A vallás, a mesterség és a főállású apaság teszik emberré Lajtai Pétert – interjú
A vallás, a mesterség és a főállású apaság teszik emberré Lajtai Pétert – interjú
Lajtai Pétert a világban sokan ismerik. Illetve sokan emlékeznek egy színész Lajtai Péterre, Halász Péter színházából, mások egy másikra, egy párizsi zsinagógából, sokan hallották ezt a nevet a nemzetközi műkereskedelemben, galériái voltak, a fotóst is sokan ismerik, a divatszakmában is működött egy Lajtai Péter, és a mai a képzőművészeti életben is sokan tudják, kicsoda Lajtai Péter. De kicsoda…
Végre egy kiállításmegnyitó, ahol nem valami csellista cincog, hanem a helyi tamburazenekar ifjúsági tagozata zúz. A közönség is elég hardcore.
Az exkultúrálisreferens/frissgimnáziumigazgató hölgy az összes festményt elmesélte egyesével. Külön felhívta figyelmet, hogy az egyik képen egy kurvakicsi lukban ott van Bétóven.
(Ilyen zene+képzőművészet themed cucc amúgy, még Alapi István gitárművésztől is idézett.)
A klasszikus pogi+vb kombó mellett házi túrósrétes és szilvássüti is van.
Az este gigantikus tangóharmonika koncerttel folytatódik.
Alakul egy borzasztóan izgalmas neo-szürrealista generáció, a Felszabtér Rajziskola növendékekből. Szabó Boglárka, Szabó-Sáfrány Hanna, Aradi Mátyás mind önálló, saját világban alkot, mégis van valami közös a munkáikban. Boglárka régebbi képeiből még maradt pár, óriási siker volt az első saját kiállítás a margitszigeti víztoronyban, Mátyástól is van pár régebbi krokim, de az új munkákból csak Hanna szokott hozni.
Szerencsés vagyok, mert követhetem a fejlődésüket, láthatom a különbségeket, a felszabadulást, a kísérletezést, a játékot, a konok kérdő tekinteteket.
Az a hipotézisem, hogy akkor lesz világszínvonalú a magyar kortárs képzőművészet, ha a művészeknek van idejük alkotni, agyalni, kísérletezni és pénzük is lesz rá.
Ehhez pedig vagy meg kell tanulni eladni, vagy több hasonló intézményre lenne szükség, mint amibe én belevágtam. Helyekre, emberekre, akik segítenek nekik a bemutatkozásban, az eladásokban.
Mert hát itthon siralmasan magas a pályaelhagyó művészdiplomások aránya.
És hát kellenek hozzá emberek is, akik inkább egyedi, válogatott tanulmányrajzokkal élnek együtt a tömegnyomott ikea printek helyett. Mert igenis tud lenni a kézzelfogható művészet megfizethető. A művészet nem luxus.
Virág Judit Galéria: Jön a Róma-Budapest kiállítás
Virág Judit Galéria: Jön a Róma-Budapest kiállítás
A Virág Judit Galéria hiánypótló tárlata öt héten át ingyenesen megtekinthető
Róma városa ihleti a Virág Judit Galéria legújabb, művészeti szenzációkat felvonultató kiállítását. Február 22-től öt teljes héten át ingyenesen látogathatják az érdeklődők a Róma-Budapest összművészeti tárlatot. Több száz négyzetméteren a magyar képzőművészet legnagyobb ikonjainak képeit, szobrait, műtárgyait állítják…
2024. május 17-19. között, a pünkösdi hétvégén és az azt megelőző napokban másodszor rendezik
meg a Hűség Városa új fesztiválját. A SopronFest a hazai fesztivál palettán újszerű, „urbán
tematikát” valósít meg, amely az egész várost ünnepi programok százával tölti meg. A város
vezetésének és a szervezőknek hosszú távú tervei vannak a SopronFesttel, 2024-ben már az idei
látogatószám duplájára számítanak, miközben deklarált céljuk, hogy “emberi léptékű” fesztivált
szervezzenek. Hazai és nemzetközi sztárok, rengeteg podcast-beszélgetés, kortárs képzőművészet,
gasztronómia, mozi és túrák: ünnepi programsorozat utcákon és tereken - címszavakban erről szól
a II. SopronFest, amelyen két olyan hazai produkció is szerepel, amelyek az év első felében csak
Sopronban koncerteznek.
