#anyagilag

[ultramegatroutman]

Kiskamasz törzsvásárlónk érkezik (valahol a spektrumon van a kölök sztem, kicsit hangosan, nagyon határozottan és iszonyatosan választékosan beszél.)

-JÓNAPOT KÍVÁNOK! AJÁNDÉKOT SZERETNÉK VÁSÁROLNI! ÉS MI MÁS LEHETNE AZ AJÁNDÉK, MINT KÖNYV!

-Szia! Tessék, nézz körül.

(7 másodperc múlva már a pultnál áll, egy atom gatya angol nyelvű Hobbittal.)

-Nem viharvert ez egy kicsit ajándéknak?

-ANGOLUL TANULOK. LEHET HOGY MÉGSEM AJÁNDÉK LESZ. MENNYIBE KERÜL?

-1500 Ft.

-MINDJÁRT MEGNÉZEM, HOGY ANYAGILAG MEGENGEDHETEM-E MAGAMNAK. (Közben az anyjával egyezteti a vásárlást telefonon, meg találkozót beszélnek meg.)

(Pénztárcában túrás, 1350 Ft jön össze.)

-HÁT EZ MOST NEM LESZ ELÉG!

-Figyelj, nem valami szép állapotú, most akcióban 1350 Ft-ért tudom adni.

Halálos komolysággal:

-MICSODA SZERENCSE, HOGY PONT ENNYI VAN NÁLAM!

Fizet, távozik. Kimegyek cigizni, a kölök a következő sarkon áll a járda közepén, hátizsák, egyik kezében tornatatyó, másikban a könyv, és olvassa.

[nitta86]

Ma azon borongtam, hogy milyen zavarbaejtő dolog már ex-mazochistának lenni. Bezzeg ha társadalmilag elfogadottabb rossz megküzdési módot választok, akkor ex-alkoholista lennék és mindenki sztárolna, hogy de ügyes vagyok, hogy le tudtam szokni, és akár még inspiráló írásaim is lennének a témában. Aztán rájöttem, hogy ez butaság, mert a BDSM-es korszakomnak legalább volt egy csomó jó része is, és megmaradtak innen fontos barátságaim. Plusz ez egy olyan traumatünet, ami semmilyen egészségügyi problémát nem okozott nekem, ellentétben pl. az alkoholfüggőséggel ami bőven járhat egészségügyi gondokkal. De eszembe jutott egy anorexiából felgyógyult barátnőim is, akiknek komoly anyagcserezavara lett az éhezéstől, és egész életében nehézségei lesznek.

Az se elhanyagolható, hogy anyagilag se lett belőle gondom, nem maradtam ki az egyetemről miatta, ami ha valamilyen függőséggel küszködtem volna vagy erős depresszióval, akkor szintén esélyes. Oké, motiválatlanná sajnos tett, mert volt egy üres félévem, amikor kereshettem volna állást vagy szakmai gyakorlatot, de nem érdekelt, mert legalább sokat BDSM-ezhettem, meg kipihenhettem magam a sessionök után.

Szóval ha gyakorlatiasan nézzük a dolgokat piszok nagy mázlim volt, hogy nem olyan traumatüneteket mutattam, amiket a társadalom szerint a rendes lányok szoktak, hanem szokatlanabbakat.

[pajjorimre]

Hoztam nektek tudományt,

"Elemzésünk során a 2015–2019 időszakból származó, összesen 30 701 közbeszerzési dokumentumot, PDF-formában dolgoztunk fel. Az adatforrás a TED (Tenders Electronic Daily) API volt, amely az EU hivatalos közbeszerzési adatbázisaként programozott elérést biztosít a dokumentumokhoz."

"Magyarországon régóta sejtjük, hogy a közpénz vastagabban köt bele a betonba, mint kellene — de pontosan mennyivel? Ez az elemzés azt a célt tűzte ki, hogy a homályos gyanút forintra átváltsa, és megnevezze a hiányzó milliárdok nagyságrendjét. Ehhez feldolgoztuk, majd mesterséges intelligenciával elemeztük a 2015–2019 közötti összes magyar uniós finanszírozású közbeszerzést. A módszertant az amerikai Department of Government Efficiency (DOGE) ihlette: technológiai eszközökkel kell feltárni a pazarlást és a korrupciós prémiummal terhelt szerződéseket. A következő oldalakon ezért nem benyomások, hanem százalékok, milliárdok és regressziók beszélnek – megmutatva, mennyibe kerül az adófizetőknek a „NER-kapcsolati felár”

A linken elég aprolékosan kidolgozott formában van számszerűsìtve, mennyibe kerül/-t az országnak a NER ámokfutása, legalábbis anyagilag. Jó mulatást, én is úgy kaptam.

