#Helyzetjelentések

[gregpostok]

Szuper kiállítás, menjetek!

[fuggokert]

Részletek P. G. életéből

Első nap.

Itt jártam!

Egy tábla a sivatag szélén, poros hátára felírva ez a két szó. Csak bámultam, értetlen, miért írná ezt fel valaki a porba? Mitől lehetett ez ennyire fontos, és kinek?

Megráztam magam, hogy visszaessek magányomba, tovább indulni a homoknak.

Könnyen voltam flegma a felirattal, aznap indultam neki a világnak. Hónapok óta nem írtam semmit, csak fogyasztottam, és nem irodalmat. Függőségeim felülkerekedtek, frusztrált ha nem olthattam őket. Ilyen frusztrációmban verekedtem össze egy helyi bandával, amelynek legfőbb eredményei a lila foltok voltak rajtam. Máskor szimplán a fejemet vertem a falba, mikor minden bezárt, és nem tudtam kielégíteni valamely dolgomat. Véres szemekkel keltem, általában késő délelőtt, kévés alvással és vágyakkal. Valahol megcsúsztam, pénzem sem maradt sok, és úgy éreztem egyre nagyobb rajtam a nyomás. ‘Találj már valamit! Nem igaz, hogy nincs semmi!’ és hasonló támogatásokat kaptam erre a bánatomra. Persze, jó helyre kerültem, talán kicsit későn, de még időben voltam, azt hiszem, mikor ide érkeztem.

Kerestem én munkákat mikor rájöttem, hogy gyorsabban laposodik a tárcám, mint előre gondoltam, úgy tessék-lássék alapon. Sok mindenre jelentkeztem, a legtöbbhöz volt is valamilyen alapom a múltból, de valójában nem akartam egyiket sem. Ahogy sokszor életemben, nem tudom, hogy mit akarok. “Élni. Rendben élj, de ehhez kell pénz. A tenger mellett élni. Pénz akkor is kell.” Legtöbbször nem is kellett tudnom, a világ döntött valamit, én meg hagytam, becsületből, kötődésből, mertmiértne’-ből. Lebegtem hullámain, néha átcsapott felettem, olyankor rettegtem, hogy megfulladok, de mindig a felszínre jutottam. Könnyű volt így élni és írni. Megélni nem igazán tudtam belőle sokáig, de nem is volt célom. Úgy alapvetően nem voltak céljaim, csak álmaim. Az addikciók hatására viszont azok is elkezdtek megkopni. Akarat erőm maradékát felhasználva vágtam bele a túrába.

Hülyeség egyedül elindulni ilyen állapotban, de nem akartam, hogy más is lássa a vélhetőleges bukásomat. Ha veszni kell, vesszek egyedül, a semmi közepén, ha ordítva megyek el, a világ akkor is azt gondolhatja, hogy csendben tettem.

Közben vert a víz, s elkezdte testem megkérdőjelezni elmém épségét, így megálltam enni egy keveset. Némi konzerv és egy kis keksz. Desszertnek lecsúszott egy szőlőcukor. Egy korty vízzel leöblítettem, majd indultam is tovább. Az első napon még nem nagyon jelentkeznek az elvonási tünetek, így meg akartam húzni, hogy minél messzebb jussak. Reméltem estére nem látom majd a város fényeit.

Legutóbbi írásaim inkább csak levelek voltak, röpkék, helyzetjelentések. Komolyabb témákat súrolt, de csak felszínesen. Nem mertem beleásni magam jobban, amin utólag nevetek, mert attól féltem, hogy elsüllyednék bennük. Így minden más borul rám. “Ha valaki el akar süllyedni, az el is fog.” Mindegy, hogy mibe’ vagy mitől. Egyik könyvemhez sem írtam hozzá, nem kreáltam karaktereket vagy helyszíneket. Szóval nem igazán alkottam. Halogattam, hogy majd holnap, ma nem érzem úgy, üres vagyok, inkább magammal foglalkoznék. Valójában nem sokat tettem magamért, az ürességet pedig szerekkel töltöttem fel. A holnap nem jött el. Hajnala volt, akkor firkáltam valamiket, de utána rögtön alkonyodott. Az eszméletem katapultált, én meg beájultam egy ágyba. Reggel undor magamtól, enyhe önutálattal lezuhanyoztam. Elhatároztam, hogy ma minden másképp lesz. Idővel a minden egyre kisebbedet és az lett a reggeli célkitűzésből, hogy legalább egy valamit másképpen csináljak. “Ne akarj megfulladni, legalább kapálózhatnál, hátha valaki megment.” A legkisebb sikereket is tálcán mutogattam körbe, elvégre, ha elég nagy csinnadrattával csinálja az ember, el hiszik hogy az tényleg akkora. Mint ez a kis séta a sivatagon át. Térkép alapján egy edzésben lévő embernek hat nap az út. Úgy gondolom nekem sikerülhet talán nyolc alatt.

