1yearexchange-blog

[1yearexchange-blog]

Most elviselhető. Most másra gondolok. Most semmi sincs. Most én vagyok. Most minden van. Most tűrhetetlen. Most pedig, most és egyedűl, itt és most, végképp egyedűl csak te meg én.

[1yearexchange-blog]

smiles and miles away

elmondhatatlanul hiányoztok. soha nem fogom elfelejteni, amit egyutt átéltünk. a világ legjobb életét hagytam ott, hogy eljöhessek egy másik jóba és visszamehessek egy megváltozott legjobba. amikor a reptéren odaadtátok a füzetecskét, nem akartam belenézni, mert tudtam, hogy mi az. meglepetés volt, de tudtam, hogy mi lesz benne. miután már nem láttatok, beleolvastam. igen, csak beleolvastam, megneztem a képeket és sírtam. nem bírtam abbahagyni a sírást. nem azért sírtam, mert meggondoltam magam, vagy mert szomorú voltam. sírtam, mert annyira szeretlek titeket. sírtam, mert eszembe jutottak a közös emlékek. sírtam, mert tudtam, hogy ti is sírtok. sokáig tartott végigolvasnom, mert nehéz volt. nehéz volt elkezdeni felépíteni az új életem, miközben ti jártatok a fejemben. nehéz volt elengedni a tavalyi évet, ami annyira jól sikerült, hogy talán emléketek sincs róla. nehéz volt az egész és nem akartam magamnak megnehezíteni azzal, hogy rátok gondolok, ahelyett, hogy élvezném az itt töltött időt. amikor szeptember elsején beszéltünk megszakadt a szívem, hogy nem lehetek ott. de aztán rájöttem, hogy ha ott lennék, akkor innen hiányozna minden. mert imádok itt lenni. az egészben csak az a nehéz, hogy látom, hogy változtok és én is változok. tudom, hogy mikor visszamegyek, nem lesz ugyanolyan. akkor is tudtam, mikor eljottem, de másfél hónap után már biztosra mondom. ha most visszamennék, már akkor se lenne ugyanolyan. egy év alatt amúgy is változunk, annyira jó látni a mostani kilencedikeseket, akik pont olyanok, mint mi voltunk tavaly. imádtam azt az évet, teljesen kiéltük magunkat. de vége lett, és nem is akarnám folytatni. mindannyian tudjuk, mi volt a legfontosabb tavaly és utólag visszagondolva meglepődök magunkon, hogy hogy mertünk megcsinálni néhány dolgot (és hogy éltük túl…) remélem sikeres évetek lesz nélkülem is (vagy félig velem?), és aztán, mikor visszamegyek még rengeteg közös élményben lesz részünk. “Megismertetted velem az élet egy olyan oldalát, amit azóta is imádok. És ezt soha nem fogom tudni meghálálni neked.” “Nagyon vigyázz magadra! Ne állj szóba olyan emberekkel, akik nem tudják megmondani, hány J munkát végez a test! Egyél jó sokat, most megbánás nélkül megteheted, ez egy hosszú, egyszeri alkalom.” “Érezd nagyon-nagyon jól magad, vigyázz magadra és hát, ha lehet, ne felejts el minket, nálunk mindig meg lesz a helyed, Kristófnak sem hagyjuk, hogy lecseréljen.” “Nem tudok neked annyit írni, mint a többiek, de tudod milyen nyomorult vagyok. Egy fát se tudok rajzolni, nemhogy egy labdát elütni, most meg valami búcsú szöveg féleséggel próbálkozom Neked.” “Hiányozni fog az összes közös Julien-szakkör, ahogy magyarul beszélünk hozzá, ő meg csak bólogat. Hiányozni fog, ahogy matek nulladikon nevetünk és az, ahogy eltereled a tanárok figyelmét a tanulásról, mert azt te már mesterien csinálod. Hiányozni fog, ahogy mezítláb járkálsz és random megöleled az embereket. Hiányozni fog, ahogy a konyhásnéninek odakiabálsz “Csókolom, vega vagyok!”, az összes menzás beszélgetés és még nagyon sokáig sorolhatnám, minden fog hiányozni, de a legjobban úgyis te magad fogsz hiányozni, úgy, ahogy vagy!“ “Kívánom neked, hogy találj Amerikában egy TEKA-t, egy Malom-tetőt, egy Lili tanyát és egy Kiskobrát magadnak.” “Kristóf kéri, hogy ha ruhát választasz, ne kérdezd meg őt. Sok szórakozást, új barátot és annál kevesebb cigit kívánunk, nehogy aztán hazaküldjenek. Azért majd minden bulira meg korcsolyázásra meghívunk, hátha hazaugrasz.” Blanka- bocsi, de a tiédből nem idéztem, mert túl trágár/illegális/csak mi értjük. imádlak titeket, ne vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra!!!

