jylljylljyll

[jylljylljyll]

gyula egy sellő

Nagyon sajnálom a Dúró Dóra gyerekeit, remélem, őszintén semmi más vágyuk nem lesz, minthogy hátrafele nyilazó heteroszexuális szittyák legyenek, mert különben borzalmas elfojtásokkal teli életük lesz.

A Julian Is A Mermaid-et amúgy a hanyatló Londonban élő unokaöcsém polcán találtam, és mostmár a Dóra miatt is nagyon várom, hogy megjelenjen itthon is Gyula egy sellő címmel. ❤︎  Én bőgtem rajta először, de ez tulajdonképpen mindegy.

Gyula egy sellő

Ez itt egy kisfiú, akit Gyulának hívnak. Ez pedig a nagymamája. Azok pedig ott sellők. Gyula IMÁDJA a sellőket.

- Menjünk, angyalom. Ez már a Kaszásdűlő, itt szállunk le.

- Nagyi, láttad a sellőket? - Láttam, angyalom.

- Nagyi, én is egy sellő vagyok. - Elmegyek fürdeni. Jó legyél!

Gyulának támad egy ötlete.

- Ez az enyém, Nagyi? - A tiéd, Gyula.

- Hová megyünk? - Majd meglátod - mondja Nagyi.

- Sellők - suttogja Gyula. 

- Akárcsak te, csillagom. Gyere, tartsunk velük!

És így is tesznek.

[jylljylljyll]

Kiskorom óta szeretek a kutyával sétálni, szeretek kint lenni. Szeretek utazni, menni. Nemcsak azért, mert kint a szabad ég alatt a legjobb, hanem mert bent nem olyan jó.

Rá kellett jönnöm, hogy nem volt sose jó otthonom, és felnőttként sem tudtam "felépíteni" egyet, ami befogad. Ami a vár, a béke és megnyugvás szigete.

Úgy látom a legjobb sanszom 40 felett megbékélni a magánnyal, az egyedülléttel.

Nem gondoltam volna hogy 3 gyerekkel és egy feleséggel ilyen magányos lesz az ember.

[jylljylljyll]

[jylljylljyll]

Nem állt meg a rombolás, ezért itt közben egyre szarabb és egyre drágább minden, és jól érzékelitek, egyre szűkül az áruválaszték is.

Basszus, mikor lett kilencszáz kibaszott forint egy pilótakeksz?

Itthon vagyok most Magyarországon, beugrottam bevásárolni a Rákóczi úti Aldiba, és az egy dolog, hogy Szlovéniához képest érezhetően drágább minden az alkoholt leszámítva és szinte egyáltalán nincs normális minőségű sonka, de hogy a polcokon látványosan üresen tátong csomó áru helye, az eléggé ilyen 1980-as évek, Szovjetunió, összeomlás vibe volt. Csak valami helyi problémába futottam bele, vagy tényleg ekkora a baj a hazai élelmiszer-kiskereskedelemben?

[jylljylljyll]

Lol

A lemondott KDNP-s mítoszához

Lehet, hogy ez apróság elsikkadt, de a faszi saját maga mesélte el a Partizánban, hogy ha Semjén adott volna neki 50 milliót akkor nem ugrált volna :-))))

"Gaal elmondása szerint végül semelyik tisztségért nem tudott indulni a tisztújításon, sőt, megállapodásuk ellenére végül alapítványa sem kapta meg az ötvenmilliós pénzügyi támogatást, amit Semjén korábban ígért."

Egy faszomtudja párt noname senkijének az "alapítványa" csak úgy kap a Semjéntől 50 millió forintot és akkor minden rendben, nincs feszkó! :-)) De ha a 444-nek utalnak 20 eurót Németországból akkor be kell záratni a szerkesztőséget a picsába! Kiváló lesz élőben nézni ahogy egyre többen kezdenek el vonaglani hogy mi lesz velük 2026-tól amikor ugrik a pozíció, az alibipénzek meg a hatalom.

[jylljylljyll]

A nap tanácsa

[jylljylljyll]

Love, Death + Robots - Jibaro by Alberto Mielgo

[jylljylljyll]

Azt hiszem most meg akarok kicsit halni.

