mattcarter1999-blog - Tumblr blog

mattcarter1999-blog · 7 years ago

Text

KotOR II - Több, mint Star Wars

A történetírás egészen kisiskolás korom óta foglalkoztat, olyannyira, hogy magam is írok történeteket már jó ideje. Engem, mint történetírót értelemszerűen mindig is foglalkoztatott: Mi tesz jóvá egy történetet?

Rengeteg töprengés, elolvasott regény, megnézett film, kijátszott játék és megírt novella után arra jutottam leginkább műfajtól függ, hogy mitől jó egy adott történet, a legtöbb műfajnál ugyanis meg kell felelni bizonyos követelményeknek. Léteznek könnyebb és nehezebb műfajok. Ha a filmeket nézzük, úgy gondolom akciófilm történetet kifejezetten könnyű írni, hisz ott az ember inkább látványos akciójeleneteket akar látni, mintsem egy drámai történetet. Egy akciófilmnél oda kell figyelni arra, hogy izguljunk a karakterekért és a karakterek motivációi megérthetőek legyenek, míg egy romantikus filmnél az a fontos, hogy kellően szimpatikusak legyenek a főszereplők, így amikor eljön a happy end ideje, együtt örülhessünk a főszereplőkkel. Persze ez most nagyon leegyszerűsítve írtam le, a két műfajnak ugyanúgy megvannak a maga kihívásai és nem feltétlenül csak az előbb említett elvárásoknak kell megfelelniük.

Ettől függetlenül azt gondolom léteznek ezeknél nehezebb műfajok is, mint például a vígjáték, ami főleg azért egy bonyolultabb stílus, mert el kell találni a megfelelő balanszot a történetmesélés és a poénok között. Egyik felé sem billenhet el a mérleg, ehhez pedig elengedhetelen, hogy a forgatókönyvíró tudjon történetet írni és kell hogy rendelkezzen jó humorérzékkel is. De sokszor még ez sem elég ahhoz, hogy a kettőt sikeresen kombinálni lehessen. A drámába akkor bele se kezdek, ahhoz hogy egy író sikeresen csikarjon ki mély érzelmeket a nézőből, aki tudatában van annak, hogy amit lát, pusztán színészkedés és illúzió, na ahhoz nem akármilyen tehetség kell.

És természetesen ugyanilyen nehéz műfajnak mondható a science fiction is.

Ebben a műfajban még sok mindent kell pótolnom, Asimov, Philip K. Dick, Arthur C. Clarke művei még mind elolvasásra várnak, de filmek és játékok terén viszonylag sok ilyen történetet láttam már. Szárnyas Fejvadász, Ghost in the Shell, Hold, Majmok Bolygója, 2001: Űrodüsszeia, talán ezek a műfaj legfontosabb szereplői, na és persze a Star Wars, ami valójában egy kakukktojásnak számít. A Star Wars ugyanis a többi filmmel ellentétben egy űropera, ami több tekintetben is eltér a legtöbb sci-fi alkotástól. A legtöbb klasszikus értelemben vett sci-fi történet erősen refletál valamire, ami az emberiséget érinti. Legtöbbször társadalomkritikát fogalmaz meg, sokszor egy meglehetősen disztópikus jövőben (Children of Men, Majmok Bolygója), és a történet mögött rejlik egy mélyebb üzenet, ami mindig a jelenkornak szól. A Star Wars azonban nem akar semmilyen komolyabb üzenetet közvetíteni nekünk, a Star Wars egy dolgot akar: szórakoztatni. Mindezt egy látványos sci-fi környezetben.

