barbarazsirai

[barbarazsirai]

Ami igazán őrületbe kerget egy irigykedőt, az nem a pénz, az autó vagy a tárgyaid. Lehet, hogy neki mindez már megvan – talán még több is. Ami gyötri, az a te energiád, az az egyedi mód, ahogyan élsz, a magabiztosságod abban, amit tudsz és amit ő nem tud.”

Gyakran nem a tárgyakról van szó, hanem arról, hogyan állsz az élethez: a családoddal való kapcsolatodról, az őszinte kötelékekről, amiket kialakítasz, a tehetségeidről, amiket ápolsz, és mindenekelőtt arról a fényről, amit anélkül sugárzol, hogy észrevennéd. Ezeket a dolgokat nem lehet megvenni, sem lemásolni – és éppen ez az, amit az irigy nem tud elviselni: hogy lehetetlen utánozni őket.

Az értékeid, ahogy a kihívásokkal szembenézel, az, hogy meg tudsz maradni önmagad – ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak. És aki másokhoz méregeti magát, az csak túl későn jön rá, hogy bizonyos tulajdonságokat nem lehet ellopni vagy utánozni.

[barbarazsirai]

„Nem ismerem, de irritál.”

„Semmit nem csinált, de már ránézni is rossz.”

„Olyan, mint akit utálni kellene.”

Ismerős? Néha nem is tudjuk, honnan jön a gyűlölet. De elindul. És valahol bennünk gyökerezik meg.

Valakit mindig gyűlölni kell...

Ez a mondat nem egy thrillerből van. Ez a valóság.

A munkahelyen az a kolléga, aki túl lelkes. Az iskolában az a gyerek, aki más. Az utcán az, aki túl hangos, túl csendes, túl feltűnő, túl láthatatlan.

Mindig van egy másik. Egy valaki, akit ha elég sokan kineveznek „rossznak”, hirtelen úgy tűnik, rendbe jön a világ.

Csak közben nem jön rendbe semmi.

Erich Fromm úgy ír a gyűlöletről, mint a szeretet ellentétéről – de nem abban az értelemben, hogy az egyik meleg, a másik meg hideg. Hanem abban, hogy a gyűlölet az, amikor az ember lemond arról, hogy megértse a másikat. És közben szépen lassan saját magáról is.

Martha Nussbaum szerint a harag és a gyűlölet sokszor nem tudatos választás, hanem érzelmi reakció a minket ért sérelmekre. Csakhogy nem mindig azok kapják, akik bántottak minket – hanem azok, akik csak épp útban voltak, amikor nem tudtuk hova tenni a fájdalmunkat.

És még egy fontos dolog: a gyűlölet nem mindig kiabál. Néha suttog. Egy elszúrt nézés. Egy elejtett félmondat. Egy reakció nélküli tekintet.

És néha ott van a legmélyebben azokban, akik „soha nem ártanának senkinek”. Csak véleményük van. Naponta százszor.

Aztán jön az este. Lefekszel. És talán – ha még nem fáradt ki belőled teljesen az együttérzés – eszedbe jut, hogy talán nem is gyűlölted azt az embert igazán. Csak valamit képviselt, amit nem tudsz megbocsátani – magadnak. Vagy másnak. Vagy az életnek.

És talán egyszer, amikor újra szembejön valaki, akit „illene utálni”, akkor megkérdezed magadtól:

„Tényleg őt utálom? Vagy csak valami fáj?”

Nem baj, ha néha megkérdezed.

Még akkor sem, ha nincs rá azonnal válasz.

Ez lenne a bátorság új definíciója.

Nem az, hogy kiabálunk.

Hanem az, hogy merünk nem gyűlölni.

Todorovits Rea

[barbarazsirai]

George Orwell egyszer azt mondta: "A legrettenetesebb magány nem az, amely abból fakad, hogy egyedül vagyunk, hanem az, amely abból származik, hogy félreértenek minket."

Ez nem a csendből eredő magány, hanem a világ túlharsogó zajából, amely valójában nem hall meg minket. Egy szobában állsz, tele emberekkel, nevetsz amikor elvárják, beszélsz amikor a pillanat megkívánja, és mégis, a szíved mélyén láthatatlannak érzed magad. Úgy érzed, hogy önmagad legigazibb részei, azok a nyers, csiszolatlan, és gyönyörűen összetett darabok amelyek téged alkotnak, észrevétlenek maradnak, félreértik őket, vagy épp figyelmen kívül hagyják.

