#nyomott

[vero-niche]

Hey razlo whats up

Also ki se találhatott volna egy more ridiculous nevet like TRI-PUNISHER OF DEATH?? like double fang is cool af but tri-punisher of death farjsktsjgyncykgsjfs

what did you expect from the guy who put marlon brandon in there

[ez-most-fajt]

Mert én várnálak haza.

Tűkön ülve várnám míg hazaérsz. Az ajtóban a nyakadba ugranék, az arcodra nyomott csókom után nem győzném egymás mellé ragasztani a szavakat, mert még mindig, annyi idő után is zavarba ejtene a jelenléted, hogy egy értelmes mondat alig jönne a számra. A kedvenc ételed tenném az asztalra és csodálva nézném minden falatod. Amíg lemosnád magadról a nap fáradalmát, várnálak a takaró alatt. Ha azt kérnéd masszírozzalak meg, megtenném, ha vágynál rám, az öledbe borulnék, ha aludni szeretnél hozzád bújnék szorosan és addig simogatnálak, amíg elalszol. De néha napján azt kérném inkább te ölelj át szorosan, mert a 2 karod biztonságában egy élet is kevés lenne.

[korhazavaroskozepen]

Szép lassan eltűnt a kórházból egy munkakör. A liftes. Pedig igen színes társaság volt.

Volt: - a kicsit furcsa bácsi, aki napi nyolc órát végig nyomott tisztességgel a fülledt, levegőtlen liftben, így a színe hasonult a lift halvány vajszínéhez - a pöttöm csúnya asszony, aki alig érte a gombot. Az ő színe viszont a negatívja volt a halvány vajszínnek. - a kicsit mindig izzadságszagú lány, aki rendszeresen bebóbiskolt, pedig óránként egy liter kólát megivott - a Kalán nénire hajazó néni, aki volt annyira fineszes, hogy kiszámolja, hogy ő több embert visz a liften, mint a másik - a bolond (tényleg az volt), aki elmondása szerint a BM tett ide, hogy figyeljen, és ő figyel, és jelent, dolgozott a CIA-nél is. Ő is bebóbiskolt rendszeresen. - a termetes asszonyság, aki a hat személyes liftet négy személyessé varázsolta - a vak ember, aki mellett nem lehetett besurranni a liftbe - a nagyon buta ember, akit mindig azzal riogattak, hogy liftes vizsgát kell tennie, és erre bepánikolt. Mondjuk a nevét sem tudta helyesen leírni.

Az utolsó liftes viszonylag épkézláb ember volt, ő nem azért ment el, mert minden lift önműködő lett (egyébként egy önműködő liftben sem árt egy kezelő, aki elmondja, hogy lefelé megyünk, ne tessék beszállni, ha felfelé tetszene menni, tessék kiszállni, mert jön a hulla-mentő-betegszállító), hanem összeveszett a főnökével.

És ahogy kezdtek kikopni a liftesek, úgy tűnt el a markukba tett kis pénz is. Tizenéve még a napi bérüket a zsebükbe dobálták, de ez a szokás eltűnt. Annak azért örülök, hogy egyszer egy negyedórára beálltam én is, és kaptam egy 20 forintost. Akkor azért megízleltem, hogy jó kis meló lehet ez.

[lakotelepi-jamesdean]

dohánybolt megállok, pattanok ki a kocsiból mellettem cigány párocska babakocsival babakocsiba benne a kis csimpánz gyerek ordít sír minden baja van

apja megelégeli felordit

NE SÍRJÁL MÁN BUZIGYEREK ITT VAN TANULJAD A SZÁMOKAT!

oszt a kezébe nyomott egy Bukszát, a kismajom meg egyből elhallgatott a kaparóstól he ott zokogtam

[dedibelyegei]

Egy újabb debüt, az első portugál bélyeg itt, ráadásul éppen idén 50 éves! Én sokkal újabbnak gondoltam valamiért, dehát annyi baj legyen. A '73-as Városok és tájak sorozat harmadik tagjáról beszélünk a négyből. Portugália nevezetsségei láthatóak a bélyegeken, kis méretükhöz képest igen gondosan megrajzolva. Rendre a lisszaboni Aguas Livrés ókori vízvezeték viadukt (5 centavo), a Santa Maria da Feirea vár (2,50 escudo), a képen látható tomari Krisztus-rendi kolostor ikonikus ablaka (3,50 escudo) és a Guimaráesben található Braganzai Hercegek Palotája (4,50 escudo).

