#holnap folytatom

[otodiklovas]

Na jó, adok holnap reggelig adok esélyt Magyar Péternek és a Tisza Párnak, h kommenálja Novák Előd tv. javaslatát, Gulyás, Lázár és mások nyilatkozatait a Pride-dal kapcsolatban.

Aztán beteszem őket is az ez is elfüstölt cimkém alá, és folytatom kedvenc sorozatomat.

[oldmacykerenew]

Ezen az agyi szinten vagyok jelenleg. 😅 Holnap reggel ennek futarhoz kell kerulnie… A kezem lerohad mar ugy faj, de kitartoan horgolok.

Nem sokara norveg oram lesz, aztan folytatom.

[kiforditom-szetszedem]

Anyósom azt mondogatja másoknak, hogy azért dolgozom a háznál egyedül, mert nem fogadok el segítséget. Ezzel szemben a valóság, pl tegnap: hívok egy segítséget, hogy haladjak a falkaparással, míg a speckóbb dolgokat végzem, s ez lett belőle:

1. Megkérdi, voltam-e a múltkor Tankcsapda koncerten. Mondom, nem, én minden nap itt dolgozom estig

2. Pakoljuk a dobozokat, oda tényleg jól jön, megnyitja az összeset, nézi mi van bennük, majd kiveszem a kezéből, mert none of his business s elviszem én

3. Nekiáll falat kaparni, öt percenként megkérdezi, hogy így jó lesz-e, ötpercenként elmagyarázom, megmutatom, hogy igen, meg nem. De tényleg öt percenként.

4. Ami alatt kimartam és kivéstem a falban 7 méternyi hornyot, meg átfúrtam a falat a csöveknek, addig haladott fél métert. Nekiálltam, lekapartam egy két méteres szakaszt, befalaztam egy használatból kivont kémény nyílásait, addig haladott megint fél métert

5. Közben harmadszor is megkérdi, voltam-e a múltkor Tankcsapda koncerten, az milyen fasza volt

6. Feszt ment ki cigizni, de tippem, hogy a táskájában valami tömény is volt, mert mindig bizonytalanabb volt a járása amikor visszajött. Az öt perc alatt, amig kint volt, haladtam egy métert a fallal, onnan, ahol abbahagyta.

7. Nekiálltam a következő falnak, ő is. Haladott 20 centit, amig én másfél métert. Ott lefújtam az akciót, mondva, hogy eleget poroztunk mára, majd holnap folytatjuk.

8. Evidens, hogy ma nem folytatJUK hanem folytatOM.

A mai fiatalság nem bírja mellettem a tempót

[fagcrisis]

Hogy áll a gatya?

kivágtam a paneleket de aztán elkezdtem csillagokat látni úgyhogy majd holnap folytatom. ez amúgy is egy tesztnadrág amit egy régi lepedőből vágtam ki lol, akarok csinálni egy ugyanilyen gatyát a maradék farmeranyagaimból csak először le akartam tesztelni a mintát

[the-bagira]

Valahogy nem így képzeltem el és terveztem a mai napomat. A hétvége egészen jól indult. A mai napra valamiért takarítás terveztem. Hamarosan jön a húsvét, ma legalább nincs suli, az eső is esik, hát itt a lehetőség, ki kéne használni. A lepedőimet beáztattam, kimostam, kiteregettem, idáig rendben ment. Jött az ágyneműhuzat, bevágtam mellé a függönyt is, persze szétfoszlott. Szörnyen éreztem magamat, mert az előző függöny után is nehézkesen kaptuk ezt nővéremmel, mert ikerszobánk van. Persze így dupla szett kell és nem is négyszög alakú az ablak, hanem lecsapott, szóval nem egyszerű dolog. Brutál csalódott voltam, pláne, hogy nem is lett volna még muszáj kimosni, csakhát túlbozgó voltam. Utána mondta Anyukám, hogy szerinte nem az ágynemű szedte szét, hanem a nap sütötte már ki. Ez azért kicsit megnyugatott, hogy akkor nem rajtam múlt. Persze estére nem száradt meg a lepedő, amiből 1 szett van, a matracvédő alig száradt meg, a huzatból meg a régi "szettet" terveztem felhúzni, de 1) olyan f*s mérete van, hogy szörnyű, 2) olyan vékony, hogy szörnyű. Felszenvedtem, de egyébként minek. Szóval céllistára mehet aktívan az új lepedő és ágynemű szett!

