#PortaLAN

[rockettingg]

Desbloqueie a Conectividade Total com o MegaHub 8 em 1 USB-C! 🚀🔌💻✨

Expanda as portas do seu dispositivo USB-C e conecte todos os seus periféricos essenciais com o poderoso MegaHub 8 em 1! 🤩

Com saída HDMI 4K, múltiplas portas USB, porta LAN Gigabit e muito mais, este adaptador é a solução completa para produtividade e conectividade sem limites! ⚡️

✅ Expansão 8 em 1 para Máxima Versatilidade: Conecte monitor HDMI, periféricos USB, rede Ethernet, cartão SD/TF e carregue seu dispositivo, tudo através de uma única porta USB-C! 🔗

✅ Saída HDMI 4K para Imagens Nítidas: Desfrute de vídeos e apresentações em alta resolução conectando seu notebook ou tablet a um monitor ou projetor 4K! 📺

✅ Portas USB 3.0 de Alta Velocidade: Transfira arquivos, conecte mouses, teclados e outros dispositivos USB com velocidade impressionante! 💨

✅ Porta LAN Gigabit Ethernet: Desfrute de uma conexão de internet estável e de alta velocidade para downloads, streaming e jogos online! 🌐

✅ Leitor de Cartão SD/TF para Acesso Fácil: Acesse fotos, vídeos e arquivos diretamente de seus cartões de memória! 💾

✅ Carregamento Rápido USB-C Power Delivery: Carregue seu laptop ou tablet enquanto utiliza as outras portas do hub! 🔋

✅ Design Compacto e Portátil: Leve a conectividade completa para onde você for! O design elegante e compacto cabe facilmente na sua bolsa. 🎒

✅ Plug & Play Simples e Rápido: Não precisa de drivers! Basta conectar e começar a usar todas as funcionalidades do hub! 👍

Transforme seu dispositivo USB-C em uma estação de trabalho completa com o MegaHub 8 em 1! 🔥

👉 Clique no link e desbloqueie infinitas possibilidades de conexão! 🔗 https://s.shopee.com.br/AKNk7Q3jRn

Marque aquele amigo(a) que precisa de mais portas no notebook! 😉

[megayogiposts]

RTI Application Delays: Rights and Remedies in Assam

Right to Information Online PortalAn initiative of Administrative Reforms, Training, Pension and Public Grievances Department, Government of AssamRTI/First Appeal Request StatusApplication DetailsRegistration Number:RTIASM/A/2024/10033Application Type:First Appeal RequestApplicant Name:Yogi M P SinghRegistration Date & Time:15/12/2024 09:13 PMFirst Appellate Authority DetailsFirst Appellate…

[thecamellie]

11

3833. napomat töltöttem ezen a világon mikor először láttam a saját tükörképemet.

Keddi nap volt.

Rosalinnak vittem a délelőtti teáját. Egy pillantásra sem méltatva az ajtaja előtti testőröket elhaladtam mellettük, át a szobán az erkély ajtóhoz, hogy ott megvárjam az engedélyt a zavarásra.

Az erkély felől belibbenő hűvös szellő utat törve magának arrébb lökte a nehéz függönyöket. Emiatt a nap sugarai szabadon megvilágítottak mindent ami az ��tjukba esett. A padlót, a falakon a festményeket, a drága portalan aranyozott csecsebecséket és a visszatükröződő felületeket is. Ilyen felület volt a tőlem jobbra elhelyezkedő egész alakos tükör. Apró virágok és szárnyas gyíkok voltak faragva a keretébe. Élethű színekkel megfestve. A gyíkok pinduri szemei miniatűr kristályok voltak. Mindegyik zöld berill. Az egész keret többet ért mint egy falú. Irreális, hogy ekkora értéket tud képviselni egy tükör.

Dühömben elakartam venni róla a tekintetem mikor mozgásra lettem figyelmes a tükörképben. És ekkor láttam meg magam. Magasabb voltam, mint ahogy azt a koromból gondoltam volna. Nyakigláb csontos alkatom ellenére is már megjelentek a nőies vonalaim. Még csak kezdetlegesen de el nem téveszthetően. Hosszú, karcsú nyakamat és végtagjaimat a vas béklyók csúfítják. Látszott a béklyók körül a bőröm fakóbb, és szárazabb mint máshol. Nem csak kordában tartja az erőmet de ki is szipolyozza azt. Ha babaként nem tanultam volna meg, hogy raktározzam el az erőm akkor az mind kárba veszett volna eddig. Hála a könyveknek amit olvastam le pecsételtem azt vész esetére. Már most három pecsétnyi erőm van, ennyi idősen. Ha szabad lennék az egész tartományt képes lennék eltüntetni a földszínéről.

