#mas vagy

[egy-lany-blogja]

Mindegy, milyen nehéz volt a tegnap,ma mindent újra kezdhetsz.

(Buddha)

[whumpshaped]

PRODUKTÍV NAP. így a végére- tanulni nem tanultam, pedig kellett volna, de arról nem beszélünk. elmentem a boltba és nagyjából átrendeztem a nappalit ahogy akartam és porszívóztam és most megy egy mosás és aaaaaaaaaaaaaaaaaa

[21stcenturydigitalboy]

Chase & Status | Boiler Room: London 48:53tól

[starboymp3]

ha nem alszom el két percen belül megölök mindenkit a világon

[mothmonologue]

Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért

[viking84chef]

Reggel 7, azaz hét órakor csörög a telefonom.

- Jó reggelt kívánok! Király Edina vagyok a Dr. Krém Magyarország megbízásából keresem. Jókor hívom?

- Persze! Szervusz Edina de régen hallottam a hangod! Jól vagy?

- Elnézést kérek, ismerjük egymást?

- Ne viccelj, Jancsi vagyok! Anyukáddal szemben lakunk. Pont tegnap kérdeztem tőle, hogy mi újság veled?

- Celldömölkön?

- Hol máshol?

- Bocsánat, hogy nem emlékszem de több mint két éve eljöttem onnan. Micsoda véletlen! Hidratáló krémek vannak most akciósan. Nem érdekel?

- Dehogynem! Most akartam venni. Pont ma hajnalban.

- De jó! Mennyit küldjek?

- Vagy 6 csomaggal. Sokan vagyunk. Száraz a család. Csak holnap elutazunk nyaralni. De ha Édesanyádnak postázod majd érte megyek ha megjöttünk.

- Cellre?

- Parancsolsz?

- Cellre?

- Ja, persze!

- 36.000 Forint lenne, de neked így, most csak 24.000 Forint lesz!

- Oké ott hagyom a pénzt Anyudnál!

- Rendben! További szép reggelt kívánok! Milyen kicsi a világ!

- Hát igen. Neked is minden jót!

Fél óra múlva, miután kidühöngtem magam hogy honnan tudják ezek a telefonszámomat és visszaaludni sem tudtam , lelkiismeret furdalás gyötört és megpróbáltam visszahívni de már csak egy autómata válaszolt. Remélem az Anyukája nem hidratálja túl magát!

☝️🙈🖕🥳😅😁😂😂😂😂

[rosszulorzott]

Egy éve világítottak az Árpád-hídon először a Dunavirágzás ideje alatt az ún kérészvédő sorompók. A Dunavirág a Duna endemikus kérészfaja, amely sokáig eltűnt a Duna magyar szakaszáról, lévén igen érzékeny a víz szennyezettségére. A szennyvíztisztítás magas fokozatainak kiépülésével és a nehéz-, illetve a vegyi ipar elsorvadásával együtt a Duna tisztulni kezdett, s ma már sokkal nagyobb bátorsággal lehetne benne nyílt vízi úszóversenyt szervezni, mint a Szajnában. A kérészek visszatértek, de “dunavirágéletűek”, rajzásukkor az utódnemzés sikeressége azon múlik, hogy a folyóba halnak-e bele a násztáncuk után, vagy a hidakon, aszfalton végzik. A víz feletti kompenzációs repülésüket a hidak és azok közúti világítása sajnos eltéríti. Az Árpád-hídon a korábbi rajzásokkor tömegével pusztultak el a Dunavirágok, s velük együtt a megtermékenyített petéik, azaz a következő nemzedék is. Kriska György és csapata egy olyan kék fényű terelőfényt fejlesztett ki, amely képes a víz fölött tartani a kérészeket, így megmenekülnek a peték. Ezt először Tahiban, a Tildy Zoltán hídon alkalmazták.

Budapesten a Tájépítészeti osztály Természetvédelmi csoportja készítette elő velük, a Budapest Közúttal és a BDK-val, valamint a vízi rendőrséggel együttműködve a kék fények kihelyezését az Árpád-híd pilléreire. Tavaly nem volt látványos a rajzás, mert az esős idő és a folyó magas vízállása nem kedvezett a tömeges virágzásnak. Idén azonban a napokban esténként csodálatosan virágzik a Duna. A kérészek védett állatok, ezért aki megszemlélné a virágzásukat, az tartsa magát a “mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvhez.

---

Augusztus 23-án a kérészvédő fénysorompó kék fényei várakozásainknak megfelelően kiválóan működtek az Árpád hídnál. A rajzás fő szakaszában 9 órától 10 óra 20 percig óriási kérészcsóva alakult ki a kék lámpáknál, amely a vízfelszínt is elérte, így a kék fények által vonzott dunavirág nőstények le tudták rakni petéiket a folyóba, nem pusztultak el az Árpád híd száraz aszfaltútján. A védőfények milliónyi kérészt mentettek meg. Ha csak 1 millióval számolunk, akkor is 10 milliárd forintnyi természetvédelmi kárt sikerült elkerülni azzal, hogy az egyenként 10 ezer Ft-os természetvédelmi értékkel bíró állatok nem repültek fel a hídra. Itt szeretném megjegyezni, hogy kollégáimmal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE TTK munkatársaival fejlesztettük ki a kérészvédő fénysorompó prototípusát, amely az egész világon egyedül két helyen, Tahitótfalun a Tildy Zoltán hídon és Budapesten az Árpád hídon működik. Tehát egy igazi hungarikumról van szó! A felvételeket Kriska Ferenc készítette.

