nyunyurka

[nyunyurka]

[nyunyurka]

Zöld kámfor

De jó ajtón be tántorogni,

Zöld felhőkkel álmodni.

Volt mi tolt visszább,

Volt mi húzta inkább.

A húzás nyert,

Használom inkább a szert.

Kapok ettől is szeretetet.

Ez ismertek meg emberek.

Nem bántam meg,

Csak testem remeg.

Miatta nagyokat nyelek,

Gondolkodom: Még egyet tekerek?

[nyunyurka]

[nyunyurka]

Onnantól kezdve, hogy valaki tudja, hogy róla szólnak a posztjaid, a Tumblr oldalad nyilvános üzenőfallá válik.

[nyunyurka]

Tisztelet nélkül nincs párkapcsolat.

@neszeress

[nyunyurka]

Nem múlik el, de mindig valami más lesz idővel.

Szeretet ami sokkal mélyebb mint a szerelem, mikor már sok mindent tudsz a másikról, hibát, baját, a minden napjait és mégis vele akarsz lenni.

A szerelem egy állapot,egyszer elmúlik.

[nyunyurka]

[nyunyurka]

[nyunyurka]

Téged választottalak és maradok. Addig amíg Te is engem választasz.

[nyunyurka]

NEM,

mindig jobb lesz,

csak tenni kell érte.

Sosem lesz már jobb

[nyunyurka]

Emlékezni rád olyan, mint a legpuhább padlószőnyegen lépkedni, melyet üvegszilánkokkal szórtak fel.

[nyunyurka]

Te vagy a múltam értelme, a jelenem lényege és a jövőm reménye.

[nyunyurka]

Nyúl

Hányszor mondtam neked

hogy engem nem kell félteni

közben mindennél jobban esett

az hogy aggódtál értem

[nyunyurka]

Akkor vagy igazán szerencsés, ha olyat találsz magad mellé, aki szembe mer szállni a fejedben lévő félelmekkel.

[nyunyurka]

Igazából

Soha nem annyira rossz, mint amennyire rettegsz, szorongsz tőle, kattogsz rajta..

Egyszer csak itt van

És túl fogod élni

[nyunyurka]

Mert félünk kimutatni amit érzünk. Sőt, lassan félünk érezni is. Félünk szeretni, mert félünk csalódni. Félünk az új dolgoktól, de félünk, hogy soha semmi sem változik. Félünk mindentől, még talán magától a félelemtől is.

Aztán mikor megtörténik az, amitől addig tartottunk, akkor döbbenünk rá, hogy felesleges volt ennyire félni. Mert mindig lesz valahogy. Lesz olyan, hogy nem úgy alakul minden, ahogy elterveztük. De hiába félünk, nem tudjuk elkerülni.

[nyunyurka]

Péntek este, mikor többen is

Fölém hajoltak, hogy megízlelhessék ajkamat.

Te is ott voltál, nem messze tőlem .

Talán pár lépésnyire is, bár tekinteted elkerült,

Össze-össze futottunk, táncoltunk,

Próbáltunk ropni közösen a megfakult éjszakában.

Hozzám bújtál és fülembe dudoltál egy dalt,

Amire mára már nem is emlékszem,

De a mély hangod, finom leheleted,

Ami megérintette nyakszirtemet, még mindig velem van.

Velem van az a kép, mikor aggódó

Szemeiddel kerestél a tömegben, kétségbe esett hangod,

Ahogy próbálta utolérni az enyémet,

És hideg kezeid, mivel megérintetted arcomat.

Aznap hajnalban mindketten fáztunk.

Buszra vártunk, én pedig rágyújtottam, hadd égjen.

Parázslott a cigaretta, nem úgy,

Mint ahogy a levegőnek kellett volna közöttünk.

Ekkor már nem figyeltél rám,

Rendesen tele volt a tököd már mindennel.

Az ölelésem se volt egész, hiszen

Te megint nem öleltél vissza, kezeidet inkább

A zsebeidbe rejtetted előlem,

Meg persze a hideg elől is, hogy ne fagyjanak meg.

Elnyomtam a pálcám, tekintetem

Ismét rád vezettem, de te csak a busztáblára tekintettél,

'Még négy perc' mondtad és lábaidon

Is ráztál egyet, hátha jobb lesz egy kicsit,

De még a buszról leszállva is

Rohanunk kellett felétek a rosszabb idő miatt.

Halkan vettem le a cipőm,

Te rám vártál, segítettél, majd mindketten átöltöztünk

Egy-egy külön helységben,

Hogy még véletlen se lássuk meg egymás meztelen testét,

Ahogy lelkét se.

Bebújtam hozzád az ágyba,

Te belül, én kívül. Mindketten helyezkedtünk,

Próbáltuk megtalálni a legkényelmesebb pozíciót,

De valahogy sehogy se ment.

Végül átöleltél és közel húztál magadhoz.

Ajkaid enyémet keresték, táncra is hivták. Szorosabban vontál magadhoz.

Ám a varázs is megszünt egy pillanat alatt

Elváltál tőlem, fülembe csak annyit súgtál 'nyugi'

Én pedig nem értettem, mi az oka,

Mi miatt kellene megnyugodnom vagy, hogy mi történhetett,

Ami ennyire nyugtalanító.

Rád néztem. Kettőnk közül te voltál az egyetlen,

Ki eléggé frusztráltan viselkedett, s levegő vételed is gyorsabb volt.

Mellkasodhoz dugtam a fejem.

Úgy döntöttem inkább lehunyom a szemem és hagyom,

Hogy az álmok hívjanak táncra ma éjszakai is,

És hagytam, hogy te is álomba szenderülj,

Hogy nyugodt legyen lelked és kipihenhesd majd, a hajnalban ért fáradalmakat.

2021.nov.28.