Tumgik
Text
A legelbaszottabb dolog a világon, mikor beleszeretsz egy osztálytársadba.
3 notes · View notes
Text
Anya, én úgy utálom az embereket.
Anya, képzeld, ma este láttam egy velem egyidős lányt az édesanyjával. Leszálltak a buszról, az anya előre sietett és szándékosan otthagyta a lányát. A lány sírt, de anyja után sietett, majd kétségbeesve kereste őt a tömegben. Hiába, mert otthagyták. De leszegett fejjel mégis elindult.
Anya, képzeld, ma végigmentem a folyosón. Volt egy fiú, szemüveges, dadog és kissé szerencsétlen szegény. Az évfolyamtársai piszkálni kezdték, mert a furcsaságai ellenére jó tanuló, tehát őket idézve "stréber". A fiú otthagyta őket, mintha nem törődne velük. De mikor felemelte a fejét, láttam hogy a szemüvege mögött könnyek gyűlnek a szemében.
Anya, képzeld, minden nap látok gyűlölködő szempárokat. A suliban, a buszon, az edzésen, az utcán, a folyosón, a vonaton. Hallod, ahogyan összesúgnak mögötted és rólad beszélnek. Ölni tudnának a nézésükkel, és eltemetni a szavaikkal.
Anya, úgy utálom mikor azt mondod hogy elfogadóbbnak kéne legyek az emberekkel. Én elfogadó vagyok, Anya, nézz körbe. Kérlek vedd észre hogy nem velem van a gond.
2 notes · View notes
Text
Basszameg,
Sosem hittem volna hogy lehet valakit ennyire szeretni.
0 notes
Text
Idén ballagunk.
Vajon megmaradok az emlékeid közt?
Emlegetsz, mesélsz rólam majd a leendő osztálytársaidnak?
Eszedbe jutok majd, mikor az iskola folyosóján szembejön veled egy nagyon alacsony csaj?
Bevillan majd a kép, mikor egymással szemben ültünk az ablakpárkányon?
Látod majd magad előtt az arcom, mikor előbukkan valahonnan egy barna szempár?
Emlékszel majd, hogy mindig összekócoltad a hajam?
Nevetsz majd visszagondolva arra, hogy mennyit bénáztam tesiórán?
Emlékezni fogsz rá, hogy hányszor néztem feléd, keresve a tekinteted?
Eszedbe jut majd jópár év múlva is, hogy mennyire szerettelek téged?
Mert én emlékezni fogok rá...
0 notes
Text
Mást már régen pofán vágtam volna,
De mikor Te stíröltél, kifejezetten élveztem a kialakult helyzetet...
0 notes
Text
Azt mondtam fázok, majd a suli folyosóján a radiátorhoz léptem.
Te is mellémléptél.
Onnantól kezdve már nem is dideregtem.
0 notes
Text
Tél.
Sosem magyarázom el pontosan, mit is gondolok, amikor azt mondom, hogy közeleg a tél.
December. A kötött sapka, kesztyű, sál. A ropogó hó, a fagyos kezek. Látszik a lehelleted. Lefagy az arcod, de mosolyogsz. Csak nézed ahogy esik a hó, és ahogy a kertekben készülnek a hóemberek. Jégvirág az ablakon. Kürtőskalács. Korán sötétedik, de este is gyönyörűek a fények. Meleg pulcsi, nagykabát. Korcsolyázás a befagyott tavon. Inni egy teát vagy forrócsokit. Mézeskalács sütés. Karácsony. Összegyűlik a család. Ajándékok. Századszor lejátszott karácsonyi dalok. Hócsata - hisz ebből sem lehet kinőni. Szilveszter. Átlépünk egy új évbe, egész esti jókedvvel és nem kevés alkohollal. Tüzijáték. Hosszú pihenés. Hópihék a hajamon. A kopasz fák ágait is hó borítja be. Minden lépésed egy lábnyomot hagy magad után a hóban.
