autimesreport

[autimesreport]

Zárt ajtók mögött Orbán valami nagyon mást hozott fel Ukrajna EU-csatlakozása ellen

a miniszterelnök tavaly tavasszal egy zárt körű parlamenti tanácskozáson arról beszélt, hogy az ukrán csatlakozással túlságosan megerősödne a térségben az amerikai befolyás. Azt is mondta, hogy erre figyelmeztette Emmanuel Macron francia elnököt, de ő nem teljesen értette Orbán számításait.

Tavaly év végén ismét Orbán Viktorra irányult a világsajtó figyelme, miután az EU-tagállamok vezetői közül egyedül ellenezte Ukrajna uniós csatlakozását. A magyar miniszterelnök többek között olyan érveket hozott fel, hogy Ukrajna túl korrupt, és hogy a csatlakozása óriási anyagi terhet róna a többi tagállamra.

Hónapokkal korábban egy zárt körű tanácskozáson azonban teljesen más aggályokat fogalmazott meg. Ezek inkább arról szóltak, hogy a saját kormányának geopolitikai mozgásterét érzi veszélyben. Arról beszélt ugyanis, hogy Ukrajna EU-csatlakozása felborítaná az Európán belüli hatalmi viszonyokat, és túl nagy befolyást szerezne a térségben az Egyesült Államok.

Ez a tanácskozás tavaly tavasszal zajlott az Országgyűlésben. Orbán a parlamenti képviselők által „EU-s nagytanácsnak” nevezett fórumon beszélt, amelyet a jogszabály szerint az uniós tagállamok vezetőinek csúcstalálkozói, vagyis az Európai Tanács ülései előtt hívnak össze. A miniszterelnök itt tájékoztatja az Országgyűlés vezető tisztségviselőit, köztük több ellenzéki képviselőt is arról, hogy mi várható a néhány nap múlva esedékes csúcstalálkozón.

Az „EU-s nagytanács” rendszeres résztvevői szerint ezeken az alkalmakon a nyilvános parlamenti ülésekhez képest jóval békésebb a hangulat, és Orbán itt gyakran megosztja távlatosabb vízióit is. A tavaszi tanácskozáson elhangzottakról. A miniszterelnök által elmondottakkal kapcsolatban több kérdést is feltettünk Orbán sajtófőnökének, ezekre azonban nem kaptunk választ.

[autimesreport]

Putyinhoz bekötött pénzügyi óriás sejlik fel a Budapestre költöző bank mögött

Két szempontból is nagy jelentősége volt a hamarosan Magyarországra érkező orosz vezetésű Nemzetközi Beruházási Bank 2014 májusi kubai találkozójának.

A havannai ötcsillagos Melia Cohiba szállodában a bank legfelsőbb döntéshozó fóruma, az úgynevezett tanács ült össze, és ekkor hozták meg a formális döntést arról, hogy elfogadják Magyarország jelentkezését a szervezetbe. És ugyanekkor született döntés arról is, hogy a bank eleget tesz a VTB nevű orosz pénzintézet kérésének, és megfigyelői státuszt biztosít neki, amivel betekintést kap a bank működésébe.

Utóbbiról eddig nem sok szó esett, pedig a kapcsolat sokat elárul a Nemzetközi Beruházási Bank (International Investment Bank – IIB) hátteréről, és árnyalja azt a képet, amit az Orbán-kormány igyekszik sugallni a pénzintézetről.

Az egykor a KGST-n belül működő IIB 2012-ben aktivizálódott újra, és Magyarország 2015-ös belépése után az Orbán-kormány kezdeményezte, hogy a bank helyezze Budapestre a székhelyét. Ez hamarosan meg is fog történni, ami miatt sok nemzetközi kritika érte a kormányt a nyugati szövetségesek részéről. Orbánék azzal próbálták ezt visszaverni, hogy az IIB nem is orosz bank, mivel Magyarország mellett más kelet-európai EU- és NATO-tagállamok is tagjai.