[1yearexchange-blog]

Az első hónap annyira mozgalmas volt, hogy egyszerre nem tudtam mindent leírni, valószínűleg egy harmadik poszt is kikerül majd hamarosan. 😁😋 Ma a Rotary hétvégéről szeretnék írni, az első meccsekről és a családomról. Augusztusban az összes cserediákkal a districtből elmentünk Reddingbe egy hétvégére, hogy megismerkedjünk. Szombat délelőtt elmondták (nagyon sokadjára) a szabályokat és mindenféle ismerkedős játékot játszottunk. Jól éreztük magunkat, de ez volt a hétvége formálisabb része. Délután elkezdtünk tényleg megismerkedni, Reddingben kb 43°C van nyáron, úgyhogy az egész délutánt/estét a medencében töltöttük. Este mindannyian írtunk egy bakancslistát erre az évre, amit azóta már kibővítettem, néhány dolgot pedig meg is csináltam. Másnap találkoztunk azokkal a cserediákokkal, akik már visszajöttek az útjukról és mindenféléről beszélgettünk. Sok tanácsot adtak, amiket próbálok majd megfogadni az év során. Délután a fogadó családom eljött értem, és elmentünk vásárolni. A nővéremmel nagyon élveztük ezt a délutánt, a bátyáim már szerintem kevésbé. A nővérem, Maddie kicsit sem hasonlít a magyar vagy a brazil nővéremre, mégis nagyon jól kijövünk. A két iker bátyám Kurt és John imád viccelődni velem, amit eleinte teljesen komolyan vettem. Szerintük vicces volt, én azt hittem utálnak. Még mindig kicsit furcsa, hogy fiú testvéreim vannak, mert eddig csak nővérem volt. Az első napokban kicsit kellemetlenül éreztem magam mellettük itthon, kellett egy kis idő, hogy megszokjam a helyzetet. Szerencsére van külön fürdőszobám, ami nagyban megkönnyíti a mindennapjaimat 😃. Összességében nagyon jó ez a család, örülök, hogy hozzájuk kerültem. Családtagként kezelnek és annak is érzem magam már az első napoktól kezdve. Szerencsére egy másik családom is van itt, a röplabdás családom. Hihetetlen mennyire közel kerültünk egymáshoz a csapatommal ennyire rövid idő alatt. Már 2 meccsnapon és egy meccsen vagyunk túl. Eddig minden alkalommal nyertünk és rengeteg közös emléket szereztünk. Jövő hétvégén egy 3 napos versenyre megyünk, alig várom már, hogy újra játszhassak! (az utolsó képen a 16-os vagyok én. a magas 13-astól jobbra kettővel. Blanka nem ismert meg, úgyhogy inkább leírom. sokat változik az ember 1 hónap alatt.)