A jegyelővétel december 2-án indul a www.sopronfest.hu oldalon.
A 2024-es SopronFest programjának gerince már elérhető az “urbán fesztivál” honlapján. A fő
helyszín a Lővérek, ahol május 17-től három napon át a legfontosabb hazai fesztivál kedvencek
lépnek színpadra. A most közzétett line-upban szerepelnek egyelőre „titkos hazai headlinerek”, akik a
SopronFesten exkluzív fellépést vállaltak, az ő nevükre a következő hetekben derülhet fény. A
Lővérek megnövelt területen, az erdő szélén felépített szabadtéri és fedett helyszínekkel várja a
2023-as látogatószám dupláját. A szervezők hangsúlyozzák: “emberi léptékű fesztivál megteremtése a
cél, ahol a soproniak és a más városokból érkező turisták is jól érezhetik magukat.” A soproni
borászokat felvonultató Poncichter Negyed mellett új helyszín a Secret Garden, amely egy pompás
völgy a Lővérekben.
A nemzetközi mezőnyből a Kruder & Dorfmeister páros és Alle Farben részvétele már biztosra
vehető, a hazai “bestsellerek” között pedig többek között a Bagossy Brothers Company, a ByeAlex és
a Slepp, Curtis, Dzsúdló, a Follow the Flow, Majka, a Tankcsapda, T. Danny, a Quimby, Rúzsa Magdi
és a Valmar is a most közzétett programban szerepel, Beton.Hofi pedig egy egész éjszakán át tartó
“Citromale Gang találkozóval” készül, sok baráti fellépő részvételével. A kedvezményes jegyelővétel
december 2-án indul. A Soproni Egyetem nevét viselő Diákbérlet korlátozott számban elérhető, ezzel
a lehetőséggel bárki élhet, akinek érvényes diákigazolványa van.
Az egész várost megmozgató kínálat részeként már egy héttel korábban, május 11-én elindulnak a
városi programok, amelyek 10 napon át tucatnyi helyen várják a vendégeket: éttermekben,
kávézókban, klubokban, utcákon és tereken. A Telekom PodcastFest keretében a legismertebb hazai
podcastek házigazdái és ugyancsak népszerű vendégeik érkeznek öt soproni helyszínre. A
“beszélgetős” kínálat olyannyira színes, hogy ByeAlex, Dombóvári István, Fábry Sándor, Hajós
András, Hevesi Krisztina, Kadarkai Endre, Kende-Hofherr Krisztina, Tóth Gabi, Ördög Nóra, Radnai
Péter és Zacher Gábor mellett még Áder János is elfogadta a szervezők felkérését, a volt
köztársasági elnök a Kék Bolygó Podcast házigazdájaként érkezik Sopronba. Kiemelt téma a Ne nézz
félre! kampány, amely keretében az UNICEF szakértőivel és neves művészekkel az iskolai
bántalmazás, a bullying kérdéséről beszélgetnek. A mesterséges intelligencia szerepét érintve pedig
Tari Annamária, Szabó Béla, Nánási Pál és Weiler Péter találkozik a Soproni Egyetem csodaszép
kertjében.
Az ART kínálat is igazán tartalmasnak ígérkezik.
A Liszt Központban kortárs művészek csoportos kiállítása lesz látható, mások mellett Bereczki Kata,
Bukta Imre, Ef Zámbó István, Labrosse Dániel, Sibitka Anna és Weiler Péter műveiből, az alkotók
pedig a hűség jelképét, hatalmas, szív alakú installációkat készítenek Sopron utcáin, a közönség
szeme láttára.
A gasztronómiai programokról, illetve a Fő téri és más helyszíneken zajló koncertekről,
eseményekről december 14-én, a Hűség Napján adnak hírt a SopronFest szervezői.
“A SopronFest már első alkalommal is valódi ünnepként volt jelen a városunk életében. Örülök, hogy a
Pro Urbe díjas szervező páros, Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert, valamint a főszervező, Váncza
Panna elfogadta a város felkérését és velük együtt dolgozhatunk azon, hogy hosszú távon is egy
izgalmas, tartalmas turisztikai esemény otthona lehessen Sopron. Ebből a szervezői munkából a
soproni vendéglátók, szolgáltatók és polgárok is kiveszik a részüket, ezzel is bizonyítva, hogy Sopron
egy valóban vendégszerető fesztiválváros” - mondta el Farkas Ciprián, Sopron polgármestere.
