#megtortem

[alkohololol]

Mostmár másnak írja a jó reggelt, jó éjszakát, szeretlek és hiányzol üzeneteit…

[strangersworlds-blog]

Kicsit mindannyian töröttek vagyunk, igaz?

[ipleasedonthateme]

Volt nap amikor legszívesebben feladtam volna

A mai is egy ilyen nap

[sunoverflorence]

Veled minden más volt Veled nem voltam fáradt Veled nem rettegtem mindentől Veled még a betegség is más volt Veled még a halál sem ijesztett Veled erős voltam Veled ember voltam Veled felnőtt voltam Veled nő voltam Nélküled minden csak elromlik Nélküled összetörtem Nélküled már csak roncs vagyok Nélküled semmi vagyok

[verzosebek]

Senki nem tudja..

Hogy milyen harcot vivok le magammal mindennap..

Mutatom kifele hogy boldog vagyok de e kozben belul orditok a fajdalomtol

Mindenkinek mondom hogy jol vagyok de e kozben belul megtortem..

#verzosebek

[nincsenarcomsenevem]

Nem akarom, hogy elmenj, nem akarom, hogy itt hagyj egyedul. Felek neked elmondani ezeket mert tudom nem erdekellek mar, meg amugy is ismerlek es csak baszogatasnak fognad fel ezert majd talan egyszer itt talalkozol vele es megerted mit is jelentesz nekem valojaban. Eltelt mar 2 ev, hogy vege, megis akarhanyszor megtalalsz egyszeruen nem birom ki, hogy ne valaszoljak pedig ha tudnad, hogy hanyszor elhataroztam mar magam, hogy most nem fogok es vegre kibaszott eros leszek es elengedlek de egyszeruen nem megy. Kerdezted multkor, hogy gondolok e meg rad. Akkor mondtam, hogy igen de azt nem, hogy minden egyes nap a fejemben vagy, minden egyes nap azon gondolkozom, hogy boldog vagy e nelkulem. Nehez leirni mindent amit erzek…valaszokat szeretnek vegre kapni. Bejottek a szamitasaid miutan elhagytal? Miert talalsz meg x ido utan mindig? Miert nem felejtesz el vegre ha amugy is tudod, hogy nem adsz nekem eselyt? Miert van az, ha talalkozunk akkor ugy foglalkozol velem mint regen de amugy leszarsz? Miert hitegetsz olyannal, hogy talalkozunk ha tudod ugysem fogunk es meg csak arra sem meltatsz, hogy megmond hogy bocs de nincs kedvem vagy nem fog osszejonni. Minden egyes ilyen alkalom utan tudod milyen fajdalommal kelek? Elmondani nem tudom. Annyira elbeszelgetnek ezekrol veled akar tobb oran keresztul, komolyan, nyugodtan, oszinten.. Miert nem latod be, hogy nalam nem fog senki jobban szeretni? 2 eve mar, hogy nem tudlak kiverni a fejembol, szerintem ez eleg bizonyitek mindenre. Mikor szerettel legyozhetetlennek ereztem magam, minden olyan konnyunek tunt, veled terveztem a jovomet. Baba, csalad, haz es egy boldog elet es minden ami ezzel jar. Egy csomo mindenrol tudnek meselni, egy csomo helyere elszeretnelek vinni, mert akarhol jarok mindig az van bennem, hogy uristen de adnad te is mert ismerlek. Nalad jobban embert nem ismerek. Azzal ha elmesz, semmive valik az a 8 ev amiota ismerlek. Minden procikam arra vagyik, hogy rad vigyazhassak, olelhesselek, csokolhassalak, hogy veled visithassak a sok idiotan mert mindig kivisitunk mindenkit, hogy egy undoritoan fos nap utan otthon azt mondjuk egymasnak, hogy szeretlek, veled akarok megelni minden jot es rosszat mert veled meg a pokolban is boldog lennek. Nem fogom kerni, hogy maradj itthon pedig lennenek erveim amugy .Elkepzelni nem tudod mennyire faj ami koztunk volt/van. Rengetegszer megtortem es ezt nem tudom eletem vegeig elviselni. Egy olyan dologra varok ami soha nem fog megtortenni. Ezert kene vegleg kizarni teged az eletembol es vegre azzal fogalalkoznom, hogy talaljak egy olyan embert aki latja mi van bennem tenyleg es ugyan olyan energiakkal rendelkezik mint en. Egy csomo mindent mondanek de nem hiszem, hogy barmi is erdekelne, szoval csak egyet mondok. Kibaszottul szeretlek szutyi!