A Star Wars univerzumában a sci-fi elemek díszítőelemek. Nem a történet gyökerét képezik, sokkal inkább kiegészítik azt. Az egyetlen dolog a Star Wars-ban (még mindig a filmekről beszélünk), ami mélységet ad a történetnek és többé teszi, mint egy űrben játszódó szappanopera, az magának az Erőnek a jelenléte és a jedi filozófia. A Birodalom Visszavág többek között ezen dolgok beemelése miatt is különleges, mert bár ezek nem tették "igazi" sci-fivé a Star Wars-t, egy nagyon jó alapot adott arra, hogy más alkotók ihletet merítsenek ezekből.

Nem azt mondom, hogy a KotOR II volt az első olyan Star Wars történet ami a sci-fi elvárásoknak eleget téve kimaxolta az univerzumban rejlő lehetőségeket, hisz a ma már EU részét képező könyveket nem olvastam, de azt nem igazán lehet tagadni, hogy a KotOR II történetének mélysége messze felülmúlta filmekben látottakét. Hogy hogyan tette ezt? Ezt fogom most kifejteni.

Muszáj lesz röviden beszélnem a cselekményről. A játék folyamán Exile-t irányítjuk, akinek a története a mandalori háborúval kezdődik. Vagyis sokkal inkább annak végével. Exile a Mandalori háború kezdetekor nem habozott csatlakozni Revanhoz, ezzel szembemenve a jedi tanács utasításainak. Exile Revanhoz hasonlóan egy igazi vezető jellem volt és nagy szerepe volt a háborút eldöntő Malachor V-i csata megnyerésében, de ez a győzelem súlyos áldozatokat követelt. Bao-Dur egy Köztársaságnak dolgozó mérnök megalkotta az úgynevezett tömegárnyék-generátort (Mass Shadow Generator), ami egy gravitációs örvényt létrehozva a Malachor felszínén képes volt a bolygóközeli hajókat magához vonzani. Exile, nem látva más megoldást a csata megnyerésére, kiadta a parancsot Bao-Durnak, hogy aktiválja a generátort ezzel több tízezer ember halálát okozva, mind mandalori, mind köztársasági oldalon. Emiatt Malachor sokkal inkább volt nevezhető egy mészárlásnak, mintsem egy végső csatának. Bár emiatt a Köztársaság győzelmével ért véget a háború, Exile képtelen volt feldolgozni hogy annak a sok embernek a halála az ő lelkén száradt. Az erőérzékenysége miatt pedig olyan élénken élt benne a csata áldozatainak halála, hogy csak egyféleképpen volt képes túlélni a malachori mészárlás okozta sebeket: Ha elvágja magát az Erőtől.

Ez persze korántsem volt elég. Úgy érezvén, hogy büntetést érdemel a háborúban elkövetett cselekedeteiért, egyedüliként nem követte Revan útját, hanem visszatért Coruscant-i jedi templomba, ahol a tanács arra hivatkozva, hogy rész vett a háborúban, száműzte őt. Száműzetése során a galaxis külső peremén vándorolt és a teljes jedi polgárháborúból kimaradt, még hírét sem hallotta.

Míg távol volt és zajlott a háború, a háttérben fontos események történtek. Megalakult a sith triumvirátus, akik a Jedi Polgárháború befejeztével azonnal vadászni kezdték a megmaradt jediket. Legerősebb tagjuk, Darth Nihilus, egy egész bolygót fosztott meg az élettől pusztán a sötét oldal erejét használva, annak érdekében, hogy az ott találkozó maradék jediket elpusztítsa. Az alig néhány főt számláló maradék jedi pedig elrejtőzött.

