fajdalmak

[fajdalmak]

KÖNYÖRGÉS A SKARLÁT ÍBISZEKHEZ

Ti, akik kívülről fújjátok az összes eltúlzott refrént, ami egy sivatagos partszakaszon a hullámok felé fordított hangszórókból szólhat, ti, akiket a mocsaras erdő rejt, ringat, takar gyengéd, mélyzöld bánat, ti, akik értitek a láztól lázig nyújtózkodó üresjáratokat, gázlómadaraim a mindenható pirosban.

Ti tudjátok, soha egy percig sem voltam benne biztos, hogy létezni érdemes olyasmiért is, amit nem lehet a szánkba venni. Hogy egy doboz margrain volt a lelkem, teli kenőkések barbár nyomaival. Ne nevessetek. Ahogy itt állok – semmilyen szempontból sem a közepén –, jelölések nélküli napóra,

itt, ahol a legtöbb a mólóról nézni a fékevesztett, teljes sebességgel közeledő óceánjárót, és megállapítani, az orr jobb felén elírták a nevét. Vagy ennyit sem, ahogy alakul. Tudom. Tudom. Mégis, milyen lenne, erre gondolok mindig, megállni a viccben, azon a ponton, ahol még nem látszik, mi lesz a poén, ahol még komolyra is fordulhatna akár,

ha a szereplők egyszerűen megszökhetnének a történet keretei közül – nem lenni ott, rejtélyesen, örökre veszni el. Érintetlen állatkerti ketrecből ritka madarak. Nem hoznám ezt fel egyébként semmiképp, de most, hogy itt vagytok, muszáj megkérdezzem tőletek, mert úgy tűnik, senki nem tudja más,

ti, akik ismeritek az éjszaka nulla összegű játszmáit, ti, akik velem együtt látjátok a rács négyzeteiben a jelölések nélküli öröknaptárat, akik itt álltok csapatokban bevérzett szemeimben, mondjátok meg, milyen lenne a szabadulás.

— Simon Márton (Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021)

[fajdalmak]

“Nem tudom, mihez kezdenék veled;

ami átfestette az időt, az eget,

fakul, lassan már csak ez a vers leszel,

összetartozunk, mi hárman, a semmivel”

Dalok a magasföldszintről

[fajdalmak]

egy szentimentális közhely lettél a számban

[fajdalmak]

nem vers

Nem vers, csak tanítom beszélni a szorongásaimat.

Simon Marci

[fajdalmak]

ATLANTISZ

„A szenvedés nem múlik el, csak nem tudsz többé együttérezni önmagaddal.”

- Simon Márton - Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni

[fajdalmak]

A történet végén mindenki arra kíváncsi, aki a történet elején ragadt. Kár. Közben lekapcsolt fényszórókkal suhan a bolygó.

— Simon Márton, „Engem már csak az őzek és az árnyékok viszonya nem hagy nyugodni”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021

[fajdalmak]

[fajdalmak]

469. Azt várják, hogy beszéljek róla ;

elkezdem a bőrt tépdesni a számról,

de nem értik ,hogy ez már az .

Simon Márton: Polaroidok

[fajdalmak]

nem tudtam,

ha ez egy egyszemélyes verseny,

hogy állhatok folyton vesztésre

Simon Márton / Valami mentse meg az életem

[fajdalmak]

Fél négyig ülni és próbálni rendszert építeni, ami egy pillanat alatt feloldódik abban, hogy fölkelsz, kijössz, és szép vagy, mint a nap.

— Simon Márton, „Ciklon”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021

[fajdalmak]

Nem vers,

csak tanítom beszélni a szorongásaimat.

-Simon Márton

[fajdalmak]

³⁴¹ Emberkéz alkotta sötétség.

⁰⁷⁵ Most nem látnak.

-Simon Márton-Polaroidok

[fajdalmak]

446

Interjú. Csend.

Mit mentene ki egy égő házból?

A lángokat.

-Simon Márton POLAROIDOK

[fajdalmak]

253: nekem nem muszáj hazudnod

254: De a többieknek igen

[fajdalmak]

Pusztán 15 éves voltam amikor először mondták azt nekem: ,,ha nem bírod tovább szólj, ne félj segítséget kérni. Ha nem bírod tovább a fejed börtönében kérj segítséget a szabaduláshoz, mert a falak rád fognak dőlni"

6 év telt el, de mai napig Simon Márton idézete jár válasz ként a fejemben, akárhányszor segítségért kiabálnék. Ami így szól:

,,elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az" - Simon Márton Polaroidok

[fajdalmak]

19/07/2025

[fajdalmak]

in sync