Gondolataimra a szemem megvillantak, még a szemkötő alatt is látni lehetett. Olyanok voltak mint a folyékony arany. A reggel első napsugarai. Arcom enyhén beesett volt. Csúcsos áll, magas arccsont, vékony ajkak. A fejem többi részét nem láttam jól, a fejkendő és szemkötő miatt. Átlagosnak mondtam volna magam, ennek ellenére nem tudtam nem magamat nézni. Sosem láttam még magamat, a látványt csak úgy ittam.

- Jöhetsz!

Bambulásomat Luna zavarta meg, Rosalin személyi szolgálója.

Luna gazdája háta mögött áll, alacsony termetével és semmilyen kinézetével. Lerítt róla, hogy mellék karakter. Akit bármikor fellehet áldozni. Mind a ketten engem néztek ahogy letettem a tálcát és teát öntöttem.

- Tetszett a tükör? - kérdezte Rosalin.

Megmerevedett a gerincem. Úgy tettem mint aki nem tudja, hogy miről beszél.

- Tükör? Milyen tükör, asszonyom?

Össze húzta a éj fekete szemeit, miközben kortyolt egyet.

Hátradőlt a székben és megigazította a nem létező ráncot a szoknyáján. Ma is úgy öltözött mint egy tehetős, öreg asszony. Ráncosodó bőrét alig takarta a fodrok és masnik tömege. Csont fehér bőrét a vérvörös mély kivágású ruha előnytelenné tette.  Haját Luna össze fogta a tarkóján és elegánsan tincseket rendezett az arca köré. Alig volt egy felülete amin ne lett volna égszer vagy kristály. Az ujján, csuklóján, a fodrokon, a fülében. Ez mind túl sok volt. Mintha több embernyi kiegészítőt hordott volna egyszerre.

Ismét találkozott a tekintetünk.

- Megmutatom majd neked. - azzal legyintett egyet nekem, hogy mehetek dolgomra.

Sav tolult a számba ennek hallatán.

***

Zorka ekkortájt kezdte rosszul érezni magát. Mindig fáradt, sápadt lett. Megbotlott a semmiben is. Éreztem rajta valamit ami nem volt jó. Kellemetlen és ragadós érzés fogott el mikor körül néztem a testében. Egyik este mikor a szokottnál sápadtabb volt megvártam, hogy előbb elaludjon. Letette a fejét a párnára és azon nyomban öntudatlanságba szenderült. Felültem mellette, egyik kezemet a mellkasára másikat a homlokára tettem ahogy az egyik privát könyvben olvastam Rosalin gyűjteményében. Összpontosítani kell a két kaotikus pontnál és lassú manna átáramlás során bekell kebelezni a másik ember auráját, hogy fel lehessen térképezni a baj forrását. Mindent megtettem, túl sok mannát is adtam át de nem találtam semmit. Nincs szerv károsodás, manna áramlási problémák de becsléseim szerint Zorkanak olyan kicsi a manna befogadó képessége, hogy ez nem okozhatna ilyen tüneteket. Így amíg nem jutott jobb ötlet az eszembe elkönyveltem magamban szimpla teljes kifáradásnak.

Azonban ahogy telt az idő, nem javult az állapota. Sokszor eszembe jut azóta is, mikor ostorozom magam, hogy jobban kellett volna figyelnem.

Rosalin hamar megunta Zorka állapotát és kijelentette, amíg nem szedi össze magát addig én veszem át a helyét. Nagy örömömre.

Voltak olyan szolgálók akik megkönnyebbültek és voltak olyanok is akik irigykedtek. Ha egy szimpla cselédből szolgáló lesz kevesebb minden az ő feladata, több mozgás tere van. Jó pár ember akarta ezt a pozíciót amivel Rosalin megjutalmazott. Egy olyannak mint én aki "outsider" volt az kivételes lehetőség nyílt meg. Kiakartam használni én is. Minden lépését, kérését figyeltem Rosalinnak. Mindent megtettem, hogy az ujjam köré csavarjam. Mindent és mindig. Ha esténként kért valamit megtettem. Ha egy szolgálót kellett megregulázni megtettem. Ha az ételét kellett megkóstolni megtettem.

