#rézkor

[homregeszet]

Hej-hej-Hejőpapi!

Idén nyáron immár a 3. Ásatasi Szezonban rekkenő kánikula, 3. fokú hőségriadó közepette kezdtük meg a munkát Hejőpapi határában. A tavalyi területünktől ÉNy-ra található a valamivel több, mint egy hektáros felszínünk. Mind a rézkori, mind a neolitikus település nyomai tovább folytatódnak, melyet sírok, különféle gödrök, cölöpszerkezes házhelyek, kút, nagyméretű agyagnyerő gödrök és a betöltésből előkerülő jellegzetes leletanyag jelez.

Gyülekeznek a felhők, volt részünk nagy viharban is....

....és ami a vihar után fogadott minket a felszínen…

A leletanyag leginkább töredékes formában kerül elő a gödrökből.

A humuszolás, a felszín előkészítése a kézi bontásra mind-mind fontos munkafázis.

Sír feltárása közben előkerül az ecset és a szike, míg a göröknél inkább az ásó és lapát.

Szakmai konzultáció

Összehangolt csapatmunka. Mindent a jó fotó érdekében.

Újkőkori ember csontváza, mely több ezer évig jól konzerválódva feküdt a föld mélyén. Feje környékén a korszak temetkezési szokásaira jellemző okkeres festék látható.

A fotózás és rajzolás fontos részét képezi a helyszíni dokumentálásnak.

Nagyméretű agyagnyerő bontásának első fázisa .

Hajdu Melinda

[everythinghungary]

[korkep-blog]

Ötzi utolsó vacsorája – újabb érdekes megfigyelések az alpesi múmia kapcsán

Egy német házaspár alpesi túrája nem várt izgalmakba torkollott 1991. szeptemberében, amikor az olasz-osztrák határ környékén, a Finailspitze megmászása közben egy jégbefagyott holttestre bukkantak.   A hauslabjochi emberről, keresztnevén Ötzi, azóta kiderült, hogy a maga több mint ötezer ...

Egy német házaspár alpesi túrája nem várt izgalmakba torkollott 1991. szeptemberében, amikor az olasz-osztrák határ környékén, a Finailspitze megmászása közben egy jégbefagyott holttestre bukkantak.

  A hauslabjochi emberről, keresztnevén Ötzi, azóta kiderült, hogy a maga több mint ötezer éves korával egyike a valaha talált legrégebbi, tökéletes állapotban felbukkant múmiáknak. Ötziből popkultúrális ikon és külpolitikai vitatéma lett, Olaszország és Ausztria például évekig hadakozott azon, kihez kerüljön a jégbe zárt holttest. A Jégemberként is ismert múmia ugyanakkor számos jelentős megfigyeléshez vezette a tudósokat, és segítségével, felfedezése után majd’ harminc évvel is egyre újabb és újabb dolgokat tudunk meg a rézkor emberéről.

  A Current Biology c. folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányban, egy nemzetközi kutatócsoport a jégember halála előtt elfogyasztott, utolsó étkezéséről számol be részletesen. Az elemzésnek köszönhetően jobban megérthetjük a rézkori emberek táplálkozását, életmódját, sőt azt is, miként maradtak életben a zord körülmények között.

  Összetett molekuláris és mikroszkópos analízisek tanulsága szerint Ötzi utolsó vacsorája, és valószínűsíthetően számos ezt megelőző, extrém magas arányban tartalmazott állati eredetű zsírokat. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy korábban, a hajából vett minták alapján, vegetáriánusnak tartották Ötzit, sőt számos ehető növényfaj magját megtalálták a maradványokon. A múmia gyomortartalmát csak pár évvel ezelőtt kezdték el vizsgálni, ugyanis sokáig nem találták meg azt a testüregben.

  Az ‘A’ képen maga Ötzi tekinthető meg, mellette a gyomor-bélrendszeréről készült röntgenkép. A csillag a megtelt gyomrot, míg a nyilak a belek különböző szakaszait jelölik. A kép alján, a kémcsövekben látható zavaros löttyök a gyomormintákat tartalmazzák. A két fénymikroszkópos felvételen a gyomortartalomból kinyert izomrostok (B kép), illetve növényi szövetdarabok (C kép) láthatóak. (forrás: Current Biology)

  Kőszáli kecske és gímszarvas zsír – és izomszöveteiből, valamint tejből származó zsírok és fehérjék mellett egy ősi, manapság reneszánszát élő gabonaféléből, az alakorból származó szénhidrátokat is találtak a kutatók, illetve egy mérgező haraszt, a saspáfrány nyomait. Hogy ez utóbbit csak véletlenül fogyasztotta el Ötzi rézkori szendvicsének csomagoló anyagaként, esetleg köretként ette a szarvashúshoz, nem tudjuk. A belekben faszén nyomait is sikerült azonosítani, tehát a rézkorból itt maradt Jégember nagy valószínűséggel ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztott nyers húst.

