csak-o-senki-mas

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]

Dzsungelből dzsungelbe,

Ábel voltam a rengetegben,

Szakadék mélyén, vagy a hegyekben,

Bolyongtam magányosan csak egyre…

Egyik városból másik városba,

Kormosan, véresen, sárosan,

Folyton csak csavarogtam,

Nem találtam, csak kerestem magam…

Az út végén állva, a halálra várva,

A legsötétebb éjszaka, egy hang hozott vissza

A Te hangod.

Azóta gyakran padon ülve, bánatom törpülve,

Mély gödörből fel a fellegekbe repülve,

Hallgatom gyönyörű hangod.

Lágy szellő vagy a forró nyárban…

Hajnalcsillag a sötét éjszakában…

Tiszta, friss vér vagy, Szívemet éltető…

Szárazságban eső a Kertet nevelő…

Forró nyárban, hideg télben,

Az üres utcán, kinn a téren,

Lenn a sárban, fenn az égben,

Magas hegyen, sötét mélyben

[csak-o-senki-mas]

Photos by Júnior Guimarães on Flickr.

[csak-o-senki-mas]

@sonchicc

[csak-o-senki-mas]

source: unknown

[csak-o-senki-mas]

@ngizerskaya

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]

By: Dominika

[csak-o-senki-mas]

Néha nagyon fájdalmas, ha így ragaszkodsz az emberekhez.

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]

[csak-o-senki-mas]