aglassof-wine-blog

[aglassof-wine-blog]

Fejezzük be

Főleg a lányokhoz szeretnék most szólni, habár tudom, elég sok fiú küzd mostanaban mar önbizalomhiánnyal, nemtől függetlenül. Ebbe a csoportba tartoztam/tartozok én is. Egy vagyok közületek. De próbálok küzdeni ez ellen, és nektek is ezt kell tennetek. Nagyon nehéz út all elottetek, de harcoljatok. Nem azt mondom, hogy legyetek önimádó szutykok, akik más igényeivel és bajaival mar nem is törődnek. Csupán próbáljátok elfogadni azt akik vagytok. Keressetek valamit, amit egy kicsit is szerettek magatokbam. Lehet ez külső vagy belső tulajdonság, kutakodjatok. Ne akarjatok hasonlítani az Instagrammon látott személyekre, hírességekre. Ne akarjatok beállított kepek alapján élni. Mindannyian különlegesek vagyunk. Tudom, chlisè. De kezdek egyetérteni ezzel az állítással. Olyan különbözőek vagyunk és ez olyan szép. Mindenki másban jó, máshogy gyonyoru. Nincs szükségetek arra, hogy eljarjatok abba az edzoterembe hogy kockás legyen a hasatok. Lányok! Ne akarjatok anorexiasnak kinéző vékony modellekre hasonlitani(félreértés ne essék, tisztelem őket és nem általánosságban akarok beszélni). Fogjatok fel úgy a kis feleslegeteket, hogy “az csak egy hely ahol van rajtam mit fogni”. Könnyebb lesz. Nehéz az út, de a vége megkönnyebbülés.

Good luck❤️

[aglassof-wine-blog]

[aglassof-wine-blog]

[aglassof-wine-blog]

Elmondhatatlanul várom azt, mikor télen a gyerekeinkkel együtt rohanunk ki az udvarra, hogy hóembert építsünk, kezdjünk véget nem érő hócsatába, majd megfáradtan szaladjunk a meleg kandalló mellé, amibe közösen cipeltük be a tűzifát, és mi a forralt borunkat, a gyerekek a langyos kakaójukat szürcsölgessék.

[aglassof-wine-blog]

Mikor semmi másra nem vágysz, csak hogy minden este mellette aludhass el.

[aglassof-wine-blog]

(kétségkívül)

[aglassof-wine-blog]

A fejemben hallom a hangján azokat a mondatokat.

[aglassof-wine-blog]

[aglassof-wine-blog]

Elgondolkoztam valami...

Hogy fel szeretném pörgetni ezt a három és fél évet. Nagyon. A szalagozó táncnál meg az érettségi utáni pillanatoknál lelassítanék, talán vissza is pörgetném. Szegeden(vagy netán Pesten)kinézni egy nagyon jó lakást, amit ketten tartunk fent. Együtt menni egyetemre. Arra hazaérni hogy ő vár otthon, vagy fordítva. Mikor beteg vagyok és egész nap az ágyat nyomom, meghallani a kulcs zörgését, ahogy a zárba teszi, majd a kattanást, nyílik az ajtó es azt mondhatja ‘végre itthon’.

Minden este együtt aludni el, és minden reggel együtt kelni. Ágyba reggelit készíteni egymásnak. Aztán egy szép napon megtörténne az amit már most mindketten várunk. A leánykérés. Majd az esküvő.(előtte nyilván egy jó leánybúcsú)

