#Kacajod

[versinator]

Kacajod jézusmária

Szárnyu csoportunkban pusztáján bizonytalanok Vizü kikeltek ákácok elvesztetted Kraszna zsigánk midászt átrohanok Szirmuk szőkül üttessem gyűlölted

Megbénultan dühei azuba délutánok Pereputtya irén elköszönni igérted Verecke naplóból megér csóktalanok Lehe égzengéssel énemben tépted

Elbúsulok hallgassa növésed nézhetni Érőt pörük űzzem díszeiből Szerelmeset reszelős enyhülni simogattatni

Dögként áhitott csillagához begyéből Kihagyom búzaszem fohászkodni megkísértni Osztva szorgalomban kérdjem könnyeiből

[itsbrioche]

Játék.

Határtalan gyermeki boldogság pillanata.

Te büszkén felnevetsz, de kacajod meleg csengése késként mar belém.

A szülői büszkeség őszinte, szívmelengető érzése - egy pár másodpercre mintha minden értelmet nyerne, újra bízni remélsz a jövőben és hiszed, hogy van még jó a világon.

Ettől az érzéstől fosztasz meg.

Mi a szerelem ára?

Beleroskadni lassan a boldogságba.

[milliodarabratortel]

Megérkeztél.

Szó szerint mint a bomba ,úgy robbantál be az életembe. Ott álltál velem szembe ,majd jöttél,láttál,győztél. Mert belenéztem abba a szempárba és megláttam mindent. Lelkünk összefonódott és éreztem abban a percben,hogy te vagy az akire vártam. Aki mellett végre megnyugodhatok aki mellett nap mint nap rájövök van értelme az életnek,hogy van még értelme kinyitni a szívem . Tudjuk egymás gondolatait, kiegészitjük egymást . Mi már egy csapat vagyunk. Innentől pedig ha rossz kedved van megígérem,hogy mosolyommal felviditalak.Ha szükséged van rám ,akkor nyújtom a kezem . Erőt, nyugalmat, és támogatást adok majd neked. Motiválni foglak. Mert tudom hogy bármire képes vagy . Én csak annyit kérek legyél mindig mellettem, őszintén szeress . Mert én te érted,Te értem ,a világ ellen, közösen. Nagyon fontos vagy nekem. Napról napra egyre büszkébb vagyok rád,és arra hogy az enyém vagy .

Köszönöm a sorsnak hogy vagy nekem.

Őszintén és tiszta szívből szeretlek. Te vagy az én meglepetésem,az én csodám. Te vagy a legjobb ajándék amit valaha kaptam .

Szeretem a mosolyod,a szívből jövő őszinte kacajod. Szeretem látni a szemeid csillogását és érezni szíved boldogság miatti dobogásat. Szeretem hogy így küzdesz,hogy nem adod fel,ha nehéz is kitartasz . Szeretem hogy melletted végre nőnek érezhetem magam,és nem kell elbújnom,végre önmagam lehetek. Szeretem hogy büszke lehetek rád a férfira,akinek őszinte,tiszta lelke van .

Megígérem mindig melletted leszek,és ha csöndbe akarsz lenni én leszek a hang helyetted. Én leszek az alagút végén a fényed. Én leszek akinek a szavai a nehéz időkben majd megnyugvást adnak,akinek a mosolya az összes könnyet és bánatot lemossa majd az arcodról. Én leszek a napsugarad a borongós,esős napokon,hogy emlékeztesselek,van miért ragyognod. Én leszek a mindened, a hű társad, az igaz barátod,az a nő kiben rátalálsz majd a másik feledre.

Tudd hogy én nem játszom a szavakkal,mert a szavaknak komoly ereje van . Amiket mondok neked nem csak üres szavak .

Mert amikor láthatlak,majd kiugrik a szívem a helyéről,mert olyankor hirtelen megszűnik minden gondom . A szemedbe nézve megszűnnek a félelmeim.

Az én döntésem mindig te leszel . Nem fogok elmenekülni. Ha pedig kell közösen cipeljük majd az élet adta megpróbáltatások köveit,mert együtt minden könnyebb. Mert együtt mindent kibírunk .

Lehet hogy elfogunk majd fáradni,de így lesz a mi kis kötelékünk még erősebb. A mi kis csomónk örökre megmarad.

Kaptam egy férfit aki a támaszom . Sikerül mindennap mosolyt csalnod az arcomra.

Kinyitottad a lakatot a szívemen és beléptél rajta.

És végre nem érzünk mást csak igaz , őszinte, hazugságmentes szerelmet .

Te lettél a világom a mindenem . Soha nem hittem volna hogy képes lesz valaki még ilyen mély érzelmeket kiváltani belőlem .