[iwannapushthebutton]

még @brgzmpff kért meg rá, hogy írjak arról, hogy végül lett adhd diagnózisom.

enyhe besorolású vagyok, ami azt jelenti, hogy nem térek el súlyosan a neurotipikus átlagtól és "jó kompenzációs készségeket is feltételezhetünk a nehézségek mellett".

a nehézségek kifejezést elég félrevezetőnek tartom. nem akarom túldramatizálni a dolgot, de kicsit úgy hangzik, mint valami, amit csak úgy lerázol magadról. nyilván hozzá lehet edződni, meg egy idő után elfogadod őket, meg kompenzálsz - de évek, évtizedek is lehetnek, amik ezzel a "nehézséggel" telnek, úgy, hogy nem érted. és közben szenvedsz, épp eléggé ahhoz, hogy sose érezd magad teljesen komfortosan. mivel épp eléggé közel vagy a neurotipikusukhoz és látszólag minden oké, még nehezebb meghatározni, hogy veled akkor mi is a baj. a maszkolás viszonylag könnyen megy, bár társasági eseményeken könnyen csinál magából az ember hülyét, mert nem tudja követni a beszélgetést. a smúzolás veszélyes dolog.

de nem untatnék senkit a tüneteimmel. a következő időszak azzal fog telni, hogy körülírjuk a "nehézséget". leválasztjuk a többi pszichológiai problémáról. mert van egy rakás. parentifikációval kevert infantilizáció, codependencia, you name it. azt hiszem előbb egy adhd csoport lesz, némi képesség fejlesztéssel, és aztán terápia. és még valamikor egy autizmus tesztet is ki kellene izzadnom (anyagilag) magamból. kurva sok pénz. lakásom úgy sem lesz. az autót meg majd meglátjuk. úgyis használt lesz, ha lesz. mondjuk akartam tetkókat, meg most néztem egy fényképezőgépet is... hát mérlegelni kell. 😅

azért az adhd csoport lesz előbb, mert muszáj megtalálnom az aktivitás skálám. bár kezdem érezni már, közben mégis feleslegesen túlhajtom magam a semmiért. és szeretnék már valamit építeni. közösséget vagy vállalkozást. vagy mindkettőt. van egy rakás ötletem és még fényképezni és digitálisan rajzolni is szeretnék. ezt úgy nem lehet, ha mint most, lerobbantom magam.

szedhetnék gyógyszert, de nem fogok. az egészségemet is rendbe kell raknom. és milyen érdekes a két dolog (a neurológia meg egy rakás testi bizbasz) összefüggenek egymással! 😀 a klinikai szakpszichológus néni is azt mondta, hogy jó irány. kár, hogy ő felnőtteket csak diagnosztizál, mert még szívesen jártam volna hozzá.

na, szóval most ez lesz az utazás. ezt kell élvezni. de kifejezetten tetszik, hogy irányba raktam magam. ☺️

[oldmacykerenew]

El akartunk menni unokatesomekkal egy kozos nyaralasra, mert ha minden jol megy, jovore elhagyjuk az orszagot…

Mondtam, hogy az a kikotesem, hogy legyen kulon szobank, ami franciaagyas. Szerintetek miket kuldott? 😅

EMELETES AGYAS SZOBAKAT. (Apartmanok) Meg egy olyat, ahol osszetolni sem lehet a 2 agyat, mert a ketto kozott van egy szekreny. (Beepitett szekreny)

Feladom. 😩

Azert biztam rajuk amugy, mert naluk nagyon fontos az ar, mivel keresztlanyommal jonnek, nyilvan nem mindegy, hogy jon ki anyagilag…

Most vagy az lesz, hogy mi kulon megyunk es mashol megszallunk, vagy mi nem megyunk, mert nekem a nyaralas alatt is kell a szexualis elet, meg az, hogy normalisan osszebujhassak a ferjemmel… arrol nem tehetek, ha ok mar nem csinalnak ilyeneket 🫣

[brgzmpff]

A budapesti fele annyiba jon ki, de anyagilag azt latom a legkockazatosabbnak, hogy nem jon vissza egyaltalan az ara.

