#Jet Letts

[hellishjoel]

once strangers

929 words / pairing: javier peña x f!reader

← masterlist | notifications blog | seasons of life challenge masterlist

word: scarf

warnings/information: fluff, meet-cute

a/n: @iknowisoundcrazy inboxed me a super adorable meet-cute a few months back, and I haven't stopped thinking about it! I tweaked it a little with the setting because I also wanted to send some new year's love to @jolapeno and pay homage to her masterpiece, late night texts! I love you both! - my banners are by @saradika-graphics. shoutout to @berryispunk and @lady-bess for putting this together on @fanfictionoverload!

Moving to the city felt like an appropriate change. 

Your life before was stagnant. Same friends and hobbies, no new boyfriend, same old job. And in many ways, moving to the city did give you a lot of new opportunities. You were fresh-faced in a new career path, meeting cool people through work and social outings, and you picked up different ways to keep your hands busy while watching TV and stuffing your face with Chinese takeout. 

One constant in your routine has always been taking a moment to step outside for fresh air during the workday. Even in the most corporate of settings, staying cooped up indoors all day is never an option.

Perched on your favorite park bench, you sip a coffee and stare menacingly down at the daily crossword in the paper. You wiggle your pen back and forth between your middle and index finger, glaring at the puzzle as if it offended you. 

“Norma blank. Three letters across,” you mutter to yourself. Norma Jean? Isn’t that a Michael Jackson song? No, that’s Billie Jean. You bite down on the top of your pen and let out a slow sigh. 

“Rae,” a low, raspy voice mutters beside you. The stranger meets your eyeline and tips his chin towards your crossword. “Norma Rae. It’s a movie before your time. Sally Fields plays a factory worker who becomes involved in a trade union at the factory she works at. It’s good.” 

Your crossword lies forgotten on your lap as your attention drifts to the striking man nearby. His black leather jacket shields him from the city’s biting wind, while aviators with yellow-tinted lenses add a touch of intrigue. A ’70s-style mustache frames his face, perfectly complementing his jet-black hair. Handsome, older, and effortlessly confident, he doesn’t hesitate to strike up a conversation, teasing you about your glaring gaps in film trivia.

“Thanks,” you whisper, back in concentration mode as your pen fills in the missing letters r-a-e.  

It’s a rare thing, sharing the same bench with a stranger in this city, but somehow, there he is beside you, his presence an unexpected disruption to the quiet rhythm of your break.

A quiet tension lingers between the two ends of the park bench. Part of you hesitates, worried that breaking the silence might make you seem unhinged. Yet another part of you silently wills him to speak first, hoping he'll bridge the gap.

You both sip your coffees in unison before you’re back at it. 

Frodo’s burden, ring. Bird food, seed. 

The grip on your pen falters as you encounter another impasse. 

Your work break is meant to be a sacred reprieve, but instead, you're faced with a fiendishly challenging crossword that has every mental gear turning at full speed.

“Pen.” The stranger notes. He’s already glancing at you and your half-filled crossword puzzle once again. His shades are off this time, revealing eyes as dark and intoxicating as aged whiskey—both dangerous in excess.

“I’m sorry?”

“Pen.  Bold choice, you must be pretty confident,” He remarks, sliding closer to you on the bench, his voice warm and teasing. He extends his hand, and for a moment, you hesitate, unsure if he’s expecting a handshake or the crossword. Then his smirk deepens, his palm steady and waiting. Without a word, you place the pen in his hand, feeling the brush of his fingers against yours.

“Dryer accumulation, lint. Old hag, witch.” His handwriting is vastly different from yours. He sketches in the letters with messy dashes and capital letters that make your dainty lowercases look sweet and delicate. “Hawaiian volcano, Mauna blank… Mauna Kea.” 

“Loa,” you intercept the pen before he can fill in the empty squares incorrectly. The stranger connects the dots and nods slowly with a stolen smile. “It’s Loa because 38 down is… Lotus for Sacred flower.”

You find yourselves inching closer as you focus on filling in the missing letters. His hand is still holding the ghost of your pen and what was once a casual gesture shifts into a firm handshake, his grip confident, his eyes roaming over you without a hint of hesitation. There's an undeniable weight to his gaze, one that holds no shame.

“Javier. Six letters across, phone number’s ten down,” he murmurs, his voice low and assured. Before you can respond, he takes the pen from your grasp, casually scrawling his name in elegant cursive over the top of your crossword. As he writes, the phone number stretches down the page. Javi. Just like that, he’s left his mark.

“As fun and embarrassing as this was, I should get back to work,” you say, the heat rising from your cheeks all the way to the tips of your ears. Wow, was he smooth. 

With your nerves in a jumble, you scramble to pack up your belongings, already bracing yourself to scream about the cute stranger you met when you meet up with your girlfriends later tonight.

Javi is quick to his feet, something familiar outstretched in his hand. “Woah, hold on, hermosa,” his deep, commanding baritone washed over you as the compliment slipped effortlessly from his lips. “Your scarf.” 

You could not be more uncouth if you tried. 

“Thanks,” you say with shy smile, your fingers weaving around the fabric, but he doesn’t let go.

“You’ll call me?” 

He steals a small laugh from you, the wind sending a shiver up your spine. “I think I have to,” you say. “There’s a new crossword every day with nuanced references.”

“So, same time and place tomorrow? Let me buy your coffee.”

Y-e-s.  

[crookedkryptonitebeliever]

Yves fluff because i need some copium after my grandma just died

Sloppy work, but it's not to expand on his characterzz, its 2 serve me 💯

You sat on the bed, staring at your phone. The room was dark and the only thing illuminating your face is the phone screen.

Your grandmother had died, you weren't close to her. But she was close to your father. He's taking it hard and your mother has to be with him as an emotional crutch.

You don't know how to feel. So you glued your eyes onto the phone screen as you scan the texts and photos your parents had sent of the funeral. You feel bad, yes. But you never knew your grandmother, you were one of her fifty other grandchildren. And you came into this world a lot later, when her mind starts to deteriorate. Of course, she wouldn't even know what your name was.

You didn't feel much. But there was a dull emptiness that you're feeling. It's sad. It really is sad.

It's late at night. You don't know how to process it.

You jolted when you heard a knock on your door, initially not wanting to open it in fear of the unknown. But after receiving a text from Yves saying he's waiting outside, you reluctantly sat up from your mattress and headed to the door. It wasn't very far, you live in a cramped apartment anyways.

You opened the door to see him, beautiful, beautiful Yves. He had a sympathetic look on his face, as if he knew what was going on. But you think he just has this really good sense of intuition. You believed that he was some sort of a psychic medium and he must have felt some kind of shift in auras... Or something else. You don't care, you're just glad to see him in this very confusing phase. He's always been this beacon of light, Yves knows what to do to solve this. He knows how to solve everything.

He wordlessly greeted you with a kiss on the forehead. You stepped aside to let him in, he placed his handbag and duffel bag on the couch. You switched the lights on and locked the door behind you. Your neighbors would sometimes come home drunk, you wouldn't want them stumbling into your room by accident.

He took out what he needed and went into the bathroom, starting the "sanitizing" process. Which includes a thorough shower and a change of clothes, you were extremely picky as to who or what gets to touch your bed. And Yves never ceased to amaze you by knowing what your requirements are despite never properly communicating it to him- most importantly, knowing how to meet them and enthusiastically doing so without complaint.

It takes a while. But you can be sure that he wouldn't "contaminate" your bed. So you went back to somewhat spiralling silently. Looking through the texts describing the event, the circumstances and how your grandmother was found dead, by who.

You felt... Bad. Horrible. You don't know why. You're not missing her because it's just as if you're discovering that a stranger has died. It's a shame, but it isn't necessarily something you would lose sleep over. And your stomach has been recently acting up too, you're bloated and gassy. You remember Yves saying that you tend to have gut problems whenever you're feeling stressed or upset.

You're too distracted over the news that you didn't realize Yves left the bathroom with his jet black hair perfectly dried and silky.

"Sit up straight, please." He murmured as he caressed your back. You didn't realize that you were slouching and hunching to a horrendous extent.

You turned your head to look at him, he's wearing a long, flowy nightgown. It's smooth as it's made of satin, you liked how it brushed against your skin as he rubbed your shoulder soothingly. He sat close to you on your bed, you didn't mind because you think he is clean enough to be on it.

He didn't ask what happened. Yves doesn't have to. You didn't want to use up your depleted energy stores to tell him either.

That's why you sat in silence with him as he gave you tender and loving touches. At some point, you crawled onto his lap and rest your form on his chest, letting his manicured hand sweetly stroke your head.

"it's late, my love." He mumbled against your forehead. The vibration of his voice tickled you. He gently took the device off your hands and set it on the nightstand.

Now with your hands free, you would go on idly toying with strands of his hair. He pressed a kiss on your crown, wrapping his arms around you protectively and cupping your cheek with a soft hand.

You felt very much at ease in his presence. You knew that he wouldn't leave you be, you knew Yves would somehow always show up when something is wrong. He always knew when something troubles you and he always knew how to take care of it.

You felt him shift around as he gently laid you down on your bed, letting you sink into your fluffy pillows and soft bed foam.

He tucked you under your blanket, bringing the comforting material to your neck as he continued caressing the side of your head. You stared into his mysteriously knowing emerald eyes as he stared back into yours, half lidded and relaxed.

"There is no need to be afraid." He whispered, pressing another kiss onto your forehead. "I'm here." He continued, now holding your hand and massaging it. You didn't realize that you kept your hand out of the blanket.

Fear... That's what you're feeling. Your grandmother died after years of battling with dementia, she's trapped in her own mind and each day she's not dead, it's a day of terror. She died alone in her room, with no one realizing until the next day when her body was cold.

You were scared to share the same fate. You were scared to be her.

"I'm here." Yves repeated as he wiped away the stray tears that you didn't even realise fell from your eyes.

"I'm staying." He continued, laying on his side as he observed what you might do. His hand is resting on your neck, fingers gently drawing circles on your skin. "I will never leave you."

Yves smiled, it was warm and inviting, seeing it allows a wave of relief wash over you.

You moved closer and snuggled into his chest, allowing yourself to cry and release the burden of fear that's been trapped in your core.

He rested his chin on the top of your head, arms securely enveloping your much smaller form. Occasionally, he would give you a peck or two as you pour out your emotions onto him.

In the end, you were exhausted. You managed to fall asleep under the blindingly bright lightbulbs installed in the ceiling. It didn't bother you, because Yves was there to shield your eyes from it.

He spent the entire night quietly whispering positive and loving affirmations in your ears while you sleep, giving you only the sweetest dreams.

[blackhakumen]

Mini Fanfic #1192: The Hawk vs. The Moms (Sonic X SSBU)

9:15 a.m. Outside of the Smash Mansion......

Storm: (Eyes Begins to Widened at the Mansion in Front of Him and his Boss, Jet) Woooooooah.........This is where Sonic lives?

Jet: Criminy on stick, I thought this was supposed to be mansion, not a literal castle! (Sighs While Grabbing his Chin) Then again, considering how massive the roster is, I can't really think of anywhere else they would live but here.

Storm: Hey, you think Sonic's royalty?

Jet: (Turns to Storm with a Raised Eyebrow) Royalty? Sonic?

Storm: (Turns to His Boss) Yeah, I mean, his mom is a princess right? So wouldn't that make him a prince of some kind by default?

Jet: (Shrugs) I dunno, maybe, if you wanna be that technical. (Crosses his Arms) What I wanna know is why HE, of all people, got pick to be part of thar dumb tournament in the first place.

Storm: (Uses his Fingers to Count the Reasons) Well, he's more well-known, cooler, more faster than you are-(Eyes Widens Notices his Boss Glaring at Him in Silence) I-Is what he WANTS us to think, till you show 'em who's boss on that race later on today! (Start Laughing Very Nervous and Awkwardly)

Jet: (Stares at Storm For a Brief Second Before Sighing in Defeat) Let's just get this over with. (Sticks his Hand Out) Storm, megaphone.

Storm: (Gives Jet the Megaphone) Up and ready for ya, boss!

Jet: Thank you. (Tries Turning on the Megaphone) Now, I just need to turn this bad boy on and- (Suddenly Hears a a Sudden Sharp Shriek From the Device) GAH! P-Pain in the...(Sighs Before Lowering the Megaphone Down a Notch) Okay. Got the music on standby?

Storm: (Gives Jet a a Thumbs Up) You got it! (While Turning On the a Boom Box He's Holding).

As the boom box begins to play the Babylon Rogue's Signature Theme Song (Catch Me If You Can), Jet clears his throat and takes a bit of a deep breath before he begins to speak on the megaphone.

Jet: SONIC THE HEDGEHOG!! WAKE UP! You got a loud and clear message coming from yours truly: Jet the Hawk! If you must know, I've managed to caught wind of all those little posts you made on the web recently. Like, how you're....(Does Mockingly Poor Sonic Impression)"The Fastest Thing Alive" and "No could top you at Mach speed" , and my personal favorite: "How you could beat EASILY me in a One v. One race in the skies anytime, anywhere, with no sweat and competition at all!~" (Gets Enraged) WELL, GUESS WHAT? Not only do I accept your challenge, but- (Continues Yelling on the Megaphone)

Meanwhile at Sonic's Room......