[monotic-error]

Fáj minden nap.

Te neveden szólítom a szeretteim véletlenül.

Még a popcorn is rád emlékeztet ahogy adtunk a kutyának belőle meg az éjszakai takarítás.

Megtortem egy kicsit.

De napról napra gyogyulok meg és el engedtelek, képes vagyok rá, tudom. Elszomorít, de ez van.

🥲

[eszter0808]

Ugy erzem, megtortem, es nem tudok tovabb lepni

[broke-my-dream]

Kerlek ne tord ossze a szivemet. 💔

Te vagy, mindig te vagy

Ha szerelmes leszek,

Tudom, hogy te veled leszek az

Te vagy, mindig te vagy

Talalkozok sok emberrel,

De egyik sem olyan mint te

Szoval, kerlek ne tord ossze a szivemet

Ne szakits el magadtol

Tudom hogyan kezdodott

Bizz bennem, de mar megtortem

Ne torj ossze megint,

En gyenged vagyok

Kerlek ne tord ossze a szivemet,

Bizz bennem de mar megtortem

Megtortem igen...

Tudom milyen erzes

Legy nyitott es megtudod,

Hogy a szereteteted nem valos

Meg mindig faj igen...

Faj belulrol

Felek, hogy szerelembe esek,

De, ha veled kell akkor megprobalom

Tudom, hogy nem vagyok jo a szerelem keresesben

Mindketten tudjuk, hogy a multam magaert beszel

Ha nem gondolod azt, hogy mi egymasert vagyunk

Akkor ne engedd, hogy ez ujra megtortenjen...

Mert tegek akarlak,

Semmi mast nem akarok

Mert teged akarlak

Es te vagy az egyetlen dolog amit akarok.

[justfallinangel]

~Mosolyogtam rád...mert nem akartam, hogy azt lásd mennyire megtortem....~

[alkohololol]

Képzeld el ezt: 10 év múlva beled botlok az utcán. Oda köszönök neked, te pedig visszaköszönsz. Aztán megkérdezem, hogy milyen az életed. Te mesélsz a férjedről és a gyerekeidről. És amikor ezt teszed összetöröd vele a szívemet. Nem azért, mert én esetleg nem akarnám, hogy boldog legyél. Az minden, amit szeretnék. Hanem azért, mert 10 éve, én azt képzeltem el, hogy valaki más kérdezi meg, hogy milyen az életed, te pedig rólam mesélsz.

[flowers-all-round]

ŌSSZĒTŌRTĒK

16 éve élek és kisebb nagyobb szerelmnek nevezett viszonzatlan erzeseken vagyok tul.

Kiskorban az elso “csok” a fa mogott azzal a fiuval akivel megeltem az elso gyermekkori szerelmet. Emlekszem mennyire jonak is gondoltam ezt. Mennyire vicces volt az ovo neni elol elbujva a fa mogott. Emlekszem mennyire jo volt azt gondolni, hogy felnottem.

De aztan megtortem.

Az altalanos iskolai szerelem is megvolt.

A srac, aki annyira de annyira helyes volt, de meg csak a letezesemrol se tudott.

Emlekszem mennyire jo volt arandozni, almodozni rola es elkepzelni, ahogyan csak en letezek neki. Jo volt azt hinni, hogy egy olyan helyes sracnal van eselyem, dehat persze nem volt.

Megjobban megtortem.