Brusszel es Amszterdam ugyanannyira jon ki, de azt becsulom, hogy nullara kihozhato legalabb es ha minimalis veszteseggel zarul, akkor is nemzetkozi bemutatkozasi lehetoseg a galeria muveszeinek.

Ha nulla eladassal zarulnanak ezek a vasarok, az eléggé fájna. Hogy mondjam, akkor par evig nem ferne bele betegseg vagy baleset a csaladban. Mig egy budapestit ki tudnek valahogy kohogni.

[ajtostolahazba]

Apunak elkezdték az új kezelést. Nagyon jól viseli, jól van, nagyon jó étvágya van, mellékhatás alig, szóval megnyugtatóak a hírek. Én szegedi vagyok, a szüleim innen 130km-re élnek, a kezelés Debrecenben van, szóval ez nekem oda-vissza egy majd'600km-es kanyar. A tesóm vitte eddig, aki leszázalékolt nyugdíjas a 10 éve lezajlott saját rákja miatt, de egészséges, és dolgozik is, májustól októberig egy mezőgazdasági cégnél már 7 éve. Tehát nem volt gond, hogy apu hogyan jut el a kezelésekre. Eddig. Most én is tudtam beszélni a dokival, minden szuper, megnyugtatott minket. Viszont a tesóm benyögte, hogy májustól ő nem tudja vinni, mert dolgozik. (10km-re lakik anyuéktól, én 130-ra...) Mondom neki, hogy én se, mert nem tudok 3 hetente kivenni 2 nap szabit, nagyon sok a 600 km, amit vezetnem kell úgy, hogy másnap jönnöm kell dolgozni Ez egy logisztikai probléma, van ismerős, aki vállal személyszállítást, ismeri is aput, vinné-hozná, keressük meg, beszéljünk vele. Kifizetjük, apu eljut a kezelésre, senkinek nem kell megszakadni, mindenki tud dolgozni, hétvégente én tudok menni rájuk nézni, win-win. Na ezen jól összevesztünk, mert a tesóm szerint én ki akarom a problémát vetni a nyakamból, hogy rögtön azon gondolkodom, hogy hogyan ne kelljen áldozatot hozni... 4x annyit keres, mint én, az alkalmankénti 25K, amit kérne a faszi( benzinnel együtt) nem vágná földhöz (illetve 12500 ugye, mert felesbe fizetnénk), de ő moralizál. Szeretem a tesómat, de egészen más világban élünk, nekem nincs nap, hogy ne hívnám fel aput, hogy mizu, ő letudja a gondoskodást azzal, hogy elviszi a kezelésre. Nagyon megvisel ez a helyzet, mert épp elég, hogy lelki toprongy vagyok amiatt, hogy megérintett a szele annak, hogy elveszíthetem, és most harcoljak a tesómmal is. Szóval hazafelé, este, miközben 140-el rongyoltam, hogy reggel tudjak jönni dolgozni, el is döntöttem, hogy leszarom, mit mond. Én megbeszélem a faszival, megbeszélem apámékkal, hogy ez lesz, ő meg oda teszi, ahova akarja, így is- úgy is szar leszek, de nem fogok tönkremenni fizikailag, idegileg meg anyagilag azért, hogy az ő lelke nyugodt legyen. Amíg vártuk, hogy a 2,5 órás infúzió lemenjen, mondtam neki azt is, hogy beszélni kéne a szüleinkkel, hogy mi legyen, ha rosszabbra fordul a helyzet. Na ezen is... Hogy hogy menjen oda és kérdezze, hogy hol van a pénz...Mondom bazmeg nem erről kellene beszélni. Hanem hogy mit akarnak. Hogy milyen temetést, hol vannak a papírok, anyakönyvi kivonatok, banki papírok...mit kell tudnunk, hogy ne majd akkor bolonduljunk meg, amikor amúgy is ki leszünk készülve. És apu meg anyu értelmes emberek, most még tudnánk röhögni azon, hogy apu kiköti, hogy az ő temetésén egy csuhás se ajvékoljon... 1000%, hogy már kész forgatókönyvük van, mindenre, miért nem lehet ezt addig átbeszélni, amíg ép ésszel vannak tudatuknál, hiszen jár nekik az, hogy úgy menjenek el majd, ahogyan ők szeretnének, ezzel tartozunk nekik. De ezt is nekem kell majd lezongorázni, mert ő ezt olyan tabuként kezeli, hogy képtelen logikusan átgondolni dolgokat, viszont a véleménye az megvan és olyan ellentmondást nem tűrően tudja közölni, hogy lehetetlen nem vitatkozni minden szaron. Szóval nem ez az életem legjobb időszaka, de próbálok talpon maradni, erőt meríteni a mindennapokból, hogy ott legyek, amikor kell, de nem fogok már mindenkinek tudni megfelelni, és ez szétforgácsol teljesen. Mindeközben munkám van, családom, unokám, felelősségem...és helyt kell állni mindenhol. Szóval ez van. Sose lesz könnyebb, pedig azt gondoltam, hogy ennyi idősen már egyszerűbb lesz az élet, de nem az. Jóvan, kiderpegtem magam, minden megy tovább, csak megálltam kicsit sajnálni magam. :))