Én így képzelem el.
0 notes
Text
Magunk mögött hagyjuk a kilométereket,
És én csak az ülésbe süppedve azon gondolkozom,
Hogy itt kellene ülnöd mellettem,
És már nem is lenne olyan unalmas az utazás...
0 notes
Text
Tudod mi a különbség kettőtök közt?
Te mindig meg tudsz nevettetni.
De Ő ott van akkor is, mikor lehervad a mosoly az arcomról...
0 notes
Text
Bekebelez a sötétség,
Eltemet a gondolat.
Felemel a segítő kéz,
S keresem a hangomat.
Köszönetet mondanék,
De nem talál a hang.
Én vagyok a nyomorék,
Vagy csak te vagy a baj?
1 note · View note
Text
Elakartam mesélni neked, hogy mekkora hülyeséget talált ki az egyik osztálytársam.
Elakartam mesélni, mekkorát tanyáltam edzésen, és tudtam hogy nevetnél rajta.
Meg akartam dícsérni a hajad, miután fodrásznál voltál, és bele akartam túrni.
Öleléssel szerettem volna októberben Boldog Születésnapot kívánni neked.
Elakartam mesélni, hogy én sütöttem a pizzát a családnak vacsorára, és hogy elképzeltem; egyszer neked sütök majd pizzát.
Meg akartam kérdezni hogy telt a napod, és milyen kedved van...
Apróságok, de nem tehetem meg, mert Te nem szeretnéd. Te nem vagy rám kíváncsi.
0 notes
Text
Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörűszép zöld szeme..?
0 notes
Text
Szar dolog, mikor megvádolnak valamivel,
És hiába vagy bűntelen,
Nem tudod megmagyarázni az ártatlanságod...
1 note · View note
Text
Barátok?
Legyűrhetetlen nyugtalanság, és boldogság lesz úrrá rajtam mindig, mikor arra gondolok, hogy mikor lettünk többek mi ketten, mint egyszerű barátok.
0 notes
Text
Belédszerethetek?
Beszélgetsz velem órákon át, törökülésben a padon, ahogy régen tettük?
Veszel nekem fagyit megint, anélkül, hogy mondanom kellene?
Rádmosolyoghatok őszintén, újból?
Adhatok neked egy puszit, és figyelhetem a szégyenlős mosolyod?
Elpirulhatok a szavaidtól ismét?
Leülsz mellém és aggódva átölelsz, amikor szomorú vagyok?
Felvidíthatlak és megnyugtathatlak, amikor valaki felidegesít?
Adhatok egy csókot, mikor részegen átölelsz?
Belebújhatok a pulcsidba, és elfuthatok vele, mint annak idején?
Szerethetjük egymást határok nélkül, addig amíg csak szeretnénk?
0 notes
Text
Már nem érdekelt.
A bakancsom nyomot hagyott a frissen leesett hóban. A fehér, jéghideg, ropogó hó nagyot reccsent a talpam alatt, majd újabb lépéseket tettem, egyre többször hallva a hangot.
Nem bírom. Nem akarom ezt hallani.
Emlékeztet valamire. Behúnyom a szemem és gondolkozom. Mintha Te lennél az... Ott állsz az ajtóban, messze tőlem, kifejezéstelen arccal. Nem nézel felém, csak a lábnyomokat figyeled, azokat a mocskos, sáros lábnyomokat, amiket az életemben hagytál magad után. De már téged sem érdekelt. Kiléptél rajta, majd becsuktad magad mögött az ajtót.
0 notes
Text
Behúnytam a szemem.
A zárt ajtó mögött nem hallani semmit.
Vagy mégis?
A csendnek lehet hangja? Szólhat hozzám?
Vagy csak a lelkiismeretem szólalt meg odabent, nagyon mélyen?
Pedig mintha zúgna, esetleg szavakat formálna...
Csak én hallom?
0 notes