Ez egy elég nagytömegben nyomott sorozat volt, úgyhogy nem mondható érdemben értékesnek, bár egy komplett négyes postatiszta állapotban, azért megüti az 1-2.000 forintot. Ennek ellenére az én példányomon szerintem tök menő a '74 szilveszteri dátumpecsét :)

Tomar egy Portugália közepén fekvő város, az azonos nevű község (talán a magyar járásnak megfeleltethető közigazgatási egység) központja. A városnak kb 20.000 fő, a községnek pedig mégegyszer ennyi a lakossága. A várost a XII. században alapították, éppen a Templomosok kolostorában, melynek díszablaka látható a bélyegen is. A XV. században volt jelentősége csúcsán, a portugál terjeszkedés egyik központjaként. A Krisztus-rendi Kolostor (Convento do Cristo), mint Portugália legjelentősebb történelmi és kulturális emlékhelye, 1983 óta a világörökség része. Ennek oka, hogy a kolostor a Templomos alapítás után, gyakorlatilag hét évszázadon át folyamatosan épült, bővült, így tulajdonképpen élő múzeuma a XII-XVIII. század közötti portugál építészetnek és szobrászatnak. Egyik legjelentősebb eleme a bélyegen látható tomari díszablak, melyet I. Mánuel király (1495-1521) alatt építettek egy bővítés részeként, és a róla elnevezett Mánuel-stílus legnevezetesebb alkotása. A szerzetesi élet 1843-ig tartott a kolostorban, ekkor Tomar grófja vásárolta meg az ekkorra Portugália legnagyobb épületegyüttesévé avanzsált komplexumot. Ő gondoskodott az épületek állagának megörzéséről, mígnem 1910-ben aztán az államra szállt. Íme az ablak:

[angelofghetto]

gettólakók

Nem volt még olyan régen, mikor a gangos házban laktunk a legfelsőn. A tetőt egész nap sütötte a nap, este pedig mint valami gigantikus cserépkályha, kiadta magából a meleget. Vagy megfulladtunk zárt ablak mellett, vagy megsüketültünk nyitottnál. Két-három nap volt mire teljesen átmelegedtek a falak, átvették a bútorok, és hiába mentünk ki a gangra, az udvaron állt a levegő mint egy kemencében, a kövön pedig pizzát lehetett volna sütni. Ültem a lefüggönyözött szoba közepén mindössze egy vizes törülközőben, és csendben izzadtam, igyekeztem nem megmozdulni, és óránként mostam magam hideg vízzel. Vizes hajjal szálltam ki a zuhany alól, és gondoltam, gyorsan elszaladok a boltba, de mire leértem az utcára, gyakorlatilag meg is száradt a hajam.

Próbáltam hideg színekkel körülvenni magam. Az ebédem joghurtba kevert zúzott eper volt lefagyasztva jégkrémnek, hideg meggyleves, tegnapi grillcsirke egyenesen a hűtőből. Akkoriban mély sóhajok közepette áhítoztam egy légkondira, bár tuti nem tudtuk volna fizetni, mert nagyon csórók voltunk.

A gyerekek jobban bírták. Bugyiban futkároztak a függőfolyosón és vízipisztolyokkal kergették egymást hatalmas nevetések közepette. Az alattunk emeleten a kamaszok nem aprózták el: lesből támadták be egymást holmi felmosóvödrökkel. Abból a földszintnek is jutott.

Ott lakott mellettünk az izgága feljelentgetős szomszéd, aki soha nem engedte ki a leszármazottait "ezekhez", pedig szegények ablakhoz nyomott orral próbáltak elcsípni egy kis érzést abból, milyen lehet odakint önfeledten játszani a többiekkel. Fogadásokat kötöttünk, hogy a házi Máris szomszéd mikor kezdi el öklét rázva kiabálni, hogy "büdös kölkök takarodjatok az ablakom alól". Általában nem bírta túl sokáig. Önkormányzati rendeletekre hivatkozott, és fenyegetőzött a rendőrséggel. A feleségét gyakran láttuk ilyenkor túlméretes napszemüvegben és hosszú ujjú garbóban lemenni vásárolni.