[sztivan]

lehet-e ebből 26-ban kormányváltó hangulat - mit érhet el a tisza?

rakjunk egymás mellé két tényt: 1/a fidesz olyan szempontból nyert, hogy magasan az ország legnépszerűbb pártja maradt (még ha magukhoz képest gyengébbek is voltak most), 2/ a tisza a valaha volt legjobb olyan magyar ep-eredményt érte el, ami nem fidesz

oké, mi sül ki ebből?

a választási matek továbbra is egyszerű: ha van egy 40% fölötti fidesz, egy 35% alatti másik párt és még egy-két olyan, ami bejut a parlamentbe, akkor a fidesznek van többsége, valószínűleg kétharmada. az 1vs1 a fidesznek a legrosszabb, de hogy ez meglegyen, ahhoz a tiszának le kell darálnia a megmaradt dk-t - és ez nem teljesen lehetetlen, de nagyon nehéz feladat, ismerve a dk-s kemény mag fanatizmusát. de oké, meg kell próbálniuk.

emellett viszont jön egy másik nehéz feladat, mindenhol ott lenni akkor is, ha nincs épp MP-nagygyűlés

a fidesz 2006 és 2010 közti építkezése tökéletes példája annak, mit kell csinálnia egy ellenzéki pártnak: nem lemenni vidékre, hanem ott lenni mindenhol, minden kisvárosban nem csak megjelenni, hanem megtalálni az ott élők közül azokat, akik majd az adott pártot jelentik helyben. persze, óriási különbség, hogy akkor a fidesznek volt erős önkormányzati háttere, de valami hasonlót meg lehet próbálni

a kihívás az, hogy alkalmas embereket találni tényleg komoly meló - a tisza most gyakorlatilag egyemberes pártként működik, ennél sokkal bonyolultabb feladat az, hogy minimum 20 ezer lakos fölött minden városba találni olyan arcot, aki képes politizálni. a momentum, a dk, vagy a jobbik ebbe mentek tönkre: megvolt az időszakuk, amikor lendületben voltak, de aztán amikor ez a lendület megtört, akkor nem tudták helyben eladni magukat. a fidesz ezt iszonyúan megnehezíti, meg lehet nézni, milyen arcai maradtak a régi ellenzéknek vidéken, ahol tényleg ellehetetleníteni próbálják, aki kiáll a kormány ellen, egyszerűen az emberek 99 százaléka mentálisan alkalmatlan arra, hogy éveken keresztül viselje azt, amit a helyi ellenzékiség jelent, amikor az ilyeneket lejáratni és amúgy anyagilag is tönkretenni próbálják

és ráadásul nagyon könnyű lendületből menni - majd a következő kihívás a tisza előtt az lesz, hogy hogyan reagálnak arra, ha egyszer valami miatt megtorpannak, ha bejön egy kudarc. a momentum, a dk és a jobbik is ezt nem bírta el

szóval nyilván a tiszánál most ünnepelnek, és minden okuk meg is van rá, de ha majd kipihenik egy picit magukat, akkor lesz pár kipipálandó feladat előttük. nem tudom, nem is akarom megmondani, erre alkalmasak lesznek-e, maradok annyiban, hogy nagyon izgalmas lesz figyelni, mire jutnak

[pajjorimre]

Na.

