#Blogom

[sly-ug]

Sziasztok újra!

Nem tudom , hogy maradt e még itt követőm, aki használja is ezt a platformot, de egy ilyen anonim blogot , mint egy napló mindig is szerettem volna írni...minden esetre , vagy legalább kipróbálni. Ez meg eléggé kézenfekvő lesz asszem :D .

1.rész KEZDJÜNK IS BELE!

Eddigi életem leg fájdalmasabb szakításán vagyok túl (és már szép lassan lelkileg is sikerül túltenni magamat) , mert 4 hónapja az a lány akiért mindent megtettem elhagyott , mert az önös érdekei egyszerűen fontosabbak voltak neki annál , mint amit megettem érte , és amit tudam neki nyújtani. Neki is úgy tűnt , hogy fáj ,de érdekes volt látni , hogy napról napra keresett a szakítás után is azzal , hogy szeret , és , hogy hiányzom, de aztán valami történt...mi más minthogy az, hogy 1 hónap után megismert egy srácot akivel lefeküdt , és az óta összejött vele. Ez amúgy így nem tré , túl tette rajtam magát, neki nem számított az , hogy 2 évig együtt éltünk , és többet megéltünk együtt 2 év alatt mint mással 5 alatt se biztos...elengedném DE az , hogy konkrétan azért akar velem beszélni , hogy az orrom alá dörgölje , hogy a másik csávó .: Fiatalabb, magasabb, pénzesebb, izmosabb, és , hogy neki milyen rendes már a családja.... Hát nekem ez több mint bántó volt. Az óta viszont fejlődöm magamban, vagyis rengeteg idő után úgy érzem fejlődöm. 2022 év végén, több lelki tragédia következtében szögre akasztottam a DH bicajos karierem, mert akkor azt éreztem sikertelen vagyok és kiégtem, és a 2023 as szezonra való felkészülést már el sem kezdtem. 2023 ban a Pumptrackre fókuszáltam , és a magyar bajnokságban sikerült egy elég király eredményt összebringázni anélkül , hogy különösebben edzettem volna rá, annak ellenére , hogy két versenyen sem volt jó a bicaj. Ennek ellenére újabb családi tragédia történt napra pontosan azonos napon az előző ��vhez képest, nem tudtam a családommal lenni, mert elköltöztem Németországba. 2024 ben már a pumptracket és a DH szakágat is abbahagytam, ez volt életem legnehezebb éve idáig, a 10 éves versenyzői, és 11 éves kerékpáros karierem megszakadt, elvesztettem az utolsó szponzoromat is. Év elején elhunyt a kutyusom akit az egész család nagyon szeretett, sajnos amikor utóljára láttam megmondtam neki , hogy itt ne hagyjon amíg vissza nem jövök, de már nem tudott megvárni. 2025 öt már 1 hónapos szingliként kezdtem meg amiben 1-2 visszatérő régi szerető barát támogatott, nagyon jól esett! Most 03.16. van és egy pár dolog tisztázódott a fejemben. -Az élet nem áll meg ,szóval ,ha csak töprengek ,akkor még több időt pazarlok faszságokra.

-Meg sem érdemelt.