A valós kép azonban ennél bonyolultabb. Nemcsak az mutatja ezt, hogy az IIB-ben az orosz államé a legnagyobb, 45,5 százalékos részedés, és hogy a bank vezetője is orosz. Az erős orosz hátteret jelzi az is, hogy a bank kubai ülésén megfigyelői státuszt szerző VTB Oroszország második legnagyobb bankja, amely a többségi állami tulajdon révén a Kreml befolyása alatt áll. Az IIB és a VTB üzleti partnerségbe is került az évek során, és a két bank vezetői is szoros személyes kapcsolatban állnak egymással. Az IIB-t irányító Nyikolaj Koszov és a VTB-t vezető Andrej Kosztyin több évtizede barátok, és pályájuk több alkalommal keresztezte egymást.

Andrej Kosztyin személyesen is közeli kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Részben a bank politikai kötődése vezetett ahhoz, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió a VTB-t (és az USA személyesen Kosztyint) is szankciókkal sújtotta az ukrajnai orosz agresszió miatt. A 2014-ben életbe léptetett intézkedések után aztán az IIB már jóval kevesebbszer emlegette a VTB-vel való kapcsolatát, de ettől a szoros együttműködés továbbra is megmaradt. Volt már több közös hitelügyletük, és az IIB hosszú távon is partnerként számol a VTB-vel, amely megtartotta a megfigyelői státuszát is.

Az IIB közölte, hogy a 2012-es újraindulásnál aktívan együttműködtek kereskedelmi bankokkal, és mivel a VTB az egyik legnagyobb orosz bank, ezért természetes volt, hogy üzleti kapcsolatba lépjenek vele. Az IIB hangúlyozta, hogy szerintük a megfigyelői státusz nem biztosít valódi betekintést a bank működésébe. A VTB és a magyar kormány nem reagált a megkeresésünkre.

Régi barátok

Nyikolaj Koszov és Andrej Kosztyin kapcsolata a hidegháború végén kezdődött. Mindketten diplomataként dolgoztak, és a nyolcvanas évek második felében a Szovjetunió nagy-britanniai képviseletén teljesítettek szolgálatot. „Együtt dolgoztunk Londonban éveken át, és barátok lettünk” – idézte fel egy 2013-as interjúban Koszov, hozzátéve, hogy Kosztyinnak köszönhetően került be később a bankszakmába.

A Szovjetunió összeomlása után Kosztyin egyre magasabb pozíciókat szerzett különböző állami bankoknál, és 1996-ban ő lett a Vnyesekonombank nevű orosz fejlesztési bank elnöke. Később elhívta oda régi barátját, Koszovot is, aki 1998 augusztusában csatlakozott a pénzintézethez első alelnöki pozícióban.

Bár néhány évvel később a pályájuk némileg más irányt vett – Kosztyin 2002-ben a VTB elnöke lett, miközben Koszov maradt a Vnyesekonombanknál -, a kapcsolatuk megmaradt. Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele volt, hogy Koszov fia, Pavel Koszov magas pozíciókba került a VTB-nél, de voltak közöttük más jellegű kötődések is. A Vedomosztyi nevű orosz lap 2012-ben írt arról, hogy kapcsolatot találtak Nyikolaj Koszov felesége és egy Kosztyinnak dolgozó svájci PR-tanácsadó között.

Az IIB közölte, hogy Koszov és Kosztyin valóban régóta barátok, és továbbra is „szoros kapcsolatban” állnak egymással. Hozzátették ugyanakkor, hogy az IIB működéséről nem szoktak beszélni, mert Koszov „nem igényel külső támogatást” ebben. Az IIB közölte, hogy Koszov fia valóban dolgozott a VTB-nél, és az „alkalmazása a bank belső szabályainak megfelelően történt”. A Koszov felesége és a svájci tanácsadó közötti kötődésről szóló újságcikkre annyit reagáltak, hogy „ezt a pusztán újságírói spekulációt nem kommentáljuk”.