Blaha retro látószögben

Nem akartam beletrollkodni a jó kis Blahás bejegyzésbe, de elindultak a gondolataim, hogy nekem mit jelent a Blaha. Ahogy már annyiszor leírtam, életem 90%-át a Nagykörút egy kilométeres körzetében éltem le, mert vagy ott laktam, vagy ott dolgoztam vagy tanultam. (Most az arány kissé tolódik, hogy újparaszt lettem világvégefalván.)

"Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a 6-os megáll"... Ez már nem az én életem, vagyis még kicsi gyerek voltam, mikor lebontották. Nem is hallottam így hogy Blaha, csak hogy az EMKE, ahogy a szüleim beszélgettek, hogy mondjuk ott találkoznak valakivel.

Középiskolás koromban lett közöm hozzá. Naponta húztam el arrafelé villamossal, és amikor szép idő volt, elsétáltam, akár egészen a Jászaiig, vagy át a hídon Budára. Egyszer az osztálytársnőmmel eljátszottuk azt, hogy beálltunk a villamosmegállóba, és nagyon nézegettünk fölfelé, a tetők irányába, és azon vihogtunk, hogy mindenki nézte, mit nézünk. Más alkalommal az akkor még fapados négyeshatoson narancsot hámoztunk és annak erős az illata, azonnal betöltötte a villamoskocsi légterét. Mindenki nyelt egyet. Elég hülye kamaszok voltunk.

A sarkon, ahol ma az Europeum van, a sajtópalota állt. Hatalmas bejárata közelében, aki szerencsés volt, elkaphatott egy ki vagy be igyekvő híres újságírót a tekintetével. Az előcsarnokban egy irdatlan monstera állt, szinte szobányi, látni lehetett az óriási ablakokon át. Kiköltözéskor sorsára hagyták, és hétről hétre végig kellett néznem a haláltusáját, ahogy lekonyul, kóróvá szárad, és magába roskad.

A sarkon, ahol most ki tudja, épp melyik élelmiszer multi boltja van, volt régen az "Éjjel-nappali", a leghosszabb nyitvatartással üzemelő élelmiszer-csemege bolt. A Rákóczi úti bejárattól kissé balra volt egy kávézó-reggeliző, amolyan talponálló. Péksüléket lehetett kapni, kannából tejet, kakaót, meg isteni turmixokat. A vezetőség nyilván a kissé kókadt, de még fogyasztható gyümölcsök kármentésére találta ki, lehetett málnás, epres, barackos tejturmixot kapni, később, mikor a banán és ananász már nem egzotikum volt, amiért utcahosszan álltak a piacokon a népek hogy hozzájussanak (és pont az orruk előtt fogyott el), abból is lett turmix. Ma is a számban van az íze, ha rágondolok. Hosszan kellett várni rá, mert olyan 1-1,5 literes géppel csinálták, zacskós tej felhasználásával, és igen serénynek kellett lenni az eladóknak, hogy haladjon a sor. Később megváltozott a minősége, talán nem a megpöttyösödött mézédes banánból, hanem a féligzöldből csinálták felcukrozva, nem tudom. Már nem az a kultikus csoda volt, a közönség is generációt váltott, végül megszűnt. Évek múltán gépi fagyit árultak ott utcán át, aztán az is elmúlt.

Arra emlékszem még, mennyire más volt akkoriban kamasznak lenni. Mert hogy voltak a felnőttek, meg voltunk mi fiatalok. Ha leült egymás mellett két fiatal, öt percen belül beszélgettek, röhögcséltek, mint akik ezer éve haverok. Manapság a társadalmi osztályok és vagyoni helyzet szelektálja, hogy ki ki mellé ül le és hova. Még nem léteztek hajléktalanok, talán mert voltak munkásszállók, és teljes foglalkoztatás, a KMK (közveszélyes munkakerülés) bűncselekmény volt.

A Blahához néhány randim is fűződik. Évszámban és kimenetelben erős a szórás, de akkor még volt gombaszökőkút a medencével (ahol egyszer nyáron mezítláb trappoltunk be a fenti dilis osztálytársnőmmel, és mikor megláttuk messziről jönni a rendőrt, elfutottunk). Akkoriban a metrómegálló falát apró zöldes kerámia mozaikok borították, ami most megint divat.

Telente sült gesztenyét árultak a környéken, 5-6 darabot adtak egy papírzacskóban, és akkor még voltak telek, jólesett megmelegíteni vele a kezünket, csak az illat után kellett menni, hogy megtaláljuk az árust a kis vaskályhájával, aminek a tetején egy lyukacsos vaslapon sültek a gesztenyék.

