tehetetlensegem-csapdajaban

[tehetetlensegem-csapdajaban]

„Görgess kevesebbet, élj többet. 🙂”

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Nem volt ölelkezős típus. Se bőszavú. Nem beszélt az érzelmeiről. Nem zokogott, nem sírt a megbántottságtól. Nem simogatta a fejemet és nem adott homlokpuszikat fél óránként. Nem dicsért agyba-főbe, de nem is szidott. Csak kiállt mellettem, amikor kellett. Szeretett és segített mindenben amiben tudott. Csendesen próbált terelni a jó útra. Sajnos én még ennyit se tudtam neki adni. Nem becsültem eléggé. Annyira hiányzik már 9 éve. Jobban mint a levegő vagy víz. Drága anyum, nyugodj békében és bocsáss meg nekem!

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Az évek során hozzá kellett volna már szoknom, hogy mindent elbaszok.... :))

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Sokan panaszkodnak, hogy csalódtak, hogy véget ért, hogy csak kihasználták stb...

De vajon hogy rosszabb, ha átélem, csalódok és szenvedek mint a kivert kutya, vagy szenvedek mint a kivert kutya, mert gyáva voltam átélni is?

[tehetetlensegem-csapdajaban]

[tehetetlensegem-csapdajaban]

[tehetetlensegem-csapdajaban]

[tehetetlensegem-csapdajaban]

[tehetetlensegem-csapdajaban]

- Mit nem szeret a társadalomban, ami ennyire csalódottá teszi? - Ó, nem is tudom. Talán azt, hogy mindannyian nagyszerű embernek tartottuk Steve Jobst, holott tudtuk, hogy gyerekek szenvednek a milliárdjaiért. Vagy talán azt, hogy minden egyes hősünk hamisnak tűnik. Az egész világ csak egy nagy átverés. Elárasztjuk egymást az ostoba beszámolóinkkal, amiket bölcs gondolatnak álcázunk. A közösségi háló a bizalmasság látszatát kelti. Vagy azt, hogy mi szavaztunk erre? Már nem a kamu választásokon, hanem a holminkkal, a tárgyainkkal, a pénzünkkel. Nem mondok semmi újat, mind tudjuk, miért tesszük. Nem azért, mert az Éhezők viadala tesz boldoggá, hanem mert kábulatra vágyunk, mert fájdalmas nem színlelni, mert mindenki gyáva.

Mr. Robot

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Néha arról álmodom, hogy megmentem a világot. Mindenkit megmentek a láthatatlan kéztől, amely belépőkártyával billogoz meg bennünket, amely rákényszerít, hogy neki dolgozzunk, amely minden nap irányít minket, és észre sem vesszük. De nem állíthatom meg. Nem vagyok elég különleges. Csak egy névtelen alak társak nélkül.

Mr. Robot

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Úgy tartják, az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, ami csendben fut a háttérben, amíg mi mással szarakodunk. Démonoknak hívjuk őket. Felhasználói interakció nélkül dolgoznak, monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni, jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész szart sem ér, mert a szándékaink lényegtelenek. Nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok.

Mr. Robot

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Ott lüktet bennem: küzdj vagy fuss, mint mindig. Csak választanom kell. Én (...) a futást képviselem. A félelmet, a szorongást, a rettegést, pánikot.

Mr. Robot

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Gyerekként úgy ismerkedtem meg a webdesignnal, hogy lemásoltam a menő oldalakat. Megnéztem az oldal forrását a böngészőben, és ott is volt a kód, amit copy-paste-eltem, egy kicsit átalakítottam, beleírtam a nevemet, és tessék, máris az enyém volt. Forrás megtekintése. Mi lenne, ha embereken is működne? Vajon szívesen megnéznénk?

Mr. Robot

[tehetetlensegem-csapdajaban]

- Nem akarom. - Mit nem akarsz? - Az egészet. - Az egészet. - Ezt. (és körbemutatott)

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Visszanéztem az üzeneteket.

Elég furák. És ahogy végződnek... nagyon gáz. Részemről. Mindig az van, hogy írnak nekem én meg nem reagálok. Extra szégyen. Valószínűleg jó sokáig ezek után a beszélgetések után fel se jöttem. Mintha attól félnék, hogy valakit tényleg érdeklek. De persze tutira nem...

Áh mindegy. Ezúton is bocsánatot kérek azoktól, akik esetleg számítottak további beszélgetésre, de nem válaszoltam. Nem azért mert bunkó vagyok.. bár az vagyok. De nem az volt az oka. Sajnálom.