Gimnazium. Uj esely. Uj baratok. Uj szerelmek.

A suli nagymenoje. Kimas? Egy kedves szo es mar a tenyerebol ettem. Eloszor arra gondoltam, hogy uristen beszelget velem. Uristen flortolt is. Uristen. Tuti osszejovunk. Naiv voltam.

Az elso hazugsag, az elso nagyobb csalodas.

Darabokat vesztettem el magambol.

A kovetkezo az egyik baratunk baratja.

Aki par aranyos onbizalomnovelo szoval elerte, hogy erezzek, elerte, hogy tole fuggjon a hangulatom, hogy ra gondoljak es idegesitsen, amikor nem valaszol.

Szepnek ereztem magam csak mert o mondta. Imadkoztam, hogy veletlen osszefussunk. Remenykedtem, hogy amiket a barataim mondtak rola nem igazak. Azt gondoltam megvaltozott es most talan o nem fog jatszani velem.

Aztan varatlanul arcon csapot a kegyetlen igazsag, hogy bizony nem. Megmutatta a foga feherjet es bebizonyitotta, hogy van aki nem valtozik.

Összetörtem.

Igen összetörtem. Összetörtek ezek a fiuk, akiknel mindig gyozkodtem magam, hogy ez bizony mas es most ez tenyleg igazi. Nem. Ez nem szerelem. Ez viszonzatlan szerelem. Teljesen mas a ketto es sajnos gyakran osszekeverjuk.

A szerelem az, amikor mindketten szerelembe estek es nem csak te. A viszonzatlan szerelemben eloszor a sracba aztan pofara esel.

A szerelem az, amikor te teljes szivbol szeretsz es ezt az erzest viszonozzak. Amikor ugyanannyit adtok a kapcsolatba, amikor egyforman keresitek egymast. Amikor azertfogod igazinak erezni mert o is annak erzi. Nem azert mert te erzed annak, hanem mert o isugyanazokat az erzeseket eli meg, mint amiket te erzel.

Osszetortek. Darabokra.

Osszetortek de felallok, osszeszedem a darabjaimat. Meggyogyitom magam. Es olyan jo not faragok magambol, hogy amikor az osszes fiu, akit valaha az igaz szerelmemnek tartottam, meglatnak az utcan csalodottan figyelik majd hogy igen. Ot szalasztottam el.

Nem fogom hagyni, hogy megegyszer viszonzatlan szerelembe zuhanjak.

Komolyan mondom, hogy nem az a poen amikor te esel, hanem amikor egyutt estek!!!!!!!

[ipleasedonthateme]

Most már hogy nem számít látszanak-e, testemre visszakerülnek lelkem hegei.

[szeretlek-bogyo]

