/Chateau Baronne-blog is kaputt unfortunately/ Still faszságok és kinkycicomázda egy skót felföldi, német alföldi vagy franszia folyóparti chateau-ban meg esetenként rendes kontent. Frau General Professional badass cunt 41yo/HUN/♀️/since2013
Don't wanna be here? Send us removal request.
Text
Hát most megy mindjárt és szerez space-t
Szerintem ez a felirat ferde. Change my mind!
19 notes
·
View notes
Text
Gyerekek... ❤️


Isaac barátom pénteken lediplomázott Bécsben, ezzel ő lett az első azande antropológus (ami elég vicces, hiszen).
Pénteken kapta meg a papírt a CEU-n, ő az első dél-szudáni diák az egyetem történetében a koordinátorok szerint. Teljesen hihetetlen a története, és az egyik legjobb dolog életemben asszem, hogy picit segíthettem ebben.
2019-ben hallottam először Isaacről, az Ugandában, dél-szudáni menekültek között kutató antropológus barátom említett egy fiatalembert, akivel egy menekülttáborban találkozott. Kockás jegyzetfüzeteket írt tele interjúkkal, meg egy kölcsönbe kapott mikrofonnal népdalokat és meséket gyűjtött. Bruno haverom készen volt a csávótól, felvette kutatási asszisztensnek, és gyűjteni kezdett neki valamilyen egyetemi alapképzésre, hogy talán valamilyen módon egyszer majd Európában tanulhasson. Issac addigra kétszeresen menekült, egyszer még pár éves korában Kongóba menekült az egész családja a Lord's Resistance Army elől, apja meg is halt pár éves korában, egyedül maradt sok testvérével és anyjával, egészen kicsi korától kezdve dolgoznia kellett. Az iskolája egy mangófa alatt volt, a szabadban, egy tanár jutott mind a 200 diákra. Legalább franciául megtanult. Utána visszatért Dél-Szudánba a függetlenség kikiáltása környékén, és még középiskolát is elkezdhette pár év csúszással, és egy családi jóakarónak köszönhetően nem Yambióban (ahonnan származik), hanem Yei-ben tanulhatott egy bentlakásos gimnáziumban. Ahogy érettségizett, elérte a polgárháború Yeit, és 2017-ben átmenekült - ezúttal egyedül - Ugandába. Hivatásos menekült lett, emiatt semmilyen munkát nem vállalhatott Ugandában, csak telt az idő. Szabadidejében a többi azande menekült élettörténeteit, meséit, álmait, dalait rögzítette, több ezret. Csak úgy, mert érdekelte. Szóval befizettük a legmegfizethetőbb ugandai olyan BA képzésre, aminek bármi kicsi köze is van ahhoz, amivel később foglalkozni szeretne. A hetednapi evangelisták egyeteme hirdetett BA in Peace and Conflict Management Studies kurzust, oda. 2021-re végzett, ekkor írtam rá először. Addigra elkezdett egy blogot vezetni az azande népcsoport szokásairól. Megbeszéltük, hogy jelentkezik a CEU-ra, a költségekkel ne törődjön, majd ha esetleg összejönne az ösztöndíj, akkor majd erre visszatérünk. Megírtam életem legjobb recommendation letter-j��t. :D
Annak rendje és módja szerint fel is vették, ráadásul olyan ösztöndíjjal, ami a megélhetését is fedezi (nagyon szerényen) Bécsben. Az első keserű pirula a vízumjelentkezésnél érte, mert az osztrák konzul Kampalában közölte, hogy a dél-szudániaknak Etiópiába kell menniük vízumért, hiába ugandai lakcímmel rendelkező menekült. Elutaztattuk, tettünk egy csomó pénzt a számlájára, hogy úgy tűnjön, mintha lenne neki, így tudott vízumért jelentkezni. Az osztrák hatóságoknak lett volna 12 hete dönteni, szeptemberben elindult a suli, de vízum még sehol sem volt. Isaac a menekülttáborban egy áram és internet nélküli kunyhóban lakott, minden nap 10 kilométert gyalogolt egy Total benzinkútig, hogy be tudjon lépni online. Az egyetem olyan október-november magasságában mondta, hogy ez így nem megy, de várják szeretettel egy évvel később, az ösztöndíj is megvárja.
Decemberben hívta a nagykövetség, hogy megkapta a schengeni vízumot, és legyen nagyon hálás. Mondta, hogy kösz, és akkor egy év késéssel, de megy szeptemberben tanulni. Mondták hogy semmiképp, mert schengeni vízummal a kiállítás dátumától számítva 3 (vagy 4? már nem emlékszem) hónapon belül be kell lépnie az EU-ba, különben a vízum elveszik és sose kap újat. Pánikba esett. Szereztem neki ingyen egy szobát Budapesten, meg elintéztük a CEU-nál, hogy felvették egy online is végezhető vizuálantropológiai kurzusra április 1-től, így teljesen legális volt a tartózkodása. Pénze nem volt persze semmi, de az utazásig hátralévő időre szerzett egy melót Dél-Szudánban egy kutatóintézetnél. Repjegyet meg vettem neki Európába.
Szóval minden sínen volt, ekkor, 2023 márciusában találkoztunk végre először élőben, két évvel azután, hogy elkezdtük szervezni a tanulmányait. Kutatni mentem Dél-Szudánba, de nem Yambióba. Viszont mondta, hogy mindenképp találkoznom kell az anyjával és a nagyanyjával, mert azt hiszik, szervkereskedő vagyok. Erre nem lehetett nemet mondani, lementem négy napra, de megdumáltuk, hogy akkor segít egy régóta tervezett kutatásban (ezt azóta megírtam, és Isaac is írt egy tanulmányt akkori kutatásáról).