A másik kitalációm, hogy belülről is kitakarítom a szekrényeket, de nemcsak ki pakolom és vissza, hanem át is akarom nagyjából szortírozni amit tudok, hogy minél több minden menjen ki, hogy legyen hely a cuccaimnak. Az elmúlt évek alatt sok mindent rendeztem már, szerintem a legelmaradottabb résszel kezdtem. Egy polcra órák mentek el, mert kiválogattam a színezőket és a rajzokat egyesével, dobtam is ki néhányat. De saját magam megnyugatására azt kell, hogy mondjam, hogy nem baj, mert most nem az volt a fő cél, hogy egy nap alatt letudjam az egészet, hanem, hogy haladjak. És ez sokkal nagyobb energia befekektetés, de sokkal többet is fog érni és végeredményben sokkkal jobban fogom magamat érezni. Holnap is lesz nap, és ha jövő héten fejezem be, az sem lesz baj!

Emelett nem szabad megfeledkezni, hogy mennyi mindent meg is csináltam. Az erkélyen letörölgettem az fénysort, letakarítottam a műfüvet, pakoltam ki virágokat, ablakot pucoltam, letöröltem a párkányt, a radiátor, ágyneműt mostam (kisebb nagyobb sikerrel), leötöröltem a szekrény tetejét, három polccal megvagyok, dobtam ki és válogattam ki pár dolgot.

Szerintem holnapra maradt a lepedő húzás, visszacserélem az ágyneműhuzatot, a régi kiszanálom, folytatom a polcok rendezését és takarítását. Kéne rendelnem lepedőt, és nyitott szemmel kell járnom az ágyneműkkel. Ha a szekrényekkel nem leszek kész, akkor is porszívózással kéne zárni.

Tervben van még futás, de szerintem még hanyagolni fogom. Holnap hajmosás, és csak a szokásos dolgok. Az elmúlt pár hétben hónapban úgy érzem nem nagyon szövögettem terveket, kevesebb célom volt, most újra kezdek aktivizálódni.

Szummázva a mai napot, Kedves Judit! Tudom, hogy ma néhány dolog nem úgy sült el, ahogyan tervezted, a függönyért valóban kár, de a többin hidd el, hamar túl leszel. Tudom, hogy nagyon fárasztó volt a mai nap számodra, és hogy úgy érzed, nagyobb felfordulást csináltál csak a szobádban, de nagyon ügyesen és kitartóan munkálkodtál, és tudod, hogy mondják, a dolgoknak néha szét kell kicsit esniük, hogy teret adjanak valami jobbnak. Hidd el, amikor kész leszel, sokkal nagyobbat fog adni, és igazán elégedett leszel.

„A rendrakás nem csupán a tárgyakról szól. A rend a gondolataidban és az életedben is megjelenik.” – Marie Kondo

[nam00n]

itt suhog

köröttem minden boldog éjszaka:

gyűlnek az árnyak, örök muzsika

hozza, kíséri őket, s mennyi év,

mennyi táj, mennyi drága, régi kép

vágyik még megszületni: debrecen,

balassagyarmat budának üzen,

tiszabecs kérdez, egyiptom felel,

splitet a tátra szivemben éri el:

életem beszél, s ahogy hallgatom,

mondom, amit mond. holnap folytatom

— tücsökzene, II. miskolc, 29. közjáték: a tücskökhöz, szabó lőrinc

[halottlehetnekmar]

Ha így folytatom holnap a balatonon kötök ki velük😆

[msbparker]

Ez a Cirmi nagyon bejött, holnap szerintem a Gombócban folytatom. Hacsak meg nem győznek a kollégák a közös vacsiról, de ma is csak 9után kezdtek keresni, fel nem tűnt senkinek, hogy 8ig nem ettem...

Tumbli népe, segíts!

Kb egy hónap múlva lesz pár szabad estám Szegeden. Mit érdemes Szegeden este egyedül csinálni?

[hoofsnclaws]

09. 29. 23:12

Szellőztetek, ezalatt pedig távcsövemmel figyelem a srégen szembe lévő erkélyen beszélgető fiúkat.

Az jár az agyamban, hogy holnap ilyenkor már egy üveg jagërt fogok nyakra fogni, és reméljük ajkaimmal pedig valami mást.

Érdekes lesz a holnapi nap. Minden érzékszervem kíváncsian áll hozzá, hogy el-e követem kapcsolatunk első baklövését.

[otthonzulles]

amúgy hogy megy ez a redőny-szerelés?

pár napja elszakadt a redőnyömben egy ilyen ‘léc’ és leesett a sínbe az egész. műanyag szar, előfordulhat... ma kiszopkodtam nagy nehezen a teljes redőnyt, ehhez az ablakkeretekbe én bizony beleráspolyoztam (hiányzott az a 3mm hogy beférjen a redőny teljes széltében), mert szakember ezt gondolom kívülről csinálja vagy a faszomtudja. na mindegy, kint volt a leszakadt rész, kigyógyítottam a dobozból a maradékot, kidobtam az egy hibás lécet, összetoltam a maradékot, visszaszopkodtam a dobozba (kézzel feltekertem) és aztán befűztem a redőnysínbe vagy minek nevezik ezeket a műanyagokat.

most viszont a redőnyszalag tuti szarul áll mert nem tudom felhúzni a redőnyt :D hát a tököm kivan ezzel

még szerencse, hogy redőnyszalagot már cseréltem a másik ablakon, asszem menni fog, de a tököm kivan már ezzel komolyan (és éhes is vagyok)

[justmysuicidethought]

#41

Újra itt, rengeteg idő telt el, én pedig már más vagyok

Most csak kiírom a mai napomat, mivel sokkal jobb úgy aludni ha becsukod a könyvet minthogy álmodból felkelve is olvasnád.