Emlékszem egy hatalmas lan partira, mikor mindenki kitolta a gépét a gangra. A saroknál mindig árnyék volt, kivéve néhány nagyon korai órát, de a felhevültebb szakaszokon kikötözött lepedőkkel és pokrócokkal zárták ki a napot a srácok. Aztán hirtelen eleredt a zápor, de ez senkit nem zavart különösebben. Utána lett csak egyetlen hatalmas szauna az egész ház.

Azért vannak nekünk jó emlékeink is.

[pajjorimre]

Állítólag már nem te vagy a legtöbbet reblogolt magyar tumbli. Mit szólsz?

Fel vagyok háborodva.

Nulla poll, nulla pina, szar a kontent, nincs min csodálkozni. Remélem legalább egy csaj nyomott le.

[spraystory]

Vidéki horror

Időnként előfordulnak olyan esememények amelyek egy kívülálló számára teljes képtelenségnek, hihetetlennek hangzanak pedig valóban megtörténtek és igazak. A következő sztorit én magam is megdöbbenten hallgatnám és talán el sem hinném ha nem velünk történt volna meg. A sztori hangulata miatt ezúttal egy kicsit “nyersebben” fogalmazok, pont úgy ahogyan az valóban történt. Talán 2000 vagy 2001 nyarán kaptam egy felkérést hogy Baján kellene festenünk egy diszkóban de este és élőben, kb egy live graffiti show-t nyomjunk vagy ilyesmi. Akkoriban még sokat lógtunk együtt Clor Laci ( Később Guide , Techno néven )  és Mar Ricsi barátaimmal, régi OMC-s csoporttársaimmal és ezzel egy időben lett kedves barátom és fújóstársam Raska ( Tish76 - PNC, GRW ) hiszen addigra már a számomra etalon szupercsapat a GRW ( Gremlins of the Railways) tagja voltam . Kocsiba ültünk hát, Clor vezetett, Raska, Mar és talán még valaki ( lehet hogy Stick Laci?) és irány Baja. Akkor még nem volt arra autópálya és Baja akkor sokkal messzebnek tűnt, úgy éreztük a világvégén vagyunk és végül a show is elég bénácska volt. A Diszkó nem volt túl klassz hely, kevesen voltak, maradékokból festettünk valami szarokat, az egésznek volt egy kényelmetlen hangulata úgyhogy dolgunk végeztével gyorsan felvettük a pénzünket és leléptünk. Kitaláltuk hogy hazafelé elmegyünk a siófoki mekibe kajálni (!). Tök ismeretlen kis utakon mentünk éjszaka és közben egy elképesztő vihar kapott el minket. Ömlő esőben, vánszorogva, lakatlan mezőgazdasági területek között haladtunk vagy egy órát mire a vihar  valamivel alábhagyott és csak esett. Ekkor utunk egy klaszikus vidéki úton haladt át, az út két oldalán kukorica meg napraforgóföldek, az utat pedig magas nyárfák hosszú sora szegélyezi. Hülyéskedünk, dumálunk, egyszercsak egy kanyarban a fényszórónk rávilágított két fa között egy kisgyerekre, aki mintha épp akkor a kukoricatáblából lépett volna elő. Mozdulatlanul állt és felénk nézett. Lelassítottunk. Ott állt előttünk a rohadtnagy semmi közepén, két fa között egy kb 8 éves forma gyerek, teljesen egyedül, éjjel, esőben, mozdulatlanul áll és felénk néz, háta mögött sötéten hullámzó kukoricatáblával. Az egész néhány másodperc volt de annyira freak hogy hamar valamelyikünk megszólalt hogy “húzzunk már el innen”. Clor beletaposott a gázba. Meglehet hogy a gyerek nem egyedül volt és csak mi nem láttunk mást, de az egész annyira extrém horror-beszaratós hangulat volt hogy rögtön otthagytuk az egészet. Nem sokkal ezután még mindig éjszaka, intenzív esőben, a megdöbbenés hatásától élénken beszélgetve, hamarosan elértünk egy falut ( nem emlékszem hol voltunk ). Lassan gurultunk és ahogy elértük a városka első házait amik a bal oldalon voltak egy kisebb emelkedőn, nekünk jobb oldalon, rögtön a falu határában, ott állt éjszaka , ömlő esőben egy fiatal csávó, anyaszült meztelenül és verte a faszát! Miközben mi, immáron a második felfoghatatlan döbbenettől lebénulva egyre jobban lelassítottunk és melléértünk kocsival. Mindez néhány másodperc volt, de nekünk megállt az idő, mindannyian kb csak annyit tudtunk mondani hogy uristen mi a fasz ez?  Mire a Mar Ricsi, aki Baja óta szorongatott egy üres 2 literes üdítőspalackot, kapott az alkalmon, hirtelen letekerte az ablakot és “ Á kurrrvaanyádat te geci” felkiáltással úgy fejbedobta a perverzkedőt hogy hangosan koppant a palack a fején, ez meg széttett lábakkal mint valami gyík, belerohant a töksötét éjszakai szántóföldbe és eltünt a szemünk elől. A Clor azonnal megszólalt:  - Na jó takarodjunk innen a picsába -és ahogy gázt akart adni,emlékszem a Ricsi felkiáltott: - Jájjj Clor,  Itt a rém bazmeg, meneküljünk, utólért, belekapaszkodott a csomagtartóba, menjél már menjél már!  -   de persze ez már csak vicc volt, mindenesetre Clor olyan padlógázt nyomott hogy a siófoki mekiig meg sem álltunk. Sokáig tárgyaltuk még a két egymáshoz közeli nagyon fura, kellemetlen élményt. Egyébként egész hazaúton egészen a faluig egyáltalán nem vagy csak alig találkoztunk másik autóval, de épp a faszverő hülyegyerekkel egyidőben, egy másik autó is mellénk ért akik ugyanezt végignézték, fejbedobással együt, csak ők hamarabb nyomtak padlógázt és menekületek el onnan.