[pidzson]

Barati kiscica kozszolg

Nagyon kedves baratom, atom tehetseges muvesz es tetovalo, Suzanne (alias Anatomoth) lassan 14 eves cicaja Massima sajnos surgosen mutetre szorul: a gyomorfalan egy nagy goc latszik, ami egyelore nem tiszta, hogy daganat vagy idegen targy betokozodva, begyulladva.

Mivel a tetovaloszakma rapszodikus tud lenni, a bevetel hullamzik es 1-1 nap “szabadsag” oriasi jovedelemkieses, szeretnelek megkerni benneteket, hogy ha megtehetitek, segitsetek kicsit tamogatni oket, hogy a mutet es a kezeles mellett maradjon lakberre es kajara is. :(

Ha tetkot szeretnetek, bookoljatok nala, szerintem meg februarra is van idopont, de a mutettol fuggoen nem biztos, hogy vallalja, marciusban viszont biztosan tud fogadni benneteket.

https://www.instagram.com/anatomoth

Vannak csodaszep eredeti rajzai, festmenyei, printjei is, kituzok, matricak es egyeb mercs

Es ha csak egy kis penzosszeggel tamogatnatok meg, Ko-Fin megtehetitek itt:

Reblogokert hala es koszonet, ha egy picit segitetek anyagilag is, azert pedig kulon oleles. Igyekszunk tamogatni oket mindenben, de az anyagi lehetosegeink nekunk is vegesek.

@kozszolg 🤍

[hicapacity]

Emlékeztek a Félelem és reszketés Las Vegasból amikor Dr Gonzó rajtakapja Deppet, amint az egy ampullànyi friss, tobozmirigyből fejt adrenochrome-ot szürcsöl fel számos, és egyszerre számtalan kontraindikációk ellenére…? 🤩🤣😂

A Texas Monthly című lap 1976 januárjában jelentette be, hogy Larry McMurtry szerződést írt alá a filmadaptáció forgatókönyvének megírására.

Martin Scorsese, Ralph Bakshi és Oliver Stone is igyekezett megvalósítani a filmet, de nem jártak sikerrel, és elengedték.

A Rhino Films 1992-ben kezdett el dolgozni a filmváltozaton. A produkciós vezető és a film producere, Stephen Németh eredetileg Lee Tamahorit szerette volna rendezőnek, de ő csak az 1997. januári kezdési időpont után állt rendelkezésre. Johnny Depp Bruce Robinsont szerette volna, de ő „nem állt rendelkezésre”.

A Rhino ezután Thompsonhoz fordult, hogy hosszabbítsa meg a filmjogokat, de a szerző és az ügyvédei elutasították az ajánlatot.

A Rhino a nyomás hatására ellenlépett, és néhány napon belül zöld utat adott a projektnek, a rendezésre pedig felbérelte Alex Coxot.

Thompson közben meghosszabbította a szerződést, de csak azzal a feltétellel, hogy Terry Gilliam készíti el a filmet. A Rhino erre felbérelte Gilliamet,de nem akart elköteleződni mellette, arra az esetre, ha nem működne a dolog.

A stúdió azzal fenyegetőzött, hogy Coxszal, Depp és del Toro nélkül készítik el.

A Universal Pictures itt szállt be a film forgalmazásába. Noha Depp és Gilliam fejenként 500 000 dollárt kapott, a rendezőnek még mindig nem volt érvényes szerződése. Depp és Gilliam válaszul kizárta a Rhino-t a forgatásról.

Gilliam szerint a forgatás megkezdésekor még nem állt rendelkezésre szilárd költségvetés.

Miközben Depp Los Angelesben forgatott, kapott egy hívást Bill Murray-től, aki az Ahol a bölény dübörög című 1980-as filmben Thompsont játszotta. Figyelmeztette Deppet: „Légy óvatos, különben tíz év múlva is őt fogod játszani... A következő szereped legyen valami drasztikusan más”.

A Las Vegas-i forgatás 1997. augusztus 3-án kezdődött és 56 napig tartott. A kaszinókban csak hajnali kettő és hat között forgathattak, és csak hat asztalt kaptak, illetve ragaszkodtak hozzá, hogy a statiszták valóban játsszanak.

Nicola Pecorini olasz operatőrt azt követően kérték fel, hogy küldött felvétet, amelyben azzal viccelődött, hogy csak egy szeme van (a másikat retinarák miatt vesztette el). Pecorini szerint a film kinézetére Robert Yarber festményei voltak hatással.