Mikor a 2006-os ramazuri volt, ott gumibotozták meg egy ismerősömet, aki a szemetet vitte le, és csak ki akart nézni, mert az udvari lakásából nem látszott, hogy mi az a nagy csatazaj.

A túlsó sarkon a Mekiben egyszer tanúja voltam egy zsebtolvajlásnak, anélkül, hogy tudatában lettem volna. A Pesti Estet lapozgattam, találkozóm volt valakivel, és egy jó filmet vadásztam. A közelemben egy idős hölgyekből álló társaság beszélgetett-nevetgélt, az egyik megszólított, azt kérdezte, nem ült-e valaki a mögötte lévő asztalnál, mert hogy a széktámlára akasztott táskája nyitva, pedig ő bezárta, a kis sárga kendője kilóg belőle, és hiányzik a tárcája a pénzével és irataival. Először kapásból nemet mondtam, de néhány másodperc múlva beugrott, hogy bakker, tényleg ült ott egy csávó. Először a fal mellett álldogált, és olyan fura feje volt, mint aki fogyatékos, aztán leült a hölgy mögötti asztalhoz, tett egy olyan mozdulatot, mint aki megköti a cipőjét, aztán elment. Hívtuk a biztonsági őrt, aki mondta, hogy aki belép, mindenkit vesz az ipari kamera. Nosza, akkor azonosítom. De azt csak a rendőrség veheti ki, és 24 órás a szalag. Oké, meghagytam a számomat a hölgynél, hogy szívesen adok személyleírást, ha kell (most is előttem van az a pofa). De nem lett ügy. Az ilyen esetekben csak a közvetlen tettenérés játszik.

Imádtam a környéken lakni, míg bulinegyed nem lett belőle. Minden közel volt, a közlekedés ezer felé elvihetett, mégis csöndes volt az utcánk... míg meg nem jelent az első romkocsma.

A taxis blokád idején is elsétáltunk errefelé az akkor még pici elsőszülöttemmel. Olyan tiszta volt a levegő, mintha egy parkban járnánk.

A villamosmegálló reklámtáblájába egyszer beépítettek egy olyan nyomógombos szavazó izét, lehetett igent vagy nemet nyomni arra a kérdésre, megölnénk-e egy embert, ha nem járna érte büntetés (vagy valami ilyesmi). Szekunder szégyent éreztem, hogy elsöprő volt az igenek aránya. Azzal biztatom magam, talán csak éjjel valami hülye kamaszok rávetődtek a gombokra, és ez nem tekinthető reprezentatívnak.

Egy édes emlék is van, mikor valaki ment be a metróba, és félúton visszalesett, hogy ott vagyok-e még a bejáratnál, és mosolyogtunk.

Fura most szétnézni a Blahán. A régi épület helyén új van, az újszerű dobozdizájn helyén meg felújított régi. Pár éve az érettségi találkozóról hazafelé elég volt sétálni pár megállót, ma vonatra kellene ülnöm.

Ide köt az a sztori is, mikor a Corvin áruházból mentem hazafelé, de épp eleredt az eső, ezért az előtető alatt keresgéltem az ernyőmet a táskámban. A sarkon állt egy sült csirkét árusító lakókocsi, két hajléktalan fazon álldogált ott, az egyik azt mondta a másiknak: - Hát én már nem bírom tovább, inkább bemegyek a börtönbe, majd kirabolok valakit. Észrevette hogy meghallottam, végignézett rajtam, és kedves, szánakozó hangon így szólt: - Ne féljen aranyoskám, szegényeket nem.

Egyszer beszélgettem (talán írtam is) arról, hogy elfogynak a randihelyek, mert akárhol járok a városban, mindenhez kötődik egy kép, és oda mással már nem szívesen megyek, mert X itt fogta meg először a kezemet, Y ott csókolt szájon először, Z-vel meg amott szakítottunk. Ám a sok átalakítás, bontás, építés ez ellen dolgozik. Aztán majd úgy járok, mint Dédi, hogy nem ment ki a városba három háztömbön túl, mert félt, hogy minden annyira megváltozott, hogy nem ismeri fel többé a helyeket, és nem talál haza.

[jylljylljyll]

[jylljylljyll]

The Gen Z Trainee

[jylljylljyll]

You’re so welcome.

[jylljylljyll]