bunkovagy

[bunkovagy]

[bunkovagy]

vlogcreations

Madatgascar the movie

[bunkovagy]

@hulyenev

[bunkovagy]

[bunkovagy]

Kafka

[bunkovagy]

kurvára utálom azt a szót, hogy tömszelence kb annyira mint azt hogy tértivevény

[bunkovagy]

várjuk a fejleményeket

sziasztok nagyon nagyon bebasztam üdv

[bunkovagy]

[bunkovagy]

[bunkovagy]

[bunkovagy]

Karácsony régen:

*Ó jee kurvanagy legóvár meg minibilliárd meg minden, nekem meg csak ilyen szar kis rajzokat kellett készítenem és mindenki tökre örül*

Karácsony most:

“…akik ott a régi Tóth házat vették meg a temetőnél, a Schmiedték akinek a gyereke betörő volt, úgy hallottam az most buzi lett otthagyta egész családját. Isztok még egy rövidet?”

[bunkovagy]

dolgok, amik miatt anyám üvölt karácsonykor:

minden

[bunkovagy]

slowly approaching bear

[bunkovagy]

kurvára utálok kidobósozni. nem lesz belőle semmi a végén, csak egy csomó véraláfutásos gyerek.

Öt éve kerültem az Őzike csoportba. Egyből megtaláltam a helyem a többiek között, és pár nap után már velük együtt építettem a világ legmenőbb homokvárát a homokozóban. A Brigi nénivel is nagyon jól kijöttünk, mindig gondoskodott róla, hogy elég homokozólapát legyen, és a dömpert is megszerezte a Katica csoporttól, hogy gyorsan épüljön a fasza kis vár. Persze volt, hogy összevesztünk, hogy milyen széles legyen a vizesárok, vagy hogy milyen magas legyen a bástya, egyszer a Mohácsi Ferike még meg is dobálta kutyaszarral a Hartai Imit, de azért valahogy a Brigi néni mindig igazságot tett. 

A Brigi néni viszont januárban nyugdíjba ment, és azóta a Rózsika néni van. Bizalmatlanul fogadtuk, de a Rózsika néni megígérte, hogy nagyobb homokozót fogunk kapni, és új vödröket is intéz majd, úgyhogy végülis izgatottak meg kíváncsiak lettünk, és folytattuk a várépítést lelkesen. Aztán a Rózsika néni egy idő után megkért minket, hogy ne csak mindig homokozzunk, hiszen kidobósozni sokkal jobb… Úgyhogy egyre többet kellett kidobósozni, meg néha pihenésképp futkosni a hordón, amiből ráadásul hiányzik pár léc. 

Pár gyereket már át is írattak a szüleik másik oviba, másik csoportba, mások folyton “betegek”. Én úgy voltam, hogy próbáltam mutatni a Rózsika néninek, hogy homokozni milyen jó, és nézze meg, mit építettem, mindig meg is simogatta a fejem, és nagyon megdícsért - aztán kézen fogott és visszakísért kidobósozni.

Nagyon szomorú voltam, hogy minden nap látom, ahogy a homokozót lassan benövi a gaz, meg néha írtam levelet a Brigi néninek, hogy jöjjön vissza, de apu azt mondta, hogy a Brigi néni leköltözött már Balatonboglárra pihenni, és egyébként is már eleget dolgozott. Aztán múlt héten a Daniék átjöttek Jenő napot köszönteni, és hallottam, hogy az Ági néni meséli anyunak a konyhában, hogy másik ovikban LEGO is van, meg építőkockák, meg csomó féle más játék, és kidobósozni se kell, és a Dani is milyen jól érzi magát. Úgyhogy mostmár kezdek bizakodni, hogy lehet, hogy van valahol egy ovi meg egy Béka csoport, ahol pont az én homokvár építési skilljeimre van szükség (az üres tejesdobozból épített felvonóhidam verhetetlen), meg ahol megtanulhatnék legózni is meg társasozni, és nem vagyok minden nap kényszerkidobósoztatva.

Kurvára utálok kidobósozni. Nem lesz belőle semmi a végén, csak egy csomó véraláfutásos gyerek. A hordózásnak meg semmi értelme. :(

Ígérem, hogy nem kezdem el a cigányolgát arra használni, hogy AVON-os krémeket sózzak rátok, meg hogy küldjétek tovább a szerencsehozó mágikus levelet az örök szerelemért és végtelen gazdagságért, mert TÉNYLEG MŰKÖDIK.

Most kivételesen kicsit mégis szipolyoznám a kapcsolati tőkéteket. Év elején felvásárolták szeretett munkahelyemet. Volt rá esély, hogy jó lesz ez, de napról napra úgy tűnik, hogy nem lett, legalábbis nekem nem igazán. :( Úgyhogy kétségbeesés és nyávogás helyett próbálom kihozni a helyzetből a maximumot: lehet, hogy ez egy JEL, és most kell elmennem zepterezni, megalapítanom a gázszerelő-kereső applikáció fejlesztő startupomat vagy saját coaching cégemet, esetleg nyitnom egy kocsmát / rockegyüttest alapítanom / fotósnak állnom / elefántokat ápolnom Afrikában mint minden rendes életközepi válságnál.

Viszont mivel nem vagyok sales-es alkat, a kócsingból túlkínálat van, appot fejleszteni nem tanultam meg elég jól, a fotóim általában homályosak, a piát meg az éjszakázást pedig egyre szarabbul bírom, inkább csak arra gondoltam, hogy ha van itt bárki - mondjuk a kreatív szakmából, aki az elmúlt évek olga kontentje alapján vagy akár a még régebbi Élőben jófej kontent alapján (ezért ám még Hírcsárda különdíjat is kaptam 2014-ben!) úgy érzi, hogy hasznomat vehetné a csapatában, akkor ez a megfelelő pillanat beszélgetnünk erről, meg a csomó többi dologról, amihez természetesen szintén értek is. (Lehet, hogy itt most sorolnom kéne a diplomáimat meg nyelvvizsgáimat, de mondtam, hogy szar sales-es vagyok.)

Akik épp nem akarnak most foglalkoztatni, azok is nyugodjanak meg, én tudom, hogy ebben a kurva világban semmi sincs ingyen. Így tehát minden reblogért random büdöscsirkés gifet küldök köszönetképpen. ❤︎

[bunkovagy]

[bunkovagy]

pusztít a kelenföldi OCD

source: a panel facebook csopija ❤︎