fb

[fovarosiblog]

Tetszőleges magyar kisváros főtere:

- térkőből kirakott minta

- padok szétrohadt, az átadás óta egyszer le nem festett fa elemekkel

- szépen felújított homlokzatú ház, régen egy zsidó kereskedőé volt, ma egy volt jobbikos viszi az aljában a Vanília cukrászdát

- szocialista szállodaépület, mérsékelt forgalommal és műszálas abroszokkal

- "e házban lakott" emléktábla

- archaizáló cégtáblák, feliratok, kandeláberek, amelyeknek semmi közük amúgy az eredetiekhez

- papírbolt / gyerekruházati bolt comic sans serif feliratokkal

- Kossuth szobor

- gagyi zsáner szobor talapzat nélkül, ami egy foltban fényesre van kopva

- katolikus templom

- testvérvárosok távolsága a padló kövében vagy oszlopon

- fa mintás barna müanyag nyílászárók felül íves záródással

- MBH bank fiók

- díszkút csobogóval (víz nélkül)

- lakberendezési bolt, tele 10 cm-nél kisebb fiszfasz szuvenyírekkel

- pékség

- szocialista lakóház, felül tégla betétek a homlokzaton, vasbeton szerkezet, az aljában OTP fiók

- panzió, ólomüveg utánzatokkal és gipsz ablakkeretezéssel, felül két félkörből két ablak a tetőtérben, az udvarban fából ácsolt terasz műfű borítással.

[pidzson]

Kedves emberek,

Mar annyi baratomnak segitett a hunbli nepe lakhatast intezni, hogy ismet hozzatok fordulok.

Suzanne (aka Anatomoth) szupertehetseges tetovalo- es festomuvesz. Jelenleg egy ujbudai alberletben lakik a 13 eves cicajaval, Massimaval.

Mivel a tulaj durvan meg akarta tolni a lakbert, es cserebe tovabbra sem hajlando basic karbantartasi munkakat elvegeztetni a lakason, nem nagyon van mas opcio, mint tovabb allni.

A cica egy angyal, es raadasul nem fiatal, nem tombol-rombol.

Idealis esetben egy-masfel szobas, teljesen gepesitett, nem galerias lakast keres, ami butorozatlan vagy felig butorozott, inkabb csak szekrenyek kellenek, asztalt, agyat vinne.

Nagyon nagy igenyek nincsenek, de rezsivel es kozos koltseggel egyutt max. 200e Ft-bol ki kellene jonnie.

Juli 1-ig guest spoton lesz Angliaban, utana gozerovel indul a lakasnezes, kereses, kerlek irjatok nekem, ha van nektek, vagy ismerosotoknek ilyen parameterrel kiado lakas.

Reblogert halapacsi, cicafoto, meg amit akartok. ❤️❤️

PS: OnlyPaws modell Massima, szemelyesen

@kozszolg @alberlet-hirdetes

[diogenesz2020portugal]

Nem írok többet az Olimpia megnyitójáról, mert aki utálta, annak felesleges, aki meg értette, annak természetes.

De ideteszek egy francia csoportban talált szöveget: "Egykoron a magyar Párizsba ment tanulni. Bizony. Nem volt igazán művelt ember az, aki nem beszélt franciául, legalább picit, s nem ismerte nem csak a magyar, a francia, de a világ történelmét is, na meg a művészeteket. Pest és Buda volt a kis Párizs, s a magyar költők, írók, értelmiségiek nagy része büszke francia ismerő volt. Amúgy ez ma is így van. Legnagyobb íróink bizony beszélnek franciául, valamennyit mindenképp, s ismerik a francia irodalmat, kultúrát.

A francia művészet, kultúra, gasztronómia, nyelv benne van a legtöbb európai országéban. Magyarországéban is. Franciák nélkül nem lenne címerünk képzeljétek, merthogy ezt a gyönyörű szót az ófrancia nyelvből kaptuk: ‘ le cimier’. Kilincsünk - az egyik szeretett magyar szavam sem lenne; mert a ‘la clinche’ szülte. De blúz, bizsu, brutális, desszert, dekoltázs, gavallér, embléma, káosz, lavór és lámpa sem lenne (némi fény), múzsa sem nagyon és lazsálás sem igen. Na meg papír, poén, poéta sem létezne ilyen szavakkal ( Karinthy belehalt volna) a plafon meg csak mennyezetként szakadhatna az álszentekre, de a menny túl nehéz, ott mindent a szeretet ural, nem bírnák el. Lakat sem lenne, reváns, majonéz, garzon, sansz, randevú, rúzs, szekrény, toalett, trükk, és franciák nélkül nem jelentenénk ki, hogy ‘a stílus maga az ember’. Csak néhány jövevényszót említettem, ami eszembe jutott, meg egy kifejezést, hogy vázoljam mennyire ostoba kijelentés az, amint az imént olvastam egy, az Olimpiát megnyitó Ceremóniával foglalkozó poszt alatt, miszerint a franciák nem adtak semmit a világnak, a magyaroknak pláne nem. Jaj.