  Tudjuk, hogy extrém hidegben jóval több kalóriát éget el a szervezet, melynek visszapótlására, legalábbis energetikai szempontból, a zsírok a legalkalmasabbak (egy gramm zsír körülbelül 9 kcal, míg ugyanennyi fehérje vagy szénhidrát csak 4-5). Albert Zink, a vizsgálatokban részt vevő Eurac Kutató Központ munkatársa kiemelte: “a hideg, magaslati élőhely különösen megterhelő az emberi szervezetre, és optimális táplálkozást kíván. Úgy tűnik Ötzi tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az állati zsírokkal remekül pótolhatja az elvesztett energiát.”

  A kutatókra most újabb izgalmas feladat vár, az elemzések során sikerült ugyanis rábukkanni a Jégember ötezer éves bélflórájának nyomaira, melynek pontos megismerése óriási tudományos szenzáció lenne.

  Pomichal Krisztián

[homregeszet]

A régi kissé megkopott varázsa – az újdonság ereje

Nem is oly távoli bejegyzésünkkel a bükkábrányi ásatások története egy fejezet végéhez ért, ezzel egyidejűleg elindítva egy újabb passzust a bánya életében.

1.kép: Frissen humuszolt terület és kutatóárkok a bányában

Már a humuszolás során a jelenségek foltjaiból látszott, hogy a várttal ellentétben egy nagyon leletgazdag, intenzív lelőhely tárul fel előttünk.

A régi-új lelőhely az első, saját nevemen futó ásatásom, és egy pillanatra elérzékenyültem, mikor a legelső stratszámot kibiggyesztettük egy formás kis gödör foltja mellé.

2.kép: A VIII/F terület S1-es objektumának fotója.

Aztán már nem volt több idő mélázásra, mert azon kaptam magam, hogy a 454-es szám is kiosztásra került. Csak úgy pörögtek az események… egy kis rézkori temető, egy ismeretlen korú árokrendszer, hatalmas neolit agyagnyerő gödrök és nagy kiterjedésű X-XI. századi temető – csak, hogy a jéghegy csúcsát soroljam.

3.kép: A kora rézkori Tiszapolgár-kultúrához köthető temetkezés

4.kép: A késő rézkori badeni közösséghez köthető nagy méretű tároló edény töredéke.

5.kép: A bronzkori időszakhoz köthető objektumok bontása és dokumentálása

6.kép: Kora középkori temetkezés rajzos dokumentálása.

Az elkövetkezőkben igyekszünk egyre több fotós tudósítást nyújtani a haladásról.

Kovács Niki

(U.i.: addig is szorítsatok, hogy ne legyen túl csapadékos az ősz! :) )

[homregeszet]

Munkafolyamatok

"Amikor a munkafolyamatok összeérnek…"

Az idei évben is – amint már több ízben beszámoltunk róla – tovább folytatódnak majd az ásatások a bükkábrányi bánya területén. Addig azonban még több irodai feladat is vár ránk, amihez szükséges a terepen készült képek rendszerezése is. (Mindamellett, hogy ebben a cudar időben jól esik derült kék eges, napfényes fotókat nézegetni, hogy legalább a feeling meglegyen : ))

Az alábbi fotó abból a szempontból lehet érdekes, hogy 3 munkafolyamat is megfigyelhető rajta. Az objektum fotózásához már kihelyezésre kerültek a méterrudak és a tábla. A háttérben egy másik gödör bontása zajlik éppen; egy harmadiknál pedig a rajzos dokumentáció van folyamatban.

Mindemellett az előtérben látható kosarak a VIII/E lelőhely húzó korszakához – a késő rézkori, badeni időszakhoz kapcsolódó leleteket tartalmaznak.

#hiányzikajóidő #1fotónyinyár

[homregeszet]

Kézművesség napja 2.

Kézzel formált edények az őskorból

Az évezredek alatt a technikai fejlődésben messze kerültünk őskori elődeinktől, fejlettebbek lettünk náluk – gondoljuk itt, a 21. században. Az őskori kézművesség és ennek részeként az edénykészítés remekei azonban rácáfolnak erre!

1. kép. A bronzkori füzesabonyi kultúra edényei Mezőkeresztesről és Tiszakeszi-Szódadombról (fotó: Baranczó Benedek) A háztartásokban használt edényeket, akár mindennapi, akár különleges darabokról van szó, manapság főként nem agyagból és fából/növényekből készítjük, mint az őskorban, hanem üvegből, fémből és műanyagból– nagyipari szinten. Mégsem feltétlenül tudjuk újraalkotni azokat a tárgyakat, azokkal a technikákkal, melyekkel az őskori kerámiakészítők és fazekasok dolgoztak. A neolitikum (újkőkor) egyik fontos újítása volt az agyagból készített, kiégetett edény, mely lehetővé tette a főzést, és a nedvességtől elzárt tárolást. A fából, háncsból, vesszőből készült evőeszközök, edények, tárolók továbbra is használatban voltak, de ezek a szerves anyagból való tárgyak nem maradtak ránk a Kárpát-medence talajviszonyai között.

