blackorange0609

[blackorange0609]

Hogy milyen a mosolya? Mint mikor beállsz és jön a boldogság. Hogy milyen megölelni és beszivni az illatát? Mint mikor beszivsz és érzed az eufóriát. Hogy milyen a hiánya? Mikor függőként hetekig nem nyúlhatsz droghoz... Aztán persze nélküle kattogsz. De mégis, hogy hasonlíthatom őt a droghoz? Hisz ő rosszabb a legerősebb anyagnál is... Meg persze ha őt elveszítem jön a visszaesésem...

[blackorange0609]

Utálta az életét. Nem azért, mert rossz volt, hanem, mert, ha utálod az agyad és a tested, akkor már a többit se élvezheted.

/Eufória/

[blackorange0609]

És ha tehetném kiradiroznám magam az életedből. Kitörölném a nevem és az emlékem is. Kitörölném a sok közös nevetést és a mély érzelmes sztorikat is, a szomorúságot és a törődést is. Elfelejtenéd azt is, hogy mennyire szeretlek így ezt csak én tudnám és érezném szüntelen. A te boldogságod fontosabb mint bármi más, de néha nem árt egy kis távolság. Bár ami köztünk van csak hiány... A mosolyoddal álmodok és azzal is ébredek bár nem vagy itt énnekem. Szemed csillogása beleégett a fejembe, mond mégis, hogy felejtenélek?! Így már csak egy dologban reménykedem, hogy "elfelejted te a nevem és a pillanatot mikor "kimondtuk", hogy szeretlek"... Én majd magamban szenvedek miközben a te lelkedet megmentem...

[blackorange0609]

'' A depresszió másik jellemzője hogy összeomlik tőle az idő. Egyszerre összemosódnak a napok egy végtelenbe nyúló, fullasztó ismétléssé. Igyekszünk olyasmibe kapaszkodni ami boldoggá tett minket. De lassacskán az agyunk kitörli az összes emléket ami valaha örömet okozott. Amíg végül csak az jár a fejünkben hogy mindig is így éltük az életet. És hogy már sosem várhat ránk ennél több. "

-Eufória