holtkoltohalottszavakkal

[holtkoltohalottszavakkal]

Hiábármi

Hiába már

Bármit csinál

Ha hangosan ordibál

Ha magába roskadva sirdogál

Akarata külön lény

Meg akar halni, oh szegény

[holtkoltohalottszavakkal]

Időrvény

Van ami állandó

Van ami múlandó

Van ami még fáj

Van ami nem is rossz már

Van ami elrohan

Van ami a küszöbön betoppan

Mikor erre gondolok eszembe jut az idő

Mikor a kis magból a gyümölcsfa kinő

Helyet nem hagyni fejedben a gondnak

Mikor a tojásból kikel a madár

És mikor öregségében eléri a halál

Egyetlen dolog mi valódi

Meg kell tanulni örülni és csalódni

Élni az életet, mint ha nem lenne holnap

De titkon tudni, hogy létezik

És tudni, hogy ezt élvezik

Nem tudni, hogy a jövő mit hoz

Kellemetlenséget vagy boldogságot okoz

De várni rá, kíváncsinak lenni

Magunkat ezzel hitegetni

A változásra várni az idő múlásakor

Vagy az emlékek elhullásakor

Minden gondnak okozója

És minden bajnak megoldója

Oh, az idő...

[holtkoltohalottszavakkal]

Vagyok

Van vagy nincs

Értéktelen vagy kincs

Volt vagy lesz

Éhenhal vagy bekebelez

Szabadság vagy rabfogság

Szenvedés vagy boldogság

Társaság vagy magány

Félénk vagy vagány

Élet vagy halál

Szeret vagy utál

Sötét vagy fény

Dolog vagy lény

Világvége vagy újjászületés

Elalvás vagy felkelés

Sportolás vagy semmit tevés

Izzadás vagy reszketés

Elmúlás vagy eljövetel

Kér vagy követel

Külső vagy belső

Utolsó vagy első

Ellentétek, oly mesés

Mégis ezek miatt a világ szenvedés

[holtkoltohalottszavakkal]

Boldogságfelügyelet

Senki sem tudja, de mindenki hiszi

Szeretet kell neki bármi áron szerezni

Bármi is történjen, fontos legyen valakinek

Annyira, hogy a buta döntéseit nem engedi meg

De valójában tényleg ilyen fontos ez?

Nem lehet másképp játszani a lemezt?

Mi van ha nem mások szerete a fő

Hanem a saját magunk által formált jövő

Vagy a magunk elfogadása?

Magunkat utálása a világ felfogása

Fogadj el másokat, de ne fogadd el magad

Az értelem forrása már ki is apad

A legjobb talán, ha tiszteled tested

És egyaránt legalább ennyire a lelked

De megpróbálod formálni, jobbá tenni

Céljaid magaddal szemben elérni

És ha ez sikerül talán szerethetsz igazán

Magad és másokat is egyaránt

És ha tudsz szeretni, téged is fognak

Kívül, belül elfogadnak

És akkor képesek szeretni

Így hát kezd el magad fejleszteni

És mások téged soha nem fognak feledni

[holtkoltohalottszavakkal]

Séta

Esik a hó, ropog a lábam alatt

Utcákat járva, nekem ez maradt

Megyek előre céltalan

Gondolokozás...oly hasztalan

Mégis folyton mást sem teszek

Csak gondolataim tengerében elveszek

Megfullaszt ez, eszméletenül vet partra

És utána hiába nézek jobbra vagy balra

Semmi nem változott meg ezalatt

Hiába próbáltam megmászni saját falamat

Rám dőlt egy pillanat alatt

Lépkedek a bokáig érő hóban

Ellep engem, mint barátok a jóban

Aztán elolvadt egy foltban

Üres tér, mint körülettem a rosszban

Elérem a ház ajtaját

Nézem a szobák ablakát

Kívülről fényes, belülről sötétség

Az egész ház belülről feszít szét

Teli a ház, mégis üres minden

Ekkora szerencsétlen mégegy nincsen

Elcsúszok a jégen, leülök a földre

Fejben már meg vagyok dögölve

Felállok,s leseprem magamat

Egy pillanat alatt lekapcsolom agyamat

Sóhajtok egy nagyot, és lenyugtatom magamat

[holtkoltohalottszavakkal]

Ki vagyok én?