Azt gondolom, hogy akik hőbörögnek a megnyitó kapcsán, azok nem tudnak sokat Franciaországról, sőt valószínű, hogy nem különösebben olvasott, kulturált emberek, s nem hiszem, hogy a szimbólumok értelmezésében otthon vannak. Ez nem feltétlen csak az ő hibájuk, nem bántom őket, jelzőzni a legtöbb esetben fölösleges. De azért megvan a maga bája a magabiztosságnak, ami jellemzi a föltételezéseket, hogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján keresztül is a kereszténység gyalázása volt az egész ceremónia, és “a szexuális játékban használt maszkban rohangáló fáklyás is nevetséges volt”.

Szeretnék némi fölvilágosítást adni arról, hogy az a maszkos és csuklyás alak, aki fáklyával a kezében átszelte Párizst legfontosabb pontjait, nem perverz játékokra utalásként viselte öltözetét. A francia történelem és kultúra különböző maszkos alakjai előtt volt tisztelgés viselete, a Bastille 17. század végi titokzatos foglya, a Vasálarcos előtt, akinek kilétét soha nem sikerült megerősíteni, az Operaház fantomja előtt, Gaston Leroux azonos című regényének kitalált szereplője előtt, akik a két legismertebb álarcosok a francia kultúrában, és nem csak. Bizony egy bólintás volt az Assassin's Creedre is, a francia Ubisoft által fejlesztett híres videojáték-sorozatra, amelynek egyik része ugye pont Párizsban játszódik. (A vállalat 500 000 dollárt adományozott a Notre-Dame székesegyház újjáépítésére.)

Amit sokan az Utolsó vacsora rekonstrukciójának hisznek, az a görög mitológiában jártasabbak, s a készítők szerint nem Leonardo művének ábrázolása volt, hanem az olimpia eredetéhez tért vissza, a görögökhöz, az ókori görög történelem gyökereihez, Dionüszosz és az istenek ábrázolásával. Dionüszosz volt a bor és mámor (a franciáknak mindkettő fontos) istene, az ünneplés megtestesítője, és a görög színjátszás patrónusa is. Dionüszosz kísérete (akikkel bulizott, ha úgy tetszik) egyébként kecskefarkú, disznófülű buja nimfák, emberarcú, szőrős szatírok voltak. Ők állandóan szatírjátékokat játszottak, gúnyos humorral (innen ered a szatíra kifejezés amúgy). Én nem tudom a tutit, de azért volt szerencsém megnézni az Utolsó vacsorát Milánóban, többször is, és ott nem volt semmilyen koszorús kék ember, meg különböző istenek, vagy torzan buja szatírok a falon, illetve tizenketten voltak, nem tizennyolcan, szóval azért átgondolnám a dolgot. Adnék egy sanszot (olálá ez nem francia szó, oui) a jóindulatnak, lazaságnak és pikírt humornak, ami nem csak Dionüszosz, de a franciák sajátja is.

A katakombákat és Párizs híres csatornáit bemutató földalatti részen (amely egyébként látogatható) egy krokodilt volt, ami több magyar kommentelő (es újságíró, ami gáz) szerint túlzó butaságként volt jelen, csak látványnak, pedig egy nagyon is valós történetre utalt: Eleonórára, a nílusi krokodilra, aki Párizs csatornáiban élt. A föld alatti folyóban lévő csónak képe sem koreográfia, inkább a La Grande Vadrouille című film mitikus jelenetének visszhangja, mert igen, Párizs alatt a Bièvre is folyik.

Lady Gaga a párizsi kabaré világa előtt hajolt meg, nevezetesen a francia Cancan révén. (A kánkán amúgy algér eredetű.) Edith Piaf világhírű La Vie en Rose című művét idézte, s nem “ízléstelenkedett”.

A Richelieu könyvtár szívében a francia irodalom előtt tisztelgett a ceremónia rendezője, a szimbolizmus nagy költőjének Paul Verlaine Romances Sans paroles (Őt Tóth Árpád fordította és hatással volt Kosztolányi és Ady irodalmára), Pierre Choderlos De Laclos Veszedelmes viszonyok, Liaisons Dangereuses (amit Örkény juttatott el a magyar szívekbe) és Marivaux Triomphe De l'Amour azaz A szerelem diadala című műveivel.

A Szajna mentén a vízsugarak, a szökőkutak és a Jardins à la Française közvetlen visszhangja Versailles-nak, annak nagyszerű vizeinek és André LeNotre által tervezett parkjának, valamint általában a kastélykultúrának adta tiszteletét. Egyébként két történelmi személyiséget is bemutattak itt BMX-en, Napóleont és XIV. Lajost.

Eugène Delacroix Szabadság című festményének rekonstrukciójával a francia forradalom volt a középpontban. A Conciergerie az a hely, ahol a királynőt kivégzése előtt bebörtönözték. Ezután a Marina Viotti által megtestesített forradalmi alakot látjuk egy Párizs címerét jelképező csónakon, amely a "L'Amour est un oiseau rebelle" ("A szerelem egy lázadó madár") című filmet adja elő. Ez a szimbolikus kép Párizs mottóját is visszhangozza: ‘Fluctuat nec Mergitur’ azaz ‘lebeg, de nem süllyed.’