Az első napom sugarai már alig látszódtak és a fekete lepel egyre gyorsabban borult rám, így tábort vertem éjszakára. Közel s távol ne m volt más fény csak a növekvő hold és a csillagok. Míg vizet forraltam egy teához, megpróbáltam megsaccolni mennyit haladhattam a térkép alapján, de nem sokra jutottam. Bár tájékozódni tudok térképpel, mérni nem igazan. Vacsorám, mint ebédem, pár falat konzerv és keksz. Szinte csak ezt csomagoltam, meg szőlőcukrot, az eltarthatóság és a melegbírásuk végett. Ha átértem, majd eszek valami rendeset. Egy kicsit még elbámultam a csillagokat, és reméltem, hogy álmatlan éjjelem lesz.

Reményem hiába való volt, álmok kergettek végig az égen. Az egyikben egy újkeletű iskolában voltam tanuló, ahol minden óra véletlen szerűen volt megtartva, és az egész annyira kaotikus volt, hogy abban sem lehettél biztos, hogy nem te leszel a tanár. Elmém mélyeiről ugrottak elő karakterek és élő emberek egyaránt, váltogatva mindenüket, szexualitással és bódító szerekkel tűzdelte képzelgéseimet. Nem sokat aludtam, és még kevesebbet pihentem.

[zeneegyenmeg]

Rendben lesz minden, ha éneklünk róla

Belső Parancs: Hét szoba, Szerzői kiadás, 2016

Költőből zenész vagy zenészből költő? – teszi fel a kérdést a contextus.hu szerkesztője/újságírója a Belső Parancs első lemezének beharangozójában. Ahhoz, hogy ez a kérdés az olvasó számára is értelmet nyerjen, el kell mondanunk azt, hogy a Belső Parancs az irodalmi és zenei berkekben egyaránt jól ismert Toroczkay András egyszemélyes zenekara, vagy ahogyan az angolok mondják: one-man-band.

Jómagam korábban inkább (vagy kizárólagosan) irodalmárnak gondoltam Toroczkayt. Ennek az az egyszerű oka, hogy csak olvastam – és nem hallgattam, nem is ismertem – őt. Olvastam éleslátó kritikáit, versesköteteit (Napfényvesztés, A labirintusból haza), amelyekben a látás mikéntjének szintén fontos szerepe van. Aki forgatta ezeket a könyveket, tudja, miről beszélek. Ugyancsak élvezettel olvastam a Magvetőnél megjelent Búcsú Éhestől c. novelláskötetét (regényét?) is… És már akkor észrevettem – na, persze nem volt nehéz –, hogy a szerző szereti a nagy formákat: a hosszúverset, a novellaciklust etc. Ugyanígy, ha zenét ír, akkor is nagyobb szerkezetben gondolkodik, nem tiszavirág-életű slágerekben, hanem mondjuk lemez-tetralógiában. A Belső Parancs itt tárgyalt első kislemeze, a Hét szoba ugyanis a Kiegyenlítődés című tetralógia első része. (Kérdésünkre a szerző elárulta, hogy más úton a következő, amelynek címe Külső kényszer lesz.)

