addmagadblog

[addmagadblog]

A kreativitás gyilkosa: A karakterfixáció

Na de mi az egyáltalán, hogy karakterfixáció? És hogyan szabadulhatunk meg tőle?

Személyiségünk alapja korai gyermekéveinkben alakul ki. Olyan meghatározott érzések, hiedelmek és viselkedési formák mentén rendezzük be az életünket, amiket ebben az időszakban sajátítunk el. Amikor ezek rögzülnek a személyiségünkben, kialakul a karakterfixáció.

Későbbi életünk során erre az alapfixációra építjük emberi kapcsolatainkat, párkapcsolatainkat, érdeklődési körünket és általában a szakmánkat is. Miért? Mert felépített személyiségünk védelme érdekében állandóan fenn akarjuk tartani berögzült érzelmi-, gondolkodási- és viselkedési mintáinkat. Ebbe pedig nem kevés energiát fektetünk egy élet alatt.

A karakterfixáció az a sorsfonal, amellyel tudattalanul mindannyian saját életünk és végzetünk irányítói vagyunk. Minden ember fel van vértezve a görög Moirák vagy a római Párkák (az emberi élet fonalát szövő istennők) „hatalmával”, amivel azonban csak kevesen vagyunk tisztában.

Mi lenne ha megpróbálnánk kilépni a karakterfixációnkból? Mi lenne, ha abbahagynánk a fixációból származó önkorlátozást és megengednénk, hogy az az ember legyünk, aki mindig is szerettünk volna? Mi lenne, ha elengednénk azt a sok sok filert, amit a hosszú évek során magunkra pakoltunk és amin keresztül most magunkra tekintünk?

Nem azt mondom, hogy nem fontos definiálni magunkat a mai világban, mert sok szempontból az. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha mindenáron be akarjuk pakolni magunkat valamilyen dobozba, ami könnyen és egyszerűen felcímkézhető, vagy esetleg tudattalanul vagyunk rabjai a szűk kis dobozkánknak, amiben már olyan régóta vagyunk benne, hogy a valóságunkká vált, akkor fennáll annak a veszélye, hogy bekorlátozzuk magunkat az élet olyan területein, amelyeken pont ellenkező a célunk. Kiteljesedés.

Kapcsolódj magaddal a lehető legmélyebben, hogy előbújhasson az az igazán önazonos karakter, aki Te valójában vagy!

Meditálj!

Gyakorold a csendet, figyeld a lélegzeted, figyeld a gondolataidat! Ne ítéld meg őket, csak figyeld. A rendszeres meditáció óriási segítség az önmagunkhoz való kapcsolódásban.

Sétálj!

Julia Cameron A művész útja című könyvében azt írja, hogy a nyugati társadalomban a mozgás sokkal hatásosabb meditatív eszköz lehet, mint az egyhelyben ülős meditáció, ami a keleti világból jön. Közép-európaiként én mindkettőt szeretem. Olyan érzés, mintha a meditáció felkapcsolna Magamhoz, a felettes énemhez, a Forráshoz, ahogy tetszik, a séta pedig leföldelne. Így a kettő együtt számomra egészen zseniális kombináció tud lenni. Egyszeűen csak áramlik tőle a “cucc”. :)

Jegyzetelj!

Nagyon sok gondolat akkor nyer értelmet, amikor kikerül a papírra. Legyen az félelem, önkorlátozó hiedelem, vagy bármi más. Ha kint van, látod. Ha látod, értelmezheted. Ha értelmezed, megértheted. Ha megérted, feloldhatod.

Adj hálát!

Tedd fel magadnak a kérdést MINDEN NAP: Miért lehetek ma hálás? Az ilyen jellegű kérdés segít nyitottá válnod, és éberré arra, hogy meglásd azokat a dolgokat, amiért hálás lehetsz. Ez a fajta nyitottság segít kilépni a fixációkból.

Csökkentsd a social media használatot!

Nagyon cseles ez a dolog, ugyanis a folyamatos információáradat és a túl sok információ - annak ellenére, hogy sokan azt gondolják, hogy minél több, annál jobb - beszűkíti a tudatot. A túlzott görgetéssel túl sok energiát fogadunk be kintről, információ formájában és nem marad hely Magunknak saját magunkban.

Maradj nyitott!

Ne ítélkezz! Sem magaddal kapcsolatban, sem mással kapcsolatban. Az ítélkezés címkéz, beszűkít és fixál. Maradj nyitott és rugalmas, és ne engedd azt sem, hogy más nézőpontja, véleménye valami olyat rögzítsen benned, ami igazából nem a tiéd. Minden, ami nem Belőled származik, csak egy érdekes nézőpont.