ankaib

[ankaib]

Sokszor összezavarom az embereket, mert boldog személyiségem van, de szomorú a lelkem; merész vagyok, de félénk; nagyon mélyen szeretek, de néha szívtelen vagyok.

[ankaib]

Olyan módon kötődöm hozzá, amit nem lehet visszavonni.

[ankaib]

Nincs harag, de fordított helyzetben soha nem csináltam volna veled ezt…

[ankaib]

Persze, hogy meg tudom csinálni egyedül. Mindig is megtudtam.

[ankaib]

[ankaib]

Tudtam, hogy újra össze fogod törni a szívem, de egy részem nagyon remélte, hogy nem.

[ankaib]

A legnagyobb hiba amit elkövettem az életemben azaz volt, hogy mindig mindent veled terveztem. Mármint nem volt soha más opció a fejemben hogy úristen mi van ha ő nem szeret mert biztos voltam a szerelmedben.

[ankaib]

Sok minden változik,de azaz izgatottság érzés amit akkor érzek amikor meglátlak azt hiszem állandó marad.

[ankaib]

És így múlik hát el,ami el sem kezdődött,könnyek közt,egyedül..

[ankaib]

~ Én csak szeretnék szabad lenni, hogy ne legyen már megmondva nekem, hogy én mit akarjak és mit kéne tenni, hogy mit, és hogyan kéne szeretni. Hogy ne kelljen nélkülözésben, félelemben ��lni, hogy saját sorsom felett kontrollal rendelkezzek. Csak szeretnék fejlődni, minőséginek, embernek lenni. Szeretnék lehetőségekkel rendelkezni és azokkal élni. Szeretném magam hasonlóan gondolkodó emberek közösségével körül venni. És végső soron, szeretném a létezésem valakivel megosztani.

@yuumei-art

/ Bízz a folyamatban! /

[ankaib]

A bizalom olyan mint a szakadék szélén állni. Vagy lelöknek, vagy megmentenek

[ankaib]

Attól, hogy nem keresel neked is hiányzom?

[ankaib]

-Miért félsz a szerelemtől?

-Mert mindig csak én leszek szerelmes

[ankaib]

Akarlak, de most már elhallgatok, csinálom a kis dolgaim, hagyom, hogy te is csináld a dolgaid, és engedem az univerzumnak, hogy döntsön mert én már elfáradtam.

[ankaib]

Aggódom a jövőm miatt;

az utópisztikus családképem kezd megborulni, ahogy egyre jobban átjár a való világ melankólikus, depresszív, kilátástalan mivolta. Én csak állok, és szívom magamba az általa kínált "lehetőségeket" , amik közel sem fedik le az általam vágyott jövő felét sem..

Kérdések, gondolatok hada lepi el az elmém, melyek mind csak bizonytalanságot tudnak felmutatni a hőn áhított biztos helyett.

Volt egy álmom. Több is. A felnőtt énemre szomorúan rácsodálkozva néz a gyermek énem, aki mintha nem hinné el, hogy ez az út vár rá..

Hová lettem? Hol vagyok most? Lenni akarok, és csakis én, az általam vágyott jövőben, nem akarok megalkudni, folyamatosan alkalmazkodni. Élni szeretném a saját életem.

Mégsem vagyok rá képes.

És jelenleg nem találom az okát.

__________________________________

Vajon mi vár rám? Leszek-e feleség és anyuka? Lesznek-e gyerekeim ? Mellettem marad-e a párom , egy szép nagy boldog családban? Lesz-e olyan karrierem, amiben megtalálom magam? Lesz-e közös házunk, kertünk? És a legfontosabb: mikor?..

[ankaib]

Vajon néha neki is eszébe jutok, ahogy Ő nekem..?

[ankaib]

“Azért vagyok olyan, amilyen, mert az apám összetörte a szívem, mielőtt bárki más megtehette volna.”