Az IIB ezzel kapcsolatban először azt közölte, hogy Koszovnak nem állnak tulajdonában az említett londoni ingatlanok, és nincs kapcsolata az érintett offshore cégekkel. Amikor visszakérdeztünk, hogy mi volt a helyzet a múltban, akkor azt írták, hogy az IIB élére történt kinevezése óta nem volt kapcsolata semmilyen említett offshore céggel.

A Kosztyin által irányított VTB neve a Panama-iratok egyik legnagyobb vihart kavart történetében került elő. A kiszivárgott iratokból ugyanis kiderült, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz közel álló emberek nagyértékű pénzmozgásokat hajtottak végre, és az International Consortium of Investigative Journalists cikke szerint ezekben fontos szerepet játszott a VTB akkori ciprusi érdekeltsége.

A Panama-iratok megjelenése után Kosztyin volt az egyik leghangosabb védelmezője Vlagyimir Putyinnak. A VTB-vezér több nyilatkozatban is nevetségesnek nevezte azokat az állításokat, hogy a több milliárd dollár értékű pénzmozgásoknak végső soron Putyin volt a kedvezményezettje. „Putyint nem fogják meg ezekkel a dolgokkal. Neki nincsenek bankszámlái vagy pénze” – mondta Kosztyin a Financial Timesnak, hozzátéve, hogy téved, aki azt hiszi, hogy Putyin egyszer csak feltűnik majd Monacóban egy 200 milliós jachton. „Élete végéig arra van kárhoztatva, hogy szerényen éljen, mert az egész világ ismeri őt” – fogalmazott.

Kosztyin szavainak különös súlyt adott az, hogy őt a Kreml bennfentesei között tartják számon. A Putyinnal fennálló szoros kapcsolatot maga a bankvezér is elismerte egy amerikai tévéinterjúban, amikor arról beszélt, hogy „Oroszországban, ha te vagy a legnagyobb bank vezetője, akkor időnként meglátogatod az elnököt”. Közölte, hogy Putyin „nagyon jól ismer engem, és legalábbis én is nagyon jól ismerem őt”, de hozzátette, hogy „a viszonyom arra korlátozódik, amit csinálok, és nem szoktunk általánosabb ügyekről beszélni”.

A Kremlnek formális befolyása is van a Kosztyin által vezetett VTB-re. A bank többségi tulajdonosa az orosz állam, és a VTB felügyelőbizottságának elnöke Anton Sziljanov pénzügyminiszter (egyben a miniszterelnök elsőszámú helyettese). A testület tagjai között van a Putyin egyik közeli személyes jóbarátjaként ismert német származású Matthias Warnig is. A Putyin életéről szóló The New Tsar című könyv szerint Warnig az NDK titkosszolgálatának, a Stasinak a tisztje volt, és a nyolcvanas évek végén a KGB drezdai kirendeltségén dolgozott, ahol Putyin is szolgált. Mindketten azt állítják ugyanakkor, hogy csak később, Szentpéterváron ismerkedtek meg személyesen, amikor Putyin a város tisztviselője volt, Warnig pedig a Dresdner Bank helyi cégét vezette. A kapcsolatuk különösen szorossá vált az után, hogy a Dresdner Bank fizette Putyin feleségének németországi kezelését egy autóbaleset után.

„A VTB valójában nem csak egy bank, hanem a Kreml érdekeit szolgálja” – állítja Anders Aslund nemzetközileg is ismert svéd közgazdász, aki a 90-es években az orosz kormány tanácsadójaként dolgozott. „Kosztyin a kisujját sem emelné fel Putyin jóváhagyása nélkül” – mondta a washingtoni Atlantic Council kutatójaként és a Georgetown Egyetem oktatójaként dolgozó Aslund, aki szerint a bankvezetés politikai kötődéseire utal az is, hogy Kosztyin annak ellenére a helyén tudott maradni 2002 óta, hogy a bank egyébként pénzügyileg gyengén teljesít.