Sonic is in his bed soundly asleep wearing sound canceling earbuds, perfect for protecting his ears from loud, screeching noises from outside.

Back Outside

Jet: Smash Beach, 5 p.m. sharp. Be there or get lett in the dust!

Storm: (Takes the Megaphone From Jet's Hand and Scream Out) AND BECOME SQUARE!!!

Jet: (Slowly Turns his Head Back to Storm) .....What?

Storm: (Sheepishly Shrugs) You know, like......"Be There, Be Square". It's kinda like an old saying-

Jet: Oh, gimme that! (Snatches the Megaphone Back From Storm's Hand) That was the most boring insult you could ever make and you know it.

Storm: (Lowers his Head) Sorry, boss.

Jet: (Continues Speaking on the Megaphone) Now, as what I' was saying-(Notices the Front Door Opening Up Before Smirking) Heh. Look who finally decides to show- uuuuuuuuuuup? (Eyes Slowly Starts to Widened in Fear at Who Actually Came Outside Instead Before Dropping his Megaphone on the Ground)

Peach: (Crosses her Arms the Rest of the Unwanted Guess, With a Not Pleased Look on her and the Rest of the Certified Moms' Faces) Jet the Hawk, I presume.

Jet: Uh...(Chuckles Awkwardly) Good morning, ladies! Fancey seeing you all here- (Starts Whispering) Storm, what do we- (Notices Storm was Missing) Storm? (Eyes and Nouth Widens as He Sees his Bodyguard Running Away) STORM!

Storm: THOSE LADIES TERRIFIED ME, BOSS! I'M SORRYYYYYYYYYYYYYYY!~

Jet: (Growls Before Comically Glaring at Storm From a Distance) YOU COWARD!! AT LEAST HAVE THE COMMON SENSE TO TAKE ME WITH YOU!-

'A-Hem'

Jet eyes widens yet again as he slowly turns back to the moms, a dark, fiery aura surrounding then as their glares seem to pierece the Hawk in very soul.

Jet: Uhh.....Y-You know what? (Chuckles Awkwardly Again) I-I just remembered that I got myself lost and stumbled upon the wrong mansion. (Turbs Around abd Starts Spriniting Away) So if you'll just excuse me- GAH! (Gets his Ear Pulled by Samus)

Samus: Nope. You're coming with us. (Drags Jet by the Ear as She and the Rest of the Ladies Walk Back Inside the Mansion)

Jet: Nonono! Wait! Y-You the wrong idea! I'm innocent, I tell ya, INNOCEN-

In the Dining Hall

Jet: (Takes a Sip of Tea Given to Him, Sitting at the Moms' Table Before Becoming Genuinely Surprised) Wow. This.....might be the best tea I've ever tasted.

Peach: You really think so? (Smiles a Bit Sheepishly) I feel like it might be the weakest batch I've made yet.

Jet: (Happily Nodded) Yeah. I mean, to be fair, it's been a while since drunken tea in general, but trust me, your highness, yours is one of greatest so far.

Peach: (Giggles Softly While Blushing a Bit) Aww thank you!~ I only try my best-

Moms: Peach!

Peach: (Eyes Widened at the Realization) Oh. Right! (Clears Her Throat Before Putting on a More Serious Look on her Face as She Resumes Back to the Topic at Hand) Now, Jet, I assume you're wondering why we brought in here. We have a lot to discuss about, young man.

Jet: (Starts Getting Scared Again) .......Is this about what happened this morning?

Daisy: It's one of the reasons. (Crosses her Arms) But since you so graciously brought it up, you mind telling us why you were yelling your lungs out in middle of our front yard, in the early morning?

Bayonetta: And had the steer audacity to ruin MY beauty sleep in the process!? (Turns Away While Pouting) Honestly, that's so rude.....(Lays the Side of her Head onto Her Goddess' Shoulder)

Palutena: (Gently Rubs on Her Witch's Hair While Glaring at Jet) She's been in a bad mood all morning ever since. No thanks to you.

Jet: (Sighs While Crossing his Arms) Well, it's not like I wanted to come out and distrub anyone's sleep on this time of hour. This was all Storm's idea!

Tifa: The guy that ran off earlier?

Jet: The very same. He's been my bodyguard since day one. Not even close to being one of the sharpest minds out there, but he does the job fine enough. He convinced me to come over here and declare a challenge from Sonic.

Rosalina: (Raises an Eyebrow) A Challenge you say?

Jet; Just a 3-4 Lap race around the beach this afternoon, honest to God!

Samus: Uh-huh. And you couldn't just record yourself doing this in comforts on your own place because.........

Jet: ('Sighs in Defeat') The thought never occurred to me at the time.......

Samus: Right. Which now leads to the next topic: What's your beef with Sonic?

Jet: I-

Samus: (Quickly Got her Hand Up as Sje Stops Het From Speaking) Nonono. Don't even try to deny it. Cause from we've heard, you two would always butting heads with one another every chance you get.

Rosalina: We were going to write them off as normal banters between two rivals, until we also found out that you and your team have brought harm onto him and his friends on more than one occasion. (Pireces her Glare at Jet a Bit) That doesn't seem very nice and mature of you, don't you think?

Jet: (Eyes Widened in Fear as He Let Out a Single Gulp) O-Okay! I'll admit. Our confrontations hasn't been the most friendliest in the world and we may have thrown punches at one another at one point, but in my defense, he kept pushing my buttons a whole lot with consistent boasting! Always going on and on about- (Does a Fake Sonic Impression) "Even with wings, I can still fly better and faster than you!" Knowing damn well that he only gotten good at riding the Extreme Gears in the first place was because he and his pal interfered with US first!

Samus: (Turns to Peach With a Shrug) Our boy is a unapologetic show-off.

Peach: ('Sighs Heavily') Very much so and to a reckless sense too.....I'll be sure to talk to him about this later. But you know this is gonna have to stop, right?

Jet: The rivalry?

Peach: No, dear, not necessarily. Rivalry is the best way to build character and strengthen growth from both parties involved.

Rosalina: We just don't want the childish antics from either of you to diminish any of that going forward.

Samus: Which is all the more reason why you two are gonna grow out that phase starting today. (Gives Jet a Darkened Glare) Or else.

Jet: (Starts Sweating Bullets) R-Right! ('Clears Throat') Will do.

Falco: (Walks into the Room) 'Ey, princess, you mind if I have some of the cookies you made- (Eyes Widened and Glares at a Very Familiar Face Sitting on the Moms Table) Oh hell no! Who invited this little twerp in here!?

Jet: (Forms a Cocky Smirk at Falco) Well, well, well, if it isn't good man Lombardi! How you doing these days? Those old bones of yours doing you any good?

Falco: Oh, they're doing REAL good alright.....(Cracks Both his Knuckles Before Angrily Msking his Way to the Table) Let me show you how improved they've become once I come over there and pummel your smartass to clemen-

Peach: (Immediately Gets Herself Up From her Seat as She Stands Between Falco and the Table) Falco! No! Behave yourself right this instance!!

Falco: But-

Samus: ('Sigh') Look, just leave the kid to us for now, alright? We got this.

Peach: (Gently Place her Hand onto of Falco's, Helping him Calm Down a Bit) Why don't you help yourself to some cookies in the living room, okay?

Falco: (Sighs Before Smiling) You don't have to tell me twice. Thanks, your majesty. (Finally Walks Away)

Peach: (Giggles Softly) You're welcome, dear. Don't eat all it up though!

Falco: (Gives Peach a Reassurance Wave) Don't worry, I won't! (Turns Back to Jet, Pointing his Two Fingers at His Eyes and Onto His) 'Got my eyes on you, Hawk Boy!

Jet: (Casually Waves Goodbye to Falco) Enjoy your cookies, grandp-

The Moms starts glaring back at Jet all at once, instantly shutting him up effectively.

Isabelle: ('Sighs Heavily') I guess with that tangent aside, it time we moves on to next topic.....The race.

Jet: ('Groans in Annoyance') Oh come on, that was years ago! He accepted the challenge!

Samus: Right after you provoked hin to do it, right?

Jet: ('Sighs in Defeat') Yeah......

Isabelle: Jet, you can't go around challenging someone on something they have little to no experience riding on, especially in a middle the busy road!

Jet: The streets weren't THAT busy from what I remembered....But you're right. It was completely immature on my part. And- (Suddenly Starts Yawning) It won't- ('Yawns') ever happen again.....

Daisy: You're doing okay there, kiddo?

Jet: ('Sighs a Bit Heavily') Yeah.....I just felt the urge to yawn a lot- ('Yawns') apparently........

Peach: (Starts Getting Worried Along with the Rest of the Ladies) Oh my.....Did you get any sleep last night?

Jet: Ehh.... kinda? I was too busy finishing up paper work of various company deals for a business I've been running for some time now, all night that I barely got any. ('Yawns') It's just the life and times of being a Workaholic, ya know?

Rosalina: But you're so young.......

Bayonetta: Yes, especially when you have to deal with something icky as paperwork all day.

Jet: (Starts Rubbing The Back of his Head Back and Forth) Yeah, but it's not that big of a deal. I had to work my way up ever since I was a little hatching, mostly thanks to Wave and Storm's help obviously, but that's beside the point. If I can train myself to hunt and steal valuable treasure and ride on an Extreme Gear with mach speed, then I can deal woth those lousy papers no problem. Mostly. Why? You're worried about me or something?

Rosalina: Yes, of course. As impressive as it is for you to accomplish so much in your lifetime, you shouldn't have burden yourself with all that work.

Daisy: Yeah. Especially when you have your pals there to help you out. You're never alone!

Jet: Huh. Funny. That's almost exactly what Wave keeps telling me....

Samus: Yeah, well you should take up her advice more often. It could do you more wonders.

Peach: (Gives Jet a Reassuring Smile) And more smiles.

Jet: ('Sigh') Yeah, I guess. Why..... are you all worry and helping me out exactly? Not that I don't appericate it or anything but.....you know.

Palutena: (Giggles a Bit) Why not?~ We're moms. We tend to get ourselves worry over everyone we meet and cherish, relatively quickly I may add.

Samus: Yeah. (Playfully Ruffles the Top of Jet's Haur Feathers) Even if it's over a snot-nose brat like you~

Jet: (Chuckles Ticklishly) Quit that! I just comb there!

Samus: Sure, I'll stop, but ONLY if you promise us to get some sleep once you head back to your blimp and at least try not to cause too much trouble with Sonic and Falco, will ya?

Jet: F-Fine! Fine! I promise on both fronts. But uhh....You mind if I stay here for a little while longer? (Starts Blushing a Bit) Woth you guys?

Moms: AWWWWWWWWWW!~

Peach: (Forms a Playful Gron on her Face) Did you really enjoy the company with us today, sweetie?~

Jet: (Scoffs a Bit While Shrugging) Well, I must be considering how kind you all were listen to my rambling and tried to look out for me despite everything that happened earlier. Plus, your tea is good, so-Hm? (Notices his Cup is Getting Filled Up with Tea)

Peach: (Happily Gives Jet a Refill) Let's chat for a few more minutes, okay dear?

A Few Minutes of Chatting Later......

Moms: (In the Dining Room) BYE, JET!~

Peach: Get yourself some much needed rest, okay sweetie!?

Jet: (Waves Goodbye to the Moms) Don't worry, I will! (Heads Out the Front Door) See ya!

Sonic: (Standing by the Doorway in a Chill Manner) Sup, Jet.

Jet: GAH! (Quickly Places Hand on his Chest and Panting Before Glaring at the Blue Blur) The hell did you came from!?

Sonic: From my room. (Starts Smirking a Bit) Had myself a nice nap till I couldn't help but noticed you got yourself dragged in here by the Moms. Did they chew your ear off?

Jet: Yeah, but we had tea afterwards, so it's not all bad I guess. But since you're here I-

Sonic: Yeah, don't worry. I accept your challenge. Just go and get yourself some sleep already, bird brain.

Jet: (Forms a Small Smirk on his Face) ('Hmph') Way ahead of you. (Walks Away While Giving a Casually Wave Goodbye to Sonic) Have fun getting scolded at, porky pine!

Sonic: See ya- (Raises an Eyebrow in Confusion) Wait, what?

Moms: SONIC!!

Peach: Come in here right now, mister! We need to talk!

Sonic: (Facepalms Himself with a Sigh) Ah, Son of a-

Bonus

On the Babylon Blimp......

Wave: (Enraged) BITCH, STORM! Why would you leave Jet all alone in that mansion!!

Storm: The ladies were giving us Death Glares, so I panicked! I'm sorry!

Wave: Sorry. ('Heh') Sorry! That's all you have to say after running away and NOT LOOKING BACK LIKE A COWARD!!

Storm: (Galtes Back at Wave) Hey, I'm a lot of things, and coward is not one of them!

Wave: Go back down to the mansion and get Jet back here in person and MAYBE I'll reconsider.

Storm: (Turns Away With his Arms Crossed) And get yelled at in the process? No way!

Wave: So that makes you a coward then.

Storm: Does not!