[1yearexchange-blog]

Már majdnem egy hónapja itt vagyok! Nagyon gyorsan eltelt ez az idő, főleg miután elkezdődött az iskola. Annyi minden történt velem, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Az időm nagy részét a röplabdázás tölti ki, aminek nagyon örülök. Imádom a csapatomat, az összes lánnyal nagyon jó barátok lettünk és az edzőkkel is nagyon jóban vagyunk. Rengeteget segítenek lelkileg is, amin nagyon meglepődtem. Edzések előtt szinte minden alkalommal leülünk együtt beszélgetni és mindenki elmondja, mi történt vele aznap. Ha valami jó, együtt örülünk. Ha valami rossz, segítünk egymásnak. Minden nap van edzés, úgyhogy minden nap meg tudom osztani valakivel az érzéseimet. Magyarországon is nagyon közel álltunk egymáshoz a csapattársaimmal, de ami itt van az valami egészen más. Nincsenek zárt baráti körök vagy egymás kinevetése. Segítjük és bátorítjuk egymást (amire nekem most szükségem is van). Meccsünk minden héten legalább 1 van, de néha akár 4-5 is lehet. Ez rengegeg munkát, időt és energiát is jelent, de megéri, mert az amit lelkileg hozzátesz az emberhez, leírhatatlan. Örülök, hogy tagja lehetek egy ilyen csapatnak. Az iskola eddig tetszik, nagyon más, mint Magyarországon. Nincsenek könyveink, minden a chromebookon van (egy kicsi laptopon), és jegyzetelnünk is ezen kell. Eleinte furcsa volt, de könnyen megszoktam, mert sokkal jobb, mint cipelni a könyveket/füzeteket. Ha pedig valamit nem értenék órán, használhatom bármelyik online fordítót/szótárat mindenféle kellemetlen óramegszakítás/engedélykérés/telefonkeresgélés nélkül. Minden nap ugyanaz a 7 órám van; Kémia, Matek, U.S. History (amerikai történelem), Angol, Fizika, Fine Art (olyasmi, mint a magyar rajz óra, de mivel sok időnk van rengeteg témát érintünk) és Yearbook (Amerikában minden iskola csinál Évkönyvet, ezen az órán ezt szerkesztjük. Én főleg képeket csinálok az Évkönyvbe, szóval nekem megtanítják, hogy kell fotózni. Vannak akik az Évkönyv témáján dolgoznak, vagy írnak a képekhez. Sok munka van egy ilyen könyvvel, de nagyon élvezem ezt az órát.). Eddig nem túl nehéz az iskola, de házit kapunk minden nap és elvárják a tanárok, hogy készülj és figyelj órán. A tanárokat egyébként nagyon szeretem, kedvesek és sokat kérdeznek Magyarországról. 2 hete megtartottam a prezentációmat Magyarországról a Rotary clubomnak, jól sikerült, örülök, hogy túl vagyok rajta. Múlt hét pénteken pedig elmentem a tanév első Interact találkozójára, ahol a cserediák programról beszéltem a többi, kb. velem egyidős gyereknek. Nagyon jó élmény volt, szerintem ez volt az első alkalom, hogy beszéltem erről ennyi embernek. Ugyanezen a pénteken volt egy “iskolagyűlés"hez hasonló dolog a tornateremben, ahol kihívtak az egész iskola elé. Szólhattak volna előre, mert akkor felkészültebben tudok beszélni, de így is jól sikerült az egész. Néhány kérdésre kellett válaszolnom Magyarországrol, Kecskemétről és az eddigi élményeimről. Szóval eddig minden jól alakul, biztosan nem fogok tudni olyan sűrűn írni, amennyire szeretnék, de megpróbálok minden fontos dolgot megosztani.💕💕

[1yearexchange-blog]

Első hét— sok utazás és röpitábor

Július 26-án reggel végre elindultam! A repülőút hosszú és borzalmas volt, alig vártam, hogy megérkezzek. Aztán amikor megérkeztem, alig vártam, hogy kijussak a reptérről, mert nem volt egyszerű :D. A fogadó nővérem és a Rotary “keresztapám” már majdnem 2 órája várt rám, úgyhogy szerintem ők is nagyon örültek, hogy végre itt vagyok. Aznap este/délután San Franciscoban maradtunk egy hotelben, másnap pedig elmentünk kicsit várost nézni. Este 6 körül megérkeztem a fogadó családomhoz, de csak vacsorára maradtam, 8-kor már indultunk is a nagymamához. A következő napot vele töltöttük, este 9 körül értünk csak haza.