Igazából a kelés az egész szuper volt, indokolatlan módon már 7kor fentvoltam, csakhát a fogam... vissza is kellett aludjak úgy fájt, szóval lett 11óra, a fájdalom is megmaradt a fogorvos meg 2től rendelt, érdekes, gondoltam elkezdem a napom 120%ba erre ott vagyok hogy sehol, nagyon nem is volt kedvem, se energiám belekezdeni bármibe is addig.

Viszont a fogorvos után, ami meglepően jó élmény volt. Minden ment, kicsit megpihentem persze de elkezdtem kitalálni és összeállítani A KURZUST amire meg az ai is azt mondta hogy itt vilaguralom a cel ezzel, szoval siman mehetne is, ennek a tervezeset holnap folytatom

Lehet pár hónapra elköltözök Heni lakásába, ki akar már menni nagyon, és nincs ki aki figyelje a cicákat, szóval gondolt rám. Persze elvállaltam, a segítség mellett persze megvan a magam haszna is, idő, végre lesz nyugton kis időm, elvonulok mindenki elől oda, ahol nem is sejtik hogy vagyok haha

Dalmával beszéltem még sokat, holott eddig 3 hetente írtunk egymásnak, érdekes volt de bőven volt miről témázni, ō is spirit mint én, szóval ténylegesen volt közös téma

Mindenre visszatérve, tudom a céljaim, tudom hogy mit akarok ebbe az életbe és tudom a titkot amiért a 80% bentragad a mókuskerékbe, na én nem azt akarom, és ezért én tenni is fogok, áldozatokat kell hozzak, ami nem kicsi lesz, hiszen az elvárt eredmény sem egy hangya nagyságrendű dolog, 120% motivációba és energiába vagyok, a koránfekvés is még meglehet éjfél elött szóval adom! Így kell ezt, majd alakul ez a naplóírás, mára ennyi is volt.

/2023.04.24.

[brgzmpff]

hosszúhétvégéztem a balaton közelében, aztán kipakoltuk üresre, felsöpörtük, felmostuk a régi lakást, ma jön az ingatlanos fotózni. a környéken nincs eladó lakás, a kerületben is alig-alig, a felettünk lakó régi szomszéd, a kettyós, eladta az övét végre, nem fogja többé a kereket kötni, lemondtunk az elővásárlási jogról.

aztán itthon már megint kerülgetni kell a bútorokat, amiket azért nem hoztunk át a múltkor a hórukk emberekkel, mert akkor még az volt, hogy ki lesz adva a kecó, nem tudom hány kilót és hány köbmétert mozgattunk meg, de hazafelé, elvittük az anyósomat egy fagyira a hozzánk legközelebbi kocsmába, ahol több mint tíz éve nem járt, és tetszett neki végül.

egyfolytában dobozokat csomagolok ki, meg dolgoknak keresek helyet, hetek, hónapok óta.

mire tegnap hazaértem, apósom elkészült egy beépített szekrénnyel, leragasztotta a lépcsőlapokat, most már nem dübögnek, nem félek, hogy ha rossz részre lépek, lezúgok, és a burkoló befejezte a csempéket a konyhában, a teraszon a fugázás is végre kész van, igaz, a konyhai csempe nincs kifugázva, de majd eljön ennek is az ideje. Kihajtott egy csomó növény, pl egy kósza napraforgó a kertben, beért egy csomó csili, a gonoszabbik fajtából, amit tavasszal lezúzott valami kórság, de mostanra szépen kigyógyult belőle, és végre van újra rettenet paprikánk, lesz újra csípős olaj, amiből 1 csepp egy tányérba az ajánlás. Találtam egy csomó cikláment (?) a kertben, kinőtt a fű újra mindenhol, lassan nekimegyek gyomirtóval a hátsókertnek, mert durva mi minden nőtt oda. befejezem a fekete tulipános kép festését, hogy holnap le tudjam aranyozni, megvárom az ikea csomagomat, és utána lemegyek a galériába, folytatom a takarítást, átadom az utolsó szöszapót a drága hölgynek, aki teljesen kétségbe volt esve, hogy nincs már több, pedig hónapok óta akarták a férjével, és amikor megtudta, hogy az utolsó van a galériában, azonnal fizetett, nehogy erről is lecsússzanak...