A kunyhója előtt találkoztunk, kezében egy nekem készített, kicsinyített gugu dobot fogott. A korábban már említett haveromtól kapott életében először egy okostelefont, aminek kitanulta a kameráját, és a semmiből forgatott egy teljesen nézhető dokumentumfilmet ennek a ceremoniális dobnak a történetéről és készítéséről:
youtube
Bécsben a reptéren vártam egy hónappal később, a nyár eltelt munkával és Balatonnal (a kép a balatonfelvidéki Köveskálon készült, ahol kislányom és Brunó kislánya Isaacen doboltak). Csodálatosan nem volt képben Európával, nem ivott még soha szénsavas vizet, nem értette a mozgólépcső működését, és még ezer dolog minden nap. Kurva sokat röhögtünk. Szeptemberben végre elkezdte a sulit, és azt hittük, innen minden sínen van.

Sokat panaszkodott fáradtságra, de hát azt hittem, sokszorosan menekült, nyílván fáradt. De szeptemberben végre lett biztosítása, ezért elment életében először egy orvoshoz. Kiderült, hogy születési szívhibája van, lyukas a szíve, és nem pumpál rendesen, és 30 év alatt el is deformálódott. Azonnal meg kell műteni, közölték vele, mert hónapjai vannak hátra. Mondta, hogy neki most szemesztere van, majd annak a legvégén lehet csak műteni, mert nem lesz több esélye tanulni. A vizsgaidőszak első napján megműtötték, nyílt szívműtét, leállítással, műszívvel, mindennel. Az intenzív osztályon már írta az esszéit. Pár héttel később felhívott, hogy a másik vonalon éppen valami ápolóval beszél, és mondjam már el neki, mi is az a szanatórium. Mondtam neki, hogy nincs időm elmagyarázni, de mondjon igent.
Innentől már tényleg fáklyás menet volt, nyáron terepmunka otthon, másodévben még több esszé és tanulás, majd belerokkant, de lediplomázott, 3.79-es átlaggal (a 4.00-ból), A- szakdolgozattal. És szeptemberben kezdi a doktorit Durhamben, az oxfordi egyetemhez tartozó Pitt-Rivers múzeummal közös finanszírozásban. Persze csak akkor, ha kap angol vízumot. Elviekben arra már jelentkezhet Kampalában. Nagyon csípem ezt a csávót.