-A barátaim szeretete jobban hiányzott mint az övé hiányzik! Szóval az óta belevetettem magam kb mindenbe is. (Megvettem életem első motoros bőrruháját, mert idáig mindig cross páncélba motoroztam ,de ki akartam próbálni, szóval miért is ne?! Beléptem egy RC Modellező klubba ahol mi fogjuk megépíteni a Buggy pályát és én terveztem meg a pálya új alaprajzát. Elkezdtem minden félbehagyott barátságot vagy régi konflikust megoldani, és remekül haladok, mindenkivel elástam a csatabárdot, és ma már bárkivel meg tudnék inni egy sört , csak csüccs le és menjen a duma. Van egy lány aki egészen tetszik, nem akarok belerondítani az életébe, és szerintem le is szar, de már az is csoda , hogy merek neki íni, mert hát ő kb egy külső belső 10/10-es, és még elég gyakran kedvesen vissza is ír. Minden nap edzek vagy kimegyek modellezni ami láthatóan jobbat tesz, és sok embert ismerek meg ami sokat segít a boldogságom elérésében. Készülök a visszatérésemre, beléptem a DH-s egyesületbe ahol bringáztam régen, és volt már egy minimális téli felkészülésem, most pedig 3 fő versenyt tűztem ki magamnak célul amik eléggé erősek lesznek. Valószínüleg egy új motorkerékpár kerül majd a birtokomba, de erről még később írok szerintem eleget. A versenyautóm otthon készülget, és még soha nem volt ilyen közel ahhoz, hogy azt mondjam már egészen izgatott vagyok.Ha nem is a versenyzés, de vágyom arra a feelingre, hogy kimenjek vele a tópartra, és egy szép szőke csaj szálljon ki a túloldalról, aki csak beszél és beszél és beszél , mert tudja , ha beülünk az autóba akkor nem ő beszél hanem a motor helyette! XD (poén)) Ilyen dolgok történnek jelenleg az életemben. A jövőre vonatkozó terveimet a holnap ....azaz ma esti blogomban fogom megosztani ugyan itt , mint második fejezet. Remélem lesz olyan aki olvassa , és egyenesen élvezi is majd. Fel a fejjel , és szép napot ,bármikor is olvasod <3

Üdv.: SLY

[corneredanimal]

also if my mom thinks that u cant go 2 weeks alone without getting depressed how does she think ill live when i live alone bc i will for sure not go home every 2 weeks just to get her to calm down

[lampagyujtogato]

Nagyon rég írtam ide.

Azt hiszem, ez a blogom futott amiaszivedetnyomja néven, vagy talán még a tizennegyhet is ez volt.

Amikor elkezdték nyirbálni a nők szabadságjogait Lengyelországban, akkor volt az első "na jó, most már elég" pillanatom.

Akkor megváltoztattam a blogot mintegy tiltakozás képpen, tüntetésekre is mentem, beszéltem, posztoltam róla.

Biztos voltam benne, hogy ez nem sokáig marad így. Olyan nincs, hogy ebbe az irányba tartson a világ.

Hát pedig kurvára de.

Az elmúlt 15, és főleg az elmúlt 2-3 évben átmentem mindenféle érzelmen a politikai helyzettel kapcsolatban itthon és a nagyvilágban: mérhetetlen, tehetetlen dühön (leginkább ezen), elkeseredésen, apátián, szomorúságon, néha örömön, diadalon is.

Közben személyes életem is zajlott, gyógyultam, változtam.

Foglaltam hidat, tüntettem a katásokért, az oktatásért, pedig egyik sem érint. Vittem sárga rózsát a parlament elé. Számláltam szavazatot kétszer is.

Belefásultam.

Kint voltam a kegyelmi botrányos tüntetésen. Na az például diadalmas és felemelő volt az előtte évtizedig tartó, leginkább haszontalan és kislétszámú tüntetésekhez képest.

Kissé félve és kétkedve, de ugyanakkor bizakodóan és reménykedve követem Magyar Péter munkásságát.

A poloskás beszéd volt számomra a következő akkora arculcsapás, mint annak idején a lengyel abortusztörvény.

Pedig már tudom, hogy MZP-nek volt egyedül olyan szlogenje, ami tényleg homlokegyenest az ellenkezője annak, ami a Fideszből árad, mint valami dögletes bűz:

Csak lefelé!

De mégis csak ott értettem meg: itt nem lesz békés rendszerváltás (bár ne lenne igazam). Itt, ha rajtuk múlik, át fogjuk élni a fekete autót és a padlássöpréseket.

És, ha rajtam múlik, át fogom élni akár a halált is, ahogy szembeszállok ezzel.

Igen, elfogadtam, hogy ha nekem kell lenni lenni annak az embernek a fotóról a Tiamanmen térről, arra is készen állok.

A demokrácia valószínűleg az egyetlen eszme, amiért gondolkodás nélkül kész lennék az életemet áldozni.

Akkor, a poloskás beszédnél átkapcsolt bennem ez a kapcsoló.

Persze egyelőre nem tartunk itt, és adják az istenek, hogy soha ne kerüljön erre sor.

De most mindenesetre újrakezdem ezt a blogot.

