deadinside0227-blog

[deadinside0227-blog]

Depresszio

Sziasztok. Egy 19 éves srácc vagyok.

Kicsit magamról:

Szőke haj kék szem. Viszonylag tűrhetően kinéző arc😅..

Sportosabb testalkat stb..(Igen ezek a story szempontjából lényeges dolgok😅😅

Bocsánat ha összeszedetlen lesz ez az egész de nagyon sok minden történt mostanában..

Az egész történet körübelül 12 éves koromban kezdődik..pontosan ugyan akkor mint a családi problémáim. Teljesen átlagos kis 12 éves voltam akkoriban még voltak reményeim és álmaim..Emlékszem abban az időben még szőke hosszú göndör hajam volt ami miatt nevelőapám melegnek tituált.. Ez mellett persze kaptam a savat hogy soha nem lesz belőlem semmi és senki. De szerencsére anyu tartotta bennem a lelket.. elviselte hogy 12 évesen minden este mellette alszom el sírva.

13 éves koromban már a fizikai bántalmazást is elkezdte. Nem tudnám összeszámolni hányszor emelt fel a füleimnél vagy a hajamnál fogva.. de türtem erős maradtam,nem törtem meg..

14 évesen sajnos eljött a vállás ideje.. amiért apuci szemszögéből szintén én voltam a hibás.. egyszer éjszaka arra keltem fel hogy belehasitott a fájdalom az oldalamba,felnéztem és ott állt az ágyam felett berugva és eltörte 3 bordám alvás közben. Utánna csak magzatpózban összehúzva oldlra szorított kézzel tudtam elaludni. . Én pedig csak sírtam a fájdalomtól..14.5évesen(ha van ilyen😅) próbáltam meg első alkalommal öngyilkos lenni. De sajnos ez nálam nem a kamu depresszió vagy az önsajnáltatás miatt volt. Már akkor is utáltam az életem és utáltam Istent amiért ilyen sorsal vert meg. 14 évesen megettem egy maréknyi xanaxot ráittam kb 4 dl vodkát és befeküdtem egy kád meleg vízbe a depressziós zenémmel. Anya szedett ki a vízből és lélegeztetett...

2014 júniusban elvégeztem az általános iskolát persze a ballagásom megint jó volt egy kis családi konfliktushoz juhuu..

Azon a nyáron nem sokat voltam haverokkal mert dolgoztam egész nyáron hogy tudjak magamnak ruhákat és cipőt venni szeptemberre.

2015 Szeptember..

Bekerültem a középiskolába ahol az első nap tudtam hogy senkinek nem vagyok szimpatikus így beültem egyedül a leghátsó padba fejemre húztam a kapucnim és csak bámultam magam elé hogy mikor fognak elkezdeni baszogatni..

Ez a 3. napon kezdődött el de kórházba kerültem egy műtét elvégzése miatt. Ez egy 1 hónapos időszak volt. Ez után még 2 hónapot ellogtam a suliból mert nem akartam hogy kiközösítsenek és bántsanak..

Az egész kilencedikes évfolyamom magányban és szorongással telt de tudtam hogy a nyár jobb lesz. Az utolsó egy hónapban kellett megcsinálnom az üzemi gyakorlatom amit Pesten egy 5 csillagos szállodában töltöttem. Akkor ott észrevettem hogy tetszik a szakma amit tanulok annak ellenére hogy a gyakorlat alatt nem is azzal foglalkoztam. Ugyanis itt a poén szakács tanulóként cukrászüzemben volt gyakorlatom xdddd.

Elkezdödött a 10.évfolyamom ahol már az osztálytársaim nem utáltak de nem is szerettek. Csak szimplán elvoltunk egymás mellett békében. Viszont a 9.es lányokkal/srácokal nagyon jóban lettem. Köztük egy lánnyal akot hívjunk most Kittinek. Kitti egy alacsony nagyon szép és aranyos lány volt..és persze naiv. A fuckboy osztálytársak elkezdtek beszélgetni vele. Aztán képeket kértek tőle. Eleinte csak olyat ami kint van pl.:instán facen stb..

Aztán jöttek az intimebb témák. De Kitti tipikus lány fejjel gondolkodott. "9.évfolyamosként 10.esel együtt lenni aztaaa" valahogy így mutatta be a storyt..

Ez az évem viszonylag jól telt.. de az utolsó 1 hónapban kezdődtek a szenvedések.. ugyanis osztálytársaim kitalálták hogy Kitti intimebb képeit szülinapján kiteszik a face üzenő falára.