Az újkőkorban (Kr. e. 6100–4500) és a rézkorban (Kr.e. 4500–2700) az egyes háztartások maguk készítették használati és rituális célú kerámiáikat, míg a bronzkorban (Kr. e. 2700–900) és a vaskorban (Kr. e. 900 – Kr. e. 1. század vége) már erre szakosodott fazekasok, fazekasműhelyek is működtek. A kézzel hajtott korongon készült edények a vaskorban, a szkíta kultúrával jelentek meg hazánk területén, és a keltákkal terjedtek el igazán. A fazekaskorong létrehozását a tömegtermelés igénye hozta el. A megelőző korszakokban mindvégig kézzel formálták az agyagedényeket. Ennek ellenére, vagy talán éppen ennek köszönhetően változatos és szemet gyönyörködtető tárgyakkal találkozhatunk. :)

2. kép. A neolitikus bükki kultúra edényei Garadnáról és Felsővadász-Várdombról (fotó: Baranczó Benedek) A Kr.e. 5200–5000 között élt neolitikus bükki kultúra kerámiakészítői például tojáshéj vékonyságú edényeket adtak ki a kezük közül! Ezeket gyönyörű, sűrű bekarcolásokból álló mintákkal látták el, sokszor színes festékekkel kitöltve a díszítéseket (inkrusztáció). Tudjuk, hogy a festékbetéteket színes/színezett agyagból készítették, de maguknak az edényeknek és a bekarcolásoknak a készítési technikáját nem ismerjük pontosan, és korabeli technikákkal és eszközökkel utánozni sem tudjuk.

3. kép. Formázási technikák: 1. hurka-/szalagtechnika, 2. laptechnika, 3. modellálás, 4. formába nyomás, 5. kalapálás (Solnay 2021, 4. kép) A kisméretű, egyszerű formájú őskori edényeket egy agyagtömbből alakíthatták ki nyomkodással, míg a nagyobbakat lapított agyagszalagokból, agyaghurkákból, vagy lapokból építették fel. Előfordul, hogy az elhasználódott edények építőelemeik illesztése mentén törtek el, és így találjuk meg őket a régészeti leletanyagban. Szintén előfordul az Afrikában ma is használatos edénykészítési mód, amikor egy agyagtömbből, ütögetés általi nyújtással, felhúzással, kézi elfordítás mellett alakították ki az edények formáját. Ismert eljárás volt a formába, vagy formára nyomás is, melynek során egy ütő segítségével dolgozták rá, vagy bele az agyagot a formába. A bütyköket és egyéb díszítéseket egyszerűen „rátették” az edények oldalára, vagy hígabb agyag segítségével odaragasztották. A neolitikum végén megjelenő, és attól fogva elterjedten használt edényfüleket is ilyen módon, vagy „csapolással” illesztették a helyükre.

4. kép. Fülcsapolás nyoma rézkori edényen (Horváth T. 2010, 8/5. kép) Az őskorban a kerámiakészítéshez nem a ma ismert agyagnyerő helyek „tiszta” agyagját termelték ki, hanem a folyó- és patakpartok szűrt, de sokszor kőzettörmelékekkel, kvarchomokkal és egyéb szennyeződésekkel vegyes, agyagos üledékét használták. Vagyis a legrosszabb nyersanyagból is tudtak kerámiát készíteni! A neolitikumban növényi részeket is kevertek az előkészített agyaghoz, de előfordul az összetört edények soványítóanyagként való felhasználása is. Ez nem csupán technológiai fogás lehetett, hanem az identitás megőrzésében, az ősökkel való folytonosság fenntartásában is szerepet játszhatott.

5. kép. Félig lekopott neolitikus edénybevonat Sajószentpéter-Vasúti őrház lel��helyről (fotó: a szerző) A soványított agyag egyenetlenségeit egy finomabb agyagból készített, híg agyaglé segítségével tüntették el, melybe belemártották az edényeket. Az így keletkezett bevonatokat sokszor még fényezték is egy kaviccsal vagy fadarabbal, amivel az edény vízáteresztő képességét csökkentették.

6. kép. Kátrányos fekete festés a neolitikumból Szentistvánbaksáról (fotó: a szerző, rajz: Homola Krisztina) A plasztikus és bekarcolt díszítések mellett égetés előtti és utáni festéseket is alkalmaztak, melyhez ásványi nyersanyagokat, vagy növényi színezékeket használtak. Égetés előtt vitték fel például a nyírfakéreg kátrányból készült fekete festékeket. Az égetést kezdetben máglyán vagy gödrökben oldották meg, a bronzkorban és a vaskorban viszont már ásatásokon előkerülő nyoma is van a rostélyos fazekaskemencék használatának. Az edények formája alapvetően a funkciótól függött, de az egyes közösségek számára a hagyományok is meghatározóak voltak, hiszem magát a kerámiakészítést is ezzel együtt sajátították el mestereiktől/felmenőiktől. Mindenhol találunk főzésre-sütésre használatos fazekakat és tepsiket, folyadéktárolásra szolgáló „amforákat” vagy „korsókat”, ivópoharakat és/vagy füles bögréket, tálakat és különleges edényeket, de minden korszak és „kultúra” edénykészlete más és más. Ez nagyban segíti a kormeghatározást is a régészek számára.