Úgy érzem, véghajrában vagyunk: 11 hónap múlva el fog dőlni az ország sorsa. Szűk egy év múlva ki fog derülni, miben kell leélnem a következő 30-40 évemet.

Sok dolog nem fekete-fehér a politikában, és ki is vagyok a folyamatos fasisztázastól, diktatúrázástól, amit az ellenzék művelt 10+ éven keresztül.

Ja, a képmutató álellenzékből is kurvára elegem van.

De úgy gondolom, a 2026-os választás talán a rendszerváltás óta az első fekete-fehér helyzet a politikában.

Annak idején én csináltam azt a posztot, amiből az Ígéretfigyelő lett.

Kísérletet teszek rá, hogy ismét a magam kis módján beleszóljak a politikába, mert

kurvára hallatni fogom a hangom, gecire nem tudnak elhallgattatni, és baromira nem fogok félni tőlük - mint tisztáztuk, a haláltól sem.

Szóval így állok most.

Olyan dolgokat akarok ide posztolni, amik segíthetnek meggyőzni fideszes vagy billegő rokonokat.

Önteni, önteni, önteni eléjük a szart, az elmúlt 15 év mocskát.

Ismételni, bemásolni minden posztjuk alá.

Adatokkal alátámasztani.

Nem kell retorikai érzék, nem kell írói véna - vagy csak ezt mondom magamnak, mert én mást nem tudok tenni:

Ismételni, ismételni, ismételni a NER aljasságait újra, és újra, és újra, amíg elkopik a szám.

Tükörbe akarok tudni nézni, és azt hiszem, a szavazatszámláláson, beszélgetésen, adakozáson túl ez az, amit még tenni tudok.

Addig is

[ajtostolahazba]

Ezt most kiírom magamból, mert szarul vagyok és mivel senkit nem akarok terhelni a szarjaimmal, leírom ide, elvégre ez az én blogom vagy mi.

Az elmúlt egy év életem legrosszabb, legnehezebb, de egyben legszebb éve is volt. Kezdődött tavaly augusztusban a lányom válásával, ami engem jobban megviselt, mint őt, mert kurva nehéz volt kussban, a pálya széléről végig asszisztálni. Mert ez az ő élete, az ő döntésük, ők voltak benne, nekem az a dolgom, hogy elfogadjam, támogassam. Erre egy hétre szakadt meg az a 20+ éves barátság, amit azóta sem tudok hova tenni, de elfogadtam. Kurvára meggyászoltam, rengeteg munkám van benne. És októberben jött apu... Egy életmentő műtét, majd egy diagnózis, amit senki nem akar hallani soha. A karácsonyi covid majdnem elvitte, de összekapartuk, elkezdtük a kemót. Jól ment. Jól volt. M��jusban voltak nálam utoljára. Az a nap olyan szép volt! Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, olyan önfeledt volt, olyan boldogok voltak itt! Akkurátusan fotózok mindent, minden alkalommal megörökítem a pillanatot. Annak a napnak a képe itt van kint. Úgy van bennem, meg ha most árnyeka is önmagának. Eleinte magamnak se mertem bevallani, de dokumentálni akartam mindent... Nem tudom mikor leszek abban az állapotban lelkileg, hogy egyszer sorba szedjem, időrendben..nem merem még, nem akarom. Egy hullámvasút ez az év, 3 hetes etapokban számolunk, mert 3 hetente kap új kezelést. Én viszem. Ritkán a tesóm is, de ő valahogy távol akarta tudni ettől magát, amiért haragudtam előbb, ma már megértem. És valahol hálás vagyok, mert 3 hetente olyan mély és intenzív volt a kapcsolatom apával, mint előtte soha. Mindent megbeszéltünk. Tényleg mindent. Nem volt semmi tabu. A legjobb barátom lett, a cinkostársam. Mindent kimondtam. Hogy mennyire szeretem, hogy milyen nehéz lesz, ha majd nem lesz, és azt is, hogy ha úgy érzi belefáradt, és nem bírja tovább, akármilyen nehéz is, az ő döntése és tiszteletben tartom. Miattam ne csinálja, ha ő maga már elfáradt.