Clor napjainkban elsőrangú antik bútor restaurátor lett, Mar pedig kimondottan Toyotákra specializálódott saját szervízét vezeti.

1. kép : Guide (Clor) , Nikon az apor vilmos téri templom mellett kb 2000

2.-3. kép : Guide (Clor), Nikon 1999

4. kép : Nik, Tekno (Clor), Fővám tér 2000

5. kép : Guide, Nikon, Déli line “Dajka” 1999

6. képp : “legálozás” az “ártéren”, 1999 a kép jobb oldalán Biar-MRC fest éppen

7. lép : vsz az utolsó közös cuccunk Clor-al ( Guide rajzban Clor tag ) 2003, Déli line, “Patex” ( ma Dorottya udvar)  mögött

[fovarosiblog]

Hány kilót nyomott a legóból épített oroszlán? Hogy lett sokkal könnyebb az új útpálya? Hogy néz ki a pillér belülről? Most megtudhatod!

[rejszelde]

Ha nyernék a lottón

Most épp 1.2 MRD a főnyeremény. Na ha azt megnyerném, az első intézkedésem az lenne, hogy kb 500M-t fordítanék arra, hogy egy külső kerületben, még tömegközlekedéssel elérhető helyen vásárolnék egy nagyobb földdarabot, és arra elekezdenék nyomott áron miniházakat felhúzni. Ezek ilyen egy-két személy számára élhető, teljesen önellátó, könnyűszerkezetes, napelemes, napkollektoros, téliesített mini-ingatlanok lennének. A fűtés telek-központról menne egy kis geotermikus erőműről. Az áramot mindenhova bevezetnénk, de természetesen mindenkinek az érné meg a legjobban, ha csak annyit használna, amennyit a saját háza megtermel. A melegvizet a napkollektor és az elektromos vízmelegítő együtt állítaná elő minden házban.

Nyilván megvenni is lehetne őket, de főleg azt a célt szolgálnák, hogy akiket az állam kirak az utcára, nagyjából egy hasonló árban találjanak lakhatási lehetőséget, emberséges körülmények között. Tehát mélyen a piaci árak alatt lehetne bérelni, emiatt jobban megérné bérelni őket, mint megvenni. Úgy tervezném meg, hogy a fenntartást éppen fedezze a lakbér, és emellett a szokásosnál jóval tágabb lenne a nemfizetést követő türelmi időszak. A fenntartás alatt itt a napelemek karbantartása, a geotermikus erőmű karbantartása és az épületek időszakos átvizsgálása jelentené, valamint a természetes módon használódó berendezések esetenkénti cseréje-javítása.

