#kalandok

[mirabellomonferrato]

Megcsináltam!

Van egy házam Olaszországban! 😍😍😍

Hálás vagyok a barátaimnak, akik segítettek keresni, akik rengeteget beszélgettek velem, akik elláttak tanácsokkal, akik hurcoltak házakat nézni, akik megtámogattak pénzzel, akik szorítottak nekem, akarták, hogy sikerüljön, és hálás vagyok Andreának, akiből csak ez a kép maradt, nekem mégis sokat adott. Anyám büszke lenne, apám meg rettenetesen boldog. :) Én meg csak vigyorgok, szívem szerint holnaptól ott aludnék gumimatracon, haverkodnék a gyíkokkal, irtanám a vadszőlőt, bámulnám a levegőt, a csillagos eget, hallgatnám a harangokat, soha nem mennék vissza a régi életembe és nem bánnék semmit!

Megöntöztük pezsgővel a házat, és tudom, hogy az a gondolat, ami közben eszembe jutott, hogy azt kívánom, hogy boldogok legyünk itt, az lesz ami a házat meghatározza majd. Azt hiszem, akartuk egymást.

[drakvuf]

Ázsia Expresszhez nem sok kedvem van, de még alszom rá párat

[turistakrem]

Japán első nap (az igazi)

Előrebocsátom, hogy teljesen zavarba hoz az érdeklődésetek. Ezt a blogot annak a 8 embernek kezdtem el írni 10 éve, akik folyamatosan érdeklődtek az utazásaimról azért, hogy ne kelljen 8-szor leírni ugyanazt. Tegnap óta viszont 100-zal több a követők száma - kicsit bénító így írni, de egye fene, folytassuk.

Ott tartottam, hogy a későbbi géppel késve indultunk Sanghajból és a leszállás után jött a határellenőrzés, szalagok között S alakban kanyarogva. Volt időm, megszámoltam: 90 emberből állt egy sor és 11 sorban kanyarogtunk és mosolyogtunk össze ugyanazokkal, egyre kevésbé őszinte mosollyal. Nagyon gyorsan és hatékonyan dolgoztak a határőrök, de így is másfél óráig tartott, amíg megkaptam a pecsétet az útlevélbe. Aztán még egy online kitöltendő vám-deklaráció várt, de az már ment percek alatt.

A történetem megértéséhez szükséges némi személyes szálat is megpendítenem. A felnőtt, huszonéves gyerekemhez jöttem, aki 5 éve, 2019 nyarán jött ki szerencsét próbálni. Már 2020 tavaszára megvolt a jegyem, de a covid hamarabb ideért és a japánok voltak azok, akik a leghosszabb ideig tartották fent a karantént - a történelmüket ismerve talán még élvezték is, hogy nem jöttek be külföldiek. A karantén 2022 novemberi feloldásával aztán lettek más, személyes bajok, amik akadályozták a kijutásomat, de most eljött végre az idő. Szóval, ha kérdezné valaki, hogy “mibű” - hát a gyerekem iránti szeretetbű, abbó.

Az 5 év utáni viszontlátás jelenetét ugorjuk is át, az nagyon személyes és nem vagyok író, hogy bármit is tudjak érzékeltetni az eseményből, csak játsszátok le a fejetekben.

Sajnos a “későbbi géppel jöttem, na und” -tétel Tokióban nem így megy. A világ legnagyobb városában éjfél után nincs tömegközlekedés a reptér és a város között. Mondom: nincs. Niente. Keine. A következő alternatíva kínálkozott: megvárjuk az első vonatot 5.30 körül vagy kifizetjük életem legpofátlanabb taxiszámláját. Osztottam-szoroztam és az jött ki, hogyha most nem megyünk haza kialudni magam, akkor még egy nap el lesz cseszve, de minimum a délelőtt. Szóval vettem egy nagy levegőt és rányomtam az Uber “megrendelem” gombjára és máris több, mint egy heti minimálbérrel lett könnyebb a kártyám. De éjjel 2-re már ágyban voltunk, hogy 9-től nyakunkba vehessük a várost.

Ez itt az kilátás az erkényről éjjel.