Érző gondolkodás

[barbarazsirai]

"Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk olyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Ezért sem hiszek az ígéretekben,a 'majd jövök,meg 'elmegyünk ide-oda,meg 'majd találkozunk',meg 'majd kereslek',meg 'szeretlek,meg 'számítasz valamit'. Mert,ha valaki azt akarja,hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne."

Müller Péter

[barbarazsirai]

“Eljön majd egy pillanat, amikor végre eldöntöd, hogy vége. Vége a mérgező embereknek, az energiát felemésztő kapcsolatoknak, és azoknak a helyzeteknek, amelyek miatt megkérdőjelezed az értékedet. Ez a pillanat nem lesz hangos vagy drámai; nem lesz szükséged magyarázatokra vagy mások jóváhagyására. Egyszerűen csak elsétálsz, mert mélyen legbelül tudni fogod, hogy jobbat érdemelsz.

Eltávolítod magadat azoktól, akik semmibe vettek, akik kritizáltak ahelyett, hogy támogattak volna, és akik leszívták az energiádat, ahelyett, hogy felemeltek volna. Többé nem pazarolod az idődet olyan kapcsolatokra, amelyek üresnek, láthatatlannak vagy értéktelennek érződnek. Ráébredsz, hogy a szeretet - legyen szó barátságról vagy szerelemről - soha nem szólhat állandó küzdelemről és bizonyításról.

Megérted azt is, hogy a munkádnak, a környezetednek és a mindennapi szokásaidnak a fejlődésedet kell szolgálniuk, nem pedig a megrekedést. Ha valami mérgezővé válik, ha visszatart, ha azt érzed, hogy kevesebbel éred be, mint amit megérdemelsz, akkor továbblépsz, és nem nézel vissza. Felismered, hogy ha olyan helyeken maradsz, amelyek már nem táplálnak, azzal csak önmagad fejlődését akadályozod.

És amikor eljön ez a nap, nem bűntudatot fogsz érezni, hanem szabadságot. Az energiát, amelyet egykor arra pazaroltál, hogy másokat megments, bizonyíts vagy elviselj valamit, most saját magadba fekteted. A saját növekedésedbe, gyógyulásodba és boldogságodba. Többé nem keresel érvényesítést olyanoktól, akik soha nem láttak igazán, hanem olyan életet építesz, ahol az értéked soha nem kérdőjeleződik meg.

Nem engeded, hogy mások elvárásai visszatartsanak. Önmagad - felszabadultan, határozottan, és teljesen összhangban az élettel, akkor mindig is megérdemelten.”

~ Keanu Reeves

[barbarazsirai]

"Az emberek nem tudják elviselni az egyéniségeket.

Ha elég erős vagy, fényed képes megvilágítani másokat, esélyt adva, hogy ők is megtalálják önnön egyéniségüket.

De nem bírják sokáig elviselni, ha kilógsz a sorból:

ha kibontod szárnyaid, erőnek erejével tartanak a földön.

A legtöbb feléd forduló embert nem Te érdekled.

Őket csak az érdekli, hogy ne légy több náluk,

ne vállald önmagat,

ne élj önnön lényed szerint… mert akkor nekik is szembe kell nézniük önmagukkal.

De Te csak légy önmagad!"

A. J. Christian

[barbarazsirai]

Valaki elméjében mindig bátor leszel, máséban gyáva, az egyikhez erős, a másikhoz törékeny, az egyikhez jó, a másikhoz rettenetes.

Egyiknek idegesítőnek, a másiknak vigasztalónak fogsz tűnni.

Néhányan szorongani fognak körülötted, mások pedig békére lelnek a társaságodban. Néhányan "túl soknak" fognak látni, mások pedig ajándéknak.

A világ az ő szubjektív nézőpontjából fog rád nézni.

A világ sosem fog egyetérteni abban, hogy ki vagy te.