Exile nem sokkal ezután jelent meg ismét, visszatéréséről azonban a sithek is tudomást szereztek. Köztük volt Kreia, avagy a Darth Traya, aki Exile történetét ismerve rendkívüli tervek végrehajtására akarta felhasználni őt. Nem szabad megfeledkezni a már korábban említett Nihilusról sem, de ott van még Sion is, aki egy majdhogynem elpusztíthatalan sith terminátornak felelt meg. Fontos megemlíteni, hogy Sion és Nihilus mind áldozatai voltak a múlt háborúinak. Sion az Exar Kun idejében zajlódó Nagy Sith Háború veszteseként vált sith nagyúrrá, ahol ahelyett, hogy halálos sebei hatására egyszerűen meghalt volna, a sötét oldal erejét felhasználva képes volt életben maradni. Ennek ára azonban soha meg nem szűnő fizikai fájdalom volt. Nihilus a malachori csata áldozata, aki a tömegárnyék generátor hatására egy úgymond "sebbé" vált az Erőben. Attól fogva pedig olthatatlan vágyat érzett arra, hogy minél több Erőt szívjon el a galaxisból, a Katarr-on találkozó jedik is ennek az éhségnek voltak az áldozatai.

Mindezekből levonhatjuk a következtetést, miszerint a KotOR II egy nagyon sötét oldalát mutatja be a Star Wars univerzumnak és itt egyáltalán nem az a cél, hogy a játékos egy jót szórakozzon a történet átélése folyamán. Itt arról van szó, hogy a Star Wars világát alapjaiban rázza fel a KotOR II. Minden, amit előtte gondoltunk a sithekről, a jedikről, vagy az Erőről, gyökeresen meg fog változni a történet folyamán.

Szürkeség

Bár jómagam nagy rajongója vagyok a Star Wars filmeknek, ahogyan a KotOR első részének is, mind a kettőre jellemző, hogy nagy részt fekete és fehér karakterekkel dolgoztak az írók. Voltak a gonosz, hataloméhes karakterek, mint pl. Sidious, Jabba, Malak, Jango Fett stb., a másik oldalon pedig a hősök, akik megmentik a világot ezektől a gonoszoktól, Leia, Luke, Obi-Wan, Mission, Zaalbar. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek a karakterek rosszak lettek volna, sőt, többségük igen jól megalkotott karakterek. Morálisan viszont közel sem voltak olyan komplexek, mint amilyenekkel a KotOR II-ben találkoztunk. Példának ott van maga a főszereplő, Exile. A tragikus múlt már önmagában nagyon jó alapot biztosít arra, hogy Exile karaktere ne egy szokásos kétdimenziós hős figuráját vegye magára, de a játék nem csak arra ad lehetőséget, hogy a múltját megismerve mi dolgozzuk ki a személyiségét, hanem még a motivációit is mi adhatjuk meg és bőven van miből választani. De ez csak a főszereplő, ott vannak még a mellékszereplők is. Atton Rand sok tekintetben Han Solo-t juttathatja eszünkbe, aki az eredeti trilógia kevés szürke karakterei közül volt az egyik. Általa megtudjuk milyen érzés is volt a másik oldalon harcolni a Jedi Polgárháború során és mi volt az oka, hogy annyian gyűlölték a jediket. Bao-Dur, a zabrak technikusnak lényegében ugyanazzal a bűntudattal kell megküzdenie, mint Exile-nek hisz neki legalább ugyanakkora szerepe volt a Malachornál történtekben, mint a száműzött jedinek. Személy szerint azt gondolom, a KotOR II története leginkább erről szól; Szembenézni múltunkkal, elszámolni a múltban elkövetett cselekedeteinkkel. Elfogadni, nem pedig elfelejteni a múltat. Ezután pedig továbblépni.

Visszatérve a karakterekre, mindannyian egymástól eltérő, komplex személyiségek. Handmaiden, Mandalore, Visas, Mira és természetesen Kreia is, mind küzdenek múltjaikkal, mindnyájukban van egyfajta belső vívódás ami nem hagyja őket nyugodni. A KotOR II szereplői szinte egytől-egyig sérültek, alig vannak olyanok, akiknek nem kellene túllépniük, valamilyen múltban történt tragédián. Exile-ként pedig ránk hárul a feladat, hogy segítsünk társainknak begyógyítani a máig vérző sebeket.