Read the full article
Magyarország legrangosabb képzőművészei tisztelegnek Madách előtt
Az Országút felkérésére a kortárs magyar képzőművészet élvonalába tartozó művészek Az ember tragédiája 15 színéhez készítettek illusztrációkat. Az így létrejött alkotásokból 52 darab sorszámozott, dedikált exkluzív mappa készült „…Rajzoltunk egy költeményt…” címmel. Vajon merre fordult a Tragédia képzőművészeti adaptációja a mindenki által ismert a 135 éve megjelent Zichy Mihály-illusztrációk óta…
SnailGardN – Comfort in Collapse (2023) - https://www.femforgacs.hu/snailgardn-comfort-in-collapse-2023/ -
Underground-körökben már régóta “divat” a HammerWorld ekézése. Én régebben sem tartoztam és most sem tartozom azok közé, akik kígyót-békát kiáltanak a lapra, bár nekem is akadnak velük szemben kritikai észrevételeim. Jelenleg olyan képet fest az újság, mint egy veszélyes vizeken hánykolódó hajó, amely elvesztette az egyik kapitányát, de a másik kapitány, az elsőtiszt, az árboc mester és az összes matróz egy emberként azon vannak, hogy biztonságban partot érjenek. Magyarán Cselő és a stáb érezhetően küzdenek azért, hogy életben tartsák hazánk legpatinásabb hard rock/metal magazinját. Pontosabban a nyomtatott, kézzel fogható újságot. Én drukkolok nekik, hogy sikerrel járjanak! Mert hiába a lehetőségek, információk végtelen tárházát nyújtó internet, mégis, ha nincs a HW és a szokásos CD-mellékletük, akkor talán sosem ismertem volna meg a SnailGardN zenekart. A magazin aktuális számában ugyanis nem csak az általam szintén kedvelt Slowmesh harmadik nagylemeze figyel CD-mellékletként, hanem a fura nevű formáció második albuma, a Comfort in Collapse is. A gyulai származású, ma már fővárosivá avanzsált zenekar számomra eddig totál ismeretlen volt. Anno indusztriális nu metal zenével kezdték pályafutásukat, de szerintem már a 2013-as On the Path című debütáló albumuk is jóval színesebb muzsikát rejtett, mint ami ebből a stílusmeghatározásból sejthető lenne. A friss korong pedig még erre is rátett egy nagy lapáttal! Persze közben voltak tagcserék is a bandában, a jelenlegi felállás 6 éve van együtt.
Bajban lennék, ha meg kellene határoznom, hogy milyen stílusban alkotnak a csigás srácok! Talán a crossover alternatív prog. rock/metal fedné le nagyjából az általuk elővezetett, nem éppen egyszerű muzsikát. Nekem utoljára akkor esett le ilyen szinten az állam egy hazai zenekar anyagának hallatán, amikor megismerkedtem az Antares lemezeivel. És igen, akad is jó pár hasonlóság a két banda között. Egyrészt a több stílusból merítő színes, változatos zene, másrészt a magyar, de megkockáztatom: nemzetközi szinten is kiemelkedő éneklés és basszusgitár játék. E kettő, mármint az ének és a basszusgitár az Antares esetén ugye egy ember (Kolosai Fecó) érdeme, míg a csigáknál Nagy Attila énekel valami embertelenül magas színvonalon, Opra Tamás pedig a bőgőzés nagymestere. Tamás a zenélés mellett a képzőművészet terén sem vall szégyent, lévén ő készítette a lemezborító grafikáját. Ami elég beszédesre sikeredett! A lemezen végigvonul egy laza koncepció, keretes szerkezettel operál, hisz az instrumentális introként és outroként is fölfogható Collapse és Comfort közül előbbi beránt abba a speciális hangulatba és zeneiségbe, ami a SnailGardN sajátja, utóbbi pedig szépen zárja le ezt a különleges atmoszférájú utazást. Sok album esetében céltalannak, semmitmondónak érzem az intrókat és outrókat, itt viszont úgy érzem van funkciójuk! A Collapseból kibontakozó Wannabe, a mélyre hangolt gitárokkal valóban úgy kezdődik, mint egy nu metal dal, de hamar előjönnek olyan finomságok, amik a szó eredeti értelmében vett progresszió irányába mutatnak. Attila pedig már ebben a dalban akkorát énekel, hogy arra nincsenek szavak! Ott van a srác torkában Einar Solberg (Leprous), Daniel Gildenlöw (Pain of Salvation), Mike Patton (Faith No More, Mr. Bungle, Fantomas), a néhai Chester Bennington (Linkin Park), Brandon Boyd (Incubus), stb. Nagyjából bármit meg tud oldani a hangjával.