Fanni, nagyon sok minden tortent velunk a multban. Rengeteg ilyen tortenetunk volt. Egyet hoznek fel, amikor ugyanugy azt ereztem, hogy megtortem teljesen. Amikor azt irtad, Teged nem szerettelek ugy, es mikozben a legnagyobb fajdalmat eltem meg, ugyanugy Rad gondoltam, es szerettelek. Buntudatot keltettel bennem, mikozben azt akartam, hogy mindkettonknek jo legyen. Lehet hinnem kellett volna a baratnodnek, hogy csak a sajat erdekeidet nezed. En masmilyennek ismertelek meg, mast gondolok rolad. Ugy erzem meg most is, hogy igaz volt. De mar egy honapja nem tudok rolad semmit, nincs koztunk semmi kapcsolat. Ez rengeteg ido, ha ugy tellik el, hogy az eletunk egyik legfontosabb reszenek a hianyaval tellik. Arra kerlek, jusson eszedbe az, amit akkor ereztel, es jusson eszedbe minden, amit erted tettem. Jusson eszedbe a veszekedes is, hogy annyira vagytam Rad mindig, hogy nem jol viselkedtem, es minden rossz is. Igy kerek es igaz az egesz, de mindenemre eskuszom, oszinten, szeretlek, es a legjobbat akarom Neked. En akkor is, amikor sokadjara csinaltad, es ossze voltam torve, legyoztem a buszkesegem, mert fontosabb a boldogsag. Kerlek, ne eselyt adj, csak gondolj erre, ha szeretsz, es beszeljuk meg, mert amikor utoljara beszeltunk, A VALOSAG, a facetimeok, es minden azt mondatja nekem minden pillanatban, hogy igaz szerelem volt, es ezert erdemes kuzdeni. Ne gondold hogy szanalmas vagyok, gyenge vagyok, hogy leszarsz, mert hosszu idon keresztul egyutt aludtunk, egymas mosolya adott nekunk erot, szerettuk egymast, es nem is ragozom ezt tovabb...Most en adok bele tobbet, sajnos felvaltva csinaltuk mindig ezt...Nagyon kevesszer volt 50-50 a kapcsolatunk, de augusztus 7-e ota, az elso csokunk ota mindig megvan a 100%. Egy honapja, miota hatalmas fajdalmat okoztam, sot sokszor februarban is, beleadok mindent, es ezekkel a levelekkel bizonyitom, es a csenddel, hogy bizhatsz bennem. Az a baj, ezt szemtol szemben sosem beszeltuk meg, es igy szemelytelen az egesz. Az ejszakai facetimeok is hianyoznak, hogy egymas hangjara aludtunk el, hogy beszelgettunk mindig, a kajak, setak, minden aprosag. Kerlek, emlekezz, hogy en legyoztem magamat, a fajdalmat, es biztam benned mindig. Sokkal tobbet segithettem volna Neked, ez is faj. De a salzburgi napjaink a vigaszom, hogy miutan elvaltunk, a talalkozasunkkor ugyanugy hihetetlenul boldogok voltunk, pedig nem is tavkapcsolatrol beszeltunk. Tudom, soha tobbe nem latlak mar, ezt erzi az ember ilyenkor. Csak egyetlen egy esetben, ha egy csoda folytan valamiert hianyzok neked, es belatod, nem rovid tavu kapcsolatnak vagyok jo, hanem miutan megkuzdottunk, lejatszottuk a koreinket, Te ugy, en igy, csakis egy eletre. Azt akarom, hogy Te legyel a felesegem, az elso pillanat ota, es ha ehhez evek is kellenek, akarom, hogy egy olyan par legyunk, ket olyan ember, akik orulten boldogok es oszinten tudjak szeretni egymast. En amig van erom, bar nem erzem, hogy lenne, es naprol napra jobban faj, beleteszek mindent, kerlek Te is probalj valamit, hogy akar csak honapok vagy evek mulva ujra megolelhesselek. Mar ket hete annak, hogy lajkoltad par percre az egyik levelemet, akkor az Up!-ot neztem, es talan irtam, olyan melegseg ontotte el a testem, fizikailag beleremegtem es oromkonnyek szoktek a szemembe. A vilagomat jelented nekem. Hagyom, hogy az ido megoldjon mindent, amit mi nem tudunk.

Szerelmemnek, Fanninak, Fancsonak, az en pici buci Bogyomnak, szeretettel, Marcus, a Te kicsi bogyod

Ps.: isten eltesse anyukadat!

[t02l07t12]

Ha egyszer leulnenk es elmondanek mindent, de igy sosem tudod meg...story/1

20/11/365

23:12

Kerlek, most az egyszer beszeljunk oszinten. Vagy nem is kell, hogy Te is beszelj, csak hallgass meg, jo? Kerlek.

Vannak olyan pillanatok az ember agyaban, vagy ezeket talan inkabb a szivunkben orizzuk, amik tenyleg vegigkisernek es hiaba szabadulnal toluk, ott vannak mindig. Ott motoszkalnak az agyad hatso zugaban, elojonnek, amikor a legkevesbe szamitasz rajuk, benne vannak a donteseidben, az almaidban, a kerdeseidben, a valaszaidban. Nem tudsz toluk szabadulni.

