#canteentable | Explore Tumblr Posts and Blogs

metalindex-hu · 1 year

Text

Red Hot Chili Peppers: Return of the Dream Canteen (2022)

Red Hot Chili Peppers: Return of the Dream Canteen (2022) - https://metalindex.hu/2023/01/14/red-hot-chili-peppers-return-of-the-dream-canteen-2022/ -

2022. április 1-jén, azaz a jó előre beharangozott Unlimited Love megjelenésekor kevesen gondolhatták, hogy fél év elteltével újabb dalcsokrot kaphatnak/kaphatunk a Los Angeles-i négyestől. Október 14-én azonban befutott a folytatás, amelyhez jómagam nem fűztem különösebb reményeket. A tavaszi korong, azaz John Frusciante gitáros lemezes visszatérése ugyanis számomra kellemes meglepetés volt, amiről ezeken a hasábokon annak idején magam is megemlékeztem (itt). Az Unlimited Love kapcsán a szakma és a közönség részéről érkezett visszajelzések többsége is pozitívnak bizonyult. Ilyen előzmény tükrében, figyelembe véve azt is, hogy a zenekar az ezredforduló után ráállt az öt-hatévenkénti lemezciklusra, a belső kör kivételével belátható időn belül senki sem számíthatott folytatásra. A zenekar azonban olyan termékenynek bizonyult, amilyen legutóbb 2005 környékén volt. A duplalemezes megoldást a 2006-os Stadium Arcadiummal már kipróbálták. Régi rajongóként, aki még a „cukros” lemezzel kapcsolódott a zenekarhoz, ugyan semmi bajom azzal az anyaggal, de akkor számomra soknak bizonyult a 28 dal. Ennek folyományaként pedig a Mars alcímű második korong nálam olyannyira elsikkadt, hogy ha a kezem ügyébe került az a több, mint kétórás dalgyűjtemény, mindig csak a Jupiterhez tértem vissza.

Szóval a tavalyi megoldás, az, hogy kaptunk egy féléves emésztési időszakot az újabb hetvenpercnyi album előtt, összességében és a részleteket tekintve is üdvözlendő lépés. Azt azonban gyorsan meg is említem, hogy a Return of the Dream Canteen nem egy resztligyűjtemény, tehát nem arról van szó, hogy a stúdióban Rick Rubin irányításával összesöprögették a maradékot, és gyorsan a nyakunkba öntötték a fő lemezen fel nem használt, de még hasznavehetőnek bizonyuló maradékot. Ahogy a cím is jelzi, nem a Use Your Illusion volt a példa, azaz 2022 őszén nem egy Unlimited Love második részt kaptunk, de az októberi keltezésű lemez Load-Reload, Mezmerize-Hypnotize módra a címével sem reflektál az elődjére. A pszichedelikus hatású, a korai Yes albumok képi világát megidéző borító sem az Unlimited Love frontjának továbbgondolása. Tehát a Return of the Dream Canteen is egy újabb önálló nagylemez a RHCP diszkográfiájában, a képlet a fentebb emlegetett iker/duplalemezekkel ellentétben inkább a ’60-as és a ’70-es évek elejének lemezkiadási gyakorlatához hasonlatos.

Ha a Return of the Dream Canteent az elődjéhez hasonlítom, az utóbbi – felszínesen nézve – a lecsupaszítottabb, hagyományosabb dalok terepe. Írhatnám azt is, hogy a kettő közül ez a rockosabb végkicsengésű anyag. Természetesen szó sincs egy újabb, immár izzadságszagú Mother’s Milkről vagy egy megismételni kísérelt 1991-es anyagról. Az összetevők pedig adottak. Frusciante még manapság is ugyanúgy képes néhány kitartott hanggal elkápráztatni az embert, ahogy nyakig tud merülni a feelinges és egyúttal technikás, bluesban gyökerező szólókban is. Utóbbira talán az Eddie levezetése a legjobb példa.

Anthony Kiedis többnyire visszafogott, mindenkori önmagához képest ezekben a dalokban ritkábban hozza a hibbant, groteszkbe hajló énektémáit, bár a nyitó Tippa My Tongue részben pont egy ilyenre építkezik. Flea és Chad Smith játéka pedig a gitároséhoz hasonló kettősséggel jellemezhető. Itt vannak a négyhúroson elővezetett és emberünktől el is várt, hibbant groove-ok és Smith pörgetései, díszítései éppúgy, mint a ritmusszekció által előadott, visszafogott, merengő, adott esetben akár andalító témák is. A több nótában (Peace and Love, Handful, Bella, My Cigarette és Fake As Fuck) felbukkanó fúvósok jelenléte pedig szintén nem adhat okot különösebb meglepetésekre.

Producerként Rick Rubin személye is jól bevett húzás a zenekartól. A róla hallott/olvasott sztorik alapján ugyan nehéz megmondani, hogy pontosan mit tett hozzá a nótákhoz, az is elképzelhető, hogy a pletykáknak megfelelve ezúttal is kanapén aludt a felvételek idején. A hangmérnökei azonban kellően éberek voltak, a cucc ugyanis gyönyörűen szól, de hát ez sem újdonság a zenekarnál.

Ha még mindig az első két Frusciante-féle lemezt várod a bandától, alapvetően jó helyen keresgélsz ugyan, de a Return of the Dream Canteen már nem fog két vállra fektetni. Ha viszont a By the Way és a 2006-os dupla lemez idején is szimpatizáltál velük, akkor a – már nem is annyira – friss cucc is neked, hozzád szól. Én pedig ezek után már azon sem lepődnék meg, ha tavasszal befutna tőlük másfél tucat újabb dal.

Nameless

#Chad Smith

0 notes