Jó ideje írok lemezkritikákat, koncertbeszámolókat, így jól tudom, hogy a művészek azt szeretik a legkevésbé, ha a zenéjüket valami máshoz, korábban hallotthoz hasonlítgatják. Most, ahogy a jegyzeteimet pásztázom, újra és újra megakad a szemem a magamhoz intézett apró betűs parancson: „gondolkodni a hatásokon”. Megakad rajta a szemem, de azzal a lendülettel el is hessegetem a gondolatot. Igazából sokat törtem a fejem azon az elmúlt napokban, miként lehetne megragadni ezt a problémát, de mindannyiszor arra jutottam, hogy meddő dolog a Hét szoba esetében a hatásokat feltérképezni, illetve néhányat azok közül kiemelni, megvizsgálni – pontosabban annyi értelme van ennek, mint gulyáslevest kanalazva arra törekedni, hogy egymástól izoláltan érzékeljük a zeller, a sárgarépa, vagy a vöröshagyma ízét.

Szóval, Toroczkay András kislemezén is jól összefőttek az ízek, elvegyültek a hatások, és együtt egy olyan kombót adtak ki, ami a Belső Parancs és a Hét szoba.

Ami első hallgatásra nekem egyszerre volt üdítő és zavaró, az az eklektikusság. Szinte alig találni közös nevezőt a dalok között, és egy kicsit sántít a logika is, miszerint minden dal egy szoba a hétből, hiszen valójában nyolc dal van ezen a kislemezen (igaz, A család boldog című lemeznyitó dal „összenőtt” a Süteményevéssel). De tudják mit? Fogadjuk most el, játszásiból, hogy ez a szervezőelv. Minden dal egy szoba, amelyek ajtaját a dalszerző egymás után nyitogatja ki a hallgatójának – pontosan úgy, ahogyan a Kékszakállú herceg nyitja ki a vár szobáinak ajtait Judit kérésére. A koncepció (a dalok sorrendje) pedig épp azért jó, mert a hallgató minden kinyitott ajtó, minden meghallgatott zeneszám után tudni akarja, mit rejt a következő szoba, mit tudhatunk meg általa a szerzői énről, és mit önmagunkról.

Jelen idejű helyzetjelentések ezek a dalok. Nem tartalmaznak értékelést, nem vonnak le nagy ívű konklúziókat, csak bemutatnak egy éppen aktuális állapotot. Ahol pedig még ezt sem teszik meg, ott egy virtuális vállrándítás kíséretben csak ennyit mond a dalbeszélő: „Majd megértem, hogyha véget ér”. Az imént idézett mondat egyébként az Atom című dalból származik, ami a kislemez legszűkszavúbb szerzeménye (az instrumentális Lila Kenguru Büfé után). S bár én szeretem a jól megírt, kissé filozofálgatós dalszövegeket, ez a szám szűkszavúsága ellenére is betalált nálam. Talán épp azért mert két ténymegállapítása („Majd megértem, hogyha véget ér. Én nem változom, csak a föld forog.”) hihetetlenül tág horizontot ad az értelmezés számára. A dal egyik lehetséges üzenetét így foglalhatnánk össze a legegyszerűbben: a benne-lét az objektivitás ellenében hat, ezért egy helyzetet, állapotot akkor érdemes kiértékelni, ha már kívül, illetve túl vagyunk rajta.

Más természetűnek tekinthető A család boldog c. Belső Parancs-szerzemény, amelynek fontosságára abból is következtethet az olvasó, hogy lemezajánlónk címét épp ennek a dalnak a szövegéből kölcsönöztük. A megnyilatkozás („Rendben lesz minden, ha éneklünk róla.”) értelmezhető ars poeticaként is, amely minden valószínűség szerint nem csak az elkövetőjére érvényes. Hiszen a legtöbb zenész számára valóban ezt jelenti a dal: önterápiát, az öngyógyítás lehetőségét. Elhagyott a babám, írok egy dalt. Az emberek nem értenek meg, és máris ölemben a gitárom. Stb. Egy kicsit nagyképűnek értékelhetik a következő kijelentést, de eme cikk írója azon a véleményen van, hogy nem élt igazán az, aki nem tapasztalta meg életében legalább egyetlen egyszer azt, amint zenévé transzformálódik a fájdalom.

