#paradoxon

[xszerelmes-lelekx]

Elbújsz, amikor sírsz, mert azt akarod, hogy erős embernek lássanak, de ugyanakkor utálod, hogy senki sem veszi észre, hogy mennyire összetört vagy.

[velille]

a szerelem az,

amikor már semmi olyat nem teszek, amiért lenne okod szeretni,

de mégis szeretsz.

[bebib0gy0]

Paradoxon:

Eszembe jutott ,hogy nem jutottál eszembe de legalább már eszem…

[kaoszkutato]

paradoxon

Újra békemenet, újra aktuális ez a paradoxon:

Ugyanitt: mindenkinek joga van hülyének lenni, de azért ezzel a joggal nem kellene ennyire látványosan visszaélni.

[szeretnelekhaszeretnell]

Néha túl sok vagyok néha túl kevés sajnálom ez vagyok én

[patriciojpacaya]

Eu sou uma espécie de paradoxo andante

Vivo uma dualidade de emoções e sentimentos. Pareço contraditório a mim msm

Eu posso te dizer qe te amo e ainda assim não te mandar nenhuma mensagem ou não ligar pra ti, por muito tempo.

Me desculpe se a minha confusão confunde você tmbm. É qe eu estou aprendendo a viver e conviver. Estou a aprender sobre essas coisas de sentimentos e a aprender a lidar com tudo isso.

[keinjournalist]

Die vier Tageszeiten

Wie die vier Jahreszeiten gibt es vier Tageszeiten. Sie sind ein großes Geheimnis. Keiner redet über sie:

1. Tageszeit: Die Frucht des guten Schlafs

Die Leere oder das Nichtsfühlen macht diese Zeit aus. Der Tag hat noch nicht begonnen, das Saatgut liegt ungeöffnet auf der feuchten Erde. Erst bemerkt man die Sonne, dann entscheidet man ob man sie hineinlässt. Der Moment ist geprägt von einem Gemisch aus einem erholsamen Schlaf und den Dämonen, die man aus der Traumwelt mit in die Wachwelt hineinschleppt, wie ein paar Blutekel. Manche genießen diese Tageszeit und halten sie sogar für das Beste. Denker hingegen hassen diese göttliche Ruhe. Je ungeduldiger sie sind, desto ferner ist ihnen jede Stimme des Geistes. Sie sind fern vom Licht, in der Nacht hängengeblieben und blind. Denn um nach innen zu sehen (am Tag) muss man zuerst einmal nach außen sehen. Das Minimum sehen: die Sonne ist aufgegangen. (Gott sei Dank!) Bis das gierige Denken satt wird, vergehen zwei weitere Tageszeiten. Auf dem Geschenketisch dieses Geburtstags stapeln sich die Träume, aber man will ja Gedanken und keine Träume. Darum läuft er daran vorbei. Schon morgens ein großer Poet sein zu wollen ist klug und führt zu einer stundenlangen Euphorie.

2. Tageszeit: Satans verlockendes Angebot

In der zweiten Tageszeit kommt Satan zum Zug. Er scheint der Herr über die ganze Welt zu sein und alle Menschen zu kontrollieren. Stark gläubigen Menschen ist dies eine leichte Prüfung. Steht man auch unter dem Schutz des höchsten ist diese versuchte Versuchung verwirrend. "Wenn ich jetzt mit dem Teufel mitgehen, komme ich dann wirklich in die Hölle? Gibt es diesen Ort wirklich? Darf ich den nicht mal kurz sehen?" Schwach gläubige Menschen zerstechen sich mit den Hörnen Belials beide Kniee. Auf der Anzeigetafel des Stadions steht "8:1". "Warte, wann wurden die acht Tore Gottes geschossen? Läuft man dem Bösen und Schlechten nicht hinterher und bleibt stehen, sieht man um sich die gesamte Menschheit in Gefangenschaft gehen. Könnte man das nicht durchleben, müsste man jeden Tag ein zwanghafter Mitläufer sein. Dieser Wandel ist essentiell; eine Grundlage für die Liebe und die wichtigste Eigenschaft der Liebe, ihre (zweidimensionale) Freiheit. Alles ist verloren. Entweder man lässt das Licht bewegen oder man merkt wie das eigene Fleisch automatisch den Wolf aufzusucht, um gen Mond geheult zu werden. Da ist keine Chance mehr von Außen ins Glück zu gelangen.

