#kislibák | Explore Tumblr posts and blogs

magaseletahegyen · 6 years ago

Text

Óbabe’, óbabe’! Híjjad annya, híjjad, híjjad! -

Kiabálja kb. 50 éve a nagymamám a baromfiudvar közepén minden áldott este.

Gyerekkoromban sokat röhögtem ezen, meg azon is, hogy “Ne tik, ne! Ne tik, ne!” Ezek a Somogyban használatos állat-behajtós parancsszavak, amikkel a mamák irányítják az állatokat az óljuk felé este, mikor már lefeküdnének és néznék a Szulejmánt a picsába!

/kipróbáltam a libaólat, mielőtt beköltöztek az új lakók; a kilátás remek./

Azt viszont sosem gondoltam, hogy én is kimondom a varázsszavakat, miközben próbálom beimádkozni azt a két kibaszott libát a helyére, amit egyik szerda reggel a helyi vásáron hirtelen felindulásból megvettünk.

Szigorúan csak fotózási célokkal akartunk naposcsibét beszerezni, de az nem volt, így cuki kislibák (zsibák) lettek. Gondoltuk, leadjuk majd a mamának - ha már nem kellenek -, de baszki, két nap alatt beleszerettünk a két hülye libába.

Így maradtak.

/nyúlpöresz a bulika, a két liba nyomja velünk/

Hirtelen kellett nekik kaját intézni, meg egy helyet, ahol lakhatnak, mert a liba valami piszok gyorsan nő, így a számukra kitalált papírdoboz kb. egy hétig volt megfelelő.

Szomi barátom neki is állt, hogy építsen egy libaólat, laza két hét alatt el is készült, még egy hét, amire a helyére került, addigra a libák már kinőttek mindent, a konyhából a spájzba kerültek (hideg volt még kint nekik), összehaverkodtak a kutyával, kinézték a Zsuzsit az anyjuknak, váltották a tollukat, és lett nevük is:

Zúzó és Latyak, a két kőkemény hegyi lúd.

/ilyen cukik voltak, mikor elhoztuk őket a vásárból/

Reméljük fiú és lány, mert szeretnénk jövőre kislibákat, a jövendőbeli szülőket nyilván nem akarjuk megenni, de a kicsinyeiket gasztronómiai céllal tartanánk már. A két liba tehát háziállatként éli tovább az életét, ha szerencsések, elég sokáig húzhatják: a liba elvileg 20-40 év között eléldegél. Baszki, még engem is túlélhetnének!

Persze csak akkor, ha megfogom az újabb rókát, ami tizedeli a környéken a baromfikat. Most ez a legfontosabb feladat.

De vissza a libákra: mit is tudunk eddig róluk?!

Először is csodaszépek. Ötvöződik bennük a vizimadarak előkelősége a raptorok könyörületlen megjelenésével: néha szépen tárogatják a szárnyaikat és mosakszanak a vízben, máskor pedig előrenyújtott nyakkal, fenyegetően járják körbe a helyüket és rontanak neki a kutyának.

Imádják a társaságot. Mindig ott akarnak lenni, ahol mi, amivel nem is lenne baj, de összefosnak mindent, ezért lekerített részre kerültek, ahonnan folyamatosan idenézegetnek hozzánk. Miska és a mi terciánk között kaptak helyet, ezért mindig elkísérnek, ha átmegyek egy fröccsre a szomszédhoz. Így mi is rajta tudjuk tartani a szemünket a két hülyén.

Hiúak. A kocsim ott parkol a helyüknél, folyamatosan ott álldogálnak mellette és nézegetik magukat a kocsi oldalában (és basszák szét a fényezést, mert kopogtatják a csőrükkel), vagy ha nem ott eszi őket a fene, a Miska cseresznyefája alatt heverésznek és az ott található ablaküvegben bámulják magukat/egymást. Éppen ma kerítettük le a kocsit is, mielőtt megeszik. Kapnak majd egy tükröt is, ha megérdemlik.

Kibaszott viccesek, ahogy a két oldalt lévő szemükkel próbálnak nézni és forgatják a fejüket. A másik, hogy úgy mennek előre, hogy a lábuk elé egyáltalán nem néznek, simán átbuknak dolgokon (egymáson, itatón, különböző akadályokon), ha megfuttatod őket, akkor meg úgy rohannak, hogy beszarsz a röhögéstől. Rázzák a seggüket folyamatosan.

Parás állatok: ahogy megfogod őket, úgy sipulnak, mintha ölnék őket. Nehéz is elkapni a libát, a kettő közül mindig csak az egyiket lehet, mert a másik addigra felismeri a helyzetet és piszok gyorsan tud szaladni.

Jó házörzők: mennek ezek mindenre, ami megjelenik: akár a Feri sétál ki a Miskához, akár a Gyulabá jön a Suzukival, ezek kiabálnak és rohannak feléjük :)

/május végére már ekkorák a libák/

Füvet esznek, tápot nem kapnak; nem cél, hogy gyorsan nőjenek. Kukoricát adunk nekik, azzal tanítjuk nekik éppen, hogy este be kellene menni az ólba. Mert ugye maguktól nem akarnak, este 10-ig meg nem üldögélek lent, azt várva, hogy mikor méltóztatnak bevonulni a helyükre. Ezért csak este kapnak enni, viszem a kukoricát és azzal csalom be őket.

Ha ez nem sikerül,

akkor jön a hosszú bottal történő liba-orientáció, vagyis klasszikus módszerrel beterelem őket az ólba. Ekkor jön az ��Óbabe, Óbabe!”.

A kutyával nagyon jól kijönnek, sokat játszanak: a Zselé körbefutja őket, beleharap a seggükbe (a legnehezebben védhető pontjuk), amire a liba megpróbálja megcsípni és ekkor jön a kitárt szárnyakkal történő arcoskodás, amit a kutya nagyon imád. Rendkívül szórakoztató, egyenlőre nem bírom megunni, úgyhogy folyamatosan összeugrasztom őket. :))))

/boldog állatok játszanak az udvaron/

A kutyával meg szeretném taníttatni, hogy ő maga terelje be őket az ólba, ezért minden este kihívom, hogy segítsen bezárni Zúzót és Latyakot. Okos állatok, jobban bírom őket, mint a legtöbb embert.

Legyen libád, mert az nagyon jó!

#liba #magaséletahegyen #zselé #zúzó és latyak

406 notes · View notes