Reggeli után első utunk egy nénihez vezetett, akinek ajándékot hoztam, aki egyidős az anyukámmal. Ismeretlenül és ellentételezés nélkül segítette a fiamat az elmúlt időben jó tanácsokkal, ismeretségekkel, ajánlásokkal. A néni veje magyar, nagyon szeretik egymást, ezért van egyfajta pozitív attitűdje a magyarok iránt. A fiam pedig tisztelettudó és figyelmes - szóval kölcsönösen hasznos barátság lett közöttük.

Ültünk, beszélgettünk, kiderült, hogy mérnök vagyok - erre a néni fogta a telefonját és áthívta egy mérnök ismerősét. Aztán kiderült, hogy tudok németül: a néni fogta a telefonját és áthívta a barátnőjét, aki tudott németül, hogy gyakorolhassa a németet. Az én szívem tényleg csordultig telt szeretettel a néni iránt, aki olyan volt, mint a kisgyerek, aki előveszi megmutatni minden játékát a vendégeknek.

A történet azonban váratlan fordulatot vett, ugyanis a németül tudó néni egy 89 éves egykori operaénekes volt, aki Bécsben végzett és gyakorlatilag az összes német operaszínpadon megfordult, dolgozott Karajannal, dolgozott Patrice Chéreau-val - szóval teljesen leolvadtam tőle. Kifejezetten választékosan beszélt németül és olyan sztorijai voltak… Egy kicsit már kínos volt, ahogy egymásba feledkeztünk, a fiamnak és a barát-néninek kellett jelezni, hogy most már menjünk, mert más kalandok is várnak Tokióban.

A közlekedés - csodálatos. Vasárnap volt, nem utaztak sokan, amit Budapesten már egy közepesen zsúfolt időszaknak mondanék. Ülőhely nincs és mozgatni kell az állókat le- és felszállásnál, viszont még nem voltak fehér kesztyűs tolóemberek a peronon. Apropó peron: zöld festéssel jelzik, hogy hol várakozhatsz a szerelvényre, hogy a kiszállók gyorsan el tudják hagyni a peront. A beszállni akarók az ajtó jobb- és baloldalán felsorakoznak(!) a zöld festésen és ütemesen beszállnak, miután a kiszállók távoztak az ajtóval szembeni piros sávon. Fillérekből megvan és tökéletes.

A Meiji Jingu volt az első dolog, amit Japánban megnéztem. Ez ugye a sintoista főszentély, ahol maga a Meiji császár mutatta be az áldozatokat az Égnek. Ezt már százszor láttam képeken, szóval nem borított meg. Viszont. Amekkora mákom van, a szentély parkjához tartozik egy írisz-kert, ami ritkán virágzik, de akkor nagyon. És hát nagyon virágzott, köszönöm Meiji-császár.

A szentély és kertje után megnéztünk egy új plázát egy sarokra innen. Tudom, a pláza ciki, de az Immersive Experience nevű állandó kiállítás és a többszintes tetőkert ad némi distinkciót mondjuk az Alléhoz képest.

Onnan ugrás a Császári palota melletti parkba, ahol főleg a sztorizás ment, de azért persze figyeltem is arra, ami körülöttem van.

Estére Shubuya. Azt hittem elviselhetetlenül fáradt leszek, de ez a fortyogó negyed annyira felpörgetett, hogy alig akartam hazamenni. Ezen a képen nem egy tér van, hanem az emberek éppen átkelnek a híres haránt-zebrás kereszteződésen.

Nem tudom érzékeltetni a háromdimenziósságát ennek a világnak. 3-5 szinten halad a forgalom minden ponton, abból kettő kötöttpályás, 1-2-3 gyalogos szint. A google maps is csak rétegenként tudja ábrázolni. (1-B5)

A plázák tkp felhőkarcolók alsó emeletei, de sok magasházban van sky roof, ahová simán és ingyen felmehetsz lifttel. Ha itt nem ugrik be az Ötödik Elem, az Andor vagy a Szárnyas fejvadász vertikális városa, akkor nem láttad ezeket a filmeket.

És aztán mindig van valahol egy tér egy tetőn, ahol leülhetsz és lehűtheted a felpörgött CPU-kat az agyadban. És elmondhatod a gyerekeknek, hogy mennyire hiányzik, de hogy 24 óra is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megértsd, miért akar itt akar élni.

