crying-in-the-rain22

[crying-in-the-rain22]

A biztos pont

Aki szívedbe csak úgy beosont

Aki szép emlékekkel összefont

Aki rózsacsokrot varázsolt az érzésekből

Vissza nevet rád a régi fényképekről.

Mára már nem több, mint egy üres szoba

Lelked üres apartmanjának

Életed egy másik létrafoka

Oda fűznek vissza az el nem kötött szálak

A jó szíve, már rég nincs ott a helyén

Már nem érdekel hol van egy hideg téli estén

Jó lesz ott, a létrafok alatt - a búvóhelyén

De ne, ne gyere vissza többet

Szembe engem így senki nem köphet

A fele se tréfa, mondom neked

Vissza adom a te területed

Kiköltözök szíved ócska garzonjából

Nem részegülök meg többet

Szavaid gyenge mámorától.

[crying-in-the-rain22]

Habár nem biztos, sőt kétlem

Talán engedném, hogy megbújj

lelkem melegében

Talán nem bánnám, ha néha napján

Összebújnánk szívem matracán

Néha kilesnénk ötleteim ablakán

És táncolnánk a vágyak dallamán.

Nem bánnám, ha néha szerelmeskednénk

Ezzel tölthetnénk minden egyes esténk

Ez nem lehetne másé - csakis a miénk.

Vitatkoznánk néha, kiabálva

Elküldenénk egymást tudod hova - odaátra

Néhai szerelmünk, apró akadálya

De máskor újra egymásé lennénk

Ez a szívek fránya nyavalyája

De nem ígérhetek szerelmet

Főleg nem olyat, ami fellegekbe emelhet

Ami minden fájdalmat elfeledtet

Olyat ígérhetek, ami belülről széttép

Nem kell, hogy mások megértsék

Így hát aminek kell, jöjjön, történjék!

De most menj, már nem is akarom

A szívemet neked oda nem adhatom

Túl nagy a tét - nem hagyhatom.

De néha, ha úgy gondolod

Szívem ajtaja tárva nyitva áll

Siess! Mielőtt újra vissza zár.

[crying-in-the-rain22]

Nem azért nem verlek szét az iskola folyosóján, mert gyenge vagyok, vagy mert félek. Csak a ruháim túl drágák ahhoz, hogy véresek legyenek.

t.

[crying-in-the-rain22]

A minap édesanyámmal vittük haza a karácsonyfát. Elég nehéz volt, nem is bírtuk el. A közelünkben álldogáló emberek csak nevettek, és jót mosolyogtak rajtunk, ám ekkor a tömegből kilépett egy férfi. Magas volt, sötét színekből állt a sapkája. Felajánlotta, hogy segít nekünk haza vinni a fát. Miután sikeresen haza értünk hárman, nem volt alkalmam megköszönni ezt neki, hiszen sietett a kórházba ahol dolgozott. Szóval ha látod ezt, innen is nagyon köszönjük a segítségedet! 😄💚

t.

[crying-in-the-rain22]

Inkább mondd az igazat és fájjon egyszer, mintsem hazudj folyamatosan, és szenvedjek ezerszer

t.

[crying-in-the-rain22]

Minden este csak Rád gondolok. Remélem tudsz róla.

t.

[crying-in-the-rain22]

A fájdalom egy szar dolog, de ekkor tanuljuk meg értékelni azt, amink volt. Így a következő alkalommal amikor "jól leszünk" már tudni fogjuk, hogy mit nem szabad elengednünk, miért küzdjünk. Na meg mi az, amit hagyni kell a picsába

t.

[crying-in-the-rain22]

Legmagányosabb ember az, aki a társaság középpontja akar lenni. Hogy miért? Élvezni akarja legalább egy kis ideig a figyelmet, amit kap, akkor is ha 15 perc múlva emlékezni se fognak rá. Ez ilyen szokás nálunk, az olyan embereknél akiknek már semmijük sem maradt.

t.

[crying-in-the-rain22]

És mondd

Ha megtudnád

Hogy meghaltam

Sírnál értem

Heteket,

Hónapokat?

Nem.

Valószínűleg észre sem vennéd

t.

[crying-in-the-rain22]

Érintésed hiánya marta a bőrömet, akár csak a szél, egy hideg téli napon

t.

[crying-in-the-rain22]

Olyan voltál, mint a cigaretta füstje, amelyet mindig kifújok. Csodáltalak, tetszettél, de egy kisebb szél löket után rögtön eltűntél

t.

[crying-in-the-rain22]

A pillanat, mikor még bent se vagy a suliban, de már jönnél haza

t.

[crying-in-the-rain22]

Néha azt mondom az embereknek, hogy nem érdekel. De legbelül...

Nem, még ott sem érdekel.

t.

[crying-in-the-rain22]

Mit jelent számomra a fájdalom? Hazug embereket.

t.

[crying-in-the-rain22]

Olyanok voltunk, mint egy társasjáték darabjai. Mi voltunk a bábuk, és mindig egy mezőre álltunk. Majd Te egyszer csak hatost dobtál, és már nem tudtalak vissza kapni.

t.

[crying-in-the-rain22]

Kilóméterek választottak el minket, de Ő mégis képes volt összetörni a szívem

t.

[crying-in-the-rain22]

A vonatokat nézem, és az azon ülő embereket. Merre mennek? Ki várja ott őket? Vajon hiányoznak valakinek? Ők is olyan ürességet éreznek, mint én?

t.