A jedik, a sithek és az Erő

A KotOR II is, csakúgy mint a legtöbb ismert Star Wars történet, a sithek és a jedik közti konfliktusról szól. Itt is egy háború zajlik, de egy egészen másfajta háború. Itt nem fénykardok csapnak össze, hanem két vallás, a háború kimenetele pedig nem a csatatéren dől el, sokkal inkább a karakterek elméjében.

A játék felteszi azokat a kérdéseket, amikre sokáig egyértelmű válasza volt a rajongóknak. Tényleg a jedi oldal, a jó oldal? Tényleg a sith oldal a rossz oldal? Tényleg áldás az erőérzékenység?

Ezekre évtizedeken át könnyű volt a válaszolni, igen, igen és igen. A KotOR II azonban egészen más oldalról közelíti meg ezeket a kérdéseket. Számonkéri a jediken a tétlenségüket a mandalori háború során, de emellett megmutatja valódi manipulatív, öntelt és számító jellemüket. Azt elismerem, hogy ebből a szempontból George Lucas is megtette a maga dolgát, a Sithek bosszújában ugyanis ő is egy jóval szürkébb képet festett le a jedikről, mint ahogyan azt a nézők korábban elképzelték. A KotOR II azonban továbbmegy és elgondolkodtatja a játékost: Van-e számottevő különbség a jedik és a sithek között a módszereiken kívül?

Ha elkezdjük részletesen vizsgálni a történteket akkor oda juthatunk, hogy a jedik miatt számtalan világ pusztult el és ártatlan halt meg. Legyen szó a tanács tétlenségéről a mandalori háborúkban, vagy az egész Jedi Polgárháború létrejöttéről. Mind a jedi tanításokra vezethető vissza. Na most akkor ki(ke)t kell felelősségre vonni? Az akkor élő jediket, vagy magát a jedi vallást? Az emberek hibáztak, vagy a Jedi kódex hibás alapjaiban?

Amikor Exile találkozik a jedikkel Dantooine-on, megpróbálják Exile-t ismételten elszakítani az Erőtől, arra hivatkozva, hogy Exile csakúgy, mint Nihilus, az Erő iránti éhségét akarja csillapítani. Az teljes mértékben hidegen hagyja őket, ha Exile minden erejét arra használta fel hogy másoknak segítsen.

"The arrogance."

Azt állítják, hogy Exile mindenkinél könnyebben alakít ki kötelékeket másokkal, ezáltal pedig befolyással van rájuk, irányítja őket, még akaratuk ellenére is. És ez az a pont, ahol tévednek. Exile-t nem azért követik, mert "kényszeríti" az embereket. Azért követik, mert vezető. Mert törődik azokkal akik körülveszik. Mert amikor a másik segítségre szorul, ő cselekszik. Ugyanúgy, ahogyan a Mandalori háború idején. Erre Disciple hívja fel a figyelmet közvetlen azután, hogy Kreia elszívta a jedi mesterek elejét. Talán a legszebb mondatok, amik a játékban elhangzottak:

"- Do you ever wonder why you're with me? - Never. I believe in what we are doing - what you are doing. I am here because I choose to be. (...) When one separates themselves from others, chooses to lead a life of isolation, denying what makes them a feeling being - it is easy to make such judgments. And such judgments, I believe, are made in ignorance. There is no danger in what you represent - other than your humanity. You change others, but I do not believe it is due to the Force. I believe it is because you are a natural leader - and because you feel connected to the people around you.

Where they look at you and see the death of the Force, I look at you and see hope for all life."

A történet emellett egy másik igen fontos kérdést is feltesz, ami az Erő természetét vizsgálja. Az Erőt, ami mindig mindenre hatással van, ami mindenhol ott van és amit használva milliónyi életet lehet kiontani - vagy megmenteni. Ami úgy viselkedik, mintha saját akarata lenne, egyes erőhasználók elméjében vízióként jelenik meg és mintha tervei, céljai lennének.

