjaim közé tartozott a 21. Század Kiadó standja, imádom az új könyvsorozatukat, a KULT Könyveket. A bejegyzésem végén majd listázom is, hogy pontosan miket szereztem be.

A másik gyönyörű könyvstand Szabados Ágnes Libertine Könyvkiadójának a standja volt, ami borzasztó részletességgel, sok kiegészítővel volt felállítva, igazi csemege volt a könyvmolyok számára ott az időtöltés.

Nagy segítség volt, hogy egyes kiadók vászontáskát adtak bizonyos összegű vásárlás esetén, így nem kellett táskákkal, szatyrokkal készülni, volt mibe pakolni. Nem is tagadom, én rendesen felpakoltam magam, hiszen sajnos egy évben nem sokszor tudok magyar nyelvű, nyomtatott könyveket vásárolni.

Megérte!

Délután átmetróztam a Margó Könyvfesztiválra (hivatalos nevén Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár), ami Budán, a Városmajori Szabadtéri Színpadon volt megrendezve. A helyszínen nagyon kedves, Bookline-os pólót viselő segítők igazítottak el, hol találom meg azt az eseményt, ami engem érdekel. Kettő szerző miatt mentem el Budára: Fehér Boldizsár volt az egyik. Az ő első könyvét, a Vak majmot már olvastam, amikor megjelent 2018-ban. Nagy könyvélmény volt számomra, ezért nagyon vártam már, mikor jelenik meg Boldizsár következő kötete. Az idő idén jött el, ezért nem hagyhattam ki, hogy találkozzak vele és megvegyem az úgy könyvét, a Nem nagy ügyet. (Boldizsár dedikált vasárnap a Könyvhéten is, de nekem sajnos mindent szombatra kellett besűrítenem.) Amikor a helyszínre érkeztem, és bementem a kapun, észre sem vettem, hogy ott állt, beszélgetett valakivel, én meg elsétáltam mellette, később, amikor megfordultam és indultam vissza a kapu felé, akkor vettem észre őt. De nem akartam zavarni, így előre megvettem a Nem nagy ügyet a Bookline standnál, majd elfoglaltam a helyem a beszélgetés helyszínén. Valuska László volt aki kérdezte a szerzőt az új kötetről. A beszélgetés nagyon jó hangulatú volt, több poént is eleresztettek, amire a közönség rendszerint nevetésben tört ki.

A könyv maga egy novelláskötet, ami emberi találkozásokról szóló novellákat tartalmaz, rengeteg humorral és újszerű megközelítésben. Mindenkinek nagyon tudom ajánlani, Fehér Boldizsár stílusa egyszerűen utánozhatatlan, könyvei letehetetlenek.

Nagy örömömre, a könyvbemutató után volt lehetőség dedikálásra és közös fotó készítésére is.

Az év egyik legnagyobb élménye volt a Fehér Boldizsárral való találkozás.

A másik szerző, aki miatt ellátogattam a Margóra is, Szentesi Éva volt, sajnos a könyvbemutatója egyidőben volt Boldizsáréval, így arra nem tudtam elmenni, de a legújabb regényét, a Merkúr a retrográdbant beszereztem. Volt lehetőségem látni az írónőt, amikor a könyvbemutató után kijött dedikálni, de mire észbe kaptam, hatalmas sor alakult ki az asztala előtt, nekem pedig sietnem kellett vissza a Vörösmarty térre, mert jött a következő program, így Szentesi Évával a dedikálást elhalasztottam.

Pontosabban a Dunakorzóra siettem vissza, este 6-kor Peller Mariann dedikált a Libertine Könyvkiadó standjánál. Mariann csupaszín, kedves hölgy, mindenkit személyre szabott üzenettel látott el a dedikáció mellett.

A fárasztó napot (amihez a hőség is jócskán hozzájárult) egy vacsorával zártam, és azzal az elhatározással, hogy amennyiben tudok, a Könyvfesztiválra is eljövök ősszel.

A Könyvhéten és a Margó Fesztiválon beszerzett könyveim:

Will Gater: Rejtélyes világegyetem (HVG Könyvek)

Valérie Perrin: Másodvirágzás (Európa Könyvkiadó)

Fehér Boldizsár: Nem nagy ügy (Magvető Kiadó)

Szentesi Éva: Merkúr a retrográdban (Libri Kiadó)

Sue Monk Kidd: Vágyak könyve (21. Század Kiadó)

Bessenyei Gábor: Tested és lelkem (Könyvmolyképző Kiadó)

Rácz-Stefán Tibor: Nincs hozzád hasonló (Könyvmolyképző Kiadó)

Erin Watt: One Small Thing - Egy kis apróság (Könyvmolyképző Kiadó)

Peller Mariann: Végtelen kísértés (Libertine Könyvkiadó)

Rosie Andrews: A Leviatán (21. Század Kiadó)

Jesmyn Ward: A csontok megmaradnak (21. Század Kiadó)

Bridget Collins: Árulások (21. Század Kiadó)

Colson Whitehead: A föld alatti vasút (21. Század Kiadó)

Szerb Antal: A Pendragon legenda (Libertine Könyvkiadó)

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock (21. Század Kiadó)

Stacey Halls: Mrs. England (21. Század Kiadó)

Esi Edugyan: Washington Black (21. Század Kiadó)

[labjegyzet]

Van még szex New Yorkban? 

Candace Bushnell amerikai írónő nevét a Szex és New Yorkcímű könyv, valamint az ez alapján készült, világhírűvé vált sorozathoz kötődően ismerjük. Több mint húsz éve, amikor meghökkentő és szókimondó könyvében megírta a manhattani elit szexuális titkait, rituáléit, új műfajt teremtett. Az írónő most egy újabb úttörő írással jelentkezik, amelyben az ötvenen felüliek szexuális és ismerkedési szokásait fedi fel. A Van még szex New Yorkban? idén jelent meg magyar nyelven is.

Érdemes tudni az írónőről, hogy a kezdetek óta saját tapasztalatait írja meg könyveiben, valóban volt rovata az egyik amerikai hetilapban (The New York Observer) és ezek gyűjteménye jelent meg 1996-ban Sex and the City címmel. (Magyarul 2008-ban Szex és New York címen a GABO kiadó gondozásában.) Tíz évig volt házas, válása óta a csinos írónő folytatja a már jól ismert szingli életmódot, és érett középkorúként is tovább kalandozik, illetve „vadászik” a betondzsungelben.