Nem hagyhattam. Tudtam az mivel járt volna szerencsétlen lánynak. Így figyelmeztettem,szerencsére időben.. De kiderült hogy én szóltam neki ezért másnap az osztálytársaim 5en megvertek megaláztak sorban arcon köptek a fél iskola szeme láttára majd vamzernek,és árulónak neveztek.. És az egészben az a happy end hogy utánna még Kitti is rám sértődött meg.. akkoriban már csak ő volt nekem. Senki mással nem tudtam beszélni. És annak ellenére hogy segítettem neki elhagyott...

Ebben az időben voltam 16 éves. És itt jött el a második öngyilkossági kisérletem. Felakasztottam magam mikor elméletileg senki nem volt otthon. De báttyám mégis otthon maradt és megmentett..

Utolsó evfolyamomat nagyjából békében töltöttem de az előző év végi dolog miatt az osztálytársaim megint utáltak. Tesi után az állandó verések,gyakorlaton elrontották a tételt amit főztem hátha megbukok.. De nem adtam fel. Levizsgáztam és befejeztem az iskolát.

Itt jön képbe az első barátnőm akit tényleg szerettem.. de nem voltam belé szerelmes. Ez a kapcsolat 3 hónapig tartott aztán megcsalt.

Újabb indok hogy semmibe vegyem magam és hogy ne legyen motivációm semmihez.

14 éves koromban a költözés miatt elveszítettem a barátaimat. Az új helyen pedig már inkább nem próbáltam barátkozni. Ugyan az a történet minden nap..

Reggel felkelni suli/gyakorlat.. aztán haza az üres lakásba a plafonra meredt szemmel bámulni és gondolkozni..

18 éves lettem juhuu. Mostmár nagy férfi vagyok.. gondoltam én. De azzal kellett szembesülnöm hogy aznap sem írt senki. Senki nem hívott nem köszöntött fel a családomon kívül senki. Ebben az időben a 6 éve tartó depresszióm miatt persze már otthonosan mozogtam a kábítószerekben. Fű,laszti minden amit csak egy fiatal el tud képzelni. Persze azért tartottam egy szintet a minőségben. Nem kezdtem el biózni tudtam hogy az a legalja.

Szülinapomtól számítva 1 hétig gondolkodtam,kétségek közt lebegtem..

Vajon van-e értelme az életemnek?

-Nincs gondoltam magamban. Így elmentem megvettem a szokásos foci labdáimat és mikor már szép állapotban voltam tőlük ki akartam ugrani a HÉV elé. De valaki visszarántott.. megint csak megúsztam és folytatódik ez a szar. Egyjere jobban elkezdtem utálni magam,az életem,a családom...

Egészen míg meg nem jelent az életemben egy már lelépett szereplő. Nem,nem Kitti volt az :D.

Hanem Dóri. Ő akkor szakitott a barátjával. Én ápoltam lelkileg segítettem neki. Annak ellenére hogy dolgoztam egész éjszaka beszéltünk ha arra volt szükség. És rengeteg közös programot csináltunk. Beleszerettem..de viszonzatlanul. 3 hónapig próbáltam elérni mire rájöttem hogy ehez is kevés vagyok..

Aztán 19 évesen mikor nagyon megzuhantam lelkileg jött Ő. Az exem.. az első igazi szerelmem. Akot feltétel nélkül szerettem és az életemmel védtem volna az övét. 1 hónap után megcsalt az exevel... Nem tudtam felfogni erre 3 napra mamámat kórházba vitték. Rá 1 héttel meghalt.

Nincsenek barátaim. Vagy akik vannak velük éppen akkor nem tartottuk a kapcsolatot. Nem tudtam mit csináljak nem tudtam hogy hogyan dolgozzam fel mindezt. És 19 évesen 2019.09.24. Vasárnap megtörtént az 5.öngyilkossági kisérletem.. de valamiért megint megmenekültem..

És most csak azon gondolkodom 2 napnyi ébrenlét után hogy vajon mit szeretne velem Isten? Mindig azon voltam hogy segítsek másokon. Soha nem kértem ezért semmit... sem pénzt sem hálalkodast..Mégis egész életemben a keserűséget,szomorúságot,és saját magam gyűlölését kell élveznem...

Így lesz egy fiatal egész életére depressziós...

"Mit csinálsz? Élsz vagy túlélsz?

Én mát csak túlélek. De ki tudja meddig. 1 nap,1 hét 1 hónap.

Nekem már lényegtelen. De nektek még NEM... Ha tudomásod van ismerősöd/barátod családi,iskolai vagy akármilyen problémájáról segíts neki... ne pedig Te is baszogasd vele.

Hidd el. Azt pontosan tudod hogy mekkora a kő amit a lelkébe dobsz. De azt hogy az mennyire fogja megtörni nem sejtheted..

Köszönöm annak aki elolvasta❤❤.

Kitartást mindenkinek..és jobb életet mint az enyém