awunderblog-blog

[awunderblog-blog]

[awunderblog-blog]

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak.  Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van

Wass Albert

[awunderblog-blog]

A talkshowkirálynő nemrég töltötte be a 61-et, de még mindig tele van energiával. Oprah Winfrey a közel 30 év alatt, amit televíziózással töltött, rengeteg emberrel, különféle sorsokkal és sikertörténetekkel találkozott.

Ezeket és saját élettapasztalatát összegyűjtve motiválta az embereket gondolataival éveken keresztül. Íme néhány bölcsesség, amely segíthet megváltoztatni a szemléletünket, az élethez való hozzáállásunkat.

1. Többre vagy hivatott!

Oprah szegény családból származik, a nagymamája nevelte fel, aki szobalányként dolgozott. Hasonló jövőt szánt unokájának is; azt tartotta, hogy Oprah-nak akkor lesz majd jó munkája, ha olyan családhoz kerül szobalányként, ahol rendesen bánnak vele. Valami akkoriban mégis azt súgta ennek az alig ötéves kislánynak, hogy benne valami több, valami nagyobb rejtőzik. Talán azt még ő sem gondolta, hogy a képességei és a hite ilyen magasságokba emelhetik. Azóta is ez a hitvallása, mindenki okkal érkezik a Földre. Nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy életünk során megtaláljuk a küldetésünket, és kiteljesedjünk benne.

2. Minden okkal történik, érted!

Az élet, a szituációk és a körülöttünk lévő emberek a legnagyobb tanítómesterek. Megtudjuk általuk, hogyan mozduljunk jobb irányba. Terelgetik az életünket, jeleket adnak, és ha észrevesszük ezeket, képesek leszünk jobban bánni az adott helyzettel. Például ha épp egy rossz kapcsolatban vagyunk, közben megtanuljuk, hogyan legyen a későbbiekben egy jobb kapcsolatunk. Ha kényelmetlen a helyzetünk a főnökünkkel, rájövünk arra, hogyan kommunikáljunk jobban, hogyan álljunk ki magunkért, vagy hogyan szerezzünk új főnököt. Semmi sem történik ok nélkül, nekünk csak meg kell tanulnunk meglátni a legrosszabb helyzetben is azt, hogy mivel gazdagíthat minket.

3. Álmodd meg, tegyél érte!

Nyilván mindenkinek vannak az életben tervei, céljai. Azonban nem mindegy, hogy ezt milyen formában próbáljuk meg elérni. Sokan mondják, hogy be kell vonzani a jó dolgokat. Ragasszuk ki a falra, gondoljunk rá sokat, esetleg tetováltassuk magunkra. Ezek azonban önmagukban nem működnek, ha nem teszünk az adott célért semmit. Oprah 1997-ben vendégül látta a műsorában Jim Carrey-t, aki remekül megfogalmazta: „Fontos az, hogy vizualizálni tudjuk a dolgokat. Én például mindig is úgy tettem, mintha már meglenne az, amire vágyom, csak még nem kézzelfogató. Írtam magamnak egy csekket 10 millió dollárról, és adtam magamnak 3 évet, hogy teljesítsem. Majd röviddel a csekken szereplő dátum előtt megtudtam, hogy 10 millió dollárt kapok a Dumb és Dumberért. Viszont nyilván dolgozni is kell ezért, nem lehet csak vizualizálni, aztán elmenni enni egy szendvicset.” Ha látod, és hiszel benne, akkor sokkal könnyebb elérni.

4. Hallgass a belső hangra!

Oprah elmondása szerint akkor követte el élete legnagyobb tévedéseit, amikor nem hallgatott a belső hangjára. Arra a belső hangra, amellyel mindenki rendelkezik, és ami segít tájékozódni az életben, ami által rájövünk, kik is vagyunk valójában. Hiszen ha azzá válunk, amit mások várnak el, soha nem leljük meg az igazi önmagunkat. Ez a hang először csak suttogásként szól hozzánk, ilyenkor az a gondolat merül fel bennünk, hogy ennek semmi értelme – vagy az, hogy vajon helyes-e ez így? Aztán ha nem figyelünk a suttogásra, a hang egyre hangosabb és hangosabb lesz, majd egyértelművé válik minden, mintha egy téglával csapnának fejbe. Kérdés, hogy szeretnénk-e megvárni a téglát...

5. Légy hálás!

Akármi is történjen, legyen az jó vagy rossz dolog, mindenért meg kell tanulnunk hálásnak lenni. Hiszen minden dolog mulandó, mindenen túl lehet jutni. Ha nagyon rossz helyzetben vagyunk, azért is hálát kell adnunk. Egyetlen dolog sincs, ami feleslegesen történt volna az életünkben, mindennek oka van!

Ha szeretnéd Oprah Winfrey motivációs gondolatait még jobban megismerni, olvasd el cikkeiből összeállított könyvét, mely hazánkban tavaly jelent meg Amit biztosan tudok címmel.

