egy-gondolat-hajnalan-blog - Tumblr blog

[egy-gondolat-hajnalan-blog]

Körút

Sétálgatok a körúton.

Este 10 van. Nem sokan vagyunk az utcán. Ilyenkor szeretek a legjobban sétálni. Amikor az éjszaka már a start mezőn áll hogy az estétől átvegye a stafétabotot. Amikor már a legtöbben Morpheus karjaiban várják, hogy az álom elrepítse őket a reggelbe. Amikor már csak egy tucatnyi ember es jármű siet hogy kihasználja még azt az ici-pici időt, ami a mai napból adatik.

S én csak hallgatok.

Hallgatom a kocsikat ahogy tova suhannak, tompítván az utca egyéb zaját. De mégis, néha ki-kihallatszik néhány hang, nesz a cipőm halk kopogása, amint apró csókokat ad a pesti aszfaltnak; a dudorászó férfi dala, aki ajkait alig láthatóan mozgatva andalog az éjszakában és a gondolatai erdejében; a villamos, amint jó dolgos jármüként viszi az embereket a dolgukra rendíthetetlenül.

Szófoszlányok.

Csupán ennyit csípek el a mellettem elhaladó, kacarászó huszonéves lányok beszéletéséból.

Elhaladok egy pár söröző és étterem mellett. Tavasz van, sok kint már a szék és az asztal. Néha egy-egy másodpercre összetalálkozik a tekintetem az ott ülőkkel. És, mégha egy másodpercre is csupán, de egybeolvadnak a világaink. Az ő este 10-ük az enyémmel. Vajon mennyi titokra derül fény épp most? Mennyi szerelmi vallomás csendül fel? Mennyi könny készül megszületni? Mennyi sóhaj menekül a lelkek legmélyebb bugyrából? Mennyi történet kap szárnyra és repül majd tovább a másik ajkairól?

Életkepek.

A gondolataim versenyt szaladnak egymással. A fejemben fomalódó szavak alig tudják felvenni lépést a gondolatokkal. El-el botlanak, nem tudják tartani az iramot. Szinte látom, ahogy egyik szó a másik után botlik egymásba, es mint egy futó gumiszerű, hosszú lábai, gabalyodnak egymásba.

Persze, ilyenkor nincs nálam egy toll, hogy azzal teret tudnék adni a mondatoknak. Papírra kerülve talán fel tudnának zárkózni a cikázo képzelettel, s így talán ki tudnám bogózni a mostanra már óriás labdányira nőtt szó gomolyagot, de így egymagam, zsebretett kézzel ez most nem fog menni, tudom. Hagyom tovább nõni a gomolyagot. Talán majd ha hazaérek kibogozom õket. Talán.

Sétálgatok a körúton.

Mennyi élmény, mennyi jelen, mennyi múlt. Mennyi potenciális jövõ.

Mennyi érzést ébreszt bennem sétálni.

Itt és most.