Kimondhatjuk-e egyértelműen az Erőről, hogy jó dolog? Hisz ha nem létezne Erő, nem lennének se jedik, se sithek, ha pedig ők se lennének nem lenne annyi háború és vérontás. Ebből a szempontból vizsgálva az Erő sokkal inkább átok, mint áldás, nem igaz?

A KotOR II, vagyis annak legfőbb szereplője, Kreia, ezt dilemmát hozza fel a játékosnak. Kreia szerint ha az Erő megszűnik, véget érhet a jedik és sithek közti évezredek óta tartó acsarkodás, valós egyensúly keletkezhet a galaxisban. Az Erő megszűnése jelentheti a kulcsot, a végső béke elérésére.

“...I hate the Force. I hate that it seems to have a will, that it would control us to achieve some measure of balance, when countless lives are lost.”

Szembenézni a múlttal

A cikk elején beszéltem a sci-firől, mint műfajról, nos a KotOR II egy igazi sci-fi történetnek tekinthető. A játék ugyanis nem csak a Star Wars világával kapcsolatos kérdéseket fitogtatja, de Kreián keresztül rengeteg morális és erkölcsi kérdés is nagy részt játszik a történetben. Mindez olyan magas szintű írással párosul, hogy a játékos komolyan elkezd kételkedni a döntéseiben. Tényleg helyesen cselekedtem?

Kreia a játék végén sok fontos kérdésre választ ad. Kiderül, hogy számára Exile mindennél többet jelent, még magánál a galaxisnál is. Két korábbi tanítványával ellentétben (Sion és Nihilus), Exile nem vált a Erő rabjává, sőt pont ellenkezőleg. Ahelyett, hogy függeni kezdett volna tőle egyszerűen hátat fordított neki és így mint egy "lyuk" az Erőben létezett tovább. Képes volt nemet mondani a hatalomnak, képes volt elfordulni az elfordulhatatlantól. Olyat tett, amit még addig soha senki, lemondott arról, ami jedivé tette, ami teljessé tette. Mert csak így volt képes túlélni. Az élet számára fontosabb volt a hatalomnál.

"Give up the force, and still live."

Exile és Kreia végül a Malachornál találkozott, Exile-nak ugyanis mégegyszer utoljára szembe kellett néznie a múltjával. A Kreiával való dialógus során minden tisztázódik és bár Kreia sikeresen manipulálta Exile-t a történet folyamán, nem tudott teljes sikert aratni. Az Erő "halála" végül nem bizonyult lehetséges végkimenetelnek és bár Sith riválisaival leszámolt, nem tudta az összes jedit elpusztítani, Bastila Shan ugyanis életben maradt.

Exile ezután legyőzte Darth Traya-t majd a tömegárnyék generátor újraaktiválásával megtörtént az, aminek már 9 évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. Malachor elpusztult, ezúttal véglegesen. Exile pedig az Ében Héja fedélzetén örökre maga mögött hagyhatta Malachor sötét emlékét és végre továbbléphetett.

A KotOR II egy végtelenül komplex, mély történetet mesél el számtalan dologról. Morális kérdések, erkölcsi dilemmák, sok-sok filozófia az Erő mibenlétéről és mindazon dolgokról amik megadják ennek az univerzumnak az esszenciáját. Rengeteget lehetne még beszélni erről a játékról, talán még fogok is, de azt gondolom nagyjából sikerült megfogalmaznom miért is több ez az alkotás, mint egy egyszerű videójáték.

A KotOR II nem egy űropera. A KotOR II science fiction. A KotOR II tanmese.

Több, mint Star Wars.