[awunderblog-blog]

Személy szerint mindig is azt tartottam jó filmnek, ami leginkább megosztja a nézőközönséget. Ami vitákat gerjeszt, különféle véleményeket enged kibontakozni, amely körül újabb és újabb elméletek és verziók születnek. Amin rágódnak az emberek nem csak napokon, de heteken, vagy akár hónapokon keresztül is. Számomra ilyen a 2010-ben bemutatott Fekete Hattyú című film.

A Darren Aronofsky által rendezett film a balett varázslatos világán keresztül mutatja be az emberi személyiség belső és külső harcát. A történet egy balerina lányról (Nina) szól, aki próbál megfelelni a világ és az édesanyja által felállított követelményeknek. A tökéletességet hajszolja, addig küzd, amíg meg nem kapja hőn áhított főszerepét, eltáncolhatja a hattyúkirálynőt. A társulat vezetője azonban aggódik, hiszen ez a szerep egy bizonyos kettősséget hordoz magában. Ahhoz viszont, hogy Nina ezt képes legyen teljes mértékben visszaadni a közönségnek, elő kell hoznia egy olyan énjét, amiről az évek során azt hitte, talán örökre el is veszett. 

Az egész film alapját Csajkovszkij A hattyúk tava című balettműve adja. A rendező nagy figyelmet fordított arra, hogy a karakterek sorsának alakulása végig párhuzamban maradjon az alapmű történetével. Főszereplőnk, Nina végig magában hordozza a fehér hattyú jellegzetességeit, törékeny, naiv és tiszta. Azonban épp a szerep hatására előtör a sötét énje, a fekete hattyú is. A kettősség okozta feszültség pedig végzetes következménnyekkel jár majd. Elég sokat vártam a film megtekintésével, ugyanis kapott hideget és meleget egyaránt a kritikákat illetően. Mégis most, hogy „túlvagyok” rajta, én is azoknak a táborát erősíteném, akik azt mondják, hogy zseniális alkotás lett. Több olyan problémát is felvet a történet, melyek a való világban is aktuálisak.

A fekete és fehér hattyú metaforái tökéletesen bemutatják az emberi személyiség mindennapi vívódásait. Hiszen mindannyiunkkal előfordult már, hogy megingott a hitünk saját magunkban. Felmerültek már ezek a kérdések: Biztosan eleget teljesítek a munkahelyemen, a karrieremben?Nem tudnék még inkább tökéletes lenni?Helyt tudok állni a családom és a barátaim körében is? Ez a belső harc ugyan egy picit szélsőségesen, de megmutatkozik Nina karakterében. Bár tény az is, hogy a főszereplőnknél ez a jelenség nem egészséges szinteken lép fel, hanem már pszichés zavarok is kísérik.

A másik fontos téma, amit felhoz, az a szülő-gyerek kapcsolat. Rengeteg esetben hallottunk már arról, hogy a szülő meghiúsult karriertervét gyermekében próbálja újra megvalósítani, sok esetben anélkül, hogy megkérdezné őt, hogy egyáltalán akarja-e. A nagy hajszolásban elveszik az igazi gyerekkor, a mindennapokat már a tánc, az ének vagy a szereplés teszi ki. A megmaradt hiányosságok pedig egy egész életen át kísérik, pontosabban kísértik az adott személyt. A reflektorfények világában történt már hasonló, legjobb példa erre Michael Jackson, a pop királya. Édesapja már egész kicsi gyermekként belekergette a showbiznisz világába, melynek az lett a következménye, hogy egészséges gyermekkor hiányában, a felnőtt élete és kapcsolatai mentek rá a problémára.

A harmadik, és egyben (szerintem) legösszetettebb dolog, a művészi lélek feltárása.Nina annyira tökéletesen akarta hozni a hattyú szerepét, hogy saját személyisége teljesen elveszett a karakter megformálása közben, szinte már eggyé is vált azzal. 

Korunk művészei is sokszor esnek abba a hibába – bár nézőpont kérdése, hiszen alkotás szempontjából nem hiba, hanem csúcspont – hogy a tökéletesség hajszolása miatt bármilyen áron beleolvadnak karakterükbe, megkockáztatva ezzel azt, hogy akár saját identitásukat is elveszíthetik. Gondoljunk csak arra, hány színész festette már be a haját, fogyott le, vagy hízott éppen meg egy szerep kedvéért. Egyébként, a filmben szereplő Natalie Portman és Mila Kunis is hónapokon keresztül készültek, hogy hitelesen megformálhassák a táncosokat. A színészet ugyebár ezzel jár, természetesen egészséges kereteken belül. Nina karaktere épp azt a művészi vonalat mutatja be, ahol a szerep már túlnő az őt megformáló színészen, táncoson és elhatalmasodik rajta, akár pszichés gondokat is okozva. Itt is felhozható egy elég sajnálatos példa, ugyanis Heath Ledger utolsó szerepe, a Batman Jokere, annyira megviselte a színészt, hogy nem sokkal halála előtt álmatlanságban szenvedett a karakter megformálása okozta stressz miatt.

Összességében azt mondanám tehát, hogy nagyon is érdemes megnézni ezt a filmet, mert egy igazi, tanulságos műremek. Aki megérti a benne elrejtett apró üzeneteket, annak teljes katarzist fog okozni. Azt az „ülök és bámulok magam elé, hogy most mit is láttam”- félét.