A dal tartalma szöges ellentétben áll a címével, mert amíg a cím a családi idillt idézi meg, a szöveg sokkal inkább egy traumát mutat be, amely a család mindennapjainak a része, ott verdes föl-le, faltól falig a családi intim szférában: „A konyhánkban táncol / Egy eltévedt lepke. / Meg kell majd ölnöd / Vagy elengedned”. Ebben a mondatban benne van a változás/változtatás igénye is, illetve az is tisztán kiolvasható, hogy az elbeszélő én a másik féltől várja a probléma orvoslását, miközben ő maga a múltba menekül, amelynek lenyomatai, tárgyiasult formái a kekszes dobozban őrzött fényképek. Ez a titokzatos (hiszen nem tudunk meg róla valójában semmit) családi trauma a refrén utáni második részben egy újabb képet is kap: „A kertünk végéből / Felénk tart az alkony”. A kertnek igencsak gazdag irodalma van, és e költői képhez rendre a boldogság, egzotikum jelentése tapad (lásd. Hieronymus Bosch: Gyönyörök kertje, Csáth Géza: A varázsló kertje). Leegyszerűsítve a képet tehát, itt ismételten azt olvashatjuk (pontosabban hallhatjuk) ki, hogy árnyék vetül az önfeledt családi boldogságra. Hosszasan lehetne még időzni A család boldog sorai fölött, elemezni például azt, hogy mit is jelent ebben a kontextusban a gyerekzsúr („a gyerekzsúrnak vége”), de félő, hogy ezzel már az értelmezés kereteit feszegetnénk. Arról nem is beszélve, hogy elvennénk a jövőbeli hallgatótól a szöveg értelmezésének, további költői képek felfedezésének és megfejtésének örömét. Így azzal zárnánk ezt a hosszúra sikerült gondolatfutamot, hogy A család boldog – akárcsak a Tudod, ez a város – egy nagyon jól megírt szövegű dal. Szövegépítkezése egy kicsit emlékeztet a Kispál és a Borz dalaira; Lovasi Andrásnál látni ilyen szépre csiszolt képeket, ilyen gondosan becsomagolt mondanivalót. Remélem, Toroczkay András nem veszi zokon tőlem ezt a párhuzamot.

És ha már egyszer megemlítettük a Tudod, ez a várost, időzzünk el egy másodpercig ennél a szerzeménynél is. Ha jók a megérzéseink (értelmezői kvalitásaink), ez a dal áll a legközelebbi rokonságban az album címével, hiszen főhősének, én-elbeszélőjének mindenféle fényes szobák ajtaját nyitó kulcsok vannak a birtokában: „Mennyi kulcsom van nézd ami csak nekem nyit ki / Mennyi ajtót ami csak nekem fénylik / És az üvegek mögött / Csak én nevetek / Mi ez a határ ahol még jó lehetek / Mi ez a fal ami most elválaszt tőletek”. De annak ellenére, hogy az én-elbeszélő birtokában van ezeknek a fényes ajtóknak, és a mögöttük rejlő talányoknak, ugyanúgy örök magányra ítélt, mint a korábban már említett Kékszakállú.

Hangzásvilágánál, hangulatainál fogva a szerény cikkíró melankolikus albumnak tartja a Hét szobát, de ha ki kellene választani a számok közül a legvidámabbat, gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy a Tudod, ez a város a legbulizósabb Belső Parancs-dal. Hallgassák majd meg kellő figyelemmel!

És hallgassák majd meg a Fekszem melletted, a Kísérlet, Süteményevés, a Lila Kenguru Büfé című dalokat, illetve a Paranoidot, a közismert Black Sabbath-szám átiratát is, melyekről inkább a helyhiány miatt, mintsem esztétikai megfontolásból nem írtunk.

Visszatérve a cikkünk elején idézett kérdésre („Költőből zenész vagy zenészből költő?”): Toroczkay Andrást én nem is tudom másképp látni, mint zenész-költőt, aki nem egyikből vedlett át a másikká, hanem eredendően mindkettő, és az alkotás pillanatában hol az írói, hol pedig a rock ’n’ roll energiák szabadulnak fel benne, esetenként pedig a kettő együtt. Pár hónapja, amikor megkérdeztem tőle, „hogy vagy, Tocó?”, ennyit válaszolt: „kurvajól, írtam hat verset, felvettem gitárrészeket, nagyon produktív napom van”. Mit is kívánhatnánk mást neki az írásunk végén, mint sok, eseményteljes, produktív napot. Az olvasónak pedig kellemes zenehallgatást, eredményes botorkálást a Hét szobában.