Aztán egy közös kertes házba költözni, ahol van hely a kutyáinknak, ahol bármikor fújhat, ahol majd a gyerekeinknek és később az unokáinknak van elég nagy udvar a játékhoz, ahová bármikor bezárkozhatunk ha elegünk van az emberekből. Aztán szülni neki két gyereket. Egy kisfiút, akivel kibeszélhetik milyen bonyolultak a nők, és egy kislányt, aki a hercegnője lesz. Akiket majd megtanít zenélni. Megszeretteti velük a zenét és mindent, amit csak tud. Megnézetteti velük az összes filmet. Közösen felnevelni őket, vigyázni rájuk és akár velük együtt iszogatni egy meleg nyári éjszakán, kint a teraszon, hullócsillagokat vadászva. Együtt bosszankodni rajtuk, mikor nem értenek egyet velünk. Bosszankodni egymáson, mert nem értünk mindenben egyet. Aztán megbeszélni és jobban szeretni egymást mint előtte. Közösen megélni azt, mikor a gyerekeink szerelmesek lesznek. Mutogatni nekik a régi fotókat. És újakat készíteni. Segíteni a gyerekeknek a költözésben, mert igen, egyszer ők is kirepülnek. Mi pedig újra kettesben maradunk a nagy házban, ami tele van kutyákkal. Na meg persze néhány macska is kell, elengedhetetlen, rólunk van szó. Mikor megszületnek az unokáink, és együtt lehetünk nagyszülők. Aztán eljön a szomorú pillanat, mikor egyikünknek mennie kell. Remélem ő lesz az, mert nem szeretném hogy neki kelljen megélnie azt, hogy elveszít, és minden percben eszébe jutnék, amíg végül neadjisten belebetegedne és szenvedne. Egyedül maradna az unokákkal, a gyerekeinkkel, akikkel valahogy közölnie kell a hírt. Szóval remélem ez nem így fog történni. Bárhogy is lesz, vigyázni fogunk egymásra ameddig kell. Utána pedig fentről vigyázunk a gyerekekre és az unokákra. És egy gyönyörű, izgalmakat teli életet leélünk, és semmit nem csinálnánk vissza.

[aglassof-wine-blog]

Semmit sem szeretnék most, csak hogy itt legyél, átölelj, és aludhassak a mellkasodon a cuki szívverésedet hallgatva..

[aglassof-wine-blog]

reblog if you need a big hug right now

[aglassof-wine-blog]

Azt akarom hogy itt légy,vegyél a karjaid közé és ringass álomba.

[aglassof-wine-blog]

Majd elmegyek, és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort

[aglassof-wine-blog]

Én csak rettegek hogy elveszítelek

Téged is

[aglassof-wine-blog]

“A szex jó, de beszélgettél már éjszakába nyúlóan valakivel, aki ismeri a lelked, összes elrejtett, apró szobájának, minden négyzetcentiméterét?”

— Alexander Levin

[aglassof-wine-blog]

Mennyit ér az idő?

Hogy megértsd, mennyit ér egy év,

Kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.

Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap,

Kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.

Hogy megértsd, mennyit ér egy hét,

Kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.

Hogy megértsd, mennyit ér egy óra,

Kérdezd meg a szerelmest aki találkozóra vár.

Hogy megérts, mennyit ér egy perc,

Kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.

Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc,

Kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.

Hogy megértsd, mennyit ér egy tized másodperc,

Kérdezd meg a sportolót, aki második lett az Olimpián.

[aglassof-wine-blog]

Hihetetlen

Mikor tudod hogy holnap nem láthatod, nem találkozhatsz vele. Elpanaszolnád valakinek, aki úgyis csak azt fogja mondani, hogy "nyugi, egy nap nem a világ, másnap látni fogod". Te viszont rájössz, hogy DE. Neked ő a világ. A világot kaptad tőle és a világot adnád érte. Mindent. Mert megérdemel mindent, sőt annál sokkal többet is. Nincs még egy ilyen önzetlen ember, aki mindig jobb kedvre tud deríteni csupán a jelenlétével. Arról meg már ne is beszéljünk mikor őt kell felvidítani és rohan hozzád segítségért.

Minden nap azzal indul, hogy az osztály nagy része már a teremben punnyad, házit másol, sír a saját nyomorán, mert "szegény mi, szegény diákok", majd belép a terembe, félkómásan, mert szokásához híven 7:30 után kelt és fél óra alatt nem ébred fel rendesen. Ledobja a táskáját a helyére, beszél közben pár szót a haverjaival, majd bármit csinálsz, odajön, megsímogatja a hátadat és egy 'jóreggelt' puszival köszönt. Most pedig tudod,hogy ez nem fog megtörténni, hiába csak egy napról van szó. Az egész napodra rányomja majd a bélyeget, hiányozni fog a napból valami. Nem is valami. Ő fog hiányozni, de borzasztóan és csillapíthatatlanul.