Az első kötete óta több könyve is megjelent Amerikában és hazánkban is, a legújabb Is There Still Sex in the City? című szintén önéletrajzi ihletettségű könyv. A történetek helyszíne ezúttal a manhattani Upper East Side, illetve egy „Falu”-nak nevezett vidéki település. Bushnell a tőle megszokott szatirikus stílusban tárja elénk azoknak a középkorú férfiaknak és nőknek az ismerkedési szokásait, akik tovább navigálnak a szerelem és a kapcsolatok örökké modernizálódó világában. Bushnell bemutatja az olyan tipikusan 21. századi ismerkedési jelenségeket, mint például a „váratlan kölyöktámadás”, amikor egy józan idősebb nő egy nála sokkal fiatalabb férfi érdeklődésének a középpontjába kerül, megismerhetjük a Mona Lisa kezelést, egy vaginahelyreállító sebészeti eljárást, amit gyakran ajánlanak a középkorú nőknek, és megtudhatjuk, milyen esélyei lehetnek egy elvált, ötvenes nőnek a Tinder világában.

Bushnell aktualizálja és átírja a Szex és New York egyik legnépszerűbb sztoriját, a „kerékpáros fiúk”-at. Ők voltak azok a férfiak, akik mindig fel akarták vinni a biciklijüket a nő lakására. A kerekezés egykor néhány különc srác rendellenes viselkedésének számított, de mára széles körben elfogadott lett. Az írónő megismerteti velünk a „kerékpáros fiúk” új alfajait, és feltérképezi, hol és hogyan lehet becserkészni őket egy kerékpár segítségével. (Azt is elárulja, hogy érdemes-e.)

A téma egyedi és ritka, a stílusa továbbra is könnyed és humoros, miközben Bushnell minden szemszögből megvizsgálja a szerelmet és az életet. Beszél a házasságról és a gyerekekről, a válásról és a gyászról, valamint a nőkre nehezedő társadalmi nyomásról, ami ma már nemcsak azt követeli tőlük, hogy őrizzék meg a fiatalságukat, hanem azt is, hogy legyenek sikeresek és gazdagok. A könyv kíméletlenül őszinte társadalmi körképet ad, és hasznos olvasmánya lehet mindenkinek, akit érdekelnek a huszonegyedik század párkapcsolati kérdései.

A könyv megtalálható a könyvesboltokban vagy megrendelhető a kiadó honlapján.

Aki még nem olvasta az eredeti Szex és New York könyvet, még bepótolhatja.

 Kép forrása: https://www.candacebushnell.com/

(A fenti cikk a Carrie magazin oldalán jelent meg.)

[prologusblog]

Hírek | Megjelent Judy I. Lin teaduológiájának második része

A tavalyi év során a 21. Század kiadó is becsatlakozott a fantasy könyvek kiadásába, melyek közül számunkra az egyik legkiemelkedőbb és legkülönlegesebb élményt nyújtó történet Judy I. Lin Teák könyve duológia első része, a Méreggel átitatott varázslat volt. A kiadó jóvoltából április 30 óta a folytatás is olvasható, ami egyben le is zárja a történetet.  Részlet a kiadó sajtóközleményéből: Az…

[watchaholics]

Jim Crace: Az utolsó aratás

Jim Crace: Az utolsó aratás

“Azt mondják, a szem ékesebben szól, mint a száj, és halkabb suttogást meghall a fülnél.”

Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy amint megláttam, teljesen belezúgtam. Olyan, mint egy festmény, a színei is nagyon harmonikusak és olyan simogatnivaló a tapintása, hogy legszívesebben egész nap fogdostam volna. Tudom, hogy nem ez a helyes hozzáállás (mert ugyebár nem ítélünk borítóról), de végül is jól…

[esztersipos]

Sipos Eszter és Horváth Csaba Árpád

The **** Factory/Chapter 3

2018. november 15.- december 13. Liget Galéria

Megnyitó: november 15. 18 h

Megnyitja: Tatai Erzsébet művészettörténész

>>>> For English version scroll down 

Hogyan lehet a háború egyszerre elavult és csúcstechnológiai tevékenység? A média hírei a fegyverkezés tekintetében egészen más képet sugallanak, mint amit számokban mérhetünk, ugyanis „a 20. század második felében Föld nagy részén a háború ritkább lett, mint valaha. Míg a mezőgazdasági társadalmak idején az erőszak az összes haláleset mintegy tizenöt százalékát okozta, a 20. században már csak az öt százalékát, a 21. század elejére pedig csupán a globális halálozás körülbelül egy százalékáért volt felelős. 2012-ben világszerte nagyjából 56 millió ember halt meg ebből (…) 120 000 vesztette életet háborúban és 500 000 bűncselekmény következtében (…) ezzel szemben másfél millióan haltak meg cukorbetegségben.”[1]

Korunk háborúi használják a csúcstechnológia legfrissebb vívmányait, mégis kis túlzással archaikus, már-már barbár tevékenységként tekintünk rájuk, amelyek ennek ellenére elég nagy szeletet szakítanak ki a globális gazdasági termelésből. (Annak is főleg a fekete és szürke zónájából.) Kiállításunk filmes, installációs és festészeti elemei egyaránt reagálnak erre a kettősségre, a galériatérben keverednek a különböző forrásokból származó hiteles dokumentumok és az azokra tett könnyedebb, játékos reflexiók is; így illeszkedik az archív tisztább, retrospektív nézőpont a jelen érzelmektől telített szubjektív pozíciójához.

A Liget Galéria terében megjelenő képek, videó és szoborelemek sajátos, olykor duplikált elrendezésben láthatóak. A célunk, hogy a valóság (vagy amit annak hiszünk) és a fikció (vagy amit annak hiszünk) új és értelmezhető rendszerré álljon össze, olyanná, amely - a kiindulási témánk kapcsán - új kérdéseket indít el a nézőben. Rengeteget tanultunk a XX-XXI. századi irodalomtól, példaképp a Sebald-i tényregényekből, ahol a dokumentum átszűrődve az elbeszélő szubjektumán teljesen új minőséget és új összefüggéseket hoz létre, olyan formációt, amely képes eddig megvilágítatlan kérdéseket előtérbe állítani igazról és hamisról, objektívről és szubjektívről. A mediális diskurzusban posztinternet, valamint a politikai közbeszédben post-truth korszakként definiált időszakban ez a megközelítés különösen érdekessé vált számunkra.