Szóval akár úgy is élhetsz, ahogy a szívedhez igaznak érzed

[barbarazsirai]

Társadalmunk ma azt tekinti sikeres embernek,  példakép nek, aki három percre sem áll meg egész nap, mert tárgyalásról ebédre, onnan edzésre, onnan megbeszélésre, onnan pedig koktélpartira rohan. Véleményem szerint azonban (...) más lények tudja, hogy mi a dörgés. A madarak például több ezer kilométert vándorlnak a költőhelyükre, majd visszarepülnek (...) oda, ahonnan jöttek - mégsem panaszkodnak. Nekünk nem kell sem úszva, sem repülve, sem futva megtennünk több ezer kilométert, mégis össze akarunk esni a fáradtságtól, azért, mert tartani akarjuk a lépést a szomszéddal... aki akarja a lépést az ő szomszédjával, aki viszont már az idegösszeroppanás szélén áll.

[barbarazsirai]

"Vannak, akik azért születnek, hogy változást hozzanak a világba. Ahol megjelennek, már a jelenlétükkel felforgatnak mindent. Mást látnak a világból, többet érzékelnek. Meglátják a lényeget, az összefüggéseket, és kéretlenül is elmondják ezeket. Mert hiszik, hogy a világ jobb hely lehet, és azért, hogy megtörténjen, meg is tesznek mindent. Ahogy telik az idő, ők is elfáradnak, időnként elengedik, amiért születtek Már nem akarják látni, tudni, érezni, nem akarnak beszélni, mert azt hiszik, értelmetlen... Feladják valódi küldetésüket, amikor elvesznek, elveszítjük őket, akik a változásért jöttek Nélkülük nem történik meg... Amikor azt gondolod, hogy nincs semmi értelme, ott, akkor kapsz egy apró jelet...olyan picit, hogy sokszor észre sem veszed, hogy van értelmet, hogy van értelme. Nincs olyan, hogy nem történik semmi, csak olyan van, hogy még nem vettük észre. Te csak tedd a dolgod a világban, tedd azt, amiért ideküldtek! A változás történik, van értelme, hidd el!" Váradi Andrea

[barbarazsirai]

„A legszörnyűbb magány nem az, amikor egyedül vagyunk, hanem az, amikor félreértenek minket” – mondta egyszer George Orwell. Ez az a fajta magány, amely nem a csendből fakad, hanem egy olyan világ zajából, amely nem hall meg igazán. Ott állsz egy emberekkel teli szobában, nevetsz, amikor elvárják, beszélsz, amikor szükség van rá, de a szíved mélyén láthatatlannak érzed magad. Úgy érzed, hogy a legigazibb részeid – a nyers, csiszolatlan és gyönyörű összetett lényt – észrevétlenek maradnak, félreértelmezik vagy figyelmen kívül hagyják őket. Ez egy másfajta fájdalom, amely a lélek mélyén él. Nem valakinek a hiányáról szól, hanem a kapcsolódás hiányáról. Arról az elérhetetlen vágyról, hogy olyan köteléked legyen, amely lehetővé teszi, hogy igazán láthatóvá válj. Nem a szeretet hiányzik van szó, az elismeréséről – hogynak ismerjenek, hanem olyan valóban vagy anélkül, hogy szűrőket vagy álarcokat kellene viselned mások megértéséhez. Félreértve lenni annyit jelent, mint elszakadni. Olyan, mintha egy olyan nyelvet beszélnél, amit senki körülötte nem ért, és az igazságodat a semmibe kiáltanád, várd, hogy valaki meghallja és válaszol. Ehelyett üres tekintetekkel találkozol, udvarias bólintással vagy, ami még rosszabb, azzal, hogy félreértik, ki vagy. A világ csak a felszínt nézi, ugyanúgy te arra vágysz, hogy valaki merüljön a mélységedbe, és ússzon melletted. ~ Kristin Vestgård

[barbarazsirai]

Tudod, mi a szépség? (...) Ha egy nő annyira magabiztos, hogy nem érzi szükségét a versengésnek. Ha nem ócsárol másokat, és nem ítélkezik mások felett. Ha egy nő tudja, hogy emberi értéke belülről fakad, és ez nem függ senki mástól rajta kívül. Ha egy nő mások felemelésén, és nem mások lerombolásán munkálkodik. Ha örül mások sikereinek, és soha, egyetlen percre sem támad benne rosszindulat irántuk. Ha egy nő szeret életének minden egyes lélegzetvételével, és arra törekszik, hogy mások is megengedjék maguknak ezt az érzést. Becca Lee

[barbarazsirai]