[nyeznajka]

Ma van pontosan 6 éve, hogy felsősvábföldre költöztem.

Az eredeti terv az volt, hogy a fiam közelében lehessek, ez teljesült is, a kapcsolatunk kiváló.

Ezen kívül csak a lakhatással nem volt baj, minden mással voltak kalandok, leginkább a munkahelyekkel és az autókkal. Aztán 3 éve vettem egy remek motort, azzal még nem volt komolyabb baj, az sokszor lendített az amúgy nem mindig fényes hangulatomon. Egész őszintén szólva jobb életem volt Pesten, főleg a költözés előtti pár évben. De hát das Leben ist kein Ponyhof, az enyém például biztosan nem. Elkaristolok persze, de néha jól esik panaszkodni. A fiam két év múlva végez várhatóan a gimnáziumban, egyre önállóbb lesz, én beadom két év múlva a német állampolgárságra a kérvényt, talán több pénzem lesz, talán elköltözöm frankföldre.

Vagy ki tudja, meglátjuk majd.

[palmsandsunglasses]

azt álmodtam, hogy egy hatalmas irodaházban van melóm ahol csak hihetetlen kalandok árán találom meg a kantint, a végén a postámat elázva kaptam meg, azt is hatalmas nehézségek után. lehet tényleg éjjeli őrnek kéne mennem. cigizgetve nézem a lakókocsiban a magyar televíziót, kirohad az agyam és boldogan halok meg tüdőrákban

[heypssstwannabuysumsteel]

Lezarult ma egy fejezet

ma elkoltoztunk Iowa city-bol, kaptam uj allast Pittsburgh-ben a Carnegie Mellon-on. Egy ideje mar nem ereztuk magunkat annyira jol Iowaban, szoval ideje volt, plane, hogy mikor ide jottunk, eloszor egy-ket evre jottunk, aztan lett 3, utana beutott a COVID, aztan itt ragadtunk, majdnem kereken 5 evig.

Szoval nagy izgalmak kozepette kerestunk lakast, aztan inteztuk a koltozest. Vegul egy ilyen konteneres megoldassal koltoztettuk at a cuccaink nagy reszet, nagyjabol mindent, amit annyira nem feltettunk, vagy nem volt folyekony, beramoltunk. Ez volt az eredmeny:

Persze mindezt meg -4 fokban, hoban sikerult, egy massziv blizzard utan, de ahhoz kepest 4-5 ora alatt betetriszeztunk mindent.

A maradek jott velunk az autoban. Ma beramoltunk, ettunk meg egy jo reggelit a kedvenc diner-unkben a helyi baratainkkal, aztan utnak indultunk.

Az elso allomas Indianapolis, holnap meg Columbus-ban megallunk, aztan szerdan mar az amerikai acelvarosban leszunk. Ennek oromere mostantol nem a kukoricarol, hanem az acelrol lesz a blog elnevezve, jelezven hogy uj kalandok varnak rank!

[bitesu-bitesu-bitesu]