Barlog Károly

[nemzetinet]

A székely hadosztály

Remélhetőleg ennek a kötetnek köszönhetően a szélesebb közönség is még jobban megismerheti a Székely Hadosztály történetét, parancsnokát, ennek a nagyszerű embernek a tetteit, a magyar történelem egy méltatlanul elfeledett alakját, és segít eljuttatni egy példaértékű életpálya üzenetét korunk olvasóihoz.

Szentkereszthegyi Kratochvil Károly szerző, (a saját maga által alkalmazott írásmód szerint, más források említik Kratochwillként, Kratochvillként is) (Brünn, 1869. december 13. – Balatonszepezd, 1946. szeptember 19.) magyar katonatiszt, a Székely Hadosztály parancsnoka volt. * „Elfeledett arcok és történetek tárulnak elénk e könyv lapjain. Krónikásai egy olyan kornak, amelynek változásai máig ható traumát okoztak a nemzet életében. A szereplők és az események mégis olyan egyetemes értékeket hordoznak, amelyek átívelnek téren és időn: az élni akarás, a küzdeni tudás és a lehetetlen legyőzésébe vetett hit kincsét.

Példát adtak hazaszeretetből és elszántságból, erkölcsi táptalajt nyújtottak mindazoknak, akik nem nyugodtak bele a megváltoztathatatlannak látszó helyzetbe”.

A könyv éppúgy megkerülhetetlen azok számára, akik 1918/19 vérzivataros hónapjait alaposabban is meg akarják ismerni, mint azoknak, akik a magyar katonai helytállás egy még mindig kevéssé ismert fejezetéről szeretnének bővebbet megtudni. * Az események az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon: *

Előszó a II. kiadáshoz A SZERZŐ ELŐSZAVA

• I. A volt Entente (antant) propagandája. A magyarországi románok magatartása. A Diaz–Weber fegyverszüneti szerződés. A belgrádi katonai egyezmény és Erdély.

• II. A Mackensen német hadsereg visszavonulása. A románok átlépik Erdély határait. Az erdélyi magyar katonai parancsnokság. Nemzetőrség. Törekvések a 38. honvéd hadosztály felállítására. Székelyek Kolozsvárt. Súrlódások.

• III. A gyulafehérvári gyűlés. Dr. Apáthy István mint Kelet-Magyarország kormánybiztosa. Helyzetjelentések. A románok engedélyt kapnak a Maros átlépésére. Románok Kolozsvárt. Az Apáthy–Berthelot-féle egyezmény.

• IV. 1919. Bánffy-Hunyad. A románok nem tartják be az Apáthy–Berthelot-féle egyezményt. Az erdélyi kat. parancsnok saját felelősségére elrendeli Csúcsánál az ellenállást. Az erdélyi katonai parancsnokság Debrecenben. A Székely hadosztály parancsnoksága Szatmáron. Pomerol angol kapitány missziója. Trousson francia ezredes tárgyalása. A Székely hadosztály harcai.

• V. Az erdélyi kerületi Parancsnokságnak alárendelt csapatok hadrendje. Bolsevizmus 1919. márc. 21-én. A bolsevistaellenes és ellenforradalmi Székely hadosztály. Hadikövetek. A Székely hadosztály Szatmáron.

• VI. Általános román támadás 1919. ápr. 16-án. A nemzetközi bolsevista csapatok futása. A Székely hadosztály harcai. Mátészalka. Nyírség.

• VII. Fegyverszüneti tárgyalások és a fegyverszünet megkötése.

• VIII. Események a megkötött fegyverszüneti szerződés után. Az egyezmény be nem tartása.

• IX. Gondrecourt francia tábornok távirata. Berthelot tábornok levele a románokhoz. Ellentét a két irat között. A román vezérkar végtére elismeri a szerződést. Internálásom és letartóztatásom Brassóban.