[eltiron2]

WTF

kora délután leírtam a szokásos munkaügyi szorongásaimat, közben egyébként a fiammal másfél-két órát beszélgettem arról, hogy lesz-e atomháború és kinek hová kell majd bújnia. A fiúnak konkrétan most újra kell élni azt az egszisztenciális szorongást, ami nekünk a felcseperedésünk része volt, mellé a Covid, meg a globális éghajlatváltozás, túlnépesedés, mifasz.

Kicsit keserűen jegyezte meg, hogy “és még én akartam érdekes életet”, és erre nem igazán tudtam mit mondani. 

Mi a faszt tudtam volna mondani, én neveltem arra, hogy olvasson történelmet és tanuljon természettudományt, persze azt is szeretném, hogy legyen boldog. 

Picsába, a hosszú beszélgetésünk alatt (rengeteg hosszú beszélgetésünk van mostanában, már lassan kezdek bújkálni előle, mert nem tudok hazudni és kényelmetlen igazságok kimondására kényszerít) egy csomószor akartam mondani, hogy “minden rendben lesz”, dehát semmi nem lesz rendben, tudjuk.

Én is szeretnék még picit boldog lenni, bele kéne férjen a hátralévő életembe, de nem megy, 

mert

figyelnem kell arra, hogy a fiam túléljen (ez nehezen megy, kurvára beteges lett a kissrác), anyám éljen még (ez megy, kékacél rosszindulatból és ólompáncél önérzetből felépített Mamaminátor az öreglány, közben persze egy pipacsmező jóindulata is benne van)

és 

szeretnék a hobbimnak is élni, de nem megy.

és itt megakadtam, mert évek óta nem működik semmi, valahogy kb két éve megállt az életem

folyamatosan azt írom, hogy majd csak lesz valahogy, de nem akar sehogy sem lenni. 

Közben 50 éves leszek. Ez messze-messze nem kéne, hogy a történet vége legyen, sőt, egy gyönyörű epilógus is lehetne (sok embert ismerek, akik a 40-es éveik végén találkoztak a boldogsággal), de hirtelen sok-sok szar szakad rám. 

Nemrég volt egy epifánia-jellegű érzésem, hogy nekem most majd minden jobb lesz, és bele is csaptam a lecsóba, komolyan, kemény akarattal, aztán 3 hét alatt az élet az összes középső ujját bemutatta nekem.

Faszom. 

Most kiposztolom ezt a szart, aztán még ma este sajnáltatom magam magammal, és holnap csakazértis folytatom azt, amit év elején elkezdtem. 

[stukkeruva2000]

Nah mára ennyi elég lesz, majd holnap folytatom. Vár a bloodborne. :D

[limlom-maci19]

Lamberg szivében kés, Latour nyakán

Kötél, s utánok több is jön talán,

Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!

Ez mind igen jó, mind valóban szép,

De még ezzel nem tettetek sokat -

Akasszátok föl a királyokat!

 

Kaszálhatd a fűt világvégeig,

Holnap kinő az, ha ma lenyesik.

Tördelheted le a fa lombjait,

Idő jártával újra kivirít;

Tövestül kell kitépni azokat -

Akasszátok föl a királyokat!

 

Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,

Gyülölni méltóképen a királyt?

Oh, hogyha szétönthetném köztetek

Azt a szilaj veszett gyülöletet,

Mitől keblem, mint a tenger, dagad! -

Akasszátok föl a királyokat!

 

Szivöknek minden porcikája rosz,

Már anyja méhéből gazságot hoz,

Vétek, gyalázat teljes élete,

Szemétől a levegő fekete,

S megromlik a föld, melyben elrohad -

Akasszátok föl a királyokat!

 

Ezerfelé bús harcmező a hon,

Arat rajt a halál irtóztatón,

Itt egy falu, amott egy város ég,

Százezerek jajától zúg a lég;

S halál, rablás mind a király miatt -

Akasszátok föl a királyokat!

 

Hiába ömlik, hősök, véretek,

Ha a koronát el nem töritek,

Fejét a szörny ismét fölemeli,

S akkor megint elől kell kezdeni.

Hiába lenne ennyi áldozat? -

Akasszátok föl a királyokat!

 

Mindenkinek barátság, kegyelem,

Csak a királyoknak nem, sohasem!

Lantom s kardom kezembül eldobom,

A hóhérságot majd én folytatom,

Ha kívülem rá ember nem akad -

Akasszátok föl a királyokat!

- Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat

[nemasag]

“Elnézest akivel ma is bunkó fasszopó voltam. Holnap folytatom.„