Es a mi kapcsolatunkban nem egy ilyen pillanat volt. Ezek nemelyike visszagondolva semmiseg, megis a vilagot jelenti. Talan az osszes ilyen kis aprosag, amiket masok egy nap alatt elfelejtenek, de en megis orzom oket, mert Te kapcsolodsz hozzajuk. Neha remenyt adnak, neha a melybe taszitanak es jonnek a sirogorcsok, neha beugrik, hogy valojaban mennyire hianyzol ott legbelul. Tudod..rohadtul.

Emlekszel, mikor, hogyan es miert lettunk joba? 2017. november 7, a "gombocos" pulcsim, ami miatt elneveztel Gombocnak es masfel honapig ugy szolitottal. Meg amugy egy csomoan, de csak harman ertettuk.

Emlekszel, amikor konyorogtem, hogy ne csinalj hulyeseget, de mar keso volt? Akkor meg azt hittem, nem vagyunk olyan joban, de visszagondolva mar tudom, hogy tobbet jelentettunk a masiknak, mint ahogy azt egymasnak egy magunknak is bevallottuk volna. Masnap megoleltel, es eletemben akkor ereztem azt eloszor, hogy soha nem akarlak elengedni. Majd ezt kovetoen minden egyes nap. Mennyi mindent elmondtunk egymasnak ezutan... Ismertuk egymas eletet, almait, titkait, a jo es rossz oldalat, azt, hogy most miert vagyunk olyanok, amilyenek. Es elkovettem egy irdatlan nagy hibat. Tobbet lattam a kapcsolatunkba, mint amennyi volt valojaban. Pedig eloszor magamnak sem akartam bevallani, de amikor mar tobben jottek oda, hogy van-e koztunk valami, vagy mitberzek irantad, kezdtem magamnak gyanussa valni. Es a szalagavato utan elmondtam Neked is, mert mar nem birtam magamban tartani. Azota se tudom, hogy jo dontes volt-e vagy sem... Ez november 24-en volt. Iden aznap lesz a gala musora az egyuttesemnek, es kepzeld, a nyitoszam lesz a kalocsai, amiben tancolok. Olyan ironikus ez az egesz. Igerem, minden erzesemet, minden emlekunket bele fogom tancolni, mert ez valahol Te vagy, es ezaltal sosem foglak teljesen elvesziteni.

Apropo. Emlekszel, amikor megigerted, hogy sosem foglak elvesziteni, mindig mellettem leszel? Megsem voltal ott nagyon sokszor, amikor a legnagyobb szuksegem lett volna Rad.

Emlekszem a tori oras kezfogasokra, meg amikor egesz szunetben oleltel, es en ereztem, hogy minden, ami akkor millio darabban volt, azokban a percekben egy egessze allt ossze. Meg hogy mindig aggodtal ertem, amiert nem ettem, es neha szo szerint megetettel. Talan meg senki nem torodott velem ennyire, es ezert orok hala Neked. Mert ha Te nem vagy, akkor talan a mai napig nem derul ki, hogy beteg vagyok.

Emlekszel a veszekedeseinkre? Amikor annyi volt a bekules, hogy masnap reggel, amint egymas kozelebe kerultunk, csak ramneztel es annyit mondtal, hogy "gyere ide", vagy csak szimplan magadhoz huztal. Tudod mennyire hianyoznak ezek a dolgok? Vagy azok a par percek, amikor kijottel elkoszonni, amikor mentem a buszra, meg az oriharik...

Emlekszel az elso nagy veszekedesunkre? Igazabol az volt a legdurvabb es a leghosszabb. 3 honap...ennyi idon keresztul nem beszeltunk, de valtig hittem abban, hogy egyszer majd visszajossz. Minden egyes nap remenykedtem es vartalak, mikozben egyre jobban mentem tonkre. Fizikailag, lelkileg, szellemileg. 1 het alatt 6 kilot fogytam. Semmire nem tudtam figyelni, hiszen csak Te es az utolso uzeneted jart a fejemben, es neha olyan erovel tortek ram a sirogorcsok, hogy ha az a par ember akkor nincs ott velem, ma mar en se vagyok itt. Egy falat emeltem a lelkem kore, amit azota se sikerult atlepni senkinek. Tonkrementem. Osszetortem. Megtortem. Akkor azt hittem, ennyi volt.

