whatisfeeling

[whatisfeeling]

Klausztrofóbia

Egy napon még mindent megkaptam. Kitartó munka árán, de szinte már ott tartottam az életemben, ahol tartani szeretnék, és volt elég nem mondom túl sok, de több motivációm ahhoz, hogy tanuljak. És amikor már azzal a helyzettel is kibékültem, hogy nem kedvelhet mindenki, és csak azokra tartoznak az érzéseim akiknek tényleg számítok, megszakadt a folyamat. Bezárt az ajtó. A szobám vált a mindenné, mert minden ami számított valaha is itt volt. Nappal csak elviselem a “magányt”. De a magányt ne úgy értsd, hogy úgy érzem egyedül vagyok. A magányt úgy értem mint kegyetlen hangzavart a gondolataimban és senki nem tud közbe lépni. Klausztrofóbiás lettem. Ez a bezártság mindent tönkre tesz, és érzem ha legközelebb bezárnak, ez fog történni. Hagyjátok nyitva az ajtót!

[whatisfeeling]

Hiányzik a nyomorék fejed

[whatisfeeling]

Elmondhatatlanul vágyom a jelenlétedre

[whatisfeeling]

Őszintén? Minden egyes nap halálvágyam van

[whatisfeeling]

Szeretem... :(

[whatisfeeling]

The most beautiful photos that you will see today

[whatisfeeling]

Mert a tekintete alatt életemben talán először gyönyörűnek éreztem magam.

[whatisfeeling]

Azt mondták, a gyógyuláshoz előbb fel kell ismerni a dolgokat, amik kísértenek, meg kell érteni őket, aztán el kell engedni. Olyan könnyűnek hangzott, de már az első lépés is évek óta tart. Mostmár azonban érzem, hogy egy nap sikerülni fog. Végre hiszek magamban, és csak ez számít, semmi más. Azt is mondták, hogy írjam ki magamból az érzéseimet. Hát itt van. Nagy betűkkel és minden titkommal. Nem érdekel, ki látja. Nem érdekel olvassa-e valaki. Csak meg akarok szabadulni tőlük.

Borzasztóan erős haragot és gyűlöletet érzek az emberek iránt, akik valaha csalódást okoztak nekem.

Nem azért, amiért annyira fájt, mikor megtudtam, hogy titkolóznak, hanem mert azóta senkiben nem tudok megbízni.

Nem azért, amiért féltem, valahányszor a semmiért üvöltöttek velem, hanem amiért hozzászoktam, hogy bántanak.

Nem azért, mert elvették tőlem az első éjszakámat, hanem mert azóta értéktelennek érzem magam.

Nem azért, mert olyan rosszul esett, ahogy sértegettek, miközben felnőttem, hanem mert sokszor mai napig az a duci, önbizalomhiányos, viccek mögé bújó kislány néz vissza rám a tükörből.

Nem azért, mert önzőnek neveztek, ha kértem valamit, hanem mert mai napig rettegek a visszautasítástól.

Nem azért, mert csalódott voltam, mikor soha nem dicsértek meg, hanem mert még most sem tudom elhinni, ha valaki szépeket mond nekem.

Nem azért, amiért olyan rosszul esett, hogy meg akarnak változtatni, hanem mert így képtelen vagyok elhinni, hogy valaki szeretheti az igazi énemet.

Nem azért, mert annyira egyedül voltam, mikor elhagytak, hanem mert azóta görcsösen próbálok mindenkit ellökni magamtól.

Nem azért gyűlölöm őket, amit tettek velem, hanem amivé az ő tetteik miatt váltam.

[whatisfeeling]

Utálom magam, de azt az énemet, aki melletted vagyok, kezdem megkedvelni.

-ugye tudod, hogy erre még senki sem volt képes?

[whatisfeeling]

Ahogy megláttam, tudatosult bennem, hogy vele soha de soha nem voltam olyan boldog, mint abban a pillanatban, a te kezedet fogva.

[whatisfeeling]

Kicsit aggaszt a tény, hogy már nem is tudom mióta vagy te az első és az utolsó gondolatom minden áldott nap.

[whatisfeeling]

Ne írj rám, ha egyszer úgyis lelépsz.

Ne szerettesd meg magad, ha egyszer csak kámforrá válsz és többé nem látlak.

Ne hitesd el velem, hogy barátok vagyunk, amikor amúgyis tudod, hogy kurvára nincsenek barátaim és te is el fogsz hagyni...

Ne hagyd, hogy ragaszkodjak hozzád, mert a végén nem foglak tudni elengedni

[whatisfeeling]

[whatisfeeling]

[whatisfeeling]

[whatisfeeling]

Szükségem van valakire aki minden hibámmal együtt elfogad és szeret

Aki felvállal

Akinek tényleg én vagyok az első, nem csak egy pótlék

[whatisfeeling]