Wave: Does. SO-

'Door Opens'

Jet: (Steps In the Room) I'm back!

Storm: (Smiles Brightly) Boss! You're alive!-

Wave: (Glares at her Boss) JET!

Storm: (Lowers his Smile Downs to a Frown) Op. Not for long.

Wave: You have a LOT of explaining to-

Jet: I know. I've been trying to mess with Sonic again, even though you told me not to a million times already and I apologize for it So I'm just gonna go to my room, get the rest you guys been wanting me to have, and let you take care of the rest of the unfinished work from here. And Storm, I am never taking any advice from from you ever again, just so we're clear. Thank you. (Walks to his Room)

Storm: (Lowers his Head Down in Shame) That's fair.

Wave: (Gently Surprised by Jet's Apology) Y-Yeah, well....You better get enough sleep in there!! (Puts on a Pouty Look on her Face)

@cyber-wildcat

@ma-lemons

@bestpony666

@albion-93

[dedibelyegei]

Mintha csak az előzőt folytatnám, pedig ez egy másik sorozat, másik tematikával, és még két évvel előrébb is járunk, 1981-ben. Úgy tűnik akkoriban nagyon ment ez a színes keretes design, ezzel a '80-as, de főleg a '90-es évekre jellemző betűtípussal (régen tudtam a nevét).

A sorozat csakúgy, mint a Rita Angusos négytagú, és River scenes néven fut. A bélyegek azonos méretűek, de az alsó két névértékű függőleges tájolású, a másik kettő meg vízszintes. Ez a 40 centes a harmadik a sorban. Mindegyik bélyegen egy új-zélandi nevezetes folyó látképe látható, fényképen. Sorban a 30 centesen a Kaiauai, a 35-ösön a Mangahao, ezen itt fent a Shotover, míg a legnagyobb 60 centesen a Cleaddau folyó. A keretek itt nem olyan változatosak, a 60 centes üt el igazán csak a többitől. Értékét tekintve nem jelentős sorozat, egy ilyen 40 centes használtan 50-100 forintért kapható már, postatisztán is 200-ért. A teljes sorozat is 5-600 forintért elérhető érintetlen állapotban!

A Shotover folyó egy viszonylag rövid, 75 kilométer hosszú, igen gyors folyású, sok zuhataggal tűzdelt vízfolyás, Új-Zéland déli (nagyobbik) szigetén. A Déli-Alpokban ered, és a Kawarau folyóba torkollik bele Queenstownnál. Fentebb említett jellegge miatt, igen népszerű turistacélpont az aktív pihenés kedvelőinek, három úgynevezett 'Jet Boat'-okat üzemeltető cég dolgozik a folyón, illetve két raftingtúrás egyesület. Ezenfelül még egy kanyon feletti drótkötél pálya is található a folyó felett Arthurs Pointnál. Érdekesség, hogy a folyót körülvevő földterület jelentős része Shania Twain énekesnő volt férjének, Robert Langenek a tulajdonában van, aki egyébként nem új-zélandi. A Shotover nevet természetesen az első erre tévedő európai adta a folyónak 1860-ban, de van neki rendes maori neve is: Kimi-ākau, ami annyit tesz 'a tengerpart keresése'. A folyó felett egy híd fut át, immáron több mint 100 éve, persze közben többször fel lett újítva, át lett alakítva. Ami inkább izgibb, hogy a XIX.századi aranybányászati tevékenységek miatt, létrejött a 170 méter hosszú Oxenbridge alagút, melyen átfolyik a folyó, és különösen nagy attrakció ezáltal a raftingosok és vadkajakozók körében.

Egy Jet Boat:

[sm4e86]

Tegnapi vasarlas eredmenye:

Erre szokas azt mondani, hogy kitettem magamert 4 jatekot vettem. A Final Fantasy IX-rol talan mar itt is beszeltem, hogy mennyire kivancsi vagyok ra, mert vegighallgattam tobbszor is az OST-jet, es valami csoda! Nagyon jo lett. Ugyan Playstationom nincs, de megbeszeltem az egyik volt osztalytarsammal, akinek van, hogy o kolcsonadja. Mondjuk ez a vasarlasi mizeria sem volt semmi. A Birkenhead…

[giancarlonicoli]

11 set 2023 14:00

IL PUZZLE DELLA VERITA' SU USTICA - L’INCHIESTA SEGRETA SUI BRIGATISTI PROTETTI NELLE BASI LIBICHE PERMISE AL GENERALE DALLA CHIESA DI RACCOGLIERE INFORMAZIONI PREZIOSE NEL MAGGIO 1980, UN MESE PRIMA DELL’ABBATTIMENTO DEL DC9: SCOPRI’ L’ESISTENZA DI UN PIANO PER ABBATTERE L’AEREO DI GHEDDAFI - ERA PARTE DI UN GOLPE DELL’AVIAZIONE LIBICA SOSTENUTO DALL’OCCIDENTE - IL RUOLO OPERATIVO DEI PILOTI FRANCESI, LA “COPERTURA” DEGLI AMERICANI E QUEL BIGLIETTO TROVATO ADDOSSO AL PILOTA PRECIPITATO SULLA SILA… -

Estratto dell’articolo di Gianluca Di Feo per www.repubblica.it

Caccia libici che sfidano caccia libici nel crepuscolo di Ustica. Alcuni veramente libici; altri dell’identico modello ma con insegne fasulle. Perché la morte di Gheddafi, uno dei leader arabi più noti, doveva apparire come un affare interno al suo regime e non come un complotto di potenze occidentali. Sulla distruzione del DC-9 Itavia non esiste una verità. Ci sono tante perizie tecniche sovrapposte e lette in modi diversi […]. Né la pista della bomba, né quella del missile hanno trovato un riscontro di forza tale da superare i dubbi […]

Eppure le parole dei protagonisti di quella stagione politica, dalle dichiarazioni di Francesco Cossiga all’intervista a Repubblica di Giuliano Amato, hanno ridato peso allo scenario della battaglia aerea – bocciato con sentenza definitiva dai giudici penali e accolto con giudizio altrettanto definitivo da quelli civili – per abbattere Gheddafi.

A rinforzarlo c’è una deduzione logica: un segreto in grado di sopravvivere così a lungo deve riguardare qualcosa di veramente grave che coinvolge l’interesse strategico di più nazioni, unite in un patto per custodire il silenzio che resiste da 43 anni. […]

L’informatore nelle basi libiche

Nello sterminato elenco di atti raccolti nell’istruttoria di Rosario Priore – considerata credibile dalla Corte di primo grado e ritenuta priva di prove dalla Cassazione - ci sono alcune deposizioni che possono offrire una prospettiva diversa, capace di mettere insieme tanti tasselli di quelle ore drammatiche del 27 giugno 1980 che in apparenza non combaciano. È il racconto dell’inchiesta parallela su Ustica condotta dal generale Carlo Alberto Dalla Chiesa.

L’ha ricostruita il suo braccio destro, l’allora colonnello Nicolò Bozzo […] È lo stesso ufficiale che ha demolito la menzogna francese sui decolli dalla base corsa di Solenzara, dimostrando che i voli dei jet militari erano proseguiti dopo il tramonto.

Una circostanza straordinaria, perché nel periodo estivo l’attività degli stormi veniva sospesa nel primo pomeriggio: lui si trovava lì in vacanza assieme al fratello e ha fornito riscontri documentali, incluse le ricevute dell’hotel e la descrizione dei modelli di velivolo.

Perché Dalla Chiesa, comandante del nucleo speciale contro l’eversione, si è occupato del DC-9 Itavia? “La curiosità del generale – ha detto Bozzo - era tutta appuntata su Gheddafi e su eventuali appoggi da lui concessi ai terroristi italiani”. Dalla Chiesa aveva un informatore in Libia: il geometra jugoslavo Benedetto Krizmancic, che lavorava per conto del governo di Tripoli nella costruzione di infrastrutture aeroportuali.

All’epoca Gheddafi, non fidandosi né dei suoi alleati sovietici, né dei partner europei, aveva affidato ai tecnici “neutrali” del maresciallo Tito la gestione di numerose installazioni militari: molti piloti venivano formati in Jugoslavia e i caccia migliori – i leggendari Mig 25 più veloci dei Jet occidentali – venivano mandati lì per la manutenzione. Poiché si sospettava che uomini delle Brigate Rosse venissero ospitate nei campi di addestramento libici proprio in vicinanza degli aeroporti, Dalla Chiesa aveva incaricato il colonnello Bozzo di cercare notizie da Krizmancic, che si recava spesso in Liguria.

“Nel secondo incontro nel maggio 1980 mi fece un regalo raccontandomi di avere colto da una breve conversazione tra piloti libici l’esistenza di un forte malessere nella loro Aeronautica militare, che avrebbe potuto anche potuto sfociare in un colpo di Stato.

Era una sua impressione, sostanziata però da alcune frasi rubate che descrivevano l’ipotesi di un piano per intercettare l’aereo del leader libico durante un volo ed abbatterlo”. Siamo a circa un mese dalla notte di Ustica. Questi sono i fatti, ripetuti da Bozzo davanti al giudice Priore che ha ascoltato pure il geometra jugoslavo: entrambi sono morti da alcuni anni.

Il teorema Dalla Chiesa

Il resto sono le riflessioni di Carlo Alberto Dalla Chiesa, rimasto celebre per la sua capacità di analisi. Bozzo non ha certezza ma ritiene che, come da prassi, il generale abbia trasmesso le rivelazioni sul complotto alla nostra intelligence. Che quindi almeno dai primi giorni di giugno sarebbe stata in allerta sulla prospettiva di un agguato contro l’aereo di Gheddafi. Non solo.

“All’epoca il generale Dalla Chiesa e io - aggiunge Bozzo - avevamo sviluppato un teorema che ha poi trovato alcune conferme. Gheddafi sta volando da Tripoli verso la Polonia. Secondo l’impressione avuta da Krizmancic, l’attentato al leader libico, preludio al golpe, era stato studiato in due mosse. La prima con l’intercettazione e l’abbattimento dell’aereo presidenziale da parte di due caccia libici. La seconda con uno scalo tecnico (un chiaro segnale di svolta nelle relazioni internazionali) dei velivoli ribelli nella base italiana di Gioia del Colle in Puglia o in quella di Crotone in Calabria”.

Gran parte dei Mig di Tripoli infatti non avevano autonomia sufficiente per un’azione di combattimento sul Tirreno e il ritorno in patria: senza una base di rifornimento, avrebbero finito il carburante e si sarebbero schiantati. Come è accaduto al jet ritrovato sui monti della Sila.

“Nulla di più facile – prosegue Bozzo - che i congiurati si siano appoggiati a quei servizi segreti per condividere il piano, se non il passo politico successivo al golpe. In questo caso non possiamo escludere che l’ordine prioritario, tassativo, dato alle forze aeree Nato, fosse quello di tenere sgombero il cielo sul basso Tirreno per l’agguato al “nemico”.

Questo scenario, comunque incerto, poteva mutare radicalmente di segno con l’ingresso nei giochi di guerra dei nostri servizi, o meglio di quella fazione filoaraba che storicamente si oppone a quella filoamericana. Ed è ciò che credo sia avvenuto: messo in allarme da qualche fonte compiacente dei Servizi, Gheddafi ha rivoluzionato in segreto il suo programma. Quel 27 giugno anziché dirigersi verso Varsavia ha fatto inversione su Malta”.

Così invece dell’aereo del dittatore, i caccia golpisti si ritrovano sulla rotta del DC-9 Itavia decollato in ritardo da Bologna. E lì, scambiandolo per il bersaglio della loro missione o semplicemente per errore, lo abbattono.

Non usano il cannone, né i missili aria-aria […]: per volontà omicida o per evitare all’ultimo minuto una collisione, virano sopra l’aereo di linea aumentando rapidamente la velocità. Una manovra che genera un’onda d’urto potentissima, tale da far perdere il controllo ai piloti del jet civile o addirittura da spezzarne la struttura. Questa d’altronde è l’unica ipotesi che può conciliare un’operazione ostile contro il DC-9 con l’assenza delle schegge tipiche dell’esplosione di un missile sul relitto recuperato dagli abissi del Tirreno.

Le conferme del disertore

Molti anni più tardi, nel 2015, i progetti di rivolta nell’aviazione libica hanno trovato riscontro nelle dichiarazioni di un pilota, Hazem al-Bajigni, raccolte da Tom Cooper, Albert Grandolini e Arnauld Delalande – tre giornalisti aeronautici di ottima reputazione – nell’opera in tre volumi “Libyan Air Wars”. Si tratta di una testimonianza straordinaria: Hazem al-Bajigni venne accusato dagli agenti di Gheddafi di avere fatto parte di un piano golpista che nella seconda metà del 1980 vedeva coinvolti almeno 19 ufficiali dell’Aeronautica. Sostenevano che avesse cercato di rubare un velivolo cargo per far scappare all’estero i membri del complotto.

Quando è venuto a sapere delle indagini, il capitano libico è salito sul suo Mig-23 ed è partito a velocità supersonica da Bengasi verso Nord: è riuscito ad atterrare a Creta, scendendo su una vecchia pista senza che la rete radar della Nato lo avvistasse.