A kiállítás az NKA támogatásával valósult meg.

[1]

Yuval Noah Harari: Homo Deus – A holnap rövid története, Animus Kiadó, 2017., 22. p

Előzetes emailes bejelentkezéssel látogatható. 

Bejelentkezés itt: ligal@c3.hu, a.horvath.csaba@gmail.com

/// ENG:

How can War be simultaneously antiquated and a pursuit of cutting edge technology? With respect to armament, news in the media suggests an entirely different picture than what can be measured in numbers, namely: “In the second half of the 20th century, in most areas wars became rarer than ever. Whereas in ancient agricultural societies human violence caused about 15 per cent of all deaths, during the twentieth century violence caused only 5 per cent of deaths, and in the early twenty-first century it is responsible for about 1 per cent of global mortality. In 2012 about 56 million people died throughout the world, 620,000 of them died due to human violence (war killed 120,000 people and crime killed another 500,000). In contrast 800.000 committed suicide and 1.5 million died of diabetes. Sugar is no more dangerous than gunpowder.”[1]

The wars of our era utilise the newest achievements in cutting-edge technology, and yet, with just slight exaggeration, we regard them as archaic, even barbaric activities, which, in spite of this, stake out quite a large slice of global economic output. (And of this, primarily from the black and grey zones.) The filmic, installational and painting elements of our exhibition all respond to this duplicity, with authentic documentary material originating from diverse sources amalgamated in the gallery space with lighter, more playful reflections upon them. In this way, the more pure, retrospective viewpoint of the archive adapts to the current subjective position that is saturated in emotion.

The images, video and sculptural elements appearing in the space of the Liget Gallery can be seen in a specific, even duplicitous arrangement. Our aim is to combine reality (or what we believe that to be) and fiction (or what we believe that to be) into a new and interpretable order, into such, that – in connection with the subject at our point of departure – it triggers new questions in the viewer. We have learned an enormous amount from 20th-21st-century literature: as a prime example, the Sebaldian novels of fact and fiction, in which documentary is filtered through the narrative subject, engendering entirely new correlations and a new quality: a kind of formation that is capable of bringing to the fore questions that were unelucidated up till now – on what is true and what is false, on the objective and the subjective. Within the media discourse, the post-internet, and in the political vernacular, the period that has become defined as the post-truth era, this approach has become particularly interesting to us.

[1]

Yuval Noah Harari: Homo Deus – A Brief History of Tomorrow. London: Harvill Secker, 2016.

The exhibition was supported by NKA (National Cultural Fund of Hungary). 

You can visit the exhibition with cheque-in preliminary in email. Please fix time for visit through this email address: ligal@c3.hu, or: a.horvath.csaba@gmail.com

 Liget Gallery’s address: 1146, Budapest, Ajtósi Dürer sor 5.

[korkep-blog]

Koncertek, előadások, kiállítások. A Pozsonyi járás színes programkínálata

Március 5. (hétfő) – Zalatnay Sarolta koncertje Pozsonyban   Zalatnay 70 címmel kerül megrendezésre március 5-én, hétfőn 19.00 órától a Új Színpad (Malá scéna) épületében Zalatnay Sarolta jubileumi koncertje. Az est vendégei Koós János és a Reflex zenekar. Belépő 15 és 25 euró.   &nbs...

Március 5. (hétfő) – Zalatnay Sarolta koncertje Pozsonyban

  Zalatnay 70 címmel kerül megrendezésre március 5-én, hétfőn 19.00 órától a Új Színpad (Malá scéna) épületében Zalatnay Sarolta jubileumi koncertje. Az est vendégei Koós János és a Reflex zenekar. Belépő 15 és 25 euró.

    Bővebb információ itt.

  Március 6. (kedd) – Anyám és más futóbolondok a családból (filmbemutató)

  A Pozsonyi Magyar Intézetben március 6-án, kedden 18.00 órától kerül bemutatásra az Anyám és más futóbolondok a családban című film bemutatása.

  A film rendezője: Fekete Ibolya, szereplők: Ónodi Eszter, Gáspár Tibor, Barkó György, Danuta Szaflarska, Básti Juli, Kerekes Vica, Adorjáni Bálint, Törköly Levente.

  Fotó: Port.hu

  A film egy család négy generáción átívelő történetén keresztül mutatja be a magyar történelmet az 1900-as évektől napjainkig. A főhősnő, Anya kilencvennégy évet él, és huszonhétszer költözik életében. A viharos természetű és példás veszélyérzettel megáldott nő végigvonszolja a férjét meg a lányát a fél országon, valahányszor veszélyt szimatol. Márpedig veszély mindig van: a XX. század viszontagságos eseményei elől rendre tovább kell állniuk. Át kell vészelni két világháborút, 1956-ot és még sok minden mást.

  Bővebb információ itt.

  Március 6. (kedd) – Horbulák Zsolt előadása a Pozsonyi Casinóban

  Hogyan fejlődött, illetve maradt le az utóbbi 25 évben Szlovákia déli régióinak gazdasági helyzete Pozsonytól Nagykaposig? A témába március 6-án, kedden 18.00 órától Horbulák Zsolt könyvbemutatóval egybekötött előadása nyújt betekintést. Műsorfelelős: Nagy Ildikó, háznagy: Győri Teréz.

  Bővebb információ itt.

  Március 7. (szerda) – Mátyás király – mecénás és katona (kiállítás a Mátyás király Emlékév keretében)

  A maga nemében egyedülálló műtárgy-kompozíció különleges módon, a 21. századra is reflektálóan mutatja be Hunyadi Mátyás életét. A kiállítás a történetmesélés előtérbe állításával, a történettudományon átszűrt érzelmekre helyezve a hangsúlyt jeleníti meg az igazságos király életének főbb motívumait.

    A kiállítás megnyitójára március 7-én, szerdán 18.00 órától kerül sor a Pozsonyi Magyar Intézetben (Štefánikova/Stefánia út1.) A kiállítást megnyitja: Potápi Árpád János, Magyarország Kormányának nemzetpolitikáért felelős államtitkára. A kiállítás megtekinthető: 2018. március 23-ig.