Mindent, mindent megtettem, mert emiatt tömérdek lehetőségem nyílt. Gyógyszerek Zorkanak, jobb ételek. A privát könyvtárban lenni, mikor Rosalin is ott volt. Rengeteg könyvet olvastam a mágiáról, politikáról, filozófiáról. Megértettem ennek a világnak a működését és így fejlődtem. Szívtam magamba a tudást. Elértem nála, hogy mihaszna, kisded dolgokat csinálhassak a nevében. Például azt, hogy kézbesíthessem  a fontos leveleit a városba.

Egy ilyen levél kézbesítése során találkoztam Moll Ibrahack-kal.

Aznap különösen furán éreztem magam, mintha buborékban lettem volna. Ködösen érzékeltem a külvilágot.

Két kézbe fogtam a  bársonyos tapintású borítékot. Kacskaringós kézírással rá írt név nem mondott semmit.

Moll Ibrahack-nak RY-tól. Lezárva fekete pecséttel amibe a Yeremaw család címerét nyomták. Két kos össze ütközését. Ironikus. Belegondolva, hogy a Yeremaw család az ország megalakulása előtt is ebben a térségben helyezkedett el emiatt kijelenthetjük, hogy évszázadok óta itt élnek és birtokolják a területüket. Az első király uralkodása alatt viszont kénytelenek voltak beleegyezni a fennhatóság alá és elengedni a szuverenitásukat, mivel a vagyonos család felélte kincseit és kölcsönt kölcsönre halmozva élt egyik napról napra másikra. Átkozott vagyis " Terrus" korszaknak nevezték el. Terrus mint  a 'Terra filius', a hatalom leáldozása és az emberség felemelkedése. Olyan kritikusnak gondolták ezt az időszakot, hogy a mai napig is e szerint élnek és kategorizálnak másokat. Ahogy engem is. Nap-szőke hajam és arany szemeimet  mind a Nap istentől való származásomat mutatja, míg édesanyám az Éjszaka istennőjét imádók családjába tartozott. Én jelképezem azt ami miatt elbuktak.

Számtalan levelét olvastam el Rosalinnak. Voltak köztük semmitérők de elvétve találtam olyat ami miatt érdemes volt kockáztatni.

Moll Ibrahacknak írt levele is ilyennek tartottam. Tovább tartott elolvasni mivel a nyelvezete nehezebben volt érthető, mintha egy kora angol nyelvezett olvastam volna. Ebben a levélben tájékoztatást kért a csillagok állásáról, egy időpontot kért ami megfelelőnek kell lennie.  Majd utalt rá, hogy kezdenek a patkányok elszaporodni, szeretne megszabadulni tőlük.

Miután elolvastam óvatosan vissza helyeztem a viasz darabot de  mielőtt megbizonyosodhattam volna, hogy ugyan úgy néz ki mint előtte a szemeim elhomályosodtak. Mintha könnyek lepték volna el a szemeim, megdörzsöltem őket de nem segített. A hangok össze mosódtak és egy nagy zúgássá erősödött. Fejemhez kaptam ahogy szédülés fogott el. A kocsiba szűrődő fények fakulni kezdtek. Az egyenletlen út miatt hatalmasat döccent a hintó ami miatt előre estem az ülések közé. Négykézláb állva küszködtem az eszméletlen vesztés ellen. Nem sok sikerrel. Tudtam, hogy elfogok ájulni. Össze sem tudom számolni hány alkalommal történt meg ez velem. Miután elvesztem az eszméletemet napokig nem vagyok önmagam. Többször rákérdeztem Zorkanal, hogy mit csináltam akkor. Ő csak nevetett rajtam, azt mondta a dolgomat mint mindig majd egy fejre paskolással tovább folytatta a munkáját. Többet kel tudnom ahhoz, hogy levonjam a helyes konklúziót. Mindössze annyi információ áll a rendelkezésemre, hogy tudjam senkinek nem tűnik fel, hogy nem vagyok önmagam. Mindent ugyan úgy csinálok, nem vagyok beteg és nem is haldoklok. Nem szállta meg a testem semmi, nem vagyok megátkozva. Mintha nem is történne meg. Azon a kívül, hogy nem emlékszem mi történik ilyenkor velem.