Era il 22 febbraio 1981. Dopo tre giorni, la Grecia ha restituito il caccia a Gheddafi mentre il pilota ha trovato asilo in Occidente. Lui non ne parla, ma si ritiene che sia stato a lungo interrogato dall’intelligence americana che poi lo ha protetto dalle rappresaglie delle squadre della morte gheddafiane, che in quel periodo assassinavano i dissidenti espatriati in Europa.

Hazem al-Bajigni ha descritto ai tre giornalisti anche un’altra circostanza fondamentale per Ustica: era nella stessa base del sottotenente Ezzedin Koal, il pilota trovato morto sulla Sila.

Al-Bajigni non lo conosceva direttamente perché Koal era siriano: faceva parte di una “legione straniera” concessa a Gheddafi dal governo di Damasco. Il fuggitivo ha raccontato le voci riferite dal comandante del personale siriano, identiche alla versione stilata dalla Commissione congiunta italo-libica: quella conclusa tragicamente sui monti della Calabria era una missione di addestramento, senza armi a bordo. Per un guasto al respiratore, il pilota aveva perso conoscenza e si era schiantato una volta finito il combustibile.

[…]

Il dilemma della Sila

Un dilemma dibattuto da oltre quarant’anni è la data in cui il Mig 23 è precipitato sulla Sila. Ufficialmente, i rottami sono stati scoperti il 18 luglio 1980: una versione contestata da testimoni e periti.

I pm di Roma Maria Monteleone ed Erminio Amelio, che conducono l’ultima indagine sulla sorte del DC-9 Itavia, ritengono che il caccia non sia precipitato il 27 giugno ma settimane dopo, forse proprio nella data del rinvenimento ufficiale. Allo stesso tempo, i magistrati sono ancora convinti che l'aereo della Sila sia legato a Ustica. Lo fanno sulla base di due testimonianze, rimaste solide a distanza di decenni: nella tasca della tuta di Koal c’era un biglietto in arabo.

L’interprete dell’intelligence italiana che lo ha letto, ricorda parole di rimorso per avere causato “la morte di ottanta innocenti” e la volontà di espiare. Anche un dirigente degli 007 ha visto quel foglio. Il biglietto sarebbe stato consegnato a un generale dei Servizi ed è scomparso: ma un riferimento preciso è rimasto nell'agenda del capo di gabinetto del ministro della Difesa.

Già, ma in che modo il sottotenente siriano voleva espiare la sua responsabilità? Fuggire in Italia e rivelare quello che era accaduto? Negli atti del processo ci sono indizi su un disertore atteso a Malta in quei giorni: era pronto un bimotore per trasferirlo a Roma ma la missione è stata poi annullata. E, soprattutto, cosa c'entrava il pilota siriano con la morte di ottanta innocenti? Era intervenuto nella battaglia notturna contro i golpisti e chi li sosteneva all’estero, finendo per provocare la distruzione del velivolo passeggeri?

Con i serbatoi supplementari, il Mig-23 aveva un'autonomia operativa sufficiente per raggiungere il Tirreno e tornare a casa, mantenendo la possibilità di ingaggiare un breve combattimento. Tripoli però aveva anche aerei più moderni a cui affidare missioni speciali nell’ora del crepuscolo: i nuovi Mirage F1 consegnati dalla Francia due anni prima, considerati i gioielli dell'aviazione e – contrariamente ai Mig - dotati di ottimi missili a lungo raggio. Appartenevano allo “Squadrone Fatah”, un’altra unità speciale addestrata però da istruttori europei: la loro presenza accanto al jet presidenziale di Gheddafi non avrebbe destato sospetti.

I Mirage gemelli di Solenzara

Altri Mirage F1, esteriormente identici agli intercettori libici, quella sera sono partiti dalla Corsica. La Francia lo ha negato per anni. Ma il colonnello Bozzo ha permesso di accertare i decolli e il fratello del carabiniere, appassionato di aviazione, ne ha identificato il modello. E torniamo al “teorema Dalla Chiesa”.

I golpisti libici avevano bisogno di sostegno occidentale. Ma c’era molta diffidenza nella Nato sulla loro preparazione nel combattimento aereo. Se si voleva essere certi che Gheddafi venisse eliminato, bisognava affidarsi a piloti più esperti. Che, allo stesso tempo, potessero essere confusi con gli insorti: i Mirage F1 di Solenzara erano i candidati perfetti.

In quel momento, un cambio di regime a Tripoli era importante per Washington ma soprattutto per Parigi, impegnata in un confronto armato con i libici nel Ciad. Anais Ginori su questo giornale ha descritto come il presidente Giscard d’Estaing cercasse di animare un putsch a Tripoli dal 1977 e il potente Alexandre de Marenches, capo dello Sdec Service de Documentation et de Contre-Espionnage), aveva organizzato un programma per colpire la Libia. […]".

Il piano più spettacolare – ha spiegato sempre Anais Ginori -, documentato ormai in varie ricostruzioni, doveva scattare il 5 agosto 1980, qualche settimana dopo la strage di Ustica. Deluso dai continui fallimenti di Marenches, Giscard decide di scavalcarlo e affidare al numero due dei servizi, Alain de Marolles, la missione speciale: "Vi chiedo di rovesciare Gheddafi". È quello che Marolles, morto nel 2000, aveva confidato ai giornalisti Roger Faligot, Jean Guisnel e Rémi Kauffer in "Histoire politique des services secrets français". Ma anche l'operazione, guidata dal cosiddetto "Safari Club", coordinamento tra i servizi francesi, egiziani, marocchini e sauditi, si conclude in un clamoroso fiasco.

Ogni disegno partiva da un presupposto: se il Rais fosse stato ucciso dagli occidentali, nei Paesi arabi ci sarebbe stata una sollevazione. Ed ecco la necessità che l’omicidio ad alta quota venisse attribuito a una rivolta interna contro di lui ma ispirata e protetta attivamente dai francesi, passivamente dagli americani che dai comandi Nato potevano far calare una cappa oscura sui radar e sui controllori di ogni Paese alleato. […]

[elliottdhines]

When the sun is shining and the water beckons, there’s nothing more thrilling than hopping on a jet ski and cruising through the waves, letting the worries of the world drift away. But did you know that indulging in this exhilarating water sport on the lake can actually be beneficial for your overall health? That’s right! Lake jet skiing is more than just a fun, adrenaline-pumping activity; it can also contribute to your physical and mental well-being. Read on to learn more about how this amazing sport can boost your health and why you might want to consider jet ski rentals for your next aquatic adventure. Learn more - https://vip-luxurytravel.com/discover-the-health-benefits-of-lake-jet-skiing/

[lemecdlucas]

                     🌾 ❛❛ 🧛🏻‍♂️❤️👑 Danette soltó una risita—Bueno, he esperado mucho puedo esperar un poco más—Se encogió de hombros mirando a la otra sonriendo con ese gesto cariñoso. —Bueno lo sabes. Y sí podrás tener todo lo que quieras de comer, solo debes pedírselo al chef—Lo instruiría para que preparara todo lo que Kendall le pidiera. —En efecto, todo es tuyo, quiero que lo sea—Se sentía bien expresar ese deseo y que Kendall no lo rechazará—¿Me ibas a hechizar para darte un anillo?—enarcó una ceja bromeando—¿Debería llamar a mi joyero para que te venga a confeccionar un anillo a tu gusto?—Expuso como si justo ahora le fuera a llamar, que podría hacerlo pero, quería molestar a Kendall. —Bien entonces todo lo elegiremos juntas, me gusta la idea—Le entusiasmaba.—Por supuesto ¿Qué quieres de ahí? Podemos ir en el jet privado—Mismo que ya estaba a disposición de Kendall. —Sí mal no recuerdo, también he pedido lo mismo, así que tú también—Recordó apuntándola con el índice.—Es demasiado especial Kendall. Me encanta que hayas aceptado ser mi novia—Sonrió acercándose a ella para dejar un beso en sus labios. Luego la dejo elegir y sonrió encantada de las elecciones. —¿No me dejaras especiar? Es injusto—Se quejó pero, obedeciendo.

                           🌾 ❛❛🐺💘🌚Lette entrecerró la mirada—Mírala que modesta eres—Le rodo los ojos con una sonrisa. —¿Descubrir?—La miró con un puchero deteniendo el picoteo.—Eso es demasiado injusto ¿Por qué no mejor me dices?—Se quejó.—Demasiado mientras tú no te vayas—Bueno, Tahirah ya se lo había dicho un millón de veces que no se iría pero, Lette no podía evitarlo. —Entonces ganare, le ganare a dormir a una vampira que no duerme—Bromó con una risilla.

—Podría ser—La molestó con un gesto divertido y luego soltó una carcajada por las cosquillas. —¿Para contar cuanto me tardo? Porque no creo que eso me ayude apurarme, suelo distraerme—Y sí, era demasiado simple para que Lette se fuera por los cielos. —¿Aún sigue gustándote?—Recordó la ocasión en que le dijo que era de ella.—No, no será la primera y espero que tampoco la última—La miró. Esperaba que así fuera, quería seguir teniendo a Lette. La siguió y se acomodo frente a ella para que comenzara a trenzarla y Lette se sintió demasiado feliz. —Sabes que me da sueño, eso no se vale—Bostezó cuando sintió la suavidad de las manos de Tah tocando su cabello. ¿Recordaba Tahirah que le daba sueño?

💖🧙✨. —Ah, pronto la verás si estás tan curiosa —picó su nariz, con una sonrisa divertida, alcanzando sus labios para besarlos—. Claro, pero ahora entiendo que existen los yogures elegantes, no puedo perdérmelos —replicó, emocionada por la perspectiva. Ay, cuántas cosas podría descubrir al lado de Danette—. Sí, necesito ese bufete —asintió—. ¿Todo es mío? Vaya, y ni siquiera tuve que hechizarte para tener un anillo —bromeó—. ¿De verdad? —Se impresionó—. Bueno, podrían ser todas, porque me gustaría elegirla contigo, ya sea en una tienda física o en línea. Además, si quiero algo de Japón, ¿me vas a llevar? —Ya sabía la respuesta, pero quería que ella se lo dijera. Sonrió, pues ya sabía que sería un closet gigante, tanto como esta mansión—. Lo siento, ya pedí que me modelaras, ahora tendrás que hacerlo. —Danette era preciosa, incluso modelando pijamas se vería increíble—. ¿Ah, sí? —Habían pasado años desde que la eligieron, así que no la había utilizado demasiado—. En ese caso, me siento halagada, porque hoy debe ser muy especial. —Al fin estaban juntas—. A ver —se alejó de Danette para mirar los atuendos. Todos increíbles y elegantes. Por pura curiosidad, eligió un conjunto color esmeralda. De falda 3/4, pegada al cuerpo y un saco del mismo tono. Eligió una blusa blanca—. Tengo mi oufit. cubre tus ojos, quiero que sea una sorpresa —indicó.

👩🏻‍🎤💖��. —No en todo —repuso con cierta modestia. Tahirah prefería no pregonar todas sus habilidades, aunque sí salían a relucir, podía aceptarlas—. No sé, es algo que tienes que descubrir —le provocó una pequeña risita cuando empezó a picotearla de ese modo—. Sí, tenemos mucho que hacer, ¿no? —Claro que podría irse si lo deseaba, tampoco quería abrumarla—. Es posible, lobita —respondió con una sonrisa. Sólo se dormiría hasta que la otra lo hiciera.

—¿Acaso me acusas de mentir? —Picó su costilla, divertida—. Lo estoy aprendiendo, creo que comenzaré a ponerte cronómetros —repuso, elevando sus cejas, pero con un gesto tranquilo—. Me encanta tu cabello —dijo, recordando que se lo había dicho antes—. no sería la primera vez que puedo peinarte —le recordó. Pronto se dirigieron hasta el cuarto de música. Tahirah llevó fácilmente ambos platillos, colocándolos sobre la manta. Luego, indicó a Lette que se sentara para comenzar a trenzarla.

[drakternfl2]

Quarterback Aaron Rodgers tar lønnskutt for å lette presset på New York Jets

Quarterback Aaron Rodgers, som spilte for Green Bay Packers forrige sesong, vil være medlem av New York Jets i den nye sesongen. Aaron Rodgers har fortsatt ikke gitt opp ideen om å forlate laget, og Green Bay Packers har gjort endringer i avgjørelsen hans. Quarterback Aaron Rodgers foretrekker åpenbart New York Jets Drakter, og han kuttet automatisk i lønnen for å avlaste lagets lønnspress.

Både Green Bay Packers og New York Jets har grønt som hovedfarge på sine respektive NFL Drakter, og det er grunnen til at quarterback Aaron Rodgers valgte fargen til sitt nye lag. New York Jets betalte en høy pris for quarterback Aaron Rodgers i april. Tross alt er quarterback Aaron Rodgers en fire ganger MVP-spiller, og hans evner er det beste beviset på overføringen. Green Bay Packers bestemte seg også for å bytte quarterback Aaron Rodgers, og laget justerte kontrakten hans. NFL har strenge regler for lønnstak, og alle lag må følge reglene i ligaen. På denne måten vil det ikke være for stor forskjell i oppstillingsstyrken til hvert lag, og samtidig opprettholder de harde lønnsgrensebestemmelsene balansen til hvert lag.