Tegnap hazamentünk. Apa napok óta csak alszik, csont és bőr, iszonyat gyenge. Az étvágya hullámzó, de az elméje penge. Tegnap egész nap ébren volt. Kibotorkált segítséggel a konyhába, amikor ettünk, délután a lábtartós fotelben ült végig. Amikor anyuval meg a tesómmal kimentünk a temetőbe, ő Gwendivel maradt. Beszélgettek, nevettek.. Aztán este sikerült belediktálni meg egy szelet vajas kenyeret, szőlővel, dinnyével. Mielőtt elindultunk a temetőbe, bementem hozzá, hogy apa, indulunk, Gwendi itt lesz, sietünk. Jó legyél, rosszat ne halljak!😊 és megöleltem azt a törékeny testet és azt kérdezte: miért vagy hozzám ilyen jó?-mert szeretlek apa. Nagyon szeretlek! És este beszélgettünk és boldog volt. Fáradt, de nagyon boldog.

Ma sokkal gyengébb volt. Nyugtatom magam azzal, hogy elfáradt tegnap , hogy sok volt neki ( mert tényleg sok volt), de amikor anya azt mondta ma, hogy mondott valamit, teljesen elvesztettem a nyugodt kontrollt. "Olyan szép ősz van. Sétálok egyet".. Nem tud járni már...

Halálra vagyok remülve. Rettegek, hogy mikor csörren meg a telefon, mikor ér véget végérvényesen a gyerekkorom. De hátha csak túlreagálom. Mert minden pillanata tiszta, olyan okos és művelt, és a teste ugyan lassú, de az agya most is vág.

Szóval itt tartunk most. Mindeközben nyilván beletenyerelt az életembe egy betegség is, de valaki azt mondta, a sok keserűség miatt nem véletlenül lettem epebajos...nem tudom. Itt ez a látszólag erős és rendíthetetlen nő, aki vagyok, és kurvára félek. Minden nap ajándék, de még annyira szeretnék egy kis időt!

Az apukámmal...:(

[sztupy]

Az archive.org még tud róla!

Szia! Ne haragudj, hogy csakugy radirok, a neved miatt kovettelek be, mert volt regesregen egy emilrulez tematikus lap, mindenfele erdekes koncertfelvetellel, amiben ez a nev is benne volt (bocs, kicsi voltam, nem tudom hogy webet szolgaltattal-e vagy ilyesmi). Volt hozza veletlenul kozod?

[lemondottemarnovakkatalin]

van egy ilyen side-blogom, még 15-ben csináltam, akkor volt valami ilyesmi gumicsont (EDIT: lemondottemarlazarjanos volt a blog neve ezelott).

mindenesetre szívesen átnevezem lemondottemanovakkatalinra mindjárt.

[istenes-bibic-mihaly]

ha nem teccik a blogom, akkor látod azt a piros kis X-et a sarokban?? na arra kell rányomni, aztán megnézni, mi történik... xd

[fovarosiblog]

Letudták vele az EU-csatlakozási ünnepséget, ma egy raktárban hever szétbontva

Ha valakinek van előfizetése, elküldené nekem ennek a cikknek a szövegét? Email címem a blogom jobb felső részén. fovarosi.blog.hu

[tiredpoet7]

mam teraz 270 obserwatorów - czy to mało czy dużo nie będę oceniać. mój największy blog, chyba ten o pierwotnej nazwie justpoet osiągną rekordową liczbę 1000 zanim go zdjęli. nigdy jednak nie miałam takich zasięgów jak teraz. czasem jestem w szoku jak widzę że takie zwykłe podsumowanie dnia ma 20 notek w tym komentarze. mam wrażenie że wcześniej ta ogromna liczba obserwatorów to głównie konta zagraniczne (i boty ale nie o tym) którzy obserwowali mnie z powodu memów po angielsku, jakiś motywacyjnych aka proana cytacików.

nigdy również nie byłam tak zaangażowana w prowadzenie bloga, lubię wstawiać tutaj wpisy, obserwuję masę osób których udostępniane treści nie są nawet związane z zaburzeniami odżywiania - bo po prostu mnie ciekawią. zaglądam tu już nie po to aby oglądać zdjęcia wychudzonych azjatek a żeby sprawdzić jak niektórym blogom minął dzień. zaglądając Tumblra dwa lata temu (z nazwami typu chude skrzydła, lub bezkalorii tego może akurat ktoś z was kojarzy) naprawdę nie sądziłam że tak się sprawy potoczą i jak zmieni się moje myślenie.

więc w ogromnym skrócie - wolę skromne grono obserwujących, których będę kojarzyć z nazwy i będziemy nawzajem aktywni na swoich blogach niż setki osób których nawet nie interesuję.

