dare2to2dream

[dare2to2dream]

"Good bye my stress"

Azt hiszed változtál, új ember vagy talán

Csak a díszlet más, benned ugyan az a kár

Új szavak új arc, de belül minden a régi

A hülyeség nem múlik csak próbál másképp élni

Hiába az öntelt posztok, a nagy szavak

Ha az IQ-d a padlót súrolja csak

Kívül mosolygós maszk, odabenn nyomor és mocsok

Ember nem lettél, csak egy szépen csomagolt fos.

[dare2to2dream]

Esély visszadobva😇🙂🙃

Én nem kértem könyöradományt, nem kuncsorgtam percért.

Te jöttél vissza, mikor más már nem kért.

A múltadban sok gyász és szenvedés

Neked megváltozni egy életben is nehéz

Te adtál esélyt? Köszi, dobd csak vissza,

Nem kell a színjáték, a köntörfalazott "igazság".

Gyötrődtél? Vagy csak nem bírtad el,

Hogy nem körülötted forog minden reggel.

Szerepet osztottál, mint egy olcsó rendező,

De én nem statiszta vagyok, hanem túlélő.

A szavad üres, mint a tekinteted volt,

Mikor végre elengedtelek, s te játszottad a jót

[dare2to2dream]

“Vagy hasonló„

Szemeidbe nézek, végtelen sivatag,

Ha rád gondolok pulzusom teljesen kiakad.

Szeretném szorosan fogni a kezedet,

Édes ajkaidtól testem megremeg.

Próbáltam ellenállni neked de nem ment,

Kidobtam minden eddigi összes elvet.

Tervet?

Mindig mindent terveztem,

Aztán megláttalak téged és én ott elvesztem.

Azt hittem érzed azt amit én is,

Kihívtál, ez az első krízis.

"Nem akarok komolyat" mondtad lazán,

Őszintén? Nem éreztem magam túl faszán.

Egyszerűen formáltad ezeket a szavakat,

Én pedig húztam ezzel magam köré falakat.

A falakat lebontottad mikor hozzám bújtál,

Csak csendben a fülemhez hajoltál, súgtál,

Súgtad hogy "ez valahogy más mint a többi",

Ez a mondat azóta is a lelkem gyötri.

Csak szédítesz vagy vajon tervezel velem?

Nem tudom meddig, de ezt még lenyelem.

Félek hogy elvesztelek téged egyszer,

Mégis ez az egész konkrétan egy vegyszer.

Nem tudom mi vonz benned ennyire tényleg,

Talán jobb lenne ha elfelejtenélek,

Mert tudom hogy fájni fog nagyon ez még,

Talán jól mondják, már beléd szerettem rég?

Te aludtál, én már rég felkeltem,

Néztelek, benned én elvesztem.

Éreztem illatod, megnyugtatott.

Vajon ő máris megunhatott?

Cikázó gondolatok fejemben,

Vajon most más mit tenne a helyemben?

"Szólj ha szerelmes lennél vagy hasonló"

Késő... Az érzés mardosó.

"Legyünk őszinték egymással szemben"

De ha ezt tudn��d tudom hogy otthagynál cserben.

Csendben ülök, nem pislákol fény.

Tudom sosem leszel enyém, és ez tény.

Sötét kis szobámban melankólia,

Szívemben minden, csak nem harmónia.

Mondd mit tennél ha elmodanám mit is érzek?

Talán sosem tudod meg, eléggé félek,

Félek hogy megijesztenének érzéseim.

Vajon mik lennének az első kérdéseid?

Már ha lennének egyáltalán mert nem biztos,

Ezért marad ez az egész titkos.

Jegyzeteim használom terápiára

Veled pedig megbeszélem talán majd egy másik világba...