A Félelem és reszketés Las Vegasban a Cannes-i Filmfesztiválon debütált 1998-ban, és anyagilag nagyot bukott. Filmjével kapcsolatban Gilliam erős reakciókat akart kiváltani: „Azt akarom, hogy úgy tekintsenek rá, mint minden idők egyik legjobb, és leggyűlöltebb filmjére”.

A filmet számos díjra jelölték, Terry Gilliamet Arany Pálmára jelölték, míg Johnny Depp 1998-ban elnyerte az Orosz Filmkritikusok Céhétől a legjobb külföldi színésznek járó elismerést. Filmművelő

Filmművelő

#fearandloathinginlasvegas

[mirabellomonferrato]

Ez a várakozás nem az én idegeimnek való

Miért nem válaszol a tulaj? Van másik vevő? Kezdődik a licitháború? Nem olvasta az e-mailt? ELADTA MÁSNAK? Nem akarja külföldinek eladni? Vagy csak olasz és nem kapkod...

Próbálok minden másra gondolni, de nehezen megy mert folyton a ház van a fejemben, hogy mit kéne, hogy kéne. És persze változások is vannak, mégsem kapok annyi pénzt amennyit mondtak, és megtudtam olyan dolgokat is, amitől akár ki is akadhatnék. Jótanács egy: soha ne kerüljetek olyan helyzetben, hogy teljesen ki vagytok szolgáltatva anyagilag a házastársatoknak! Az nem felnőtt szerep. Az egy gyerekbirodalom. Jótanács kettő: Legyetek őszinték! A mismásolás nagyon nehezen tolerálható, túl nagy terhet ró a környezetre az a kicsi jó ami nektek a konfrontálódás elkerülését jelenti. Ne gyártsatok becsapott embereket magatok körül! Jótanács három: Találjatok egymásra! :D +1 Az önismeret kényelmetlen, de nagyon felnőttes. Na, próbálok másra gondolni: A tengerparton az egyik utcában voltak valami fák, amik ontották a mézillatot, mint a hárs, de nem az volt. Törtem pár ágat, mondtam neki, hogy ne haragudjon már, de hátha sikerül gyökeret varázsolni rá, bár kicsi a valószínűsége, de nem lehetett kihagyni. Viszont még nem találtam meg, hogy mi is ez, pedig akkor jobban tudnám, hogy mit lehet vele kezdeni. A kaukázusi illatcserjére hasonlít leginkább, de nem az szerintem. Az is lehet, hogy eredetileg nem fa, csak ilyenre nevelték.

[idonttalkwithpplhere]

Undorodom, ahogy a hétköznapokban hallom lányokat beszélni arról, hogyan tesznek tönkre lelkileg vagy húznak le anyagilag férfiakat. Belegondolni, hogy ezután ezek a férfiak nem fognak bízni a nőkben, valamint az értelmes lányokban rendkívül elszomorító és dühítő.

[emlekeimkonyvtara]

Egyre többet gondolok rá. Nem tudom ennek mi az oka. Összeszorul a mellkasom, remegek és feszült vagyok. Néha néha beszéd közben csak úgy az eszembe vág valami miatt és elcsuklik a hangom. Trauma, már a nevén sem hívom őt csak így kavarog az egész a fejemben. Trauma. Mindenki életében van egy ilyen személy, aki iránt érez valamit de annyi rosszat tett vele a másik hogy már nem akar róla tudomást sem venni. Na én nem ilyen vagyok, én sajnos vagy nem sajnos esélyt adnék neki, túl mély érzelmek fűzik át az egészet. Hiszem, hogy a fájdalmat csak az gyógyíthatja be aki okozta, más nem tudja befoltozni azt a lyukat a szívemen, ahová az ő keze nem kompatíbilis. Nehezek a levegő vételek, a koncentráció. Sokszor elhomályosítja a jelent a gondolataim sötét felhőrétege.