Aztan, emlekszel a balatonalmadi szakmai kirandulasra? Amikor megkertel, hogy szedjek neked is sutit, es a vonaton meg annyira is futotta, hogy "szia". Majd ezutan amikor neha kerdeztel dolgokat, meg tetszett a beszolasom, es "pacsiii", es leszedted a matek fuzetemrol a kiallo drotot. Aztan amikor feloldottal. Es amikor egyik tesin keziztunk, es elkezdtel beszologatni, mint anno. Utana elmentem veletek ebedelni, ahol megint adtal a kajadbol, mint az elejen. Pedig meg elvileg nem bekultunk ki, semmit nem beszeltunk meg. Es aznap este ramirtal. Beszelgettunk. Kerdeztem, Te valaszoltal. Megkertel, hogy ne csinaljak tobbe hulyesegeket. Es ejszakaba nyuloan beszelgettunk. Mindenrol. Mintha semmi nem tortent volna.

Es a soproni osztalykirandulasra emlekszel? Szinte egesz nap egyutt voltunk, pedig elotte 2 nappal kezdtunk el beszelni. Vegig csesztettel, mint ahogy kb az ovisok szoktak egymast. Az az erzes, amikor megyek a tomegbe es egyszer csak azt hallom, hogy valaki mar egy ideje a nevemet kiabalja, es hatranezek, es Te vagy az. Megvarlak, erre teljesen eltunik a csapat, ketten maradtunk. Csak Te es en. Aztan a hegyen folfele beled csimpaszkodtam, vagy epp toltal, amikor kezdtem feladni. En ellattalak itallal, Te pedig elem alltal, hogy vedj az idiota osztalytarsaink elol. Lefele asszem felhuztuk egymadt, vagy csak probaltuk, de semmi nem lett belole. Imadtam azt a napot.

Emlekszel, amikor eloszor megoleltel? Ott a lepcso elott. Minden elojel nelkul. Csak elem allsz es magadhoz huzol. 3 honap utan. Ujra ott voltal, es tudtam, visszajottel. Aztan meg aznap este beadtad, hogy atmesz masik suliba, csak azert, hogy elmondjam Rolad es errol az egeszrol a velemenyem. Sirtam... de mar nem tudom, mi volt az oka. Aznap megigertuk, hogy vigyazni fogunk egymasra.

Aztan ezt kovetoen volt egy 1-2 hetes idoszak, amikor ujra bunko lettel, de Te "csak viccnek szantad". Mindegy, hiszen utana minden a regi volt. Ugyanugy volt minden, mint az elejen. Befogadtalak a csaladba, az unokabatyam lettel. Egymas kajajat ettuk; sosem fogom elfelejteni a "ma milyen kajam van?" illetve a "ma mit eszunk?" kerdeseidet. Egy uvegbol ittunk, amikbol mindig valami csodas muveszi alakot csinaltal. Egyutt irtunk dolgozatokat, elmagyaraztam a matekot, es azota is Nalad van a ceruzam. Akarom mondani, a ceruzank. Egyutt beszeltunk ki es utaltunk mindenkit.

Es igy ment ez egeszen evzaroig, minden a legszebben, a legmagyobb rendben.

[nehez-az-elet-things]

Probalom kibirni, probalom erosnek mutatni magam, de egyszeruen képtelen vagyok ra, annyira mély es annyira fáj h nem megy, nem vagyok ra kepes. Megtortem ennyi voltam, feleslegesnek erzem azt a sok munkat h felepitsek egy olyan falat mely elzar minden érzelem elől mellyel elrejtem az összes fajdalmat, de az a fal leomlott, és en csak zuhanok a mélybe...