A Dogsban pl. egy korai Papa Roachos rap betétből vált át olyan mesteri, dallamos screambe, hogy az valami hajmeresztő! A számot pedig szemérmetlenül erős a capella énekléssel vezeti fel. Olyan szintű zenei szabadságot, befogadható eklektikát érzek a Comfort in Collapse lemezben, ami mondjuk a Leprous, általam leginkább kedvelt Bilateral albumára volt anno jellemző. Mekkora nóta már az Idle is! A refrénje alá betett “tucc-tucc” sem zavaró, sőt! Igen, a csigás srácok, a popos megoldásoktól sem félnek, ügyesen, igényesen adagolják ezeket is! Hajdú Áron a fifikás dobolás mellett frankó effekteket is pakol a dalokba. De ha már három tagot megneveztem a négyből, akkor nem hagyhatom ki Nagy Norbit sem, aki Attila öccse és a zenekar gitárosa. Ugye az ének mellett Attila is gitározik (ami élőben ekkora éneklés mellett nem lehet egyszerű!), nem tudom hogyan osztották meg egymás között a témákat, de pl. gitárszólók nem igazán bukkannak fel a lemezen, de amikor igen, akkor ütnek! A Wannabeben hallható pl. zseniális! A Five Minutes szólója, meg amúgy az ének is totál (talán kicsit már túlságosan is) Matt Bellamy (Muse), de maga a dal ettől még roppant erős. A vége felé itt is hallható egy kórus. Hogy már ebben is azon barátaik vokáloznak-e, akik a Swansongban, vagy csupán a zenekar tagjai, azt nem tudom, de lényeg, hogy szépen szól! A Departures and Arrivals tompított kezdése, majd indusztriális, táncba hívó lüktetése sem piskóta, mint ahogy a Bends rock n’ rollos ütemei, funk-metalos megőrülései sem kispályásak! Tomi slappelései a durvulós részek alatt szintén ülnek. A dal felénél hallható leállás pedig olyan szinten hangulatos, hogy a Zeal & Ardor mellett még Ihsahn neve is beugrott. A 6. perc körül Attila kb. olyan gégemetszett hangon ordít, mint a norvég kult énekes/gitáros! Nemcsak a leghosszabb, de a legprogresszívebb szerzemény is egyben a Bends. A Terminus pedig a legrövidebb vokális dal, még az extrém énekes részek ellenére is játszhatnák a rádiók! Simán felfért volna a KoRn dubstepes albumára, sőt szerintem fölfelé lógott volna ki róla!
A kvázi lemezzáró Swansongban hallható a legtöbb rap, amolyan Fred Durst stílusban elővezetve. Nem mondom, hogy e nélkül nagy hiányérzetem lenne, de a refrén szerencsére feledteti, ellensúlyozza a verzéket, főleg amikor a csapat baráti köréből verbuvált kórus is becsatlakozik! Eme kórusban ott dalol Fecó is, szóval nem hiába emlegettem az Antarest, jóban vannak ők a csigákkal! A nóta lecsengése, amolyan közhírré tétetik, “kisbírós” stílusban történik, csupán egy kisdob/pergődob kíséri a kórust. A Comfort-féle zárás után pedig nem érzem magam diszkomfortosan, sőt, inkább újraindítom a lemezt!
Megleptek a srácok ezzel a színvonalas albummal, a Hammernek pedig hálás vagyok, hogy általuk megismerhettem a SnailGardN zenekart!
Új identitás felé: magyar anyanyelvű művészek az izraeli képzőművészetben
Magyarországról az 1920-as évek elején érkeztek az első képzőművészek Erec-Izraelbe. A következő évtizedekben alijázott társaikkal együtt különböző műfajokban alkottak: bibliai témákkal foglalkozó műveket, a nemzeti identitást szolgáló grafikai alkotásokat készítettek, egyetemes témákkal és a születő ország mindennapi életét érintő vázlatokkal foglalkoztak, a függetlenségért folytatott háború…