7. kép. Különleges díszítésű arcos edény Garadnáról (rajz: Homola Krisztina) Az őskori kézzel formált edények hűen mutatják egy-egy közösség technológiai tudását, a modern kémiai vizsgálatokkal pedig közelebb kerülhetünk az edények funkciójának meghatározásához. Ugyanakkor az edényekre került, szintén nem öncélú, hanem az adott közösség számára határozott jelentéssel bíró, akár identitást kifejező szerepű díszítőmotívumok megfejtése lehetetlen feladat marad…

Csengeri Piroska

Ajánlott irodalom:

Füzesi András: A késő neolitikus edények megformálásának technikai jellegzetességei – Öcsöd-Kováshalom leletegyüttese alapján. In: Vicze Magdolna – Kovács Gabriella (szerk.), MΩMOΣ X. Őskoros Kutatók X. Összejövetelének konferenciakötete. Őskori technikák, őskori technológiák, Százhalombatta, 2017. április 6–8. Százhalombatta, 2019, 84–109. p

Gucsi László: Kerámiatechnikai megfigyelések a badeni kultúra leletein. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXII, 2000, 89–99. p

Gucsi László: Rézkori és kora bronzkori kerámiákon végzett technikai megfigyelések. In: Holló Szilvia Andrea – Szulovszky János (szerk.), Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében. Budapest – Veszprém, 2006, 7–18. p

Horváth Tünde: Megfigyelések a középső és késő rézkori kultúrák fazekasáruin Balatonőszöd–Temetői dűlő lelőhelyen. Készítéstechnikai vizsgálatok. Archeometriai Műhely 2010/1, 51–81. p

Jakucs János – Sándorné Kovács Judit: Északkelet-magyarországi és északnyugat-romániai középső neolit festett kerámiák festékanyagának azonosítása Fourier-transzformációs Infravörös Spektrofotometriai (FTIR) módszerrel. In: Kreiter Attila – Pető Ákos – Tugya Beáta (szerk.): Környezet–Ember–Kultúra: Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde. Budapest, 2012, 307–316. p

Kreiter Attila: Bronzkori kerámia technológiai vizsgálata Százhalombatta-Földvárról. In: Kolozsi Barbara (szerk.), MΩMOΣ IV. Őskoros Kutatók IV. Összejövetelének konferenciakötete, Debrecen, 2005. március 22–24. Debrecen, 2012, 251–277. p

Mihály Judith et al.: A bükki kerámia inkrusztált díszítéseinek vizsgálata mikoranalitikai módszerekkel. Archeometriai Műhely 2010/4, 249–257. p

Solnay Eszter: A kerámiaedények formázásnak technológiai vizsgálata: Áttekintés a módszertan alapjairól és alkalmazásáról. Archaeologiai Értesítő 146, 2021, 197–224. p

[homregeszet]

Hol sírok domborulnak...

"Így szólt, és tovatűnt Hádész palotája ölében; én pedig ott álltam s vártam, hogy hátha előjön még ama hősökből egy, kik rég szálltak a sírba. S tán meglátom, ahogy kívántam, e régieket még: Thészeuszt, Peirithooszt, deli sarjait isteneinknek; csakhogy a holtak egész sokasága előbb odatódult szörnyü zsivajjal; sápadt félsz ragadott meg azonnal, hogy rámküldi a rettenetes Gorgó-fejet is még Hádész házából a magasztos Perszephoneia." (Homérosz: Odüsszeia 11. ének. Ford.: Devecseri Gábor)

Folyamatban lévő ásatásról néha nehéz nagyobb beszámolót közzé tenni, hiszen sok dolog csak a terepi munkák befejezése után válik átláthatóvá. A bükkábrányi-bányában folyó feltárásoknál többször előfordult már, hogy a kezdeti elképzelésinket végül el kellett vetnünk az előkerült nyomok alapján. Idén is belefutottunk egy ilyenbe.

A sok telepobjektum között kisebb sírcsoportra lettünk figyelmesek humuszolás után. Korábbi felszíni leletek és az addig megállapítható rítus alapján a szkíta kultúrához tartozó temetőre számítottunk. A sírcsoport nyugati temetkezéseinek feltárásakor szórt hamvas rítusra bukkantunk. Ez a temetési mód ugyan előfordul a vaskor időszakában is, azonban a mellékletként elhelyezett edények korábbi időszakra mutattak. Rövid nyomozás során meg is határoztuk a középső bronzkori hatvani kultúrát, amelyhez így négy temetkezés tartozott. Tőlük keletre már szinte kizárólag csontvázas temetkezések voltak, de az északi részen újfent eltéréseket tapasztaltunk.

1.kép: Bronzkori szórthamvas sír

2.kép: Hatvani kultúra díszes edénye a sírból

3. kép: Bronzkori szórthamvas sír

4. kép: Barbotindíszes edény a sírból

A nagyon rossz megtartású csontok és a bütykökkel díszített edények ismerősek voltak, méghozzá a rézkor időszakából. A nyugat-keleti tájolás alapján pedig a kora rézkori tiszapolgári kultúrához tartoztak.

5.kép: Kevésbé jó megtartású rézkori sír

A többi sír viszont már tényleg a szkíta kultúrához volt kapcsolható. Az előkerült leletek között vaskéseket, bronz hajkarikát, 1 elektron spirált és tucatnyi üveggyöngyöt említhetünk meg, utóbbiak között két szemes gyöngy is volt.