3. Tageszeit: Der Schmerz im Herz

Angina pectoris; jeder der zu dieser Tageszeit Schmerzen hat kann sich glückselig schätzen, denn er war vergiftet und ist verletzt. Wem dieses tägliche Leid fehlt sei empfohlen sich gründlich aber nicht tödlich zu vergiften. Dieser Zustand ist die Meditation der Schale. Die Einsicht in den Nullvektor. Wer die Sache genau betrachtet, der schaut sich Milliarden Seelen an, wie sie gegen den falschen König rebellieren. Der Sprachmächtige erklärt sich selbst die Heilung (den Logos). Er schleudert sich direkt ins Zentrum der großen Erhebung. Aber er ist nicht allein der König, sondern abwechselnd äußerster Rand und Zentrum. Innen wird Außen und Außen wird Innen. Eine gewaltige Wandlung des absoluten Nichts ins wahrhafte Etwas. Das All(es) was den Masken erst die Eigenschaft eines Gesichts gibt.

4. Tageszeit: Die Vision aller Perspektiven einer ganzen Erdhälfte

Fülle oder "unabhängiges Glück", was das Beste ist, was einem Menschen am Tag widerfahren kann. Manche erreichen diese Tageszeit - mit Gottes Hilfe - schon Vormittags. Wenn man in diese gewaltige Ressonanz mit dem Schöpfer tritt beginnt man die Sprache der Sonne zu verstehen, ohne sie gelernt zu haben. Verzaubert von der großen Einsicht in diese lauten und lebenserschaffenden Worte, hallen Sätze aus der Vergangenheit in die Gegenwart hinein. Nichts ist verloren! Die ganze Vergangenheit steht in Reih und Glied vor einem und verbeugt sich vor dem Gott den man durch dein Gesicht erblicken kann. Aber nicht nur die Vergangenheit verspricht dir in diesen Zeiten, dir ewig zu dienen. Dir?

Die Melancholie enthüllt jeden untreuen Menschen. Viele Ungläubige sind dadurch bestraft, diesen Zustand erst kurz vor dem Schlafengehen zu erleben. Das Traurige an dieser völlig losgelösten Göttlichkeit, diesem Gott von Gott, diesem icheren Ich ist sein Ende. Zwar ist sie unendlich, aber sie muss enden. Dieses Paradoxon halten die Seelenlosen für unerträglich, weshalb sie die letzten drei Tageszeiten erst gar nicht aufsuchen. Sie leben im schrecklichsten aller Tage:

an dem Tag wo sich drei bis vier ungeöffnete Türen vor einem befinden, durch die man irgendwie gehen will,

"die du aber nicht öffnen kannst".

Text: keinjournalist

Bild: Agonie (der Todeskampf) von Egon Schiele

[bukovskikaroly]

Gyerekkorom ízei: krumplis tészta és más gasztrotraumák

Vannak, akik a gyerekkorukat édes nosztalgiával idézik fel, a nagymama sütötte vaníliás kalácsok illatában fürödve. Mások viszont az iskolai menza krumplis tésztájának traumáját még felnőttkorukban is terápiás céllal dolgozzák fel.

Én az utóbbi csoportba tartozom.

Az iskolai menza fogalma eleve egy paradoxon: elvileg az a célja, hogy tápláljon, mégis, a túlélésért folytatott napi küzdelem egyik fő színtere volt. A legikonikusabb horrorisztikus gasztronómiai élmény természetesen a krumplis tészta.

Egy étel, amelynek receptje valószínűleg úgy született, hogy egy konyhás néni túl sok krumplit hámozott, és valaki viccből hozzáöntött egy adag kifőtt tésztát. És akkor valaki más még tett rá egy kanál paprikát, hogy színében legalább emlékeztessen valami ehető dologra.

A krumplis tészta az a fogás, amitől az ember az élet nagy kérdésein kezd el merengeni: például hogy létezik-e végső igazság a világon, és ha igen, akkor miért kellett ezt az emberiségre szabadítani.