De te neked sikerült,és boldoggá teszel.

Nagyon jó érzés hogy azt érzem minket egymásnak szántak az égiek.

❤️❤️🥰😘

[youaremyreasonblog]

A gyermeki kacajod. A mosolyod. Mikor rám nézel és elnevetem magam. A szeretet a szemedben. A boldogság bennünk. És mi együtt, egymáshoz bújva. Otthon, a karjaidban.

2020.05.30.

[erikahegedus]

Csak néztelek,

Néztem ahogyan elhaladsz mellettem a te sajátos auráddal,

Csak néztelek,

Minden centiméteredben tökéletes vagy szamomra. Reggelente a piros karikák a szemeid alatt, a hófehér bőröd ahogy kipirosodik amikor különböző inger ér. A szényenlős kisfiús kacajod.

Csak néztelek,

És láttam, hogy elkaptad a fejed amikor néztelek. Láttam, hogy néztél.

Csak néztelek,

Amikor azon gondolkoztam, vajon masok is látják mennyire gyönyörű vagy? Vajon látják ahogy bamullak nap mint nap?

Ezt hivják plátói szerelemnek? Vagy talán te is ezt érzed?

[radokirenii]

Elhunytal

Elmentel az elok sorabol oly fiatalon. Annyi mindent kellett volna meg megismerned atelned erezned. Boldogsagot szomorusagot amit az elet eled tett volna. Helyette a barataid csaladtagjaid ele tett egy olyan kint amibe a lelek bele szakad. Bele szakad mert egy olyan embert vesztett el mindeki aki ismert. Egy jo embert tele elettel remennyel es batorsaggal. Csak az emleked a bajos kacajod a gyonyoru arcod mi elmemben kavajog. Egy olyan lany aki annyi mindent kellett volna meg felfedeznie. Atelnie. Nem tudom hogyan lehetne is ezt feldolgozni egy ember hianyat. Sokan mondjak ez olyan mintha mar nem beszelnetek. Nem ez cseppet se olyan O MAR SOHA NEM VALASZOL AZ UZENETEKRE SOSEM LATHATOD OT AZ UTCAN SETALVA MEVETNI VALAMI APROSAGON SOSEM MOSOLYOGHATSZ RA VAGY EPP O RAD . Nyugodj bekeben csodaszep egyetlen jo baratnom emleked orokke itt lesz a szivemben. Sosem felejtelek el. Sosem mert olyan nyomot hagytal a szivemben amit nem lehet. Nagyon szeretlek. 😭

[k-lee-anne]

Citrom

Én mindig csak szeretkeztem - az ő szótára nem értette a szeretkezés szót. Nem tudta definiálni, nem akarta, nem merte. A definiálás nem tartozott az erősségei közé; két test nem lehet mély intimitásban a másikkal, két test mindig csak két test, sosem egy - biológiailag, immunitásban, pszichológiailag, IQ-k mértékében. Két test, az mindig kettő. Érdekes, ha két számot összeadunk, az mindig egy, mondtam neked, nem egyszer. Még a fülemben hallom Citrom kacaját, a te kacajod a törtekről: mennyi a valószínűsége annak, hogy két tetszőlegesen kiválasztott szám kerek egész legyen, ha egy és nulla között is végtelen van?

[niiteswu]

érzem, ahogy telítődik a szívem veled, mint ahogy a víz felszívódik a szivacsba. és szemmel kell tartanom a saját szavaimat, gesztusaimat, hogy ne vesszek el teljesen benned, de olyan könnyű! el sem hinnéd nyársfalevélként remegek úgy örülök és félek. nem volt olyan, aki akart volna így, ahogy te, akit lenyűgöztem volna a szándék nélkül. mégsem tudom hezitálás nélkül szélesre tárni a szívem, de ne hidd, hogy nem szeretném! a nap kora sugarában, s az éj lágy sejtelmes ölén új szerető toppant be. ez az új szerető, hódoló vagy te. nehéz nekem ellenállnod, mondod jelezve nem egyoldalú e töprengés. apró szünet - légzés és élénk nevetés jelzi a holnapot. remegek és tudom: ilyen még nem volt, ez szín tiszta vonzalom. elhoztad a derűs égboltot napjaimba és ezt akarom, téged, velem, itt. mikor azt hiszem nincs több hely, jössz, hogy megcáfolj és lassan a szívem 9-szeresére növekszik, s eddig üresnek hitt termeiben kacajod visszhangozza be a csend lomha falait. csak el ne vesszek teljesen benned - súgja a hang, fejembúbjáig a vízben veled szemben, nem ereszt a tekinteted, félúton találkozunk kedves, ott leszek, kérned sem kell.

[versinator]

Tudása kacajod

Megújulhattak siváran hója kórházszagtól Hallottunk rongyoltan rajongás kerülgető Megríkat idestova visszajöttem szolgájától Tágulnak gerjedést csodákban megvehető

Élhal burkolódzni elfakulnak vidámságtól Asszonyaitok tapsolj áttekint integető Rajzolódnak gazdagult átkaink tolvajától Mostaniak teljesülésig elbukok hitető

Kinyílott sírjukra villó csodásat Kárhozás megsiratjuk regényben butító Verekedtem megvettelek eltűröm halálosat

Testamentumom szeméremövét fajtáját házasító Vagyvagy terve sajnálhat bánatosat Fabatkát belopózni tipusu háborító

[magicdw]

Én csak sajnálom jó? Azt, hogy bántom magam és ezzel téged, hogy nem mondtam el dolgokat amiket kellett volna , hogy nem olelhetlek meg többet úgy ahogy szeretnélek, hogy nem fogsz többet kijavítani, hogy nem fogom hallani azt a fülbaszó kacajod :D , hogy nem beszélünk többet órákat éjszaka , hogy nem akarjuk megoldani hogy jó legyen..

SzB

[koltoktollabol]

Szívemnek nem lenne nehéz regéket, szónoklatokat írni arról az  érzésről mi elkap. Támogat, de egyszerre elcsap Mégis a papírra vetett szó, eltűnik semmisé válik, mint remegő kezeim alatt metaforáim Úgy hullasz ki Te is lassan kezeim közül. Én gyáva! Hányszor állítottál engem piedesztálra, Örvénylő kacajod gyűrűjében, Hamis mosolyod tükrében Kerestem egyre a boldogságot, Mindent felkutatok, de nem találok (…) De ezek csak hónapok leforgása  után lesznek érdekes ütemek a  kottád lapjain, a kályhád gyöngyein esetleg gitárod húrján, S én itt e kis szobában, Íróm ódám Hozzád, Elgyengülten várok,  várok e kései órán.

H.N.

[dreamerbence]

csakúgykijött

Hangtalan kiáltok, Üvöltök, s piálok. De nem segít. Ezen semmi se segít. Ezen csak te tudnál, Ha szépen fognád magad, és érdeklődnél: Irántam. Felőlem. Értem. De nem teszed. Itt, csak a verseimhez fordulok, Menekülni csak ebbe tudok. Mert csak írásban történhet meg ez, Hogy mi egy pár vagyunk, de amúgy lehetetlen. Hisz az nem ez a világ lenne, Ha mi valaha is beszélnénk, És nem csak elutasítóan ellöknél, Ridegen. Magadtól. Tudod semmi se fáj jobban, Mint a mosolyod, a reggeli órákban. Tudva, hogy te meg vagy nélkülem. És úgyse rám mosolyogsz, Én hülye! Miért kellett ezt hagynom, Sötét depresszióba zuhannom. Mert nem is tudhatod mennyire: Fáj. Szúr. Folytogat. Felakaszt. Hogyha nem rám pillantasz. És nem. Nem rám. Nem tudom, mi változott, De most spontán, Elbőgöm magam, Hogyha csak egy dalt hallok. Melyről eszembe jut sok-sok, Emlékkép. Álomfoszlány. Melyekben szerettél, s elfogadtál. De a valóságban nem így megy, Nem tudok felérni hozzád, Sajnálom, nem megy. Én akármit tehetek, Úgyse leszek elég jó neked. Látom a megvető pillantáson, A rideg elnémuláson. Mely nem olyan, mint tavaly volt. Amikor még talán foglalkoztattalak. Ez már megszűnt. Abba maradt. Mint sok-sok egyéb szokás, Melyek mindennapjainkat alkották. Egy-egy pillantás. Egy röpke összefutás. Látni téged egy perce, Nekem a világot jelentette. Hát tudd meg, Ma üvöltetnem kellett a zenét, Amely nem volt még így se elég hangos, Hogy ne halljam a hangod. A nevetésed. A kacajod. Dobhártyám majd ki szakadt, de még így is hallottalak. Ahogy nevetsz, Jól érzed magad, Gondtalan. Felfoghatatlan, hogy üvöltenie kell a zenének ahhoz, hogy ne bőgjem el magam a buszon, Mert hallom a hangod, S látom mosolyod, Feltépted sebeim, Rosszul vagyok. Sajnálom. Megfojtasz vagy levegőt adsz, Megölsz vagy megölelsz, Kínzol vagy kedves vagy, Mindegy. Én ebbe bele pusztulok. Tudd, ha majd halálom után Az irodalom könyvbe foglalják: „Belehalt, mert szeretett." Akkor majd egy nap más is tanulni fogja, Írói pályám szakaszait. S ha felosszák, Csoportosítják, Megfogalmazzák: Egy korszaka volt, Rólad fogják elnevezni, ne aggódj, Ez volt a kb korszakom. Kb belehalok. Kb szeretlek. Kb nem bírom. Kb. Ennyi volt.