Azon töprengem, a sors miért szenvedtet még? Már nem tudom mit is tehetnék hisz azt tettem amit ilyenkor szokás, haladtam előre az életemben, élményeket gyűjtöttem, új embereket ismertem meg és teljesítettem a rövidtávú céljaimat. Mit lehetne még? Milyen utat kellene hogy most válasszak hogy ez a rossz érzés ami bennem van megszűnjön? Van valami útmutató a felhők között amit meg kellene fejtenem? Nem tudom, nem tudok válaszolni a saját kérdéseimre, azt pedig megtanultam hogy minden válaszért meg kell fizetni az árát, akár lelkileg, akár anyagilag is nézzük. Elfáradtam ebben az előre menetelben, megszállottan haladtam előre mert az okosok, a pszichológus azt mondta hogy majd ez enyhíti a bennem tátongó űrt. Kedves doktor úr, kedves barátok és idegenek, ez nem igaz. Nem szeretek okoskodni olyan dolgokban amiről nem tudok eleget, amiben nincs elég mennyiségű tudásom, de ez saját tapasztalat. Mindent megtettem azért hogy jobb legyen és nem lett jobb. A kezeléseket még meg sem említettem. Lassan ezek a hosszú önmagammal beszélgetések beterítik az oldalamat. Jók ezek, csendessé teszi a fejemet. Tehát a kezelések, nehéz. Sokat alakít rajtam, túl sokat. Újra elkezdtem a sportot, épp a vizsgaidőszakban de sebaj, jót tesz a testemmel. Jót teszek magammal. Próbálok erre törekedni, magammal tegyek jót.

Ismerkedtem, sokat. Egyik sem jutott el addig ameddig kialakult volna valami mert nem éreztem magam komfortosan. Nekem ez nehéz, testi lelki békét lelni valaki mellett, talán ezt Trauma sosem fogja megtudni, mennyire is különleges volt számomra, na mindegy is. El búcsúztam mindegyiktől, azzal az indokkal hogy ez nem az amit én keresek. Igazából nem is keresek semmit, inkább valakit. Nehéz ezzel megküzdeni, tudom hogy senkim nem lesz, mindenkit eltaszítok. Nem az az ember vagyok, nem azzal a személyiséggel rendelkezem, nem vagyok annyira különleges, érdekes hogy valaki foggal körömmel küzdjön értem. Ezt el kell fogadni, nem feladtam még mielőtt a nyakamnak ugrik bárki is, a lehetőség ott van. Csak általában ezzel nem élek, hamar megunják, hogy nehezen lehet a bizalmamba férkőzni, megunják a távolságtartó viselkedésem.

Most egy rossz dolog jön, foglalkozom a halál gondolatával. Mindig is az életem része volt, ám lecsendesedett egy időre, most újra előbújt. Nem az évszakos depresszióról beszélek, ez más. A legboldogabb pillanataimban, amikor csak nevetünk és tényleg jól érzem magam, a mellkasomba vág ez az érzés, majd a gondolat hogy megfogok halni. Kettős érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Tudom, leharapná a fejem az aki ezt elolvassa, de van bennem ezzel kapcsolatban egy megkönnyebbülés érzése. Megszabadulnék ezektől a nehéz dolgoktól, sok fájdalmat hagynék, és nekem fájna maga a halál de nem nyomná a lelkemet ez az üresség. Ez is olyan abszurd, üresnek érzem magam viszont teljesen az érzelmeim irányítanak. Megélem őket minden egyes percben. Nehéz, azt érzem mintha, mintha Trauma a szívemen, a lelkemen kapaszkodna. Pedig elengedett, és én nem kapaszkodom. Boldog, Trauma boldog, boldog azzal akivel boldog akart lenni. Biztos szereti őt is a családja, épp ahogy engem is kedvelt. Azt hiszem, kedveltek. Ezt éreztem ott, szeretetet. Rossz ezt belátni, hisz soha többé nem fogom őket látni, és nem tudom miért de nagyon szerettem őket. Ettől borzalmas embernek érzem magam, mert nem az én szüleim, és nem szabadna. Traumát is rég el kellett volna felejteni, nem szeretni. Életem végéig fogok ezzel harcolni, az pedig nem tudom mikor lesz.

De boldogan szeretnék meghalni.