Ki voltam én?

Egy kisgyerek a mező szélén

Egy kisgyerek kit megdobáltak kővel

Hozzá vágtak mindent, teljes erővel

Síró, vérző kisgyerekként

Elbújtva tőlük önvédelemként

Félve a kövek sebeitől

S az emberek bűneitől

Rettegve a fájdalomtól

S az emberek bántalmaitól

Egy bújkáló, magányos kisfiú

Ki leszek én?

Az, ki félreáll, s elindul a patak mentén

És hagyja, hogy a város, hol utálva volt

A szívében a legnagyobb fekete folt

Elpusztuljon, romblolja le a görgeteg

Az a fájdalom mit kapott,az a rengeteg

És miközben a patakban egyedül úszkál

Furcsán, vidáman, örvendezve ordibál

Miután kiadja magából a feszültséget

Fontolóra veszi a lehetőséget:

Elmegy lakni egy ismeretlen helyre

Ahol végre békére lelhet lelke

Így is tesz, s boldogan él mostmár

[holtkoltohalottszavakkal]

Szétesve

Egyedül a világba

Élvezettel belefutni minden hibába

Magányosan a világon

Mert nincs egy igaz barátom

Undodva az élettől

Megválni a megfeketült lélektől

Szeretet nélkül élni

Szeretni túlságosan félni

Elveszve barangolni utcákon keresztül

Amíg a fájó valósággal szembesül

Boldogtalanul létezni

Sok helyen vérezni

Az életet ily módon mérgezni

Nem akarni érezni

Ezért magammal végezni

[holtkoltohalottszavakkal]

Tükör

Törött tükörbe magam is törött vagyok

Magamból már csak darabokat hagyok

Néha a tükör egyes darabjai kiesnek

Mások, hogy elugorjanak előle sietnek

De én megállok ott, hagyom fájni

A  kihulló szilánkok elkezdtek szétvágni

Már a vérem is hullik, nem csak az üveg

A szívembe nem vág, mégis van benne egy üreg

Könnyekkel lemosom a vérem magamról a földre

Vértócsák és üvegszilánkok vesznek körbe

Vannak páran akik nézik, ahogy meghalok

Nem segít már senki, elfogadom, hogy ez vagyok

De nem a kivérzés öl meg, hanem hogy hagyják

Ittmaradásom nem marasztalják

Azért néztem bele a tükörbe, hogy lássak

De semmivel nem lettem előrébb, csak előjöttek a vágyak

Az enyém és a másoké

A halálomé, elmúlásomé

Így ha elmegyek sajnálni már nem fogom

Megvárom, míg összeszűkül a torkom

És összerogyok, meghalok

Örülhettek, mostantól már nem vagyok!

[holtkoltohalottszavakkal]

Folyóceán

Csordogál a csermelyen egy kis papírhajó

Mit keres itt, hisz nem is idevaló

De mégis itt van és halad, viszi a sodrás

Kis esetlen, úszik a vízen, hopp egy botlás

Ahogy halad lefelé, már patakban halad

És itt már méltósága is megmarad

Nem borul fel, nem ázik szét

Csak úszik büszkén, el innét

És a folyó sodrása már durva neki

A magamutogatást befejezi

Arra ügyel, hogy haladjon

Sehova be ne akadjon

És ahogy a folyamban kezd átázni

Úgy kezdhet el parázni

Mert az úszó faág lyukat üt oldalára

És mire elér az óceánba

Teljesen tönkre megy

És az első hullámtól elsüllyed.

[holtkoltohalottszavakkal]

Fordított idővonal

Menetiránynak háttal ülök a buszon

Közben a gondolataimban úszom

Ahogy halad a busz,mint életem

Ami van, hogy megváltozik véletlen

És ahogy kitekintek az ablakon

És nézem a graffitiket a falakon

Úgy eszembe jut millió emlék

Melyet soha el nem felejtenék

Ahogy halad mellettem el a táj

Egy pillantra boldoggá tesz,aztán fáj

De a fájdalom, mint életem része

-Mely fejet hajt nekem végre-

Tanít meg arra, hogy a világ rossz

De szép is lehet, ha letörlöd ami kosz

Megyek tovább, még mindig háttal előre

Nem tekintek bele a jövőbe

Várnak a helyemre, mert nekik milyen szar

De nem veszem be, tudom, hogy mekkora a baj

Rázós utam van, hazáig és az életben

Ez direkt van így vagy csak véletlen?