Mielőtt minden elsötétült volna minden az utolsó gondolatom a levél körül forgott. Hova ejthettem?

[start-from-something]

Ketika memutuskan untuk menjadi anak kost, hal yang pertama saya khawatirkan adalah tentang makan. Bukan khawatir karena hidup tanpa orang tua, karena saat SMP saya tinggal di asrama yang mana jauh dari orang tua. Bukan juga karena saya memiliki tubuh yang gemuk dan nafsu makan yang lumayan tinggi maka saya mengkhawatirkan makan. Namun, setiap orang butuh makan, butuh asupan. Ya memang sih, kita tidak akan meninggal karena tidak makan selama satu hari, tapi itu sama saja menyakiti diri sendiri. 

Daerah kosan saya cukup padat, ada puluhan kost di sini yang berarti ada berbagai tempat makan. Ada tempat makan yang hanya buka di pagi hari, hanya buka di malam hari, sampai yang buka selama 24 jam. Para mahasiswa juga pasti ingin mencoba setiap tempat makan itu, menyeleksi mana warung makan yang paling enak dengan harga terjangkau. 

Ada satu tempat makan malam yang sering saya datangi. Gak setiap hari juga sih, karena akan ada saatnya dimana kita bosan dengan sesuatu dan ingin mencoba yang lain. Tapi jika tidak ada pilihan lagi, warung itu pasti yang saya tuju. Sebut saja namanya Warung Santai. Penjualnya sepasang suami-istri, biasanya si istri memasak dan suaminya membuatkan minum. Mereka menjual beragam makanan, dari mulai indomie goreng sampai ayam geprek. Segala yang dibakar-bakar seperti ayam, ikan, tahu tempe, telur juga ada. Sedia sayur juga. Rasa makanannya juga cukup memuaskan dan cukup murah. Saking seringnya saya kesini, ibunya hafal bener sama saya. Kadang suka diajak ngobrol juga. Dan semisal uang saya kurang, ibu itu memaklumi dan menyilakan saya untuk membayarnya di lain waktu, karena ia tahu kalau saya sering mampir ke warungnya.

Malam ini saya mampir lagi ke warungnya untuk membeli makan malam, keadaan warung tersebut lumayan sepi. Hanya ada 4 pembeli saat saya datang. Ketika saya sudah mau selesai makan, ibunya duduk di dekat saya. Menanyai jadwal libur-masuk kembali kampus. Menanya-nanya saya tentang saya dari mana, kuliah dimana, dsb. Iya, sudah hampir setahun tapi kita belum berkenalan, hahaha. 

“Habis lebaran Ibu mau pindah, Mbak.” Ketika obrolan kami sampai situ, saya terdiam. Sedih sebenarnya. Padahal saya sudah nyaman sama warung ini :’ Ibu dan keluarganya mau pindah ke daerah dekat UMY setelah hampir 18 tahun tinggal di sini. Alasan pindahnya adalah karena ia ingin menjual rumahnya.

I : Sebenarnya juga sedih sih, Mbak, mesti pindah. Kehilangan pelanggan. Pelanggannya juga pasti kehilangan kami, meskipun masih banyak tempat makan yang lain. F : Iya, Bu. Saya juga jadi sedih, *nyengir maksa* I : Daerah saya pindah nanti masih sepi, gak seramai di sini. Yaa semoga aja bisa laris ya, Mbak. Karena nyari pelanggan itu susah banget. F : Aamiin, Bu. Semoga laris. Ibu dari kapan tinggal di sini? I : Udah mau 18 tahun, Mbak. Dulu pas saya pindah ke sini, belum seramai ini. Mayoritas orang-orangnya dari luar jawa, dan kebanyakan cowok. Dulu juga nggak ada portal-portalan kayak gini, tapi tetap aman, nggak ada pencurian. Dulu biasanya anak-anak cowok nongkrong di sini, makan sambil main kartu. Dulu saya kalo buka warung bisa sampai jam 3 pagi. F : *nyimak* I : Dulu warung di sini bisa dihitung jari. Dulu saya udah jualan nasi, warmindo juga jualannya cuma Indomie sama burjo. Gak lama kemudian, warmindo jualan nasi sama lauk, saya nggak mau kalah, saya akhirnya ngikutin jualan lebih banyak jenis makanannya *ketawa*. Saya udah ngerasain yang namanya jualan, bangkrut, jualan lagi, bangkrut lagi, sampai sekarang ini alhamdulillah ramai terus. Pokoknya nyari pelanggan itu susah banget, Mbak. Mbak juga sekarang udah jadi pelanggan warung saya. F : *nyengir*