A menzán ebből az alkotásból hatalmas adagokat mértek, mintha a szeretet mennyisége egyenes arányban állna az elfogyasztott szénhidráttömeggel.

Persze nem ez volt az egyetlen étel, amely próbára tette az ember túlélési ösztöneit. A sárgaborsó főzelék például az evolúció elleni frontális támadás volt. Olyan konzisztenciával rendelkezett, amelyben a kanál lassan elsüllyedt, és ha az ember nem evett elég gyorsan, egy idő után saját magát nyelte el a massza.

A paradicsomos káposzta pedig úgy nézett ki, mint valami tudományos kísérlet mellékterméke, amelyet eredetileg fúziós reaktorok hűtőfolyadékának szántak.

Természetesen voltak menzás legendák is. Olyan történetek keringtek, hogy egyszer valaki evett a főzelékből, és egy hétig álmodott a múlt életeiről. Mások azt állították, hogy egy adag rizses hús egyszer elindult magától az asztal másik végére. És persze ott volt a májgaluska leves, amelyben a galuska állítólagos májból készült, de senki nem mert rákérdezni, hogy mégis milyen élőlény májából.

És mégis, ahogy telnek az évek, néha eszembe jut a krumplis tészta. Nem azért, mert hiányzik, dehogy. Hanem mert ez volt az az étel, ami megtanított az élet egyik legfontosabb szabályára:

ha túlélted az iskolai menzát, akkor bármit kibírsz.

[xszerelmes-lelekx]

Olyan vagy nekem mint a csillagok..

..tudom, hogy mindig jelen vannak de mégis oly távol..

[velille]

lelkem még bújna a tiédhez.

[echoesoftheprimedirective]

Remember our Mysteryvoting? :D

Hier sind wir wieder mit der Auflösung und erstmal danke an @bonnieeldritch die uns zugetraut hat mal eben zwei Sonnensysteme entworfen zu haben. :D

Es ging erneut um Missionen, ja, wir sind so berechenbar. Und dieses Mal gab es nur zwei Sachen zur Auswahl und wir geben, weil wir nett sind, mal mehr Infos zu beiden (wenn man schon keine Ahnung hatte wofür man abstimmt):

A: (the one that got away) Der Paradiesplanet Codename: Eden Remnant 🌿🌀🕊️ Genre: Mystery, Exploration, First Contact

"Ein atemberaubend schöner Klasse-M-Planet: gemäßigtes Klima, kristallklare Ozeane, komplexe Flora, tierische Vielfalt – aber keine Spur intelligenten Lebens. Alte Karteneinträge zeigen noch vor 20 Jahren eine blühende Zivilisation, von der nun jede Spur fehlt. Keine Ruinen. Keine Geräte. Keine Leichen. Nur voll funktionierende Infrastruktur – als hätte man alles stehen und liegen lassen."

Mögliche Plotpoints:

die Crew entdeckt Hinweise auf ein bewusstes "Verschwinden" der Bevölkerung (eventuell eines Transzendenz)

Ein Umwelt Paradoxon: Der Planet ist zu perfekt (künstliches Biotop?)

Die Crew wird von seltsamen Träumen geplagt - "spricht" der Planet oder etwas zu ihnen?

B: (the one that got in) Die toxische Welt Codename: Ashlight ☣️🌌🔻 Genre: Diplomatie, Thriller, Kulturkollision

"Der Planet ist offiziell unbewohnbar: Schwefelsäurewolken, instabile tektonische Aktivitäten, tödliche Strahlung. Dennoch empfängt die Sternenflotte plötzlich ein komplex verschlüsseltes Signal und das in perfektem Föderationscode. Eine unerforschte Substruktur unter der Oberfläche entpuppt sich als riesige, überlebende Stadt, vollständig abgeschottet. Die Bewohner bitten nicht um Hilfe. Sie wollen, dass jemand ihren zuhört".