  Március 8. (csütörtök) – Európáról közép-európaiként (kerekasztal-beszélgetés)

  Március 8-án, azaz csütörtökön 18.00 órától kerekasztal-beszélgetésre kerül sor a Pozsonyi Magyar Intézetben (Štefánikova/Stefánia út1.). A kerekasztal-beszélgetésen A szabad Közép-Európa múltja és jövője című kötet járják körül. A kötet a 2008-ban kiadott azonos című kiadvány bővített változata, amely a kereszténység, a közép-európai kapcsolatok és a globalizáció kérdéseit járja körül. A kiadványt bemutatják a kötet szerzői: Csáky Pál, Duray Miklós, Mészáros Alajos, Popély Gyula, valamint a METEM kiadó képviseletében Zombori István. Köszöntőt mond Dániel Erzsébet.

  Bővebb információ itt.

    Március 8. (csütörtök) – „Daloljunk Matus Jánossal” a Pozsonyi Casinóban

  Március 8-án, csütörtökön 17.00 órától ezúttal rendhagyó, komolyzenei előadás nélküli estet tartanak a Pozsonyi Casinóban, amelyen a hölgyeknek kedveskednek irodalmi és zenei alkotásokkal. Műsorfelelős: Janda Magda, Nagy Ildikó, háznagy: Fülöp Magda.

  Bővebb információ itt.

  Március 8. (csütörtök) – RINGATÓ – Vedd ölbe, ringasd, énekelj!

  A Magyarországon nagy sikernek örvendő, szabadalmaztatott Ringató énekes-játékos foglalkozás immáron a Felvidéken is elérhető. A foglalkozás a 0–3 éves kisgyermekes családok részére ideális; fejleszti a zenei hallást, közösségi élményt nyújt szülőnek és gyereknek egyaránt. A Pozsonyi Magyar Intézetben (Štefánikova/Stefánia út 1.) megrendezésre kerülő foglalkozásokra azokat a babákat, anyukákat és nagymamákat várják, akik maguk is úgy érzik, fontos, hogy a művészet eszközeivel neveljünk.

    Bővebb információ itt.

  Összeállította: Takács Henrietta

[nemzetinet]

Mindenki-tudja ország – Kondor Katalin és Szerencsés Károly beszélgetése

Szerencsés Károly Mindenki-tudja ország című könyvének bemutatóján jártunk az Újbudai Polgárok Házában, ahol Kondor Katalin beszélgetett a szerzővel. Mezei Károly, a Kairosz kiadó munkatársa bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Szerencsés Károly nemcsak kiváló történész és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának tanára, hanem szépíró is egyben. A kötet hetvenhat, a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikát foglal magába. Az alábbiakban Kondor Katalin és Szerencsés Károly beszélgetéséről készített összefoglalónkat közöljük.

Forrás: libri.hu

KK: A kötet második írása a szocializmus és a magunk mögött hagyott Kádár-kor hulladékait tárgyalja. Az erkölcsös emberek úgy érzik, nincs rendben az, hogy elmaradt a számonkérés. Téged foglalkoztat még ez a kérdés?

SZK: Persze hogy foglalkoztat, hiszem a mostani életünket is meghatározza az, ami akkor történt, és ahogyan történt. De emlékszem, nem akartunk olyan rendszerváltást, amely véres lett volna, nem akartunk brutalitásokat. Csak szerettük volna megfogalmazni azt, ami volt, és amit szeretnénk a későbbiekben. Meg persze azt is, hogy kikkel nem kívánunk együttműködni. De ezeknek az embereknek csak egy részük volt jól látható, azonosítható, a többieket álca védte. S ez erőteljesen visszaütött, mert nem tette lehetővé a katarzist, amire szükségünk lett volna. Például a Szent Korona 1790-ben diadalmenetben tért vissza, országszerte tiszteletet váltott ki, semmivé téve a kalapos királyt. És 1978. január 6-án, amikor ismét visszatért, sajnos a diadal már elmaradt.

KK: Abban a rendszerben a diadal érzése elfelejtődött.

SZK: A választásoknál is ezt felejtettük el megélni. Mindannyian átsimultunk, próbáltunk a felszínen maradni, lekötött bennünket a család, a munka, a hétköznapi élet, és nem éreztük a katartikus élményt. De a történetünkben, a kultúránkban meglévő katartikus pillanatok mindig elővehetőek, a sajátjaink. Mindenki megtalálhatja azt az érzést, ahová visszatérhet.

KK: Bizonyos értelemben a kötet minden írása a rendszerváltásról szól. A vétkek beismerésének hiánya bántja a társadalmat, frusztrációt okoz. Az unió pedig most parlamentáris demokráciát hazudik, de egyetlen tagját sem választották meg semmire; az egyik cikkedben például belterjes, alternatív világnak nevezted őket. Van arra válasz, miért tűrjük?

SZK: Akadnak lehetőségeink, az viszont tényleg nagy baj, ha a parlamentarizmust felülírják. És még ennél is nagyobb probléma, ha létezik a nemzetet felülíró hatalom, és van erre irányuló igény. Úgy gondolom, a nemzetnél kevesebb és a nemzetnél több elveszi az esélyünket, hogy beleszólhassunk abba, miképpen alakítsuk a történelmünket. A nemzetnél kisebb, az egyén nagyon egyedül tud lenni, még egy család is magára maradhat bizonyos körülmények között. A másik oldalon pedig egy masszává gyúrt, kultúrájától, még tán nyelvétől is megfosztott amorf létezési forma nem teszi lehetővé, hogy beleszóljunk a dolgaink irányításába. A nemzet megfelelő kerete az átláthatóságnak, de egy ötszázmilliós masszában mindez teljesen reménytelen, a kultúránk végét jelentené. Egy tizenötmilliós nemzet vagyunk csodálatos kultúrával, és meggyőződésem, hogy ezer évek óta ez tart fenn bennünket. Ha elveszítjük, ránk fogják erőltetni saját akaratukat azok, akiknek megvannak hozzá az eszközeik. Az Európai Unió nemzetek, régiók Európájaként indult az útjára. Most pedig valahol, valakik ott tartanak, hogy mindez egyetlen zavaros massza legyen, régiók, nemzetek és nyelvek nélkül. És sajnos nehéz védekezni az ilyen törekvések ellen.