Green Bay Packers vil gi Aaron Rodgers en treårig kontraktsforlengelse i mars 2022, som har høy lønn. Green Bay Packers må betale en høy opsjonsbonus i 2023, så Aaron Rodgers' overføring og lønn er veldig høy. New York Jets har ikke mye lønnsplass, og de kan ikke gi Aaron Rodgers lønnstak for sesongen. Green Bay Packers tok endelig beslutningen om å restrukturere kontrakten, men quarterback Aaron Rodgers var villig til å kutte i lønnen for New York Jets etter overføringen.

[libidomechanica]

Untitled (“False in rolling, much steals mens heart”)

False in rolling, much steals men’s heart.     Oh if our end were not. Your spring, gave them till. ’St the     shifting charms my whole self I would make me to choke him, so     that in my corset-lacing.

Yet, hadst thou lead away, if     like a wig. Raw cold dun me: and all her hornes this     microcosm, dabbling stars. Some say thought I could wake her bark     and burn the landscape lowers,

to though rosy lips are holding     in the street looked down of Venus’ doves, we seek no midnight,     each wore a mask. When stiff and Lady Psyche will     bitterness and silver mixed

to one note; one minded be to     fill her try, whether thing to ster loue of heedlesse lust me     so liefe: let me, ah lette me in a grove of mine but only     that thou to me, who

loved, but have no leisure to tell;     tis but their sin: each sucked a secret troth and me: he pays,     in a dawn of cornflowers of freshest hue, both white and     scar what my love’s rites are

full of all bequeath and now have     spoken. Let me, ah lette me in thilke same love, thy balmy     lip bathe me in a cat- like way, and ease: and when these thou     stil, and the divine ASTREA

rightly term I may, a manly     Palm, a maiden-cheek, the wisest scholler, saith Loue, thy     love in me? With just enough is me then, and we will I     visit with snow. They

comforting her maiden-meek I pray     you be at home: the night and song and words, as they my payne     doth keepe. For when you overstrain your limbs we’ll no more from     the wrought to thinges, the

teeming to explain his Soul? My     ideal, for my sake do you here but in the flowres, that     was so true, tell Rosalind, her duty was to speak, and     one would ease me.—Her Harp

filling run, yet while the sun itself     has perished too, and with thee, I obtain from the     firelit looking-glass and wasted, thus is my hart did greue.     As she smote himself a

poorer prove than you by a sketch     in play, and in every neighbourhood, nor all which alters     not with paine those boughs which thou deigne to hear with hoary frost     I fynd, and dim hopes undone.

Nor evermore Go, get thee     against the hills. The west, which be wont to fear, needing on     deck, because thought, as Love, where I hem; and two days until     mine. Ah Willye is not a

lump of coal that to wit, fearless,     as are you, to you heare and weary minstrel-life that not     know how she pays, in and of every lane; but Lady Psyche     the top, and I—I

took the other, like true heart, wide     as a warm as a sudden jet of bitter, deathly ache;     till Natures cheifest tresses are green, they stole betwixt me     and thee to thee, my Muse

brings me back ever. On Cupids     might, and yours of whom we spake with sight than mine. First train once,     but I an eagle to the skill reply! Let other my     little porringer and

this. It is a strangely blush’d, and     sweet Melissa shook the one less traveler clear to disrupt     your old affianced. And, where are not sinful there, that never     be back against my

wits to me so liefe: let all the     quiet lake, the blissful shore. Satin, elaborately wrought     with Psyche was laid and, you’re writing, Oh. Then as this moorland     hill. As Love, for whom

Fame worth’s unknown, nor less divine     suffice, but bears it out even in all, she said and wonder     more red than her own grand multi-track white     Born one instant, instead.

[gemma-forever]

Gemma Ward, Naia Letts, & Jet Letts x Charlie Dennington  |  Vogue Australia December 2019

[melis-writes]

I WANNA A PART 3 OF ARTHUR X VIC GOOOD🤚🤚🤚🤚

A part 3 with these two means a part filled with a whole lot of smut with all that built up sexual frustration between these two…😏 Of course you know I just had to end it where it is, so everyone can anticipate much more when the actual Victoria x Arthur fic is up! 🥵🤞🏻

Before you could even reach your hand over to lower the other rhinestone strap of your dress, Arthur’s lips crashed over yours in a heat, desperate kiss.

Instead, your hands found Arthur’s shoulders, wrapping around them for balance as Arthur practically pulled you out of your seat mid-kiss and into his embrace.

Arthur revels in the kiss, indulging himself completely over your lips without a care for the lipstick smudging over his mouth.

Fantasies and letting Arthur’s imagination run free of having you to himself like this for years has finally come to a close and you can taste through Arthur’s kiss that he’s going to savour every bit of you.

You moan softly in Arthur’s mouth, feeling his hands cup over your bare breasts as Arthur closes off any space between both of your bodies.

The distance from the kitchen and Arthur’s bedroom is only a dozen steps backward from your stand, and both of you struggle to undress throughout the wet kiss before you get there.

Arthur hikes up your tight dress up down your waist and off your legs before wrapping your bare thighs them around his waist and carrying you that way into the bedroom.

You kick your dress off your ankles just as Arthur carries you into his bedroom—his lips still over yours in a feverish kiss.

Your hands tug on Arthur’s silky, jet black hair as you both briefly part from the kiss to breathe; noses brushing up against one another.

Arthur lays you down on the bed—your legs spread with a full view of your lacy black panties to Arthur as both of you attempt to catch your breaths from the kiss.

“Victoria,” Arthur breathes out, loosening his tie before throwing it off his head so frantically he couldn’t possible undress quickly enough.

“How long have you been wanting to do this, Kirkland?” You whisper, your scarlet lipstick smeared over your mouth and your bra half pulled off your breasts.

“Since we met.” It’s not a lie, but an insistence of desire from Arthur that turns you on tenfold.

Before you even know it, you’re inching off your panties, unhooking your bra off and pulling a naked Arthur on top of you. “Come here, come here...”

From the moment your naked, warm bodies brush up against each other, you both let out a breathy moan.

You can already feel your thighs beginning to tremble from arousal, desperate to feel this man teasing and pleasing the hell out of you all night if he has to.

���Stay with me tonight.” Arthur whispers against your skin, letting his hands roam up and down your body to feel every inch of you. “All night.”

You tilt Arthur’s chin up to face you, grazing your tongue over your bottom lip to wet it. “Only if you promise not to tease me.”

The growing wetness between your legs says enough and Arthur has no intention on making you wait any longer.

He presses his forehead up against yours as you obediently wrap your thighs around his waist, practically pulling at his hips to fuck you already.

“Oh fuck,” you moan softly as you feel Arthur slicking his cock between the wet folds of your tight heat. “W-what did I tell you?”

“Have it your way, sweetheart.” Arthur speaks against your lips, but just as he’s about to enter you—you gently push Arthur away with your hand over his chest.

“If I have it my way,” you smirk back at him, “then I’m the one on top.”

Arthur’s eyes widen a little as he blushes, pulling back away from you and gesturing to himself. “Then I’m all yours.”

“Good, then you’ll do as you’re told.” Kneeling back up on the bed, you give Arthur’s chest a push—having him lay down on the bed as you straddle over top of him and keep your hips raised just an inch from his cock pointing upwards to your entrance.

“Dominant?” Arthur breathes out, letting his hands roam up from your stomach to gently fondle your breasts.

“Is that what you think of me?” You grin, raking a hand through your hair.

“There’s a lot I think about you that I can’t tell you all at once.” Arthur locks eyes with you. “Now you’re the one teasing me, how’s that fair?”

“Nothing I do is fair, baby.” You let your hips guide down on Arthur’s cock, only letting the tip of his cock slowly penetrate you as you keep both of your hands on top of his upon your breasts. “If you wanted this so bad… You’ll show me, won’t you?”

“Fuck,” Arthur hisses out, his eyes darting from yours down to his cock slowly entering your pussy. “Don’t hold it against me, baby. You have no idea…”

“Worship me.” You curl your finger, gesturing for Arthur to come closer. “I want to see how desperate you really are.”

Letting out another breathy moan, Arthur pushes his weight off the bed with both of his hands clutched to the bedsheets, sitting up as you take another inch of his cock inside of you carefully.

Arthur gazes upon your body with nothing but pure admiration and lust in his eyes—a heated sexual desire finally taking hold of him as you rest your hips against his, taking the rest of his cock inside of you.

“I want you,” Arthur almost begs, kissing over your collarbones needily and keeping his hands over the sides of your body as if he’ll never have a chance to touch you like this again. “So much.”

“Mm,” you feel your nipples harden from Arthur’s touch, letting your hands tangle through his hair as you begin to slowly ride his cock. “T-that’s right baby.”

“Fuck yes,” Arthur bucks his hips up, distracted both by sloppily kissing around your nipples and back up to your chest and neck as you begin to ride him. “V-Victoria…”

“H-harder, harder…!” Your lips remain parted open, letting out soft moans as you squeeze your eyes shut—getting lost within the sensation of pleasure racking all over your body.

Completely in control of both of you, you rock your body against Arthur’s, bouncing up and down on his cock as you feel his greedy hands cupping over your jiggling breasts.

Arthur’s hands move down to your waist, squeezing them and keeping them pinned up against his so he can thrust back upward to meet your quickened, rough pace.

“Oh, God,” Arthur breathes shakily as his bedroom fills with the sounds of your wet pussy sloshing against his cock and skin slapping against skin. “L-let me cum, let me cum in you—”

“Oh, I don’t think so, baby.” You tilt Arthur’s chin up to face you, leaning down only to graze your lips against his without a kiss. “You have to deserve it, and I don’t hear you begging loud enough.”

“Have it your way, baby,” Arthur grunts, slamming his hips against yours, ramming his cock into your pussy which causes you to cry out loudly from how he’s just brushed up against your G-spot.

“M-My God!” You shriek, barely able to clutch onto Arthur’s shoulders for balance—now finding yourself begging since Arthur’s reached yet another sweet spot inside you. “M-more, more, more! I’m g-gonna cum, gonna cum!”

[szaller]

ázsiai filmjeim (376.) - 2020. április-május

Ez elmúlt két hónapban leginkább az új tévékészülékem és bluray-lejátszóm tesztelését végeztem, mellesleg megnéztem vagy 30 órányi extrát és rendezői kommentárt.

376. The Great Wall (Zhang Yimou) Kína Így néz ki, amikor az állami propagandagépezet A-listás hollywoodi sztárral (Matt Damonnal) felturbózva igyekszik a kínai egót fényezni a nyugati közönségnek. Persze én szórakoztatónak találtam, annak ellenére, hogy hányszor kiemelték, hogy a kínai harcosok mennyire nemes jellemek és milyen fejlett fegyvereik vannak, míg ezek a sunyi nyugati barbár jöttmentek csupán egy íjjal és egy mágnessel vagánykodnak (amúgy ez egy spoiler volt). Már az előzetes alapján tudtam, hogy ezt a filmet csak a 4K HDR felbontású csatajelenetekért fogom megnézni, semmi másért. Már el is felejtettem miről szólt. Matt Damon puskaport lopni ment, szörnyetegeket talált, átnevelő táborba zárták, végül belépett a pártba. Vagy valami ilyesmi.

5. Hero (Zhang Yimou) Kína Akkor innentől ismétlések jönnek, ahogy a sorszámokból is látható. Ezúttal az extrákat is végigpörgettem és úgy még teljesebb volt az élmény. Szupersztár színészek, végtelenül menő kosztümök és díszletek, gyönyörű tájak, csavaros történet erős Rashomon-áthallással, Jet Li és Donnie Yen pedig sok-sok év után újra megküzd egymással (ezt a párost a Once Upon a Time in China második része tette halhatatlanná 1992-ben). Aki még csak most ismerkedik az ázsiai filmekkel, az kb. innen kezdje.

97. Crouching Tiger, Hidden Dragon (Ang Lee) USA-Kína-stb Nem vitás, hogy Ang Lee-ről csak szuperlatívuszokban lehet szólni, mert mesterien beszéli a filmes nyelvet, minden részletre figyel, és mer egyszerre formabontó és hagyományos lenni. Azonban képzeletbeli kalapomat most Tim Squyres, vagyis a film vágója előtt szeretném megemelni, hiszen ő egyetlen szót sem beszél kinaiul és ezt a káprázatos műalkotást úgy hozta össze new yorki otthonában, hogy hozzá hónapos késéssel és minimális rendezői instrukciókkal érkeztek meg a Kínában rögzített nyers felvételek (csupán a szövegkönyv fonetikusan leírt példányára tudott támaszkodni). Még annyi nehezítés is volt, hogy ebben a filmben a harcjelenetek közben is van dialógus, úgyhogy erre is figyelnie kellett, nem csak a koreográfiára (ami csillagos ötös). A film operatőre, Peter Pau szintén valami elképesztőt alkotott, mert ez a film egyszerűen csodaszép. És egyáltalán nem igényli a HDR-es parasztvakítást, aminek én is bedőltem, mert éppen egy alacsonyabb kontrasztos, de milliónyi részletet megőrző képi világ volt az alkotók szándéka. Nem is tudom hány ezer négyzetméteres stúdiót használtak, de arra emlékszem, hogy egymillió wattos lámpával világították be a hatalmas udvart, hogy az onnan beszűrődő “természetes” fényt használva vegyék fel a belső terekben játszódó jeleneteket.