Mögliche Plotpoints:

Das stumme Gericht

Isolation als Dogma

Spiegel der Föderation

Die Welt stirbt. Doch sie bleiben

(diese Plotpoints sind nur die Überschriften, damit das ganze spannend bleibt sagen wir nicht, was sich dahinter verbergen würde. Wir sind aber gespannt, ob es Theorien geben wird. :D)

~ Maya

[szigetingy]

Németh György (Budapest, 1959) fotós gyógyszerész – akit alkotói álnevén Szingy–ként is ismernek – mélyen filozófiai és költői szemléletmódot alkalmaz fotóiban és írásaiban. Művészeti filozófiája a következő fő témákat fonja össze:

Nyitottság a bizonytalanságra és a paradoxon elfogadása György gyakran írja, hogy "Nincs bizonyosság, csak kaland van", és hangsúlyozza a kétértelműség és a paradoxon elfogadására való hajlandóságot a fix válaszok keresése helyett. Ez az álláspont tükröződik fotóiban is: a mindennapi jeleneteket költői kétértelműséggel, nem pedig fix narratívákkal örökíti meg.

Költészet a hétköznapokban Képekkel és szövegekkel egyaránt az egyszerű városi pillanatokat – egy kutyaszobrot a Vigadó téren, egy kis kávézó nyitott ajtaját – az emberi érzelmek szimbólumává emeli. Melegséget és emberséget talál a tökéletlenben: „az intenzív élet sebeket hagy… megpuhult, emberi kopás és elhasználódás”

Emberi sebezhetőség és hitelesség György nyíltan elmélkedik az emberi törékenységről, önszeretetről és érzelmi hitelességről. Az olyan kifejezések, mint a „nagyon kevés számít… szinte semmi sem számít sokat” és az olyan meglátások, mint az „nem lehetsz mindig erős. Néha ki kell engedned a könnyeidet”, az érzelmi ellenálló képességre való összpontosítását mutatják.

Szavak és képek párbeszédben Összeépíti a fényképet és a szöveget – blogbejegyzései és képaláírásai szinte egy filozófus naplójaként szolgálnak. Fotói soha nem „csak” vizuálisak, hanem reflektív mondatok kísérik őket, így munkája a dokumentumfotó és a személyes esszé hibridjévé válik.

A tökéletlenség és az emberiség ünneplése Szingy (Németh György) az élet patinájában találja meg a szépséget – egy egyszerű kávézó nyitott ajtajában, a kopás és az idő nyomaiban. Empátiával ír ezekről a tökéletlen, mégis egyedülállóan emberi pillanatokról: „Az ember úgy érzi, hogy akkor is beülhet egy ilyen kávézóba, ha a haja nincs tökéletesen a helyén…”. Összefoglalás: Szingy filozófiája – Németh György (Budapest, 1959) megközelítése néhány vezérelvbe sűríthető: Elvek leírása: Kaland a bizonyosság helyett. Az élet inkább a felfedezésről szól, mint a rögzült igazságokról. Kis pillanatok, nagy jelentés. Az érzelmi mélység a hétköznapi jelenetekben rejlik. A tökéletlenség elfogadása. A hegek, a kopás és az emberi törékenységek szépek. Reflektív szintézis. A képek és a szavak összefonódnak, hogy mélyebb igazságokat tárjanak fel. Érzelmileg nyitott és sebezhető. Az őszinte kifejezésmód munkásságának középpontjában áll. Lencséjén és szavain keresztül Szingy (Németh György) arra hív minket, hogy nézzünk a felszín mögé – fogadjuk el az élet bizonytalanságait, találjunk költészetet a mindennapokban, és üdvözöljük az érzelmi hitelességet. Ez a filozófia teszi a Szingy Galériát nemcsak képek gyűjteményévé, hanem egy folyamatos beszélgetéssé az emberi létről minden tökéletlen szépségében. (Source: AI Overviews)

[techniktagebuch]

19. Juni 2025

Das gibt es also immer noch. Wie in den Nuller Jahren!

Ich habe ein Hotelzimmer bei einer großen bundesweiten und schon sehr lange existierenden deutschen Hotelkette gebucht. In der Buchungsmaske stand Classic; ich hab' mir nichts dabei gedacht.

Nach Ankunft fand ich dann heraus, dass nicht nur die Möblierung Classic ist. Viel überraschender war die Entdeckung von Technik vom Anfang des Jahrhunderts, ach was, des Jahrtausends. Das Internet war für uns alle Neuland, damals in den Nuller Jahren. Und wir waren froh, wenn ein Hotelzimmer - als unglaublichen Luxus - einen Internetzugang auf dem Zimmer bereithielt.