A levegőbe emelkedő, látványos vasque-montgolfière (hőlégballon) a Montgolfier testvérek, a léghajó feltalálói előtti tisztelgés volt. Az első hőlégballon-út a Tuileriák kertje felett repülve érte el a legmagasabb pontját, az 1000 métert.

Kihagytam több dolgot a négy órás műsorból, tudom, nézzétek el nekem, azért Celine-t muszáj még említenem, hogy a küzdelem, erő és tehetség megtestesítője, s bár nem francia - ahogy a fellépők sokasága sem, valami miatt mégis együtt láthattuk őket. Talán ezen a valamin is lehetne elmélkedni.

Úgy érzem, hogy akik fanyalognak abszolút nem vették figyelembe a francia történelmet, a kultúrát. Elfeledkeztek róla vagy nem ismerik. Franciaország, a franciaság úgymond mindig rendíthetetlenül meglepő volt, provokatív, lázadó, szélsőséges, olykor egoista, máskor magamutogató, az elegancia és giccs egyvelege, a túlzások és nagy igazságok hazája, az örök szerelem vadul romantikus lelke, a művészet és a divat fellegvára. A franciák a mélységes érzékenység, a halálos büszkeség és egy adag kapjabeavilág, a mi franciák vagyunk attitűd viselői. Ezért szeretjük és olykor utáljuk őket. Ez van.

S persze igaz lehet az is, hogy amikor a világ olyan érzékeny, sebzett időket él meg, mint a mostani, lehetne finomabban is a világ elé tárni vízióinkat, művészi önkifejezésünket az olimpia megnyitó ünnepségen (sőt Franciaország franciaságát), a bőrünk alatt megbúvó provokálni akarásunkat, és illene figyelembe venni a világot körülöttünk, azokat akik nem látják úgy vagy nem azt amit mi, s nem tudják vagy ismerik úgy a világot, ahogy mi, de az - s ezt hangsúlyoznom kell - az nem lenne igazán francia. A franciák pedig, ha csak a történelmet nézzük, mindig is imádták és elérték, hogy a világ róluk beszéljen.

[hicapacity]

Andrij Hlivnyuk a háború előtt énekes volt, nagy koncerteket adott, az X-faktorban zsűrizett.

Amikor megtámadták a hazáját, beállt katonának és világhírűvé vált azzal, ahogy az ostromra készülő Kijev egyik kihalt terén fegyverrel a kezében énekelt el egy népdalt.

https://youtu.be/lu8m5FA2nL8?si=MK9XDjXsA0cOKq_z

Az egész világ hallgatta, rengetegen remixelték (mint a fenti linken Kiffness is), még a Pink Floyd is játszotta a számot.

A hétköznapi emberek elleni agresszió szimbólumává vált, azt kiáltotta a világba, hogy itt nem professzionális katonák harcolnak professzionális katonákkal, hanem ácsok, szakácsok, autószerelők... és énekesek.

Megnéztem az instagramját, és nem hazudott, nem csak aznapra bújt katonaruhába, azóta is folyamatosan harctéri képeket posztol.

https://www.instagram.com/andriihorolski

Három év alatt nem három, hanem tizenhárom évet öregedett.

Egy repesz elkapta az arcát, de ennél sokkal többet látok a szemeiben. Pár éve még orosz adók játszották, díjakat kapott a legjobb dalszövegért, a legjobb dalért és a legjobb duettért - hogy most "bátorságért" érdemérmet akasszanak a nyakába.

Sokszor jut eszembe az a videó is, amin egy negyvenes férfi búcsúzik a családjától és a kis gyerekei, a felesége zokogva sírnak a vonaton. Ő meg fut a vonat mellett a peronon, hogy addig lássa őket, amíg lehet.

Mielőtt a bahmuti vérszivattyúba vagy valami fagyos lövészárokba vezénylik.

Ezek az emberek mi vagyunk. Énekesek, asztalosok, ácsok, orvosok. Minket támadott meg az orosz agresszor, mindannyiunkat. Mert bármelyikünk lehetne a képen.

Van itt, Bristolban olyan ukrán származású orvos ismerősünk, aki két havonta két hétre a frontra megy önkéntesként leszakadt kezeket amputálni. Mert úgy érzi, kötelessége segíteni akkor is, ha egyébként nem tudnák hivatalosan kötelezni rá.

Minden emberek legostobábbika, aki erre azzal válaszol "de bezzeg az izraeliek, meg az amerikaiak, meg a mittudoménkik!"

Nem érti, hogy pontosan azon a színvonalon beszél, mint amikor 14 év után valaki még Gyurcsányt emleget, és pontosan azoknak az érdekeit képviseli, akik ezt a gyalázatot végrehajtották és végrehajtják ma is.

Nem érti, hogy ugyanannak a kommunikációs háborúnak a tudatlan harcosa, mint azok az amerikaiak, akik folyamatosan posztolják Twitteren: a háború nem is létezik, valójában Kijevben kokainra költik a nyugati támogatásokat és utcabálokat (!!!) rendeznek belőle.

Nem érti, hogy őt támadták meg.

Az ukrán Szergej ült otthon, nézte a Netflixet, és két nap múlva Kalasnyikovval a kezében feküdt a sárban, várva a tankokat.

És a második világháború óta nem volt a világon olyan konfliktus, ahol egyértelműbb lett volna, kinek a hibájából: amiatt, aki a tankokat odavezényelte.