6.kép: Szkíta csontvázas temetkezés

Az egészet megspékelte egy több mint 150 cm mély gödör aljában előkerült, szintén a rézkorra keltezhető kettős temetkezés. Sajnos a halottak koponyája bontáskor megsérült, de így is sikerült megállapítani, hogy egy férfi és egy nő, talán pont egy pár, lett ilyen meghitt módon eltemetve.

7.kép: Szórthamvas sír dokumentálása

Az, hogy egy optimális területet (pl. dombtetőt) több régészeti kultúra is felhasznál temetkezése színhelyéül nem egyedülálló; az azonban meglepő, hogy különböző korú temetkezések ennyire közel helyezkedjenek el egymáshoz képest. És még nincs vége! Ugyanis néhány 10 méterrel arrébb egy újabb temetőt találtunk, amelynek feltárását nemsokára elkezdjük.

8.kép: A régi és az új terület

Addig pedig gondolkozunk, hogy a véletlenek egybeesése vagy a hely szelleme, a genius loci, volt-e hatással az itt élt emberekre.

Németh Attila

[homregeszet]

észLELET: Kocsimodell formájú edény a rézkorból (videóval)

Csincse-Gomba Barna földje (M3-14. lelőhely), Dr. Wolf Mária, 1995

Újrarestaurálás: Tóth Edina (HOM), 2021

Fotó: Baranczó Benedek

A kerék és a kocsi kétségtelenül a legfontosabb újítások közé tartoznak az emberiség életében, mivel forradalmasították a szárazföldi közlekedést és áruszállítást, és ennek révén az emberi közösségek közti kapcsolattartást és információcserét is. A legkorábbi kocsira utaló leletek (fakerék, -tengely, -kocsiút) és ábrázolások Európában a Kr. e. 4. évezredből, a rézkorból származnak. A Kárpát-medence talajviszonyai között a szerves maradványok ritkán élik túl az évezredeket, de a kocsi rézkori ismeretéről és használatáról tanúskodó, szimbolikus jelentéssel is bíró agyag kocsimodellekből (és töredékekből) már több darabot ismerünk.

Északkelet-Magyarországról nem tart számon a kutatás ilyen agyag kocsimodelleket, Csincse-Gomba Barna földje lelőhelyen azonban előkerült három, a badeni kultúra füles kocsiedényeihez hasonlító lelet 1995-ben az M3 autópálya B.-A.-Z. megyei szakaszának építését megelőző régészeti munkák során (M3-14. lelőhely). A tárgyak egy késő rézkori (Kr. e. 3600–2800/2600), klasszikus badeni település széléről, egy rétegzett betöltésű rituális gödörből származnak, ahol összetörve feküdtek három korsó és egy tál darabjainak társaságában.

A négyszögletes edények pereme a sarkaiknál enyhén felcsúcsosodik, oldallapjaikat több sorban cikcakkvonalas díszítés borítja, minden második vonalközben vörös festéssel. Peremük fölé magasodó füllel rendelkeznek, az edények alja belül négy mezőre osztott. Tengely vagy kerék ábrázolása nem látható rajuk. Formájuk és díszítésük nagy hasonlóságot mutat a Budakalászról és Szigetszentmártonból ismert, temetkezések mellékleteként napvilágot látott kocsi formájú füles edényekével.

Bár közöletlen régészeti munkák már foglalkoztak e tárgyakkal, csak 2021-ben kerültek újra az érdeklődés középpontjába, egy kiállítás tervezése kapcsán. A legépebb edény újrarestaurálására sor került, így most bemutathatóvá vált a nagyközönség számára is.

Csengeri Piroska

 Irodalom:

Bondár Mária: Agyag kocsimodellek a Kárpát-medencéből (Kr. e. 3500–1500). Archaeolingua, Budapest, 2012.

Bondár Mária: Újabb késő rézkori kocsimodell a Kárpát-medencéből. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1, 2013, 97–106.

Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52, 2010, 95–139.

[homregeszet]

Múzeumunk őskoros szekciója az elmúlt 3 napban a debreceni Déri Múzeum szervezésében megrendezett, rendkívül színvonalas konferencián vehetett részt.

Így, a harmadik nap végén elmondhatjuk, sok-sok új információval, rengeteg élménnyel és többek között egy nagyon trendi köténnyel lettünk gazdagabbak.

Köszönjük a szervezőknek a rengeteg munkát, amivel lehetővé tették, hogy 2019 után idén újra létrejöhessen ez a nagyszerű konferencia!

Csak, hogy kicsit fájditsuk a szíveteket, hogy kimaradtatok a sajt- és lepénykészítésből, egy látványos és sokrétű élményt megosszunk ám veletek és megmutatjuk a tegnap esti lakománkat, amely a teljes őskort felölelte.

Melyiket kóstolnátok meg szívesen?! 😋😊

[homregeszet]

Ez a péntek este 9 azonban más volt… - Közösségi Régészeti Oktatási Program: neolitikum, rézkor

Bármelyik átlagos péntek este 9 óra.

Az ember legszívesebben már a kanapén elnyúlva kapcsolgatná a tévét vagy keresgélne a Netflixen egy jó kis sorozat után, esetleg ő nevetne a végén az újabb kör társasjátéknak.