KK: Mit szólsz ahhoz a Hankiss Elemértől származó gondolathoz, hogy az emberiség története az agresszió története? A Kezdet és a vég című írásban te is hasonlókat írsz arról, hogy az ancien régime, a régi rezsim nem enged. Valóban a politikai civilizáció végére értünk?

SZK: Nem, egyik gondolatban sem hiszek. Az agresszivitással szemben van ellenállási lehetőség. Például a magyar nyelv. A magyar nemzet mennyi agressziót élt át, és mégsem tudták elpusztítani! Az agresszió persze létezik, és mindig van hozzá birodalom, meg ideológia, de mégsem ér célba. Van ellenálló képességünk, amelyet a kultúránk, a nyelvünk, a legendáink adnak. De mert az agresszorok tanulékonyak, most épp a védekező képességünk ellen lépnek fel. A céljuk elbizonytalanítani bennünket a kultúránkban, a történelmünkben, mindent relativizálni, még a nyelvünket is. „Nincs is ez a nyelv, ez a nemzet, csak egy furcsa ficam, nem több – mondják –, és majd eltűnik.” De nem tűnik el, mégsem, csak azért sem!

KK: Adja az Isten, hogy így legyen. A könyv címe a Mindenki-tudja ország. Miért? Mit jelent ez a te szempontodból?

SZK: A legfontosabb elem a kontinuitás, a folyamatosság, azaz a gyermek. Nagyapa vagyok, és a nagyanyám révén, aki a 19. században született át tudom adni a tudásomat az unokámnak, aki viszont már a 21. század szülötte. Ez a lényeg. Mindenki-tudja ország, ez azt is jelenti, hogy nem mondom ki, amit tudok, de tudom, és akinek lehet, átadom. Mert a barátommal, a szerelmemmel meg fogom beszélni.

KK: Minden írásodban egyfajta remény fogalmazódik meg, sokat írsz az élet csodáiról. Kitől kaptad ezt a szemléletet, ki örökítette rád a csodák meglátásának képességét?

SZK: Azt hiszem a nagyszüleimtől kaptam, akik parasztemberek voltak. A csodák bennük születtek, a nagymamáim hihetetlen természetességgel adták tovább az életet. Egyetlen fotó létezik, ahol a nagymamám kezében van a gyerekem és ez nagyon fontos, nemcsak nekem, a lányoknak is. A nagyi, aki 1899-ben született a gyerekemet tartja a kezében.

KK: Rút dolgokat is felemlegetsz egy-egy publicisztikádban, és vannak olyan történetek, amelyeket egyáltalán nem ismer a nagyközönség. Ilyen ez a részlet is Az áldozatok emlékére című írásodból:

„Az eszköz? Tarkólövés. Nem csak Katyńban, de Gyömrőn 1945-ben és Budapesten is 1956 novemberében. Megalázás: meztelenre vetkőztetés, ordenáré „tréfák”, családtagok gyötrése, arcul köpés. Papok esetében a feszületbe áramot vezettek, és meg kellett csókolni a pribékek nagy mulatságára. Kínzás: meztelenül „tornáztatás”, gumibottal verés, rugdosás. Arccal a falhoz állítás, homlok és a fal között egy ceruzával összeesésig. Tűvel szurkálás, a test izzóra hevített rezsólappal történő égetése. Guggoltatás tíz-tizenöt kilós súlyokkal, talp alatt éles szögekkel az összeesésig. Az ajkak, szem, orr, fül, szeméremtest villanyárammal történő gyötrése. Az alvás lehetetlenné tétele, és ha ez sem használt, injekciókkal, étellel tudatmódosító szerek juttatása a szervezetbe. A cellákban csak támaszkodás nélkül lehetett ülni. Vécére csak egyszer egy nap. Gumibottal a talpat verték, s úgy feldagadt, hogy állni sem tudtak. Fejre órákon át vizet csepegtettek, hogy az ember úgy érezze, a következőnél szétrobban a koponyája. Kis zárka, mint egy kripta, sőt állózárka, ahol leülni sem volt hely. Hónapokig, sőt évekig a siralomházban tartottak halálraítélteket, hogy minden nap hallják a kivégzendők szenvedéseit, kínjait.”

KK: Ki a felelős azért, hogy ezeket a történeteket még mindig elhallgatják, gyakran a történészek, a tanárok és a mindenkori vezetők sem beszélnek róluk?

SZK: Akik ezeket elkövették részben már nem élnek, de részben még igen! Ennek a részletnek például minden szava levéltári forrásra épített, igaz és igazolható. A borzalmakat pedig nem lehet innen, vagy onnan nézni. Csak Budapesten több mint nyolcvan objektuma volt az AVH-nak, ahol ilyen eszközökkel dolgoztak, nem csak az Andrássy út 60-ban. Ezek mind realista megközelítések. Úgy gondoltam, ezeket az információkat el kell juttatni azokhoz is, akik nem olvasnak végig egy ötszáz oldalas monográfiát. A hitelesség a kulcs, s aki ezt elolvassa, ne gondolja, hogy – amit a világban egyébként tapasztalhatunk – fals dolgokat olvas. Sajnos a mai világban a gondolatok is inflálódtak, ezért különösen fontos a hitelesség. Olyan infláció idejét éljük, amikor a valós tények ugyanabba az intervallumba kerülnek, mint a fikciók, vagy a szándékos hazugságok.

Mezei Károly, Kondor Katalin és Szerencsés Károly / Fotó: Polgári Szilvia / PP

KK: Egy történész számára ez borzasztó lehet!

SZK: Sajnos minden bulvárosodik, mocsarasodik, mintha a szilárd talajok süllyedni kezdenének. Nehéz tenni ellene, mert van valami, ami inspirálja, s tudjuk is mi, írtak már róla száz éve is, a pénzről, az aranyról, a disznófejű nagyúrról. Tehát bármi marhaságot le lehet írni, csakhogy pénzhez jussanak, mert sokak szerint csak az jelenti a boldogságot. És ez minden szakmában jelen van, kivétel nélkül.

KK: A Becsült adatok és az igazság című cikkben azt írod, hogy a becsült adatok és a becsült igazságok korát éljük. Ez egy mély igazság, még a tudományban is sokszor hallunk a becslésekről. És a politikában is sok meglepetés született már a becslések után… Fájdalmas ez egy történész számára?