#Starwars kotor2 sci-fi

0 notes

mattcarter1999-blog · 7 years ago

Text

Egy elnök beszéde 2050-ből #2

Írta: Szekeres Máté 2018.05.21

- Vallomással tartozom önöknek. Az utóbbi 50 évben nem voltunk őszinték magukkal. És most nem csak a saját pártom nevében beszélek, az összes politikus nevében beszélek. Elhitettük magukkal, hogy nekünk mennyire fontos ez az ország és a ****** nép biztonsága, jóléte, és egészsége. De mindez hazugság volt. Nekünk Önök sohasem voltak fontosak.

Hazudtunk, amikor azt mondtuk, nekünk a haza érdekei az elsők, hazudtunk, amikor azt mondtuk, meg fogjuk védeni Önöket. Mindez csak színjáték volt.

Hazudtunk a médiában. Mindent felvásároltunk, amit csak lehetett, hogy csak a mi hangunk hallatszódhasson. Csak olyan híreket közöltünk, ami a mi érdekeinket nézte és a mi véleményünket támasztotta alá. Manipuláltuk Önöket a médián keresztül, de nem csak a nyilvánosságban hazudtunk, hanem még a saját otthonainkban is. A politikának lételemévé, alapkövetelményévé vált a hazugság.

Hazudtunk reggel, délben, este, a nap minden órájában és minden percében. Hazug emberek voltunk és vagyunk a mai napig.

Nekünk sosem volt célunk az oktatás fejlesztése, hisz egy intelligens ember megkérdőjelez. Nekünk pedig nem volt szükségünk arra, hogy megkérdőjelezzék a döntéseinket. A buta ember, bár nem képes bonyolultabb munkák elvégzésére, sokkal könnyebben irányítható. Mindent elhisz, amit el akar hinni, mindent elhisz, amit a TV-ben lát. A tökéletes szavazóról beszélünk. Az egyetemek tönkretétele tudatos, alaposan megtervezett döntés volt, és teljes mértékben szükséges is, hisz az egyetemisták nem jó szavazók, mert könnyen átlátnak a kormány hazugságain.

Nekünk nem volt célunk az egészségügy fejlesztése, az ugyanis túl sok pénzt emésztett volna fel. Azt hazudtuk, hogy ha egy ember hű keresztényként éli le az életét, akkor nem kell félnie a betegségektől, mindebből természetesen egy szót sem gondoltunk komolyan. Többször is a kezünkben volt a lehetőség, hogy változtassunk, de mi nem éltünk ezekkel. Elég volt azt hazudnunk, hogy volt fejlődés, mert a többség elhitte. Az igazság az, hogy ma már az egészségügy romokban hever. Sokaknak ez a mai napig nem tűnt fel, de ha összehasonlítjuk az itteni állapotokat a többi országéval, a különbségek óriásiak. Országunk roppant elmaradott ebben a tekintetben.

A fejlődés sosem volt célunk, hisz a fejlődés nem más, mint a jövő befogadása, a jövő azonban ismeretlen. Mi nem akartunk fejlődni, haladni a korral, azt mondtuk konzervatívak akarunk maradni, de ennek csak látszólag volt köze az ideológiához. Valójában egyikünk sem volt konzervatív, mi már régóta nem képviselünk semmiféle ideológiát. Ezek kora ugyanis lejárt. Nem hiszünk mi már semmiben, nem célunk semmilyen eszmét képviselni. Csupán egy dolgot képviselünk, saját magunk érdekeit.

A fejlődéssel együtt járt volna mindaz, ami ellen küzdöttünk. Szellemi, egészségügyi, és gazdasági fellendülés. Egy olyan országban, ahol mindezek szárnyalnak, a nép sokkal nehezebben kontrollálható. Mi nem akartuk, hogy mindezek megtörténjenek, mert akkor veszélybe kerültek volna nehezen megszerzett pozícióink.

Nem akartunk egy modern államban élni, nekünk egy elmaradott, alulképzett, könnyen manipulálható országra volt szükségünk. Egy olyan országra, ahonnan az értelmiség már régen elmenekült, ahol az emberek kevés fizetéssel is megelégednek és egy olyan országra, ahol az emberek elnézik a korrupciót, hisz már hozzászoktak, sőt saját maguk is részeivé váltak.

