oneangel-before

[oneangel-before]

Elgondolkodtató kérdés..

Ha nem tudna beszélni, beleszeretnél abba ahogy viselkedik ?

[oneangel-before]

Bárcsak tudnád mennyit sírtam amikor úgy döntöttem ,hogy elengedlek ..

Nem azért mert már nem akartalak.

Épp ellenkezőleg ..hh  ..még mindig veled akartam lenni, de tudtam ,hogy nem lehet és ez az egész annyira kimerített...

Nem tudhatod ,hogy mennyire fájt..

Mennyire összetörtem a döntéstől amit meg kellett hoznom, elengedni Téged... még akkor is ha minden porcikámmal,emlékemmel ragaszkodtam hozzád..

A mai napig emlékszem hogyan kezdődött az első beszélgetésünk..😌 még most is látom.. látom magam előtt ,hogy milyen széles vigyorral ültem ott amikor írtál vagy beszéltünk és amit éreztem... Olyan jó volt veled ,biztonságban éreztem magam melletted ,az öleléseidben mintha hazaértem volna...

Akkor is jöttem rá hogy beléd estem és mélyebben mint hittem volna..

Jobban szerettelek mint ahogy azt valaha is tudhattad ..

Aztán elveszíteni téged pont akkor amikor a legjobban szerettelek az volt az egyik legnehezebb dolog amit valaha átéltem... Nehéz volt megérteni ,hogy hogyan lehet valami ami ennyire jónak tűnik mégis ennyire fájó..

Lehet hogy ez neked nem jelentett úgy és annyit mint nekem ..de nekem ez mindent jelentett.. Talán ezért is volt olyan hosszú és nehéz  továbblépni ténylegesen..

Nehéz elfogadni mert igazából soha nem kaptunk valódi esélyt ...El sem kezdődött igazán még is már véget ért..

De talán valamit adott ez is..

Megtanultam ,hogy tudok mélyen őszintén szeretni , megtanultam ,hogy mennyi erő  van bennem és azt is , hogy néha az amit elveszítünk nem hiába történik, mert közben magunkhoz is közelebb kerülünk.

Már nem bánom ,hogy megtörtént mert akármennyire fájt  ,emlékeztetett rá ,hogy a szívem Igenis él ,hogy bármi jön túlélem akkor is hogyha darabokra töröm, mert összerakom magam újra ..

Mindig hálás leszek az életnek érted és egy részed mindig bennem fog élni ,mindig kötni fog hozzád egy szál amit senkisem ért..de így van jól és minden a helyén..

[oneangel-before]

[oneangel-before]

Álarcot visel, és fájdalmat cipel.

@sojusthomas

[oneangel-before]

Nem hiszem, hogy igazán élek. Mármint... csinálom, amit kell. Felkelek. Megcsinálom, amit elvárnak tőlem. Mosolygok, amikor kell. De olyan, mintha üvegen keresztül nézném az életem. Minden tompa, távoli. Csak létezem – lélegzem, járok, beszélek. De nincs bennem szikra, cél, valódi öröm. Látom, ahogy mások nevetnek, terveket szőnek, álmokat kergetnek. Én meg csak itt vagyok, beragadva ugyanabba a körforgásba, és azon tűnődöm, mikor fogom újra élőnek érezni magam.

[oneangel-before]

[oneangel-before]

" Amikor az élet próbára tesz ...

Ne feledd ,hogy minden nehézség formál ..

A kudarc nem a vég, hanem egy új kezdet..

Az erő ott születik, ahol feladnánk..

Egyszer büszke leszel ,hogy kitartottál... ,,

[oneangel-before]

"Vagy elég bátor, hogy a barátom tudj lenni?" - kérdezte a szarvas a bárányt.

"Miért kell ehhez bátorság?" - döbbent meg a bari.

"Minden mély és őszinte érzelemhez kell és én felszínesen félvállról nem tudok szeretni."

Csend. A bárány hosszan fontolóra vette ezt.

"Lehet félvállról venni a szeretetet?" kérdezett vissza végül meghökkenve

"Sajnos akik ezt teszik általában észre sem veszik, csak azt látják, valamiért magányosak."

"Én is magányos vagyok."