[pottyos]

Jó napot kívánok! :DDD

Szeverin vagyok, 21 éves vagyok. Transznemű férfi vagyok. Beszélek szlovákul és angolul.

Azért tanulok magyarul, mert szerenték kapcsolatot teremteni a családtagjaimmal. Szerentém megtanulni a köznyelvi magyar nyelvet. Jelenleg leginkább egy fordító alkalmazást használok. Én is beiratkoztam egy magyar tanfolyamra az iskolában. Nyugodtan javítsátok ki a hibáimat! Remélem, találok itt egy barátot :))))

Egy kicsit rólam:

Szlovákiából származom, és Csehországban tanulok könyvtárosnak. Szeretem a folklórt. Amikor én és a családon Magyarországon járunk, rengeteg Pöttyöst veszünk. Ez a kedvenc nassolnivalóm :DD

A fő blogom / my main blog: @dance-insane

---

Hello! :DDD

I am Severin, and I'm 21 years old. I am a trans guy. I speak slovak and english.

I'm learning Hungarian because I want to connect with my family. I want to learn colloquial Hungarian. I'm currently using a translation app. I am also enrolled in a hungarian course in school. Feel free to correct my mistakes! I hope I can find some friends here :))))

A little about me:

I come from Slovakia, and I'm studying librarianship in Czechia. I love folklore. Whenever me and my family visit Hungary, we buy a lot of Pöttyös. It's my favourite snack :DD

[szkennelttucsok]

Új tematikus blogom @venuszdombvasarnap

[csacskamacskamocska]

Álnaiv jóemberek

Megfogott Dulimano tegnapi hozzászólása. Vajon mennyire idomulunk a közösséghez, adott esetben a tumblr közösségéhez az elfogadásért? (és okoz ez kognitív disszonanciát, majd okoz ez robbanást, következményeként szégyenkezést, majd újra alkalmazkodást az elfogadásért, ...loop...) Arra jutottam, hogy a legjobb, ha magamról beszélek, mert az a legkevésbé támadó másoknak. Volt olyan blogom, amivel macskás képeket reblogoltam és lehetőleg kussban nézelődtem és igyekeztem nem sok vizet zavarni. Nagyon, rettenetesen nagyon vágytam rá, hogy befogadjanak, békén hagyjanak, kapjak némi fejsimit, némi elismerésként jópofa, vicces, néha okos reblogokat. Az hamar kiderült, hogy bármilyen problémát vetek fel, akkor az ismerőseim egyik fele magára veszi és felháborodik, a reagálók másik fele kioktat. A tumbli legtöbbször ego szinten kioktató, és csak kevesen dolgoznak saját élményből. Úgyhogy ezt abba is hagytam, rágódtam magamban és maradtak a macskák meg a jópofa, vicces, néha okos reblogok. Hát, nekem ez okozott kognitív disszonanciát. Ami ugyan nem vitt oda, hogy anonokat írjak. Kitérő: életemben egyszer írtam anont, azt is megkérdeztem előtte az illetőtöl, hogy akarja-e, hogy anonokkal pörgessem a tumbliját. Akarta. Aztán kurvára megszívtam mert végül szarul éreztem magam tőle. És igen, van ilyen, akinek a tumbli ilyesfajta népszerűségi játék. Néha azt gondolom, hogy anonokkal elárasztani a tumblit jópofa dolog, ahogy egyesek teszik, kedves, támogató kérdésekkel vagy poénozható megjegyzésekkel. De mindig rájövök, hogy csak keveseket ismerek annyira, hogy tudjak velük ilyesmit és azokkal meg nem érzem miért kéne titokban, amikor élőben mondhatom nekik. Jah, a népszerűségükért... aztán jól megszívom. Neeeeem! Több év alatt jutottam el oda, hogy kell nekem "egy hely", ahol önazonosnak élhetem meg magam azzal a nagyon kemény szabállyal, hogy akit öncélú gonoszságon kapok, azt letiltom. Nem érdekel a véleménye, nem érdekel a piszkos kis lelke, se a nyomora. Simán letiltok olyanokat is, akik nem szóltak hozzám, csak nem is akarom, hogy hozzám szóljanak mert máshol látom, hogy rosszindulatúak. – Hosszú út volt a megfelelnivágyástól eddig. És nem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, de nekem most megfelel.