SZK: Nagyon. Fontos kérdésekben mindig csak becsülünk; hányan haltak meg a világháborúkban, mennyi a holocaust áldozatainak száma, vagy az 56-os forradalomé? És ez rettenetes! Nagyon vigyáznak, hogy a valós adat sok esetben ne szerepeljen. Mert az vagy túl sok, vagy túl kevés. De nekünk akkor is a valódi kellene, minden esetben, még a kivégzéseknél is.

KK: Tudja ezt valaki?

SZK: A helyzet bonyolultabb. A 20. század arról is ismert volt, hogy minden adatot manipuláltak, a kékcédulás választások csalássorozatának dokumentumait például teljes egészében eltüntették, de azért valami mégis előkerült egy véletlen folytán. Ilyen az, ha összeragadnak a lapok. És ott volt azokon a lapokon az egész terv, amely leírta, hogy 208 ezer szavazatot kellett leadnia 14 ezer embernek. A sötétség tehát nem csak felülről jött, hanem alulról is.

KK: Miért károgunk folyton?

SZK: Mert építeni sokkal nehezebb. Megtalálni azokat a pontokat, ahol építeni kell és muszáj. A lényeg, hogy hiszek-e a jövőben, hiszek-e abban, hogy szükség lesz azokra, amiket építek; múzeum, vagy akár stadion, vasút… és sokan közülünk igazán pesszimisták. Rég halljuk ezeket a gondolatokat a magyar nemzetről, amelyek eredője Herder, aki megjósolta, hogy nekünk nem kellene itt lennünk. És ezt gyakorta megismételték. Mindannyiunkban vannak kételyek, vajon érdemes-e építeni, vagy sok esetben újjáépíteni azt, amit elvettek tőlünk? De a válasz – igen! Kell építeni, mert aki erről lemond, az nyugodtan lemondhat a jövőről is, és elbúcsúzhat attól, ami eddig létezett. Nincs olyan, hogy nem születik új, ezt kellene megérteni!

KK: Súlyos betegséggel élsz, ismerjük a családi tragédiát, de úgy látom, most jól vagy. Alkotsz, dolgozol, unokázol… mi adott erőt ehhez?

SZK: El tudják azt képzelni, hogy lényegében Gitta halála napján írtam meg az első írást, amely ebben a kötetben szerepel? Ő adott erőt hozzá, csak és kizárólag ő. Én huszonnégy éve vagyok gyógyíthatatlan beteg, soha nem fogok meggyógyulni, de bizonyos módokon kezelhető a betegségem. 1994. június 4-e óta, amikor ezt közölték velem – mellesleg Trianon évfordulóján – egészen biztosan nem bírtam volna ki, ha Gitta nem azt mondja, hogy oké, csináljuk. Akkor gondoltunk fél évre, egy évre, de az az igazán érdekes, hogy ezeket túléltem, majd azt is, amikor Gitta beteg lett. Pedig az az esemény felfoghatatlan fordulat volt az életemben. És akkor értettem meg, miért kellett nekem éveken át gépekhez kötve élnem. Azért, mert volt még dolgom, az, hogy segítsek neki. De sajnos nem tudtam eléggé.

KK: Az írásaidban részekre osztottad a sok-sok problémát, amelyekkel a világ küszködik. Miképpen lehet összefoglalni a mai időket? Véget ér a világunk?

SZK: Nem ér véget, csak küzdés lesz. De hát mikor nem volt? Én csak az elmúlt száz évre látok vissza, homályosan pedig ezer évre. Gondoljuk el, milyen rettenetes nehézségeken ment keresztül ez a nemzet, és mások is itt Közép-Európában. Úgy gondolom, a játékot, amelyet velünk játszanak, tudjuk kezelni. Persze mindig akadnak, akik odaszegődnek helótaként, a hangjuk olykor nagyon erős és ez baj, mert sokakat képesek elbizonytalanítani. Nagyon nehéz dolog megérezni, mi az, ami még belefér, és mi, ami már nem. Ez belső ügy. De mindannyiunkban van egy olyan erő, amely mégiscsak ellenáll a pusztulásunkat célzó hatásoknak.

KK: Tervezel új könyvet?

SZK: Ez rettenetes, nem lehet abbahagyni! A tudomány területén egy olyan politikai erőről szeretnék írni, amely a század közepén lépett fel és a mostani legmodernebb programmal létezett már 1946-ban. Szándékosan olyan témát választottam, amely pozitív, előremutató, mert sajnos az a trend, hogy mindent, ami létezik a magyar 20. században csak negatívan szokás bemutatni. Pedig ez nem igaz, nem voltunk se jobbak, se rosszabbak másoknál. Ami azt illeti, inkább jobbak voltunk, bár ezen mindig fel szoktak háborodni. De én, mint magyar, magamat különbnek tartom, ugyanakkor elismerem azt is, hogy mindenki más, aki itt él a Kárpát-medencében, szintén különbnek tartja magát. Ez az igazi harmónia! Mert nem az a lényeg, hogy másokat lenyomjunk, hanem, hogy legyen önbecsülésünk! Személyes téren pedig már megírtam, amit akartam, rólunk szól, Gittáról, rólam és a szenvedéseinkről, de nem tudom, azt a kéziratot mikor szabad elővennem. Az az igazság, hogy egy ideje ki sem nyitottam azt az átkozott fiókot.

Írta: Polgári Szilvia

  The post Mindenki-tudja ország – Kondor Katalin és Szerencsés Károly beszélgetése appeared first on PolgárPortál.

Mindenki-tudja ország – Kondor Katalin és Szerencsés Károly beszélgetése a Nemzeti.net-en jelent meg,

[lobo1tomia]

Kedves 21. Század Kiadó, én köszönöm a figyelmességet! #mademyday #bookbloggerlife #könyvesbloggerélet #publisherlove #21szazadkiado

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Könyvheti előmustra

New Post has been published on https://zarojel.hu/konyvheti-elomustra/

Könyvheti előmustra

[vc_row][vc_column][vc_column_text]

Antológia, vers, próza, természettudomány, gasztronómia, történelem, politika, szociológia, művészet, gyermek- és ifjúsági könyvek a szokásos helyen, a 88. Ünnepi Könyvhét és a 16. Gyermekkönyvnapok 2017. június 8-12. között Budapesten, a Vörösmarty téren. Az esemény Závada Pál író nyitóbeszédével indul június 8-án, délután 16 órakor, a vidéki, országos megnyitónak Gyula ad otthont.