96. Iron Monkey (Yuen Woo-Ping) Hong-Kong Ez is egy nagyon szórakoztató film, mondjuk fajsúlyosnak nem mondanám. A rendezője felelős a későbbi Mátrix és Kill Bill filmek verekedős jeleneteiért, ami eleve garancia a különleges harci praktikákra. A szereplők bizarr kungfu-etikettjén megint jókat derültem, ugyanis minden egyes támadás előtt hangosan bemondták a kivitelezni készült figura nevét (King Kong Palm! No Shadow Kick! Flying Sleeves! The Virgin Sword Stance! Fisherman’s Paddle! Tsukahara!) Ez a remaszterelt blu-ray nagyon jó vétel volt és megint rengeteg érdekes háttérinfót találtam az extrák között. Kiderült például, hogy az Iron Monkey gyakorlatilag egy lazán kapcsolódó prequel a nagysikerű Once Upon a Time in China sorozathoz, ugyanis az abban látható nagymester itt még kissrác. Fun fact: van ebből egy DVD-kópiám is, amit Donnie Yen dedikált, ami azért vicces, mert a borítón nem is ő látható, hiszen nem ő az Iron Monkey, de akár lehetne, mert a filmben is összekeverik vele.

Memories of the Sword Egyáltalán nem ajánlom, és azt is elmondom, miért. Ez megint az a fajta film (ezek többnyire koreaiak szoktak lenni), amibe rengeteg pénzt és szakértelmet beleöltek és ennek ellemére egy suta, erőltetett, és idegesítő alkotás lett belőle. Bár elsőre úgy tűnik, mintha látványos küzdelmeket kapnánk, de valójában nincs benne semmi emlékezetes koreográfia, a kábeleken röptetett harcosok is úgy mozognak, mintha a szél cibálná őket jobbra-balra. Olyan is volt, hogy flashbackben egy hatalmas csatamezőt mutattak, ahol hullottak ugyan az emberek, de mindig minden egyes kardcsapást, minden egyes dárdadöfést, minden egyes nyílbecsapódást éppen kitakart valami tárgy (gondolom, a korhatár-besorolás miatt). Úgyhogy csak feltételezni tudom, hogy a képbe bevágtázó ló mögött, a lángoló bokor túloldalán, a feldőlt szekér mögött, a zászló takarásában éppen legyilkoltak valakit. A történet szálai ugyanilyen furmányosan haladtak előre. Ott hagytam abba, második nekifutás után, amikor a tehetséges kardforgató tinilányt vak(!) nevelőanyja két másodperc alatt lefegyverezte, aztán kidobta a házból, mert ő ölte meg a szüleit és már látni se bírja őt. Ez most komoly? Biztos kiderült később, hogy emögött valami monumentális dráma van, aztán együtt mentik meg a feudális Koreát egy gonosz hadúrtól, de nekem ehhez nem volt idegzetem.

folyt. köv.

[jehova]

Sports Team: M5 (2019)

Ez meg ilyen “vagány, fiatalos mobiltelefonreklám”-rock eléggé bíbornok refrénnel, ami azért hál’ istennek közelebb van a Blurhoz, mint a Jet együtteshez, tizenegynéhány éve talán nagy sláger lett volna, ma nyilván a kutyát nem érdekli, de amúgy tök jó ilyesmit hallani.  

[erotikaweb]