Nem raknék újabb tőkét a cégbe, viszont a szerződésben minden bérlőnek vállalnia kellene, hogy nemfizetés esetén felkerül egy nyilvános listára, amelyet minden bérlő megtekinthetne, és egyértelműen vezetve lenne, hogy a közösség mely tagjai nem fizetik a lakbért. Emellett teljesen világosan vezetnénk egy nyilvános helyen, hogy a bérlők által befizetett összegek és a ráfordítások hogyan egyenlítik ki egymást, vagy hogyan kezd el a mélybe süllyedni a közös hajó. Minden bérlő pontosan tudná már a bérlés kezdetekor, hogy amennyiben a nemfizetők miatt elkezd negatívba fordulni a mérleg, nincs mentőöv.

Nagyon kiváncsi lennék, egy ilyen létrejött közösség hogyan működne.

[gregpostok]

Remélem nyomott utána egy Zalaegerszeg-Békéscsaba buszos túrát

View this post on Instagram

A post shared by 444.hu (@negynegynegy)

[spinebreaker01]

FÉLIGSZÍTT CIGARETTA ÍZE A SZÁMBAN - part14 - A Nagy Nap

@zsofolya

Máté pov.

Hétfő reggel van, épp a tükör előtt tollászkodva állítom be a hajam, közben azon agyalok, mi baja lehet Levinek. Nem értem. Valamivel megbánthattam? Remélem, azért az ajándékának örülni fog.... Megvettem a Harry Potter 3. kötetét.

Karolina pov.

6:30 van, épp a csajszikkal hívásozom, névszerint Brenda, Klementina, Emília, Tifani.

Emília : Karolina, szedd már össze magad! 🙄Tutira beléd fog esni, ne stresszelj már!

Brenda : Igen, igen, Emíliának igaza van! 🤩

Míg a lányok engem biztattak, egyre jobban kezdtem érezni az önbizalmam növekedését a belsőmben. Vettem egy mély levegőt, majd megszólaltam :

- Igen csajok, annyira örülök, hogy mögöttem álltok, és biztattok!

.....

Beérkeztem az iskolába a muffinokkal a kezemben. Amint az osztályba értem rögtön Mátét pillantottam meg. Az osztály már el volt rendezve, minden karácsonyi hangulatban úszott. Máté mégis szomorkásan ült egyedül.

Máté pov.

Vajon hol lehet Levente? Miért késik?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben kétségbeesésem közepette. Annyira el voltam mélyedve a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy Karolina megkörnyékezett.

- Jaaaj Máté, mi a baj? - kérdezte Karolina nyálasan.

Na már csak ez hiányzott. Már a tököm kivwn ettől a leánkától. Felsóhajtva ránéztem.

- Mit szeretnél? - kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.

- Jaj Máté, olyan szomorúnak tűntél, gondoltam szebbé teszem a napodat! - mosolygott ram Karolina, majd leült mellém. - Már alig várom, hogy odaadhassam az ajándékomat!

Karolina ekkor kezembe nyomott egy dobozt.

Levi pov.

Basszus, bealudtam! Szitkozódva indultam iskolába, és azon elmélkedtem, hogyan álljak Mátéhoz.

Amint beléptem az osztályba elkerekedett a szemem. Karolina épp Máténak ad ajándékot, és Máté mosolyog?!

👹👹👹

[viking84chef]

7-8 éves story :) 😂

Nincs is annál kellemesebb stresszlevezető, mint egy szexizős közös zuhanyzás a pároddal. Faszt.

Valami oknál fogva a babámmal mégis úgy döntöttünk, hogy az milyen jó, és a nap végén ketten másztunk be a zuhanykabinba. Az már instant érződött, hogy a mozgásterünk a hetes busz és egy szombat esti pincekocsma szintjén áll, tulajdonképpen egy idiotcouple.rar szerencsétlenkedik a fürdőszoba sarkában. Az első öt másodperc egész kellemesen telt el, ugyanakkor elkövettem azt a hibát, hogy a barátnőmre bíztam a hőfok és a vízerősség beállítását.

A pokol itt szabadult el.

- Azért ne állítsd olyan forróAAAÁÁAÁÁHBASZDMEG – éreztem, hogy a szemöldököm lepörkölődik a helyéről.

- Most mi van?

- MELEEEEG ÁLLÍTSD EEEEL

- Miről beszélsz, ez még csak langyos…

- DEOLVADATÁLCA

- Még csak most fog bemelegedni!