[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMHolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwZWxzJUM1JTkxJTIwa2VyZXN6dGVzJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMzc3MTAyNTE4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_single_image image=”127749″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Tegnap este

próbáltam listát írni arról, hogy melyek azok a könyvek, amiket szeretnék a Könyvhét új megjelenéseiből. Feladtam. Az idei Könyvhét kétségtelenül az új prózáké, de nem csupán a mennyiség számít, remek szerzők, üdítően sok verseskötettel jöttek ki idén. Én pedig valószínűleg mostantól éjjel-nappal olvasok majd.

Nem vagyok különösebben a belvárosban szaladgálós, vásárolgatós típus, de júniusban, még a fullasztó meleg sem riaszt el attól, hogy ott legyek a magyar nyelv ünnepén.

Nagy tervekkel indulok neki, de a hatalmas tömeg, és a forróság bizonyosan engem is lefáraszt majd. És akkor, amikor már minden veszni látszik, bizonyosan vigaszt lelek néhány standnál.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMHolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwbSVDMyVBOXNvZGlrJTIwa2VyZXN6dGVzJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyNjcyNDQ5MTU4MSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Elsétálok a Magvető Kiadó standjához,

ahol többek között Erdős Virágot, Kántor Pétert, Rakovszky Zsuzsát, Tóth Krisztinát láthatom majd. A Kalligram Kiadónál megnézem Bódi Pétert, Németh Gábort, Kácsor Zsoltot, és remélhetőleg látom Nádas Pétert is a Jelenkor Kiadó stadjánál. Rögtön utána a 21. Század Kiadó standjához indulok, mert ott vár rám Tóth Gábor Ákos, Ki(ny)írlak című könyve.

De a FISZ standjához is el kell mennem, mert Antal Balázs Le című könyve nélkül, aligha megyek haza, ezután megrohamozom a “satöbbi” standot. A Menő Manó könyvek standjánál Csapody Kingát, és Nógrádi Gábort és a Szépmíves Kiadóról sem feledkezem meg. Mindeközben rozéfröccs, és jó zene, dedikálás, ünneplünk.

A 88. Ünnepi Könyvhétre és a 16. Gyermekkönyvnapokra megjelenő könyvújdonságok  hivatalos listája ide kattintva olvasható.

 [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMHolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwaGFybWFkaWslMjBrZXJlc3p0ZXMlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI4MjAxMjI0NzgxJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[prologusblog]

Lucy Clarke: A túra

„Ideális kirándulóidő van Négy barát túrára indul Norvégiába, a gyönyörű erdőségbe. Maguk mögött hagyják átlagos hétköznapjaikat. Köztük és a hegycsúcs között nincs semmi egyéb, csak az érintetlen erdő és a metszően kék ég. Ez az ideális hely arra, hogy valaki eltűnjön De az erdőnek van egy sötét oldala: egy éve itt tűnt el egy nő. Azóta a hegységet gyanakvás és megválaszolatlan kérdések…

[korkep-blog]

Péntek 13. története. Honnan ered a babona és miért félünk tőle?

Babona, vagy tényleg szerencsétlen dolgok történnek, ha a 13-a péntekre esik? Van, aki ezen a napon nem hajlandó repülőre ülni, üzleti tárgyalásokat folytatni, sőt, olyan is akad, aki még az ágyból sem kel ki.   Sokan ezen a napon legszívesebben ki se mozdulnának otthonukból, hisz a...

Babona, vagy tényleg szerencsétlen dolgok történnek, ha a 13-a péntekre esik? Van, aki ezen a napon nem hajlandó repülőre ülni, üzleti tárgyalásokat folytatni, sőt, olyan is akad, aki még az ágyból sem kel ki.

  Sokan ezen a napon legszívesebben ki se mozdulnának otthonukból, hisz a balszerencse bárhol utolérhet. Külön-külön a pénteki naphoz és a 13-as számhoz is több hiedelem fűződik, így aztán a nyugati világban a péntek 13. egy igazán rettegett napnak számít. De kevesen tudják, mitől is félnek valójában.

  Már az elején le kell szögezni, hogy csak találgatások vannak arról, miért épp péntek 13 a baljóslatú nap. Egy legenda szerint a francia király 1307. október 13-án, pénteken tartóztatott le több száz templomos lovagot. Azt nem tudni, hogy innen ered-e a babona, de IV. Fülöp valóban ekkor fogta el a rend tagjait, akiknek nagy része máglyán, vagy a kínzókamrában végezte.

  Vannak más elméletek is

  Nem biztos, hogy a lovagok halála miatt hisszük olyan sötétnek ezt a napot. Egyes kultúrákban a pénteket és a 13-as számot is félelem övezi, de ezek eredetét is csak találgatni lehet. Az európai pogány kultúrákban a hét ötödik napját szentelték az isteneknek, de ekkor – nagypénteken – feszítették keresztre Jézus Krisztust, az utolsó vacsorán pedig a tizenkét apostollal együtt tizenhárman ültek az asztalnál, köztük Júdás, aki elárulta Jézust.

  Más források szerint a Jézust eláruló Júdás személyére utal a 13-as szám, mert ő volt az, aki tizenharmadikként ült az asztalhoz. A babona ma is tartja magát: vannak, akik mind a mai napig kerülik, hogy egy tizenhárom fős társasággal üljenek le ebédelni.

  Fotó: Faktor.hu

Napóleon is babonás volt, sosem volt hajlandó olyan asztaltársasággal vacsorázni, ahol tizenhárman ültek az asztalnál, de így volt ezzel Franklin Delano Roosevelt, amerikai elnök is. Neki köszönhetjük a tizennegyedik (quatroziéme) intézményének létrejöttét. Ha csak tizenhárman gyűltek össze egy asztaltársasághoz, odarendelt plusz egy embert, akivel együtt máris 14-en lettek.