A szöszke és a fekete

Szeretek meztelenkedni. Na nem nyilvánosan, de nyáron mikor meleg van és süt a nap szívesen süttetem magam. Magyarán szoktam nudizni. Tudom hogy ez a kis farkincásoknak nem tesz jót, de akkor is élvezem. Erotikusan mindíg felizgulok mikor nincs rajtam semmi. Már megtanultam kontrollálni a farkam muködését, így akármennyire szexisnek találom a dolgot nem szokott merevedésem lenni. Aki ismeri az Omszki tavat, de nem is azt hanem az út túloldalán elhelyezkedo többit, az tudhatja, hogy kevés olyan hely van ahol magányosan, maximum egy két szomszéd között nudizhat az ember. Ha szerecséd van akkor olyan helyet foghatsz ki ami jobbról is és balról is nádassal van védve. Így egy kis szigeted van ahol szinte senki nem láthat téged, Te pedig nyugodtan hódolhatsz szenvedélyednek. Szóval. Egy forró nyári nap volt . Az egyetem szünetelt, barátnom a szüleivel nyaralt éppen. Így hát gondoltam, mivel nincs messze tolünk, felpattanok a biciglire és kitekerek egyett napozni. Persze azt hozzá kell tennem, hogy a tavak vize is nagyon jó, hamar felmelegszik. Gyorsan összepakoltam egy hátizsákba törölközot.... más nem is kell, aztán uzsgyi. Hamar odaértem és így egy kellemes helyet tudtam megkaparintani a nádas közötti tisztások egyikén. Pont egyemberes hely volt, nem kellett attól tartani, hogy bárki meglephet. A part szinte függoleges és négy méter magas. Fák vannak. Aránylag korán volt még de már így is eszméletlen meleg volt a levego, meg a biciglizés közben is megzzadtam egy kicsit, úgyhogy gyorsan ledobtam a ruháimat és be a vízbe. Úsztam kb tizenöt percig, majd kivánszorogtam a partra és leültem a derékig éro vízbe. A nap lassan feljebb hágott az égen én meg körbenéztem a tavon. A Jet- skisek már elkezdték mindennapos rohangálásukat a vizen fel s alá. Éppen egy szörföst néztem amikor hallottam, hogy a mellettem levo "fülkébe" is érkeztek. Nem láttam semmit és senkit csak vihogást hallottam. Na lányok jöttek. Hátha láthatok egy két feszes cicit ha bemmennek a vízbe gondoltam de az is lehet hogy nem monokiniznek. Nembaj. Akkor is látok pár mellet csak betakarva. Lassan elcsitult a szomszédból a zaj, halk sustorgás kezdodött. Nem értettem belole semmit, úgyhogy nem is figyeltem oda többet. Kimásztam a vízbol és lefeküdtem a törölközore. Farkam a vízben annyira összehúzódik, hogy szinte felfelé áll és csak pár centi az egész. Pár percnyi napozás után azonban kiengedett és kókadtan feküdt be a combjaim közé. Néha el szoktam játszani vele, gondolok valami erotikusra, vagy párszor meghúzogatom, hogy merevebb legyen, de mindíg csak annyira, hogy senki se vegye észre, ha netán mégis arra járna, hogy min jár az eszem. Most is a kezembe vettem és párszor felhúztam a bort a makkomról teljesen, majd vissza. Hú... Ez nagyon jó. Na de nem szabad. Abbahagytam és tovább bámultam a vizet. Közen a másik "fülkébe" is megjöttek a napozni vágyok. Egy kisgyermekes család. Oket sem láttam csak hallottam az apuka dörmögöhangját és a gyerek visítását. Pár perc múlva halottam hogy valaki, vagy valakik a lányok közül bemegy a vízbe. Még nem láttam semmit, mert a nádas belógott a vízbe, de pár másodperc múlve feltunt a vízben egy szoke rövid haju lány. Eroteljes karcsapásokkal úszott befelé. - Gyere Bea! Tök jó a víz! - kiáltotta kifelé, miközben a hátán úszott. Mikor megfordult észrevett engem, kicsit elcsodálkozott, majd egy halvány mosolyt küldött, vagy csak én éreztem így. A lényeg, hogy pár másodperc múlva már megint oda nézett ahol a barátnoje lehetett. - Jó megyek! - hallatszott a nádas túloldaláról. Újabb lubickolás és egy fekete hosszúhajú lány hátát pillantottam meg. Éppen derékig állt a vízben és NEM volt rajta a fürdoruha felso! Oha. Kezd érdekes lenni a dolog. Lehet hogy a másikon sincs? A melleibol még nem láttam semmit. Pechemre, belement a vízbe anélkül hogy megfordult volna. Sebaj! Majd kifelé. Tovább feküdtem a napon, kicsit széttettem a lábam, csak pár centire és lopva a lányok felé pillantottam. A Beának nevezett lány odaért barátnojéhez, majd az súgott neki valamit. Sejtettem, hogy mit és sejtésem beigazolódott, mert a fekete hajtömeg is megfordult és rám pillantott. Már túl messze voltak ahhoz hogy leolvassam az arcáról a reakcióját, de úgy rémlett, hogy o is elcsodálkozott kissé. Túl messzire úsztak már be, úgyhogy figyelmemet máshova fordítottam. A másik oldalamon egy labdát hallottam amint a vízre csattant, majd újra a gyerekvisítást. Na, már csak ez kellett! Itt fognak hangoskodni egész nap. A lányok közben megfordultak és kifelé igyekeztek. Figyeltem oket és nem tudták megállni, hogy ne vessenek egy újabb pillantást felém. Mikor leért a lábuk fölálltak és kifelé igyekeztek. Oha! A szokén sem volt fürdoruha! És a mellei! Feszesek és kör alakúak voltak, cseppet sem lógtak. Mellbimbói a hideg vízben kis ponttá zsugorodtak és merevek voltak. Bea mellei nem tetszettek annyira, de azért neki is formás idomai voltak. Pont akkor tuntek el a szemem elol amikor farkam egy hirtelen mozdulattal megemelkedett és merevedésbe kezdett. Még szerencse hogy nem vették észre. Igenám, de hirtelen újra feltunt a két lány és a térdig éro vízben megálltak és körbenéztek. Persze engem se hagytak ki. Hiába próbáltam majdnem merev farkamat elrejteni, észrevették. Tök vörös lettem és megpróbáltam másfelé nézni. Összenéztek és elkuncogták magukat. Végül sikerült úrrá lenni a rudamon és a lányok is kimentek a partra. Megfordultam és a fenekemet kezdtem el napoztatni. Így legalább nem kell a farkam miatt aggódnom. Fejem pont arra a nádasra nézett amelyik elválasztott bennünket. Hirtelen felfedeztem egy kb. 10 centis hasadékot a nádfalon amin keresztül pont rájuk láttam. Deréktól lefelé láttam a két lányt amint egymás mellett feküdtek vizesen. Most hogy feléjük fordultam értettem mit beszélnek, bár lehet hogy csak feszesebben figyeltem rájuk. - Láttad a srácot? Mennyit láttál a farkából?- Azt hiszem Móni kérdezte. - Hát elég kicsi volt! - válaszolta Bea. - Ugyanmár! Ez neked kicsi! Csak félig volt merev, vedd hozzá azt is! - mondta Móni- Szerintem szép volt. Nem hittem a fülemnek! Ezek az én farkamról beszélgetnek?Egybol merevedésem lett megint. Pár másodpercnyi szó után Móni kitört: - Úgy bekapnék már egy farkat - Hé... ! Halkabban- csitította Bea. - De kielégítetlen vagyok. - Meg lehet azt oldani farok nélkül is- mondta Bea- Móni! Próbáltad már lánnyal csinálni? - Lánnyal?- döbbent meg a lány- Nem. Miért te igen? - Hát ... Na ez a Bea leszbikus! Csak nem fognakitt szexelni?Erre a gondolatra farkam még merevebb lett. Felálltak és a naphoz igazították a lepedojüket. Ekkora szerencsét! Olyan volt mintha egy álomban lennék. Pont úgy feküdtek le hogy párhuzamosak voltak a nádfalon lévo nyílással, így teljesen jól láttam mindkettojüket. - Komolyan csináltad már lánnyal- kérdezte Móni. - Csak amolyan petting volt, de azóta valahogy jobban vonzódom amagam neméhez. - És milyen? - Jó. Kellemes. Finom. Puha. - miközben Bea ezeket mondta felkönyökölt Móni mellé. Kissé lógós mellei lazán csüngtek a talaj felé. Móni mellbimbói viszont még mindíg merevek voltak és hegyesek. - Érintetted már tested érzékenyebb területeihez valamelyik plüssállatodat?- kérdezte Bea - Nem. - Na, egy másik no érintése olyan finom és meleg mint az az érzés. Szabad kezével játékosan Móni egyik merev gombocskáját kezdte birizgálni. Móni úgy ugrott fel mint akit bolha csípett. - Mi a baj- kérdezte gyengéden Bea. - Nyugi, lazíts. - De hát... - Azt mondtad hogy kielégítetlen vagy nem? Móni lassan visszafeküdt, de egy fél pillanatra találkozott a tekintetünk. - Azt hiszem figyelnek- mondta Beának - Ki? - A meztelen pasi itt a szomszédban - Nem baj. Hadd nézzen. Gondolj arra hogy ki fogja verni a farkát a látványra Teljesen kész voltam. Farkam olyan mélyen nyomodott be a talajba, hogy lyukat vágott belé. Bea Móni fölé hajolt és megnyálazta az egyik mellbimbóját. Nyelvét körkörösen járatta a feszes mellen, majd egy kis nyálat csorgatott rá. Ujjaival szépen elkente és dörzsölgetni kezdte a merev gombot, miközben Móni ajkai közül egy finom sóhaj reppent fel. Bea lassan nyelvével végignyalta a két mell közötti hasadékot és amásik mellbimbót kezdte el izgatni. Egyre hevesebben csinálta. Most már nemcsk nyalogatta, hanem eroteljesen be is kapta a mellbimbót és szívta cuppogtatta. Móni kicsit hangosan felsikkantott, de az öklét a szájába vette gyorsan, hogy ne hangoskodjon tovább. Bea feltérdelt, körülnézett és mikor látta hogy senki sincs a közelben rajtam kívül visszahajolt Móni felé. Nyelvével tovább izgatta a mellbimbókat és közben a ujjaival is rázogatta, gyötörte oket. Majd lassan elindult Móni hasának közepén lefelé a szeméremdomb felé. A köldöknél egy kicsit körözgetett, majd leért egészen a lány lába közé és gyengéden harapdálni kezdte a bugyin keresztül a vénuszdombját. Pár másodpercnyi harapdálás után lejje folytatta útját. Gyengéden szétnyitotta Móni gyönyöru lábait és combjainak belso felét kezdte el nyalni egyre közelebb a lágyékhoz. A szok lány combja végül fénylett a sok nyáltól amit Bea szétkent rajta. Ekkor nem hittem a szememnek! Bea óvatosan megfogta Móni bugyijának a szélét és elkezdte lehúzni. Móni önkéntelenül megemelte a csípojét hogy barátnoje könnyebben levehesse azt a vékony fürdonadrágot. Pár másodperc múlva Móni teljesen meztelenül feküdt a napon. Bea mivel tudta hogy nézem oket úgy helyezkedett, hogy ráláthassak Móni puncijára. Alig volt rajta szor! A nyílás mellett teljesen szortelen volt, feljebb pedig ritkítva lehetett. Jézusmária! Ezt már nem bírtam tovább. Megfordultam, felkönyököltem a part felé és megmarkoltam a faszomat. Hevesen verni kezdtem, éppen csak annyira hogy egy kicsit benedvesedjen az elováladékomtól. Nana! Még nem szabad elmenni! A musornak még nincs vége. Kezemmel továbbra is húzogattam a rudamon a bort de nem teljes sebességgel. Közben Bea már Móni puncijával foglalkozott. Odahajolt és végignyalta a tiszta hasadékot a kezdettol egészen a végéig. Majd visszafelé is, majd újra le s fel le s fel. Kicsit elhúzta a fejét a szeméremdombtól és egy adag nyálat folyatott rája, ami lassan végigfolyt az egész hasadék mentén. Felült és az ujjaival kezdett a nedves puncinál matatni, miközben figyelte Móni arcát. Szakérto ujjaival otthonosan mozgott a szeméremajkak között. Felemelte a kezét és bekapta a mutatóujját és élvezettel végigszopta, majd lassan bemerítette a megduzzadt szeméremajkak közé. Nyála elkeveredett Móni vaginájából folyó nedvvel és ujja szinte tocsogtak a ndevek kavalkádjában. Bea egy pillantást vetett felém, majd megelégedéssel nyugtázta, hogy még mindíg figyelem oket. Rágyorsítottam megint, mintha a tiszteletére csinálnám. Bea ujja végül megtalálta a nyílást amit keresett és elmerült benne. Lassan kihúzta, majd vissza. Ujjával szépen elkezdte dugni Mónit. Ezután a középso ujját is beeroszakolta a nedves barlangba és tovább folytatta a ritmikus mozgást, miközben hüvelykujjával a klitoriszt kezdte el masszírozni. Mikor ujja megtalálta a kis pontot, újjabb halk sóhaj szakadt fel Móni mellébol. - Nem bírom! hallottam Bea suttogását. Felállt és pillanatok alatt kibújt a bugyijából. OH! Teljesen szortelen volt! Sose hittem volna hogy az életbe látok még ilyesmit. Letérdelt, átrakta lábát Móni feje felett és szabad utat adott Móni nyelvének. Sajnos Bea punciját szétnyitva nem láthattam, de Móni puncijánál tovább folyt az orgazmus eléréséért folytatott küzdelem. Bea, mielott behajolt volna Móni lába közé, újabb pillantást vetett rám én pedig válaszul ismét gyorsan verni kezdtem a faszomat egy sohaj közepette. Bea két kezével finoman széthúzta a nagyajkakat és nyelvével a mélyébe merült. Jól láttam a kéjluk belsejének sötétrózsaszínu felületét. Bea tovább nyalta, szopta a nedves puncit, egyre hevesebben és hevesebben. Hol egy picit játtszott a hasadékon belül hol a klitoriszt kezdte ütögetni, szívni, szopni. Móni is jól ügyködhetett amit Bea ajkai közül felroppeno aprócska sóhajok jeleztek. Úgy éreztem farkam mindjárt felrobban, de azért óvatosan tovább vertem. Móni egyre szaporábban vette a levegot, Bea pedig a klitoriszra öszpontosította minden figyelmét. Érezte hogy barátnoje mindjárt elélvez. Középso ujját ismét bedugta a nyílásba és mozgatni kezdte miközben nyelvével tovább machinálta Móni, szó szerint, csöpögo punciját. Éreztem hogy nekem is közel a vég, de még bírtam. Végül Móni megrázkódott , lábai görcsbe rándultak és pár másodpercig így maradtak miközben Bea az ajkai között tartotta a vörös klitoriszt. Néhány pillanat múlva Móni teste elernyedt. Jó erosen megmarkoltam a faszomat és lassan teljesen visszahúztam a bort, majd fel és le. Ezzel is késleltethetem a kilövést. Móni teljesen ernyedten feküdt a pokrócon. Bea, most már folyamatosan engem nézett, megfordult hátára feküdt felkönyökölt, és szétnyitotta a lábait. Most teljes egészében láthattam szortelen és Móni nyálától fényes pináját. Az egyik kezét a nyílásához érintette, majd mutató és középso egy hirtelen mozdulattal tövig nyomta bele. Gyorsan elkezdte ujjazni magát. Megpróbáltam felvenni a tempót. Teljesen együtt mozogtak a kezeink. Az övé a pinájában, az enyém a faszomon. Láttam amint egyre hevesebben mozog, ujjai kicsúsztak a lyukból és a klitoriszt kezdték dörzsölgetni Már nem bírom soká.... Móni közben felkönyökölt és engem nézett... Bea fokozta a tempót, látszott hogy mindjárt elélvez... Ah... Igen... Igen Bea teste görcsbe rándult egy rázkódás futott végig a testén, majd elernyedt. És pont akkor amikor mind a ketten felémpillantottak, kilövellt a gecim a homokra - Ah.. De jó! Pár másodpercig lüktetett , minden löketre kiadott egy adag spermát. Elottem a fu, a homok sot egy kicsit a törölközo is spermás lett. Lassan húzogattam még a bort, az utolsó cseppet is ki akartam préselni. Felpillantottam és tekintetem találkozott Móniéval. Miért nem nekem adtad azt a spermát, mintha ezt mondta volna a tekintete... Aznap már nem volt értelme tovább maradni. Gyávaságom miatt több is lehette volna a dologból de hát nem lett. AZért, ha reggel valaki azt mondja, hogy kiverem ma a farkam a tónál, kiröhögtem volna. És mégis... A lányok mentek el elobb. - Szia - mondták - Hello, remélem még találkozunk- mondtam vigyorogva. Másnap nem értem rá, de harmadnap újra kirohantam, szó szerint a tóhoz. Hátha... A megszokott hely, a megszokott meleg. Semmi sem érdekelt, csak a hátha... Vártam és vártam és vártam. ÉS IGEN! A kukkoló résen keresztül megláttam Mónit. De csak egyedül volt. Visszanézett a résen és elmosolyodott. Fogta a cuccait és átjött az én területemre. - Szia- mondtam kicsit elvörösödve - Hello- mondta - Idejöhetek melléd? - Persze. Ilyen cicikkel! Leterítette a pokrócát mellém, Levette melltartóját és hanyatt feküdt. Mivel még mindíg egy kicsit szégyenlos voltam, gyorsan hasra fordultam, hogy farkam merevedését leplezzem. - Barátnod nem jött ma?- kérdeztem tole, miközben a melleit bambultam. - Nem ért rá. Valami hülye önkormányzati ügyet kell elintézni, de délután lehet hogy kijön. Másra terelodött a beszélgetés, iskola, szülok, semleges témák. Kiderült hogy nemrég költöztek ide és ajánlották nekik a tavakat, hogy ilyen jó, meg olyan jó. Nagyon jól elbeszélgettünk vagy egy órát. Közben bementünk úszni is egyet. Pár másodpercig csönd volt, majd egyszerre kezdtünk el beszélni. - Mondjad csak. - - A múltkor egy kicsit necces volt nem?- kérdezte - Miért? - Hát azért mégis.. Itt a strandon. Jó mondjuk nagyon jól le van védve ez a hely, de akkor is. - Nemigen zavartattátok magatokat. - Te se. Pár pillanat múlva hozzátette - Eszméletlenül izgató volt látni ahogy kilövellt a farkaból a sperma. - Azért a te szinte szortelen nunusod se semmi. - mondtam elvörösödve. - Egyébként gyönyöru volt. - Tetszett? - Tetszett- e! ?Úristen, majd megvadultam tole! - Ne megyünk be úszni egyet? - De. Kellemes volt a víz, úsztunk pár hosszt majd visszafeküdtünk a napra. - Milyen kicsi- mondta mikor meglátta a fütykösömet. - Csak izgalom kérdése. - Segítek egy kicsit izgalomba hozni, jó? Mit válaszoltam volna erre! - Jó Ujjaival elkezdett körözni a hasamon. Már elso érintésére megrendült a farkam és erotlen kísérletet tett hogy felálljon. Ám Móni ujjai értették a dolgukat. Beleturt a szörzetbe, majd lejjebb csúszott a lábam közé és a golyóimat kezdte simogatni. Mira visszaért a rúdamhoz, már könnydén köréfonhatta az ujjait. - Szép a faszod! - mondta izgalommal a hangjában - Akkor neked adom. Szorosabbra fogta az ujjaival és elkezdte ütemesen verni. A másik kezét pedig visszarakta a golyóimra és azokat gyúrta. Hol lassított, hol gyorsított, nagyon jól csinálta. Pár percnyi kézimunka után pár csepp elováladék jelent meg a makkomon. Kezével szétkente faszom teljes felületeén, majd tovább folytatta a faszverést. Teljesen beindult, úgy járt a keze mint valami gép. - A múltkor azt mondtad a Beának hogy be akarsz kapni egy faszt? Rám nézett elmosolyodott és ajkait a kéjrudam csúcsára helyezte. Szája lassan szétnyílt és makkom teljesen eltunt a szájában. Kihúzta, nyelvével jobban megnedvesítette, majd visszadugta a szájába. Éreztem amint nyelvével bebugyolálja amit csak tud, ide oda járt fürgén és virgoncan. Elkezdte mozgatni a fejét, szopni kezdett. Eleinte csak a feléig dugta be a szájába, de egyre jobban belemelegedett és végül az orra beleért a szeméremszorzetembe. Ezt sajnos nem csinálta sokáig, de eszméletlen jó elmény volt. Visszatért az ütemes szopó mozdulatokhoz. Néha kihúzta teljesen a szájából az egész rudat, hogy megcsodálja, majd hirtelen újra eldugta. Most nem szopott, hanem szívta a farkamat, arca teljesen behorpadt, az erofeszítéstol. Kivettem a szájából és lehajoltam én is, annyira hogy a makkomat bekaptam, megnyálaztam és visszaadtam neki, hogy szopja tovább. Kezemet a fejére helyeztem és irányítani kezdtem a munkát. Most én adtam az ütemet és o csak a szájával ügyködött. - Oh... Oh Újra kivette, nyelvével végigfutott a húsrúd alsó oldalán egészen a golyókig. Egymás után bekapta oket, megnyálazta, majd újra teljes erovel rábukott a faszomra. - Már nem bírom soká... - nyögtem Megértette és ütemesen verni kezdte. - Azt akarom, hogy az arcomra élvezz- nyöszörögte. Begyorsított... Oh... Igen... Hirtelen egy fehér sugár repült az arcára, majd mégegy az orrára, a többi pedig lecsepegett a homokra. - Nagyon jó... Letörölte az arcáról a spermámat és visszatette a szájába a faszom. Láttam amint nyeli ami a szájában van, majd lassan még tett néhány szopó mozdulatot. Ajkain fehér folyadék látszott. Szinte az eszemet vesztettem. Moni megtisztitotta magát. - Jó volt?- kérdezte hamiskás mosollyal- Én is majdnem elélveztem. Nem válaszoltam. Még álló fasszal éppen visszaültem a törölközore amikor befutott Bea. - Hát látom nem tétlenkedtetek- mondta nevetve. Leült mellénk és játékosan a még merev faszomat megpöckölte. Majd leguggolt és o is bekapta a gecitol még fénylo rudamat. Nyelvével lenyalta róla az összes anyagot. - Ez a látvány teljesen felhúzott- mondta- nincs itt valahol egy nyugodt elhagyott hely? - Hát csak találunk valami helyet. - mondtam Mónira néztem és o beleegyezoen bólintott. Farkam már lekókadt annyira, hogy el tudjam rakni. - Hajrá. Villámgyorsan összeszedtük a cuccot, felöltöztünk és felmásztunk a földútra. - A Duna felé kéne megnézni- javasoltam. Ott alig jár valaki. Van ott egy kis sziget, most alacsony a folyó úgyhogy biztos át lehet menni oda. Húsz perc múlva a kis szigeten voltunk. Itt tényleg nem volt senki. Még szúnyog se. A parton feljebb volt pár horgász, de a szigeten lévo kis erdo elrejt majd minket a kíváncs szemek elol. Még át sem értünk a kis gázlón amikor a lányok már meztelenek voltak. Nagyot nyeltem, két gyönyöru csaj és mind az én farkamra vágyik! Kerestünk a fák között egy sima, tiszta helyett és ledobtuk a cuccainkat. Egybol egymásnak estünk. Pillanatok alatt levetkoztem és most már mind a hárman teljesen meztelenek voltunk. Érztem hogy farkam nemsokára újra teljes eroben lesz. Bea letérdelt és folytatta amit abbahagyott tónál. Félig merev lécemet kezdte el szopni. Eközben Móni Bea alá feküdt 69 pózban és nyalni kezdte Bea nedves punciját. Bea tényleg nagyon fel lehetett húzva mert olyan vehemnciával szívta faszom mint még soha senki. Hála istennek hogy az elobb ürítettem ki a tárat, mert most sokkal tovább bírom. És kell is. Két éhes punci vár arra hogy jólakassam oket a faszommal. Bea Mónival ellentétben tövig bekapta a faszom és teljesen lazán járatta rajta ajkait. O is lassan kezdte, csak szívta beljebb és beljebb egészen a tövéig, majd kifelé. Teljesen kivette a szájából, megnyalta majd újra a torkára dugta. Több percig csinálta ugyanolyan tempóval , majd ritmusos szopásra váltott és begyorsított. Móni közben nyelvével alaposan körbejárta Bea csupasz puncijának minden rejtekét. Mindkét kezét fölrakta Bea feszes fenkére és a nagyajkakat nyalogatta. Láttam amint Móni jobb kezének mutatóujjával Bea segglyuka kötül matat, majd Bea nyögése közepette bedugta a lyukba. Kivettem a csöpögosre szopott faszomat Bea szájából és lefeküdtem a pokrócra. A lányok majdnem összevesztek ki üljön bele a merev dákómba. Végül Bea volt az elso. Rátámaszkodott a hasamra és óvatosan beleült nyálától síkos rudamba. Ütemesen mozogni kezdett. Elég szuk pinája volt, éreztem hüvelyének bársonyos finomságát, amint körülölelte faszomat. Móni pedig a fejemhez ült. - Az elobb leszoptalak. Szeretném megtudni te nyalsz jobban vagy Bea? Azzal odatartotta punciját a számhoz és széthúzta a nagyajkait. Most végre közel került hozzám a punci. Teljes, selymes vöröses árnyalatú kéjnyílás ott volt az arcom elott. Kinyújtottam a nyelvemet és összevissza elkezdtem nyalni a bársonyos részt. Mivel mozogni alig bírtam csak a fejemmel tudtam mozogni. Kinyújtottam a nyelvem és olyan mélyre dugtam a lány vaginájába amilyen mélyen csak tudtam, majd ütemesen elkezdtem ki be mozgatni a nyelvemet, tulajdonképpen a nyelvemmel dugtam a lyukát. Móni puncijából úgy folyt a nedv mint a méz. Szívtam szörcsöltem, egy cseppet sem hagytam kárba veszni belole. Abbahagytam a hüvelyének nyelvezését és áttértem a klitoriszára. Teljesen megduzzadt, úgy nézett ki mint egy parányi pénisz. Amennyire tudtam bekaptam, majd a nyelvem heygével elkezdtem birizgálni. Móni teste lassan remegni kezdett és hangosan elélvezett. Eközben Bea tovább lovagolt a farkamon, egyik kezével támaszkodott a másikkal pedig a klitoriszát masszírozta. A két lány helyet cserélt. Hallottam a cuppanó hangot amikor Bea leszállt a farkamról. Úgy néz ki elég nedves itt már minden! Móni nem lassan hanem egybol rázuhant a farkamra. Eloször körkörösen kezdett mozogni, majd föl, le, , körkörösen, föl le. A puncija még szukebb volt mint Beáé, de az csak izgatóan hatott, amikor éreztem hüvelyizmainak eroteljes szorítását. Most Bea puncija került az orrom elé, de o fölémtérdelt és így a feje a faszom és Móni pinájához került közel. Eszméletlen szép pinusa volt! Sehol egy szor, semmi. Gyorsan belefurtam az arcom a ruganyos vénuszdomba, mintha attól félnék hogy valaki elveszi elolem. Az o pinájából is folyt a nedv, egyenesen bele a számba. Tudtam hogy Bea is mindjárt élvez ezért ajkaimmal összeszorítottam a sezméremajkait és az éppen kikandikáló csiklót , mint Móninál, elkezdtem a nyelvemmel gyötörni. Jobb kezem hüvelykujját pedig én is bedugtam a segglyukába és ütemesen mozgatni kezdtem. Végül Bea sem bírta, elélvezett. Móni leszállt a farkamról és én feltérdeltem. A két lány pedig négykézlábra ereszkedett egymás mellett. Jobb kezem három ujját Móni, bal kezemét pedig Bea nyílásába dugtam, majd gyorsan ujjaztam a lányokat. Az egész erdo sóhajtozott a fejünk felett. Móni pinájához illesztettem rudamat és egy határozott mozdulattal beledöftem. A lány felsikkantott. Beában továbbra is mozgattam az ujjaimat. Gyors döfködébe kezdtem. Gyorsabban, gyorsabban, miközben hüvelykujjammal stimuláltam szuk segglyukát. Pár perc után átnyergeltem Beaára. Ot is gyorsan baszni kezdtem. Mélyebben, mélyebben, gyorsabban, gyorsabban. A lányoknak nagyon tetszett ez a játék. - Szopni karaom még a faszod! - mondta Móni - Ó a kis telhetetlen- mondta Bea nevetve. Mindannyian megizzadtunk, de még hátravolt az igazi orgazmus. Bea hanyatt feküdt a pokrócon Móni pedig fordítva rá. Bea pinusa hívogatóan tátogott. Nem is tétováztam egybol beledöftem a faszom. Hármat négyet toltam , majd kihúztam és Móni szájába raktam. Mintha nem is most szopott volna le! Újra erosen szívta, nyalta, szopta a farkamat. Kivettem a szájából és visszaraktam Beába, Be ki be ki... Móni szája be.. ki.. be... ki. Mikor nem Móni szájában volt a rudam, a kkor a szöszke nyelvével elég élénken nyalta barátnoje klitoriszát és zeméremdombját. Beának se kellett több, nemsokára újra elélvezett. Nem értettem hogy bírom ilyen jól. Faszom teljesen merev, bevetésre kész, nem vagyok még közel a második orgazmushoz. Ez a jó! Lehet még csinálni. Bea teljesen elfáradt. Csaknézte mit csinálunk Mónival. Móni négykézlábra ereszkedett én pedig mögé térdeltem. Eloször csak dörzsölgetni kezdtem a segglyukát, majd lassan beledugtam az egyik ujjamat. Tövig. Majd mikor a záróizmok elernyedtek egy másik ujjamat is beledugtam, hogy jobban táguljon a szuk rés. Végül annyira elernyedt az izom, hogy farkamat megpróbáltam beledugni. Eloször nehezen ment, Móni is mondta hogy egy kicsit fáj, de csináljam tovább. Szépen lassan beleereszkedtem a végbelébe. Életemben nem volt még ilyen élményem. Már nincs is olyan messsze az a következo spermacsomag. Lassan elkezdtem ki be húzogatni a farkam a szuk lyukban. Nagyon szuk volt, mintha egy gyurun kéne átdugni a péniszemet. De ez volt a jó! Ó csodálatos!. Ah... - Mindjárt... Oh.. miindjárt... nyögtem Majd egy hirtelen mozdulattal kihúztam a farkam és kilövellt a geci. Egyenesen Móni hátára ment. A lányok megfordultak és felválta kapták be meleg és spermaéhes szájukba a faszom. Minden cseppjét eltüntették, még egymás ajkairól is lenyalták a maradékot. Eszméletlen fantasztikus érzés volt. Lefeküdtünk és kimerülten ziháltunk. Mi tagadás rendesen elfáradtam. Ott voltunk még vagy egy órát és csak késo délután indultunk haza. Megegyeztünk hogy nem felejtjük el egymást, egy helyen lakunk, majd tartjuk a kapcsolatot. Aminek meg is lett az eredménye... De ez egy másik történet