Szombaton pedig végre elkezdődött a tábor. Az első nap nagyon jó volt, teljesen máshogy edzenek itt, mint Magyarországon. Minden edzés 4 óra, az érintésektől kezdve egészen a 2-2 elleni játékig minden belefér ebbe az időbe. 32-en táboroztunk, de 4 edzőnk is volt, így mindenkire tudtak figyelni. A lányok nagyon kedvesek voltak, nemcsak velem, hanem egymással is. Sokkal jobban tisztelik egymást csapaton belül, mint Magyarországon és sokkal komolyabban is veszik a sportot. 

A második nap szinte ugyanolyan volt, mint az első. Néhány új dolgot tanultunk, de én már tudtam ezeket, úgyhogy sok sikerélményem volt. A feladatok 90%-át még mindig nem értettem először, de már egyre jobban mentek. Barátokat is szereztem, úgyhogy jobb hangulatban telt ez a nap.

A harmadik napra elég durva izomlázam lett, és mivel elfelejtettem már hogyan kell esni, tele van a lábam/hasam/könyököm lila foltokkal és sebekkel. Tudtam, hogy ez lesz, úgyhogy hoztam rá mindenféle gyógyszert otthonról, ami többé-kevésbé segített is. Ez valószínűleg nem csak velem volt így, mert az edzők eléggé visszavettek a tempóból, nyilván észrevették, hogy nem nagyon bírjuk már. A harmadik nap után már csak egyre könnyebb volt minden. Egyszer például 20 perc elmélet is volt edzés közepén. 

A tábor végére minden csapattársammal megismerkedtem, néhányukkal egészen jó barátok lettünk ilyen rövid idő alatt. A családomat is nagyon szeretem, otthon érzem magam náluk és ők is családtagként kezelnek, ami megkönnyít mindent. A kaják is finomak, semmi közük az Európában kapható amerikai dolgokhoz, sokkal jobbak. 

[1yearexchange-blog]

Luizi utolsó estéje Magyarországon az egész családdal. 

Január óta a mindennapjaink része ez a csodalány, alig hiszem el, hogy ilyen gyorsan vége lett  a cserediák évének. Ő többé-kevésbé megtanult tőlem magyarul, én viszont sokkal fontosabb dolgokat tanultam tőle. Ő készített fel leginkább a jövő évemre. Hála neki, láttam milyen az igazi honvágy, milyen elbúcsúzni a legközelebbi barátaidtól, milyen bepakolni az életed két bőröndbe és hogy milyen is egy cserediák év. Tanultam a hibáiból. Mostantól mindig lesz egy brazil nővérem is, neki pedig két magyar testvére. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a hónapokat. Mindig emlékezni fogok a rendetlen szobájára, a közös mozikra és iszogatásokra, a pattintós cigikre. Az összes fiúra, akit kibeszéltünk együtt és arra is, amikor elkezdtett hozzám spanyolul/portugálul beszélni (ami szerintem többször fordult elő, mint amikor magyarul próbálkozott…). Ezek az emlékek örökre velem fognak maradni, nem számít, hol vagyok.

Megismertem a világ egyik legerősebb, legvidámabb és legszebb lányát.

[1yearexchange-blog]

Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem. még 28 napig. 

szeretlek

[1yearexchange-blog]

D1911 OUTBOUNDS 2017-2018