A gyomrom felfordul, amikor valaki az agresszor pártjára áll. Meg "békéről" beszél, de úgy mint amikor egy nőnek, akit éppen erőszakolnak, azt mondja valaki: "ne ellenkezz, hamarabb túl leszel rajta".

Haragos leszek és dühös, mint az a "békepárti" lenne, akinek miközben a családja veszélyben van, azt magyarázzák, miért nem teszi le a fegyvert.

Sajnálom, hogy Magyarországot az oroszok hamarabb elfoglalták, mint Ukrajnát megtámadták volna.

Sajnálom, hogy Európa szégyene pont a szülőhazám kell, hogy legyen.

Sajnálom, hogy már megint egy aggresszor csatlósaiként tekint ránk a világ. És ehhez nekünk még aggresszió sem kellett.

És nem tudom nem a barátaim arcát látni ennek az énekesnek az arcában, akik ma este le fognak ülni a Netflix elé, és akik el sem tudják képzelni, hogy ez megtörténhet velük.

[riariahistoria]

Boldog születésnapot fényképezés!

1827ben két francia, jelesül Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találkoztak és két évre rá társultak (anyagi okok miatt). ez azért fontos, mert mind a ketten a fényképezés technikáján dolgoztak. 1833ban Niepce váratlanul elhunyt, de mivel akkorra szinte tökegyedül feltalálta és lefektette a technikát, Daguerrenek csak túl kellett őt élnie és a jól megkötött szerződésüknek hála "feltalálhatta" a dagerrotípiás képrögzítést és elnevezhette magáról. 1837re teszik az első dagerrotípia elkészítését és egy évvel később az első embert is megörökítették.

(mutatom:

hátborzongató látni hogy mennyire modern és mégis mennyire múlt amit látunk)

1839. január 7én François Arago (aki tudós, politikus és meglehetősen jelentős ember a korban), Daguerre pártfogója jelenti be a talámányt a Francia Akadémián. majd ezen év augusztus 19én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertetik a dagerrotípia készítését, hogy bárki szabadon foglalkozhasson vele. a világnak ajándékozza a francia állam, a két feltaláló pedig életjáradékot (Daguerre 6ezer, Nicéphore örököse pedig 4ezer frankot) kap évente. tessék elképzelni ezt Gates-Jobs-Musk vonalon.

pillanatok alatt világsikert arat a technika és ez az augusztus 19. lesz a nap ami megint teljesen megváltoztatja a világot. a festmények mint információk kora lejár és miatta nem tudunk bajszot rajzolni a kilenc évvel később a múzeumunk előtt rajcsúrozó Sanyinak, mert a dagerrotípián van neki basszus (kalózkendő meg a vállára papagáj, az hozza az egyest a felháborodott magyartanár elsápadása után).

nem hiszem hogy Daguerre vha is álmodott arról hogy majd a farzsebünkben hordjuk a fényképezőgépünket és a 6ezer képet amit az elmúlt egy évben lőttünk a világ másik felén meg a sarki cipőboltban hogy akkor a kéket vagy a fehéret vegyem. de egyértelmű, a dokumentálási kényszerünk ezzel nem csökkent és amíg létezünk cígőljük ezt a mániát mint a keresztet. a papírba zárt, jpg-be tömörített pillanat az örökkévalónak.

szóval boldogat fényképezés, és mert ez az én szülinapom is (ahogy Bill Clintoné és Matthew Perry-é is) hozom az utolsó fotót amit a telefonommal csináltam:

néha vannak ilyen twitter threadek hogy rakd ki az utolsó képet amit csináltál, nem hiszem hogy a 4 lájkolómtól kérhetem ezt arcvesztés nélkül, szóval fotózzatok ma egyet arra a napra gondolva amikor 185 éve megszületett a fotózás mint műfaj és ezt nekünkadták a franszhiák 😎

csíííííííz!!!!!

[pokmajom]

Legyetek tudatosabb halfogyasztók!

Most, hogy @mairlenka Afrikai harcsás receptje nyomán, felmerült néhány jogos és jogtalan kétely, az akvakultúrában termelt halakkal szemben, összefoglalnám nektek, 30 éves munkám eredményeit a legfontosabb tudnivalókat, hogy ti legyetek a legképzettebben ténfergő vásárlók, az áruházak halas pultjainál.

Kezdjük azzal, hogy szinte minden hal, amit Magyarországon frissen veszel (leginkább műanyag tálcán, védőgázas csomagolásban), az akvakultúrában lett felnevelve. Magyarországon, természetes vízből fogott őshonos halat, jogszerűen csak akkor ehetsz, ha te magad horgászol. Halászatból származó idegenhonos halakat, mint az ezüst kárász, busa, törpeharcsa, lehet venni, csak kicsit komolyabb kapcsolatrendszer kell hozzá, mint a magas minőségű kokain beszerzéséhez. Ha arra vágysz, tengerből fogott halakat azért lehet beszerezni frissen, néhány erre szakosodott kereskedőnél, de az olcsó, halászott hal leginkább fagyasztva jut el hozzád. A több hónapos fagyasztás pedig, már eleve minőségromlás, mert a halakban nagyon sok a telítetlen zsírsav, aminek oxidációja a fagyasztás során csak lelassul. Meg ugye a melegvízben felengedett filé textúrája sem lesz az igazi.