Félrehúzódtam a sarokba az égési sérüléseim nyalogatni, miközben egyetlen szerelmem vígan pancsolt a folyékony lávában. Keresni kezdtem a tusfürdőmet, mire baba a kezembe nyomott egy ilyen női mézes narancsos fahéjas málnás lónyálat, amit jobb érzésű emberek inkább a pirítósra kennének, hogy az majd jó lesz, és olyan illatom lesz, mint a szeretetnek, vagy legalábbis egy őstermelői piacnak. Nyomtam belőle a hajamra is akkor már, majd megpróbáltam visszarakni a helyére.

A szűk mozgástérben való navigálásnak az a titka, hogy látnod kell, mit csinálsz. A samponozott pirítósnak a zuhanyzó sarkában ez sajnos nem adatott meg. Így történhetett az, hogy amikor visszatettem a polcra a flakont, ugyanazzal a lendülettel le is kúrtam a helyéről, egyenesen a nagylábujjamra. Reflexből elrántottam, ami a csúszós zuhanytálcán egyet jelentett azzal, hogy orral előrebaszódtam, lefejeltem a babám, és a kart Mordorról egy másodperc alatt Észak-Szibériává fordítottam át. Szinkronban sikítottunk fel, bár az övé némileg férfiasabb üvöltés volt. Én három szívrohamot hordtam ki lábon, vagyis térden, mert még mindig ott balfaszkodtam a tálca alján. Asszonyka gyorsan levette a zuhanyrózsát, én pedig visszafordítottam a kart.

Két karja van annak a zuhanyzónak. Az egyikkel a hőfokot állítod. A másik azt a nagyszerű funkciót indítja be, ami elzárja a zuhanyrózsából a vizet, és megnyitja a fejünk feletti, valamint a falba beépített nyílásokat, egyfajta masszázsélményt nyújtva ezzel használójának. A mi masszőrünk azon az estén egy kétszáz kilós orosz ex-KGB-s konyhásnéni volt. Megtörten esek ki a zuhanyzóból, felnézve a saját tükörképem nézett vissza rám. Pirosan, kék foltosan, fehér tusfürdő-szakállal úgy néztem ki, mint egy megevett és visszahányt Törpapa.

Ennek a lónyálnak még az íze is málnás.

[dedibelyegei]

Még a holnapi előtt, amit már beidőzítettem, úgy hozta Menyhért, a Hold másik oldalán élő sárga óriáscsiga, hogy van még egy amerikai légiposta bélyegünk. Ez még régebbi mint a harangos, a háború után nyomott háromtagú légisorozat, 1947-ből. Ez, a Szabadságszobrot és New Yorkot (természetesen repülővel) ábrázoló, a középső darab, egy 10 centes és egy 25 centes létezik még, előbbi a Pánamerikai Unió washingtoni székházát, utóbbi pedig a san franciscoi Oakland Bay Bridget ábrázolja. A 15 és 25 centes alapdizájnja konzisztens, a tagolást, betűtípust, értékfeltüntetést figyelembe véve, a 10 centesen valamiért más betűvel szerepel az alsó felirat, és a névérték feltüntetés is más. Hivatalosan ez a bélyeg zöld, én a saját példányomat nem látom annak, de mondjuk simán lehet, hogy ez a cirka 76 év azért megtette a hatását. Frisco kék, a székház meg ilyen szürkés.

Értéküket tekintve, hiába tekintetes korúak már, mivel több százmilliót(!) nyomtak belőlük, nem képviselnek érdemi értéket, még a postatiszták is 100 forintokért mennek, a san franciscoi ér egy picit többet mivel abból 'mindössze' 133 millió darabot nyomtak :D

[angelofghetto]

élő történelem

Kiskoromban imádtam a nyarakat nagyiéknál, a nagy cseresznyefa alatt üldögélni a felnőttek között, addig hallgatni a történeteiket, amíg el nem nyomott az álom. Kicsit ez a hangulat jön elő, ahogy Kéri mesél a gyerekkoráról. Bárcsak így tanítanák a történelmet.

Szerencsére ez csak az első rész, szóval lesz még.

[tartsdmegazaprot]

107 éves standnal enni olyan jó wurstot olyan jó sorrel hogy leszakad a fejed - az nagyon jó! kicsit persze túl tömött, babakocsit és óriási kutyákat tényleg nem értem meg sajnos, cserébe az egyik torok olivas olyan politikai elemzést nyomott magyarországra és ausztriára nézve, hogy még a csilit sem éreztem meg az olivaban!

a Naschmarkt az Naschmarkt 🤍🍺🌭