2022. február 18. – péntek este 9 azonban más volt…

Ekkor íródott meg ez a rendkívül pozitív vélemény arról az anyagismerettel egybekötött Közösségi régészeti előadásról, amit Csengeri Piroska és Hajdu Melinda kolléganőkkel együtt tartottunk. A program során lelőhely diagnosztikáról és főként Borsod-Abaúj-Zemplén megye és ÉK-Magyarország területét érintő újkőkori és rézkori vívmányokról esett szó.  

Nőiesen megvallom, nemcsak a kedves véleményező, de mi is sokat tanultunk az előadásból.

Látva a picit megszeppent arcokat, ahogy az eredeti tárgyak és egy kicsikét több mint 5 ezer éves rézcsákányt kézbe véve annak közel két kilós súlyát érezve, azonnal tudtuk, hogy a jövőben is igyekszünk majd minél több eredeti tárgyat felvonultatni az ilyen alkalmakon.

Rendkívül széles spektrumon mozgott az érdeklődési kör – volt, aki a 7500-6500 éves Spondylus ékszerek, míg más a pattintott és csiszolt kőeszközök után érdeklődött.

Előző este a várakozás és a szereplés miatti idegességtől nem tudtam aludni, aznap pedig azért, mert bár fizikálisan nagyon fáradt voltam, az agyamban még lázasan dolgoztak a lassan lecsengő adrenalinlöket maradványai.

Boldogsággal töltött el a tudat, hogy bár kis létszámú csoport gyűlt össze az előadásra, de rendkívül pozitív fogadtatásban volt részünk. Álmodni nem mertük volna, hogy ilyen aktívak, érdeklődők lesznek – a kérdéseik pedig teljesen helytállók és sok esetben még számunkra is jócskán elgondolkodtatók voltak.

Hétfőn reggel mosolyogva olvastuk át a program után írt értékeléseket, és mindannyian úgy éreztük, hogy megérte!

Köszönjük annak a 9 főnek, aki ilyen kitartóan végig hallgatta az előadásokat és reméljük nekik is legalább olyan jó élmény volt ez, mint nekünk!

S akik ebből most kimaradtak, se csüggedjenek – a közeljövőben várhatóan újabb előadásokkal jelentkezünk!

Ahhoz, hogy ezekről már ne maradjanak le, érdemes követni a fb oldalunkat 😉

Kovács Niki

Galéria (gif):

Fotók: Balogh Marcell

[homregeszet]

Kedves ásatási naplóm! – Alsózsolca - Árendás

Habár az idei szezon elővédjéhez tartozó alsózsolcai feltárásunk a „kompakt” kategóriába sorolható, de a kisméretű felszín és a röpke időtartam ellenére - mint mindig -, ez az ásatás is emlékezetes volt. Kezdetnek például megemlíthetjük, hogy az alig több, mint 2000 négyzetméternyi feltárással érintett területet az ideális esetben négy munkanap helyett két hét alatt sikerült lehumuszolnunk, mely során volt szerencsénk megtapasztalni a késő őszt idéző időjárás viszontagságait, és a kora tavasz melengető napsugarait is.

Eső áztatta, később napsütötte felszín (fotók: Tóth Magdolna).

Vihar előtti foltdokumentálás rohamtempóban. Másnap nem volt egyszerű kijutni a felszínre (fotók: Tóth Magdolna).

Maga a lelőhely zömmel az Árendás nevű dombon helyezkedik el, a beruházás ennek északkeleti sarkát érinti, de nagyrészt a mélyebben fekvő területen folyik az építkezés. Az előzetes régészeti dokumentáció szerint a lelőhely a dombon és annak lejtőjén helyezkedik el, de a feltárás során kiderült, a régészeti jelenségek a mélyebben fekvő területre is áthúzódnak. Miután elkészült a régészeti tükörfelület, jól megfigyelhetővé vált a terület földtani változatossága. A felső humuszréteg az ék alakú felszínünk délnyugati sarkában, a legmagasabb ponton egészen vékonynak bizonyult: a helyenként csupán 20-30 cm-nyi humusz alatt a sárga altalajon kirajzolódtak a mezőgazdasági művelés által okozott „sebhelyek”, a szántásnyomok. A dombláb lejtőjén északi és keleti irányban lefelé haladva a humusz vastagsága egyre nőtt (helyenként elérte a 180 cm-t is), az altalaj színe pedig sárgából barnára, majd sötétebb szürkésbarnára váltott. A talajtani megfigyelések bizonyították, amit a történeti térképek alapján eddig is tudtunk: a dombot északról körülvevő terület egykor vízjárta volt. A terület vízellátását régen a Bársonyos patak egyik északra tartó ága biztosította, az ezt körülvevő vizenyős lápnak épp a szélét érintettük a feltárással. Az iszapos agyag altalajon is kerültek elő régészeti objektumok, melyek észlelése némiképp nehezebb volt, mivel a sötét színű altalajon nagyobb odafigyelést igényelt a sötét foltok azonosítása, szemben a sárga agyagon könnyen körvonalazható jelenségekkel. A mélyen fekvő altalajon elhelyezkedő gödrök zömét nem tudtuk pontosan keltezni, mivel alig került elő lelet a betöltésükből, de a kevéske kerámiatöredék alapján biztosan őskoriak. Elhelyezkedésük jelzi, hogy az itt megtelepedő közösségek a vízpart adottságait is kihasználták, mivel az egyik jelenséget cserző- vagy áztatógödörként azonosítottuk.