1. A magánélet hatalom. Amit az emberek nem tudnak, azt nem tudják elrontani. Tartsd az èleted titokban, az emberek szeretnek tönkretenni dolgokat. 2. A növekedés ára néha a magányosság. Tanuld meg a magányosság művészetét. 3. Minden átmeneti. Emlékezz, semmi sem tart örökké, az élet sem. Èrtèkeld minden pillanatàt. 4. Olyan sokan vívnak néma csatákat. Légy mindenkivel kedves. 5. A párod a tükörképed. Válassz bölcsen. 6. A mentális egészséged fontosabb, mint bárki vèlemènye. 7. Nincs szükséged több időre. Kevesebb figyelemelterelésre van szükséged. Tanulj meg koncentrálni. 8. Légy önző az időddel. Sokan nem érdemlik meg! 9. Menj oda, ahol szeretnek, elismernek, tisztelnek és értékelnek anélkül, hogy kérned kellene. 10. Az önszeretet nem önző. 11. Aki egy kicsit is tart az életed, az nagy áldás. 12. Bölcsen válaszd meg, hogy kit engedsz a teredbe, èletedbe. 13. A lelki béke megfizethetetlen. 14. Hagyd abba kétségbeesett vágyódást a szerelemre, élj. 15. Légy olyan emberek körül, akikben megvan az "együtt fejlődés" mentalitás. 16. Mindig a nehezebb út a jó vàlasztàs 17. Olyan valakit keress, aki büszke ràd. 18. Soha ne add fel mindenkinek vannak rossz napjai, szedd össze magad és menj tovább. 19. Ha elfáradsz, tanulj meg visszahúzni és pihenni, nem kilépni. 20. Lèlegezz, èlj. 21. Tanulni az emberek sikeréből okos dolog, tanulni az emberek hibáiból zseniális. 22. Hogyan légy boldog: ne várj senkitől semmit. Az emberek nem tartoznak neked semmivel. 23. Minden mindig rendben van. 24. Ismerd fel màsokban önmagad. 25. Olyan vonzó, amikor ugyanazt az erőfeszítést kapod, mint amit te. 26. Ne légy tapintatos olyan helyzetekben, amikor nem vesznek figyelembe. 27. Ha senki nem segít neked, csináld egyedül. És ne panaszkodj. 28. Légy megszállottja az önmagad fejlesztésének. 29. Szeresd önmagad. 30. "Holnap megcsinálom" nagy átverés. Tedd most! 31. Ne légy ugyanaz, légy jobb. 32. Jobb várni, mint erőltetni a dolgokat. 33. Nem mindenki fog megérteni, és ez így van jól. 34. Gyógyulj meg, hogy ne válj azzá az emberekké, akik traumatizáltak. 35. A legjobb baràtod a tükörből nèz vissza ràd. 36. Ami jön, fogadd, ami megy, engedd. 37. Èlj túl mindent egyedül. 38. Maradj èszrevètlen a hàttèrben. Koncentrálj önmagadra. 39. Az emberek akkor kezdenek utálni, amikor nem tudnak irányítani. 40. Koncentrálj önmagad fejlesztésére. 41. Soha, de soha ne fuss vissza ahhoz, ami összetört. Küzdj tovább ès higgy önmagadban.

.

[barbarazsirai]

"Mindenki a természetével és a szívében rejlő szeretettel lát téged”. Megtalálod azokat az életedben, akik a legjobb embereknek tekintenek téged, és megtalálod azokat, akik a legrosszabbnak látnak téged. Találsz majd olyan embereket, akik elfelejtenek ötven gyönyörű emléket rólad, mert csak egyszer elbuktál. Olyan emberekkel fogsz találkozni, akik nem hagyják abba a kritizálást, másoknak pedig a kedves szavak nem lesznek elégek, hogy jellemezzenek téged. Találkozni fogsz olyan emberekkel, akik ok nélkül utálnak, és olyanokkal, akik okokat találnak ki arra, hogy szeressenek. És a végén ugyanaz a személy vagy.. De minden szem annyira lát és olyannak, amennyire szeret. És mindenki, abból a szögből lát, amely a szívéből fakad.

[barbarazsirai]

[barbarazsirai]

And we are like the Phoenix bird ,we fall we burn ,but in the end we all rise from the ashes and come back more beautiful and powerful !

[barbarazsirai]