[drflash-bazmeg]

Mínuszos nap

Hozott a vottasszon a nyomorkórházból, ahol a tanári munkája mellett hétvégenként dolgozik, egy műanyag tálka spenótot a takarékosság jegyében, jólesszazmég majd felzabálom, sütöttem is mellé valami aldis bélszínrolót vagy hármat és munkába indulás előtt az egészet beküldtem mint vécés néni a cikkcakkban huggyozót a hótiszta pisszoárhoz. Itt számítottam el magam, mert a külvárosi vonaton olyan rosszul lettem mint egy klasszikus ételmérgezett, a csatolt buszon már a mentők számán (104) gondolkoztam. Leszálltam a buszról, hajrá, 10 perc gyalog, de a testem megálljt parancsolt, az első utca menti bokorig elvánszorogtam – hálisten már sötét volt, képzeld el ezt nappal - és állat módra kifostam magamból a gyógyuló betegeknek szánt méregfőzeléket. A halálból visszatért megkönnyebbülésével tapogatódzva egy csodálatos fügebokor levelével tisztogattam alfelemet, tovább sietve munkahelyem felé, DE a fosási kényszer a gyaloglás hatására mégerősebben elkapott, és sikerült teligyaláznom a médin török Flash márkájú farmerem szárát! Már csak öt perc a munkahely, cask jussak el valahogy odáig. Berohantam, hálisten egy gondozottal se kellett találkoznom, ajtó bezár, nadrág kimos, egy szál törülközőben megkezdtem ügyeleti munkaidőmet. Háborgó lélekkel lepihentem a szolgálati heverőre, ami fél éve tele van kiirthatatlan poloskákkal, több gázosító csapat sem bírt velük. Az evolúció szerencsétlen barnahátú napszámosa, polos, megvárja hogy elaludjak, előmászik a rejtekéből és a hozzá képest óriási alvó testen a megfelelő pontot kikeresve teliszívja magát a véremmel. Ez a kis szar tagolja be az idődet, mert ahogy megcsíp, a viszketéstől felébredsz. Két-három óránként idegesen vakaródzni kezdesz, felriadsz és próbálsz újra elaludni. A munka szabaddá tesz mongya a latiny. Amikor nyugdíj előtt pár hónappal ezek a vázolt életkörülményeid, plusz egy magasművészetileg elismert de anyagilag negativisztikus zenekar énekes-szövegírója vagy, az életeddel való számvetés erősen a negatív tartományba leng ki. Mindenesetre az ételmérgezést kihevertem, haza is jutottam áldott munkahelyemről, úgyhogy fel a fajjal kedves olvasóim, ezzel tudom zárni soraimat.

[i-want-your-heart-bae]

Azt hiszem tényleg egyszerűbb lenne csak csendben meghalni.

Mondjuk ha elmegy a párom, befeküdni egy kádba, ami jó meleg vízzel van megtöltve. Emlékszem még hogy, hogyan simogatta a bőröm a forró víz.

Majd arra is emlékszem ahogyan a penge felhasította a bőröm, nyugi Kicsi, csak először fáj, utána már a cselekmény is értelmét veszti, hiszen már nem is fáj a vágás, csak megteszed csendben, mert a tudat az, ami megnyugtat. A kérdés csak az hogy mikor viszem túlzásba? Mikor vágok egy centivel mélyebbre?

Aztán van az a pillanat mikor a belsőd üvölt a fájdalomtól, de kívül csak egy könnycsepp gördül végig az arcodon, nincs kiabálás, kiborulás, csapkodás, vagy hangos sikoly, csak egy csendes könnycsepp, ami szépen lassan lefolyik az arcodon.

Nincs munkám, a barátaim elfoglaltak és mindenkinek megvan a maga keresztje, képtelen vagyok meghallgatni mert megvan nekem is a sajátom amiről viszont hallgatok mert ha mondom csak rosszabb lesz hiszen tudom hogy csak egy semmi vagyok, egyre inkább érzem magam nyomorultnak és egyre nehezebb a mellkasomon lévő nyomás. Mély levegő, azt mondjàk az segít majd 2 hónapja nem tettem semmi hasznosat, a párom lassan tönkre megy mellettem, anyagilag egy nulla vagyok, aki képtelen a közösbe adni és még sokba is kerülök hiszen koffein és nikotin függő vagyok. Ő pedig megveszi, csendben megveszi, leteszi a pultra, nem szól semmit én megköszönöm ő pedig csendben rám néz, nem szól, de tudom mit gondol.

Bár szeretem őt, azt mondta sosem fog eltartani senkit, és most én is megnémulok, mert várom, hogy mikor lép le azzal, hogy ő nem tart el senkit.

Na akkor fogok befeküdni abba a kádba, abba a forró vízbe.

-Alice