A csuklós rész itt forog a szemem előtt

De mégsem vesz magán annyi erőt

Hogy a nyikorgást abbahagyja

Mert az az ő érdekeit is szétmarja

Ráadásul pont fordítva utazok

Bár az emberek ugyanazok

Szóval ez a forgós valami ami mögöttem van

És a kényelmetlen szék, ami nyomja valagam

A busz rázkódása, az emberek tulajdonsága

Minden egy szürreális világ kellenetlen valósága

És az utam fájdalma amit háttal tettem meg eddig

Amivel megcéloztam egy helyet, messzit

Felgyűlt bennem, így irányba fordulok

A foglalt helyemről el nem mozdulok

De nem is kell hozzá mozdulni

Bőven elég lesz innen elfordulni

És a jövőbe nézni, a jobbat remélni

És az álmaimat elérni.

[holtkoltohalottszavakkal]

Nem értem

Nem értem a fákon miért nincs télen levél

Nem értem mért fagy meg a víz, mikor fagypontot elér

Nem értem miért romlik meg ami megromlott egyszer

Nem értem miért jön nyár után az ősz ezredszer

Nem értem a jó miért nem szép, a szép miért nem jó

Nem értem az élet miért ilyen gaz, miért nem nekem való

Nem értem a sors miként dönt felőlem

Nem értem miért szakít ki darabokat belőlem

Nem értem miért van történik ez velem

Nem értem miért jutott pont ez nekem

Nem értem miért zsibbadok,s remegek

Nem értem miért agyalok, rettegek

És azt se értem,hogy mi értelme annak amit tesznek

Míg egyeseket csúcsra emelnek

Addig másokat tönkre tesznek

És a naivakat palira vesznek

De eleg van ebből, nem akarom érteni már

Ezen a világon élni is kár...

[holtkoltohalottszavakkal]

Mikulás

Mikulás napja a mai nap Ajándéknak ő egy Radit kap Én meg egy Zsanit, akik ölel, s szeret Kap tőlem csokit, amit akármikor ehet Megkapjuk egymást, legjobb ajándék Így születtünk meg, csak titkolják anyáék Szeretet, szerelem - ezeket érzem És olyan gyönyörű - csak nézem És csodálkozok, hogy milyen jó nekem Őt megkaptam és mindig itt van velem És bármi is törénik én örökké szeretem

[holtkoltohalottszavakkal]

MegÖrÜlni

Ülök egy helyben, agyalok mindenen Problémák sokasága, bukom mindenem? Nem tudom mit tegyek, szar az egész Ez a sok gondolkodás felemészt El van baszva minden, az életem egy szar És ez nagyon mélyen a szívembe mar Kamu barátok, szerelmi gondok Ismeretlen ismerős bolondok Legyen már végre minden jó Problémából legyen ez az utolsó Haljanak a bajok, mint filmben az orkok Lehessek most már végre boldog

[holtkoltohalottszavakkal]

Elszáll

A repülőgép már csak rám vár

Gondolja magában: Merre van már?

Mindjárt megyek -mondom neki-

Erre a zúgás hangját lejjebb veszi

Nézem a gépet, gondolkozom azon

Mennyi mindent kell itthagynom

Anya, húgom, kutya, a család

És az a néhány igaz barát

Ezeket elengedni nem egyszerű persze

De csak egy valaki miatt vagyok nyeletlen fejsze

A lány akit szeretek, őt is hagyom

És tudom hiányozni fog, nagyon

Egyetlen rajzot hoztam el emléknek

Az most is a zsebembe van kelléknek

Nagy nehezen elindulok a géphez

Amikor a testem megint megfékez

És azt tudatja velem az igazat

"Felfedezni dolgokat mindenkit izgat

Téged is, menj nyugodtan ha akarsz

Ha ezért az ügyért ennyit kaparsz

Ami itthon van az megvár téged

Nem változik meg minden, hibába kétled"

És felszállok a repülőre, elindulok messze

És már nem is vagyok annyira elveszve

Magam mögött hagyok mindent mi fájt ott

Viszlát problémák, legközelebb egy hét múlva láttok.

