diszonancia

[diszonancia]

Instant lepergés - az eső, a benső hangulatember toporzékolása ez

ordít, kényelmesen fetreng a busz hátsó ülésén és mégis tajtékzik a létezéstől

Számtalanszor érzem hogy biztonságosabb beleolvadni, süppedni. Ugyanazt a tányért mosogatni amíg el nem fogy a porcelán. A kezem a szivacs. Belemosom a rendbe, a szürke ámításba a villamosok menetrendjébe.

S miért? Egy piaci kérdés. Csak a gőg és becsvágy.

amíg ordítunk addig élünk.

[diszonancia]

Dombtető

Kopasz ,puszta táj Nem zörög sem tarack sem bogár már Január!

Kifagyott mind ,mint belőlem a kacaj A dombtető üres zavartalan. Messzesége kiált : tavasz-legyen! Az ábránd tovatűnik, s úgy tűnik a szél játszott velem.

A szürke égbolt fátyla e tájnak Fest ő kéket sárgát is neki Ha kell megszórja a tájat s máris a hó elfedi Hisz tudja ő is ,egy zseni.

Hiába ,együtt nyújtózik a természet Osztozik gyümölcsben aratásban S ha beérik, elfogy. Édes enyészet.

Tán e furcsa szerepjáték, Hideg kötődése alapja. én továbbmegyek rám sóhajt az elmúlás Önkívület!! Ez a hatalma. Kívül állok s belül vágynék , Mi az én szerepem te árnyék , Nevetve kacsint a táj a szél felnevet -Nem lehet ! Míg földem nem takarja testedet Majd az idő eltemet..

[diszonancia]

Leszek

Fáradt csend a ház ura,

mozdulatlan méreg , halkan izzó rögeszme

kél fel és tétlen hullik ölembe

Nyomasztó a sík fölény ,csak a panasz károg,

feltűnik de tovább hajt

részeg hasonmásom

Kontraszt és egyensúly- ütőerek!

minden marad csak ez veszik ,többé nincs,

s ha erőlködik megszűnik ami

gyakran igazinak tűnik.

hajnali éjszaka , a honvágy álmatlan

valója örök vendég marad,

félelem méri kosztját, kenyere hideg szorongás

s mégis,

a bérlő kuporog, hallgatag.

Az idő folyamatos becsvágy

feneketlen kútjába merek egy rozsdás bögrével

csak békülhessek ,

de árnyék a takaró és penész a fal ,

enyészet ,

esztelen fecsegés a temérdek kicsapongásban

szar alkímia ez

boldogság minden viszontagságban

[diszonancia]

Ma a fiamról álmodtam. Nem létezik . Anyámmal vártuk őt a hosszú utca közepén. Jött a busz  és én kiabáltam hogy száljon le. Leszált  és egy egyenruha volt rajta. Tűzoltó volt. Úgy nézett ki mint én . Elmondtam neki hogy lassan 27 éves leszek . Ő 15 volt. Egy szót sem szólt csak magasabb volt. 

Mindig irigyeltem a magasabb embereket h baszódnának meg , én alacsonyabb vagyok . Lehethogy az nem is a fiam volt hanem én szóval magasabbnak gondolom magam mint amilyen vagyok.  Nemakartam  kiabálni  , de féltem hogy elmegy a busz , mi a franc , a nemlétező fiammal. De eltudom képzelni  hogy olyannyira kifejlődött az egoizmusom h álmodtam magamnak egy valakit aki a fiam de én mert már ezt a sok picsaságot annyira nemtudom hova dugni magamban .

Rájöttem hogy amikor vitatkozom azokkal akiket szeretek akkor , egz bizonyos ponton egy fajta reakcó lép fel bennem és lefagyok. Nemtudok visszaszólni. Csak fájnak a szavak. Úrrá lesz rajtam a félelem attól h elmegy a gyerek a gecibe. Aztán lehet álmodni az tűzoltós lelki klónról.

Jaj Istenem ez a sok szar. 

vissza se olvasom

[diszonancia]

csak tudnám hogyan gyújthatom be a tuzet tele vagyok szivárgó gázzal megfulladok de arra vágyom hogy a lángok perzseljék lelkme és változzon a szeme izzo parázzsá ...nem gátolom gondolataim tobbe arra gondolok amire csak akarok  ....mesztelenul gyakorolok holnap ohh bárcsak égnék már de ez eltunik ez az érzés ...oh jaj

[diszonancia]

mit kerestem neked meg ? gyonyoru hallgatni mintha szuletnél s feltámadva hullanál a halálba ....mérges vagyok ....elhallgat a zene sokat mondanák de kevés az amit pont ott kapok el hogy kimondjam. nemtudom ez valaminek a kozepe  számítás nélkul belefáradtam ..ennyi  sok a kivánságom ez a baj ? ne álmodj itt nincs rá tér  bocsánat, nincs kivánságom  elszálltok,  sokan elmentek  ez hurutos ez az élet megtapad a torkod padlásán csak zavar ...minek az ilyen fajta betegség  nemtudom elfogadni  fogadjon o el ,bocsánat  így hull a cserép ha vihar van

[diszonancia]

Tudom hogy te mindig szólsz hozzám csak ne kéne ennyit gyakorolni

[diszonancia]

Ady Endre: Beszélgetés a boszorkánnyal II.

(Édes boszorkányom Szívemre be ráhullsz) "El foglak árulni, Mert te is elárusz".

(Telve van a kedvem A te szép valóddal) "Kedvetlenségemet Űzőm unott csókkal".

(Szép asszonyságodban Megmaradok szépen) "Megakadt a szemem Egy kölömb legényen".

(Egek csillagához Nem hasonlítnálak) "Jaj be rossz a Földön, Jaj be rossz itt nálad".

(Légy az én hüséges Drága feleségem) "Feleséged vagyok S elhagytalak régen".

[diszonancia]

Most már tudom , hogy utáltam mindig is a boldogságot ..a szép dallamot a finom suteményt csak az részem akarta aki ide volt láncolva ...mondták is  hogy két lábbal a földön járjak de én utáltam a szabályokat nem azért mert nem leltem értelmét ..csak elvből. 

Pedig most rám nevethetnél

fakuló leveleid holtan esnek össze 

s árnyékodtól is kiráz a hideg 

az ősz.

néha azon tűnődöm hogy rég egyetlen apró pillanat amikor elromlott az egész életem...talán rosszkor álltam a sorba a büfénél , vagy éppen roszkor nem voltam jóban ...

Ma is imádkoztam de újból csak a falak hallgatják .Ha biz az én falam lennék visszaszólnák nekem...legalábbis egy konycseppet átfeszítenék a vakolaton... egoizmus jófényben tündöklés az a megállok a hajléktalannal pityeregni egy sort ?

ezt akartuk nem ? NEM , nem így ... nem ilyen áron...

hiperszenzitivitás ....

u.i. : ez is beképzeltség 

A halál az én ütőkártyám 

feszengve tartom kezemen

nem törekszek újabb cselre 

hisz csalás lenne életem

Midőn elül a parti s osszák a lapot

tovább nem is tűnődöm 

hogy ha Istenem kijátszik engem

majd a halállal megütöm

[diszonancia]

igazábol  csak egy tányér sortűz amivel 

igazábol csak dicsekednék...

dehát kine dicskedne egy kevés sortűzzel amit

előhúzhat akármikor ha kedve tartja ...

[diszonancia]

nem megígérem hogy nem 

[diszonancia]