"Tudom. Szívesen megszeretlek Téged, nagyon jól tudok szeretni. De elsőnek válaszolj! Van hozzá elég bátorságod? "

A bárány bólintott, bár maga sem tudta mire bólint rá és mit jelent pontosan a "bátorság".

[oneangel-before]

[oneangel-before]

[oneangel-before]

Néha azt érezzük nem vagyunk elég jók , kevesek vagyunk ..

[oneangel-before]

,, Jártam árkon bokron át A dombon túl minden délibáb Elhinném még egyszer De úgy nem gyógyulok meg Felrajzoltam sok határt Már mindegy, hányszor lépem át Végül úgyis újra bánt Már úgy unom "

[oneangel-before]

Sokszor teszünk vesszőt oda, ahová pontot kellene. Mert a pont nehéz. A pont elfogadás, belenyugvás, a pont veszteség. A pont vége egy olyan életnek, ami nem lehet a Tiéd, hiába vágytál rá. A pont az álmok vége, terveké, amiket már nem fogsz megvalósítani. A pont kicsit a hiábavalóság érzése. A hiábavaló küzdéseké, az eddigi melóé, az éveké, amiket belefektettél valamibe, ami most elsétál. A pont magányos. A pont félelmetes, mert bizonytalan, hogy hogyan tovább. A pont épp ezért veszélyes is. A pont előtt volt valamid. Reményeid, valami kis szar a kezedben, ami még ha tényleg szar is, de legalább tele volt a kezed vele, lehetett kapaszkodni bele, lehetett markolni. Levegőt markolni ellenben iszonyatosan félelmetes. Pontot tenni kicsit halál. A pontot meg kell gyászolni, a pont rohadék és rohadtul fáj. Szembenézés azzal a ténnyel, hogy nem voltál elég jó és bizony nem szerettek, nem szeretnek. Elengedése annak a nevetséges gondolatnak, hogy majd egyszer mégis. A pont a remény elengedése, hogy bizonyítékot kapj arra, hogy elég vagy, szerethető vagy és nincs Veled baj. Félsz a ponttól, mert kudarcot vallottál. Nem feleltél meg. És ez valóban így van.(...) Ha kiteszed azt a pontot, elfogadod, hogy kudarcot vallottál, elfogadod, hogy nem szerettek, hogy nem voltál fontos. (...) Vesztettél. És közben hatalmasat nyertél. Visszanyerted önmagad. Kicsit megtépázottan ugyan, de most szabad vagy és ha tükörbe nézel, a saját arcod látod. Nem játszmázol, nem akarsz már megfelelni, nem akarod a szeretet látszatát és nem akarsz érte koldulni. Igazit akarsz. És meg fogod kapni. Mert értékes, erős és szerethető vagy. És fontos. Nem kell tökéletesnek lenned hozzá, hogy szeressenek. Azt mondják, a tiszteletet ki kell érdemelni. A szeretet viszont vagy van, vagy nincs. Ahol pedig van, ott soha nem lesz pont. Ha pontot tettél, vagy Rád tettek pontot, akkor az a pont megmentett attól, hogy olyan helyen keresd, ahol soha nem találtál volna rá.

A pont félelmetes. A pont ennek ellenére néha a legjobb, ami történhet Veled. Tedd ki, és nézz a tükörbe. Bátor vagy !. Megtalálod majd, aki nem ismer Veled pontot, csak ezer vesszőt, mert egy pillanatig sem leszel neki sok, vagy kevés. Csak Te leszel, és ez PONT elég lesz hozzá.

[oneangel-before]

Sok volt ez az év, sok volt.

[oneangel-before]

Lelkek nem találkoznak véletlenül.

[oneangel-before]

Az elengedés is olyan mint a gyász. Megvannak a maga szakaszai ,van amikor könnyebb van amikor nehezebb ..ez most egy nehezebb nap

[oneangel-before]

Még mindig emlékszem milyen fájdalmas volt az a éjszaka ...

Milyen fáradt volt a szemem és a szívem ..

Még mindig emlékszem, hogy majdnem elfogyott a levegő ,miközben sírtam és ahogy próbáltam nem megfulladni a könnyeimben .

Soha nem felejtem el milyen nehéz volt az akkor számomra .