Ellentmondásnak tűnik, de érdekelnek az ellenvélemények. Foglalkoztatnak, elgondolkodtatnak. Hiszen én is arra törekszem, hogy más nézőpontokat keressek, úgyhogy a tálcán kínált más nézőpont jól megdolgoztat érzelmileg meg értelmileg is. De csak azoké, akik tudnak írásban normálisan, tisztelettel kommunikálni. Rájöttem, hogy annyira bízom a szeretet hatalmában, hogy az már majdnem vallás. Egy lejáratott, elcsépelt, elhasznált gondolatmenet, amiben újra és újra definiálni kell, hogy mi is a szeretet. Ha erről beszélek, nevetségessé és unalmassá válok. De nem tudom nem e köré szervezni a gondolataimat.

Sokszor vannak kétségeim.

Nagyon kényelmes és jó életem van, ezt mindig tudatosítanom kell magamban. Mert ennek a háttérnek az önhittsége eltorzít dolgokat. Nagyon sokat dolgozom azon, hogy kényelmes és jó életem legyen. Mások nem gondolnák annak, de nekem az. Mások nem látják a melót, pedig kemény.

És akkor vissza az elejére. Nem sokáig lehet fenntartani egy nem önazonos képet, ez teljesen igaz. Abból mindig következik valami robbanás, az adott ember végigsöpör a posztokon és pikírt, geci, érzéketlen hozzászólásokkal szórja meg, amiről mások azt gondolják, hogy kifinomult humor. ¯\_(ツ)_/¯ Nem az. De néha tényleg nehéz megkülönböztetni.

Ezeknek az embereknek többnyire nincs öniróniájuk.

Szeretem ezt a többes életet, bár itt vagyok igazán otthon. Szomorú, hogy ezt csak úgy tudom megvédeni, hogy nem reblogolok és csak keveset zavargok máshol. Aki betéved, igyekszem jóltartani, válaszolni a hozzászólásra vagy levélre. Ha senki sem reagálna, akkor is kiraknám a napi posztot. Ha sokan reagálnak, néha megijeszt. Vannak, akik csak a gifre reagálnak. Nem baj, azzal is van melóm. :D

Köszönöm, hogy ismét beszélhettem magamról, egy tumblrt nem ismerő pszichológus ezt sosem értené, és belekerülne 14000 forintba. :) :) :)

[sappho-ilmarinen]

We are mutuals now, mizu

Heló! Örülök hogy tetszik a blogom. :3

[hetkoznapikaosz23]

Miért érdemes hozzá nem értőként is otthon kisérletezni a konyhában?

Szerintem ez a téma az amiről sajnos nem beszélünk eleget, a blogom célja, hogy minnél több embert bíztassak az otthon főzésre, és leginkább annak kisérletezésére. Biztosan benned is volt olyan érzés, miútán egy ízletes ételt fogyasztottál egy étterembe, hogy ez bárcsak otthon is ilyen finomra sikerülne, vagy ilyen szépen tudnék tálalni, mondjuk egy csaladi összejövetelen, vagy csak a barátaidat szeretnéd lenyűgözni, kövess és megprobálok a legjobb tudásom szerint segíteni ebben.

[mikropenisz]

hogy te mekkora egy fasz vagy!?

mióta erről szól már a blogom...

[csakegyegyetemista]

Megadta magát az üzenet funkció pár napja @youfuckingidiot08 fiókomon so akivel beszéltem korábban vagy szívesen beszélne velem ő itt teheti meg!!

Kövesd ezt a tartalék oldalam is, kitudja mikor kap az egész blogom egy tiltást xd

Don't forget to follow my backup page!