• X. Összefoglalás. Remény. * Áttekintés a Székely hadosztály harcairól * Mellékletek:

1. sz. mell. Egy volt Székely hadosztálybeli katona levele 2. sz. mell. Kolozsvár kat. par. átirata a román hadügyifőnöknek 3. sz. mell. Átirat Neculcea román kir. tábornokhoz a rendes helyőrségek kiürítése tárgyában 4. sz. mell. Tiltakozó irat Beresteanu román kir. ezredes összekötőtiszthez 5. sz. mell. A magyar hadügyminiszter leirata 6. sz. mell. Kratochvil ezredes az erdélyi magyar katonai csapatok parancsnokának levele Berthelot francia tábornokhoz 1919. jan. 17-én 7. sz. mell. Az erdélyi kat. parancsnokság jelentése a hadügyminiszterhez Pomerol angol kapitány kiküldetéséről 1919. február 6-ról 8. sz. mell. Trousson francia vezérkari ezredesnek átnyújtott memorandum 1919. március 6. 9. sz. mell. Az erdélyi katonai parancsnokság jelentése lőszer és egyéb felszerelési tárgyak hiányáról 10. sz. mell. Kiss Károly tart. főhadnagy jelentése a parlamentairi kiküldetésének eredményéről az erdélyi kormányzó tanács és a román hadsereg főparancsnokságához 11. sz. mell. Boross Sándor őrnagy hadikövet jelentése 12. sz. mell. Pál Imre százados hadikövet jelentése 13. sz. mell. Füleki Dezső, Gross Márton százados és Molnár Béla főhadnagyok; fegyverszüneti bizottság jelentése 14. sz. mell. Böhm vezérkari százados hadikövet jelentése Gondrecourt tábornokhoz való kiküldetésének eredményéről 15. sz. mell. A román haditörvényszék vádirata és a haditörvényszék tárgyalásának lefolyása 16. sz. mell. Gr. Apponyi Albert 1920. jún. 18-án Neuilly-ben az Entente hatalmak elé terjesztett jegyzékéből a Székely hadosztályra vonatkozó részletek *

Vázlatok, képek:

1. sz. vázlat. A magyar katonai erők helyzete Erdélyben 1918. nov. 1-én 15 2. sz. vázlat. Mackensen vtbgy. hadseregének visszavonulása Magyarországon 3. sz. vázlat. A román csapatok előnyomulása és Erdély megszállása a Belgrádban meghatározott demarkációs vonalig 4. sz. vázlat. A magyar és román csapatok helyzete Erdélyben 1919. január első napjaiban a Berthelot féle semleges övvel 5. sz. vázlat. A román csapatok előnyomulása Erdélyben 1919. jan. hó végéig 6. sz. vázlat. A Székely hadosztály, valamint a román csapatok helyzete 1919. április havában közvetlenül a román támadás előtt 7. sz. vázlat. A Székely hadosztály visszavonulása és összpontosítása a Nyírségben

A szamosújvári fegyház képe Székely hősihalottak sírjai

A kiadó UTÓSZAVA

* „A Székely Hadosztály” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a kötet forgatása során szeretnék megismerni a Székely Hadosztály megszervezését kiváltó okokat, a megalakulás nehézségeit, a mindig túlerővel folytatott ütközeteket, azt, hogy a harcot nem csak a hazánk földjének egy darabját elfoglalni szándékozó ellenséggel szemben kellett megvívni, de a hadosztály működését akadályozó budapesti vezetéssel is, továbbá akik a kötet által részesei lehetnek a románok előtti fegyverletétel borús pillanatainak, valamint a Szerzőről, a legendás parancsnokról, szentkereszthegyi Kratochvil Károlyról is.

„Bár a sors nem adta meg azt a dicsőséget, hogy fényes katonai győzelemmel visszaszerezhessük Erdélyt, küzdelmünk mégsem volt hiábavaló. Ma már elvitathatatlan, hogy a Székely Hadosztály volt Magyarország legelső bolsevistaellenes, ellenforradalmi, fegyelmezett alakulata, amely Magyarország területi épségéért és Európáért is harcolt…”

* Ajánlott még:

<![CDATA[]]>Magyarország álomtörténete 1929-1941<![CDATA[]]> <![CDATA[]]>Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig<![CDATA[]]> <![CDATA[]]>Kis magyar hadtörténet<![CDATA[]]> <![CDATA[]]>A Vitézi Rend kis kátéja<![CDATA[]]> <![CDATA[]]>A halálra ítélt zászlóalj<![CDATA[]]> <![CDATA[]]>Hadsegélyző kártya<![CDATA[]]>

KAPHATÓ, RENDELHETŐ!

<![CDATA[]]><![CDATA[]]>

<![CDATA[]]><![CDATA[]]>

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

A székely hadosztály a Nemzeti.net-en jelent meg,