Teruntuk anak-anak rantau yang cukup malas dan tidak terlalu pandai memasak seperti saya, keberadaan warung-warung di sekitar sangat menyelamatkan hari-hari saya. Jangan ambil sisi negatif dari malasnya, tapi ambillah sisi positifnya, karena dengan itu kita juga membantu orang lain untuk melariskan dagangannya! Hehehe.

Terima kasih, Ibu, karena sudah menyelamatkan malam-malam kelaparan saya meski hanya dengan sepiring nasi goreng. Semoga di tempat barunya nanti bisa mendapatkan pelanggan yang lebih banyak daripada di sini. Aamiin!

[nyklifsondiviiportfolio-blog]

Final Self Evaluation Myths of America

I signed up for Myths of America with the goal to get a broader scope of United States history and who isn’t included in different ideas, such as ‘the American dream.’ Throughout the semester I believe i achieved this goal. The class started out with Mappa Mundi and the Portalan, The Heath, and a thirst for a more indepth look into US historical beginnings. We began by unraveling the unjust portrayal of Pocahontas by both Smith and Disney. Then we gave more depth to the seemingly simple puritan through writings by Bradstreet. I loved her poems and then I enjoyed seeing the different popular styles of literature such as the captivity narrative. Then looking at how natives were painted as barbarians but then became relatable character tropes. I learned to question everything, from a writer's privileged position to the time periods common beliefs. This lead to me wanting to re-examine how I had been taught American literature and history.

My first paper was relooking at a play I had done, The Crucible. Tituba’s story was incredibly interesting to uncover, especially how history gets her account wrong. After getting feedback I proceeded to read parts of the novel I, Tituba. Which gave me further insight into her backstory. I tend to have a long bibliography and a broad topic, which I need to narrow both. My first paper was a good example of this writing problem I have, in addition I do not self-edit enough. I need to dive deeper into research, but not in the general way that I usually do. I really need to focus on milking one text for all the information within. In addition, I need to not be afraid to use in class material.

Unfortunately, I turned most work in late and did not devote as much time as I would have liked to on the work I did for class. I did most of the readings, and especially enjoyed the Melville selections and the class on the U.S.-Mexican War. My favorite reading was finally tackling Life in the Iron Mills. I enjoyed breaking the reading apart for who was not included in the miseries of the laborer, but I also enjoyed her adding in references to the questions of death and god, bringing confusion into a workers monotonous life.

My Second paper I made the same mistake of going for a too wide topic in a short amount of pages. I was very excited while learning about what lead to the creation of marginalizations separating the lower class in America. This phenomena happens in capitalist societies to more easily exploit a group of people. It was difficult for me to put all of my ideas into less than five pages. Both papers helped me realize that I needed to stop dreaming so large, and instead focusing in on important details. Feedback from my second paper brought me to the recognition of what I wanted to do for my final project. I wanted to narrow in my scope to deconstruct a selection of Emily Dickinson’s poems.

Making a short film again was both therapeutic and exhilarating. I forget how happy I am behind a camera until I am creating a shot list again. Then, my critical reflection on my Emily Dickinson final project was much more concise and checked over than other papers I worked on previously. The video itself got across the points I wanted to make and the feelings that each poem ignites within me. Emily Dickinson’s take on the ideas of death, mortality, and eternity are what continues to draw me to her work. I am glad I got to dabble with found footage when making this film. I did this to add different scenes of death and graveyards. The project was accomplished everything I wanted it to. In addition, I had never written a critical reflection before and I am glad I now have a better plan of attack, going forward,  when ask to write one.  

After taking this course I realized I do want to continue to explore history and understand how we can apply past mistakes and change today. I remembered why I love learning about former times. The skills I learned from my mistakes in essays written in Myths of America I applied to my work in other classes, and was the better for it. I plan on scheduling myself next semester more so that I can get feedback on my writing before I turn a piece in, and I hope to visit the writing center more. I also now am not as wary of meeting with professors and asking for help, which is a step in the right direction for me. Over all I am glad that I finished the class and that I am proud of my final work, even though it took far too long to turn in.