na elmesélem

hogy milyen kalandok voltak. először is ugye Bátort még júniusban el kellett altatni azóta botrány szarul voltam/vagyok de közben meg mostanra jutottam el oda hogy tudnék szeretni már egy kis valamit. főnököm csaja mutatta nekem a speedy gonzalezt egy utcáról összetalált csivit, hát sosem voltam egy nagy csivis de a kis gonzot azért nagyon cipelgettem volna magammal mindenhová, úgyhogy szóltam is az illetékesnek hogy igényt tartok egy kis gonzira majd amikor mentünk volna nézni hív a nő, hogy sorry egy csávó fogta és megszerezte magának beelozve minket, sebaj kis szomorkodas de legalább jó helyen lesz a kis faszi:') ülök melóban és befut egy staffy gugyuzs, becsúszva lefekez a lábamnál rámnéz aztán rohangál tovább a bolt körül. gyors összeszedtem nyakörv póráz a kínaiból, orvos időpont, aztán közben meg itt hesszelgetett kolbászolgatott a boltban. legkedvesebb kis tag, nagyon okos cuki fixen volt gazdája de azért abban voltam hogyha off akkor ez fixen az enyimé lesz, ugyanolyan fajta mint a Bátor csak lány, hatalmas forma meg tok elvoltunk együtt. elkirándultunk Pesterzsébetre mert egy barom vagyok és csak ott találtam állatorvost. Ülünk várjuk hogy jöjjön a gazdája. mondja az orvos néni hogy Bonitának hívják. Itt már kezdek kilenni mert Bátort amikor örökbe fogadtuk eredetileg Boninak hívták. Jön a gazdi nagy sírás addigra én már egy órája ott ültem és sirdogaltam néztem a sok tutust meg a gazdajukat ahogy nyomulgatnak meg csinálják a kis dolgukat én meg itt ülök ezzel a kis kedvessel aki nem is az enyém és a penztarcamban meg ottvan a Bátor egy szőre elrakva amit a sapkámon találtam a héten. botrány. nade most figyelj basszameg. van egy ilyen kis tag a Ragnar aki egy staffy tacsi keverék. amikor Bátor még megvolt sokszor álmodtam hogy kicsi. nem az hogy kölyök hanem hogy csak úgy kicsi. na ez a kis haver full olyan hangulatot áraszt, közben fehér alapon barna foltos (Batornal ez fordítva volt) geci aranyos nyilván, azt írták nagyon jofej mindenkit szeret stb szóval hogy easy rider a srác, mondtam faszimnak hogy nekem kell az a lény, úgyhogy le kell menni Ócsára mert nyilván Ócsán van bazmeg de nembaj mert hát nagyon kell még ki kell találni hogy hogyan. de hát na. megirtam nekik a levelet hogy mekkora hatalmas jofej gazda vagyok meg hogy mi minden jót elkovettem én már aztán majd hívnak. szurkolni szabad.

[hobbygilda]

Futis kalandok..

A 12. kerületi Fodor utcai kutyafuttató egyik különlegessége, hogy játszótér van mellette, a kettőt elválasztó kerítésen egy (zárható) ajtó van, így a kettő átjárható (leginkább azért, mert a futiban nincs vízforrás csak a játszótéren, tehát ha meg akarod itatni a kutyád, onnan kell vizet hozni - most sajnos onnan sem, mert a kutat még nem nyitották ki, de ez most mindegy). 

Tegnap délután (mint legtöbbször) békés csendélet a futiban, a kutyák játszanak, szaglásznak, stb, gazdik hasonlóképp. Egyszer csak nyílik az ajtó a játszótér felől, kissé ideges anyuka egy karonülő és egy kicsit nagyobbacska kisfiúval belép. Egyes kutyák jó hangosan megugatják a csapatot, anyuka zavartan hajkurássza a kutyákat, természetesen a gazdi bőszen csillapitja és próbálja elhúzni onnan őket.

Kérdés: Anyuka, miért jönnek át a futiba, ha félnek a kutyáktól? Anyuka: Azért, mert a kicsinek kakilnia kell!!!! Egyúttal el is indulnak a lenti, füves részekhez.

Szó bennakad, a gazdik tágra nyílt szemekkel néznek egymásra. Látva a felháborodást, anyuka visszafordul és sértődötten visszamennek a játszótérre.

Kérdések fogalmazódnak meg bennem. Otthagyták volna a végterméket, ami valószínűleg valamelyik kutya ínyencfalatja lenne, esetleg a beleftrengene vagy felszedték volna zacskóval, mint mi? 

@berciktya

[mirabellomonferrato]

22 000 lett a vége

MEGVESZEM!

És igen, egy őrült vagyok. Nincs pénzem, nincs autóm, csak köszönni tudok olaszul, és bele is bukhatok az egészbe. Vagy nem bukok és sikerül végigcsinálnom, és nekem is meg másoknak is jó lesz tőle. Mindenesetre most egyszerre remegek a félelemtől, meg az izgatottságtól, közben teljesen biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem. Szeretem azt a házat, szeretem azt a helyet, szeretem, hogy fel kell újítani, szeretem a lehetőségeit, még a templom borzalmas harangjátékát is szeretem! :D :D

[kiforditom-szetszedem]

Doctor Who S13 Legend of the Sea Devils

Három évad női doki után kezdek hozzászokni, hogy ő gyakorlatilag Tennant csak női verzióban. Csak Tennantnak ott volt Rose, Matt Smithnek River, Capaldinak Clara, és azok az epizódok voltak a legjobbak, ahol ezeket a kapcsolatokat kibontották. Persze, egy epizód erejéig Capaldinak is ott volt River, de nem ő volt a három évadának meghatározó társa.