Szóval vegyél inkább frisset, amit, akvakultúrában neveltek. Az akvakultúra fogalmába beletartozik a rákok, a kagylók és a különböző algafélék termelése is, de én most csak a halakról beszélnék. Ezeket különböző technológiákkal, tengeri ketrecekben és édesvízi medencékben, tavakban nevelik fel, úgy hogy, már az ikrákat is mesterségesen keltetik. A lazacot, az aranydurbincsot és a tengeri sügért (igen, a horvát tengerparton vett branzinót sem a kérges kezű halász bácsi fogta) hatalmas tengeri ketrecekben nevelik, amelyek felső körgyűrűjét jól láthatjátok sokfelé, a norvég, skót, görög és török partok mentén. A pisztrángot a bő vizű, nem túl hideg folyók, patakok mentén átfolyó medencékben, az afrikai harcsát pedig termálvízzel táplált medencékben termelik. Ezen technológiák közös jellemzője, hogy a halak kizárólag haltápot esznek, amelyet hallisztből, szójából, gabonákból és egyéb adalékokból, az adott faj biológiai igényeinek legmegfelelőbben állítanak össze. Az elmúlt 20 évben sokat fejlődött a haltakarmányozás tudománya és ma már 1kg lazac előállításához is csak 0,65kg halat kell kihalászni a tengerből. Az afrikai harcsánál ez valahol 0,1 kg körül lehet, mert más fehérje forrással is vígan elvan. Viszont a lazac színe sem a folyó torkolatokban elfogyasztott kisrákoktól vörös, hanem a tápjához adagolt, amúgy immunerősítő, astaxanthin karotinoidtól. Ezeket a halakat a medencékben viszonylag nagy sűrűségben tartják, de a halsűrűség úgy van belőve, hogy azért még komfortos legyen a halaknak, mert különben lassulna a növekedésük. Mondjuk ez pont az afrikai harcsa esetében azt jelenti, hogy alig van víz a halak között, mert ez az állapot az, ami arra emlékezteti őket, amikor Afrikában a száraz évszakban, a kiszáradó folyómedrek utolsó pocsolyáiban összezsúfolódnak a haverokkal és a speciális kopoltyú nyulványaik segítségével, a levegőből veszik fel az oxigént. Ilyenkor mindenki szeret mindenkit, nincs harc, nincs agresszió. Természetesen, a nagy tömegben tartott halaknál, figyelni kell a halak egészségére is, de ennek módja nem az, hogy reggeltől estig gyógyszerekkel tömik őket. Főleg nem antibiotikumokkal, mert azokra hamar kialakulnának a rezisztens bacik, de más szerek alkalmazását is szigorúan szabályozza az EU. A lazacot, aranydurbincsot és a tengeri sügeret ma már döntően mindenféle kórokozó ellen vakcinázzák. A pisztráng szinte minden lehetséges betegsége jól kezelhető technológiai eszközökkel (pl medencék rendszeres tisztítása), vagy híg oldatokban való fürdetéssel, az afrikai harcsának meg szerencsére egyelőre nem hoztuk be semmilyen veszélyesebb kórokozóját. Nem kell tehát tartani semmilyen szermaradványtól ezekben a halakban. Megjegyzem, a nagy pangáziusz hiszti idején, az is vizsgálta mindenki, mindenhol, de soha nem találtak benne semmit.

Ha viszont igazán boldog és természetes közegben nevelt halat akartok enni, akkor a halastavak termékeit kell keresni. A magyar halastavak, jellemzően 10-100 ha méretűek és 80%-ban pontyot nevelnek bennük. Annak érdekében, hogy minél jobban kihasználják a tó természetes táplálék hozamát és egyensúlyban tartsák a bonyolult ökoszisztémát, a ponty mellett busákat, amúrt, harcsát, süllőt és csukát is termelnek a tavakban, de csak a ponty kap a természetes táplálékot kiegészítő takarmányozást. Ez döntően kukorica és búza, amit a pontyok a tó fenekéről szedegetnek fel. De iszap ízük nem ettől lehet, hanem az egyes algák által termelt ízrontó anyagok miatt (pl. a kékalgák által termelt geozmin), amelyek felhalmozódását, megfelelő technológiai lépésekkel, azért ki lehet küszöbölni. A halastóban a halak, nagyjából természetes környezetükben élnek és 3 évig másra sincs gondjuk, mint hogy békésen eszegessék amit a tóban találnak és amit az ember még ad nekik. Illetve, mivel ez gyakorlatilag egy felpörgetett vízi ökoszisztéma, annak minden csodás madarával és emlősével, arra is vigyázniuk kell, hogy ne kapja el őket egy nagykócsag, kormorán vagy vidra. Ebben azért a halastavak gazdái is segítenek nekik és vannak olyan rosszindulatú pletykák, hogy mennyi vidrabunda jöhet össze egy halastóról. Az így távozó halragadozók azonban, csak csepp a tengerben és ma a halastavak, a magyar vízi madár és vidra populáció legfontosabb fenntartói.

Ha pedig zavarnak a szálkák, javasolom a szigetközben nagyon népszerű ecetes rántott ponty elkészítését, ahol a pác ízlés szerint turbózható pl száraz fehérborral, de én még mézet is tettem bele és egy nap érlelés után már szálkamentesen fogyasztható volt.