  Éppen olyan, mint egy fóbia

  A triszkaidekafóbia (triszkaideka – tizenhárom + fóbosz – félelem) a tizenhármas számtól való félelmet jelenti, amely a világ számos pontján megmutatkozik. A babona a XX. század első felében olyannyira elterjedt volt, hogy New York felhőkarcolóinak 80 százalékában kihagyták a 13-ast az emeletek számozásából, a szállodákban pedig nem volt 13-as szoba, a kórházakban 13-as kórterem, a színházak nézőterén 13. sor.

  Egyes épületekben ha van is tizenharmadik emelet, akkor se mindig lakik ott valaki: a londoni One Canada Square felhőkarcoló 13. emeletén például nincsenek kiadó irodák, hanem itt van az épület légkondicionálása, hogy a triszkaidekafóbok ne kerüljenek stresszhelyzetbe. Las Vegas több kaszinójában szintén nincsen 13. emelet.

  A babona elérte a memphisi (Tennessee, USA) repülőteret is, ahol nincs A13, B13 és C13 számú beszállókapu. A New York állambeli Islip repülőterén sincs 13-as beszállókapu, San Franciscóban pedig a 12. és a 14. sugárút közötti észak-déli irányú utcának nem akartak szerencsétlenséget hozó nevet adni, ezért Funston Avenue-nek hívják.

  Fotó: nj1015.com

  Milyen hatása van ennek a napnak?

  Bármilyen meglepő is, a félelemnek hatása van a gazdaságra. Az észak-karolinai Stress Management Center and Phobia Institute felmérései szerint csak az Egyesült Államokban 17-21 millió embert érint a fóbia, amely 800-900 millió dolláros bevételkiesést okoz azzal, hogy sokan nem mernek repülőre szállni, autóba ülni vagy balszerencsétől való félelmükben dolgozni m

  A pszichológusokat és a történészeket is megosztja, hogy mi lehet a magyarázata a péntek 13-a által keltett babonás szokások fennmaradásának, de legtöbben azt vallják: az ember életében olyan sok a rejtélyes veszély vagy a stressz, hogy néha hinni akar abban, hogy az olykor felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan jelenségek mögött mégiscsak van valami ok.

A különösen babonások a szerencsétlenség elűzésének széles palettájáról válogatnak ezen a napon, például sót dobnak a hátuk mögé a bal vállukon át. Ezen a napon nem szabad létrára mászni, minden baljós gondolatot le kell kopogni egy fán -a babonások szerint legalábbis.

  Íme néhány balhiedelem:

  Fotó: Hír.ma

  Pénteken megkezdett, vagy végzett munkán nincs szerencse.

Aki pénteken nevet, vasárnap sír.

Pénteken éhgyomorra tüsszenteni nagy veszedelem közeledtét jelenti.

Pénteken útra kelni kész szerencsétlenség.

Aki pénteken dől ágynak, sose kel fel.

A pénteken sütött kenyér keletlen marad.

Aki pénteken fűt be először télen, annak leég a háza.

Pénteken mosott ruhától kiütést kap az ember.

Ha a kisgyerek pénteken kapja első fogát, akkor a többi nem nő ki.

Ha a gyerek pénteken kezd beszélni, akkor megnémul.

  Forrás: faktor.hu/Körkép.sk/TH

[nemzetinet]

Színezőkönyv 6 éveseknek: "apa beteszi anya puncijába a nagy, megkeményedett fütyijét, és nagyon boldogok"

Furcsa dolgokkal találkozhat mostanság az a szülő, aki rendszeresen vásárol kisiskolás gyermekének gyakorlófüzeteket. A szóban forgó füzetkéken szereplő Regnobooks Kiadó – ­ akik magukat a saját honlapjukon Házi Feladat Kiadónak nevezik – ­ ugyanis most kemény fába vágta a fejszéjét: úgy döntöttek, hogy felvilágosítják a kicsiket arról, hogyan is lesz a baba, vagy éppen milyen a szeretkezés. Nem is akárhogy…

A Nem a gólya hozza című színező füzetet az áprilisi Napközis házi feladat – ­ Amit nem tanulunk az iskolában kiadvány tartalmazza, egy Színszámozó és egy Labirintusok könyve mellett. A kiadó így ír róla:

A Nem a gólya… rész az egyik legkényesebb témába vág bele: hogyan is születik a gyerek. Nem próbálunk mélyrehatóan elemezni, hanem játékosan, érdekesen, röviden, de mégis érthetően magyarázzuk ezt el ennek a korosztálynak.

A Szülők Lapja kíváncsiságból megvásárolta a füzetet, és végignézték. Hogy egy hatéves gyermeknek mi mennyire mélyreható, és ebben a korosztályban ily módon van­-e szükség a szexuális felvilágosításra, azt vitatnánk – ­ talán nem a szétterpesztett női láb közül előbújó baba vagy az "apa fütyije nagy lesz és megkeményedik" leírás az, amivel feltétlenül találkoznia kellene egy hatévesnek, főleg nem lerajzolva – írják.

Képek és idézetek a füzetkéből – nyilván nem hatéveseknek:

"Apa fütyije nagy lesz és megkeményedik…"

"Ezután lefekszenek egymással, s apa beteszi anya puncijába a fütyijét. Ekkor ők nagyon­ nagyon boldogok, s együtt mozognak…"

"Ezután megjelenik a baba karja, majd a doktor segítségével kibújik teljesen…"

És miután a gyerekek kiszínezgették a szex és a szülés pillanatait, lazításképpen kapnak egy hóembert is, amit szintén színezhetnek…

Persze az ötlet nem újkeletű, és nem az elvadult 21. század terméke: eredetileg egy dán író és pszichoterapeuta, Per Holm Knudsen adott ki hasonló rajzos füzetet, még 1975­-ben. Ahogy a Hogyan lesz a kisbaba?­ füzetecske rajzait és szövegét elnézzük, a mostani magyar kiadás lényegében ezt magyarította – ­ ezt a tényt azonban a kiadványban szemérmesen elhallgatták.

(Szülőklapja.hu nyomán)

Korábban írtuk: Esti mese: a kaki, a pisi, a takony és az állandóan fingó segg kíséri álomba a svéd gyerekeket

Színezőkönyv 6 éveseknek: "apa beteszi anya puncijába a nagy, megkeményedett fütyijét, és nagyon boldogok" a Nemzeti.net-en jelent meg,

[prologusblog]

James Norbury: A macska, aki zent tanított

„Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni.Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja. Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi…