#jézusmária | Explore Tumblr Posts and Blogs

erotikaweb · 5 years

Text

A szöszke és a fekete

Szeretek meztelenkedni. Na nem nyilvánosan, de nyáron mikor meleg van és süt a nap szívesen süttetem magam. Magyarán szoktam nudizni. Tudom hogy ez a kis farkincásoknak nem tesz jót, de akkor is élvezem. Erotikusan mindíg felizgulok mikor nincs rajtam semmi. Már megtanultam kontrollálni a farkam muködését, így akármennyire szexisnek találom a dolgot nem szokott merevedésem lenni. Aki ismeri az Omszki tavat, de nem is azt hanem az út túloldalán elhelyezkedo többit, az tudhatja, hogy kevés olyan hely van ahol magányosan, maximum egy két szomszéd között nudizhat az ember. Ha szerecséd van akkor olyan helyet foghatsz ki ami jobbról is és balról is nádassal van védve. Így egy kis szigeted van ahol szinte senki nem láthat téged, Te pedig nyugodtan hódolhatsz szenvedélyednek. Szóval. Egy forró nyári nap volt . Az egyetem szünetelt, barátnom a szüleivel nyaralt éppen. Így hát gondoltam, mivel nincs messze tolünk, felpattanok a biciglire és kitekerek egyett napozni. Persze azt hozzá kell tennem, hogy a tavak vize is nagyon jó, hamar felmelegszik. Gyorsan összepakoltam egy hátizsákba törölközot.... más nem is kell, aztán uzsgyi. Hamar odaértem és így egy kellemes helyet tudtam megkaparintani a nádas közötti tisztások egyikén. Pont egyemberes hely volt, nem kellett attól tartani, hogy bárki meglephet. A part szinte függoleges és négy méter magas. Fák vannak. Aránylag korán volt még de már így is eszméletlen meleg volt a levego, meg a biciglizés közben is megzzadtam egy kicsit, úgyhogy gyorsan ledobtam a ruháimat és be a vízbe. Úsztam kb tizenöt percig, majd kivánszorogtam a partra és leültem a derékig éro vízbe. A nap lassan feljebb hágott az égen én meg körbenéztem a tavon. A Jet- skisek már elkezdték mindennapos rohangálásukat a vizen fel s alá. Éppen egy szörföst néztem amikor hallottam, hogy a mellettem levo "fülkébe" is érkeztek. Nem láttam semmit és senkit csak vihogást hallottam. Na lányok jöttek. Hátha láthatok egy két feszes cicit ha bemmennek a vízbe gondoltam de az is lehet hogy nem monokiniznek. Nembaj. Akkor is látok pár mellet csak betakarva. Lassan elcsitult a szomszédból a zaj, halk sustorgás kezdodött. Nem értettem belole semmit, úgyhogy nem is figyeltem oda többet. Kimásztam a vízbol és lefeküdtem a törölközore. Farkam a vízben annyira összehúzódik, hogy szinte felfelé áll és csak pár centi az egész. Pár percnyi napozás után azonban kiengedett és kókadtan feküdt be a combjaim közé. Néha el szoktam játszani vele, gondolok valami erotikusra, vagy párszor meghúzogatom, hogy merevebb legyen, de mindíg csak annyira, hogy senki se vegye észre, ha netán mégis arra járna, hogy min jár az eszem. Most is a kezembe vettem és párszor felhúztam a bort a makkomról teljesen, majd vissza. Hú... Ez nagyon jó. Na de nem szabad. Abbahagytam és tovább bámultam a vizet. Közen a másik "fülkébe" is megjöttek a napozni vágyok. Egy kisgyermekes család. Oket sem láttam csak hallottam az apuka dörmögöhangját és a gyerek visítását. Pár perc múlva halottam hogy valaki, vagy valakik a lányok közül bemegy a vízbe. Még nem láttam semmit, mert a nádas belógott a vízbe, de pár másodperc múlve feltunt a vízben egy szoke rövid haju lány. Eroteljes karcsapásokkal úszott befelé. - Gyere Bea! Tök jó a víz! - kiáltotta kifelé, miközben a hátán úszott. Mikor megfordult észrevett engem, kicsit elcsodálkozott, majd egy halvány mosolyt küldött, vagy csak én éreztem így. A lényeg, hogy pár másodperc múlva már megint oda nézett ahol a barátnoje lehetett. - Jó megyek! - hallatszott a nádas túloldaláról. Újabb lubickolás és egy fekete hosszúhajú lány hátát pillantottam meg. Éppen derékig állt a vízben és NEM volt rajta a fürdoruha felso! Oha. Kezd érdekes lenni a dolog. Lehet hogy a másikon sincs? A melleibol még nem láttam semmit. Pechemre, belement a vízbe anélkül hogy megfordult volna. Sebaj! Majd kifelé. Tovább feküdtem a napon, kicsit széttettem a lábam, csak pár centire és lopva a lányok felé pillantottam. A Beának nevezett lány odaért barátnojéhez, majd az súgott neki valamit. Sejtettem, hogy mit és sejtésem beigazolódott, mert a fekete hajtömeg is megfordult és rám pillantott. Már túl messze voltak ahhoz hogy leolvassam az arcáról a reakcióját, de úgy rémlett, hogy o is elcsodálkozott kissé. Túl messzire úsztak már be, úgyhogy figyelmemet máshova fordítottam. A másik oldalamon egy labdát hallottam amint a vízre csattant, majd újra a gyerekvisítást. Na, már csak ez kellett! Itt fognak hangoskodni egész nap. A lányok közben megfordultak és kifelé igyekeztek. Figyeltem oket és nem tudták megállni, hogy ne vessenek egy újabb pillantást felém. Mikor leért a lábuk fölálltak és kifelé igyekeztek. Oha! A szokén sem volt fürdoruha! És a mellei! Feszesek és kör alakúak voltak, cseppet sem lógtak. Mellbimbói a hideg vízben kis ponttá zsugorodtak és merevek voltak. Bea mellei nem tetszettek annyira, de azért neki is formás idomai voltak. Pont akkor tuntek el a szemem elol amikor farkam egy hirtelen mozdulattal megemelkedett és merevedésbe kezdett. Még szerencse hogy nem vették észre. Igenám, de hirtelen újra feltunt a két lány és a térdig éro vízben megálltak és körbenéztek. Persze engem se hagytak ki. Hiába próbáltam majdnem merev farkamat elrejteni, észrevették. Tök vörös lettem és megpróbáltam másfelé nézni. Összenéztek és elkuncogták magukat. Végül sikerült úrrá lenni a rudamon és a lányok is kimentek a partra. Megfordultam és a fenekemet kezdtem el napoztatni. Így legalább nem kell a farkam miatt aggódnom. Fejem pont arra a nádasra nézett amelyik elválasztott bennünket. Hirtelen felfedeztem egy kb. 10 centis hasadékot a nádfalon amin keresztül pont rájuk láttam. Deréktól lefelé láttam a két lányt amint egymás mellett feküdtek vizesen. Most hogy feléjük fordultam értettem mit beszélnek, bár lehet hogy csak feszesebben figyeltem rájuk. - Láttad a srácot? Mennyit láttál a farkából?- Azt hiszem Móni kérdezte. - Hát elég kicsi volt! - válaszolta Bea. - Ugyanmár! Ez neked kicsi! Csak félig volt merev, vedd hozzá azt is! - mondta Móni- Szerintem szép volt. Nem hittem a fülemnek! Ezek az én farkamról beszélgetnek?Egybol merevedésem lett megint. Pár másodpercnyi szó után Móni kitört: - Úgy bekapnék már egy farkat - Hé... ! Halkabban- csitította Bea. - De kielégítetlen vagyok. - Meg lehet azt oldani farok nélkül is- mondta Bea- Móni! Próbáltad már lánnyal csinálni? - Lánnyal?- döbbent meg a lány- Nem. Miért te igen? - Hát ... Na ez a Bea leszbikus! Csak nem fognakitt szexelni?Erre a gondolatra farkam még merevebb lett. Felálltak és a naphoz igazították a lepedojüket. Ekkora szerencsét! Olyan volt mintha egy álomban lennék. Pont úgy feküdtek le hogy párhuzamosak voltak a nádfalon lévo nyílással, így teljesen jól láttam mindkettojüket. - Komolyan csináltad már lánnyal- kérdezte Móni. - Csak amolyan petting volt, de azóta valahogy jobban vonzódom amagam neméhez. - És milyen? - Jó. Kellemes. Finom. Puha. - miközben Bea ezeket mondta felkönyökölt Móni mellé. Kissé lógós mellei lazán csüngtek a talaj felé. Móni mellbimbói viszont még mindíg merevek voltak és hegyesek. - Érintetted már tested érzékenyebb területeihez valamelyik plüssállatodat?- kérdezte Bea - Nem. - Na, egy másik no érintése olyan finom és meleg mint az az érzés. Szabad kezével játékosan Móni egyik merev gombocskáját kezdte birizgálni. Móni úgy ugrott fel mint akit bolha csípett. - Mi a baj- kérdezte gyengéden Bea. - Nyugi, lazíts. - De hát... - Azt mondtad hogy kielégítetlen vagy nem? Móni lassan visszafeküdt, de egy fél pillanatra találkozott a tekintetünk. - Azt hiszem figyelnek- mondta Beának - Ki? - A meztelen pasi itt a szomszédban - Nem baj. Hadd nézzen. Gondolj arra hogy ki fogja verni a farkát a látványra Teljesen kész voltam. Farkam olyan mélyen nyomodott be a talajba, hogy lyukat vágott belé. Bea Móni fölé hajolt és megnyálazta az egyik mellbimbóját. Nyelvét körkörösen járatta a feszes mellen, majd egy kis nyálat csorgatott rá. Ujjaival szépen elkente és dörzsölgetni kezdte a merev gombot, miközben Móni ajkai közül egy finom sóhaj reppent fel. Bea lassan nyelvével végignyalta a két mell közötti hasadékot és amásik mellbimbót kezdte el izgatni. Egyre hevesebben csinálta. Most már nemcsk nyalogatta, hanem eroteljesen be is kapta a mellbimbót és szívta cuppogtatta. Móni kicsit hangosan felsikkantott, de az öklét a szájába vette gyorsan, hogy ne hangoskodjon tovább. Bea feltérdelt, körülnézett és mikor látta hogy senki sincs a közelben rajtam kívül visszahajolt Móni felé. Nyelvével tovább izgatta a mellbimbókat és közben a ujjaival is rázogatta, gyötörte oket. Majd lassan elindult Móni hasának közepén lefelé a szeméremdomb felé. A köldöknél egy kicsit körözgetett, majd leért egészen a lány lába közé és gyengéden harapdálni kezdte a bugyin keresztül a vénuszdombját. Pár másodpercnyi harapdálás után lejje folytatta útját. Gyengéden szétnyitotta Móni gyönyöru lábait és combjainak belso felét kezdte el nyalni egyre közelebb a lágyékhoz. A szok lány combja végül fénylett a sok nyáltól amit Bea szétkent rajta. Ekkor nem hittem a szememnek! Bea óvatosan megfogta Móni bugyijának a szélét és elkezdte lehúzni. Móni önkéntelenül megemelte a csípojét hogy barátnoje könnyebben levehesse azt a vékony fürdonadrágot. Pár másodperc múlva Móni teljesen meztelenül feküdt a napon. Bea mivel tudta hogy nézem oket úgy helyezkedett, hogy ráláthassak Móni puncijára. Alig volt rajta szor! A nyílás mellett teljesen szortelen volt, feljebb pedig ritkítva lehetett. Jézusmária! Ezt már nem bírtam tovább. Megfordultam, felkönyököltem a part felé és megmarkoltam a faszomat. Hevesen verni kezdtem, éppen csak annyira hogy egy kicsit benedvesedjen az elováladékomtól. Nana! Még nem szabad elmenni! A musornak még nincs vége. Kezemmel továbbra is húzogattam a rudamon a bort de nem teljes sebességgel. Közben Bea már Móni puncijával foglalkozott. Odahajolt és végignyalta a tiszta hasadékot a kezdettol egészen a végéig. Majd visszafelé is, majd újra le s fel le s fel. Kicsit elhúzta a fejét a szeméremdombtól és egy adag nyálat folyatott rája, ami lassan végigfolyt az egész hasadék mentén. Felült és az ujjaival kezdett a nedves puncinál matatni, miközben figyelte Móni arcát. Szakérto ujjaival otthonosan mozgott a szeméremajkak között. Felemelte a kezét és bekapta a mutatóujját és élvezettel végigszopta, majd lassan bemerítette a megduzzadt szeméremajkak közé. Nyála elkeveredett Móni vaginájából folyó nedvvel és ujja szinte tocsogtak a ndevek kavalkádjában. Bea egy pillantást vetett felém, majd megelégedéssel nyugtázta, hogy még mindíg figyelem oket. Rágyorsítottam megint, mintha a tiszteletére csinálnám. Bea ujja végül megtalálta a nyílást amit keresett és elmerült benne. Lassan kihúzta, majd vissza. Ujjával szépen elkezdte dugni Mónit. Ezután a középso ujját is beeroszakolta a nedves barlangba és tovább folytatta a ritmikus mozgást, miközben hüvelykujjával a klitoriszt kezdte el masszírozni. Mikor ujja megtalálta a kis pontot, újjabb halk sóhaj szakadt fel Móni mellébol. - Nem bírom! hallottam Bea suttogását. Felállt és pillanatok alatt kibújt a bugyijából. OH! Teljesen szortelen volt! Sose hittem volna hogy az életbe látok még ilyesmit. Letérdelt, átrakta lábát Móni feje felett és szabad utat adott Móni nyelvének. Sajnos Bea punciját szétnyitva nem láthattam, de Móni puncijánál tovább folyt az orgazmus eléréséért folytatott küzdelem. Bea, mielott behajolt volna Móni lába közé, újabb pillantást vetett rám én pedig válaszul ismét gyorsan verni kezdtem a faszomat egy sohaj közepette. Bea két kezével finoman széthúzta a nagyajkakat és nyelvével a mélyébe merült. Jól láttam a kéjluk belsejének sötétrózsaszínu felületét. Bea tovább nyalta, szopta a nedves puncit, egyre hevesebben és hevesebben. Hol egy picit játtszott a hasadékon belül hol a klitoriszt kezdte ütögetni, szívni, szopni. Móni is jól ügyködhetett amit Bea ajkai közül felroppeno aprócska sóhajok jeleztek. Úgy éreztem farkam mindjárt felrobban, de azért óvatosan tovább vertem. Móni egyre szaporábban vette a levegot, Bea pedig a klitoriszra öszpontosította minden figyelmét. Érezte hogy barátnoje mindjárt elélvez. Középso ujját ismét bedugta a nyílásba és mozgatni kezdte miközben nyelvével tovább machinálta Móni, szó szerint, csöpögo punciját. Éreztem hogy nekem is közel a vég, de még bírtam. Végül Móni megrázkódott , lábai görcsbe rándultak és pár másodpercig így maradtak miközben Bea az ajkai között tartotta a vörös klitoriszt. Néhány pillanat múlva Móni teste elernyedt. Jó erosen megmarkoltam a faszomat és lassan teljesen visszahúztam a bort, majd fel és le. Ezzel is késleltethetem a kilövést. Móni teljesen ernyedten feküdt a pokrócon. Bea, most már folyamatosan engem nézett, megfordult hátára feküdt felkönyökölt, és szétnyitotta a lábait. Most teljes egészében láthattam szortelen és Móni nyálától fényes pináját. Az egyik kezét a nyílásához érintette, majd mutató és középso egy hirtelen mozdulattal tövig nyomta bele. Gyorsan elkezdte ujjazni magát. Megpróbáltam felvenni a tempót. Teljesen együtt mozogtak a kezeink. Az övé a pinájában, az enyém a faszomon. Láttam amint egyre hevesebben mozog, ujjai kicsúsztak a lyukból és a klitoriszt kezdték dörzsölgetni Már nem bírom soká.... Móni közben felkönyökölt és engem nézett... Bea fokozta a tempót, látszott hogy mindjárt elélvez... Ah... Igen... Igen Bea teste görcsbe rándult egy rázkódás futott végig a testén, majd elernyedt. És pont akkor amikor mind a ketten felémpillantottak, kilövellt a gecim a homokra - Ah.. De jó! Pár másodpercig lüktetett , minden löketre kiadott egy adag spermát. Elottem a fu, a homok sot egy kicsit a törölközo is spermás lett. Lassan húzogattam még a bort, az utolsó cseppet is ki akartam préselni. Felpillantottam és tekintetem találkozott Móniéval. Miért nem nekem adtad azt a spermát, mintha ezt mondta volna a tekintete... Aznap már nem volt értelme tovább maradni. Gyávaságom miatt több is lehette volna a dologból de hát nem lett. AZért, ha reggel valaki azt mondja, hogy kiverem ma a farkam a tónál, kiröhögtem volna. És mégis... A lányok mentek el elobb. - Szia - mondták - Hello, remélem még találkozunk- mondtam vigyorogva. Másnap nem értem rá, de harmadnap újra kirohantam, szó szerint a tóhoz. Hátha... A megszokott hely, a megszokott meleg. Semmi sem érdekelt, csak a hátha... Vártam és vártam és vártam. ÉS IGEN! A kukkoló résen keresztül megláttam Mónit. De csak egyedül volt. Visszanézett a résen és elmosolyodott. Fogta a cuccait és átjött az én területemre. - Szia- mondtam kicsit elvörösödve - Hello- mondta - Idejöhetek melléd? - Persze. Ilyen cicikkel! Leterítette a pokrócát mellém, Levette melltartóját és hanyatt feküdt. Mivel még mindíg egy kicsit szégyenlos voltam, gyorsan hasra fordultam, hogy farkam merevedését leplezzem. - Barátnod nem jött ma?- kérdeztem tole, miközben a melleit bambultam. - Nem ért rá. Valami hülye önkormányzati ügyet kell elintézni, de délután lehet hogy kijön. Másra terelodött a beszélgetés, iskola, szülok, semleges témák. Kiderült hogy nemrég költöztek ide és ajánlották nekik a tavakat, hogy ilyen jó, meg olyan jó. Nagyon jól elbeszélgettünk vagy egy órát. Közben bementünk úszni is egyet. Pár másodpercig csönd volt, majd egyszerre kezdtünk el beszélni. - Mondjad csak. - - A múltkor egy kicsit necces volt nem?- kérdezte - Miért? - Hát azért mégis.. Itt a strandon. Jó mondjuk nagyon jól le van védve ez a hely, de akkor is. - Nemigen zavartattátok magatokat. - Te se. Pár pillanat múlva hozzátette - Eszméletlenül izgató volt látni ahogy kilövellt a farkaból a sperma. - Azért a te szinte szortelen nunusod se semmi. - mondtam elvörösödve. - Egyébként gyönyöru volt. - Tetszett? - Tetszett- e! ?Úristen, majd megvadultam tole! - Ne megyünk be úszni egyet? - De. Kellemes volt a víz, úsztunk pár hosszt majd visszafeküdtünk a napra. - Milyen kicsi- mondta mikor meglátta a fütykösömet. - Csak izgalom kérdése. - Segítek egy kicsit izgalomba hozni, jó? Mit válaszoltam volna erre! - Jó Ujjaival elkezdett körözni a hasamon. Már elso érintésére megrendült a farkam és erotlen kísérletet tett hogy felálljon. Ám Móni ujjai értették a dolgukat. Beleturt a szörzetbe, majd lejjebb csúszott a lábam közé és a golyóimat kezdte simogatni. Mira visszaért a rúdamhoz, már könnydén köréfonhatta az ujjait. - Szép a faszod! - mondta izgalommal a hangjában - Akkor neked adom. Szorosabbra fogta az ujjaival és elkezdte ütemesen verni. A másik kezét pedig visszarakta a golyóimra és azokat gyúrta. Hol lassított, hol gyorsított, nagyon jól csinálta. Pár percnyi kézimunka után pár csepp elováladék jelent meg a makkomon. Kezével szétkente faszom teljes felületeén, majd tovább folytatta a faszverést. Teljesen beindult, úgy járt a keze mint valami gép. - A múltkor azt mondtad a Beának hogy be akarsz kapni egy faszt? Rám nézett elmosolyodott és ajkait a kéjrudam csúcsára helyezte. Szája lassan szétnyílt és makkom teljesen eltunt a szájában. Kihúzta, nyelvével jobban megnedvesítette, majd visszadugta a szájába. Éreztem amint nyelvével bebugyolálja amit csak tud, ide oda járt fürgén és virgoncan. Elkezdte mozgatni a fejét, szopni kezdett. Eleinte csak a feléig dugta be a szájába, de egyre jobban belemelegedett és végül az orra beleért a szeméremszorzetembe. Ezt sajnos nem csinálta sokáig, de eszméletlen jó elmény volt. Visszatért az ütemes szopó mozdulatokhoz. Néha kihúzta teljesen a szájából az egész rudat, hogy megcsodálja, majd hirtelen újra eldugta. Most nem szopott, hanem szívta a farkamat, arca teljesen behorpadt, az erofeszítéstol. Kivettem a szájából és lehajoltam én is, annyira hogy a makkomat bekaptam, megnyálaztam és visszaadtam neki, hogy szopja tovább. Kezemet a fejére helyeztem és irányítani kezdtem a munkát. Most én adtam az ütemet és o csak a szájával ügyködött. - Oh... Oh Újra kivette, nyelvével végigfutott a húsrúd alsó oldalán egészen a golyókig. Egymás után bekapta oket, megnyálazta, majd újra teljes erovel rábukott a faszomra. - Már nem bírom soká... - nyögtem Megértette és ütemesen verni kezdte. - Azt akarom, hogy az arcomra élvezz- nyöszörögte. Begyorsított... Oh... Igen... Hirtelen egy fehér sugár repült az arcára, majd mégegy az orrára, a többi pedig lecsepegett a homokra. - Nagyon jó... Letörölte az arcáról a spermámat és visszatette a szájába a faszom. Láttam amint nyeli ami a szájában van, majd lassan még tett néhány szopó mozdulatot. Ajkain fehér folyadék látszott. Szinte az eszemet vesztettem. Moni megtisztitotta magát. - Jó volt?- kérdezte hamiskás mosollyal- Én is majdnem elélveztem. Nem válaszoltam. Még álló fasszal éppen visszaültem a törölközore amikor befutott Bea. - Hát látom nem tétlenkedtetek- mondta nevetve. Leült mellénk és játékosan a még merev faszomat megpöckölte. Majd leguggolt és o is bekapta a gecitol még fénylo rudamat. Nyelvével lenyalta róla az összes anyagot. - Ez a látvány teljesen felhúzott- mondta- nincs itt valahol egy nyugodt elhagyott hely? - Hát csak találunk valami helyet. - mondtam Mónira néztem és o beleegyezoen bólintott. Farkam már lekókadt annyira, hogy el tudjam rakni. - Hajrá. Villámgyorsan összeszedtük a cuccot, felöltöztünk és felmásztunk a földútra. - A Duna felé kéne megnézni- javasoltam. Ott alig jár valaki. Van ott egy kis sziget, most alacsony a folyó úgyhogy biztos át lehet menni oda. Húsz perc múlva a kis szigeten voltunk. Itt tényleg nem volt senki. Még szúnyog se. A parton feljebb volt pár horgász, de a szigeten lévo kis erdo elrejt majd minket a kíváncs szemek elol. Még át sem értünk a kis gázlón amikor a lányok már meztelenek voltak. Nagyot nyeltem, két gyönyöru csaj és mind az én farkamra vágyik! Kerestünk a fák között egy sima, tiszta helyett és ledobtuk a cuccainkat. Egybol egymásnak estünk. Pillanatok alatt levetkoztem és most már mind a hárman teljesen meztelenek voltunk. Érztem hogy farkam nemsokára újra teljes eroben lesz. Bea letérdelt és folytatta amit abbahagyott tónál. Félig merev lécemet kezdte el szopni. Eközben Móni Bea alá feküdt 69 pózban és nyalni kezdte Bea nedves punciját. Bea tényleg nagyon fel lehetett húzva mert olyan vehemnciával szívta faszom mint még soha senki. Hála istennek hogy az elobb ürítettem ki a tárat, mert most sokkal tovább bírom. És kell is. Két éhes punci vár arra hogy jólakassam oket a faszommal. Bea Mónival ellentétben tövig bekapta a faszom és teljesen lazán járatta rajta ajkait. O is lassan kezdte, csak szívta beljebb és beljebb egészen a tövéig, majd kifelé. Teljesen kivette a szájából, megnyalta majd újra a torkára dugta. Több percig csinálta ugyanolyan tempóval , majd ritmusos szopásra váltott és begyorsított. Móni közben nyelvével alaposan körbejárta Bea csupasz puncijának minden rejtekét. Mindkét kezét fölrakta Bea feszes fenkére és a nagyajkakat nyalogatta. Láttam amint Móni jobb kezének mutatóujjával Bea segglyuka kötül matat, majd Bea nyögése közepette bedugta a lyukba. Kivettem a csöpögosre szopott faszomat Bea szájából és lefeküdtem a pokrócra. A lányok majdnem összevesztek ki üljön bele a merev dákómba. Végül Bea volt az elso. Rátámaszkodott a hasamra és óvatosan beleült nyálától síkos rudamba. Ütemesen mozogni kezdett. Elég szuk pinája volt, éreztem hüvelyének bársonyos finomságát, amint körülölelte faszomat. Móni pedig a fejemhez ült. - Az elobb leszoptalak. Szeretném megtudni te nyalsz jobban vagy Bea? Azzal odatartotta punciját a számhoz és széthúzta a nagyajkait. Most végre közel került hozzám a punci. Teljes, selymes vöröses árnyalatú kéjnyílás ott volt az arcom elott. Kinyújtottam a nyelvemet és összevissza elkezdtem nyalni a bársonyos részt. Mivel mozogni alig bírtam csak a fejemmel tudtam mozogni. Kinyújtottam a nyelvem és olyan mélyre dugtam a lány vaginájába amilyen mélyen csak tudtam, majd ütemesen elkezdtem ki be mozgatni a nyelvemet, tulajdonképpen a nyelvemmel dugtam a lyukát. Móni puncijából úgy folyt a nedv mint a méz. Szívtam szörcsöltem, egy cseppet sem hagytam kárba veszni belole. Abbahagytam a hüvelyének nyelvezését és áttértem a klitoriszára. Teljesen megduzzadt, úgy nézett ki mint egy parányi pénisz. Amennyire tudtam bekaptam, majd a nyelvem heygével elkezdtem birizgálni. Móni teste lassan remegni kezdett és hangosan elélvezett. Eközben Bea tovább lovagolt a farkamon, egyik kezével támaszkodott a másikkal pedig a klitoriszát masszírozta. A két lány helyet cserélt. Hallottam a cuppanó hangot amikor Bea leszállt a farkamról. Úgy néz ki elég nedves itt már minden! Móni nem lassan hanem egybol rázuhant a farkamra. Eloször körkörösen kezdett mozogni, majd föl, le, , körkörösen, föl le. A puncija még szukebb volt mint Beáé, de az csak izgatóan hatott, amikor éreztem hüvelyizmainak eroteljes szorítását. Most Bea puncija került az orrom elé, de o fölémtérdelt és így a feje a faszom és Móni pinájához került közel. Eszméletlen szép pinusa volt! Sehol egy szor, semmi. Gyorsan belefurtam az arcom a ruganyos vénuszdomba, mintha attól félnék hogy valaki elveszi elolem. Az o pinájából is folyt a nedv, egyenesen bele a számba. Tudtam hogy Bea is mindjárt élvez ezért ajkaimmal összeszorítottam a sezméremajkait és az éppen kikandikáló csiklót , mint Móninál, elkezdtem a nyelvemmel gyötörni. Jobb kezem hüvelykujját pedig én is bedugtam a segglyukába és ütemesen mozgatni kezdtem. Végül Bea sem bírta, elélvezett. Móni leszállt a farkamról és én feltérdeltem. A két lány pedig négykézlábra ereszkedett egymás mellett. Jobb kezem három ujját Móni, bal kezemét pedig Bea nyílásába dugtam, majd gyorsan ujjaztam a lányokat. Az egész erdo sóhajtozott a fejünk felett. Móni pinájához illesztettem rudamat és egy határozott mozdulattal beledöftem. A lány felsikkantott. Beában továbbra is mozgattam az ujjaimat. Gyors döfködébe kezdtem. Gyorsabban, gyorsabban, miközben hüvelykujjammal stimuláltam szuk segglyukát. Pár perc után átnyergeltem Beaára. Ot is gyorsan baszni kezdtem. Mélyebben, mélyebben, gyorsabban, gyorsabban. A lányoknak nagyon tetszett ez a játék. - Szopni karaom még a faszod! - mondta Móni - Ó a kis telhetetlen- mondta Bea nevetve. Mindannyian megizzadtunk, de még hátravolt az igazi orgazmus. Bea hanyatt feküdt a pokrócon Móni pedig fordítva rá. Bea pinusa hívogatóan tátogott. Nem is tétováztam egybol beledöftem a faszom. Hármat négyet toltam , majd kihúztam és Móni szájába raktam. Mintha nem is most szopott volna le! Újra erosen szívta, nyalta, szopta a farkamat. Kivettem a szájából és visszaraktam Beába, Be ki be ki... Móni szája be.. ki.. be... ki. Mikor nem Móni szájában volt a rudam, a kkor a szöszke nyelvével elég élénken nyalta barátnoje klitoriszát és zeméremdombját. Beának se kellett több, nemsokára újra elélvezett. Nem értettem hogy bírom ilyen jól. Faszom teljesen merev, bevetésre kész, nem vagyok még közel a második orgazmushoz. Ez a jó! Lehet még csinálni. Bea teljesen elfáradt. Csaknézte mit csinálunk Mónival. Móni négykézlábra ereszkedett én pedig mögé térdeltem. Eloször csak dörzsölgetni kezdtem a segglyukát, majd lassan beledugtam az egyik ujjamat. Tövig. Majd mikor a záróizmok elernyedtek egy másik ujjamat is beledugtam, hogy jobban táguljon a szuk rés. Végül annyira elernyedt az izom, hogy farkamat megpróbáltam beledugni. Eloször nehezen ment, Móni is mondta hogy egy kicsit fáj, de csináljam tovább. Szépen lassan beleereszkedtem a végbelébe. Életemben nem volt még ilyen élményem. Már nincs is olyan messsze az a következo spermacsomag. Lassan elkezdtem ki be húzogatni a farkam a szuk lyukban. Nagyon szuk volt, mintha egy gyurun kéne átdugni a péniszemet. De ez volt a jó! Ó csodálatos!. Ah... - Mindjárt... Oh.. miindjárt... nyögtem Majd egy hirtelen mozdulattal kihúztam a farkam és kilövellt a geci. Egyenesen Móni hátára ment. A lányok megfordultak és felválta kapták be meleg és spermaéhes szájukba a faszom. Minden cseppjét eltüntették, még egymás ajkairól is lenyalták a maradékot. Eszméletlen fantasztikus érzés volt. Lefeküdtünk és kimerülten ziháltunk. Mi tagadás rendesen elfáradtam. Ott voltunk még vagy egy órát és csak késo délután indultunk haza. Megegyeztünk hogy nem felejtjük el egymást, egy helyen lakunk, majd tartjuk a kapcsolatot. Aminek meg is lett az eredménye... De ez egy másik történet

1 note · View note

aretsorozat · 5 years

Text

4/4.

Kék tampon 5. Kakashere, krumplis tészta. Kék tampon 6.

Vágási Druida Ferenc úgy érzelmileg, mint apailag feltolul, azért aztán a lányára ordít, így aztán a lány anyja az ő lányát kénytelen a védelmébe venni.

- Hát én felpofozom az a hülye kölyköt!

- És ezzel aztán meg is oldottad a dolgot.

- Nem, de nagyon jól fog esni.

- Nem pofozod.

- Szilánkosra!

- Én is ott voltam ám, apu.

- Jó, hogy szólsz. Téged is felpofozlak.

- Engem is szilánkosra?

- Gyere csak közelebb!

- Jézusom, Feri, te komolyan beszélsz?

- Naná!

- És hallod is, amit mondasz!

- Nem! De azt se akartam hallani, amit az előbb a lány mondott.

- És ugyan miért nem? Más örülne neki!

- Így van, apu!

A felesége váratlan meglátása annyira meghökkenti Vágási Druida Ferencet, hogy egy pillanatra még a dühét is elfelejti. Sőt, e mesteri húzásra még Boglárka is elismerően pislant az anyjára.

A beállt csendben még a székek, az asztalok is szorongva fülelnek a turistaház büféjében, ebből meg mi lesz. Viszont Kovács doci és Laci bá’, rosszat sejtve, rég kivitték a szalonnasütőkhöz a sörüket. Mert hogy megesett leány híre úgy terjedt el ám a Réten, hogy egy orkánerejű szél se vitte volna el jobban attól a pillanattól kezdve, hogy Molyirtó Mosolyú Mónika nem bírta magában tartani, és muszáj volt a kezébe kapni a mobil telefont… Pedig úgy megígérte a fiataloknak, hogy zipzár a száján, és a zipzár szélén nagy lakat. De ő csak Operatőt Barna Jánosnak újságolta el. Ő pedig abszolút nem pletykás. És különben is megígérte, hogy tolózár lesz azon a lepcses pofáján, a vége meg ponthegesztővel odaerősítve.

Na most Dezső bátyánk meg nemhogy a szalonna sütőkig menekült, hanem

becsörtetett a nagy sűrűbe. Mert ő még emlékezik olyan előző életeire, amikor nem házi sertésből visszavadult jószág volt, hanem igazi vadkan, aki viszont megtanult rettegni egy druida főpap dühétől.

A mi főpapunk ez első dühkitörése után most éppen értetlenül, mi több, elképedve érdeklődik eleddig szűzi tisztaságúnak hitt hajadon leányától.

- Mi az, hogy más örülne neki?

- Hát az.

- Ki az a más?

Jutka siet a lánya segítségére. – Pláne, aki druida főpap.

- Hogy jön ez ide?

- Úgy, hogy örvendezzél inkább, tényleg!- emelné meg Jutka is a hangját, ám az övé a mondat közepén elcsuklik. Tényleg, miért is kéne örvendezni?

Hogy terhes a lánya tizenkilenc évesen? Hajadonként? Derült égből bejelentve?

Minden előzmény nélkül?

Boglárka megmarad a megtalált hangulatnál. Majd pont az megesett leányt játssza? Egy frászt! Hol élünk? A középkorban? Amilyen vértolulása volt az imént Vágási úrnak, most pont úgy sápad le, és nem mer a lányára nézni.

Jutka úgy dönt, praktikus kérdések jönnek.

- És…izé?

- Igen, anyu?

- Hányadik hétben vagy?

- Tizenkettedik.

- Jézusmária!

- Mért jézusmária?- kérdezi a feleségét a főpap, aztán rájön. Már nem is lehetne elvetetni. Erre már csak ránéz megint a lányára, aki bezzeg most még elszántabb arcot vág. Meg az állkapcsát is kissé előre tolja, hátha attól félelmetesebb.

Vágási D. F. nem bírja tovább, ismét felordít.

- Hát én szétverem a pofáját annak a kölyöknek!

- Ezt már mondtad.

- Szilánkosra!

- Ezt is.

Odakint Kovács doci megissza a maradék sörét, az üveget precízen leteszi az egyik szalonnasütő kávájára, csak aztán fordul Laci bá’-hoz.

- Nem ballagunk le a faluba, kolléga?

Laci bá’ nem sokat gondolkodik. Ő is kivégzi a sört, aztán csatlakozik a

docens úrhoz. Aztán arra gondol, az erdő végén el ne feledje a hangtompítót

az arca elől levenni. A kocsmában már üvöltözhet, oda nem szól a Nagy Mágikus Erdei megállapodás, ott már nem tilos.

Beljebb a ciheresben meg Dezső azon tűnődik, hány napig lesz kockázatos a szurdok környékére visszatérni. Végül is igen közepesen erős makktermés volt az idén, kristálytiszta pocsolyavizet pedig számtalan sok fodrozódik az erdőben a szokatlanul sok eső következtében.

- Hogy nem tudtatok vigyázni?- nyög fel az apa.

- Hát nem tudtunk vigyázni.

- De hogy nem?

- Úgy, hogy nem!

- De mért nem?

- Mért? Mért? Hát mert…nem!

- De mért?

Jutka ismét közbelép, nehogy az iménti szofisztikált párbeszéd még percekig eltartson apa és leány közt.

- De hát nem is jártatok. Vagy jártatok?

- Tőletek aztán, amennyire figyeltek…

Tessék, most mér Boglárka neheztel rájuk? Ettől még az anyjánál is felmegy

a pumpa egy kicsit.

- Nehogy még mi legyünk a hibásak?!

- Ki mondta?

- Na, ezért.

- Nincs hibás, anyu.

- Még szép.

- De. Van! Én…én…

- Tudjuk, te szilánkosra pofozod Benjamint.

- Úgy is lesz, addig éljek!

- Feri, higgadj már le!

Jutka hangjában van valami, amitől a férje megszeppen. Mert egy dolog druida főpapként a természet erőit uralni, és egy merőben másik a feleséget.

- Na jó. Igazad van. – A lányához fordul. – És akkor most? Mi lesz?

- Nem tudom.

- Jó terv. Részleteznéd?

- Megszülöm.

- Rendben. És aztán?

- Felnevelem.

- Nem mondod.

- De, apa, mondom.

- Hol?

- Mit hol?

- A gyerekszobádban?

- Mért, kirúgsz?

- Dehogy rúglak ki!

- Akkor addig ott, amíg…

- Amíg?

Boglárkáról a kérdések súly alatt leolvad a dacosság, immár megint az elveszett kislány orcáját mutatja. A szája széle megremeg, amitől Jutka szeme ismét szikrákat szór, ahogy a férjére förmed, a lánya vállát meg átöleli.

- Mit faggatod?!

- Én?

- Honnan tudhatná még?

- Azért kérdezem, nem, mert…?

- Mi vagy te, vizsgálótiszt?

- Mi?! Na jó! Nekem ebből… - ezzel Vágási úr otthagyja a hölgyeket, átcsörtet

a helyiségen, egy pillanatra megtorpan, hogy egy vásottan és sunyin rávigyorgó széket felrúgjon-e. Aztán úgy dönt, hogy nem kéne. Talán szívének legkedveltebb női túl agresszívnek találnák e büntető jellegű intézkedést.

Annyi viszont kijár neki, hogy olyan erővel csapja be a bejárati ajtót, hogy beleremegnek az ablakok.

A hölgyek párás szemmel néznek utána, aztán megvárják, amíg az ablakok rezgése elenyészik.

- Egy kissé ideges lett apád, nem gondolod?

- Nagyon sajnálom, anyu…

- Ugyan már! Úgyis régóta ábrándozok azon, hogy egy szép nap nagymama leszek. A bátyádra meg a mennyasszonyára pedig, úgy veszem észre, hiába várok.

KAKASHERE, GRANADIRMARS

Az meg végül úgy történt, hogy Té úr találkozott Vilmos őrnaggyal annak

kedvenc önkiszolgáló éttermében, ami még mindig bőszen dacol a gombamód terjedő pizzériákkal, hamburgeresekkel és gyrososokkal, és csakis a magyarost kínálja. Vagyis pörköltöt disznóból, marhából, pacalból, zúzából, sőt, néha még kakas heréből is. És itt zsírral főznek ám, nem ám olajjal. És nem azért, de a brit tudósok legújabb kutatása szerint az állati zsiradék mégis csak egészségesebb,

mint azok a növényi magvakból sajtolt művi levek.

Az extra szűz disznózsír, vagy a libahájból kiolvasztott libazsír a legjobb,

ezzel most véletlenül egyet is értek. A szerkesztő

Na most Vilmos éppen egy kakasherés napot fogott ki, amidőn megbeszélte kedvenc űrcsótányával a munkaebédet. Nokedlival. Mármint a kakashere pörkölt. Bár talán a sós krumpli natúr jobb lehet hozzá, de nem ám karikázva azt a krumplit, hanem hosszába vágva. Viszont nem is hasábba, hanem csak lazán négy, avagy nyolc részre, ahogy a gumót az isten megnövesztette, amilyen alakra és amekkorára. Higgyék el, nagyon nem mindegy.

Ám Vilmos Té úrnak ezt hiába magyarázza. Hogy elkövette a hibát a nokedlivel. Noha tudhatta volna, hogy ehhez a testes szafthoz a krumpli illik. Ahogy villával az ember kicsit megtöri a krumplit és a szaftban megtunkolja, aztán rákotor a késével a villára egy darabka herét és hamm.

Isteni falat, lucullusi íz.

Ám Té úr képes és fintorog, hogy lehet az ilyet megenni. És nem a nokedlire céloz, mint alapvetően hibás választásra a zsírban tocsogó pörkölthöz képest.

- Mért, maguk amúgy mit esznek, Té?

- Hát más lény heréjét biztos nem.

- Pedig például a bika töke, az is finom.

- Fúj.

- Jól van, akkor maga csak turkálja azt a krumplis tésztát!

Té úr csakugyan nem túl nagy lelkesedéssel eszegeti a cég másik specialitását.

Igen, manapság már a krumplis tészta, előkelőbb nevén gránátos kocka is unikumnak számít, ha azt az ember egy vendéglőben megkívánná.

Vilmost meg is kísértette a gondolat, hogy a kakashere után egy adag olyat is eszik, ám az utolsó pillanatban győzött az önmérséklet. Inkább majd kitunkolja a maradék szaftot egy-két kenyérrel.

- De maga hogyhogy nem kétszáz kiló, őrnagy úr?

- Á, nem a zsír hizlal minket, embereket.

- Hanem mi?

- Hát a kalória.

- Ja, vagy úgy…- Té úr udvariasan mosolyog a gyengécske poénon.

Aztán felhagy a próbálkozással, hogy a cég specialitását bekebelezze, inkább

eltolja maga elől a tányért, iszik egy korty vizet, aztán a zsebébe nyúl.

Egy barna üvegcsét tesz az asztalra. Patikákban kapni ilyet, benne legtöbbször valami ecsetelésre alkalmas löttyel sebre, szemölcsre, szájpenészre, ilyesmi.

- Nos, akkor…- kommentálja az űrcsótány az egyszerű, ám mégis igen jelentős gesztust. Vilmos szájában megáll a falat, ahogy megbámulja.

- Szóval ez az-

- Ez.

- És pontosan mi ez?

- A vegyület korrekt leírására kíváncsi.

- Mert azt érteném?

- Aligha.

- Akkor másképp kérdezem: pontosan mi ez?

- Ugyanúgy kérdezte.

- De más hangsúllyal.

- Ezt nem is vettem észre.

- Könnyedén, mint aki csak egy orvosi vény nélkül is kapható

gyógyszerre kíváncsi. Tudja, csak így kakashere eszegetés közben,

amikor az ember szeret elámulni, hogy micsoda klassz placebókat is

kapni néhány ezer forintért manapság.

- De ma milyen jókedve van, őrnagy úr.

- A kakashere hatása, higgyen nekem.

- Elhiszem.

- Akkor nem kér egy harit?

- Nem.

- Én úgy tudtam, maguk csótányok mindent megesznek.

- Tisztelt uram, mi űrcsótányok nem eszünk meg mindent.

- Elnézést, nem akartam megbántani.

- És mielőtt erről érdeklődne: semmiféle genetikai rokonságban nem vagyunk

a földiekkel.

- Hogy is lehetnének?

- A maguk pánsperma elmélete alapján…

- De nincsenek.

- Csak nincs kifogása az önök eme földi társlénye, a blattodea, gyakoribban

a blatta orinetalis, közönséges nevén konyhai csótány ellen?

- Nincs.

- Csak ne éljenek az ön közelében?

- Hát igen.

- Nocsak, elment az étvágya?

- Nézze, Té, ha most az következik, hogy mi emberek a csótányokkal szemben is rosszhiszemű, jogcím nélküli lakók vagyunk…

- Jól tudja, hogy következhetne az is.

- De ugye nem?

- Inkább beszéljünk az előttünk álló feladatról.

És itt van a pillanat, hogy Vilmos őrnagy is eltolja maga elöl a tányért, pedig van még rajta bőven, és nem csak szaft és nokedli. Ne már, hogy azt a méregdrága kakasherét kidobjuk, őrnagy úr! És a kukában landoltatván esetleg a csótányoknak adjuk? Avagy legyenek ők is vidámak, fickósan virgoncak?

- Legyen úgy – sóhajt az őrnagy, és ismét a kis barna üvegcsére fókuszál.

- Nagyszerű.

- Szóval mi van benne?

- Egy dögös altató.

- Aha.

- Magukra nem hat, csakis ránk űrcsótányokra.

- Értem.

- Ha ezt megitatja az őrült anyával, minimum huszonnégy órára kiüti őt.

- Té! Mit kezdjek vele, ha nekem kihallgatás közben elalszik?

- Jaj, őrnagy úr, ezt már megbeszéltük. Nem ott hat.

- Szóval nem rögtön szunyál bele?

- Négy-öt óra. Azért kell délután négy körül beidéznie kihallgatásra.

Amennyire megfigyeltük a szokásait, este nyolcra majdnem minden nap

már otthon tartózkodik. Tehát ott veri be a szunyát.

- És ki figyelte meg a szokásait?

- Ugribug.

- Aha. Benne megbízok. Vajon mi lehet vele?

- Vígan éli életét.

- Tudja?

- Remélem.

- Hát én is. Kedves kis veréb az.

- Ugye? Én is kedvelem.

Egy ideig szépeket gondolnak Ugribugról, miközben hol a tányéron hagyott ételt, hol meg az űrcsótány altatót nézik. Ugribug Rex meg talán csuklik, hogy szeretettel emlegették, miközben a triász kori dzsungelben bóklászik, vagy vár méla lesben, mert nem sodorhat le a folyó minden nap egy gyönyörűen oszlásnak indult stegosaurust.

Aztán Vilmos bukkan fel a szép érzések alól, és némi rémülettel érdeklődik.

- És mi van, ha rájön?

- Már ki és mire?

- Megérzi az altató ízét?

- Színtelen, íztelen, szagtalan. És ha netán olyan gépi kávéba akarja

önteni, amit maguknál lehet kapni az automatából, akkor ihatatlan is.

- Akkor mibe adjam be neki?

- Ásványvíz?

- És ha nem kér, mert nem szomjas?

- Vallassa addig.

- Amíg szomjas lesz?

- Szekálja, gyanúsítgassa, idegesítse.

- Azt mondta, ne provokáljam.

- Ezt most meg kell kockáztatni.

- Kockáztasson maga!

- Megtenném, őrnagy úr, higgye el! De az a helyzet, hogy Teodóra tudja, hogy tudom, hogy tudja.

- Mit?

- Hogy tudom.

- De mit?

- Hogy anno nem sikerült az agyát teljesen emberivé mosni. Tehát magához tért.

És őrült űrcsótány anya ma is.

- És én böszmélkedjek vele?

- Én nem tehetem, hisz tudja, hogy tudom, hogy tudja, hogy…

- Elég! De mért nem kapják el az űrpolipok?

- Mert ők meg kissé feltűnőek, ha nem kutyának vannak öltözve.

- Beszarás ám, hogy mindent nekem kell csinálni. Kis mit ugrálsz rosszhiszemű, jogcím nélküli féregnek a nagy ász űrlények között.

- Látom, Lápi úr rendesen beszólt maguknak.

- Biztos azért fáj, mert érzem, hogy igaza van?

- Barátom, ezt csak maga tudhatja.

- Na és mondja, maguk tényleg azért nem engednek a csillagok közé, mert ilyen gusztustalan, agresszív nyikhajok vagyunk?

- Igazság szerint sokkal rosszabbak is repkednek odakint, mint maguk.

- Hát akkor mi a gond?

- Rosszul lobbiznak, talán csak az.

- És hogy kell jól lobbizni?

- Például úgy, hogy szépen megmérgezi Teodorát a számunkra.

- Ez lesz egy jó pont?

- Méghozzá piros, nagy és szív alakú.

- Na jó.

Vilmos elveszi az üveget, zsebre rakja. Aztán elképzeli maga előtt e jelenetet.

- Szóval. Beidézem, megjön. Leültetem, idegelem. Százszor felteszem neki ugyanazt az ostoba kérdést. Közben vedelek egy üveg ásványvizet, és néha

megkínálom őt is. Én ihatok ebből az altatóból?

- Nyugodtan.

- Biztos?

- Mondom.

- Nem ám éjszaka én is bekómálok.

- Ez a szer semmi hatással nincs a maguk idegrendszerére.

- Se?

- Se.

- Ne már rákot kapok tőle, vagy átváltozok!

- Vilmos úr, akartam én már magának rosszat?

- Honnan tudjam? Maga a szuper intelligens űrlény. Én csak egy kakashere

zabáló agresszív majom vagyok.

- Igaza van, nem tudhatja: nem akarok magának rosszat.

- Elhiszem.

- És ezzel lekötelez.

- Tehát megitatom, még faggatom egy darabig, aztán úgy teszek, mint aki

mérhetetlenül csalódott, hogy már megint nem jutottunk semmire.

- Úgy van.

- És mi van, ha Kecskés ügyvédet is hozza?

- Akkor mi van?

- Ő is nyugodtan ihat a mérgezett ásványvízből?

- Ő is.

- De Kecskés ügyvéd, tehát nem ember.

- Attól még rá se hat az a méreg.

- Rendben. Elengedem Teodórát.

- Mi mást tehetne?

- Kacarászva hazamegy.

- Úgy van.

- És ha nem megy haza?

- Százból kilencvenkilencszer azt teszi.

- És ha ez a századik?

- Ön nem túl aggályos, őrnagy úr?

- Ez a rendőri munka része.

- Vagy úgy.

- Tehát ha nem megy haza, hanem bealszik? Az utca közepén? Színházban, moziban, esetleg a szeretője ágyában?

- Ugribug szerint nincs pasija.

- Azt mondta.

- Azt.

- Nahát, ha ő mondta, akkor biztos úgy van.

- Bizony, kiváló munkatárs volt a kis öreg- bólogat Té úr.

- Esküszöm, valamilyen címen és rangban alkalmaznom kellett volna

nekem is a rendőrségen.