[ajtostolahazba]

A kórház igazgatói kiképzés margójára...

Megdöbbenve olvasom ezt a "30 napos bentlakásos kiképzésen kell részt venniük a leendő kórház igazgatóknak" bullshitet. Egy hete volt a 35 éves osztálytalálkozónk. Egészségügyi szakközépbe jártam, nagyon kevesen vagyunk pályaelhagyók, a többség ma is (30-35 éve) műszakban keccsöl. Minden képzést elvégeztek, sokan felsőoktatásit is, de ténylegesen betegágynál dolgoznak, és hát konkrétan horror sztorikat meséltek a mai egészségügy helyzetéről. Napi szinten élik meg a megaláztatást(de szó szerint) Le se szarják, hogy szeretnének szabadságra menni, (a január óta szervezett találkozóra, ami szombati napon volt 2 ember azért nem tudott eljönni, mert be volt osztva úgy, hogy jóelőre kérte ezt a napot, de 2-en léptek le fél5-kor, mert 6-tól műszakban vannak). 33 éve műtőben dolgozó osztálytársam mondja, hogy a folyosón random megállítják fehér köpenyes vadidegen arcok, és minden alapvető udvariassági szabályt kikerülve, köszönés nélkül mondják, hogy "bárca?" vagy "bárcaellenőrzés", utalva ezzel a kötelező névtábla hordásra. (megjegyzem a bárca szó önmagában engem vérig sértene, a köznyelvben ez a kurvák papírja volt, hogy dolgozhatnak). Vagy körömvizit...eleve kesztyű nélkül Covid óta senki nem nyúl beteghez. Random ellenőrzéskor ha gél lakkos körme van a dolgozónak, az automatikusan 30ezer büntetés...lehet a körme 5 cm hosszú is, de nem lehet gél lakkos. 30 ezer... Nincs eszköz, nincs ember, de úgy tűnik emberség se. És csodálkozunk, hogy nincs utánpótlás. A mai generációval ezt már nem lehet megcsinálni, 2 ilyen megalázó szitu és ledobják a kesztűt, csá gyíkok, én leléptem. Belegondolnak abba, hogy milyen lojálisnak kell ahhoz lenni, hogy 30-35 éve éjszakázol, nyomod a 12-16 órákat, nincs ünneped, nincs bármikor szabid, ha épp akarnád, még akkor se, ha az jár..? A társaság felének tönkre van menve a térde, dereka, háta... a korengedményes nyugdíj korhatárt pont akkorra emelik majd 42 évre, mikorra elérnék a 40-et, kilátástalanság, csalódottság, kiégés...Mire számít a vezetés? Meddig lehet ezt csinálni emberekkel? Akik maradtak, azok a betegek, a hivatástudat miatt maradnak, vagy mert már nem mernek váltani 50 fölött. Megtakarításuk nincs, hogy kibekkeljék egy új karrier beindulását fedező időszakot, tulajdonképpen bele vannak kényszerítve ebbe. És nem az anyagi megbecsülés hiánya a legfőbb probléma. Hanem ez. Hogy mindegy, hogy 30 éve csinálod, láttál már mindent, jó szakember vagy, de nem vagy elég alázatos...? Alázatos...kivel? a beteggel? Mert azzal igen. Az orvossal, akivel együtt gyűritek? azzal is. Azokkal nem, akik elvárják, mert nekik hatalmuk van. Én imádtam az egészségügyet, egész kicsi koromtól azt akartam csinálni. Hospice-ban dolgoztam, életem legszebb időszaka volt! Soha annyi szeretetet, bölcsességet nem kaptam, mint ott, a betegektől. De éhen haltam volna, ha nem váltok. Sajnálom ezeket a csajokat nagyon.

A mindenhez is értő Pintér majd megoldja ezt is. Aztán betegként fetrenghetsz a saját szarodban, mert nem lesz ápoló, aki kimosdasson...De az igazgató legalább ki lesz képezve. :(((

[mirabellomonferrato]

Megérkeztünk

Reggel 7-kor elindultunk és este 7-kor megérkeztünk Camagna-ba. Mirabellótól (ahol a ház van) 12 km. Itt foglaltunk szállást, napi 20 ezerért hármunknak, egy kis lakást. Este még jártunk egyet a városkában (vagy mi a szösznek lehet nevezni ezeket a településeket, amik picik, 500-an laknak benne, viszont kompaktak, minden van, és fura lenne falunak nevezni, pedig mérete alapján az) Van egy ilyen szépséges templom, az erkélyemmel szemben:

1200-ban építették, aztán többször lebontották, átépítették, van benne valami szokatlan, talán a sok átépítés miatt. Konkrétan nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e nekem vagy nem :D Nyilvánvalóan hiányzik belőlem a képesség, hogy leboruljak valami előtt csak azért mert híres vagy akár azért mert régi, de pláne mert mondjuk múzeumban van. Tisztelet van bennem, és az évszázadok-ezredek-milliók nyoma a sírásig meghat. Végül úgy döntöttem, hogy tetszik, mert valahogy nagyon fura és érdekes.

Sant'Eusebio-templom amúgy. Az utolsó újjáépítés 1885-ben kezdődött és 1890-ben fejeződött be.  Akkora bazi nagy, hogy teljesen érthetetlen egy ilyen pici településen. A hozzáragasztott egyéb épületekkel, amik meg ma már lakóházak, teljesen érthetetlen formájú komplexumot hoztak létre. Érdekes nagyon!