In jene Jahre fand ich mich zurückversetzt, als ich die Internet Access-Installation auf dem Schreibtisch sah. Aus dem Plastikkästchen, liebevoll mit einem @ als Zeichen fürs Internet beklebt, lässt sich das Kabel herausziehen. Am Ende des Kabels ein Ethernet-Stecker, den der Internet-Suchende in seinen Laptop stöpseln soll.

Doch damit nicht genug, auch die Instruktionen auf der Rückseite sind liebevolles retro:

Netscape! Wer erinnert sich noch? An die faszinierende Welt des ersten Internetbrowsers, der auch bunte Bilder ins Haus brachte?

Leider hat mein Laptop gar keinen Ethernet-Anschluss (mehr), nur noch USB-C, und einen Adapter für den Ethernet-Stecker für das Local Area Network (LAN) besitze ich noch nicht einmal. Deshalb kann ich nicht ausprobieren, ob diese Technik überhaupt noch funktioniert.

Und genauso wenig kann ich herausfinden, ob das Paradoxon gewollt ist: für das kabelgebundene Internet, so steht es in den Instruktionen, soll ich nach Verbindungsaufbau eine Zahlungsweise auswählen - eine Reminiszenz an die Zeiten, als das noch richtig Geld kostete.

Das WLAN im Hotel dagegen ist kostenlos.

(Thomas Wiegold)

[reyaint]

ASTERIUM | intro

------------------------------------------------------------------------------

date: october 30, 2024.

------------------------------------------------------------------------------

--edited by me

𝒊𝒏𝒕𝒓𝒐𝒅𝒖𝒄𝒊𝒏𝒈 𝒕𝒉𝒆 𝑺𝑻𝑨𝑹𝑺

ASTERIUM (아스테리움),stylized as ΛSTΣRIUM is a 5 member Ek-pop girl group formed through the Artemisa Survival show, “Alien Stage” which was hosted on Earth’s orion belt. the group consists of members; Levi, Rozen, C:BYL, Rhea, and anZ. the final lineup was announced on June 14, 2143, during the final episode of Alien Stage. the group is managed by ParadoxONE Entertainment and officially debuted on july 24, 2143 with the mini album “CO-EXISTANCE” and the title track PΛͶDOR∆. unlike most survival groups, they will promote as a permanent group.

INTRODUCTION: “ be as one ! we are asterium ! ”

FANDOM NAME: constellations or starz

LIGHTSTICK: (found off Pinterest)

LOGO: (found off Pinterest)

OFFICIAL COLORS: eerie black (#1b1b1b)

𝒔𝒉𝒊𝒏𝒊𝒏𝒈 𝑺𝑻𝑨𝑹𝑺

LEVI

Leader, Main Rapper, Lead Dancer, Vocal

October 14, 2122 (21)

Libra

Korean

Earthen

Rep Emoji; 🐺

MBTI; ENTJ

5'9 (177cm)

VC; n/a

ROZEN

Lead Rapper, Vocal, Composer

September 19, 2122 (21)

Virgo

Japanese

Keplerian

Rep Emoji; 🐯

MBTI; ENFJ

5’8 (174CM)

VC; n/a

C:BYL

Vocal, Rapper, Lead Dancer, FOG

April 8, 2123 (20)

Aries

Korean

Keplerian

Rep Emoji; 🦊

MBTI; ENTJ

5'11 (181cm)

VC; n/a

RHEA

Lead Vocal, Main Dancer, Choreographer

October 1, 2123 (20)

Libra

Japanese

Mars

Rep Emoji; 🐶

MBTI; ENFP

5'5 (165cm)

VC; n/a

anZ

Main Vocal, Main Dancer, Center, Songwriter, Rapper, Maknae

November 17, 2124 (19)

Scorpio

Haiqinian

Lunar-Earthen

Rep Emoji; 🦁

MBTI; ISTJ (formerly INTJ)

5'9 (179cm)

VC; 96neko, Rubyeye

𝒕𝒉𝒆 𝑺𝑻𝑨𝑹𝑺 𝒈𝒓𝒐𝒘

-actually taken some of the ideas from @lalalian ALIEN STAGE script! but I made my own members and discography (minus the first album)

-I'm so excited for this DR since it's a futuristic one!