Jön egy lightos kalózos, tengeri kaland és én kezdek azon gondolkozni, hogy Jodie Whittakernek nem volt ilyen személy. Ott van ugyan Jaz, aki már nem nagyon tudja magában tartani, hogy bejön neki a doki, de gyakolatilag semmiben nem nyilvánul meg ez a dokival kapcsolatban. Ezért a kalandok száraz kalandok, nemigen van tétjük, már nem nevetek sírva, nem sírok nevetve.

A 13. doki inkább szakbarbár, úgy tűnik, nemigen veszi a jeleket, nagy kocka, kaotikus, és már érzem, hogy jól jönne már valami, amitől emberibbnek tűnne, nem csak olyannak, mint amilyen én is vagyok - székely isten északmagyarországon. És akkor az epizód befejezéseképpen van egy aranyos közös jelenetük, amiből kiderül, hogy a doki is érzi Jaz felől, hogy mi a hézag, de ugyanúgy ő sem tud vele mit kezdeni, s csak ezért nem hozta eddig szóba. Majd beszél arról, hogy ő erről mélyen gondolkodott.

Bárki másnak ez száraz, kiábrándító jelenet lenne, nekem viszont, mivel mindkét oldalon voltam, száraz és kiábrándító jelenet. Ugyanazok a szavak írják le, de teljesen más a súlyuk, ízük.

[furkesz]

Gasztronómia kalandok

[nyulfarok]

✨turi kalandok✨

- ú egy slip dress

- nem lyukas, nincs semmi baja, a méretem

-damn, felfeslett az oldala:/

- wait, ez egy lyuk?

- ez egy zseb???

- ez egy zseb!!!! Egy elegáns ruhán!!!!!

Megvettem :)

[fovarosiblog]

Hogy kell helyesen írni a magyar megnevezést? Hova kell nagy kezdőbetű?

Ünnepi Kalandok Melengető teája

[kittus0403]

Utálatból kezdődnek a legnagyobb kalandok..😌

[elvesztettlelek]

Hiányzik a régi életem.

Szeretem a mostani életem. Erre vágytam ezer éve. Arra hogy legyen valaki mellettem, hogy ne egyedül keljek vagy feküdjek. Mégis mikor egymagam maradok előtörnek a régi érzések. Mostanában egyre többször. Hiányoznak a régi barátaim, az iszogatások, a bulik, a kalandok. Hiányzik hogy bárkivel flörtöljek, bárkire úgy nézzek ahogy másra nem, hogy éjszakánként induljak el valakihez, hogy egész éjszaka három csávóval beszéljek és azzal talákozzak aki képes elindulni hajnalban hozzám. Hiányzik hogy részegen vagy becigizve próbálják meg beosonni a lakásba, főleg ha még valakit húzok magam után. Hiányoznak a srácok, a barátaim akik minden héten beállítottak ide szó nélkül hogy öltözzek megyünk inni. Nem volt nemleges válasz. Segítettek mit vegyek fel, száritották a hajam, vagy a tükröt tartották hogy siessek már. Cipőmet kötöttek miközben mosolyogtak anyura hogy vigyázni fognak rám. Hiányzik hogy hajnal négykor várjam az első buszt buli után, hogy nyisson már ki a Fornetti mert a kajaflash szét szed belülről.

De már nem hiányozhatnak ezek. Már nincsenek itt a srácok hogy menjünk. Itt van a szerelmem akit szeretnem kell. Csak ha egyedül vagyok mindig eszembe jut hogy milyen rossz is voltam.

[telaviv-delhi]

Igenigen

Meg egy alapos seggmosással folytatódik

Aztán elbúcsúzunk a patkánysereglettől

És következhetnek a kalandok