csakabor

[csakabor]

Eddig mindig azt hittem tiszta volt az emlékem arról, hogyan győztél meg engem a szerelmedről. Még most is érzem karjaid szorító ölelését, amikor először suttogtad azt az egy szót, aminek hangzása melegíti a lelkem.

Megszerettelek azokkal a magányos szemeiddel, amelyek arra ösztönöztek, hogy szeresselek mélyebben, annak ellenére, hogy ahogy beleástam magam a szerelmed mélységeibe, rájöttem, hogy nincs többé mit adnod. Már nem volt benned szerelem, mert mindent oda adtál az előzőeknek, de ez nem akadályozott abban, hogy szeresselek. A saját erőfeszítéseimből sikerült kinyernem némi szerelemfoszlányt és boldogsággal töltött el, mikor azt hittem ezt tartható.

Kincs, szerettelek függetlenül attól, amit te tudtál felaljánlani.

Kincs, szerettelek függetlenül attól, hogy milyen következményekkel kellett szembenéznem (amikről te nem is tudsz).

Kincs, szerettelek függetlenül attól a fájdalomtól, amit újra és újra okoztál. (Talán csak azt szeretted volna, hogy te is tudj szeretni engem.)

Az ürességed betöltése volt a szándékom.

Annyi szeretet adtam neked, hogy bennem nem maradt semmi és elfelejtettem félre tenni magamnak legalább egy picit is. Végül mégis egyedül maradtam, mert mindent adtam és te gondolkodás nélkül mindent elvettél. (Túl sok volt, vagy talán túl kevés?) Kaptál tőlem mindent, amit magányos szemeiddel elérhettél.

De Kincs... látnod kellet volna, ahogy könnyeim hullottak a szemeimből és folytak le egészen az arcomon vissza a szívemhez (hogy aztán ezt az utat mégegyszer megtegyék) némán könyörögve, hogy te is szeress engem. A szemeim kimerültek, de ébren maradtam (azóta is), hogy vigyázzak rád és minden részed megfelelően szeressem (ha kell távolról is).

Kincs, nem tudsz mit kezdeni az őszinte szavaimmal, mert te magad sem vagy az. Annyira szerettelek, hogy amikor bántottál, akkor is téged próbáltalak megérteni. Rácáfolni minden rossz szóra, amit mondtak. Befogtam a füleim, becsuktam a szemem, de a szívem nyitva volt úgy, ahogy még soha.

Ahányszor alkalmad volt egyedül hagytál, majd visszajöttél, mintha nem lenne következménye (nálam nem is volt). Ezzel láncoltál magadhoz.

Adtál és elvettél.

Kincs.

Miért nem veszed észre, hogy én nem vennék el? (és ha azt mondnád nekem, hogy ez mind hiába, én akkor is szeretnélek, ahogy még most is)

[csakabor]

"nem könyörgök senkinek baszd meg, hogy szeressen"

[csakabor]

bro, i can't afford another heart break.

[csakabor]

Miert mindig en vagyok az akibol csak tanulnak az emberek?

[csakabor]

Can someone hug me please I'm so fucking tired of everything rn?

[csakabor]

sosem gondoltal bele hogy mindennek van miertje ugyhogy ne csak egyedul engem hibaztass. ket ember kell ahhoz hogy egy kapcsolat tonkre menjen.

[csakabor]

It sucks that you have to keep yourself busy to feel okay.

[csakabor]

Mine or not I’ll always be there for you

[csakabor]

I wish grandparents lasted forever

[csakabor]

[csakabor]

I just want you to be happy.

[csakabor]

Egy barát nem így viselkedik, soha többet nem akarok hallani rólad.

[csakabor]

[csakabor]

Even when you're gone I feel you close.

You'll always be the one I love the most.

[csakabor]

[csakabor]