-I don't have much to say other than I'm excited lmao

[isyguess]

Fanfic writer interview

I saw two different versions of this floating around, so I decided to combine the two and pick out the questions that seemed most interesting to me that I wanted to answer. :D

If you'd like to get to know me, here you go! 😊

What fandoms do you write in?

At the time, mostly Genshin. I am absolutely in gacha game hell, so there might be some works for other gacha games (ZZZ, Arknights, Star Rail) in the works. ;)

I will also write for animes or other games, if they manage to catch my interest, though.

When did you start writing?

I've been writing fanfic since I was around 16, and all my first stories have (thankfully) never been posted anywhere. I die of shame from the fact alone that I let my friends read what my brain came up with back then. But of course, everybody has to start somewhere, and I kept writing short stories and drabbles (the actual exactly 100 words drabbles) for years, mostly for Katekyo Hitman Reborn, Bleach and Samurai Warriors 3. Never posted any of those either.

The first one I did post was "Sorry", a Genesis x Reader (FFVII), which I posted on wattpad, because I didn't yet dare to put anything on AO3 because I felt the quality of works on there was so incredibly high. Thankfully I got more confident after this first fic.

How many works do you have on AO3?

13, most of them shorter ones, but I also have three longer works!

11 of them are completed, one is my current WIP and one is abandoned and will never see the light of day again.

Ever since I've abandoned that one, I've decided that I will only post works that I am confident I can finish. I know the frustration of finding a fic you love, only for it to be abandoned, so from then on I decided that I would try my absolute best to finish every single fic I start.

(Maybe that's also just the kind of person I am, I can't start anything new without having the previous thing finished.)

Your top 5 stories by kudos/likes?

I had to look this up because I had no idea, and I'm actually surprised by the ranking. I don't look at stats, ever. I literally don't care (and it helps that my brain seems to not like numbers in general, haha). I love every single kudos and comment I get, but I don't count them. :)

My top 5 stories are:

1. Turbulences (Kaeya x Reader)

Turbulences - guess_isy - 原神 | Genshin Impact (Video Game) [Archive of Our Own]

2. Droplets on Heliotropes (Wanderer x Reader)

Droplets On Heliotropes - Chapter 1 - guess_isy - 原神 | Genshin Impact (Video Game) [Archive of Our Own]

3. Cinderella Story (Wriothesley x Reader)

Cinderella Story - Chapter 1 - guess_isy - 原神 | Genshin Impact (Video Game) [Archive of Our Own]

4. Paradoxon (Kaeya x Reader)

Paradoxon - Chapter 1 - guess_isy - 原神 | Genshin Impact (Video Game) [Archive of Our Own]

5. Lithe (Zhongli x Reader)

Lithe - Chapter 1 - guess_isy - 原神 | Genshin Impact (Video Game) [Archive of Our Own]

(Which does NOT represent how good and how popular they are at all, in my opinion xD)

What's your total AO3 word count?

Almost 200 k.

Pretty proud of that, especially since my chapters finally got longer with my last works. :)

When you write, are you influenced by what others might enjoy reading, or do you write purely for yourself, or a mix of both?

And this answer explains why I don't look at stats. I write mostly (95%) for myself. I tried writing for others, but I've since found out that it is extremely hard for me, that I need to force myself and that the result just won't be as good. Everything I write is 100% self-indulgent. I also can't choose what I want to write, my writing brain has a will of its own and will attach itself to a character, then hold me hostage and make me write down whatever scenarios it comes up with (I do, however, enjoy this :P)

Of course, the best thing that can happen is that readers like what I write, which will motivate me to no ends to continue my fics! 🥰

Do you respond to comments? Why or why not?

Yes, always. Even if it takes me a couple of days. If a reader cares so much about my story that they take the time to let me know, they deserve the world (and at the very least my reply to let them know how much I appreciate them ♥️).

Can you tell me a bit about your writing space?

I bought a PC and a very nice, very LOUD keyboard (just the way I like it). It's in a bright room and surrounded by figures of half-naked men (which are ironically not mine but my bf's - he's a huge Dragon Ball fan xD).

I need absolute silence to write, no music, no talking, nothing (except the loud typing).