[nonchviktoria]

Hiányzol

Hiányzik a hangod, amellyel a legújabb slágerek részleteit dudoráztad

Hiányzik a kezed, mivel minden este simogatva altattál el

Hiányzik a kacajod, mely oly gyönyörűen szólt egy vicc hallatán

Hiányzik az ölelesed, amely folyton megnyugtatott barmi baj volt

Hiányzik a szemed, amelyből könny csordult amikor 4 hónap után újra láttál

Hiányoznak a kocsikázások, melyek során kettőnk keze volt a váltón

Hiányzik az éjjel, mikor sikerült elnyerned a bizalmamat

Hiányzik a hajad, amelybe beletúrni akkora öröm volt

Hiányzik az üzeneted, melytől folyton felvillantva telefonom

Hiányzol

Hiába vagy itt mellettem

Hiába tudom, hogy ezeknek még messze a vége

Már most hiányzol

[suttogo]

Diák kislány, napkelet hajnalán, A hárs alatt, vártam rád oly sokat. Ott voltunk boldogok, Hol az öreg Tisza ballagott, Szívtuk az öreg hárs illatát, Egymás karja közt, babám. Emlékszel még? Nyár volt és alkonyat, A kacajod friss volt és harsogó. A nap úgy ránk sütött, Szívünk mélyén ez úgy átütött, De én nem törődtem semmivel, Csak benned merültem el. Csaták tüze, közénk talált nagyon, Én elmegyek, hazámat nem hagyom. Apáink örökét, Édesanyám édes örömét, Tisza parti házikónk falát, Tisza partján azt a lányt. Az elnyomót,szétszórjuk, mint a szél, Leszünk mi még, egymásé csak ne félj. Kettesben újra majd Ott ülünk az öreg hárs alatt, Szívjuk az öreg hárs illatát Egymás karja közt, babám.

[versinator]

Görredőnyt harmatos?

Vágyak! dicsőséged bogyószemed álgyász Lecsukódnak hajlatánál csoportján pheidiasz Bubáját csalogánydal árnyadat jegenyéi Dendi födözik makrapipák elitéi! Csörrenő ötvözi rövidek fölráztad Dőlnétek dómokon engedé pótoltad

Anyagit kacajod zendülnek hitünkért Viharozzák fáklya! áldozni egyetlenért Menedékül szabályszerűieg mélázott dávidi Ismerkedem indiákon csöndességben felküldi Elaluvóban beszed nyugalomnak birtad Elefántcsontkezében szellemhangokon hírünk hlrothad

Okádva mendegélt választójog akhilleusz Barátomhoz gyémántmezője elázunk szavalsz Megtiltották klastromi straaszburg kikéi Szakállasán hegedűkön majális áléi Fuvolaszó ból égkárpitra ringattad Nyílj szalve örvényből ébenhajad

Tudjuk? melódia femke táncért Veszély? budapest! gyászon hektort Paplan! kerdesek gézei ceglédi Sátoromba botorkáltam bajára nekeresdi Oroszlámos hozsánna! bíborló mondjad Bűnhődő kímélő meddőn hajad!

Redőket felhőbe dutka poggyász Tündökléssel szeretni? monitor álvigasz Rebellis hamvadozó rokonra meséi Zubbony rokont térhetek fölmentéi Kamaszban júliám romban bágyad! Oroszlánsarja loboge diadalünnep elhamvad

Pásztortüze rubinajkú falucska ostort! Belesírom sóvárgom tirzusz színbort Külseje jubiláljak? elmével szidi Gesztuson költeménye panamáját endrődi Ünneplőn öntudattal garaboncásként harsogtad Ringatá sarut kornélnak vártad

[versinator]

Síber terén

Eónok fagy! hirdették átvezet Jószerencse pacsirtát áradjon elmulasztott Recipe föleseng elhagyám vasvégzet Szabadságok vadrózsában hám besározott

Elrévült cselekedjetek! eltévedek végzet! Római! füledbe! odalent! áradott Kacajod szerettem! hóhérunk fametszet Hegedűmön bosszulón phaétonja elbágyasztott

Napisten! tüdővész kinézhet ünnepelt Óramutatók szépségedben felpezsdül elbitangolt Acélomat ujjongani somlay lebzselt

Kobold tornát tűzkemence szétroncsolt Tűrtél elsirattam ötödfél sertéskivitelt Brescia gépén füstjén mennybolt?