Nyugatról keletre à balra a felszín legmagasabb, jobbra pedig a legmélyebb pontja: az altalaj színátmenete jól láthat (fotók: Tóth Magdolna).

A humuszolás befejezése után rögtön neki is láttunk a bontómunkának, melyet 4 nap alatt el is végeztünk. Összesen 46 stratigráfiai stratigráfiai egységet határoztunk meg, melyek közül 7-ről kiderült, hogy valójában nem régészeti korúak. Ezek már a humuszolás során is halványabban rajzolódtak ki az altalajon, mint a régészeti objektumok, de akkor még feltételeztük, hogy egy nagyobb kiterjedésű gödör lemélyülő részei lehetnek, melyek épp csak elérték az altalaj szintjét. Az esőzések után újból nyesést végeztünk, ekkor még jobban elhalványodott foltjuk, bontásuk megkezdése után pedig megbizonyosodtunk róla, hogy nincsen valódi betöltésük. Nem tudjuk pontosan, mi okozta ezeket az elszíneződéseket, de nem emberi kéz nyomát őrizték. A megmaradt 39 régészeti objektumunk csaknem mindegyike gödör volt, de akadt köztük egy kút, egy cölöphely és egy kemence is. Nem minden esetben tudtuk időben elhelyezni a jelenségeket, hiszen volt, hogy semmilyen leletet nem találtunk betöltésükben, mely támpontot nyújtott volna. A feltárás során viszonylag kevés lelet került elő, melyek alapján az őskorra, azon belül a középső neolitikumra (alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának 1. és 2. fázisa, röviden AVK 1. és 2.), a késő rézkorra (Baden-kultúra) és egy esetben a bronzkorra keltezhető jelenséget dokumentáltunk.

A feltárás egyik legszebb lelete egy kisméretű, sekély gödörből került elő. A nagyobbacska kerámiatöredék a hátán feküdt a gödör betöltésében, így amíg fel nem szedtük a helyéről, nem is látszott, milyen különleges. Az edény fülének indítása maradt meg, melyet lapos, kerek gombbal és két kis hegyes bütyökkel láttak el. A gomb párja sajnos hiányzik, de így is jól látható, hogy a rézkori Baden-kultúrához tartozó edény a korszakra jellemző fültípusoknak egy kombinált változata, mely a vissi és az ózdi csoport jellemzőit egyaránt mutatja. Különlegessége abban áll, hogy ez a legritkább variáns a megyénkben. Sajnos a sekély gödörből az edénynek csupán ez az egy töredéke került elő.

A rézkori Baden-kultúra egy ritka fültípushoz tartozó peremtöredéke (fotó: Fábián Sára)

Az ásatás legérdekesebb gödre egy funkciójához képest kisméretű, a középső neolitikumra (AVK 2.) keltezhető agyagnyerő gödör, alias S8 volt: a korszak hasonló objektumainak mérete általában sokszorosa a miénknek. A gödör már a humuszolás során a szó szoros értelmében kiemelkedett a többi közül. Ugyanis jóval a sárga altalaj felett, a szubhumuszból is számtalan leletet menekítettünk ki a kotró rézsűkanala elől, ezért ennél az egy gödörnél meghagytuk a felső humuszréteg egy részét, amely így kiemelkedett a tükörfelület síkjából. A gödör felszínéről obszidiánt, durva és finom anyagú, karcolt díszes kerámiatöredékeket, patics-, padló- vagy kemencetapasztás darabokat, őrlőkő töredéket gyűjtöttünk, de a leletek java csak a bontás megkezdése után került elő. Összesen annyi kerámiatöredéket csomagoltunk el ebből a gödörből, mint az összes többi objektumból együttvéve. Az edénytöredékek többsége durva anyagú, vastagfalú, pelyvás soványítású házi kerámia, egy részük azonban finom anyagú, igen vékonyfalú, mutatós karcolt vonaldíszekkel ellátott edényekhez tartozott, melyek között szögletes, csőtalpas és kiöntőfüles darabok is megtalálhatók. Az egyik díszített töredéken festés nyoma is megfigyelhető. Ezeken kívül számos állatcsont, obszidián, hidrokvarcit, további padló- vagy kemencetapasztás darabok, szerszámkő töredékek, agyaggyöngy, agyagkarperec töredék és állatfog alakú amulett alkották a gödör leleteit. Utóbbi tárgy érdekessége, hogy félkész állapotban került a gödörbe, ugyanis nincs teljesen átfúrva, csak a furat indításának a nyoma látható a felső részén.

