brknstrngr

[brknstrngr]

Egy furcsa érzelemről

Először beléptem, és rád néztem,

Te leszel a vétkem, éreztem.

Mentem utánad éveken át,

Nagyon beléd bolondultam...ne már!

Mellettem állsz és érzem,

Ha rád gondolok a hideg is kiráz, végem!

Ha hozzám érsz az egy álom,

Tudom, ennél többet hiába várok.

Egy dolgot nem nagyon értek,

Miért játszol, ha számodra semmit sem érek!

Nem rég történt egy darabokra hullás,

Érzem, hogy vége, itt az elmúlás!

[brknstrngr]

,,El se tudnád képzelni mennyire vágyik az összes porcikám arra, hogy hozzád érhessek legalább egyszer… hogy végig simíthassam a puha, gyönyörtől szikrázó tested…egyszerűen végig futna a testemen egy olyan édes mámor amit örökké éreznék… de itt kell megírni a sztori végét, van olyan álom ami álom marad...”

[brknstrngr]

Ismerős idegen

Egy héten kétszer láttalak, Nem volt elég, már vártalak. Vártam azt csodálatos napot, Amikor tőled, édes csókot kapok. Már akkor oda voltam érted, De nyáron jött egy más élet. Örülök hogy ez így alakult, Kapcsolatunk jobbra fordult. Mély nyomot hagytál bennem, Ami nem hagy nyugodni engem. Viszont túl gondoltam mindent, Ami nem volt valós.. miért nem? Később felismerni borzasztó, Az igazság fáj, de múlandó. Darabokra hullott minden, De bele kell törődni... ez ilyen. Örökre a szívemben maradsz , Akkor is ha nem engem akarsz. Mint ismerős idegen csak álltál, Szemem előtt köddé váltál.