Röviden szólva: Diktatúrát akartunk. Egy illiberális demokráciának álcázott diktatúrát. Egy rendszert, amit csak mi irányítunk, amiben minden kérdésről mi döntünk. És meg is teremtettük mindezt, az Önök segítségével.

Félelmet, gyűlöletet és hamis ellenségképet keltettünk Önökben, mi pedig eljátszottuk a nagy megmentő szerepét. Sikeresen manipuláltuk önöket a televízión és az interneten keresztül, elértük, hogy féltsék családjaikat, szeretteiket. Célunk ezzel nem volt más, mint hogy saját magunkat népszerűsítsük, és ezzel hatalmon maradjunk. Mindezt fájóan egyértelműen és láthatóan tettük, de magukat ez nem érdekelte. Nem, mert vakok voltak, vagy helyeselték, amit tettünk. Az igazság az, hogy Önöknek nem kellett demokrácia, nem kellett, hisz semmit sem tettek mindezek ellen. Nem tiltakoztak az igazságtalanság ellen, nem mentek ki tüntetni. Inkább otthon maradtak a kényelmes kis foteljaikban, és nézték a kormány propagandáját. Ahogyan már elhangzott, Önök is bűnrészesek voltak mindebben.

Politikus ellenfeleinket hamis vádakkal kiejtettük a politikai környezetből. Nem szálltunk vitába velük, hisz, tudtuk, hogy veszítettünk volna. Mi nem akartuk, hogy szóba jöjjön a vereség, így nem álltunk le vitázni. Rájöttünk, hogy megtehetjük, Önök ugyanis nem fognak tiltakozni ez ellen. Nem foglalkoztunk azzal, hogy mit mond a másik párt politikusa, mert semmilyen negatív következménye nem volt annak, ha ignoráltuk őket. Egyszerűen nem tudtunk rosszul kijönni a helyzetből.

És mindezt az Önök szemei előtt tettük. Más médiákban láthatták: És mégsem tettek semmit. Semmit, mert Önök túl makacsak voltak ahhoz, hogy belássák azt, hogy tévedtek velünk kapcsolatban. Olyannyira, hogy inkább hittek nekünk - akik egyértelműen átvertük Önöket - mint a saját szemüknek és fülüknek.

Most ott tartunk, hogy nemzetünk éppen hogy csak nevezhető egy élhető országnak. A GDP szörnyen alacsony a környező országokéhoz képest, és a népesség is rohamosan csökken. Nem beszélve a már említett elmaradott egészségügyről és a már évtizedek óta elavult oktatási rendszerről.

De én mégis azt mondom, hogy még változtathatunk ezen. Változtatni ugyanis sohasem késő. Sokáig tartott, mire beláttam mekkora bűnöket is követtünk el az elmúlt fél évszázadban. A lelkiismeretem most azt parancsolja nekem, hogy jóvá kell tenni a jóvátehetetlent. Ha a becsületünket nem is, az országot még meg lehet menteni.

Most úgy érzem végre meg van bennem az, ami oly sokáig hiányzott. A haza szeretete és az akarat, hogy jobbá tegyem hazámat. Nem csak Önök miatt célom ez, hanem magam miatt is. Én és a pártom cserben hagytuk Önöket, de nem csak Önöket, hanem saját magunkat is. Esküinket évtizedeken keresztül nem vettük komolyan, úgyhogy most kénytelenek leszünk betartani őket.

Ehhez viszont szükség lesz az Önök szavazatára. Ha azt gondolják, hogy a történtek ellenére érdemesek vagyunk rá, szavazzanak ránk!

Tegyük jóvá együtt a régmúlt hibáit!

2050, április

#novella #2050 #választások #beszéd #elnök

1 note · View note