Előtte-utána: S8 gödör és a leletei (fotók: Tóth Magdolna, Fábián Sára)

Mindez a leletmennyiség soknak tűnhet, azonban aki látott már klasszikus neolit agyagnyerő gödröt, az tudja, hogy a mi gödrünk a maga 380x335 cm kiterjedésével aprócskának minősül: ennek az 5-6-szorosa sem ritkaság a korszakban, és az ezekből előkerülő leletmennyiség általában egyenesen arányosságot mutat a méretükkel… Mivel a feltárás során a lelőhely szélének csupán kis részletét érintettük, tartogat még hasonló objektumokat a dombtető, hiszen egy másik agyagnyerő gödörnek épp csak a sarka esik a beruházási területre. Habár magát a dombot elkerülik a kivitelezés munkálatai, de mint bebizonyosodott, a mélyebben fekvő domblábra is lehúzódik a lelőhely. A beruházás még koránt sem fejeződött be, így elképzelhető, hogy feltárásunknak lesz még folytatása, ez esetben beszámolunk majd arról is.

Végezetül pedig következzenek azok, akik nélkül nem lehetett volna ilyen röpke az ásatás: Múzeumunktól Dr. Csengeri Piroska régésznek, Tóth Magdolna és Marton György régésztechnikusoknak szeretném itt is megköszönni a munkáját, továbbá ásatási bontómunkásainkat is köszönet illeti a rendkívül gyors és precíz munkájukért. A beruházás építésvezetőjének pedig külön köszönettel tartozunk segítőkészségéért, mellyel hozzájárult az ásatás gördülékenységéhez és jó hangulatához.

 Fábián Sára

[homregeszet]

Kedves ásatási naplóm! - Bükkábrány

Nem telt el olyan év a Herman Ottó Múzeum életében az elmúlt évtizedben, hogy ne lett volna ásatás a Bükkábrányi bányában, az idei sem volt kivétel ez alól. A tavaszi járványügyi intézkedések minket is hátrányosan érintettek, de nyár elején nekikezdhettünk a munkáknak.

Ebben az évben az új területek kutatása mellett kíváncsiak voltunk arra, hogy ez eddig feltárt vaskori település meddig nyújtózkodott és szolgálni fog-e további információval a korszakkal és időrendjével kapcsolatban. Várakozásaink nagyrészt beigazolódtak, mivel a szkíta és a kelta objektumok és emlékek továbbra is előbukkantak, bár kisebb intenzitással, mint az előző években.

Az ásatási felszín légifotója a már kibontott és még foltjában jelentkező objektumokkal

De ezek előtt ugorjunk pár ezer évvel visszább az időben! A vaskor mellett a másik jelentős korszak a lelőhelyen a rézkor, ami idén még jelentősebbé is vált. Nem szűkölködtünk kisebb-nagyobb gödrökben most sem, de ami kiemelkedett a korszakból az a középső rézkori, Bodrogkeresztúri kultúrához tartozó temető volt, igen gazdag sírokkal (erről bővebben majd egy későbbi posztban beszámolunk). A síroknál megmutatkozott 6000 év vasfoga és a talaj savassága is, 34 sírból alig néhányban maradt meg felismerhetően a csontváz, a legtöbb esetben csak a fogak vagy sírmellékletek árulkodtak arról, hogy az valakinek a végső nyughelye volt. A középső rézkoron kívül a kései időszakból, a Baden kultúrából is jelentős mennyiségű leletanyag került elő.

Rézkori sír

Visszatérve a vaskorhoz itt kizárólag telepobjektumokkal találkoztunk: házak, gödrök és kemencék jelezték a település folytatását és szerkezetét. Agyagpecsétlő gyűjteményünk ugyancsak gyarapodott, mutatva, hogy a textilt vagy a bőrt előszeretettel díszítették. A szkíta kultúrára jellemző spirálkarika is előkerült, ami ritkaságnak számít nálunk. A helyi kelta kerámiaművességgel kapcsolatban is új információkhoz jutottunk egy újabb edényégető kemencével (bővebben lásd: https://homregeszet.tumblr.com/post/631778413156450304/mit-sütsz-kis-kelta-1-rész) és javított edénytöredékek sorozatával.

Koncentrikus körmitívummal díszített pintadera

Időben utoljára maradnak a római császárkori szarmaták. Kisebb gödreiket és néhány épületet sikerült azonosítanunk, de számolhatunk egy nagyobb méretű településsel velük is. Az előkerült leletek között számottevő a római import: üvegkorsó töredék, terra sigillata töredékek és egy teljesen ép térd fibula is (erről részletesen lásd itt: https://homregeszet.tumblr.com/post/633227004554231808/keretes-történetek-fibulák).

Részben patinás elektron spirál

Mikor ezek a sorok íródnak az ásatási idény még tart, több területen is folynak kutatások a bányán belül, ezért még további hírekre lehet számítani a közeljövőben.

 Németh Attila

[homregeszet]

Fogas kérdés

“A Herman Ottó Múzeum dolgozói mindent megtettek, mégsem jártak sikerrel..."Az idő vasfoga megelőzött minket, és az itt eltemetett illetőből csupán a fogakat és helyenként mészpettyekre emlékeztető apró szemcséket hagyott az utókornak.

Kovács Niki

[homregeszet]

Kis karácsony - HOM karácsony 20. ablak: Nem mind arany, ami fénylik

[homregeszet]

Kis karácsony - HOM karácsony 19. ablak: ARANYvasárnap

[homregeszet]

Megérkezett a Kubik Kocka! Friss, ropogós a Kubik Kocka! Tessék, csak tessék!