A kapuja. Gyönyörű, csakhát senki nem itt megy be. :D Egyébként éppen mise volt amikor megérkeztünk és az egész faluban hallani lehetett a kórust. Aki itt nem tér meg, az sehol. :D Nade van még itt más érdekes is. :) A templom kapujával cirka szemben levő házon egy lekopott Mussolini idézet. Hogy ezt senki sem gondolta eltüntetni, ez fura.

Random kapuk, én imádom! Ha még a gyönyörű tompazöld színe is látszana...

És egy gekkó egy kapun...

"„ Culieta ”, Olaszország egyik leghosszabb és legszebb falfestménye" -- aki ezt írta, azzal nyilván nem egyezik az ízlésünk falfestmény tekintetében, meg ott van pár freskó, ugye... Helyi híresség, hogy ezt a borzalmas betonszörny támfalat befestették ilyen kétes értékű de mindenképpen érdekesebb festménnyel... Miért kétes értékű? Nem tudom, bennem ütköznek dolgok ilyenkor. Az érdekes, a jó, a szép meg az értékes illetve a felkavaró, ez mind jó dolog, de ha bennem megjelenik a nem tudom ez valahogy őőőő... valahogy... izé... érzés, akkor az nekem kétes. Maradjunk az érdekesnél. Mert mindenképpen érdekes!

Azt írják (nem magamtól vagyok okos ezekben, én is olvasom meg kikeresem olasz oldalakról, aztán próbálom a fordítást is rendberakni) a cím egy nagy, legendás kő nevéből származik, amely képes előre jelezni az időjárási viszonyokat. Állítólag szándékosan mentek hozzá a gazdák megfogdosni, mert ha nedvesnek találták, másnap esni fog, és ezért a szénát takarás alá kellett rakniuk; különben jó idő lett volna és ezért rendes foglalkozásoknak szentelhették volna magukat és a kocsisok elindulhattak volna. 

Amúgy meg még rengeteg dolog egy ilyen falatnyi városban is, szép, szép, imádom, sírok-nevetek, nem tudom mikor fogok kiszeretni abból, amilyenek a házak, ahogy folyton elém bukkan valami érdekesség, hogy bármerre nézek, a következő dombon újabb templom, vár, kastély, település és közte a zöld.

Állítólag vannak itt valami földbe vájt borkatakombák is, de nem biztos, hogy megnézzük. Majd egy más alkalommal. Majd a csávómmal eljövök borozni :D A méz jobban érdekel, mert állítólag Camagna méz nagyhatalom. Sosem fogom tudni fotón visszaadni az érzést.

itt bármerre nézek, minden egy festmény. Jó vagy nem annyira, naiv vagy professzionális, kavarog minden benne, és ez meg jó, nagyon jó! :)

Ma van 08-02. Délután 3-kor írom alá az adásvételit.

[munchausenparokaja]

Az EU és én

Húsz éve, 2004. április 30-án határozottan emlékszem, hogy péntek volt, az egri ciszterci gimnázium menzáján pedig – péntek, böjti nap lévén – meggyszósz főtt burgonyával. Sokszor ez volt péntekenként, a másik, ami gyakran volt, a mákos vagy diós tészta. Utóbbit rádiós tésztának hívtuk, a “kérsz rá diót?” konyhai kérdésből.

Mindig is utáltam a főtt krumplit, meggyszósszal meg pláne, és a legtöbbször valami tejfölös habarással készült leves előzte meg, a bélbolyhok legnagyobb örömére. Ebéd után haza, lecke letudva, hogy a hétvége csak a miénk legyen, majd vártuk az egész estés tévéközvetítést az EU-csatlakozásról.

A vacsora töklecsó lett, apám mindig is büszke volt a receptjére, azt mondta mindig, két dolgot tanult meg az apjától: hogyan ne legyen ő majd szülő és hogyan kell jó töklecsót csinálni. Am család kolbásszal és kakastaréjra sütött szalonnával kapta, én nélküle, böjti nap. Tejföllel pótoltam a szalonna és a kolbász keletkeztette űrt a tányéron és három-négy öcsém vágta szelet kenyérrel, aminek egyetlen ismertető jele az volt, hogy vastagabb, mint Matolcsy Ádám pénztárcája.

Már nyolc óra felé éreztem, hogy elmondhatatlanul elcsaptam a hasam, órákat szenvedtem magzatpózban a kanapén, miközben a tévében egymást váltogatták a politikai műsorok és a kabarék, akkor még nagy magabiztossággal különböztettem meg a kettőt, ma már ez nehezebb.

Éjfélkor himnusz, öcsém ekkor már órák óta alszik, Apa és Anya pezsgővel koccintanak, nekem ekkor, 15 évesen ez volt az első alkalom, hogy töltöttek egy fél pohárral. A koccintáshoz fel kellett kászálódnom a kanapéról, ami kiegyenesedést is jelentett, nem tudom, hogy ez vagy az egyetlen korty szénsavas ital, de még csak ott tartott Medgyessy Péter a tátogásban, hogy megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt, én világcsúcsrészidőn belül ültem rá a vécére és jött ki belőlem minden, szerintem magyarországi EU-s állampolgárként az országban elsőként.