- Hát bizony… no és milyen rangban…

- Nem is tudom. Mint egy rendőrkutya?

- Nekik is van rangjuk?

- Némelyik törzszászlósként megy nyugdíjba.

- Tiszt nincs köztük?

- Ahhoz manapság felsőfokú végzettség és nyelvvizsga szükséges.

- Nem mondja.

- Tehát ha nem megy haza?

- Akkor kórházba viszik, ott kialussza magát, felébred, megfigyelik,

vizsgálják, rájönnek, hogy fogalmuk sincs, mitől komált be és hazaengedik.

- De ő tudni fogja, hogy én altattam el.

- Honnan?

- Mert ő is egy szuper intelligens űrlény, nem?

- Haza megy.

- És ha nem?

- Száz az egyhez.

- Igen, ez az arány elfogadható. És aztán mi lesz?

- Én megyek érte és begyűjtöm.

- Úgy érti, behatol a lakásába, ott a vállára veszi és lecipeli a barlangba?

- Nos, valahogy úgy.

- És ott mi fog történni?

- Nem akarja azt maga tudni.

- És még én vagyok egy agresszív jogcím nélküli, mi?

- Maga.

- És akkor maguk micsodák itt, Té?

- Jóhiszemű megfigyelők.

KÉK TAMPON 6.

- És ezt nekem miért is Hanga Edinától kell megtudnom?

- Nem mindegy, kitől tudtad meg?

- Nem!

- Miért nem?

- Mert az anyád vagyok, azért. Krisztián! Ne játssz azzal konyhakéssel!

Teszed re rögtön? Nem játék!

- De!

- De nem!

- Mért?

- Mert megvágod magad, azért!

- Mért?

- Adod ide.

Julcsi a kisfiához lép, elveszi tőle a konyhából nagy nehezen megszerzett

konyhakést, körülnéz, hová tehetné, aztán rájön, hogy legjobb, ha a kezében tartja. Visszafordul Benjaminhoz, akit akár szórakoztatna is a jelenet, ha az ő számon kérő jellegű lecseszése nem folyna a konyhakés afférral párhozamosan.

-Á llok a kávéautomata előtt? És fogalmam sincs, mit akartam? Erre meglát

Edina, sikkantatva rám rohan, megölel, csókolgat, gratulál, és nekem fogalmam sincs, mihez?

- Így tudtad meg?

- Nekem meg úgy kellett tennem, mint aki tudja, mihez gratulál?

- De aztán örültél neki?

- Hogy apa leszel? Amikor még te is gyerek vagy? Marhára.

- Anyú, kérem vissza! – Krisztián közben becserkészte az anyját, az egyik kezével az asszony combjára támaszkodik, a másikat a konyhakésért nyújtja.

- Krisztián, nem adom vissza!

- De mért?

- Mert megvágod, vagy megszúrod magad, azért.

- De mért?

- Kisfiam, muszáj a bátyáddal megbeszélnem valamit.

- De mért?

- Mert muszáj, azért.

- Na jó. - Krisztián otthagyja őket, elindul kifelé a nagyszobából, aztán

meggondolja magát, felmászik a tévénézős kanapéra, ott leül, és az ölébe

ejti a kezét. Borongva néz maga elé. A kisfiú váratlan belátása az anyját és a bátyját is meglepi egy kicsit. Benjamin ennek ellenére nem érti, mit akarhat ettől a kis köcsögtől maga a Sátán, vagy bárki, aki annak adja ki magát, és miféle kamu ez az egész. Ám ezen most nem alkalma újra eltűnődni, mert momentán ő maga is szorul. Julcsi máris újra támad.

- És most akkor mi lesz, te nagyon hülye gyerek?

- Hogyhogy mi lesz?

- Bogika tényleg megszüli?

- Naná.

- Megőrülök.

- Mért is?

- Az nem úgy megy, hogy csak úgy!

- Mi nem úgy megy?

- Nem tudtatok volna vigyázni?

- Megáll az ész! – fortyan fel Benjamin. – Hogy minden bunkó felnőtt csak ezt bírja kérdezni.

- Szóval én „minden bukó felnőtt” vagyok.

- Nem tudtunk, mert az eszünkbe se jutott, és pont jó ez így, mert elveszem

Bogit feleségül.

- Hoppá.

- Te se voltál sokkal idősebb, amikor Andrással összejöttél.

- De. Sokkal idősebb voltam.

- Ha jól számolom huszonkettő.

- Az nem tizenkilenc.

- Na látod, mi még húzhatunk egy alsót vagy egy kettest, és akkor a miénk a black jack.

- Most miről beszélsz te?!

- Egy szerencsejátékról, anya.

- Ja, hogy huszonegy. Nem vicces.

- Mért, az élet nem szerencse dolga?

- Nem.

- De.

- Akkor van szerencsém érdeklődni, drága fiam, hogy hol fogtok lakni,

miből fogtok élni, mi lesz a karrieretekkel, és mit saccolsz, hány évet bírtok majd ki egymás mellett iszonyú veszekedések és végül egy randa nagy válás nélkül?

- Te is elváltál Andrástól.

- Azért is kérdem.

- Mit tudom én?!

- És még mit nem tudsz te?

- Szeretem a Bogit, szeretném azt a gyereket, és különben is van állásom,

és Tibor végre ideadhatná azt a kelenföldi garzonját, mert azt úgyis nekem ígértétek, amikor jópofát vágtam ahhoz, hogy Tibor velünk él és úgy tesz, mint aki majd apám lesz apám helyett.

- Először is Tibor soha nem viselkedett úgy.

- De.

- Direkt csakis a barátodként közeledett.

- Na ja.

- Másodszor azt a garzont úgy ígértük neked, hogy ott laksz, amíg elvégzel valami egyetemet.

- De operatőr leszek, nem?

- Harmadszor abból nem lehet megélni, amit nálunk keresel a kábelnél.

- Emeld fel a fizetésemet.

- Különben is összeférhetetlen, hogy ott dolgozol. Csak addig nem ciki, amíg

tanuló vagy.

- Akkor keress nekem másik tévét, van egy csomó kapcsolatod.

- De arról volt szó, hogy jelentkezel operatőr szakra.

- Még azt is megtehetem.

- Igen? És akkor miből tartod el a családodat?

- Az majd legyen az én dolgom.

- Ó.

- Bizony, ó.

- Nos, kérlek, ha te ennyire felnőtt, kemény férfi vagy…

- Az is vagyok.

- Akkor bocsásd meg anyai aggódásomat.

- Megbocsátom.

- Te kis hülye!

- Ezt is.

- Hogy nem tudtatok vigyázni?!

- Anya, ne kezd ezt elölről!

- Mért?

És sajnos jön válasz. De nem Benjamitól, hanem Krisztiántól.

Aki még mindig maga elé meredve tisztén, érthetően szólal fel

töprengéséből kibukkanva.

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.

(1Móz 1,27-28) A Szerkesztő

Na tessék!

Még ez is!

Benjamin elképed, aztán felvihog. Julcsi lesápad, a szeme egy pillanatra felakad, mint aki bevetné az ősrégi asszonyi trükköt, hogy a helyzetből kiájul, de aztán rájön, hogy ez méltatlan húzás lenne tőle, és nem oldana meg semmit. Nem beszélve arról, hogy nincs is, akinek a karjába aléljon.

0 notes