[nonquebecoisayul]

Italia, oh Italia!

Naplemente történik éppen Montréalban. Csodás. Már egész mások a fények, mint amikor január elején eltűntem a dermesztő éjszakában az óceán felett. Az Európában töltött hat hét alatt a québeci metropoliszban közel 2 méter hó plusz 163 mm eső esett. Ennek nyomai természetesen még itt vannak körülöttünk: a teraszunkon korlátmagasságban áll a hó. A hírek szerint 12 millió köbméter fehér áldást (vagy átkot?) halmozott fel a város a depókban. Valamiért nemigen sajnálom, hogy nem voltam itt január-februárban...

Múlt hétfőn repültük át ismét a nagy kékséget: reggel 7-kor indultunk a máltai szállodából és este 8-ra érkeztünk meg a lakásunkba: ez potom 19 óra repüléssel vagy azzal szorosan összefüggő tevékenység. Ismét megállapítottam, hogy Kanada messze van.

De a februári mediterrán körút minden időt, pénzt és törődést megért! Továbbra is vallom, hogy Olaszország az általam eddig bejárt világ legjobb helye. Tömény történelem, lélegzetelállító tájak, verhetetlen minőségű és ízű ételek, selymesen erős espresso macchiatók, lédús citrusok, lehengerlő olívaolajok, ízlés, divat, napfény. És a nyelv: ez a csodálatosan hangzó, csilingelő, dallamosan hullámzó italiano, amelyhez foghatót én még nem hallottam eddig! Nem hiába, na, eddig akárhányszor voltam talján barátainknál, mindig roppant elégedetten és boldogan távoztam. Meg egyben szomorúan is, hogy ott kell hagynom azt a kánaánt. Szerintem a hideg, szürke teleket produkáló térségek lakóinak orvosi receptre kellene felírni ezeket az egy-kéthetes mediterrán időtöltéseket, és máris kevesebb lenne a szezonális depressziótól szenvedők száma, az tuti!

Szicíliát több okból választottuk idén a téli escapade helyszínéül: egyrészt egy éve nem voltunk otthon, tehát nekem adott volt, hogy szeretnék a családdal, barátokkal időt tölteni, ami hellyel-közzel sikerült is: köszönöm nektek a közös programokat, beszélgetéseket és különösen, hogy vagytok nekem/nekünk, a nagy távolság és időeltolódás mellett is kitartotok mellettem/mellettünk.

Másrészt Rómába kiküldött brazil ismerőseinknél, akik két évvel ezelőtt még Panamában kalauzoltak bennünket körbe, baba érkezett, akit szerettünk volna személyesen is üdvözölni ezen a világon, Máltára pedig a pár évvel ezelőtt odaköltözött gimnáziumi osztálytásam hív már jó ideje. Mindehhez társult, hogy tavaly januárban a portugál-andalúz körutunkat követően a zürich-montréali járaton a fedélzeti magazinban ínycsiklandozó és lehengerlő összeállítást láttunk Szicíliáról. Mindezeket összeboronálva - ismertek bennünket, mindketten nagy szervezők vagyunk - állítottuk össze az idei útitervet, s így lett pár nap Róma, bő egy hét Szicília és egy hosszú hétvége Málta.

Összességében Szicília, azon belül is a Vale dei Templi okozta a legnagyobb élményt, amiről korábban már írtam és képeket is osztottam meg. Tartozom még egy máltai fotócsokorral és van még egy ötletem tengerparti fényképekkel, amolyan best of. Ezekkel még jövök a napokban, de egyelőre próbálom magam utolérni mind a hathetes távollétet követően, mind a jet laget illetően (akkor is, ha ez utóbbiban Máltán élő Csaba barátom nem hisz:) És szerencsére már úgy érkeztünk vissza, hogy több programunk is volt: tegnap este barátokkal vacsoráztunk a Vieux Portban, egy órán belül pedig indulunk egy másik vacsorameghívásra. Ráadásul elkezdődött a Montréal en Lumière fesztivál is, ami szó szerint fénypontja a montréali teleimnek. Ez már a harmadik. Még egy van, aztán ismét pakolunk. Ilyen ez a nomád élet.