[holtkoltohalottszavakkal]

Mit tegyek?

Ha elengedem őt jobban fog fájni

Mint eddigi életemben bármi

Ha magamhoz húzom lehet eldob újra

És ordíthatom ismét:Boldogság te kurva!

Az is lehet kevés leszek neki vagy ő nekem

Mással többet és jobban érzett, mint velem

De talán boldogak is lehetnénk

Bánatunkat is elfeleljthetnénk

Ha nem lépek semmit az jó vagy rossz?

Mert lehetek úszó, kinek kéne még egy hossz

De ha csak fekszem a víz tetején

Akkor hiába állok a sor elején

Vagy bevisz a sodrás a célba és nyerek

Vagy nem, és elsüllyedek, mert nem merek

Beállt nálam a lépéskényszer helyzete

Nem tudom mit kellene tennem vele

Szeretem őt, mint eddig senkit

De fájdalomból nem viselek már el semmit

Félelemérzet rázza a testem

Sírással telik az összes estem

Nem tudom mi legyen, menekülnék

A legjobb lenne ha elrepülnék

Messzire innen, ahol nem ismer senki

És mikor hazafele jönnék lezuhanna a repcsi.

[holtkoltohalottszavakkal]

Egy éve

Egy éve történt ezen a napon

Minden akkor fordult egy nagyot

Foltos lett a tiszta lapom

Nem hittem, hogy ekkora sebet kapok

Megvallottam érzelmeim egy szép lánynak

Hogy minden pillantban rá tudok gondolni

S hogy fellobant bennem tüze a vágynak

Talán neki is meg kellene ezt fontolni

A lány elszaladt tőlem, de nem elég messze

Csak olyan távol, hogy lássam ő nem eféle

Nem akar úgy, hogy szerelmét belém eressze

Nem lesz múzsám, hiába voltam merészke

Eltelt egy év, még mindig szeretem őt

S talán már ő is érez valamit

Rájöttem, sose hiányoltam még ennyire nőt

És bízom benne egyszer én is leszek valakid

[holtkoltohalottszavakkal]

A jelen

Mára láthatatlan a kapcsolat mi köztünk volt

Vagy talán mégse, a ruhában is benne marad a folt

Hiányzik a törődés, a fontosság, a másik

Az hogy valaki a lelkem mélyébe ás itt

Ismer engem és el is fogad

A lelkem egyedül csak rohad

De nem lehetünk most úgy mint ahogyan eddig

Nem is néztünk egymásra hétfőig vagy keddig

Mert fáj az egész dolog amit látok, kész szenvedés

Az hogy mással vagy, bologtanul, meg úgy az egész

Látom mi teszel magaddal, és fáj belegondolni is, hogy miattam

Persze te nem láttad mikor ezek miatt mindent szétvertem és kiakadtam

Ne bántsd magad, s én se teszem

Talán nem ment el teljesen az eszem

Nem akarom, hogy fájjon neked

S azt sem, hogy baj történjen veled

Talán akarod hogy nem menjek tönkre

Ne legyek földhöz vágott porcelánbögre

Azt mondtad van miről beszélnünk talán utoljára még

Ez szerintem is így van, ezer gondolat bennem ég

És biztosan benned is van rengeteg ilyen

Mert látszik rajtunk, hogy kedvünk milyen

Ha szeretnél tudod kereshetsz

Ha nem, felőlem meg is verethetsz

Rajtad múlik, rád bízom a döntést

Maximum nem várom majd a közlést

De hallgasd meg szavaim és gondolj arra

Azt beszéltük 8 év múlva lesz az a találka

Addig még változhatnak ezek a szörnyű dolgok

És kitudja, talán egyszer velem leszel boldog