Bécsben nagyon sokat segített @krumplicukor, mindenféle hivatali ügyekben, meg ha kellett Isaacnek egy jó szó, akkor kérés nélkül repült <3
250 notes
·
View notes
Text
1: örüljél, hogy ott van vonat, ami nem kotlik meg alattad és utazgassál kevésbé halált megvető bárorsággal, mint ahogy bárki teszi azt mostanság a szerelmetes magyarhonban,
2: én azt mondtam volna a köszönésedre, hogy meg hát, pedig finnyás egy bárónő vagyok, szóval pls ne foglalkozzál fogykosokkal!
Tényleg ennyire cringe
leülni egy magamfajta vén fasznak egy fiatal lánnyal szemben a vonaton?
Valóban nem vagyok túl bizalomgerjesztő, öreg vagyok mint a szar, úgy öltözködöm mint egy csöves faszt a csövesek öltözködnek úgy mint én, pofám mint egy idült alkoholistáé. Ez van, ezzel kell együtt élni.
Nomármost én úgy szoktam utazni, hogy felszállok és leülök az első szabad helyre. Ha ülnek a szomszédságában akkor a napszaknak megfelelően illedelmesen köszönök és megkérdezem, hogy leülhetek -e?
Én tökre értem, hogy rettentő rémisztően nézek ki, ennek sajnos keveset tudok baszni, ilyen a fizimiskám. Talán járhatnék öltönyben de mivel nem egy jason statham féle szállító s8assal járok hanem vonattal egy vagonnyi talahon között ezért talán hagyjuk is az öltönyt a faszba.
Most, hogy ezeket így lefixáltuk, kérdem én, mi olyan nehéz abban, hogy összevakarjátok a bátorságotokat és elküldjetek a halál kócos faszára akár illedelmesen akár illedelmetlenül? Mert az, hogy totálisan levegőnek néznek, az kicsit szíven bök, na.
Mondjuk azért hamar túltettem magam rajta, vállat vontam oszt leültem. Csá!
9 notes
·
View notes
Text
annyira menthetetlenül
proli vagyok, hogy képtelen vagyok elképzelni, hogy mit lehet egy kastélyban csinálni életvitelszerűen, oké, időnként lehet csinálni fogadásokat, és akkor megjelenik ott egy halom ember, és isznak meg esznek meg kavarognak és basznak a különböző szobákban, de aztán jön a hétköznap, és ott vagy egy kurvanagy épületben, és mit csinálsz, átmész az egyik szobából a másikba, onnan a harmadikba, negyedikbe, ötödikbe, megjegyzed, hogy az a festmény még mindig kurvajól néz ki, csak hát le kéne porolni, és mivel töltöd az időt, nézed a festményeket, vagy kiülsz a kertbe és pipázol, oké, ez mondjuk fél órát tényleg elvisz, de aztán mondjuk átmész a könyvtárszobába és választasz egyet a sokezer könyv közöl, amit még nem olvastál és egyébként időd sem lesz végigolvasni őket, mert véges az életed, és közben a konyhában valaki, készít neked valamit, a bevásárlást már megcsinálták a cselédek, a képkeretek leporolása is folyamatban, szóval szófa és olvasás, de azt nem lehet egész nap csinálni, próbáltam és nem ment, egy idő után kényelmetlenné válik, mozogni kell, oké, van konditerem is a kastélyban, de egyedül ott minek edzen az ember, van ilyenkor egyáltalán kihez szólni, vagy csak beül a kocsiba és kocsikázik a környéken, annak mi értelme van, megint csak, talán biciklivel jobb lenne, ott mozog is, érzi is a környezetet, nem csak látja, és aztán ott a nap hátralévő része, és a többi nap egésze, és vannak vajon pillanatok, amikor ledőlsz a medvebőrre a kandalló elé egy pohár borral a kezedben és azt mondod, hogy azért valahogy csak kibírható ez az elviselhetetlenül könnyű lét? ettől én megőrülnék, begolyóznék, megkészülnék, hát tök jól elvagyok bőven 100 négyzetméter alatt. nem való nekem a kastély, azt hiszem.
30 notes
·
View notes
Text
Az api-ja faszát ezeknek a tahóknak mostmá'! Lázárnak meg azt üzenném: a vonatok járjanak, ne a pofád!
át kell írni a holavonat.hu backendjét és/vagy szkriptjeit, hogy az OBB API-ját kérdezze le, és akkor a Lázárjani is hiába puffog, az adatok is megjelennek.
22 notes
·
View notes
Text
Ma eszembe juttattak egy dalt, azóta dúdolom magamban, hogy:
🎶 Én elvágom a nyakadat, szétkenem az agyadat,
nem mész többet haza két lábon,
szétrúgom a fejedet, levágom a két kezedet,
kihúzom a beledet a kicsi szádon. 🎶
25 notes
·
View notes
Text
Ha már annyira bejött ez a Coca Cola-ra nevet írkálnak dolog, örülnék, ha az izzadásgátlókra, tusfürdőkre, szappanokra is bevezetnék! Hátha...

12 notes
·
View notes
Photo
"Harry munkatársa, Baptista Barry egy eszeveszett vadállat. Onnan kapta a nevét, hogy az ő reszortja a vízbefojtás"

917 notes
·
View notes