Aslundnak volt alkalma személyesen is megismerkedni Kosztyinnal különböző nemzetközi konferenciákon, és az volt a benyomása, hogy a bankvezér „kemény fickó”, aki szereti hallatni a hangját. Utóbbira utal az is, hogy gyakran ad interjúkat, és bankár létére nem állnak távol tőle a meghökkentő nyilvános szereplések sem. A VTB egyik közgyűlésén Jedi lovagnak öltözve jelent meg, egy másik hasonló alkalommal pedig – nem kis megrökönyödést kiváltva – Sztálinnak öltözve ment fel a színpadra.

„Csak a tehetségét pazarolja a bankvezetéssel. Valójában színházban lenne a helye” – mondta róla egy munkatársa a Financial Timesnak.

A megfigyelők

2013 elején Kosztyinnak régi barátjával Nyikolaj Koszovval volt egy nyilvános – a beszámolók szerint hivatalos és botrányoktól mentes – szereplése. A két férfi az általuk vezetett bankok közötti partnerségi együttműködési megállapodást írta alá, ami az IIB számára komoly fegyvertény volt.

A Szovjetunió összeomlása után parkolópályára került egykori KGST-bankot épp csak feltámasztotta az orosz kormány, és már egyből partneri kapcsolatra is lépett a második legnagyobb orosz bankkal, amely már akkor is komoly nemzetközi szereplőnek számított több mint 20 országra kiterjedő tevékenységével. Koszov ki is jelentette, hogy a VTB-vel való együttműködés „nemcsak egy figyelemre méltó esemény, hanem egy rendkívül fontos állomás az IIB újraélesztésében”.

A következő másfél évben aztán sorra jöttek egymás után a VTB-vel fennálló szoros kapcsolatra utaló bejelentések az IIB-től. A bank honlapján található közlemények szerint az IIB együttműködésbe kezdett egy VTB-kötődésű vietnámi bankkal, közösen fektettek be egy bulgáriai lízingcégbe, és még közös focimeccset is szerveztek a VTB és az IIB dolgozói számára.

A kapcsolat egyre szorosabbá válására utalt az is, amikor 2014 tavaszán az IIB kubai találkozóján a VTB megkapta az általa kért megfigyelői státuszt a banknál. A VTB ezzel jogosultságot kapott ahhoz, hogy részt vegyen az IIB tanácsülésein és más rendezvényein, valamint hozzáférhet a bank egyes „nem bizalmas” dokumentumaihoz, ha az IIB igazgatósága ahhoz hozzájárul.

„A megfigyelői státusz furcsa. Ez nem szokásos modell” – mondta a Direkt36-nak az Orbán-kormány egyik korábbi, gazdasági területen dolgozó tisztviselője, aki nem tud arról, hogy más nemzetközi bankoknál, például az EBRD-nél vagy a Világbanknál lenne ilyen. A munkája során ilyen nemzetközi intézményekkel is kapcsolatban álló forrás szerint a VTB-hez hasonló, elvileg kereskedelmi alapon működő bankok nem szoktak ilyen jogosítványokat kapni a különböző államok által létrehozott nemzetközi beruházási bankoknál.

Nem a VTB az egyedüli olyan szervezet, amely megfigyelői státusszal rendelkezik az IIB-nél, de az orosz dominancia itt is érzékelhető. Ugyanilyen tagságot kapott a szintén az orosz állam tulajdonában álló Vnyesekonombank, az orosz és a kazah állam által alapított Eurasian Development Bank, és az orosz külkereskedelem támogatására létrehozott, állami Russian Export Center is. Rajtuk kívül a Bolgár Fejlesztési Bank és a Belarusz Köztársaság rendelkezik megfigyelői státusszal az IIB honlapja szerint.

Az IIB közölte, hogy szerintük a „megfigyelői státusz nem garantál hozzáférést semmilyen betekintéshez”. Amikor visszakérdeztünk, hogy a bank legfelsőbb döntéshozó fórumának számító tanácsüléseken való részvétel nem számít-e annak, akkor azt állították, hogy a megfigyelők csak a fórumok nyilvános részein vehetnek részt. Az IIB szerint a megfigyelői státusszal rendelkezőknek csak ahhoz van joguk, hogy „a termékeiket és szolgáltatásaikat promotálják a bank részvényesei és partnerei felé”.