Which is kind of funny, because I can do my work stuff with a jackhammer next to me, I wouldn't care, haha!

What's your most effective way to muster up a muse?

A long night of sleep, and sleeping in in the morning - as in, lying in bed for hours, half-awake and dreaming up scenarios. At one point, I will start writing them down on my phones, and then I won't stop for the next 8 hours (if my schedule allows it!)

Are there any recurring themes in your writing? Do they surprise you?

My stories are all emotional as fuck, with one or more characters having to overcome something. I want my fics to have a meaning, to tell a story where something changes (even if it's just porn).

If I include sex, there will most probably be some kind of BDSM involved, as I love exploring the trust and emotions that go into sex where one person allows the other to have power over them.

(I also only write reader inserts!)

What is your reason for writing?

Telling a story, and soothing my writing brain before it explodes, haha.

And, obviously, the love, support, comments and kudos I get from my readers! Even though I write for myself, I probably wouldn't have the determination to finish my stories and the love for the craft that I do without the feedback I get from my readers.

Honestly, I just love, love, love getting comments! ♥️

How do you feel about your own writing?

I'm proud of it before I post it. Then, after I posted it and have had time to think about what I did, I hate it and think it's the worst thing I've written so far and I need to forget about it. Around a year later, when I don't exactly remember my writing, I read it again and think, "Damn, this shit is amazing! Did I really write this??"

What's the fic you've written with the angstiest ending?

Oh, that's easy. It's "Farewell", a Nyx Ulrich x Reader one-shot, where the reader discovers that Nyx (canonically) died.

Farewell - guess_isy - Final Fantasy XV [Archive of Our Own]

What's the fic you've written with the happiest ending?

Okay, this is HARD. All my other stories have happy endings xD

I think it might be "Cinderella Story", just because, compared to others I've written about, Wriothesley is a character that is easy to get along with and that will probably be the most drama-free in a relationship, hahaha.

Have you ever received hate on a fic?

Yes. I've even gotten death threats (that I sadly don't have anymore, because wattpad deleted private messages) because how DARE I put poor Wanderer through such hardships?

I totally took those as a compliment, though, since I managed to get a person so emotional that they went out of their way to tell me in very much detail and quite often that they'd kill me. :DD

Have you ever had a fic translated?

Yes, there's one that I know of. Somebody asked me to translate "Lithe" into Chinese to post on a Chinese forum.

I was really flattered :)

What's your favorite fic you've written?

That has to be "Cinderella Story", because of the huge amount of love that I got for that one and because of a specific situation that involved one of my besties ♥️

[h-o-r-n-b-l-a-s]

A kastély egy paradoxon.

Eleinte börtönnek tűnik. Falai elválasztanak attól, ami ismeretlen, és úgy érezzük, foglyok vagyunk. Meg akarunk szökni, mert azt hisszük, a szabadság odakint van. Harcolunk, lázadunk, próbálunk kitörni, de minden ajtó újabb próbára vezet, minden kijárat csak egy másik terem bejárata. Minél inkább menekülnénk, annál mélyebbre jutunk benne.

Aztán kezdjük felismerni, hogy a kastély nem ellenség, hanem tanító. Nem azért tart fogva, hogy kínozzon, hanem hogy megtanítson valamire, amit máshol nem érthetnénk meg. A falak, amik elválasztanak a külvilágtól, valójában saját határaink. A próbák, amiket át kell élnünk, saját belső korlátaink lebontása. A kastély célja nem az, hogy megszökjünk, hanem hogy minden szobáját bejárjuk, megértsük, és elfogadjuk azt, ami bennük van – bennünk van.

Végül eljutunk arra a pontra, ahol ráébredünk: a kastélyt mi magunk építettük. Minden fala, minden csarnoka, minden rejtett terme egy-egy darabja a saját lelkünknek. A "szökés" nem azt jelenti, hogy elhagyjuk, hanem hogy már nem akarunk menekülni. Amikor ez megtörténik, a falak eltűnnek – de nem azért, mert lebontottuk őket, hanem mert már nem látjuk börtönként őket.

A kastély mindig is itt volt, és mindig is itt lesz. Nem fogva tart minket – csak amíg mi magunk tartjuk fogva saját magunkat.